Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
1977. Május 3. • PETŐFI NÉPE • 9 TANÁCSELNÖK VEZETI A NEMZETISÉGI EGYÜTTEST PAPRIKATÖRÉS, TORKOS CSÜTÖRTÖK, RÉGI DALOK A kulturális alapok sorsa Bátyai jegyzetek „Legyen szorosabb a kultúra, a művészetek és a tömegek kapcsolata. Fejlesszük a kultúra területén is a közösségi formákat” — mondja a Magyar Szocialista Muskás- párt XI. kongresszusának határozata a művelődési feladatokról. Olyan célkitűzés ez. amely már nagyon régóta foglalkoztatta az írókat, költőket, a jövő megálmodóit is. Most tömeges méretben, igazán széles körben kínálkozik az eddiginél nagyobb lehetőség a megvalósításra. A műveltség előnyeinek minél jobb hasznosításához a kongresszusi állásfoglalás mellett a Központi Bizottság 1974-es közművelődési határozata, a megyei pártbizottság intézkedési terve egyengeti az utat. Mindezekhez az alsóbb szintű pártszervek is hozzátették a helyi sajátosságokból adódó elképzeléseiket. Mint lenni szokott, eredményeink, de gondjaink is adódnak. Közülük villant fel néhányat az összeállításunk. Az általános fejlődésen belül a közművelődésnek is része van abban, hogy nemzedékek jutottak el az imád- ságos könyvtől a mai közösség kereséséig és vállalásáig. Pénz. anyagi és szellemi ráfordítás nélkül persze nem j megy előbbre a közművelődés ügye sem. De vajon jól gazdálkodnak a munkahelyeken a kulturális alapokkal? Erre a kérdésre is megpróbáltunk választ keresni az újságírás eszközeivel. A közművelődési párthatározat és külön közművelődési törvény is mutatja, hogy hazánkban a legfelsőbb politikai és törvényhozó testületek egyaránt foglalkoztak, illetve foglalkoznak az emberek művelődésével. Más, nem szocialista társadalmakban ez szűk magánügy marad. A családi pénzügyi keretek, egyéni hajlamok kérdése, hogy ki mit ismer meg a nagyvilág szellemi kincseiből! vagy az épp időszerű művészeti eredményekből. Nálunk az állam és a munkahelyek kötelességei közé tartozik, hogy mindenki számára hozzáférhetővé váljanak a kultúra javai. A kulturális alapok képzésével erre nem mindennapi lehetőség kínálkozik. Hogyan használják fel az adottságokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, milyen feltételeket teremtenek a művelődésre? Az átgondoltság igénye Két és fél esztendeje annak, hogy a járási párt végrehajtó bizottságok intézkedési terveket dolgoztak ki a közművelődési munka előmozdítására. A közelmúltban összesítették a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és szakszövetkezetekben szerzett tapasztalatokat. Az eltelt időszak kedvező változásokat hozott, de jócskán maradt tennivaló is. A feltárt adatdk és a személyes anyaggyűjtés alapján elérkezett az idő a kezdeti törekvések számbavételére. Először az alapvető hiányosságokról szóljon az írás, majd pedig a jó példák következnek. Régi igazság, hogy a rendszeres, átgondolt munka előfeltétele a helyi adottságokra és igényekre egyaránt alapozó, jó terv. Hiszen enélkül mihez igazodnának a közös vagy állami gazdaságokban. ipari üzemekben, amikor egyébként is szinte észrevétlenül sodorja a napokat az idénymunkák dandárja, egy-egy különösen fontos megrendelés. Csupán az állandó, tervszerű kulturális folyamat lehet garancia arra, hogy az emberek művelődése ne váljék esetlegessé. A gazdasági vezetők kötelességei közé tartozik, hogy minél többen jussanak hozzá azokhoz a javakhoz is, amelyek nem annyira kézzelfoghatóak, mint a fizetési boríték, de hasonlóan fontosak mindenki számára. Kulturálódás nélkül kevesebb szépséget fedeznénk fel a világban, s aligha élhetnénk mind igényesebben a környezetünkben. Szándék és eredmény Igen tanulságos az a kimutatás, amely a legnagyobb Bács-Kiskun megyei — a kecskeméti — járásban működő közös gazdaságok kulturális alapjainak képzéséről (1.) Tervezéstől a felhasználásig és felhasználásáról tájékoztat. A felsorolt 22 termelőszövetkezet közül tavaly kilencnél, a tizenkét szakszövetkezet' esetében felearányban hiányzott a közművelődési-oktatási terv. Itt a legkirívóbb a szándék és eredmény közti különbség, visszaesésekre figyelmeztetnek a számadatok, A konadacsi Barátság Tsz például 50 ezer forintot tett félre kulturális célokra, de csak alig több mint a felét használták fel. A kunpeszéri Parasztbecsület egyik évről a másikra csaknem egynegyedére csökkentette az 1975-ben még kétszázezer forintos kulturális alapját. A lászlófalvi, Egyetértés Tsz-ben 76 ezer forint maradt meg az. eredetileg jóváhagyott összegből. Ezeknek a tényeknek a horde- rejét, kihatását érzékelteti, hogy a kecskeméti járás közös gazdaságainak taglétszáma meghaladja a 28 ezret. Tavaly összesen 5 millió 124 ezer forintot szavaztak meg a közgyűlések kulturális célokra. Az összegből több mint 300 ezret fel sem használtaik. Nem költötték el. Vajon nem volt mire? Szerencsére, a kulturális rendezvények választéka, a könyvkiadás, színházi műsorpolitika, a múzeumok, kiállítások, természettudományos előadások kínálata, az író—olvasó találkozókra vállalkozók névsora olyan gazdag, hogy ilyesmi el sem képzelhető. Akkor hát mi a baj? * Elgurult forintok Az okokat kutatva a kellő terv- szerűség hiánya látszik a legnyo- mósabbnak. Ha hiányoznak a pontosan rögzített elképzelések, könnyen kifut az ember az időből, s a végén már mindegy, hogy mire megy el a pénz. így válhat a nehezen kiküzdött és félretett anyagiakból szinte teher az év végére. Olyan furcsaság ez, amit nehezen tud megérteni bárki, Sőt, nem is szabad megérteni. Több pénzünk nincs a kultúrára, mint amennyit ki lehet szakítani a na.- gyon fontos létfenntartási és fejlesztési célok fedezetéből. A legtöbb helyen azt hallani, hogy kevés az anyagi erő, nem elegendő, még kellene. Másutt viszont arra az összegre sincs szükség, amelyet kulturális rendezvényekre, kezdeményezésekre hagyott jóvá a közgyűlések közössége. Sajnos, egyelőre az a helyzet, hogy Bács-Kiskun ipari és mezőgazda- sági üzemei közül csak minden tizedikben megfelelő, igényes a kulturális alapok tervezése és felhasználása. így hát nem volt túlságosan nehéz rábukkanni egy olyan gazdaságra, ahol mintapéldája jött létre annak, ahogy nem szabad csinálni, mint mondani szokták. A szóbaníorgó kunbaracsi Új Tavasz Szakszövetkezet központjához kivágott rozmaring almafák mellett visz az út. Jókora épületet vettek meg — egykor kastély volt — irodai célokra. A tágas termekben kong az embgr hangja. Evek óta mindössze 5 ezer forint jut itt a kulturális alapra. Ennek a felhasználására minek is készítenének külön tervet? Átutalják a községi művelődési háznak, ahol a közgyűléseket tartják. s el van vetve a gondja. Ennek fejében viszont kulturális szolgáltatásokra tarthatnának igényt. De nem, ilyesmiről nincs szó. A művelődési ház ajtaja természetesen a szakszövetkezeti tagok előtt is nyitva áll, betérhetnek eltölteni a szabad idejüket, a könyvtárból könyveket kölcsönözhetnek. De mindez független a kulturális alaptól, mintha nem is lenne. „Valahogy az érződik — mondják Kunbaracson — hogy az emberek megelégednek a tévével. A fiatalok buszra vagy motorra ülnek, és a városba utaznak szórakozni.” Egészen nyilvánvaló, hogy ez puszta magyarázkodás, Ha az egyik faluban fel lehet ébreszteni az értékes kultúra iránti igényt, akkor másutt miért nem? Igaz, Kunbaracson mostoha talajadottságok között gazdálkodnak, majdnem minden öt hektár földnek különböző a minősége, kiöregszik a tagságuk. Ám másutt is van futóhomok, s másutt is szembe kell nézni azzal «'követélménnyel; hogy gondoskodjanak az utánpótlásról. ; -Is SatsonjJßri tazeíov A kecskeméti járásban, ahol sok közös gazdaságot egyáltalán nem kényeztetnek el a talajviszonyok, az idén ismét 5 millió forint körüli összeget szavaztak meg a közgyűlések kulturális célokra Ebből már egy művelődési házat is fel lehetne építeni. Nem mindegy tehát, hogy közösen, egy irányba hozzák a téglákat, vagy inkább elfelé viszik és szétdobálják azok, akikre rábízták. Ha nem készítenek tervet a kulturális alap felhasználására, akkor nem tudni előre, hogy mi lesz. Ebből a pénzből minden forint, megfelel egy- egy téglának. Tavaly olyan építőköveket dobáltunk szerteszét, amelyekből akár klubok sokaságát, vagy kulturális palotákat is lehetett volna emelni az országban. A folytatásban azokról a gazdaságokról lesz szó, ahol nem hagyják szétgurulni a forintokat. Mert ilyen példa is van, és egyre több lesz. Halász Ferenc Néhány héttel ezelőtt rendezték meg Bácsalmáson a Bács-Kis- kunban működő nemzetiségi együttesek és szólisták idei találkozóját. A bátyai leányok sajátos színezetű, gyönyörű népviseletükben óriási sikert arattak. íme egy mondat a zsűri értékeléséből: „Ez a kevésbé ismert népdalkor a Találkozó legnagyobb meglepetése volt. Ugyanakkor az egyik legszebb színfoltja is. Mintha a földből nőtt volna ki egv szép, virágzó termőág, hajtásaival beborította a színpadot. Gyönyörű dalok szólaltak meg a délszláv dallamok kiteljesedésével, sajátos hagyományaikat idézték. Együtt volt a színpadon a jókedv, a munka és a dal.” * A harmincöt esztendős tanácselnök, Jelencsity Miklós, a csoport vezetője. Mielőtt jelenlegi beosztását elfoglalta volna, volt KíSZ-titkár és művelődési ház igazgató is. Nem idegen hát tőle a kulturális munka. Ezt mondja: — Már úttörő koromban szavaltam és színjátszó csoporttal szerepeltem. Kedveltem az éneklést, a táncot. Már gyermekkoromban is érdekelt, amikor az idősebbek énekelgettek, dúdolgat- tak magukban; és ellestem a beszédüket, a szokásaikat. A mi falunk gazdag a hagyományokban Ezek részben ma is tovább élnek. Később a honvédségnél is szerepelgettem, s közreműködtem az ünnepségek, a műsorok szervezésében. * — Úgy tudjuk, négy évvel ezelőtt lett tanácselnök. Milyen változás következett az életében? — A legnagyobb változás az foglalkoztam a kulturális, dolgok- léttl hogy addig “szerelemből” kal;;.j.kedvtelésből. iüzítathozásból; ezután pedig a kötelességem lett. De elmondhatom: gyönyörű kötelesség. Itt születtem rác származású nemzetiségi ember vagyok; ez szűkebb hazámban megköny- n.vitette a dolgomat. Nincs igaza azoknak, akik szerint odahaza, a falujában nem lehet valaki jó vezető, nem érdemelheti ki a lakosság bizalmát. Nem így van. — Hallottam, hogy érdeklik a régi írásos és tárgyi emlékek, — Igen; sikerült már előteremteni néhányat belőlük. Érdekes minden, ami a régmúlt időkből hoz számunkra üzenetet. Az együttesünket is ez a felismerés élteti. Őrzöm többek között a nagymamám kézírásos imakönyvét; elő-előveszem olykor, s jó érzéssel nézegetem. * Előkeresi a kicsi füzetecskét, és beleolvas: „Pri lépa Mártja szinku ováko zapéva Iszuszityu”., Magyarul: „Csodálatos Mária, az ő gyermekének, Jézuskának így énekelget.” — Ezek az értékes, becses emlékek is hozzájárulnak talán ahhoz, hogy vezesse, irányítsa a lelkes együttest? — Feltétlenül. S az is, hogy soT káig vitatták egyesek: vajon élet• Részlet a nagymama délszláv nyelven írt százéves könyvéből. • Jelencsity Mikló» tanácselnök, a csoport vezetője # Egy utolsí simítás Marokity Anna kendőjén, a szereplés előtt. revalók lehetnek-e, van-e szükség a nemzetiségi csoportokra? Az élet eldöntötte a vitát. Az együttesek élnek és erősödnek. Azt gondolom, hogy az iskolai nemzetiségi nyelvoktatást remekül egészíti ki az amatőr művészeti mozgalom fellendülése. — Hány tagú a csoport és mi a neve? — Nem vagyunk sokan; de ez nem von le semmit a törekvés értékéből. Tizenöten énekelnek játszanak együtt szívvel-lélekkel. Ar. együttes neve: Községi Délszláv Dalkör. — Kikből áll a csoport? — Diákokból és dolgozókból. Valamennyien leányok. * A tanácselnököt, a művészeti csoportvezetőt a terveikről faggatom. — Újabb gyűjtéseket tervezünk — mondja. — Eddig bemutattuk a paprikatörési játékos feldolgozásunkat, s a helyi gyűjtésű dalainkat. Most készülünk az úgynevezett „Torkos csütörtök” előadására. Ez egy sajátos bátyai szokás régóta; részben még ma U élő. * Beszélgettünk a szereplőkkel is,' Marokity Annax — A nagyma- mámék szomszédolni jártak. Sok érdekes dolgot láttam, hallottam tőlük. Ma mindennek hasznát veszem. Jártak paprikát csipkedni, meg fonni. Én meg jó érzéssel néztem őket. Mindenre emlékszem. Úgy gondolom, akkor ia a csoportban maradok, ha férjhez megyek majd. Balázs Katalin: — A mai öregek régen fáradságos munkát végeztek, de tudtak szórakozni, énekelni is. Ez felüdítette őket bizonyára. Mi meg ápoljuk a ránkmaradt szokásokat. Aszódi Ilona: — Ami régebben volt nem szabad elfelejteni. Ma más a szokás, a viselet. De ha a színpadon bemutatjuk, legalább a mai emberek is megismerik. Marokity Katalin: — Jó lenne, ha sokáig együtt maradhatna a csoport. Ez az egyik fő kívánságom. Varga Mihály (18.) Savanyú íz böffent fel a torkába. Csak önmagát hibáztathatja. Agyoncigarettázta a gyomrát. Dorogi miatt, mert nem képes parancsolni magának. Ha már azt nem tudja elhitetni az idegeivel, hogy ilyen biztos helyzetben semmi oka a feszültségre, legalább a kezének parancsolhatna, hogy ne nyúljon minduntalan cigarettáért.' Holnap nem tesz cigarettát a zsebébe, a reprezentációs ezüstdobozt pedig kiviteti Jutkával a szobájából. Az ablakon és a függönyön be- párázott a szobába az utca higanygőzlámpáinak kékesfehér sugárzása. Nézete az ablak elmosódott négyszögét, hátha elfárad a szeme ettől a gyenge, mégis zavaró fénytől, és sikerül elaludnia. Éppen elég éjszakája volt nyugtalan eddig Dorogi miatt, legalább ezután kárpótolja végre magát, most, hogy végre túlesett ezen a nyomasztó ügyön. Megkönnyebbülést kellene éreznie, hogy az egész úgy történt, ahogy történt. Minden megerőltetés nélkül tarthatta magát ahhoz a taktikához, amit annak idején gondolt át Kunovánnal, amikor hetekig ég és föld között lebegtek, az ellenforradalom leverése után az új apparátus már nem tartott igényt rájuk, de a viszonyok se rendeződtek még any- nyira, hogy elkezdhettek volna tájékozódni, kihez forduljanak, kitől kérjenek beosztást. Idegőrlő volt az a néhány hét, de nem haszontalan, rákényszerítette mindkettőjüket, hogy végig analizálják az addigi pályafutásukat, és levonják a célszerű konzekvenciákat. Megállapodtak sok mindenben. Ezután nem az ő dolguk, hogy akárhol is előtérbe tolják magukat, nem nekik kell kezdeményezőknek lenniük, nem szabad tülekedniük a felelősségért. El kell vegyülni a hasonlók között, és minden kritikus helyzetben ki kell várni, amíg kialakul a többség, s ha már pontosan látható, hol a nagyobb erő, ahhoz kell csatlakozni, mégpedig úgy, hogy a visszavonuláshoz is legyen kiskapu. Lehet úgv is befolyásolni a dolgok menetét, ha az ember nem áll ki a fénybe, nem ágál, nem hívja fel magára a figyelmet, hanem az árnyékból húz egyet-egyet a zsinórokon. Több az esély a sikerre, ha az ember nem annyira a saját erejére,' inkább a mások hibáira épít, tartalékolja a saját energiáit, és kihasználja az ellenfele gyengéit. Kunován a vérmérséklete miatt egy idő után már nem tudott következetesen igazodni ehhez a taktikához, egyre többet hallatta a hangját a minisztériumban, a kollégiumi üléseken és a pártközpontban összehívott értekezleteken. egyre többet szerepelt a gazdasági reformot megelőző számtalan éles vitában, s talán még ma sem fogja fel, hogy éppen a viták idején gyengült meg a pozíciója. Elhitte a látszatot — azt hitte, hogy súlya van. számol- njüc vele —, mert képtelen megérteni, hogy az átlagon felüli társadalmi helyzetet feltűnés nélkül kell élvezni, az erős reflektor nemcsak az ember erényeit állítja éles fénybe, hanem a hibáit is leleplezi. Innia kell, marja a torkát ez a savanyú is. Kibújt a takaró alól, nem lépett bele a papucsába sem, lábujjhegyen óvakodott ki a szobából. A konyhában kitapogatta a villanykapcsolót, felkattintotta, s csaknem az arcához kapott: az éles fény szinte beleszúrt a szemébe. Lábujjhegyen ment oda a hideg kőlapokon a vízcsaphoz, gyorsan ivott, s meglepődött, hogy a falon az óra csak háromnegyed tizenegyet mutat. Reggelig ki is pihenheti magát, ha ezután sH kerül elaludnia. Az ebédlőben jólesett a talpának a vastag szőnyeg puha, langyos tapintása. Még csak háromnegyed tizenegy. Azért várja a reggelt, hogy végre maga előtt lássa az íróasztalán az ügyészségnek címzett feljelentést? Ez még nem a pont az ügy végén, de mindenképpen az utolsó mondat első szava. Erőfeszítés nélkül szabadul meg Dorogitól, mert volt türelme várni. Valami apróság miatt elcsúszik a Mikro- technika termelés osztályvezetője, elszólja magát Dorogiról, megérkezik a drót az INVEST- COOp személyzeti osztályára, egy nap múlva ott a jelentés Dorogiról az ő asztalán... Az alkalom házhoz jött. Az ő dolga már csak annyi volt, hogy kiossza a szerepeket, félmondatokkal eligazítsa Beckert, egyetlen változtatással jóváhagyja a fegyelmi bizottság összetételét, mindezt egy vezérigazgató levertségével, aki a legtehetségesebb főosztály- vezetőjét veszíti el, igen. ki tételezte volna fel erről az ambiciózus és invenciózus emberről, hogy visszaélésekre is képes ... Minden akció másoktól indul, az 5 teendője nem több, mint hangsúlyozottan kedvetlenül engedni, hogy menjen az ügy a maga útján. Nyakáig húzta a takarót, élvezte a testszagú meleget, amit a paplan addig is őrzött, amíg kiment vizet inni, s már érezte, hogy hamarosan el fog aludni. * Béla az udvar végében felült a stráfkocsi bakjára. A kocsi kerekek nélkül, csak a rozsdás tengelyein állt. Valamikor sokat járta a várost, rajta szállította Majer úr a csarnokokba meg a fűszeresekhez a savanyított káposztát, a kovászos uborkát, a gyalult tököt, az ecetes paprikát, nagy dézsákban és felül nyitott hordókban, amíg aztán ötvenben be kellett csuknia a boltot, a stráfkocsi is kiállt a forgalomból, ide került az udvar végébe, megrogytak a kerekei, le kellett szerelni mind a négyet. A ház meg a környék gyerekei játszottak rajta, amíg este haza nem parancsolta őket az anyjuk. Hátul a platóról már több deszka is hiányzik, rostjaikat megette az idő, de a bak még mindig tartja magát, fényes a sok nadrágtól, szoknyától... Maszat. megjelent a konyhájuk ajtajában, körülnézett a hosszú udvaron, hol keresse Bélát, mert csak annyi volt a fény, amennyit a telihold adott az eperfák és az ecetfa gyér lombján át. — Itt vagyok — szólt oda Béla. — A lány odaszaladt hozzá; megkapaszkodott a kezében, s könnyed ugrással fenn termett a bakon: — Itt van — nyomta a kezébe a táskarádiót. — Hallgathatod. — Már nekem is lenne — kapcsolta be a készüléket a fiú —; csak közbejött a katonaság. Tizenegykor híreket mond. Maszat tanácstalanul ingatta a fejét. — Miért érdekel téged ennyire ez a párizsi buli? Béla vállat vont: — Engem minden érdekel. Maszat nagyra nyílt szemmel nézett maga elé: — Engem is, csak aztán nem értem a dolgokat, aztán előbb dühös leszek magamra, hogy buta vagyok, aztán megunom, hogy odafigyeljek, ha egyszer úgyse értem. Az újságot is mindig azzal kezdem olvasni, ami elöl van, de aztán látom, hogy Laosz meg Biáfra meg Jordánia, meg azt se tudom, miért kellett agyonlőni a Kennedy után ezt a néger papot, és akkor abbahagyom. és megnézem a divatot, meg hogy a Fradi kivel játszik; a héten... Te érted ezt a politikát? (Folytatjuk)