Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

1977. Bájul 22. • PETŐFI NßPE • $

BESZÉLGETÉS NYERS REZSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVEL

Kecskemét benne van az ország, a világ sodrásában

Órámra pillantok: két perc múlva tíz óra. Ügy gondolom, még elszívhatok egy cigarettát az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatói szobája előtt, a titkárság öblös foteljában. Tízre beszéltük meg a találkozót, de a fogasra akasztott átmeneti kabátról következtetek, hogy valaki van bent. Néhány perc késésre számítva rágyújtok. Abban a pillanatban nyílik az ajtó és mosolyogva lép ki rajta Nyers Rezső, az intézet igazgatója. Zavarban vagyok. Mit csináljak a cigarettával?

— Hozza csak nyugodtan. Én ugyan nem dohányzom, de megértem azt, aki szívja — s az ajtót szélesre tárva belépünk az igazgatói irodába. Itt dolgozik Nyers Rezső, akit most azzal a kéréssel kerestünk fel, hogy beszéljen életéről, képviselői munkájáról, azokról az emlékekről, eredményekről, amelyek Bács-Kiskun megyéhez, Kecskeméthez kapcsolódnak.

Szívesen tesz eleget a kérésnek, bár tudom: néhány fél óra alatt nem könnyű összefoglalni annak a közel négy évtizednek az eseményeit, amelyet a munkásmozgalomban, a politikai, az állami élet különböző területein eltöltött.

— Ügy tudom, hogy Nyers elvtárs édesapja a felszabadulás utáni években a mai XIX. kerület, az akkori Kispest városának szocialista polgármestere volt. Ez önmagában is arra enged következtetni, hogy a család baloldali érzelmű, szociális gondolkodású szel-, lemben élt. Kérem beszéljen arról, hogyan és mikor kapcsolódott a munkásmozgalomba?

— Valóban! A szocialista eszméket, a munkásosztály politikai és gazdasági érdekeinek lényegét. már otthon, a családi környezetben kezdtem megismerni. Szüleim munkások voltak, s így 1938-ban, 15 éves koromban én is a munkáspályát választottam, sikerült bejutnom az akkoriban „elit”-nek számító, betűszedő szakmába tanulónak. Hamarosan bekapcsolódtam a. nyomdászok ifjúsági mozgalmába, majd a szervezetnek vezetője lettem. Később együtt dolgoztam többek között Ságvári Endrével, Kállai Évával és számos, ma is élő, jelentős személyiséggel. Két év múlva felvettek a Szociáldemokrata Pártba — sorolja élete állomásait Nyers Rezső. Nem mondja, de nyilvánvaló, hogy azokban az időkben egyáltalán nem volt veszélytelen a szervezett 'munkások élete, s különösen nem azoké, akik tagjai voltak valamely baloldali pártnak, és sokszorosan nem azoké, akik vezető szerepet vállaltak, kaptak. Érthető tehát, hogy amikor 1944-ben behívták katonai szolgálatra, hasonló társaival együtt a Tisza partjára vitték sáncokat ásni.

— Amikor a szovjet hadsereg elérte a Tisza vonalát, minket a Dunántúlra irányítottak, ahol Szekszárd mellett ugyancsak sáncokat ástunk. Itt ért bennünket a Szálasi-puccs 1944. október 15- én. Ekkor összevonták a munkaszolgálatos századokat azzal a céllal, hogy feli egy vérzik és a frontra vetik őket. Ezt nem vártuk meg. Egy barátommal megszöktünk, hamarosan többen is követték példánkat. Budapestre jöttünk. Én Kőbányán bújdos- tam, de a bújdosás — rá kellett ébrednem — rendkívül veszélyes volt. Az utcán plakátok fenyegették a szökevényeket, ugyanakkor felszólították a hadköteles korban levőket, hogy jelentkezzenek katonai szolgálatra. Jelentkeztem. Biztos voltam abban, hogy a hadsereg szervezetlensége a nyilvántartásban is réseket hagyott. így nem tudták, hogy én már voltam katona. Mindig az eredeti nevemet használtam, ösz- szesen háromszor szöktem meg a horthysta hadseregből, utoljára 1944. december végén. Kőbányán rejtőzködtem, s itt ért 1945. január 4-én a felszabadulás. Kőbánya ugyanis hamarabb felszabadult, mint a főváros többi része — mondja Nyers Rezső, s nagyot sóhajt, mintha újra átélte volna a bújdosással járó izgalmakat, mintha újra érezné a fel- szabadulás valóban szabadságot hozó napját, óráját.

Az első napokban Kőbányán nagybátyja révén, aki tolmács volt, a szovjet hadsereg számára i dolgozott, plakátokat készített.

Kispest felszabadulása után hazatért, egy ideig rendőr volt, később a kispesti pártnyomdában végzett munkát. Még ebben az évben, 1945-ben a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhelyettesévé választották.

— Az 1945-ös választásokon a két párt: az SZDP és az MKP jelöltjei egy listán indultak Budapesten és pestkörnyékén, s a munkás egységfront megnyerte a választást Kispesten. Ekkor tagja lettem a kispesti városi képviselőtestületnek. Talán nem szükséges sorolni, hogy mi volt akkor a legfontosabb dolgunk: közellátás, közbiztonság, újjáépítés, fejlesztési tervek készítése, várospolitikai feladatok ellátása. Felújítottuk háború előtti politikai célunkat: Budapest és Pest környék egyesítését Nagy-Budapestté.

A 24 éves fiatalember ekkor már gazdag mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezik, de a gyakorlati munkában nem feledkezik meg az elméleti felkészülésről

sem. Nem véletlen tehát, hogy

1947- ben már Nyers Rezső az SZDp Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, majd titkára, részt vesz az SZDP baloldalának mozgalmaiban. Amikor

1948- ban, a fordulat évében a két munkáspárt Magyar Dolgozók Pártja néven egyesül, ő a Központi Vezetőség apparátusában kap fontos megbízatást, sőt a KV póttagjává választják. Közben, 1947 végén országgyűlési pótképviselőnek választották még a régi nagy Pest megyei listán. Amikor 1948 elején az SZDP Pest környéki és Pest megyei titkára lett, képviselőnek hívják be. Az 1949-es országgyűlési választásokon szintén a Pest megyei listán szerepel, s 1950-től az akkori dunavecsei járásnak lett a képviselője, amely 1950-től az akkor alakult Bács-Kiskun megyéhez tartozott.

— Ha összeszámoljuk — négy év megszakítással — harminc éve vagyok képviselő. Ennek felét, tizenöt évet — vagyis 1962- től — Bács-Kiskun megye székhelyének, Kecskemétnek a képviselőjeként töltöttem el. El kell mondanom, hogy az én képviselői munkám sajátos, hasonlóan azoknak a képviselőknek ármunkájához, akik a fővárosbari élnek, dolgoznak, s valamelyik vidéki városnak, vagy kerületnek a lakóit képviselik. Rendszeres, de mégis viszonylag ritkább, alkalomhoz kötött kapcsolat van választóim és közöttem, néha csak levélbeli. Szerintem az én képviselői munkám lényege: közvetítés az országos és á helyi politika között oda és vissza. Ez a közvetítés természetesen több politikai csatornán történik: a párt, a tanácsi szervek, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a szövetkezetek vonalán. Természetes, hogy a párt „csatornája” a legátfogóbb és a legfontosabb számunkra. Az én képviselői munkám sajátossága, hogy annak során részint a törvényhozással, részint a városi fejlesztéssel összefüggő kérdések kerülnek előtérbe.

— Említette, hogy választóival, a kecskeméti emberekkel viszonylag ritkább alkalmi kapcsolat alakult ki. Pedig Nyers elvtársat gyakran látjuk Kecskeméten különböző összejöveteleken, ünnepeken, értekezleteken, üléseken. A kapcsolat tehát mégsem látszik csupán esetinek, vagy nagyon ritkának, és nem csak levélbeli.

— Amikor időm, elfoglaltságom engedi, mindig szívesen megyek Kecskemétre és jólesik, hogy ottani elvtársaim, barátaim, mondhatom, a város szívesen is fogad. Ezek a látogatások többnyire munka jellegűek. Amikor választóimmal való levélbeli kapcsolatról szóltam, akkor az úgynevezett fogadónapokat helyettesítő megoldást értettem rajta. Nem tudnám felsorolni, miféle kéréssel, kérdéssel keresnek meg, de bizonyára nem csupán az én tapasztalatom, hogy elsősorban közérdekű ügyet szolgálnak választóim, s ilyenekben kérnek tanácsot, felvilágosítást, segítséget. Természetesen kötelességemnek érzem, hogy mindig utánanézzek, tudok-e segíteni, vagy legalábbis tanácsolni valamit.

— Szeretném megkérdezni,

mit tart kiemelkedőnek a város eddigi és jövőbeni fejlődésével kapcsolatban?

— Mint Kecskeméthez régóta szoros szálakkal kötődő ember, büszke vagyok arra a dinamikus fejlődésre, amely 1957—58-ban kezdődött, a 60-as évek elején vett erős lendületet és mindmostanáig tart. Ennek során a régi kedves, sok szépséggel is rendelkező, de mégiscsak jellegzetesen provinciális város elevenebb, lüktető életű várossá változott. Képviselőségem során végigéltem a város iparosodását, amely az 1960-as években kezdődött, s napjainkra komoly és korszerű üzemek, gyárak jöttek létre. Korábban úgy emlékszem, mindössze három jelentős üzem működött.

•— Sorolhatnám tovább a korszerűsödés nagy jelentőségű tényeit. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a városnak elegendő vize van például, azután azt, hogy teljesen villamosítva lett, gázvezetékkel rendelkezik, az úthálózat közelít már lassan a jó európai színvonalhoz. Óriási mértékben fellendült a lakásépítés, javuló a kommunális ellátás, a mezőgazdaság szocialista rendszere virágzik, a szövetkezetek és az állami gazdaságok fejlődnek, felzárkóznak az iparhoz.

— Nagyon értékelem a város kulturális fejlődését. Örömömre szolgál, hogy Kecskeméten kibontakozott a Kodály-kultusz és a város zenepedagógiai központtá fejlődik. Szerintem a zene, az igazi zene elválaszthatatlan a szocializmustól, a művelt, sokoldalú szocialista embertől. Figyelemmel kísérem és értékelem a város színház-kultúráját, bár ennek éppen úgy, mint a zenének napi hatását nem lehet mérni, de hosszú távon mindenképpen megmutatkozik emberformáló ereje. Ugyanezt mondhatom a képzőművészetek fokozódó benyomulásáról a mindennapi életbe, s egyáltalán a Kecskeméten folyó és az egész Bács-Kiskunra kisugárzó, sőt a megye határain túlmutató közművelődési, művészeti munkáról.

— Napjainkban Kecskemét elérkezett oda, amikor benne van az ország, a világ sodrásában. Azt hiszem, a méretek, a nagyság növekedése most és a közeljövőben még elkerülhetetlenül jellemző lesz, de a távolabbi időben már a méretbeli városnövekedésről majd sokkal inkább az „élet minőségének” a fejlesztésére kell helyeződnie a hangsúlynak. Bár nagy fejlődés van mögöttünk, többre kell még törekednünk, erre is értelmezve Váci Mihály szép versének figyelmeztetését: Még nem elég! .

Csak rövid ideig beszélgettünk az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének hetedik emeleti igazgatói szobájában. Amikor elköszöntem Nyers Rezsőtől, furcsa volt tudomásul vennem, hogy Budapesten vagyok, a Budaörsi úton. Kecskeméten, Bács-Kiskun megyében éreztem magam, hiszen egy_ olyan emberrel válthattam szót, aki bár a fővárosban él, mégis ismeri, tudja, átérzi gondjainkat, örül eredményeinknek, amelyek egyben az ő munkájának, képviselői tevékenységének eredményei is.

Gál Sándor

Kiváló szövetkezetek

• Permetezik az üzemi szőlőt a bajai Augusztus 20 Tsz-ben.

(Méhesi Éva felvétele)

(Folytatás az 1. oldalról)

12,5 millió forint volt, s egy tízórás munkanapra 140 forintot fizettek. Az egy dolgozóra jutó átlagkereset pedig 3331 forint volt.

A termelési színvonal emelkedésének érzékeltetésére néhány figyelemre méltó hozamot említett meg az elnök. A cukorrépa vetésterületét 1974-hez viszonyítva megduplázták: 325 hektáron 305 mázsás átlagot értek el. Tejtermelésük egy év alatt 450 ezer literrel nőtt, s tavaly megközelítette a 13 ezer hektolitert. Állat- tenyésztésükben fontos szerep jut a baromfinevelésnek, ezen belül a hízólibatartásnak. Az 1976- ban értékesített több mint 32 ezer libánál nem is annyira a meny- nyiségi, inkább minőségi javulás volt tapasztalható. Az átlagosan 44 dekás májak 31 százaléka első osztályú volt.

A sikerek elérésében nagy jelentőséget tulajdonított az elnök a szocialista brigádmozgalomnak, amelyben 43 kollektívát tartanak nyilván 549 fővel. Vállalásaik évről évre tartalmasabbak lesznek, s ma már elsősorban olyan szempontokra terjednek ki, mint a termelőeszközök hatékonyabb kihasználása, as önköltség csökkentése. a munkaeszközök ésszerű kímélése, az energiával való takarékosság.

Az ünnepség hátralevő részében Pesir István kitüntetéseket

Kiváló Szövetkezet-avató ünnepséget tartottak szombaton a bajai Augusztus 20 Tsz-ben is. Szabó István, a közös gazdaság párt.alapszervezetének titkára köszöntötte az ünnepélyes alkalomra érkezetteket, termelőszövetkezeti dolgozókat, és vendégeket, közöttük dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettest, dr. Gajdócsi István országgyűlési képviselőt, a megyei tanács elnökét, a városi pártbizottság és tanács. valamint a területi szövetség képviselőit.

Lusztia Ottó. az Augusztus 20 Tsz elnöke emlékeztetett arra. hogy egy évvel ezelőtt pályázta meg az. Augusztus 20 Tsz a Kiváló Termelőszövetkezet címet, amelyet az egész közösség kitartó munkájával el is nyertek.

A közös gazdaság az utóbbi három évben 46 millió forintot ruházott be a termelés fejlesztésére. ennek több mint fele korszerű gép és berendezés. A termelési rendszerekhez társulva a tavalyi rendkívüli időjárás ellenére a megyei és az országos átlagot meghaladó termést takarított be búzából, kukoricából és szőlőből. A szövetkezet nyeresége

adott át. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lett Szabó Gábor brigádvezető, valamint Cseh Illés. Kovács László, ifj. Csuka Ferenc és Szemerédi László. Három szocialista brigád ezüst-, öt bronz-, nyolc pedig zöldkoszorús jelvényt és pénzjutalmat kapott.

6 százalékkal volt magasabb az előző esztendeinél.

Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes elismerően beszélt azokról az eredményekről amelyeket a bajai szövetkezet az elmúlt évben elért és további sikereket kívánva átnyújtotta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott Kiváló Termelőszövetkezet kitüntetés oklevelét. Dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke meleg szavakkal méltatta az Augusztus 20 Tsz dolgozóinak szorgos munkáját, a termelési sikereket, amelyeket a szövetkezet 1976-ban és az azt megelőző években folyamatosan elért. Végül a pénzügyminiszter-helyettes Cseh Gyula, Hodován Józsefné és Sámán Istvánná szövetkezeti tagoknak átnyújtotta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést.

*

Kiváló szövetkezet lett a kiskunhalasi Vörös Október Tsz, amely a szántóföldi növénytermesztés és kertészet, valamint a baromfitenyésztés fejlesztésében ért el kimagasló eredményt. Termelési rendszerhez társulva a kukorica vetésterületének és hozaménak növelésével teljesítette tervét és a népgazdasági feladatokból a ráeső részt. Hajtatásos és szántóföldi kertészetéből jelentős mennyiségű zöldségfélét szállított városellátásra és a forgalmazó vállalatok számára. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter képviseletében Hegedűs Gyula MÉM-főosztályvezető-he- lyettes adta át a tegnapi ünnepségen a kitüntetésről szóló oklevelet.

Gazdálkodási eredményei alapján ugyancsak a legjobbak közé küzdötte fel magát a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezet. A szombaton tartott ünnepségen Király László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője nyújtotta át a MÉM elismerő oklevelét.

A nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítéssel, a ikét ágazat céltudatos fejlesztésével gyarapította a közös vagyont a lajosmi- zsei Kossuth Szakszövetkezet. Együttműködve az Országos Szőlészeti és Borászati, valamint a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézettel, a legújabb módszereket vezeti be a szőlő-, gyümölcs-, és azok szaporítóanyagának termelésében. A szakszövetkezet a tagság kisüzemi termelését, a háztáji termékek közös értékesítését segítve, példásan teljesítetne ezirányú kötelezettségeit. A Kiváló Szövetkezet cím kitüntetésről szóló oklevelet a szombat délutáni ünnepségen Németh Ferenc, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a KISZ megyei első titkára adta át.

Cs. I. — K. A. — Sz. F. — K. F.

Országos átlagot meghaladó eredmény

A Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárában 1974-ben nagyszabású rekonstrukció kezdődött. Nagy Gyula igazgatótól kértünk rövid tájékoztatót a napokban arról, hogy jelenleg hol tartanak a 150 millió forintos beruházás megvalósításában.

— Az idei év egyik legfontosabb feladatát sikerrel oldottuk meg — mondta az igazgató. — Január elején kezdődött és a tervnek megfelelően április 30-án befejeződött a „sovány szalag” univerzális vágóvonallá való átalakítása. Az eddigi méréseink szerint mintegy 10—15 százalékkal növekedett a hatékonyság, az új vágóvonal tökéletesen megfelel az élelmiszeripari törvény előírásainak és a higiéniai követelményeknek. Dolgozóink munkakörülményei jelentősen javultak, a belső anyag- mozgatás sokkal könnyebb lett. Számításaink szerint a korábban óránként 3500 csirke vágására illetve feldolgozására alkalmas vonal most az átalakítás után négyezres teljesítményre képes.

Az évből eltelt négy hónap jelentős eredményének számít az is, hogy saját rezsiben sikerült megvalósítani a blokk-ketreces szállítást. Ma már 16 pótkocsis szerelvény áll rendelkezésünkre, s ezek használatával természetesen a munka is gyorsabb. Korábban a ketreceket le kellett rakni a gépkocsikról, s külön targoncával vitték a szalag elejére. Ezek a műanyag-betétes ketrecekkel felszerelt gépkocsik most egyenesen a szalag mellé állnak és a baromfiakat külön szállítás nélkül függeszthetik fel a vonalra.

Gyárunk első negyedéve különben jól sikerült, számításaink szerint mintegy 15 százalékos túlteljesítést értünk el. Április közepén megkezdtük a pecsenyekacsa-feldolgozást, s bízunk abban, hogy október végéig — természetesen az egyre jobban dolgozó tenyésztő gazdaságok segítségével — teljesíteni tudjuk 280 vagonos tervünket — fejezte be a tájékoztatást Nagy Gyula igazgató.

O. L.

• A feldolgozó vonal megnövekedett teljesítménye a csomagolóban is érezhető, hiszen óránként itt is 500 csibével többet kell műanyag zacskóba „öltöztetni".

Óránként 500 csibével több