Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

1971. május 25. • PETŐFI NÉPE • 3

Egy estére látogatott el a Szolnoki Szigligeti Színház Kecskemétre. A kapcsolat vékony szálát erősítette, hogy éppen a nagy sikerű, országos visszhangra is érdemes Shakespeare-dráma, az Athéni Timon került bemutatásra.

A íőszereplő, Piróth Gyula majd egy évtizedig volt a kecskeméti színház tagja, s jobbára csak epizódszerepekben látta őt a közönség. Majd amikor már kilépett ebből a bűvös körből, és a kis pinceszínpadon hatalmas belső szenvedéllyel Bolyai Jánossá alakult, s később is többször megmutathatta tehetségét, elköszönt innen. Azt nyilatkozta, hogy „megijedt” a sikertől. Ügy látszik, a szolnoki színházban a siker sem annyira ijesztő. Mert Piróth azóta is sok rangos szerepet kapott, elnyerte a közönség tetszését, és a kritika elismerése is nyomon követte alakításait. Kíváncsian vártuk most kecskeméti fellépését, amely egy megkésett jutalomjátéknak is beillett.

Shakespeare ritkán játszott darabjai közé tartozik az Athéni Timon, talán azért, mert nem hasonlít a legismertebb és megszokott műveihez. Nehéz és mélységes indulatokkal terhes, gö- csörtös és nyers, bizonyára nem könnyen játszható, s nagy erőket hordozó színészi alkat bírhat csak vele. Most szerencsésen találkozott a szerep és a színész.

Timon, a gazdag athéni úr — akit a hízelgők hada vesz körül, amíg a pénze tart, aztán már nem akad barátja, meggyűlöli hát az emberiséget — szenvedéllyel és indulatokkal teli figurája mintha Piróth Gyulára méretett volna. Az a belső tűz és önmagát emésztő lobogás, ami más szerepekben is mindig jellemzője volt, tiszta és világos játékkal párosult. S ebben — a darab pergő ritmusával, fegyelmezettségével együtt — nagy része volt az egyensúlyt teremtő rendezésnek, Székely Gábor avatott színészvezetésének és arányérzékének. Csak így szólhatott az Athéni Timon, mint minden igaz

• Timon — Piróth Gyula — még a szolnoki előadáson.

mű, a mához, a régi és örök emberi indulatok mellett és ellene.

A játék örömében egymást segítve is osztozó színészek, a már említett Piróthon kívül Kun Vilmos, Papp Zoltán, Körtvélyessy Zsolt, Lázár Kati és a többiek érdeme, hogy egy maradandó színházi este hangulatát őrizzük a szolnokiak vendégjátéka nyomán. A főszereplőt és társait meleg ünneplésben részesítette a közönség, jelezve: az ilyen előadáscserék frissítő kedvet hoznak a néző számára is.

T. P.

„Nemdohányzók városa”

Szocsiban, a Szovjetunió legismertebb Fekete-tengeri üdülőhelyén a pihenni vágyók százezrei élvezik minden évben a csodálatos szubtrópikus klímát, a kék tengert, a napsütést, a meleget ... Mindezt vétek tönkretenni a dohányzással. A városi párt- szervezet ezért mozgalmat indított, amelynek jelszava: „Szocsi a napfény városa — a nemdohányzók városa!”.

Százezernél több falragaszt és röplapot nyomtattak, tanácsokkal arra, hogyan szokjanak le a dohányzásról. Korlátozták a cigaretta árusítását, s a taxikban, az éttermekben, az eszpresszókban tilos a dohányzás. A nagyobb szanatóriumokban pszichológusok segítik azokat, akik megpróbálják abbahagyni a dohányzást.

(BUDAPRESS)

Fülön csípett bűnöző

Farkas Jenő, budapesti lakos, huszonhat éves fiatalember, 18 éves korától hét alkalommal, 102 hónapot töltött börtönben. Farkas bűnlajstromából következtetve, tehát felnőtt korának csupán öt százalékát élte szabadlábon. Először 1968-ban hat hónapra ítélte el a bíróság tiltott határátlépési kísérletért és közokirat hamisításért. S a lejtőn egyre lejjebb zuhanó bűnözőt ugyancsak tiltott határátlépési kísérletért 1968-ban nyolc hónapra, 1970-ben tizennégy hónapra, 1971-ben húsz hónapra, 1972-ben tíz hónapra, és 1973-ban huszonnégy hónapra ítélte el a bíróság. 1975-ben lopásért és tiltott határátlépési kísérletért ismét húsz hónapra került visz- sza az általa szinte .megszokott cellába.

A megrögzött bűnöző ez év januárjában szabadult a börtönből, azt követően a Ganz Kapcsoló- és Készülékgyárában vállalt segédmunkási állást. Farkas gyorsan „belefáradt” a munkába és áprilisban elhatározta, hogy nyolcadszor is megkísérli a külföldre szökést. Április 27-én a józsefvárosi pályaudvarról induló vonattal Kalocsára, onnan autóbusszal Bajára utazott. Baján élelmiszert és különböző hűsítő italokat vásárolt, majd a város kijáratánál elhelyezett irányjelző tábla segítségével tájékozódva az 51. számú úton gyalog ballagott a határ felé. Útközben találkozott Korponai József nyugdíjas MÁV-dolgozó- val, akitől vizet kért. A gazdag élettapasztalattal rendelkező

nyugdíjasnak gyanússá vált a vizet vedelő fiatalember, s amikor Farkas tovább indult’ a nyugdíjas értesítette a közelében szolgálatot teljesítő határőr járőrt.

Farkas Jenő — minden hájjal megkent bűnöző — sejtette, hogy a szomjúságát enyhítő helyi lakos előtt gyanússá vált, ezért a

műútról letért, s a Hercegszántó felé vezető holt-vasúti vágánynyal párhuzamosan haladt a határ felé. Közben személyi igazolványát összetépte, majd el is dobta, arra számítva, hogy a határ közelében esetleg igazoltatják, s akkor az eredeti nevét, személyi adatait nem kell majd felfednie. Az „elővigyázatos” határsértő azonban hiába volt olyan óvatos, hiába kerülte ki a lakott területeket, meg a mezőn dolgozó embereket is, összefutott Busi Béla tartalékos határőrrel és Kunyik József iskolai tanulóval, akik az idegen személy észleléséről a Kossuth Tsz portájáról telefonon értesítették a határőröket.

A bajai határőrök, a határ menti lakosok segítségével üldözőbe vették és gyorsan fülön is csípték a menekülő bűnözőt. Farkas Jenőnek tehát a nyolcadik határsértési kísérlete sem sikerült.

G. B.

• Busi Béla tartalékos határőr.

Az egészségügyi feladatok

A megyei tanács megvalósításáért

egészségügyi és szociális bizottságának munkájáról

Az egészségügyi feladatok, a gyógyító munka felé mindig megkülönböztetett figyelemmel fordul a társadalom. Különösen vonatkozik ez megyénkre, ahol a jelenlegi ötéves tervben is a korábbinál jóval nagyobb méretű az egészségügy fejlesztése. Nemcsak az egymás után épülő létesítményekre kell gondolnunk, hanem a szervezeti változásokra, stb. is. A fentieknek megfelelően az egészségügyi és szociális bizottság úgy állította össze programját, hogy ne csak figyelemmel kísérhesse a fejlődést, hanem — ahol erre igény és lehetőség van — megfelelő segítséget tudjon nyújtani.

Általánosságban feladata a bizottságnak, hogy mint javaslattevő, véleményező, előkészítő, ösz- szehangoló szerv, elősegítse az információ-áramlást, egybefogja a véleményeket mind az ágazaton belül, mind pedig a többi ágazatok között. Intézkedéseket kezdeményez, irányelveket dolgoz ki és az illetékes tanácsi szervekhez ajánlásokkal fordul. Közreműködik a fejlesztési programok kidolgozásánál, megvalósításánál. Véleményezi a tanács és a vb elé kerülő fontosabb előterjesztéseket. Röviden: igyekszik elősegíteni az egységes egészségügyi szemléletet, ami a gyakorlati munka színvonala emelésének az alapja.

Emellett a bizottság feladatai részleteiben is meghatározottak, s a következő főbb témák köré csoportosulnak:

az Egészségügyi Törvény minél következetesebb végrehajtásának ellenőrzése, s ehhez szükség esetén segítségnyújtás;

a megyében folyó nagyarányú

egészségügyi fejlesztési program segítése mellett a figyelem felhívása az alapellátás, a járóbetegellátás gondjainak megoldására;

közreműködés az egységes szervezeti integrációs program mielőbbi végrehajtásában.

A gondok és feladatok jobb megismerése érdekében a megye területét felosztották a bizottság tagjai között, patronálási rendszert vezettek be. Alapelv az is, hogy a lehetőség szerint a napirendre tűzött témákat helyszíni üléseken tárgyalják meg. Ily módon a tennivalókat a gyakorlatban is közelebbről vizsgálhatják, s egyúttal az ellenőrző tevékenység is jobban érvényesül. Az egyes ülésekre minden esetben hivatalosak a párt, a tanács, a szakszervezet illetékes képviselői, valamint szükség szerint további szakértők (városi-járási főorvosok, kórházigazgatók stb.) is részt vesznek a munkában. Vizsgálta, illetve vizsgálja a bizottság — a helyszínen — csaknem minden városunk és járásunk egészségügyi általános helyzetét, fejlesztési szükségleteit.

Rendszeresen megvitatja a bizottság a megyei tanácsülés és a vb elé kerülő beszámolókat. Az egyes üléseken kialakult véleményt állásfoglalás formájában továbbítják az illetékesekhez. Ilyen jellegű főbb témák voltak: a megyei tanács vb egészségügyi osztályának munkájáról készített beszámolók, a megye egészségügyi ellátásának távlati fejlesztési koncepciója, a gyógyító-megelőző intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló terv, Bács-Kiskun megye általános egészségügyi helyzete, a felnőttvédelmi, a szociális gondozási munka, az egészségügyi létesítmények rekonstrukciós problémái, valamint az egészség- ügyi dolgozók bérezésének kérdése.

A bizottság tagjainak, s nem utolsósorban a meghívott szakértőknek a vitakészsége és hozzáértése lehetőséget adott a témák sokoldalú, részletes elemzésére és értékelésére. Továbbra is szándéka a bizottságnak, hogy információs eszközeit, s azok területét bővítse, a helyszíni ülések, valamint az ellenőrzések és vizsgálatok módszerével.

Lényegében és összegezve: a megyei egészségügy elé tűzött nagv jelentőségű célok megvalósításából kíván munkájával az egészségügyi és szociális bizottság ezután is részt vállalni.

J. T.

Kossuth- kiadványok a könyvhétre

A szabadság jelene, jövője a szocializmus címmel jelenik meg Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének az elmúlt két évben elhangzott beszédeit, illetve hazai és külföldi folyóiratokban megjelent írásait egybefoglaló kötet.

Az Űj világ-sorozat első köteteként lát napvilágot Barta Sándor Aranyásók című munkája. Az Üj világ-sorozat arra tesz kísérletet, hogy összegyűjtsön egy-egy viszonylag nagy csokorra valót azokból a regényekből, amelyeknek olvastán megközelítőleg átfogó kép rajzolódik ki a legutóbbi másfél évszázad történetének azokról az állomásairól és szakaszairól, amelyek szorosán összefüggnek a nemzetközi és a magyar munkásmozgalommal.

A Kossuth-kiadó hagyományos könyvheti antológiája az trószem- mel — 1976 is a könyvsátrakba kerül: hetedszer jelenik meg ezzel a címmel írók és publicisták irodalmi igényű riportjainak és szociográfiáinak gyűjteménye.

Tamás Ervin könyve — Révész Tamás fotóival — a Búcsú a cigányteleptől a cigánykérdéssel foglalkozó irodalmunk értékes újdonsága.

Sipos Gyula Pusztaiak című kötetében egy puszta életét, Alsóhe- tényt mutatja be a szerző.

Ugyancsak a Kossuth-kiadó gondozásában lát napvilágot „A magyar népfront története 1935— 1976” című kötet, amely Kállai Gyula bevezető tanulmányával a népfront megteremtésének útját, majd a felszabadulástól eltelt három évtized alatti fejlődését mutatja be.

AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI

A törvényszerűség

) Hányszor mondjuk: ez nem ő lenne, ha másként tett volna ebben és ebben az esetben. Vagy szemrehányáskértjt; „M4f apaikor rábíztad, gondolhattad volna, hogy ez sül ki belőle!”

Egyszerű példákon szegődhetünk ily módon nyomába a törvényszerűség fogalmának. Hiszen máris erről van szó. Amit Lenin a törvényről mond, az a belőle fakadó tényállásra, a törvényszerűségre is vonatkozik: „egyik lépcsőfoka a világfolyamatban levő egység és összefüggés, kölcsönös függés és teljesség emberi megismerésének”. Ebben már az is benne van, hogy elvárásaink alapját a jelenség mélyebb összefüggéseivel, a lényegével kapcsolatos ismereteink képezik. Törvényszerű valamiféle esemény vagy jelenség beállta, mert az adott jelenség lényegéből, vagy az adott általános ösz- szefüggésekből éppen ez és ez következik.

Példáink feltételezik, hogy már tudunk ezekről a mélyebb összefüggésekről. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyesfajta belátás nem adódik önmagától, hanem el kell hozzá jutnunk. A „nehéz tudni, mit akarunk” állapotából hosszú út vezet a megvilágosult tudás és magabiztos cselekvés dinamizmusáig.

Ám ezt a fejlődést magát sem értelmezhetjük lényegében másként, mint a közvetlen, a felszíni, a változékony és pillanatnyi, valamint a mélyebb, tartósabb, azaz lényegibb összefüggések közötti eligazodás megvalósulását. Gondoljunk csak a munkásmozgalom eszmetörténeti tanulságaira: az éppen megjelenő ipari bérmunkások gépromboló dühe még a közvetlen eszközöket veszi célba, mert bennük látja sorsa rosz- szabbra fordulásának végső okát. Egyes szószólói pedig nem egyszer ringatják magukat olyan illúziókban, hogy a tőkés árutermelés megszüntetése nélkül is lehetséges lenne problémáik megoldása, mégpedig a tőke, a pénz, a magántulajdon „rossz” oldalainak kiküszöbölésével. Csak a marxizmussal jut el a forradalmi tudat odáig, hogy felmutassa a géprombolás ösztönösségének és a kispolgári reformkodás illúzióinak valóságos okait. Azt ugyanis, hogy a dologi összefüggések ellentmondása szükségszerű jelenség, s mint ilyen, csupán következménye a bérmunkás—tőkés viszony ellentmondásainak. Hiszen a tőke megjelenési formáiban, csak a bérmunkás—tőkés ellentét jelenik meg, amelyet e kategóriák — például a gép — csak közvetítenek. Ezért e közvetítők ellentmondásosságának, „rossz oldalának" a megszüntetése magát a bérmunkás—tőkés viszony felszámolását feltételezi. A marxizmus radikális újszerűsége

tulajdonképpen e törvényszerűség t-ftljipnjíarépltjsg, FífiHKiodRuzfil

léphetett igazan ki a polgári gon- .ÚPÍlíöílas ,Mfyep?tpi.í?pli3fSt/o.-csiuítia- totot el a szocializmus és a kommunizmus tudományos tételezéséig.

Miben rejlik e köztudott teljesítmény ma is érvényes és megszívlelendő tanulsága? A következetességben, ahogy végigjárta a dolgok gyökeréig vezető „többlépcsős” utat, s a vélt összefüggések és vélt törvényszerűségek helyett eljutott a valóságoshoz, a dolgokat és formáikat valóban megalkotó és működtető törvény- szerűségekhez.

S mélyedjünk csak magunkba egy pillanatra! Vajon mindig meg van bennünk a kellő eltökéltség, hogy ezt az utat végigjárjuk? Hányszor állunk meg a felszínnél, a vélt törvényszerűségeknél, azaz olyan összefüggések feltételezésénél, amelyeket azután nem egyszer cáfol meg (nem is mindig olcsón!) az élet! Az adminisztratív eszközök iránti szinte már-már beteges buzgalom a túlzó radikalizmus, a türelmetlenség, amely egysíkú megoldásokra ösztönöz, mind-mind egy sarkított és leszűkített szemlélet bizonysága. Olyan szemléleté, amely önmagát zárja el a valóság sokrétűségének és végső emberi összefüggéseinek a megvilágosodásától. Mert a jog például minden bizonnyal azért jog, mert szabályoz. De ebből arra a következtetésre jutni, hogy annál jobb, minél több jogszabályt csinál ki-ki a maga területén, minden bizonnyal bürokratizmus és hivatalnokoskodás. Mert ahogy bizonyos, hogy semmiféle házirend-szabályzat sem csinálhat rendet és fegyelmet egy emberi kapcsolatok szempontjából rendezetlen és fegyelmezetlen munkahelyen, úgy általánosabban is megszívlelendő, hogy a jog csak olyasmit szabályozhat, egy rendelet csak olyasmit oldhat meg, ami a mindennapi élet valóságában már objektív érvényű, s feltételeivel egyetemben már érett a szabályozásra. A jog szabadsága így valójában nagyon is korlátozott. Mindig fel kell tennünk tehát a kérdést: vajon léteznek-e objektíve olyan összefüggések és törvényszerűségek, ©melyek garantálják, hogy ez és ez a rendszabály valóban új lehetőséget teremt és új irányt adhat az eseményeknek.

A valóság megfejtése ma is nehéz dolog. Tévedhetünk közben. Azt azonban nem tehetjük meg, hogy tévedéseinkből ne tanuljunk, hogy ne gondoljunk arra, hogy kudarcaink esetén hátha a valóság tett lóvá bennünket. Az objektív valóság — a maga objektív törvényszerűségeivel.

H. I.

Vándorló méhészek

• A nagy kiterjedésű pusztavacsi akác erdőben évente 200 -le méhésze

helyezi el kaptárait. Az első akácvirágzásra is sok méhcsaládot telepítettek le. Az idei virágzásnak kedvez az időjárás is.

Az első méhészek Hatvanból jöttek, dr. Berkes Sándor 24, Dósa János 20, és Chino- radszki István 22 méhcsaláddal érkezett.

(MTI-fotó, Fehérváry Ferenc felvétele — KS.)

Száztízezer vizsgázó az egyetemeken, főiskolákon

Hazánk egyetemein és főiskoláin ezekben a napokban kezdődött, illetve kezdődik meg a vizsgaidőszak, és általában június második feléig, június végéig tart.

Az 56 felsőfokú tanintézményben a nappali, az esti és a levelező tagozatokon mintegy 110 000-en adnak számot ismereteikről, ezen belül a nappali tagozatosak száma megközelíti a 65 000-et. Hazánk legnagyobb képző intézményében, a Budapesti Műszaki Egyetemen összesen mintegy 13 000 hallgató vizsgázik, közülük 7700 nappali tagozatos.

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányász, kohász és gépészmérnöki karán több mint 3000 hallgató kezdte meg a felkészülést a vizsgákra.

I

Pécsett a vizsgaidőszak feszültségét csökkenti az évközi munka alapján történt különféle értékelés is: az egy-egy témát lezáró tesztfelmérés, vagy a jegy-megajánlás. Az orvostudományi egyetemen egyre népszerűbb az integrált vizsga: a hallgatók egy-egy témakörről teljes összefüggésben számolnak be, a másodéves medikusok például az anatómiából, a biokémiából és az élettanból közös írásbeli dolgozatot készítenek. Mintegy 220 orvostanhallgató szerez diplomát Pécsett ebben az évben.

Szegeden több mint 9000 egyetemista és főiskolás vizsgázik, naponta átlag ezer hallgató járul ily módon oktatója elé. A fiatal tanár-, orvos-, gyógyszerész- és jogászjelöltek a karok tantermeit és könyvtárait is igénybe vehetik. Az egyetemi könyvtár nyújtott műszakban, reggel 9-től este 9-ig áll rendelkezésükre és a vizsgaidő- szakban vasárnap is nyitva tart.

A tanév elejétől főiskolai rangú Sárospatakon az általános iskolák alsó*tagozata részére pedagógusokat felkészítő tanítóképző.

A több mint száz elsőéves hallgató az idén először így már ennek megfelelően teszi le az évvégi vizsgákat.

A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen az idén kerül először sor a komplex államvizsgára. A hallgatók korábban a fő tárgyakból különböző vizsgabizottságok előtt külön-külön vizsgáztak. Most egy vizsgabizottság előtt komplex kérdések alapján kell számot adniuk tudásukról.

Athéni Timon Kecskeméten