Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

1977. Május 3. • PETŐFI NÉPE • 9 TANÁCSELNÖK VEZETI A NEMZETISÉGI EGYÜTTEST PAPRIKATÖRÉS, TORKOS CSÜTÖRTÖK, RÉGI DALOK A kulturális alapok sorsa Bátyai jegyzetek „Legyen szorosabb a kultúra, a művészetek és a töme­gek kapcsolata. Fejlesszük a kultúra területén is a közös­ségi formákat” — mondja a Magyar Szocialista Muskás- párt XI. kongresszusának határozata a művelődési felada­tokról. Olyan célkitűzés ez. amely már nagyon régóta fog­lalkoztatta az írókat, költőket, a jövő megálmodóit is. Most tömeges méretben, igazán széles körben kínálkozik az eddiginél nagyobb lehetőség a megvalósításra. A műveltség előnyeinek minél jobb hasznosításához a kongresszusi állásfoglalás mellett a Központi Bizottság 1974-es közművelődési határozata, a megyei pártbizottság intézkedési terve egyengeti az utat. Mindezekhez az al­sóbb szintű pártszervek is hozzátették a helyi sajátossá­gokból adódó elképzeléseiket. Mint lenni szokott, eredményeink, de gondjaink is adódnak. Közülük villant fel néhányat az összeállítá­sunk. Az általános fejlődésen belül a közművelődésnek is része van abban, hogy nemzedékek jutottak el az imád- ságos könyvtől a mai közösség kereséséig és vállalásáig. Pénz. anyagi és szellemi ráfordítás nélkül persze nem j megy előbbre a közművelődés ügye sem. De vajon jól gazdálkodnak a munkahelyeken a kulturális alapokkal? Erre a kérdésre is megpróbáltunk választ keresni az új­ságírás eszközeivel. A közművelődési párthatározat és külön közművelődési törvény is mutatja, hogy hazánkban a leg­felsőbb politikai és törvényhozó testületek egyaránt foglalkoztak, illetve foglalkoznak az emberek művelődésével. Más, nem szocia­lista társadalmakban ez szűk ma­gánügy marad. A családi pénzü­gyi keretek, egyéni hajlamok kér­dése, hogy ki mit ismer meg a nagyvilág szellemi kincseiből! vagy az épp időszerű művészeti eredményekből. Nálunk az állam és a munkahelyek kötelességei közé tartozik, hogy mindenki szá­mára hozzáférhetővé váljanak a kultúra javai. A kulturális alapok képzésével erre nem mindennapi lehetőség kínálkozik. Hogyan használják fel az adottságokat a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben, milyen feltételeket terem­tenek a művelődésre? Az átgondoltság igénye Két és fél esztendeje annak, hogy a járási párt végrehajtó bi­zottságok intézkedési terveket dol­goztak ki a közművelődési mun­ka előmozdítására. A közelmúlt­ban összesítették a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekben és szakszövetkezetekben szerzett ta­pasztalatokat. Az eltelt időszak kedvező változásokat hozott, de jócskán maradt tennivaló is. A feltárt adatdk és a személyes anyaggyűjtés alapján elérkezett az idő a kezdeti törekvések szám­bavételére. Először az alapvető hiányosságokról szóljon az írás, majd pedig a jó példák következ­nek. Régi igazság, hogy a rendsze­res, átgondolt munka előfeltétele a helyi adottságokra és igények­re egyaránt alapozó, jó terv. Hi­szen enélkül mihez igazodnának a közös vagy állami gazdaságok­ban. ipari üzemekben, amikor egyébként is szinte észrevétlenül sodorja a napokat az idénymun­kák dandárja, egy-egy különösen fontos megrendelés. Csupán az állandó, tervszerű kulturális fo­lyamat lehet garancia arra, hogy az emberek művelődése ne vál­jék esetlegessé. A gazdasági ve­zetők kötelességei közé tartozik, hogy minél többen jussanak hoz­zá azokhoz a javakhoz is, ame­lyek nem annyira kézzelfogha­tóak, mint a fizetési boríték, de hasonlóan fontosak mindenki szá­mára. Kulturálódás nélkül keve­sebb szépséget fedeznénk fel a világban, s aligha élhetnénk mind igényesebben a környezetünkben. Szándék és eredmény Igen tanulságos az a kimutatás, amely a legnagyobb Bács-Kiskun megyei — a kecskeméti — járás­ban működő közös gazdaságok kulturális alapjainak képzéséről (1.) Tervezéstől a felhasználásig és felhasználásáról tájékoztat. A felsorolt 22 termelőszövetkezet közül tavaly kilencnél, a tizenkét szakszövetkezet' esetében fele­arányban hiányzott a közműve­lődési-oktatási terv. Itt a legkirí­vóbb a szándék és eredmény köz­ti különbség, visszaesésekre fi­gyelmeztetnek a számadatok, A konadacsi Barátság Tsz például 50 ezer forintot tett félre kultu­rális célokra, de csak alig több mint a felét használták fel. A kunpeszéri Parasztbecsület egyik évről a másikra csaknem egyne­gyedére csökkentette az 1975-ben még kétszázezer forintos kultu­rális alapját. A lászlófalvi, Egyet­értés Tsz-ben 76 ezer forint ma­radt meg az. eredetileg jóváha­gyott összegből. Ezeknek a tényeknek a horde- rejét, kihatását érzékelteti, hogy a kecskeméti járás közös gazda­ságainak taglétszáma meghaladja a 28 ezret. Tavaly összesen 5 mil­lió 124 ezer forintot szavaztak meg a közgyűlések kulturális cé­lokra. Az összegből több mint 300 ezret fel sem használtaik. Nem költötték el. Vajon nem volt mire? Szeren­csére, a kulturális rendezvények választéka, a könyvkiadás, szín­házi műsorpolitika, a múzeumok, kiállítások, természettudományos előadások kínálata, az író—olvasó találkozókra vállalkozók névsora olyan gazdag, hogy ilyesmi el sem képzelhető. Akkor hát mi a baj? * Elgurult forintok Az okokat kutatva a kellő terv- szerűség hiánya látszik a legnyo- mósabbnak. Ha hiányoznak a pontosan rögzített elképzelések, könnyen kifut az ember az idő­ből, s a végén már mindegy, hogy mire megy el a pénz. így válhat a nehezen kiküzdött és félretett anyagiakból szinte teher az év végére. Olyan furcsaság ez, amit nehezen tud megérteni bárki, Sőt, nem is szabad megérteni. Több pénzünk nincs a kultúrára, mint amennyit ki lehet szakítani a na.- gyon fontos létfenntartási és fej­lesztési célok fedezetéből. A leg­több helyen azt hallani, hogy ke­vés az anyagi erő, nem elegen­dő, még kellene. Másutt viszont arra az összegre sincs szükség, amelyet kulturális rendezvények­re, kezdeményezésekre hagyott jó­vá a közgyűlések közössége. Saj­nos, egyelőre az a helyzet, hogy Bács-Kiskun ipari és mezőgazda- sági üzemei közül csak minden tizedikben megfelelő, igényes a kulturális alapok tervezése és felhasználása. így hát nem volt túlságosan nehéz rábukkanni egy olyan gaz­daságra, ahol mintapéldája jött létre annak, ahogy nem szabad csinálni, mint mondani szokták. A szóbaníorgó kunbaracsi Új Ta­vasz Szakszövetkezet központjá­hoz kivágott rozmaring almafák mellett visz az út. Jókora épüle­tet vettek meg — egykor kastély volt — irodai célokra. A tágas termekben kong az embgr hangja. Evek óta mindössze 5 ezer fo­rint jut itt a kulturális alapra. Ennek a felhasználására minek is készítenének külön tervet? Át­utalják a községi művelődési ház­nak, ahol a közgyűléseket tart­ják. s el van vetve a gondja. En­nek fejében viszont kulturális szolgáltatásokra tarthatnának igényt. De nem, ilyesmiről nincs szó. A művelődési ház ajtaja ter­mészetesen a szakszövetkezeti ta­gok előtt is nyitva áll, betérhet­nek eltölteni a szabad idejüket, a könyvtárból könyveket kölcsö­nözhetnek. De mindez független a kulturális alaptól, mintha nem is lenne. „Valahogy az érződik — mondják Kunbaracson — hogy az emberek megelégednek a tévével. A fiatalok buszra vagy motorra ülnek, és a városba utaznak szó­rakozni.” Egészen nyilvánvaló, hogy ez puszta magyarázkodás, Ha az egyik faluban fel lehet ébreszteni az értékes kultúra iránti igényt, akkor másutt miért nem? Igaz, Kunbaracson mostoha talajadott­ságok között gazdálkodnak, majd­nem minden öt hektár földnek különböző a minősége, kiöregszik a tagságuk. Ám másutt is van fu­tóhomok, s másutt is szembe kell nézni azzal «'követélménnyel; hogy gondoskodjanak az utánpót­lásról. ; -Is SatsonjJßri tazeíov A kecskeméti járásban, ahol sok közös gazdaságot egyáltalán nem kényeztetnek el a talajviszo­nyok, az idén ismét 5 millió fo­rint körüli összeget szavaztak meg a közgyűlések kulturális célokra Ebből már egy művelődési házat is fel lehetne építeni. Nem mind­egy tehát, hogy közösen, egy irányba hozzák a téglákat, vagy inkább elfelé viszik és szétdobál­ják azok, akikre rábízták. Ha nem készítenek tervet a kulturális alap felhasználására, akkor nem tudni előre, hogy mi lesz. Ebből a pénz­ből minden forint, megfelel egy- egy téglának. Tavaly olyan építő­köveket dobáltunk szerteszét, amelyekből akár klubok sokasá­gát, vagy kulturális palotákat is lehetett volna emelni az ország­ban. A folytatásban azokról a gaz­daságokról lesz szó, ahol nem hagyják szétgurulni a forintokat. Mert ilyen példa is van, és egyre több lesz. Halász Ferenc Néhány héttel ezelőtt rendez­ték meg Bácsalmáson a Bács-Kis- kunban működő nemzetiségi együttesek és szólisták idei talál­kozóját. A bátyai leányok sajátos színezetű, gyönyörű népviseletük­ben óriási sikert arattak. íme egy mondat a zsűri értékelésé­ből: „Ez a kevésbé ismert népdal­kor a Találkozó legnagyobb meg­lepetése volt. Ugyanakkor az egyik legszebb színfoltja is. Mint­ha a földből nőtt volna ki egv szép, virágzó termőág, hajtásaival beborította a színpadot. Gyönyörű dalok szólaltak meg a délszláv dallamok kiteljesedésével, sajátos hagyományaikat idézték. Együtt volt a színpadon a jókedv, a mun­ka és a dal.” * A harmincöt esztendős tanács­elnök, Jelencsity Miklós, a cso­port vezetője. Mielőtt jelenlegi beosztását elfoglalta volna, volt KíSZ-titkár és művelődési ház igazgató is. Nem idegen hát tőle a kulturális munka. Ezt mondja: — Már úttörő koromban sza­valtam és színjátszó csoporttal szerepeltem. Kedveltem az ének­lést, a táncot. Már gyermekko­romban is érdekelt, amikor az idősebbek énekelgettek, dúdolgat- tak magukban; és ellestem a be­szédüket, a szokásaikat. A mi fa­lunk gazdag a hagyományokban Ezek részben ma is tovább él­nek. Később a honvédségnél is szerepelgettem, s közreműködtem az ünnepségek, a műsorok szer­vezésében. * — Úgy tudjuk, négy évvel ez­előtt lett tanácselnök. Milyen vál­tozás következett az életében? — A legnagyobb változás az foglalkoztam a kulturális, dolgok- léttl hogy addig “szerelemből” kal;;.j.kedvtelésből. iüzítathozásból; ezután pedig a kötelességem lett. De elmondhatom: gyönyörű köte­lesség. Itt születtem rác szárma­zású nemzetiségi ember vagyok; ez szűkebb hazámban megköny- n.vitette a dolgomat. Nincs iga­za azoknak, akik szerint oda­haza, a falujában nem lehet va­laki jó vezető, nem érdemelheti ki a lakosság bizalmát. Nem így van. — Hallottam, hogy érdeklik a régi írásos és tárgyi emlékek, — Igen; sikerült már előterem­teni néhányat belőlük. Érdekes minden, ami a régmúlt időkből hoz számunkra üzenetet. Az együttesünket is ez a felismerés élteti. Őrzöm többek között a nagymamám kézírásos imaköny­vét; elő-előveszem olykor, s jó érzéssel nézegetem. * Előkeresi a kicsi füzetecskét, és beleolvas: „Pri lépa Mártja szinku ováko zapéva Iszuszityu”., Magyarul: „Csodálatos Mária, az ő gyermekének, Jézuskának így énekelget.” — Ezek az értékes, becses em­lékek is hozzájárulnak talán ah­hoz, hogy vezesse, irányítsa a lel­kes együttest? — Feltétlenül. S az is, hogy soT káig vitatták egyesek: vajon élet­• Részlet a nagymama délszláv nyelven írt százéves könyvéből. • Jelencsity Mikló» tanácselnök, a csoport vezetője # Egy utolsí simítás Marokity Anna kendőjén, a szereplés előtt. revalók lehetnek-e, van-e szükség a nemzetiségi csoportokra? Az élet eldöntötte a vitát. Az együt­tesek élnek és erősödnek. Azt gondolom, hogy az iskolai nem­zetiségi nyelvoktatást remekül egészíti ki az amatőr művészeti mozgalom fellendülése. — Hány tagú a csoport és mi a neve? — Nem vagyunk sokan; de ez nem von le semmit a törekvés ér­tékéből. Tizenöten énekelnek ját­szanak együtt szívvel-lélekkel. Ar. együttes neve: Községi Délszláv Dalkör. — Kikből áll a csoport? — Diákokból és dolgozókból. Valamennyien leányok. * A tanácselnököt, a művészeti csoportvezetőt a terveikről fagga­tom. — Újabb gyűjtéseket tervezünk — mondja. — Eddig bemutattuk a paprikatörési játékos feldolgozá­sunkat, s a helyi gyűjtésű dala­inkat. Most készülünk az úgyne­vezett „Torkos csütörtök” előadá­sára. Ez egy sajátos bátyai szo­kás régóta; részben még ma U élő. * Beszélgettünk a szereplőkkel is,' Marokity Annax — A nagyma- mámék szomszédolni jártak. Sok érdekes dolgot láttam, hallottam tőlük. Ma mindennek hasznát veszem. Jártak paprikát csipked­ni, meg fonni. Én meg jó érzés­sel néztem őket. Mindenre emlék­szem. Úgy gondolom, akkor ia a csoportban maradok, ha férj­hez megyek majd. Balázs Katalin: — A mai öre­gek régen fáradságos munkát vé­geztek, de tudtak szórakozni, éne­kelni is. Ez felüdítette őket bi­zonyára. Mi meg ápoljuk a ránk­maradt szokásokat. Aszódi Ilona: — Ami régeb­ben volt nem szabad elfelejteni. Ma más a szokás, a viselet. De ha a színpadon bemutatjuk, leg­alább a mai emberek is megis­merik. Marokity Katalin: — Jó lenne, ha sokáig együtt maradhatna a csoport. Ez az egyik fő kívánsá­gom. Varga Mihály (18.) Savanyú íz böffent fel a tor­kába. Csak önmagát hibáztathat­ja. Agyoncigarettázta a gyomrát. Dorogi miatt, mert nem képes parancsolni magának. Ha már azt nem tudja elhitetni az ide­geivel, hogy ilyen biztos hely­zetben semmi oka a feszültségre, legalább a kezének parancsolhat­na, hogy ne nyúljon mindunta­lan cigarettáért.' Holnap nem tesz cigarettát a zsebébe, a reprezen­tációs ezüstdobozt pedig kiviteti Jutkával a szobájából. Az ablakon és a függönyön be- párázott a szobába az utca hi­ganygőzlámpáinak kékesfehér su­gárzása. Nézete az ablak elmo­sódott négyszögét, hátha elfárad a szeme ettől a gyenge, mégis zavaró fénytől, és sikerül elalud­nia. Éppen elég éjszakája volt nyugtalan eddig Dorogi miatt, legalább ezután kárpótolja végre magát, most, hogy végre túlesett ezen a nyomasztó ügyön. Meg­könnyebbülést kellene éreznie, hogy az egész úgy történt, ahogy történt. Minden megerőltetés nélkül tarthatta magát ahhoz a taktikához, amit annak idején gondolt át Kunovánnal, amikor hetekig ég és föld között lebeg­tek, az ellenforradalom leverése után az új apparátus már nem tartott igényt rájuk, de a viszo­nyok se rendeződtek még any- nyira, hogy elkezdhettek volna tájékozódni, kihez forduljanak, kitől kérjenek beosztást. Idegőr­lő volt az a néhány hét, de nem haszontalan, rákényszerítette mindkettőjüket, hogy végig ana­lizálják az addigi pályafutásukat, és levonják a célszerű konzek­venciákat. Megállapodtak sok mindenben. Ezután nem az ő dolguk, hogy akárhol is előtérbe tolják magukat, nem nekik kell kezdeményezőknek lenniük, nem szabad tülekedniük a felelőssé­gért. El kell vegyülni a hasonlók között, és minden kritikus hely­zetben ki kell várni, amíg kiala­kul a többség, s ha már pontosan látható, hol a nagyobb erő, ahhoz kell csatlakozni, mégpedig úgy, hogy a visszavonuláshoz is legyen kiskapu. Lehet úgv is befolyásol­ni a dolgok menetét, ha az em­ber nem áll ki a fénybe, nem ágál, nem hívja fel magára a fi­gyelmet, hanem az árnyékból húz egyet-egyet a zsinórokon. Több az esély a sikerre, ha az ember nem annyira a saját erejére,' in­kább a mások hibáira épít, tar­talékolja a saját energiáit, és ki­használja az ellenfele gyengéit. Kunován a vérmérséklete miatt egy idő után már nem tudott kö­vetkezetesen igazodni ehhez a taktikához, egyre többet hallatta a hangját a minisztériumban, a kollégiumi üléseken és a párt­központban összehívott értekez­leteken. egyre többet szerepelt a gazdasági reformot megelőző számtalan éles vitában, s talán még ma sem fogja fel, hogy ép­pen a viták idején gyengült meg a pozíciója. Elhitte a látszatot — azt hitte, hogy súlya van. számol- njüc vele —, mert képtelen meg­érteni, hogy az átlagon felüli társadalmi helyzetet feltűnés nélkül kell élvezni, az erős ref­lektor nemcsak az ember eré­nyeit állítja éles fénybe, hanem a hibáit is leleplezi. Innia kell, marja a torkát ez a savanyú is. Kibújt a takaró alól, nem lépett bele a papucsába sem, lábujjhegyen óvakodott ki a szo­bából. A konyhában kitapogatta a villanykapcsolót, felkattintotta, s csaknem az arcához kapott: az éles fény szinte beleszúrt a sze­mébe. Lábujjhegyen ment oda a hideg kőlapokon a vízcsaphoz, gyorsan ivott, s meglepődött, hogy a falon az óra csak háromnegyed tizenegyet mutat. Reggelig ki is pihenheti magát, ha ezután sH kerül elaludnia. Az ebédlőben jólesett a talpá­nak a vastag szőnyeg puha, lan­gyos tapintása. Még csak három­negyed tizenegy. Azért várja a reggelt, hogy végre maga előtt lássa az íróasztalán az ügyész­ségnek címzett feljelentést? Ez még nem a pont az ügy végén, de mindenképpen az utolsó mon­dat első szava. Erőfeszítés nélkül szabadul meg Dorogitól, mert volt türelme várni. Valami ap­róság miatt elcsúszik a Mikro- technika termelés osztályvezető­je, elszólja magát Dorogiról, megérkezik a drót az INVEST- COOp személyzeti osztályára, egy nap múlva ott a jelentés Doro­giról az ő asztalán... Az alka­lom házhoz jött. Az ő dolga már csak annyi volt, hogy kiossza a szerepeket, félmondatokkal el­igazítsa Beckert, egyetlen változ­tatással jóváhagyja a fegyelmi bizottság összetételét, mindezt egy vezérigazgató levertségével, aki a legtehetségesebb főosztály- vezetőjét veszíti el, igen. ki té­telezte volna fel erről az ambi­ciózus és invenciózus emberről, hogy visszaélésekre is képes ... Minden akció másoktól indul, az 5 teendője nem több, mint hangsúlyozottan kedvetlenül en­gedni, hogy menjen az ügy a maga útján. Nyakáig húzta a takarót, él­vezte a testszagú meleget, amit a paplan addig is őrzött, amíg kiment vizet inni, s már érezte, hogy hamarosan el fog aludni. * Béla az udvar végében felült a stráfkocsi bakjára. A kocsi ke­rekek nélkül, csak a rozsdás tengelyein állt. Valamikor sokat járta a várost, rajta szállította Majer úr a csarnokokba meg a fű­szeresekhez a savanyított ká­posztát, a kovászos uborkát, a gyalult tököt, az ecetes paprikát, nagy dézsákban és felül nyitott hordókban, amíg aztán ötvenben be kellett csuknia a boltot, a stráfkocsi is kiállt a forgalom­ból, ide került az udvar végébe, megrogytak a kerekei, le kellett szerelni mind a négyet. A ház meg a környék gyerekei játszot­tak rajta, amíg este haza nem parancsolta őket az anyjuk. Há­tul a platóról már több deszka is hiányzik, rostjaikat megette az idő, de a bak még mindig tartja magát, fényes a sok nad­rágtól, szoknyától... Maszat. megjelent a konyhá­juk ajtajában, körülnézett a hosszú udvaron, hol keresse Bé­lát, mert csak annyi volt a fény, amennyit a telihold adott az eperfák és az ecetfa gyér lomb­ján át. — Itt vagyok — szólt oda Bé­la. — A lány odaszaladt hozzá; megkapaszkodott a kezében, s könnyed ugrással fenn termett a bakon: — Itt van — nyomta a kezé­be a táskarádiót. — Hallgatha­tod. — Már nekem is lenne — kap­csolta be a készüléket a fiú —; csak közbejött a katonaság. Ti­zenegykor híreket mond. Maszat tanácstalanul ingatta a fejét. — Miért érdekel téged ennyi­re ez a párizsi buli? Béla vállat vont: — Engem minden érdekel. Maszat nagyra nyílt szemmel nézett maga elé: — Engem is, csak aztán nem értem a dolgokat, aztán előbb dühös leszek magamra, hogy bu­ta vagyok, aztán megunom, hogy odafigyeljek, ha egyszer úgyse értem. Az újságot is mindig az­zal kezdem olvasni, ami elöl van, de aztán látom, hogy Laosz meg Biáfra meg Jordánia, meg azt se tudom, miért kellett agyonlőni a Kennedy után ezt a néger papot, és akkor abba­hagyom. és megnézem a divatot, meg hogy a Fradi kivel játszik; a héten... Te érted ezt a poli­tikát? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom