Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

t t • PETŐFI NÉPE • 1977. május 18. Púja Frigyes Genfbe érkezett Elítéljük az uruguayi terrort A Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács nyilatkozatot tett közzé. A két testület mélységes felháborodásá­nak és megdöbbenésének ad kifejezést amiatt, hogy Uruguayban a jobboldali reakció fokozza terrorhad­járatát mindazok ellen, akik a társadalmi haladá­sért, a demokratikus jogok maradéktalan érvényre jut­tatásáért, a nép alapvető érdekeinek megvalósításá­ért szállnak síkra. A nemzetközi Imperializ­mus és uruguayi cinkosai nap mint nap orgyilkossá­gokat követnek el, vagy íté­let nélkül börtönbe juttat- ják azokat, akik a haladás, * a béke, a demokrácia ne­vében felemelik tiltakozó szavukat a reakció ellen. Uruguay népe évek óta szenved az amerikai im­perializmus és egy. kisebb­ségi oligarchia által rá- kényszerített kegyetlen re­zsimtől, amely megsemmi­sítette a demokratikus in­tézményeket, megszüntette az igazságot, börtönné vál­toztatta az országot, terro­rizálva az uruguayi nép széles rétegeit. A magyar közvélemény, a világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéli az Uruguayban egyre foko­zódó megtorló akciókat és követeli a terror azonnali megszüntetését, az emberi szabadságjogok maradékta­lan biztosítását. Csatlakoz­va a Béke világtanács fel­hívásához, követeljük Llber Seregni, Jaime Perez, Rita Ibarburu és a több, mint hétezer uruguayi politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátá­sát. Meggyőződésünk, hogy a fokozódó nemzetközi szo­lidaritással, a haladó em­beriség összefogásával az Igazság, a jog és a demok­rácia végűi is győzedelmes­kedni fog — hangzik a nyi­latkozat. (MTI) (' s e m ő n v e k sorokban Oskar Fischert, az NDK külügy­miniszterét, aki hétfőn érkezett hivatalos, baráti látogatásra Len­gyelországba, fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszewicz miniszter- elnök. Oskar Fischer és Emil Wojtaszek lengyel külügyminisz­ter parafálta a két ország közti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dést. NICOSIA Makariosz érsek ciprusi elnök hétfőn este Nicósiában fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küldöttségét, amely Alekszej Sityikovnak, a szövetségi tanács elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik Cipruson. A találkozón Makariosz kijelen­tette: a szovjet parlamenti kül­döttség látogatása is arról tanús­kodik, hogy a Szovjetunió tá­mogatja a ciprusi probléma igaz­ságos, demokratikus rendezését. LISSZABON Lehetséges, hogy Lisszabonban június végéig szabadon bocsátják az 1974. április 25-e óta a Caxias -börtönben fogva tartott Silva Pais-t, a salazari rezsim hírhedt politikai rendőrségének, a PIDE- nek főigazgatóját, valamint Pe­reira del Carvalhot, a testület felügyelőjét — jelentette be az ügyükkel foglalkozó vizsgálóbíró. (AFP) BELGRAD Sztevan Doronjszki, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság államelnökségének alel- nöke kedden Belerádban fogadta a jelenleg Jugoszláviában tartóz­kodó dr. Szakács Ödönt, a Ma­gvar NéDköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökét A szívélyes, baráti eszmecserén ielen volt Ha­lász József, a Magyar Nénköz- társaság belgrádi nagykövete is. BUKAREST- Artur Pavlovics Vadernek, az .SZKP Központi Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökhelyette­sének, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökének vezetésével szovjet párt- és állami küldöttség érke­zett hétfőn Bukarestbe. Pirityi Sándor, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Púja . Frigyes külügyminiszter kedden délután Genfbe érkezett, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nevében aláírja „A környezetmódosító eljárások ka­tonai vagy bármely más ellensé­ges szándékú alkalmazásának el­tiltásáról” szóló egyezményt, ame­lyet az ENSZ-közgyúlés 1976. de­cember 10-én hagyott jóvá. A külügyminisztert a genfi re­pülőtéren dr. Domokos Mátyás LONDON László Balázs, az MTI tudósító­ja jelenti: Hétfőn és kedden mintegy hat- millióan hallgatták Angliában a BBC első élő rádióműsorát a Szov­jetunióból. A két és fél óráig tar­tott hírekkel, sok muzsikával tar­kított műsor sok színes mozaik­kockában villantotta fel a szov­jet emberek életének megannyi sajátosságát és hozta őket köze­lebb az angol hallgatókhoz. A két­napos kísérlet nagy sikert aratott, sajtókommentárok, beszélgetések tárgya volt, és a hallgatók ezrei fejezték ki telefonon elismerésü­ket a BBC-nek az érdekes adá­sért. Jimmy Young, a BBC könnyű­zenei 2. csatornájának egyik leg­népszerűbb műsorvezetője két napra a szovjet rádió moszkvai stúdiójában ütötte fel főhadiszál­lását. Az angol, szovjet és ameri­kai slágerek között változatos, spontán beszélgetések sora hang­zott el a szovjet divattól az űrku­tatásig, az egészségügyi ellátástól a sivatagok öntözéséig, mindenről oldott, közvetlen formában. Young mikrofonja előtt megszólalt jól fogalmazott angol mondatokban a moszkvai pedagógiai főiskola egyik tanárnője, az igazságügy-mi­nagykövet, a Magyar Népköztár­saságnak az ENSZ európai szer­vezetei mellett működő képvise­lője fogadta. Az egyezmény ünnepélyes alá­írásának színhelye az ENSZ euró­pai központjának tanácsterme lesz, ahol ma délben Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár jelenlétében helyezik el kézjegyüket a kor­mányküldöttségek vezetői az an­gol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven készült egyezmé­nyen. (MTI) nisztérium kriminalisztikai osztá­lyának vezetője, valamint Szer- gej Kapica professzor, Vlagyimir Pozner rádiószerkesztő, egy kul­túrmérnök és sokan mások. A mű­sorvezetőn kívül az angol hallga­tók is kérdezhettek telefonon a műsor szovjet vendégeitől. Zápo­roztak is a kérdések: ki a női egyenjogúság megvalósulásáról, ki az iskolai oktatásról, ki az ifjú­sági huliganizmus problémáiról faggatta a stúdióban levőket. Szergej Kapica professzor egye­bek között beszélt a közép-ázsiai sivatagok termővé tételének gi­gantikus terveiről is. A válaszolás során elhangzott az is, hogy a Szovjetunióban megszűntek a bű­nözés sok súlyos formájának tár­sadalmi feltételei, de például az alkoholizmus továbbra is komoly gondot okoz. Az adás szovjet vendégei érez­hetően nem jöttek zavarba a ké­nyesnek szánt kérdésektől sem és számos közkeletű nyugati hamisí­tásról, ferdítésről mondták el az igazságot — élőadásban, kereset­len szavakkal, egy számukra ide­gen nyelven. A műsor — általános megítélés szerint — remek propagandája volt a kelet—nyugati közvetlen érintkezésnek, az igazi kulturális cserének. (MTI) Ma kezdődnek Gromiko és Vance tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) déseire is, tehát több ponton ki­fejezésre juttatta a_ kölcsönösen elfogadható megoldások keresé­sének szándékát. Az Egyesült Ál­lamok álláspontjában azonban kedd reggeli moszkvai sajtóvé­lemény szerint nem következett be olyan változás, amit szovjet részről biztatónak értékelhet­nének. A Pravda New York-i tu­dósítója szerint Carter elnöknek az amerikai—izraeli „különleges kapcsolatokra” és a korlátlan amerikai fegyverszállításokra vo­natkozó utalásai ismét az izra- elbarát kongresszusi csoport és más arabellenes érdekeltségek befolyását tükrözték. A Za Rube- zsom című hetilap korábban „kö­dödnek” minősítette a Palesztinái „Hazára” vonatkozó amerikai nyi­latkozatokat is. Szovjet részről ugyanis egyértelműen a Palesz­tina! nép törvényes jogainak helyreállítását támogatják, bele­értve az önálló államalapítás jógái is. Érthető kiábrándulást keltett végül Moszkvában az is. hogy Állón izraeli külügyminisz­ter a Vance-szal folytatott tár­gyalásai után kijelentette: az Egyesült Államok nem szándéko­zik elismerni a Palisztinai Fel- szabadítási Szervezetet. Noha az említett nehézségek miatt néhány elsőrendű nemzet­közi kérdésben a szovjet—ameri­kai közeledés csak lassan halad­hat előre, az Ilyen irányú erőfe­szítések folytatását Moszkvában feltételenül szükségesnek tartják. Végül bizonyos, hogy Gromiko és Vance újabb megbeszélésén a két ország kapcsolatainak olyan változatlanul időszerű kérdései is napirendre kerülnek, mint a diszkriminációs amerikai vám­előírások által mesterségesen kor­látozott szóvj et—amerikai kereske­delem akadályainak megszünteté­se, s az utazások megkönnyítése a két ország között, ami feltéte­lezné az' amerikai vízum-eljárá­sok leegyszerűsítését és a tartóz­kodást attól, hogy hivatalos szov­jet küldöttségektől megtagadják a beutazási engedélyt, mint az a közelmúltban több ízben is elő­fordult. (MTI) Hadiállapot Rhodesia és Zambia között Kenneth Kaunda zam­biai elnök saj­tóértekezleten jelentette be, hogy országa hadiállapotban levőnek tekinti magát a szom­szédos Rhode­siával. Kaunda elmondotta, hogyha minap üzenetet kapott David Owen brit külügymi­nisztertől: a salisbury-i re­zsim támadás­ra készül az ál­lítólag Zambia területén levő gerillatámasz­pontok ellen. Frederick Z. Brown, az amerikai kül­ügyminiszté­rium szóvivője Kenneth Kaun­da bejelentését kommentálva közölte: a kül­' ügyminisztériumot aggasztja a Zambia és Rhodesia közti konf­liktus kiterjesztésének lehetősé­ge. Hozzáfűzte, hogy az amerikai külügyminisztériumnak nincs tu­domása a két szomszédos afrikai ország közti újabb fegyveres in­cidensről. (UPI, Reuter) A BBC élőadása Moszkvából Jószomszédi kapcsolataink Ausztriával Tóth Ferenc, az MTI diplomá­ciai tudósítója írja: Magyarország és Ausztria két­oldalú kapcsolatai, amelyek az utóbbi években is sokoldalúan és intenzíven fejlődtek, hagyományo­san jó példáját jelentik a külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésé­nek. Ez az együttműködés meg­felel a helsinki záróokmány szel­lemének. Magyar részről — az osztrák törekvésekhez hasonlóan — azon munkálkodunk, hogy kap­csolatainkat, sokirányú együttmű­ködésünket ápoljuk, tovább mé­lyítsük. Ennek fokozódó nemzet­közi jelentősége van az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet óta eltelt időszakban. A kétoldalú kapcsolatok króni­kájában az utóbbi évek kiemel­kedő jelentőségű eseménye volt, hogy Kádár János 1975-ben — a helsinki záróokmány aláírása­kor — Helsinkiben, majd 1976 szeptemberében Magyarországon találkozott Kreisky osztrák kan­cellárral, 1976 decemberében pe­dig — Kreisky meghívására — hivatalos látogatást tett Ausztriá­ban. A szomszéd országban tett államfői hivatalos látogatásra a 70-es években négy alkalommal került sor. Képviselői küldöttség járt Magyarországon Ausztriából 1973-ban, Magyarországról Auszt­riában pedig 1976-ban, mindkét alkalommal a parlament elnöké­nek vezetésével. Ugyanezekben az években látogatott egymás or­szágába a két kormányfő, előbb Kreisky kancellár, majd Lázár György miniszterelnök. Ami a gazdasági együttműkö­désünket illeti, e kapcsolatok fon­tossága — a hagyományokon és a földrajzi közelségen túl — ér­zékletesen kifejezésre jut abban, hogy Ausztria a tőkés országok közül Magyarország második leg­nagyobb kereskedelmi partnere; árucserénk az utóbbi tíz évben több mint háromszorosára emel­kedett. Széles körűek a kulturális és oktatásügyi kapcsolatok. Bécsben magyar intézet működik, évente 35—40 nagyobb szabású rendez­vényt szervez kultúránk népsze­rűsítése érdekében. A műszaki és tudományos együttműködést — államközi egyezményen alapuló — két-két évre aláírt munkatervek segítik elő. Külpolitikai téren, nemzetkö­zi témákban egyetértünk a szom­szédos Ausztria azon pozitív te­vékenységével, amelyet az euró­pai biztonság és együttműködés érdekében fejt ki. Fontosnak tart­juk, hogy a nyugati államok kö­zül Finnország után leginkább Ausztria támogatta a helsinki ér­tekezlet létrejöttét. Az osztrák kormány aktív kezdeményezése­ket tesz a belgrádi találkozó elő­készítése érdekében is. Egyetértés van közöttünk a tekintetben, hogy a helsinki záróokmányt egységes egésznek kell tekinteni. A sokoldalúan és eredménye­sen fejlődő magyar—osztrák kap­csolatokban — egyező megítélés szerint — további lehetőségek vannak együttműködésünk kiszé­lesítéséhez, elmélyítéséhez. (MTI) Üdvözlő táviratok Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke távirati­ban üdvözölte Kalevi Sor­sát, a Finn Köztársaság új miniszterelnökét. Púja Fri­gyes külügyminiszter Paavo Vayrynen külügyminiszter­nek küldött üdvözlő távira­tot. (MTI) A KGST VB ülése Moszkvában kedden megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának 81. ülése. Az ülésen megvitatják aKGST- tagállamok együttműködésének további elmélyítésével, a szocia­lista gazdasági integráció komp­lex programjának végrehajtásá­val összefüggő kérdéseket. (TASZSZ) SALT-találkozó Genfben Kedden Genfben újabb meg­beszélést tartott a Szovjetunió­nak és az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverek korlátozásá­ról tárgyaló küldöttsége. (TASZSZ) Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására ma hazánkba érkezik Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Luis Corvalán életrajza 1916. szeptember 14-én szüle­tett a dél-chilei Puerto Montt kikötővárosban. Apja általános iskolai tanító, édesanyja paraszt­asszony. A chillani tanítóképző elvégzése után a concepcioni munkásvidéken tanított. 1934-ben belépett a Chilei Kommunista Pártba. 1938-tól a párt lapjának újságírójaként Chile északi részén, a salétrom­bányák vidékén dolgozott. Itteni tevékenysége miatt megjárta az iquique-i és az antofagasta-i bör­tönöket, majd száműzték az or­szágból. 1939-ben a chilei mun­kásmozgalom első lapjának, a „Munkások Ébredésé”-nek fő- szerkesztője lett. 1940-ben meg­alapították a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának na­pilapját, az „El Siglo”-t, amely­nek Luis Corvalán előbb mun­katársa, majd 1946-ban főszer­kesztője. 1947-ben a párt köz­ponti bizottsága agitációs bizott­ságának vezetője lett. 1948-ban, a Videla-diktatúra idején, amikor a párt illegalitás­ba kényszerült, elfogták, megkí­nozták, majd a pisaguai koncent­rációs táborba zárták. Innen a nemzetközi szolidaritás szabadí­totta ki. 1951-ben tagja lett a párt központi bizottságának. A Chilei Kommunista Párt 1956-ban illegálisan megtartott X. kong­resszusán a politikai bizottság tagjává és a központi bizottság titkárává választották. 1958-ban a párt kiharcolta újból a legalitást. Ebben az évben Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának választották meg. 1964-ben „A mi forradalmi utunk”, majd 1971-ben „A győ­zelem útján" című könyvében felvázolta a chilei demokratikua átalakulás stratégiai és taktikai kérdéseit. 1961-től a fasizmus ha­talomra jutásáig szenátor. 1973. szeptember 27-én a fasiszta jun­ta letartóztatta és a dawson- szigeti, majd a „Trés Alamos”-i koncentrációs táborokban tartot­ta. Innen 1976. december 23-án szabadult ki. Luis Corvalán — felesége és Pablo Neruda kíséretében — 1965. július 19—23. között járt hazánkban. 60. születésnapján az MSZMP Központi Bizottsága táviratban köszöntötte. Ebben az évben a Kossuth-kiadó megjelen­teti Corvalán elvtárs válogatott írásait. (MTI) Szolidaritásunk a chilei néppel A magyar nép — a világ béke­szerető erőveivel együtt — a chi­lei katonai junta hatalomátvéte­lének első percétől kezdve mély­séges tiltakozását fejezte ki a fa­siszta pribékek embertelen, a chilei hazafiak ellen elkövetett kegyetlen bűnei miatt. A hazánk­ban kibontakozott, széles körűvé vált chilei szolidaritási akciók szervesen kapcsolódtak a világ­méretűvé lett chilei szolidaritási mozgalomhoz. Valamennyi szo­cialista, országhoz és a józan po­litikát folytató más államokhoz hasonlóan a hivatalos politika és a társadalmi szervek eszközeivel egyaránt kezdettől fogva szolidá­risak voltunk a chilei népi egy­séggel és híveivel. Ez éveken át az Allende-kormány támogatásá­ban jutott kifejezésre s mindmá­ig megnyilvánul a Pinochet-junta elítélésében és a hazájukban ül­dözött, a hazájukból kiüldözött chilei hazafiak junta-ellenes har­cának sokoldalú támogatásában. Magyarország állásfoglalását, a chilei hazafiak melletti kiállását — a szabadságukért, függetlensé­gükért küzdő más népekkel vál­lalt szolidaritásunkhoz hasonlóan — az internacionalista elvek ha­tározzák meg, párt-, állami vo­nalon és a társadalmi mozgal­makban egyaránt. A chilei szolidaritás magyaror­szági krónikájában a legemléke­zetesebb politikai demonstráció­kat azok az országszerte tartott gyűlések jelentették, amelyeken közvéleményünk megbélyegezte a hatalmat bitorló Pinochet-jun- tát, kiállt a haladó chilei nép mellett, tíz- és tízezerszámra ér­keztek ezekről az eseményekről, azután munkahelyi kollektívák- tól politikai, társadalmi és tö­megszervezetektől a szolidaritási táviratok a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz és az Országos Bé­ketanácshoz. A KISZ-fiataíok, a szocialista brigádok, a dol­gozók tömegei szerte az or­szágban kommunista műszakokat tartottak, anyagi áldozatvállalás­sal is a chilei nép segítségére si­ettek. Se szeri, se száma az évek óta meg-megújuló chilei szolida­ritási akcióknak Magyarországon. Kezdve attól, hogy nem sokkal a junta hatalomra jutása után, már 1973 decemberében megala­kult a Magyar Szolidaritási Bi­zottság chilei akcióbizottsága, egészen odáig, hogy népünk ott­hont adott chilei politikai mene­külteknek. Hazai akcióinkat szá­mos más országban megalakult chilei akcióbizottságokkal és ha­sonló célú táRsadalmi szervekkel egyeztetve, összefogva hirdettük meg. Magyarország is részt vál­lalt, jogászdelegátusok közremű­ködésével a chilei katonai junta bűneit vizsgáló nemzetközi bi­zottság munkájából. Más nem­zetközi testületek fórumain, po­litikai tanácskozások és egyéb nemzetközi események sokaságán követeltük a bebörtönzött chilei politikai foglyok szabadon bo­csátását, és hirdettük, hogy a fa­sizmus soha nem lehet csupán nemzeti vonatkozású ügy, nem­zetközi összefogással kell küzdeni ellene, bárhol is üti1 fel a fejét. A baloldal közös program­ját aláírt pár­tok vezetői, négy és fél órás tanácskozás után, kedden úgy határoztak, hogy öt—öt képviselőjük részvételével bizottságot ala- ' kítanak az 1972-ben aláírt közös doku­mentum aktu­alizálására. A cél az, hogy az elmúlt öt esz­tendőben bekö­vetkezett vál­tozások figyelembevételével a gazdasági és társadalmi téren, a szabadságjogok területén és kül­politikai szempontból egyaránt a jelenlegi feltételhez igazítják a programot. A képen (balról jobb­ra): Francois Mitterrand, a Szo­cialista Párt, Robert Fábre, a Baloldali Radikális Mozgalom és Georges Marchais, a kommunis­ta párt főtitkára. LAI*ZÁKT \k( )R I Rkl /l/r i • Baloldali csúcstalálkozó Párizsban

Next

/
Oldalképek
Tartalom