Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
1977. május 27. • PETŐFI NÉPE • 5 AHOL A MODERN FORMATERVEZÉS ELKEZDŐDÖTT... A KÖNYVHÉTRE JELENT MEG Húsz évvel ezelőtt még szenzációnak számított az a munkagép, háztartási vagy ipari berendezés, amelyik szép külsejével is kivált a hasonló rendeltetésű, de formára maradibb társai közül. Később évről évre tökéletesedtek a vonalak és ma már ott tartunk, hogy még a beruházási javak szakvására is legalább akkora esztétikai élményt nyújt, mint szakmait. Hol és mikor született meg a gondolat, amely célul tűzte ki a művészet és a technika új egységének megteremtését? Weimar- ban, a Walter Gropius által alapított és vezetett Állami Bauhaus műhelyeiben. Ezekben a tanműhelyekben ügyes kézművesek nevelődtek olyan, önálló alkotásokra, megérett művészekké, akik tudásukkal, tehetségükkel a modern életforma kibontakozásához kerestek és találtak utat. A Műcsarnokban rendezett kiállítás ezekből a műhelymunkákból ad ízelítőt. Megismertet a formatervezés forradalmárainak munkásságával. Láthatjuk a pécsi Bauhaus-növendék. Breuer Marcel stílusteremtő bútorait. Tanoncmunkaként készített karosszéke híven követi Gropius programjának szellemét. „Minden tárgynak a funkcióját kell betölteni, tartósnak, olcsónak és szépnek kell lennie.” Egyszerű lemezekből, lécekből kialakított, olajfestékkel színezett gyermek- bútorai szintén a használhatóság mintaoéldái. Nincs rajtuk semmi díszítés, cikornya, végsőkig leegyszerűsített formájuk a valódi rendeltetésüket hangsúlyozza, merészen szakítva a polgári gyerekszobák édeskésen szépelgő hagyományaival. Peter Keler gyermekbölcsője kék körökből, sárga háromszögekből és piros négyszögekből áll. A szín- és formaelméletek, valamint a kézműves gyakorlat összekapcsolásának immár klasz- szikus értékű modern példája. Ezt követően kezd visszaszorulni a kézműipari törekvés és egyre nagyobb teret kap az egyszerű, formailag kielégítő, sorozat- gyártásra alkalmas berendezési és használati tárgyak igénye. Erre a korszakra már érezhetően nagy hatást tesz a magyar származású Moholy-Nagy László •közreműködése, akit a fémműhely művészeti vezetéséve? bíztak meg. A vitrinekben elhelyezett tárgyakon jól látható, hogy alkotóik már sorozatgyártásban gondolkodtak, bár az előállítás eleinte mée hagyományos kéz- műioari módszerekkel történt. A grafikusan körvonalazott hasz- •• '-’"tj eszközök tárgyi megjelenítése tiszta, egyszerű, mindenki számára érthető és elérhető. Hasonló elképzelések jegyében fogantak a fazekasműhely kerámiái is. Rajtuk — akár a textíliákon is — jól kivehető a népi hagyományok értő alkalmazása. A Bauhaus megszívlelendő célt tűzött az építészek, szobrászok, festők elé: térjenek vissza a kézművességhez, ismerjék meg az anyag formatörvényeit és funkcióját, teremtsenek egyszerűséget 9 Breuer Mariéi kaiosszéke. 9 Néhány szép tárgy a fémmű- hely anyagából. a sokféleségben és a tér, az idő, az anyag és a pénz szoros kihasználására törekedve mintázzák meg a jövő struktúráját. A Bauhaus —, amelynek tagjai között magyarok is voltak, s amellyel a Kassák köré szerveződő csoport, a Munkakör is szellemi rokonságban állt —, rövid fennállása ellenére számottevő eredményt ért el a művészetpedagógiában, az építészetben, valamint az alkalmazott és a szabad művészet területén. Amikor 1933-ban, a Német Nemzetiszocialista Párt bezáratta a kapuit, alkotói ugyan emigrációba kényszerültek, de ezzel még szélesebb körben tették hozzáférhetővé az új művészi magatartásra ösztönző szemléletet. Végül is mindaz, amire ma azt mondjuk, hogy új, modern, a bennünket körülvevő világot leginkább kifejező, abból a bölcsőből nőtt ki, amelyet a Bauhaus alkotói ringattak. Vadas Zsuzsa Irószemmel - mindennapjainkról A Kossuth Könyvkiadó immár évek óta kötetbe gyűjti az ünnepi könyvhétre az előző esztendők legjobb riportjait, szociográfiáit. Változatlan a cím is, csak az évszám módosul az időszerűségnek megfelelően. Az „írószem- mel/1976” a valóságfeltáró irodalomnak azokat a darabjait válogatta össze, amelyek igényesen, mégis a folyóiratok, vagy hetilapok terjedelméhez szabottan mutatják fel alakuló világunk egy-egy szeletét. írók, riporterek és publicisták munkásságára terjedt ki a szerkesztői munka. S az olykor igen különböző sajtóorgánumokra. Ezek között szerepel irodalmi és politikai hetilapunk, az Élet és Irodalom; a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat társadalom- tudományi folyóirata, a Valóság; a Világosság című materialista világnézeti folyóirat, a pécsi Jelenkor s a kecskeméti Forrás is. Miben hoz újat a jelenlegi gyűjemény a korábbiakhoz képest? Talán furcsa a kérdés, hiszen egyetlen, vagy néhány esztendő leforgása rövid idő ahhoz, hogy határozottan megjelenjenek bizonyos témabeli és kifejezési változások. Mégis szembetűnik, hogy milyen következetesen sorakoztatja fel a kötet azokat az írásokat, amelyeket a munkássá válás társadalmi és lélektani mozzanatait, illetve hatásait tapogatják ki. Erről szól Kampis Péter a beremendi gyáróriást járva: Sulyok Katalin, amikor Messze lát a falu szeme címmel egy megyénkben községből fővárosi munkásszállásra került lányokkal beszélget; Ordas Iván, amikor a kisvárosban végbemenő iparosodásra figyel. A termelési tényezők mellett előtérbe kerültek az életkörülmények és a művelődési lehetőségek is. Sok történet játszódik a munkáslakások, munkásszállások és a főleg munkáslakta városrészek környezetében. Brackó István például így jeleníti meg az egyik helyszínt: „A földszintes táj egyetlen emeletes házában csupa papírgyári ember lakik. A függő- folyosóra nyíló előszobajtók nyitva. Paprikás krumpli, babfőzelék illatozik a kora esti melegben. A „gyáristák” asszonyai mindennap főznek.” A művelődési igényeket és követelményeket rangsorolva László Bencsik Sándor amellett érvel, hogy az eddiginél értelmesebben is eleget lehet tenni a kulturális vállalásoknak. Leszögezi, hogy a népművelők „remek emberek ... Mégis, amint az íróasztal túlsó oldalára kerülnek, elkeserítő bürokratákká alakulnak, az ismert lakatos arcnélküli János lesz a számukra, akinek csak az a dolga, hogy fogyassza, amit előírunk neki, automatizáljuk és uniformizáljuk a művelődését, még azt is a szájába rágjuk, hogy mit nézzen, mit hallgasson, mit értsen és mi legyen róla a véleménye. Ekkor már régen nem az emberben gondolkodunk, hanem rendezvényben, nem a valódi művelődésre törekszünk, hanem a kirakatra, a mennyiségre, és Tóth János már csak szimpla adat lesz, részvételeiből táblázat a hivatalunk önigazoló jelentései számára.” Ezekben a sorokban a munkásélet tisztelete és igényessége nyilvánul meg. Néha már mitológiai nagyságúvá magasodnak a szereplők. A görög mondavilág Szisziphoszát idézik fel — ellenkező előjellel — a kőbányászok, pontosabban a nehézgép-kezelők, akik „a robbanás után pajszerrel piszkálták le harminc méter magasból a tonnányi kődarabokat” Békés Sándor Portré, karikás szemekkel című riportjában szinte halljuk, ahogy sípol a bányász brigádvezető tüdeje. A szerzők közel hajolnak azokhoz, akikről írnak. És az emberek? — teszi fel a kérdést Tamás Menyhért is egy vegyiüzemben. — „A számok mögött emberek vannak — elindulok megkeresni őket” — kezdi vizsgálódását Sípos Ferenc. Az ilyen, azonosuló hangvétel rögtön megváltozik, szinte elidegenítőén keménnyé, szenvtelenné, máskor irónikussá vagy indulatossá válik, amikor a munka nélkül szerzett jövedelmekről esik szó. Zám Tibor a Kiskőrösön és környékén elharapódzott. az egyénre és a társadalomra egyaránt veszélyes szeszmesterséget járta körül, Varga Domokos bizonyos dunai telkek adás-vételének magántőke befektetési jellegét mutatja ki. Kunszabó Ferenc riportalanya pedig élesen kifakad azok ellen, akik visszaélnek a modernizálásra váró háztáji és kisegítő gazdálkodás lehetőségeivel. Külön is izgalmas lenne szám- bavenni, hogy hányféle módon dolgozzák fel témáikat a szerzők. Bajor Nagy Ernő novellaszerűen indítja a riportját, Szekulity Péter kis történeteket rak össze mo- zaikszerűen, Katona Éva eleven párbeszédbe sűríti a gondolatokat. Levél-részletek, tanácsi jelentésekből és határozatokból vett idézetek, helyszíni szemlék tárgyilagos tablói, személyes nyilatkozatok, brigádnaplók bejegyzései tanúsítják a hitelességét: Mit nyertek és mit vesztettek az írók azzal, hogy megmaradtak a dokumentum műfajnál? A művészi általánosítás esélye így kétségtelenül kisebb, mint ha önmozgó jellemeket — és nem társadalmi jelenségeket, tényeket, megfigyeléseket — ütköztetnek egymással. De így közvetlenebbül sikerül megnyerniük az olvasót, hogy együtt keressék a választ mindennapjaink sok izgalmas kérdésére, a közös segítség hogyanjára. Ez nem kevés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a kötetben szereplő szerzők, közül a legtöbben épp a valóságfeltáró irodalomban találták és találják meg igazi alkotói lehetőségeiket. (Kossuth Könyvkiadó, 1977). Halász Ferenc Az elmúlt napokban háromtagú Komszomol-küldöttség látogatott megyénkbe, Szovjetunióbeli testvérmegyénkből, Krím-te- rületről érkeztek hozzánk, hogy megismerkedjenek az itteni fiatalok életével. A delegáció vezetőjét, Valentyina Tumanovát, aki a megyei úttörőelnök tisztét is betölti Szimferopolban, különösen érdekelte a kisdobosok és úttörők élete. Ittlétük során felkerestek egy iskolát, és megnézték a kecskeméti úttörőházat is. Egyik délután került sor fogadásukra a kecskeméti hunyadivárosi iskolában. A Tóth László nevét viselő úttörőcsapat kisdobosai a kapuban várták a vendégeket! A tanári szobába kísérték a küldöttséget, ahol Terhe Dezsőné igazgató és Bálint Ildikó csapatvezető-helyettes várta őket. A megyeszékhely új, jól felszerelt iskoláját együtt nézték meg. A másodikos kisdobosoknak éppen énekórájuk volt —, a vendégeket magyar népdallal köszöntötték! A könyvtárban irodalmi vetélkedőt készítettek elő a nyolcadikos úttörők. Valentyina Tumanova sok kérdést tett fel Nagy Zoltánná tanárnőnek, a könyvtári munkával, a művek közös elemzésével, a legkisebbek olvasásra szoktatásának módjaival kapcsolatban. A díszítőművészszakkörön dr. Körösi József né oroszul ismertette a kalocsai népművészet formakincseit, majd a vendégeknek apró kézimunkákat adott át. Benéztek a földrajzszakkörre is. majd elidőztek a folyosón kiállított „beszélő-tér- kép”-ek előtt. Visszatérve a tanári szobába Szimferopol úttörőelnöke mosolyogva szólt első benyomásairól. — Nagyon jónak, ötletes pedagógiai módszernek tartom, hogy a gyerekek maguk rajzolnak nagyméretű térképet, ahová a szokásos jeleket is maguk készítik el! Ez az igazi, akkor is, ha a készen vásárolt térkép nyilvánvalóan pontosabb. Rögzíteni emlékezetükben a folyók, városok, hegyek helyét azok fogják akik lerajzolják...! Tetszett nekem. hogy a folyosón több dianézőt láttam. Biztos vagyok abban, hogy akár kíváncsiságból is belenéznek az úttörők. Az ott látott képet megjegyzik. Ha pedig felnőttkorukban múzeumlátogatáskor az eredetit is lesz alkalmuk megtekinteni — már pontosan tudják: kinek az alkotását látják! — Nálunk, a Krím-félszigeten hatszázhúsz általános iskola van — folytatta. — Szinte valameny- nyiben bevezették a szaktantermes oktatást. Különösen nagy figyelmet szentelünk a nyelvoktatásnak, ezért a viszonylag nagylétszámú — harmincöt-negyvenes — osztályokat két-három csoportra osztjuk, hogy alaposabban sajátíthassák el az angol, a német vagy a francia nyelvet. Ha pedig egy tanuló kimagasló eredménnyel tanulja az idegen nyelvet, azt speciális iskolába irányítjuk. — Jelentőséget tulajdonítunk a politechnikai oktatásnak. Elégedettek vagyunk eredményeinkkel, ezért is küldünk az Ifjú Technikusok klubjának legjobban sikerült modelljeit Bács-Kiskun me9 Nálunk jól működnek a nemzetközi klubok ... (Méhest Éva felvétele.) gyébe, kiállításra. A hajó-, repülőgép-, autó-, és űrhajó-modelle- ket úttörők készítették! — Szeretnénk azonban kapcsolatainkat még sokrétűbbé, még változatosabbá tenni. Arra gondolok, hogy a levelezők kapcsolatai az általános iskola befejezésével elhalványodnak, majd megszakadnak. Ezért nagy kár, hiszen legtöbb esetben évekig várták ezek a gyerekek egymástól a leveleket. — Nálunk jól működnek — szinte valamennyi úttörőcsapatnál — a Nemzetközi Klubok. Ide azok járnak akik szívesen veszik fel a kapcsolatot külföldön élő pajtásaikkal. Hoznak címeket is, amelyeket ők kaptak azzal a kéréssel, hogy adják tovább ... Megmutatják az apró ajándékokat, amelyek rendszerint borítékban érkeztek, és a levélírók alkotásai ... Ilyen klubokban járva mind gyakrabban szerzek tudomást arról, hogy bolgár és lengyel pajtásaikat várják vendégségbe. vagy ők készülnek Szófiába, Plovdivba, Varsóba, vagy Krakkóba. A hunyadivárosi iskola után a vendégek a kecskeméti úttörőházat keresték fel. Hordós Károly- né. az országos kisdobos szakbizottság tagja részletesen tájékoztatta a vendégeket a házban folyó kisdobos, és úttörővezető képzésről. Az úttörőházban ezen a napon a kisdobosoknak tartottak vetélkedőt. A vendégek bekukkantottak a forróhangulatú versenyre és indultak tovább, a kecskeméti úttörőcsapatokat minden lehető módon támogató KlSZ-alap- szervezethez, a Baromfifeldolgozó Vállalathoz. Pajtások! A jövő héten tudósítóink leveleiből készítünk összeállítást. Kérjük mindazokat akik az úttörőavatásról, rajkirándulásról, vagy egyéb érdekes eseményről írni akarnak, úgy továbbítsák levelüket, hogy május 31-ig megkapjuk. Selmeci Katalin (39.) Rápillantott a férfi csuklójára. Nem akar múlni az idő. Mikorra érhet haza Béla a Balatonról? Ha úgy sikerülne, hogy éppen akkor álljon meg vele a Skoda a ház előtt, amikor Béla is éppen befordul a Tömő utcából ... Persze, ez reménytelen. — Otthon elkezdtem bőgni a pipától, hogy velem ez előfordulhatott, csak Feri volt otthon, a kisebbik bátyám, mellékesen akkor még a vágóhídon dolgozott, nem a szalámigyárban, hát ő kivallatta belőlem, hogy mi az ábra. Másnap, ahogy kiléptem a gyárkapun, egyből elkezdtek tre- molózni a lábaim. Mert a bátyám ott állt a motorja mellett, én meg tudtam, hogy Lukács is mindjárt megjelenik, és akkor állati nagy aréna lesz. Lett is. Akkora füleseket nemigen lát hazai színekben a közönség, pláne grátisz. Lukács a harmadik után elterült az aszfalton, úgy is maradt, biztosan kitotózta magában, hogy okosabb, ha nem mocorog. Feri megtörölte a kezét a farmerja fenekén, fejembe nyomta a bukósisakot, hogy üljek fel a motorra, feltette a porszemüveget, mindent szép lassan, aztán nyugisán hazamentünk a motoron. — Nem áll mindenki mögött olyan karakán testőr, mint a maga bátyja. — Nem is minden művezető olyan ócska pók, mint a peches Lukács volt. Másnap be se jött, állítólag abszolúte fel volt dagadva. Kicsivel később fel is szívódott valahova, de addig se mert véletlenül se rám nézni, amíg nem talált másik helyet. Sárosi arca megenyhült, de a mosolygása kedvetlen volt: — Nem is így gondoltam én, hogy erőszakosnak kellene lennem. Jobb kifejezés, hogy hatá- rozottabbnak kellene lennem. Vagy azért szoktam peches lenni a nőknél, mert elviccelem a dolgot, vagy azért, mert nagyon is sok szívet adok bele. De hagyjuk, nem akarok én panaszkodni magának. Begyújtotta a Skoda motorját: — Van erre egy jó kerthelyiség, meghívhatom? — Ha ráér ... — Maszat elnevette magát: — De előre figyelmeztetem, hogy igényes nő vagyok, együltömben öt Coca-Colát is meg tudok inni. — Csak be ne csípjen tőle — indította el a kocsit Sárosi. Tréfás-ijedt képet vágott: — Most jut eszembe, remélem, otthon hagyta az ollóját? Maszat félrehajtotta a fejét: — Nem olyan fej maga, hogy ki akarná húzni nálam a gyufát. Inkább majd el fogja mesélni — hunyorított biztatóan —, milyen bajai voltak eddig a nőkkel. De konkrétan, hogy áttekinthessem a tényállást. Ha már kiutaltam magának ezt a délutánt.... * A Mercedes szinte hangtalanul fordult be az állami gazdaság központi udvarának óriás kapuján. Káldi a sofőr mellől hátraszólt Tamásnak: — Itt legalább annyi érdekeset fogsz látni, mint egy termelőszövetkezetben, erre szavam adom neked. A kocsi megállt a hosszú, földszintes irodaépület előtt. Káldi fürgén kiugrott, mázsás teste megkönnyebbülten egyenesedett ki, s méteres léptekkel, ismerős módjára indult az egyik ajtó felé. Be akart nyitni, de az ajtó zárva volt. — Szokatlan — nézett körül, majd pár pillanatra a nap felé fordította húsos arcát, amely a téli kvarcolástól és a tavaszi napsütéstől már nyáriasan barna vol)!. — Nincs ügyelet? Tamás csalódottan nézett fel Lelleire: — Mégis jobb lett volna ... De tüstént el is hallgatott, mert az ajtó mégis kinyílt. Vékony, az iskoláskorból alig kinőtt lány állt a keretében, kezében ceruzával, ahogy éppen abbahagyta a munkáját. Amint megismerte Káldit, sovány, morcos arca egyszerre barátságossá derült: — Káldi elvtárs!... Jó napot kívánok. Nem tudtunk róla, hogy jönni tetszik. Tessék beljebb — hadarta, s félreállt az útból. — Dehogy zavarjuk, ha dolgozik, fiam — markolta meg a lány kezét Káldi. — Látom, meggyógyult. Örülök. Móra barátom hol leledzik? — Az igazgató elvtárs... tetszik tudni, legalább öt helyen lehet. — A lány homloka összeráncolódott az igyekezettől, hogy gyors és teljes információt adjon: — Ha nem reggel ment a legelőjavításhoz, akkor most van ottan, de ha reggel már járt ott. akkor nem is tudom, esetleg a csemetekertben vagy a bikaistállónál, de az is lehet, hogy a palackozóban, vagy tán éppen a földgépeknél, akik a teraszos szőlőt csinálják, mert tetszik, tudni, az igazgató elvtárs úgy tartja, hogy vasárnap kell legjobban a felügyelet... — Értem — vágta el a szóáradatot Káldi. Nevetett, jóízűen, hatalmas mellkasa mélyéről bugyborékolt fel a nevetés. — Mórának igaza van. Üj ember itt, meg mindig is tudta, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. — Hát azért tessenek beljebb — toporgott zavartan a lány. — Nem tudom mivel megkínálni magukat, de kávét főzhetek. Mert, tetszik tudni, az igazgató elvtárs még egy üveg bort se tart itt. megmondta rögtön, ahogy átvette a dolgokat, hogy egy ideig vége a nagyvonalúságnak, eleget elreprezentáltunk a Telegdi igazgató elvtárs idejében ... Ne tessék haragudni — ijedt meg egyszerre a saját szavaitól —, isten bizony így van. Káldi lehajolt, és a lány sovány vállára tette nagy kezét: ’ — Ebben is igaza van neki. Maga csak tudja! — Igenis, én tudom. Nem tetszett itt senkinek az a pazarlás, ami évekig ment, egyik vendég a másiknak adta a kilincset, a Telegdi igazgató elvtárs semmihez se jutott hozzá, hányszor kellett az embereknek napokig tétlenkedniük, mert néha annyi ideje se volt a Telegdi igazgató elvtársnak, hogy valamit aláírjon, bizony nem volt az úgy jól. Káldi megmarkolta az ajtófélfát, mintha arról akart volna megbizonyosodni, elég erősen áll-e a falban. — Majd Móra elvtárs, legyen nyugodt, fiam ... Azért lett ide vezényelve, hogy helyreigazítson itt mindent. Hát akkor mi megyünk is. Ennek a kisfiúnak azért megmutatom a tehenészetet, biztosan találunk ott embert. — Persze, tetszenek'találni, teljes létszám van, öt-hat tehénnél várják az ellést, már hajnal óta. Biztos lesz már egy-két kisbo- ci... A lány keze megint eltűnt Káldi tenyerében. — Viszlát, fiam, és mondja meg Móra Vincének, hogy itt jártam, jó egészséget kívánok neki. — Igenis, megmondom. Káldi az egyik kezével Leilei vállát fogta át, a másikkal Tamást irányította vissza a kocsihoz. i — Természetesen — fordult fegyelmezetten Káldi felé a sofőr csontos aszkétafeje. Káldi beült melléje, és hátrafordult Lelleihez: — Ez a Móra aranyat ér az országnak. Mindig oda vezénylik, ahol valami Augiász istállóját kell kiganézni. Az a stratégiája, hogy nála semmit se kapnak ingyen az emberek, de legyen elég munkájuk, és ha tisztességesen dolgoznak, legyen meg a rendes keresetük is. Ez már a negyedik helye, de itt is gatyába rázza a dolgokat. A Mercedes alig érezhetően mozdult és elindult velük. Leilei kinézett az ablakon. — Ilyen embert én is tudnák használni. — Gyorsan hozzátette: — Na, nem rendcsinálásra. A rendteremtést már Dorogi elvégezte évekkel ezelőtt. Ha nem szállt volna fejébe a dicsőség, még ebből a célprémium ügyből is ki lehetett volna mosni. Hiányozni fognak az ötletei. Mindegy, muszáj volt megszabadulni tőle... — Parancsolsz? —‘ hajolt előre, mert észrevette, hogy Káldi hátrafordulni készül. — Nem véletlenül hoztalak ide, Ágoston. Majd megbeszéljük, hamarosan sort kerítünk rá, az INVESTCOOP szálljon be Móra termálprogramjába. Ez az ember termálvízzel akarja fűteni a melegházait. Ne hadd elfelejtenem, hogy a jövő héten leüljünk ebben az ügyben, nekem igen szimpatikus a terv ... (Folytatjuk) A weimari Bauhaus műhelymunkái a Műcsarnokban
