Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-24 / 120. szám

1977. május 24. • PETŐFI NÉPE • S A törpétől az óriásig Traktorparádé a BN V-n A kapukon szakadatlanul tódul befelé a nép. Ahol a legnagyobb a csődület, ott látható a vásár egyik legnépszerűbb „óriása”, a győriek RÁBA 500-as típusú nagy teljesítményű erőgépe. Em­bermagasságú kerekei büszkén, hordozzák a szépen formált, im­pozáns gépezet felsőtestét. — Ez kellene nekünk a háztá­jiba — tréfálkoznak a férfiak, mire a gyár képviselője moso­lyogva biztatja őket. Az árát ugyan nem tudja megmondani, mivel a kiállított példány proto­típus, a későbbiek során annyit gyártanak belőle, amennyire meg­rendelést kapnak. A látogatók buzgón fényképe­zik a BNV nehézsúlyú sztárját. Otthon majd mindenkinek meg­mutatják a fotókat, lássák a töb­biek is, mi várható a mezőgaz­daság gépesítésében? A fejlődés a helyszínen is le­mérhető. A Magyar Vagon- és Gépgyár valóságos kis múzeumot • A győriek muzeális törpetraktorja. (Fotó: Tóth Sándor.) rendezett be a termékeiből. A sort a ma már kezdetleges játék­szernek tűnő mindenes kis trak­torjuk nyitja meg. Valaha ezek igen jó szolgálatot tettek a gaz­daságoknak, ma már csak mo- solygunk. ha összehasonlítják a tegnapok gépi munkaeszközét, a maiakkal, illetve a holnap ese­dékesekkel. A múlt 25 lóerős kís- traktorját, a jövő 500 lóerős erő­gépével. Ehhez már nem kell kü­lönösebb szakértelem, hogy érzé­kelni tudjuk, mekkora utat tet­tünk meg és mit jelent ez a szá­munkra? Mind a mezőgazdasági termelőmunka átalakulásában, mind pedig a hazai gépgyártás tekintélyének megerősödésében. A törpetraktor és az óriási erő­gép szép jelképe a körülöttünk Támogatják a fiatalokat a kiskőrösi járásban KÉPERNYŐ Karmesterverseny Gách Marianne megkérdezte Claudio Abbadot, a milánói Sca­la főzeneigazgatóját, hogy mi a véleménye a zenei versenyekről. — A lehető legrosszabb. A ze­nei versenyek zenellenesek, mert az idegek küzdelme kerül elő­térbe. Miért vállalta mégis, hogy a hajdani versenygyőztes — mint a Film, Színház, Muzsikában olvas­ható — részt vesz a Bécsben meghirdetett Swarowsky emlé­kének szentelt karmesterverseny zsűrizésében? — Nincs ellentmondás szó és cselekedet között. Abbado elége­detlen a régebbi vetélkedőn nyújtott teljesítményével. Még­sem igazságtalan. — A verseny mégis hasznomra vált, sokat segített nekem. Az ilyen vetélkedéseknek az a leg­igazibb értelme, hogy ráterelik a fiatalokra a figyelmet. Az elmúlt héten látott, hallott zenei vetélkedősorozat ennél többre vállalkozott, ennél többet tett. A Magyar Televízió II. nem­zetközi karmesterversenye a kul­túraterjesztés és szórakoztatás, a közművelődés és a művészet pil­lérein íveit a legnépszerűbb és a leghasznosabb műsorok közé. Ha­tékonysága e pillanatban nehe­zen mérhető fel, hiszen Szege­den, Kecskeméten és másutt, so­kan csak azért mentek el az el­múlt években egy-egy koncertre, mert a hasonló módon, vetélke­dőn feltűnt japán dirigens vezé­nyelt. Sikeresen ötvözték a televízió és a művészet lehetséges kapcso­latait. Ha más nem, a kíváncsi­ság, a verseny kiszámíthatatlan fordulatossága cövekelte a kép­ernyőhöz a nemes muzsikától idegenkedőket. A Mahler, vagy Brahms nevének hallatán a rá­dióját elcsavaró hallgató azi fi­gyeli, hogy ,mit kezd az a jó­képű, borzas, mosolygós, szigorú, ideges — mindegy — fiatalem­ber ezzel a művel. Megfeledkezik előítéleteiről. Gondolkodik, ha­sonlít, ismerkedik alkotókkal, művekkel, felfogásokkal. Vajon miért adtak ennek több pont­számot, mint amannak? Saját íté­leteit összeveti a zsűriével. Lehetséges, hogy véleményében túltengenék a külsődleges, szak­szerűtlen motívumok. Lényegte­len. Van már véleménye! Éz a fontos. Ráadásul kész mű helyett betekinthetünk az alkotás folya­matába. érzékelhettük a formába öntés kínjait, örömeit. A Magyar Televízió II. ne/nzet- közi karmesterversenye tanított és gyönyörködtetett, tájékoztatott és gyakran művészi élményt adott. Nyilván a most feltűntettek visszaszolgálják a bizalmat, hat­ványozottan kamatoztatják a te­levíziótól kapott népszerűséget. A stáb az ügyet megilletően fi­gyelemmel és tehetséggel dolgn zott. A közreműködő riporterek < végére kicsit elfáradtak — taint ennek tulajdonítható „vezénylés­re került'’ és néhány más elszó­lás —, de általábah okos kérdé­sekkel segítették a megértést, a befogadást. Gyakran nyugtalankodik a né­ző. Kit az operettek hiánya ide­gesít. kit a magyar nóták bosz- szantanak. mások a szimfoniázást sokallják. Nehezen találódik az a bizonyos közös nevező. Mintha erről a műsortípusról mondta volna az egyik híres len­gyel esztéta: „Ez amolyan palló­féle. Palló aközött, ami a leg- szublimáltabb. legművészibb, leg- eiitebb és aközött, ami a való­ságban van.” Heltai Nándor A Magyar Televízió II. nemzetközi karmesterversenyének május 6-án kez­dődött eseménysorozatán tizenhat or­szág képviseletében, negyven verseny­ző indult, s a döntőben hat versenyző mérte össze tudását. A Ferencsik János elnökletével mű­ködő nemzetközi zsűri az első dijat nem adta ki. A két második díjat Jerzy Salwarowski (Lengyelország) és Vla­gyimir Verbickij (Szovjetunió) nyerte. Ugyancsak ketten vehették át a har­madik dijat: David RamadanofI (USA) és K. Kaspar-Trikolidls (Görögország). A negyedik helyezett Uri Mayer (Ka­nada). az ötödik pedig Emilio Ha- baglino (Olaszország) lett. Kiosztották a különdíjakat is. A hat vidéki város szimfonikus zenekarának diját Karolosz Trikolldisz kapta. A Ze­neműkiadó Balassa Sándor: „írisz” című művének dirigálásáért David Ra- madanoffnak (USA) adott különdíjat. A Fővárosi Szabadtéri Színpadok Igazgatóságának díját Karolosz Triko- lidisz görög versenyző, a közönség­diját pedig több mint 40 ezer szava­zattal Uri Mayer kanadai versenyző nyerte el. (MTI) végbemenő változásoknak. Végső soron, a nem kimondottan szak­mai érdeklődésű közönség is, az ilyen élményekért keresi fel a vásárvárost. Ehhez nem kell ma­gasabb műszaki képzettség, bár az sem árt, ha a szakemberek is felfigyelnek a bemutatott újdon­ságokban rejlő lehetőségekre. Nem árt, ha már most előbbre néznek, felkészülnek rá, hogy ami ma különlegesség, azt hama­rosan használni fogják. Azért is fontos a tájékozódás, hogy ide­jében dönteni tudjanak: mire tarthatnak igényt, mivel érdemes kiegészíteni, felújítani a géppark­jukat? A vásár látnivalói sok jó öt­letet adnak a tervezéshez. Me­gyénkben például bizonyára jól lehetne hasznosítani a mozgó ABC-áru háznak berendezett autó­buszokat. Több látogató azt hit­te. hogy az áruval megrakott autóbuszt azért állították a pavi­lonok közé, hogy vásárolni lehes­sen. Kissé csalódottan vették tu­domásul. hogy mindent megnéz­hetnek, de eladás most nincs. A korszerű jármű-boltot az Ika­rusz gyártja és a budai Mun­kás ÁFÉSZ üzemelteti. Eddig kettőt rendeltek belőle, most vár­ják a harmadikat. Előnye, hogy két személlyel átlagosan napi 30— 40 ezer forintos forgalom bo­nyolítható le. Belsejébe hűtőpul­tot is építettek, így a fogyasz­tók a mosószereken, háztartási cikkeken, konzerveken kívül fel­vágottat, tejterméket is vásárol­hatnak. A tanyavilágban, kisebb, fél­reeső településeken, jól jönne egy-két ilyen mozgó üzlet. Egy­részt gazdaságosabb, mint új boltok építése, másrészt bővülne a választék. Vadas Zsuzsa Az ifjúságról szóló 1971-ben elfogadott IV. törvény beve­zetőjében többek között az szerepel, hogy ... ”a Magyar Népköztársaság társadalmi céljai megvalósításában bizalom­mal számít és támaszkodik az ifjúságra, különös gondot for­dít fejlődésére, oktatására és nevelésére, szocialista világné­zetének állandó fejlesztésére, következetesen védelmezi ér­dekeit”. A törvény rendelkezéseinek társadalmi méretekben való megvalósítása, a célkitűzések elérése, az eredmények megőr­zése, jelentékeny feladatot ró a kötelezettekre. A törvény végrehajtását vizsgálta a Kiskőrösi Járási Városi Népi El­lenőrzési Bizottság a járás területén működő 3 ipari és 2 mezőgazdasági gazdálkodó egységnél. A vizsgálatról készült összefoglaló jelentés megfelelő összefoglalást ad a törvény szellemében kialakított célkitűzésekről és az eredményekről, illetve a hiányosságokról. A vizsgált egységekben a fog­lalkoztatottak döntő többsége 30 éven aluli. így fokozott a társa­dalmi és helyi igény arra, hogy a fiatalok politikai, társadalmi, gaz­dasági, szociális kulturális és sport tevékenységét minden tör­vényes eszközzel és módon össz­hangban a szocializmus fejlődé­sével, a vállalatok elősegítsék. A vizsgálat az 1973—74—75-ös esztendőkre terjedt ki. Vala­mennyi vizsgált szerv rendelke­zett ifjúságvédelmi intézkedési tervvel, s ezeket a gazdasági ve­zetés a törvény megjelenése óta egy alkalommal módosította, ki­egészítette. Az intézkedési tervek megfelelnek a jogszabályban elő­írt feltételeknek. Érdekes az ipari és mezőgaz­dasági egységek összehasonlítása. Az iparban a fiatalok alkalmaz­tatásánál nem ritka, hogy vezető beosztásba kerülnek 30 éven alu­li szakemberek. A mezőgazda­ságban ez nem jellemző. Az egyik kiemelést érdemlő szempont, hogy a munkába beilleszkedő fia­talokat hogyan segítik, támogat­ják az idősebb dolgozók, munka­helyi vezetők, a szocialista bri­gádok? A megkérdezettek döntő többsége az idősebb munkatár­sakat, majd ezután a munkahe­lyi vezetőket jelölte meg, akik beilleszkedésüket, teljes értékű dolgozóvá válásukat segítették. A fiatalok gazdasági és szociá­lis segítésének megbízható mér­céje, hogy a vállalatok milyen anyagi eszközökkel tudnak hoz­zájárulni az anyagi problémáinak megoldásához, hogyan támogat­ják üdülésüket, kirándulásaikat, színház látogatásaikat, mennyit költhetnek ösztöndíjra, milyen feltételeket tudnak teremteni a fiatalok sportolásához. A MEZŐGÉP Kiskőrösi gyár­egysége 1975-ben 4100 forint if­júsági alappal rendelkezett, az IGV kiskőrösi gyáregysége 30 000 forinttal, a Petőfi Szakszövetke­zet Kiskőrösön 50 000 forinttal. A császártöltési Ipari Szövetkezet elkülönített ifjúsági alappal nem rendelkezett. Ettől függetlenül 1975-ben 50 000 forintot fordított a fiatalok támogatására. Minden vizsgált gazdasági egységnél a szocialista brigádok keretein be­lül foglalkoztak a fiatalok mun­kahelyi problémáival, szervezett kirándulásokat, színház látogatá­sokat bonyolítottak le. A fiatalok közéleti szereplése egyre növekszik, de a lehetősé­gekhez mérten az elmúlt 3 esz­tendőben a kiskőrösi Petőfi Szak- szövetkezetnél és a császártölté­si Kossuth Szakszövetkezetnél a lehetőségeket a fiatalok nem hasz­nálták ki. A megkérdezettek mint­egy fele nem végzett társadalmi tevékenységet. Hazánkban min­den állampolgár ingyenes egészség- ügyi ellátásra jo­gosult. S ha a szükség úgy hoz­za, magától értetődőn élünk e jogunkkal. Anélkül, hogy eszünk­be jutna: nem mindig volt így; anélkül, hogy eltűnődnénk rajta: szocialista társadalmunk milyen óriási jelentőségű juttatásában van részünk. Mert vajon hány beteg töpreng el azon, mennyibe kerül a gyó­gyítása, egészségének helyreállí­tása? Talán a meglettebb korosz­tályúak között akadnak még meg­mondok hogy ez hajdan vagyon­ba került volna. Nos, igen, ha kell. megyünk az orvoshoz. A körzeti-, a szakorvo­si, rendelőbe, vagy éppen a kór­házba. És véleményt formálunk az egészségügyi dolgozók — orvo­sok, asszisztensek, ápolók — munkájáról. Az ítéletünket pe­dig nem mindig a gyógyító mun­ka hatékonysága, sokkalta inkább a velünk való foglalkozás, bá­násmód alapján alkotjuk. Sok­szor felpanaszoljuk például, hogy sokat kellett várakozni, meg hogy amikor sorra kerül­tünk, szűkszavú volt, nem elég kedves, nem köszönt vissza az orvos... De vajon hogyan látják mind­ezt, miként vélekednek munká­jukról, élet- és munkakörülmé­nyeikről az egészségünk szolgálói, az egészségügyi dolgozók? Pél­dául a megyei kórház rendelőin­tézetében ? Megyünk az orvoshoz... • A képen a győztesek: David Ramadanoff, Jerzy Salwarowski, Vla­gyimir Verbickij és Karolos Kaspar-Trikolidis. (MTI-fotó, Molnár Edit felv. — TELEFOTO — KS.) Az intézet igazgatóhelyettesé­hez, dr. Faragó Kálmán főorvos­hoz kopogtatva, eszembe jutott az első emeleten várakozók sokasá­gából az a íülöpházi fiatalasz- szony, aki megjegyezte: „Borzasz­tó, hogy itt mekkora a tömeg! Egyszer érdemes lenne összeszá­molni, például úgy, hogy a bejá­ratnál mindenki egy forintot dobna perselybe. Biztosan össze­gyűlne az itt dolgozók fizeté­se ...” Erre utalva tettem fel a kér­dést dr. Faragó Kálmánnak: na­ponta vajon hány forint gyűlne össze? *■ — Könnyű kiszámolni. Tavaly több mint egymillió beteg for­dult meg a rendelőintézetben; napi átlagban tehát mintegy há­romezer ember veszi igénybe az itt működő tizennyolcféle szak- rendelést, illetve a szív-, cukor-, pajzsmirigybetegségben, s külön­böző érzékenységben szenvedők gondozói szolgálatát. — Az épület folyosóin szemlé­lődve, úgy tűnik, hogy az első emeleti szakrendelők előtl a leg­nagyobb a zsúfoltság ... — Valóban igaza van. Az első emeleten működik a fogászat, a baleseti sebészet és például 'a laboratórium is. A folyosón vá-' rakozók sokaságából nem nehéz következtetni rá, milyen erőpró­ba az itt dolgozóknak a járóbe­tegek ellátása. Vegyük sorra, néz­zük például a fogászatot... Erről szólva elmondta az igaz­gatóhelyettes főorvos: itt két mű­szakban tizennégy, illetve a mű­szakvezető, s a szakmán belül szakos, például szájsebész stb. főorvosokkal együtt húsz fogász és csaknem ugyanennyi asszisz­tens szolgálja a város lakosságá­nak fogászati ellátását. Ebből ki­veszik részüket és igen eredmé­nyesen működnek az üzemi fo­gászatok Mindemellett az egy fogorvosra, háromezer lakossal számoló minisztériumi normatí­vával szemben, a rendelőintézet­ben 5800 személy jut egy-egy fogorvosra. — S a kiút, a túlterheltség eny­hítésének lehetséges módja? — Nem szakembergond, hanem leginkább még két-három fogor­vosi székre lenne szükség, és fő­leg helyre, ahová beállíthatnánk. Ez az egyik legnagyobb gondunk, bár lassan kiszorítjuk szállásadó gazdánkat, a SZOT Társadalom- biztosítás Megyei Igazgatóságát, amely ugyancsak zsúfolt körül­mények között működik. Talán, ha valahol a közelben, mondjuk a szemközti (Arany János utca felöli) sikátorok helyén épülhet­ne egy irodaház, megoldást je­lentene. Vagy: el tudom képzelni, hogy a városközponti új épületek valamelyikének földszintjén kí­nálkozna helyiség fogászati ren­delőnek, amely éjszakai ügyelet­nek is alkalmas helyen volna ... Az igazgatóhelyettes főorvos elmondta ugyanis, hogy két-há­rom hónapon belül bevezetik a vasár- és ünnepnapi, illetve éj­szakai fogászati ügyeletet. De hogy hol, ez volt a nagy kérdés. A sokmillió forint értékű mű­szerrel felszerelt rendelőintézet éjszakai nyitva tartása kockázatos lenne. Azt tervezik tehát, hogy az iskolafogászaton rendezik be. Az ifjúság nevelésére, oktatá­sára kiemelkedő hangsúlyt fek­tettek, ami egyrészt következik a törvény szelleméből, másrészt pe­dig a munkáltatók, s szakkép­zett munkaerők utánpótlását zömével innen nyerik. A fiatalok szociális helyzete még közel sem éri el azt a kí­vánt szintet. Elsősorban a lakás- támogatás, kamatnélküli kölcsön folyósítás, illetve szolgálati la­kások kiutalása körül vannak ne­hézségek. A kulturális és spor­tolási lehetőségeket az anyagi erők koncentrálásával javítják úgy, hogy a városi, illetve közsé­gi tanácsok hasonló célt szolgáló alapjaira fizetnek be összegeket, így a helység kulturális és sport- létesítményeinek fejlesztését tá­mogatják. összehívták az ifjúsági parla­menteket, és ott megvitatták az ifjúsággal kapcsolatos problémá­kat, az eltelt időszak munkájá­ról és fejlődéséről beszámolókat tartottak. A megkérdezett fiatalok nagy része úgy nyilatkozott, e rendez­vények hatékonyságáról, hogy az ifjúsági parlament formális volt, határozatai eredménytelenek. Többségük a tett intézkedéseket nem tartotta kielégítőnek. A 'kialakult vélemények arra vezethetők vissza, hogy már 1971. előtt is a törvényben foglaltak nagy része biztosított jogként szerepelt a fiatalok részéről. Az 1971. évi IV. törvény újra írás­ba foglalta a kialakult igényeket, és gyakorolt jogokat. A vizsgálatról készült össze­foglaló jelentés megfelelő össze­foglalást nyújtott arról, hogy az előírt és elvárt követelmények­ből a vizsgált egységeknél mit hajtottak végre és melyek azok a feladatok, amelyek megoldását szorgalmazni kell. A Kiskőrösi Járási Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság a vizs­gált egységekkel javaslatokkal ke­reste meg arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket te­gyenek az ifjúsági törvény mara­déktalan megvalósítására. Király Károly népi ellenőr Ehhez azonban feltétlenül szük­séges a sötét Luther-udvar köz- világításának kiépítése. A sebészetre terelem a szót. Tapasztalatom szerint ugyanis rendkívül sokan akadnak napon­ta, akik valamilyen baleset kö­vetkezményével — töréses, vágá- sos, zúzódásos sérüléssel — a se­bészeti rendelők előtt várnak se­gítségre. Vajon hány sebész végzi ezt nem könnyű gyógyító mun­kát? — Sebészeti ellátás négy ren­delőben folyik; nagyon-nagyon kellene még legalább két mun­kahely. De hová? Hasonlóképpen zsúfolt a laboratóriumi munka, annak ellenére, hogy az ott dol­gozók igen ügyesen szervezik, ön­álló kezdeményezéssel bevezet­ték a lépcsőzetes munkakezdést: hét órakor érkezik az első, fél nyolckor a második csoport, nyolc órakor pedig mér teljes az üzem. Kilenc órakor kezdik ki­adni az első eredményeket, s így megy folyamatosan. Nem kell te­hát fél napot várakozniuk, mint korábban volt, átlagosan két óra múlva a betegek kézhez kapják a leletet. A járóbeteg-ellátás nehézségei­ről, amelyek között a rendelőin­tézetben a helyhiány a legszorí- tóbb. sok mindent szóbahozott még dr. Faragó Kálmán igazga­tóhelyettes. Az intézet szűkössé­gével — és lakáshiánnyal is! — függ össze például az a szintén égető gond, hogy kevés a felül­vizsgáló főorvos. A táppénzes be­tegek száma legalább három újabb szakember beállítását in­dokolná. Nem is szólva arról, hogy a községekben működő kör­zeti orvos számára a felülvizsgá­ló főorvos hivatott megadni a szakmai hátteret. A megyei kór­ház rendelőintézetéhez ugyanis felülvizsgálat szempontjából hoz­zátartozik a kecskeméti, s a kis­kőrösi járás nagy része is. A csakugyan nyomasztó gon­dok ellenére partnerem mégis de­rűlátón szegte be tájékoztatóját, mondván: — Nagyszerű háttér a megyei kórház! Ha szükséges, csak egy cédula a betegnek: tessék kimen­ni... Egyre inkább kiteljesedik a tavaly megkezdett egészség:- ügyi integráció, a gyógyító mun­kának a kórtíáz irányítása alá vont, összehangolt végzése, a kór­ház és egységei összevont műkö­dése. Rendkívül sok ebben a fantázia! Nagyszerűen bevált például az a háromhavonkénti „körforgás”, ahogyan a trauma­tológián, a szemészeten, a labo- a rendelőintézetben, illetve a kórházban dolgozók. Főleg szak­mailag kamatozik ez; e változá­sokkal, ugyanis az orvos éppúgy otthonos a rendelőintézeti úgy­nevezett tömeg-, mint a kórházi, a betegre aprólékos figyelemre is lehetőséget adó „finom” gyógyító munkában. S az, hogy itt, a kórház rende­lőintézetében az óriási járóbe­tegforgalom mellett is egyre szín­vonalasabb munka folyik, feltét­lenül az integrációnak köszönhe­tő. Például a kölcsönös konzul­tációk, az, hogy bármikor ren­delkezésre áll a kórházi szakem­ber. Hadd zárjuk a rendelőintézet­ben szerzett tapasztalatainkat, a megyei kórház pártvezetősége munkájáról szóló, pár hónappal ezelőtt a városi párt-végrehajtó­bizottság elé terjesztett jelentés­ből vett idézettel: „ ... a járóbeteg-ellátás helyze­te kedvezőtlenül alakult. A járó­beteg-ellátás, valamint az alapel­látás a zsúfoltság szempontjából — egy-két szakma kivételével — az országos átlagnál rosszabb. Fokozza a nehézséget, hogy az alapellátás szempontjából Kecs­kemét az ország 80 városa közül a 74. helyen áll. A szakorvosi óraszámok fejlesztése nem tör­ténhetett a betegforgalmi igé­nyek szerint. Szinte állandó az orvoshiány. A fejlesztés gátja a rendelő helyiségek hiánya is .. A városi párt-végrehajtóbizott­ság megtárgyalva a jelentést, el­ismerésre méltónak értékelte a megyei kórház és intézményei­ben nehéz körülmények között történő egészségügyi munkát. Egyidejűleg állást foglalt a gon­dok megoldását elősegítő tenni­valókról is. Valljuk be: csupán felvillantva néhányat az egészségünkért fára- dozók gondjaiból, nem szólva megterhelésükről, sokkalta tár­gyilagosakban, megértéssel éa tisztelettel ítéljük meg munkáju­kat mi is, akik ha a szükség úgy hozza, olyan magától értetődőn megyünk az orvoshoz. Perny Irén A törvény szellemében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom