Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

J 1977. május 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Mit mutat a vásári mérleg? Zárás előtt legalább akkora volt a vásári izgalom, mint a megnyitó napján. Csak amíg a kezdet várakozásteljes, az utolsó pillanatoknak más fajta izgalma van. Ilyenkor dől el végérvénye­sen, hogy kelendő-e egy-egy ter­mék, vagy elavult, illetve fino­mításra szorul. Mit mutat a vásári mérleg? — kérdeztük Gyárfás Attila keres­kedelmi koordinációs osztályve­zetőt, aki az Április 4. Gépipari Művekhez tartozó kiskunfélegy­házi vegyipari gépgyár tevé­kenységéről adott számot. — örömmel mondhatom, hogy a Kiskunfélegyházán készített termékek nagy elismerést szerez­tek mind a belföldi vállalatok körében, mind a külföldi érdek­lődőknél. összegezve a tapaszta­latokat, kijelenthetem, hogy az érdeklődés nagyobb volt, mint amit ki tudunk elégíteni. Az egyik jó hír, hogy a kiskunfél­egyházi üzem erőmüvi berende­zések egyes részeit szállítja a Szovjetunióba, ami folyamatos1 feladatot jelent a következő években is. Sokan érdeklődtek a kiskun­félegyházi gépgyár egyik érde­kes újdonsága, iránt is. Ez a be­rendezés a húsipari hulladékok és az elhullott állatok ipari fel­dolgozását oldja meg, gyártását 1978-ra tervezzük és az igénye­ket a beérkező rendelések sor­rendjében elégítjük ki. Mindent egybevetve a tavaszi vásár bebi­zonyította, hogy a Kiskunfélegy­házán végzett műszaki fejlesztés eredményes volt. a gyár termékei kelendők, tehát a fejlődésük a következő években is biztosított. — Hogyan értékeli a kiskőrösi és a kecskeméti termékek vásá­ri szereplését — ezt kérdeztük dr. Gárdos Lászlótól, az Iroda- gépipari Vállalat kereskedelmi1 igazgatójától is. — Bár mindkét üzem az el­múlt években indult fejlődésnek, amihez a megye párt- és gazda­sági vezetői sok segítséget ad­tak, az általuk gyártott pj elekt­ronikus pénztárgépek sikeresen mutatkoztak be a vásáron. Je­lentős részük eddig is szocialista exportra készült és ahhoz, hogy a tőkés országokban még többet tudjunk eladni belőlük, még az kell, hogy tovább korszerűsítsék a gépeket, javítsák a termelési volument és a tervfegyelmet. Pillanatnyilag nem állunk rosz- szul. A tárgyalások azt mutat­ják, hogy eladási gondok jövőre nincsenek, ' az igénylés így is több, mint amennyit gyártani tudunk. A dolgozókra Kiskőrö­sön és Kecskeméten is egy fel­adat vár: teljesíteni a megren­deléseket. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár pavilonjába a legjobbkor érkeztünk. Zárás előtt kötötték meg részükről a vásár legna­gyobb üzletét, ami azt jelenti, hogy 1980-ig 500 000 magneto­fonmechanikát szállítanak a Szovjetunióba. Ez a 150 millió forintos üzletkötés a legszebb elismerése a kecskeméti gyár munkájának. — És nem az egyetlen —, tá­jékoztat Gémes Sándor kereske­delmi igazgató. — Hiszen ugyan­csak itt a vásáron kötöttünk szerződést a szovjet megrendelő­vel URH-rádiótelefonok szállítá­sára, 1978-ra és 4,3 millió rubel < értékben. Hazai részről pedig igen nagy sikere volt a DTR 10-es telefonüzenet-rögzítő készü­léknek, amely hivatali haszná­latra rendkívül ügyes és gazda­ságos. — Elégedett-e a kalocsaiak vá­sári szereplésével? — kérdeztük Feigl Ottót, a BUDAMOBIL ér­tékesítési előadóját. — Igen, hiszen már a vásár megnyitása előtt eladtunk Ku- vaitnak 15 darabot a magas ol­dalfalas 30 tonnás járműből, tí- tet pedig a rakoncás szállítóból. A vásáron egy osztrák szállít­mányozási vállalat is érdeklődött mindkét típus iránt, de csak gu­mik, keréktárcsa és faplato nél­kül. Amennyiben sikerül meg­állapodnunk a mennyiségben és az árban, úgy részegységenként szállítanánk a terméket, és Ausztriában fejeznék be a mun­kát. Belföldi érdeklődés is van ezeknek a gyártmányoknak a módosított változatára, mivel természetszerűleg Kuvaitba más tengelyterheléssel készültek. Ép­pen most volt itt a HUNGARO- CAMION műszaki igazgatója, akivel arról tárgyaltunk, hogy az elkövetkezendő időben 60 darab vámzáras, ponyvás kivitelű ko­csira lenne igényük. Hasonló ér­telemben tárgyaltunk a MÁV és a Volán képviselőivel is. — Ezek szerint a kalocsaiak­nak nem kell attól félni, hogy megrendelés, illetve munka nél­kül maradnak? — Ilyen veszély nem fenyegeti őket, most írtunk aló a MO- GÜRT-ben egy vevőszolgálati szerződést 18 tonnás bútorszállí­tókra az NDK-val. Ebből a tí­pusból ötvenet már leszállítot­tunk. Az idén még 100 darabot küldünk és a szerződés értelmé­ben a műszaki ellátásáról is mi gondoskodunk. A témához tarto­zik, hogy ezekben a percekben már Kuvaitban tárgyalnak a BUDAMOBIL és a MÜGRÉT képviselői egy szerelőüzem léte­sítéséről. Arról van szó, hogy a kuvaiti megrendelő több száz da­rabot kíván vásárolni a kalo­csaiak termékeiből, amelyeket ládákban szállítanának ki, és ott szerelnék össze. Erre azért van szükség, mert Kuvait ilyen tí­pusú járművekk(?l szeretné el­látni az összes közel- és távol­keleti országot. Az Építők Szakszervezete Központi Vezetőségének ülése Az Építők Dózsa György úti Székhazában csütörtökön az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete központi vezetősége ülést tartott, amelyen megjelent Juhász Ottó, a SZOT titkára is. Takács Lászlónak, s^z Építők Szakszervezete titkárá­nak beszámolója alapján megvi­tatták a szakszervezeti demok­rácia érvényesülésének tapaszta­latait, értékelték a szakszervezeti vezető testületek és a gazdasági vezetők közötti együttműködést, megállapították, hogy az alap­szervi választott szakszervezeti vezető testületek és a gazdasági vezetők közötti együttműködés jelentősen fejlődött és jó part-i nerviszonyt alakítottak ki álta­lában a szakszervezeti bizalmiak és a munkahelyi vezetők is. To­vábbra is fontos feladat azon­ban, hogy a közös állásfoglalá­sok előkészítésében még körül­tekintőbben támaszkodjanak egymás véleményére és jó együtt­működést alakítsanak ki a kö­zös feladatok ellenőrzésében is. Az ülésen Kádár József építés­ügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes és Podina Sebő, a szakszervezet titkára tájékozta­tást adott az idei gazdasági ter­vezőmunka eredményeiről és az építőtábornak az első négy hó­napban végzett munkájáról. Eb­ből kitűnt, hogy az állami ki­vitelező építőipar múlt év azo­nos időszakához viszonyítva 10,8 százalékkal nagyobb építési fel­adatot végzett el az év első négy hónapjában. (MTI) Tanfolyam amatőr színjátszóknak Az amatőr színjátszó mozgal­mat nemzetközi szövetség fogja össze, amely évről évre megszer­vezi az amatőr színjátszók és rendezők továbbképző tanfolya­mát. A nemzetközi szövetség vá­lasztása az idei tanfolyam lebo­nyolítására Magyarországra esett. A Népművelési Intézet és Zala megyei művelődésügyi szervei­nek megállapodása szerint Zala- szentgrót nagvközség ad otthont a július 18. és augusztus 4. kö­zött sorra kerülő nemzetközi ren­dezvénynek. Az Amatőr Színjátszók Nem­zetközi Szövetsége első ízben rendezi szocialista országban ezt a tan folyamot. A jelentkezések szerint Európa valamennyi or­szágából, azon kívül Indiából, Uruguayból és Bolíviából érkez­nek hallgatók. A tanfolyamnak hat magyar résztvevője lesz. „Leviziteltünk” már Bács-Kis- kun megye reprezentánsainál a Budapesti Nemzetközi Vásáron, így saját kedvtelésünkre is néze­lődhettünk. — Nézzétek azt az érdekes jár­mű-párt! Emeletes busz és út­henger egymás mellett... Érde­kes profilú ez az angol üzem: eszerint nemcsak útépítő gépe­ket gyárt. — Ugyan már: — az autóbusz nem lehet kiállított remekmű. Nézd meg a karosszériáját, a mo­torházát, sárhányót —, mind ütött-kopott már. A gumija is le­eresztve. — Hát akkor mit keres itt? — Nyugaton mindent áldoznak a jó reklámért. Lehet, hogy szer­ződtették a BNV idejére „A bu­szon” c. tévéfilmsorozat szerep­lőit. Ahogy látom, többen is mo­zognak a földszintjén. Az a zö­mök fiatal férfi nyugodtan lehet­ne „Szten”. A hölgy pedig „Oliv” ... — Ki van zárva. Ez — pedig csak vállig látom — nemcsak szép, de csinos nő is. „Oliv” — a kedves, jámbor bocika — azóta már telenyafogta volna a kör­nyéket ... Hopp, ott a kocsi ele­jén most áll fel egy magas áng- lius; egészen jó „Drakula” lenne — termetre —, csak ahhoz ké­pest túl elegáns. Nyomtuk a blabla-szöveget, s észre se vettük, hogy a kíváncsi­ság miatt szinte odacövekeltünk a tenyérnyi kiállító-platz mellé. S ha már „A buszon”-ról fantá- ziáltunk, kézenfekvő volt, hogy a „Robog a zúthenger” c. magyar sorozatnak is megadtuk a tisz­teletét egy kis képzettársítással. — Ezzel a mokány kis úthen­gerrel hamar hazaért volna „re­zeda szagú” falujába Józsi. — Igenám, de akkor nem le­hetett volna belőle filmsztár. Ezzel szemben — éppen ócs­kasága révén — sztár volt már ez az emeletes busz egy sor nem­zetközi vásáron. Célbavette „őt” a televízió is Lipcsében, Poznan­ban, Brnóban. Miután — sajnos1 mulasztásom­ból egyoldalúan — névjegyet cseréltünk Fritz Volny úrral, a Blaw Knox-cég közép-európai — bécsi — irodájának kirendeltség­vezetőjével, a szemrevaló tol­mácsnő útján megtudtuk a leg­lényegesebbeket. Mind a cégről, mind k buszról. A Blaw Knox Limited 170 országban ad el út­építő, -megmunkáló gépeket. Mint már utaltunk rá, rendsze­resen jelen vannak a szocialista országok nemzetközi vásárain is. Lengyelországnak például — 3 év alatt — hatvan gépet szállítottak. — Magyarországi partnerük van-e már? — Az útépítő vállalattal va­gyunk kapcsolatban. Budapesten most másodszor járunk... Ott áll az az aszfaltút-építő géprend­szer — mutatott a szabadtéri „ki­rakat” elejére kihelyezett pom­pás monstrumra —, olyan már vettek tőlünk... Az M 7-esen dolgoztak vele. — És ez az emeletes busz? Jóízű mosoly kíséretében hall­hattuk a sztoryt. Nincs öt esztendeje, hogy vá­sárolták a hamisítatlan londoni buszt. Vén volt már, mint az or­szágút, ki is selejtezték az aktív járművek sorából. A cég bécsi megbízottjának ötletére megsze­rezték, kipofozták, hiszen műsza­ki szempontból még sokáig meg­• Ezzel a különleges „mozgó tárgyalóteremmel” járják a nemzetközi vásárokat a vállalat megbízottai. A nehézkes új úthenger és az öreg emeletes busz párosának látványa — reklámmotívum. bízható. Amit az is bizonyít, hogy mióta Európa országútjait járják vásárról-vásárra, probléma még nem volt vele. — De miért állítják ki? — Nem kiállítjuk. Ez az iro­dánk ... Tárgyalótermünk ... S odafönt — mutatott az emeletre — a konyhánk. Ekkorra már a busz hátsó pe­ronján „tárgyaltunk”. Csak azért nem ültünk le a szinte klub-sze- rűen — asztalokkal, padokkal be­rendezett földszinti „teremben”, mert egy másik lap fotoriportere már türelmetlenül tüsténkedett körülöttünk. Kérte is, hadd kap­ja lencsevégre a „sztárt”. Még egy pillantást vetettünk az egyik sarokba, amiből igen ügyesen alakítottak „dolgozószobát”, aztán elköszöntünk. A pesti kolléga nagy gaudium- mal rendezgette el felvételéhez a busz „személyzetét”, s az udva- rocskát bekerítő láncot átlépve méricskélte az optimális távolsá­got. Eközben billenthette el a gyeplocsolásra kitett gumitömlő csapját, mert hirtelen szivárvá- nyos vízlegyező tárult fölfelé —, vízfüggönyként választva el őt páciensétől. Szép jelenet volt, akkorát de­rültünk rajta, mintha „A bu­szon” egyik epizódját rendezték volna meg részvételünkkel. Tóth István FILMJEGYZETEK Aliz már nem lakik itt Az amerikai film címében sze­replő Aliz egy igen öntudatos, bár rengeteg bajjal küzködő fia­talasszony. A gondok ott kezdőd­tek, hogy Aliz már gyermekko­rától énekesnő, szeretne lenni. Ez a vágya azonban a sors szeszé­lyei fplytán hosszú időn keresztül nem teljesülhet. Férjhez megy, de a házassága sem kedvez tervei­nek, férje hallani sem akar ar­ról, hogy művészi pályára lép­jen, hiszen egyébként is kevés megértést tanúsít felesége iránt. Aztán a férj meghal és Aliznak munkához kell látnia. E pillanat­tól a film hangvétele is megvál­tozik. A néző számára úgy tű­nik, minthg az amerikai társadal­mi élet mélységeibe pillanthatna be. Aliz élete továbbra sem sima úton gördül, mint énekesnőnek nincsenek sikerei, végül odajut, hogy mint felszolgálóként, afféle pincér-mindenesként vállal mun­kát, s tűrnie kell az amerikai kisvárosok szokásos kocsmai fi­guráinak kellemetlenkedéseit, kolléganői intrikáit. Ráadásul sorsa továbbra sem ’ a legrokonszenvesebb úton halad előre. A néző hamar megharag­szik arra a kis ördögfiókára, az egyik farmer gyerekére is, akit természetesen úgy nevelnek, mint ahogy az átlag amerikai polgár neveli gyermekét, a teljes szaba­dosság jegyében. „Hadd tombolja- ki a gyermek magát, hadd ismer­je meg az élet árnyoldalait, így válik belőle kemény ember.” Vé­gül is a sok hányódás, igazságta­lanság után Aliz megtalálja ál- hatatossága méltó jutalmát, a derék, egyszerű, rokonszenves farmer oldalán. A film tehát szabványos kar­riertörténet. Végül is győz az igaz­ság és nem egy giccsbe hajlóan érzelgős jelenet teszi próbára a nézők együttérzését. Amiért még­is érdemes a filmet megnézni, az a kitűnő főszereplő: Ellen Burs- tyn. Az ő tehetséges játéka, a jól felépített szerepe teszi emlékeze­tessé ezt a színes amerikai fil­met, melynek szereplőit sem igen ismertük eddig. Általában az amerikai filmgyártás jó, má­sodik vonalába tartoznak a fő­szereplő kivételével, mert ő rend­kívüli tehetség és tulajdonképpen ráépül az egész produkció. Az éjszaka a betyároké Mint a címe is mutatja, a ki­váló bolgár rendező, Vili Cankov alkotása a színes kalandfilmek kategóriájába tartozik. A film­ben szereplő Lester és bandája a legelképesztőbb borzalmakat hajtja végre' a filmben azért, hogy megvásárolhassa a földjüket az egyik kis bolgár falu lakóitól. A filmben jelentős részt kap az az ellenállás, amelyet a falusiak fejtenek ki harcba szállva a ban­dával. A néző természetesen az igazság győzelméért izgul, de saj­nos igazi rokonszenv nem ébred­het benne a falusiak iránt sem, hiszen nem ismerhette meg őket a film száguldó események sod­rában az igazságért küzdő embe­reket, az alakok egymásba mo­sódnak, nem egyéníti őket a ren­dező, aki egyébként a forgató- könyv írója is. Annál érzékle­tesebben jellemzi azonban a rab­lókat, így aztán az arányok a történetben eléggé felbillennek. A film bővelkedik túlzottan naturalista részletekben, a vér minduntalan pirosra festi a jele­neteket, gyakorta használják a betyárok a korbácsot is, renge­teg gyilkosság, lövöldözés szolgál­tatja a kalandfilmek szokásos kellékeit. Néhány esetben azonban őszin­tén jó színészi eszközökkel meg­formált jeleneteket is láthatunk, igen rokonszenvesen építi fel sze­repét például a falu tanítónője és kedves színfoltja a filmnek a tanítónő barkácsolgató öccse. Cs. L. Nyári szórakozás Az Országos Rendező Iroda programja Több száz előadásból álló gaz­dag könnyűzenei és szórakoztató műsort állított össze az idei nyár­ra az Országos Rendező Iroda. Az idei nyár „Slágerpódium ’77” című fő műsorát 24 vidéki városban és a Balaton menti te­lepüléseken a három hónap alatt 55 alkalommal láthatja a közön­ség. Vámosi János, Záray Márta, Almási Éva, valamint Balázs Péter, Antal János, Bontovics Kati és az Express-együttes a közös zenés, szórakoztató pro­dukciója összesen 31 alkalommal szerepel majd a legkülönbözőbb balatoni üdülőhelyek program­ján. Az évad első nagyszabású szó­rakoztató rendezvényére, az idei SZŰR-ra, június 5-én — rossz idő esetén június 12-én — ke­rül sor a Népstadionban. A kül­földi együttesek közül elsőként — június első felében — közvet­lenül a bulgáriai „Arany Orfeusz” fesztivál után látogat hazánkba egy kubai könnyűzenei együt­tes, amely 12-e és 19-e között „Havannai ritmusok” címmel hét alkalommal ad látványos ze- nó<5. táncos műsort Nyíregyhá­zán, Debrecenben, Salgótarján­ban, Székesfehérváron és Szek- szárdon, a Balatonon pedig jú­nius 15-én Siófokon, illetve Ba- latonlellén. A tervek szerint június 23-án érkezik hazánkba a 30 tagú Ghá­nái Népi Együttes, amely egzo­tikus, ritmusos táncaival a hó­nap végéig 5 alkalommal lép fel a hazai szabadtéri színpadokon. Műsorukat elsőként a Csepel Autóevár szigetszentmiklósi mű­velődési házának parkjában mu­tatják be. Ezután Győrbe, Kecs­kemétre, majd június 28-án Sió­fokra látogatnak, 29-én pedig a Budai Parkszínpadon mutatkoz­nak be a főváros közönségének. Ezen a nyáron az ŐRI szerve­zésében további két külföldi együttes turnézik hazánkban: július első felében egy 14 tagú grúziai együttes, augusztusban pedig ugyancsak a Szovjetunió­ból Raimonds Pauls könnyűze­nei együttese látogat hozzánk. Mindkét együttes 8—8 helyen lép fel, s ebből két-két alkalom­mal a Balaton környékén mutat­ják be műsorukat. A hazai együttesek előadásso­rozatait a Skorpió és a Fonográf július elsejétől kezdi meg. Ko­vács Kati és a V—73 együttes július közepétől, a Locomotív Gt július 20-tól. az Omega együttes pedig július 25-től kap­csolódik be a nyári programba, s a tervek szerint augusztus végéig összesen 120 koncertet adnak a Balaton környékén és az, ország különböző városaiban. A Korona-pódium tervezett balatoni vendégjátékaiban Rutt- kay Éva, Bessenyei Ferenc, Mi­kes Lilla és Hajdú Júlia műkö­dik közre, s a Balaton környé­kén és a nagyobb városokban él­vonalbeli együttesek és szólisták részvételével több alkalommal rendeznek dzsesszhangversenye­ket. A nagyszabású nyári kissta- díonbeli koncertek sorát június 25-én a Skorpió és a Kisrákfogó együttes közös hangversenye nyitja meg. Az említetteken kí­vül az Országos Rendező Iroda további 120 zenés irodalmi mű­sort szervez a KlSZ-üdülőtábo- rokban, s kitűnő nyári progra­mot és jó szórakozást ígérnek a füredi Hotel Marina, a keszthe­lyi Helikon Szálló, a siófoki Márka-Bárka és Maxim Varieté. • Az IGV pénztárgépei. A kiskőrösiek Anker- kollekciója. (Tóth Sándor felvételei.) „A buszon” és a rezeda szagú falu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom