Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
< • PETŐFI NÉPE • 1977. április 23. gazdaság messzemenően támogatja a község fejlesztését... A saját iskolabusz egészségügyi szolgálatot is ellát: több mint egy hónapja minden csütörtökön visszafelé Szentgyörgyre viszi ki dr. Papp István üzemi főorvost. Az erdőgazdaság útiátalánnyal segíti a külterületi lakott hely orvosi ellátását. Hamarosan Ér- sakhalmán is rendszeressé lesz a hasonló orvosi szolgálat. A belterületen 28 kilométer út fenntartásáról gondoskodik a tanács. Ebből csak 6 kilométer szilárd burkolatú. Tavaly a művelődési ház mögötti, kb. két és fél kilométer utat kohósalakkal alapozták meg. Záróréteggel kívánják ellátni. — Szerencsések vagyunk, Czik Pista mélyépítő technikus, ért hozzá. Földútjaink ősszel és tavasszal járhatatlanok; a lakosság igényli a tervszerű karbantartásukat, a segítséggel sem fukarkodik. Szép példáját adták annak legutóbb Schauer János tanácstag és Benedek Béláné, valamint Krausz Mátyás, Háber- mayer Ferenc, Szauter István, Mendler István és Kiss Ferenc szervezésében a József Attila utcaiak. A lakosság mindenütt segítene, de a homokfuvarozással segítő gazdaságok sem győzhetik, ebben is rangsorolni kell. A járdaépítésben hasonlóképpen. Most 24 ezer 300 méter a kiépített járda. Ilyen célra 180 ezer forintunk van az idén. Ez kb. másfél kilométerre elég, mert ahol a lakosság csinálja, ott épül járda. Az anyagot a tanács adja. Áz Érsekhalmán élők tavaly 800 méter járdát építettek ily módon. * Hajós lakossága 1976-ban több mint 5 millió forint értékű társadalmi munkával segítette szű- kebb hazája fejlődését. Egy-egy személyre eső társadalmi segítség értéke meghaladta az ezer forintot. Perny Irén A Császártöltésrpl Bajára vezető úton tábla jelzi az útirányt. Jobbra: Hajós. Itt kezdődik a hajósi pincesor. — Mint egy romantikus elővároska, sok mindent elárul gazdáiról. Az életkedvüket, szorgalmukat és nem utolsósorban igényességüket. Megfiatalodtak, megszépültek a pincék. A mostanában felújítottak, korszerűsítettek sem hivalkodóak; egyszerű szépségükkel beleolvadnak a szeretetteljesen karbantartott öreg pincék sorába. Ám, a pincék látványa csak ízelítő a nagyközségből, amely megújhodásának időszakát éli. Fejlődését kevésbé a széliébe, hosszába való terebé- lyesedés, inkább a felfelé terjeszkedés jellemzi. Hajós-szerte szép számmal akadnak kétszintes családiházak, s még több ugyanilyen építése van folyamatban a hagyományos apró családiházak helyén. S ami ugyancsak feltűnik: keresve sem találni olyan házat, amely akár formájával, akár túlcicomá- zott vakolatköntösével kisírna környezetéből. Fogékonyak a szép iránt a hajósiak. Erről árulkodnak a középületek is, nemkülönben a porták előtti üde virágágyások, s a köztéri parkok. Ez utóbbiakat épp a napokban újabb 1100 rózsatő kiültetésével gazdagították tovább. A községkép, a külcsín keltette benyomások után a tanácsházára térünk be. Lévai Antal tanácselnök éppen tárgyal. Partnerei: Fol- lárdt Antal, a költségvetési üzem művezetője, Török János iskola- igazgató és Czik István, építési ügyintéző. Hogy miről tanácskoznak? A hattantermes iskola építéséről, amelyet — a közoktatást szolgáló egyéb létesítményekkel együtt — öt évvel ezelőtt, a párt Központi Bizottságának oktatás- politikai határozata végrehajtására készült helyi intézkedési tervben irányoztak elő. A háromszáz adagos konyha, s a hozzátartozó ebédlő létrehozása a tervidőszak utolsó éveiben esedékes. Ezekével együtt rendelkezésre áll a majdani tornacsarnok terve is. De az iskola már épül! Az 1978/1979-es tanévet már a falai között köszöntik a szak- rendszerű oktatásra oly régen váró tanárok és kisdiákok. Az utóbbiak között a múlt év decembere óta a hajósi iskolába járó érsekhalmi felső tagozatos tanulók. Mert egy 38 személyes saját busz- szal is gyarapodott Hajós. S a jármű nemcsak a diákok, de az országos hírű tánckar, a sportkör szállítására, sőt a fiatalok kirándulásaira is szolgál. — Az építkezés — aki csinálta, tudja — sok gonddal jár, szükséges a munka összehangolása. A mi iskolaépítésünknél meg kiváltképpen fontos a gördülékeny szervezés, az, hogy időben itt legyen a Bátaszékről szállítandó tégla, vagy az éppen-esedékes munkához az önzetlen segítség. Az építkezésben ugyanis tevékeny részt vállalt a lakosság. Ezért gyakoriak a mostanában a röpke munka-megbeszéléseink ... — magyarázza a tanácselnök. Kisvártatva érzékletes példát hallok a hajósiak igazi községsze- retetéről. Az általános iskola régen szűknek bizonyult, különböző épületekben, hat szükség-tanteremben történik az oktatás. Ezért született az elhatározás: a kétszintes iskolához csatlakozón hat új tantermet építenek. A község lakói megismerték a tervet, s a magukénak vallják. Hogy mennyire nem közhely ez az állítás, mi sem tanúsítja jobban, mint az utóbbi három évben a célra önkéntes felajánlások alapján a fejlesztési alap számlájára befizetett 500 ezer • Az iskola- építés vezérkara. • Láng László nyugdíjas asztalosmester: — Itt a papírom, én három napot kínáltam. • A jeles építkezés színhelye. (Méhes! Éva felvételei) forint. Ezzel együtt 2,5 millióra kerekedett a helyi tanács által előrelátón az iskolaépítésre tartalékolt pénzösszeg. Ez pedig az építés költségének a fele. A másik hányadát a megyei tanács bocsátja Hajós rendelkezésére. — Szerencsések vagyunk a költségvetési üzemünkkel — tehetséges, szorgalmas gárda! — igen eredményesen működik. Tavaly 8,6 milliós termelési értéket „hozott”. Saját kivitelezésben épül tehát az iskola. Amikor számba vettük, képesek vagyunk-e a feladat elvégzésére, kitűnt, hogy igen, de a lakosság segítségéről nem mondhattunk le. Bár valamennyi szocialista brigád is jelezte segítőszándékát. A népfrontbizottsággal közös felhívással az óvodás- és iskoláskorú gyermekek szüleihez fordultunk. Kértük, segítsenek háromnápi társadalmi munka vállalásával — sorolja Lévai Antal. Török János, a fiatal iskolaigazgató pedig folytatja: — Mintegy háromszáz nyilatkozat érkezett vissza. Talán hárman, vagy négyen maradtak ki a vállalkozók sorából. — Háromszáz segítőkész ember, hiszen ez egy egész sereg! Miként tudják igénybevenni a segítségüket? A választ Follárdt Antal adja meg: — Ahogy a munka kívánja, úgy kérjük az embereket. Tegnap például Fiedler János asztalos zsaluzott, Ribánszki József pedig segédmunkával foglalatoskodott. A társadalmi munkát épp úgy benaplózom, mint a költség- vetési üzemünkét. Vállalkozásunkban talán a szervezés a legfontosabb. Én hat-nyolc nappal előbb jelzem az iskolaigazgatónak az igényt, milyen társadalmi segítség kellene. Török elv- társék, azaz az osztályfőnökök pedig a gyerekek útján értesítik a szülőket. Nagyon vigyázunk rá, hogy aki szakmunkával tud segíteni, csakis a szakmájába vágó feladathoz kérjük; luxus lenne segédmunkával megbízni. — A segítséget nyújtó szülők alighanem munkavállalók; mit szól a munkáltató a társadalmi vállalás miatti hiányzásokért? — Az előkészületek során szót értettünk erről is, tehát élvezzük a gazdasági vezetők messzemenő támogatását. Az önkéntes segítségre vállalkozó dolgozó maga dönti el, hogy igazolt napot vagy szabadságot kér — feleli a tanácselnök. Follerdt Antal pedig hozzáteszi: — Pásztor elvtárs, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gépjárműelőadója megtette például, hogy műszak után engedélyezte Fekete István darukezelőnek, akinek szintén iskolás a gyereke, hogy műszak után elvégezze a talp- gerendázást. S a födémgerendákat is ugyanígy helyrerakja. A művezető órájára pillant. Mennie kell. Szükség van rá az építkezésnél. A dolga várja, indul Török János iskolaigazgató is. Bennünket azonban marasztal Lévai Antal. Sok még a mondanivalója. S ahogyan eszébe jut. úgy sorolja. Hajóson minden óvodás korú kicsinek helye van az óvodában. A lakosságnak mintegy a fele —, csaknem ezerszáz ember — a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban dolgozik. Nem véletlen, hogy a Szemők Zsuzsáék terveztek egy óvodát Makett sokféle van: apró autók és damilon függő repülőgépmodet- lek, gyufaszálból összeragasztott tornyok díszlenek a vitrinekben. A makett többnyire valami, már létezőnek a tükörképe, másolata. A KISZ kecskeméti Városi Bizottságán is őriznek egyet; folyosóval középütt kettéválasztott, hosszú, téglatest alakú, hullámpalával fedett épületet ábrázol. Körös-körül fák; a délkeleti részen hatalmas udvar, amelyre nyolc lépcső vezet. Ez a makett egy ezután megvalósul« létesítmény modellje, s nyugodtan kimondhatjuk: a kecskeméti fiatalok összefogásának kicsinyített mása. Hogy ne zsákbamacskát áruljunk: a Nyitra utcai — s már régóta csak KISZ-óvodaként emlegetett — gyermekintézmény mini másáról van szó. Mirt jelképez összefogást? A tavalyi városi küldöttgyűlésen vállalták el Kecskemét ifjúkommunistái, hogy felépítik ezt az óvodát, társadalmi munkában. S a makett annak a tervdokumentációnak a része, amely negyed- millió forintot ér, s amelyet a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat fiataljai készítettek. — Amikor megérkezett a városi KISZ-bizottság felhívása, összehívták a taggyűlést — emlékezik vissza Szemők Zsuzsa — s megkérdezték: ki akar segíteni. Nagyon sokan jelentkeztek, s végül Fekete Klárival elvállaltuk. — Szép feladat volt, vagy nehéz? — Szép is meg nehéz is. Ez volt az első önálló munkánk, az igazi komoly megbízatás. A főiskolán is kellett terveznünk, így hát nem arról volt szó, hogy nem tudtunk volna valamit. Arról inkább, hogy magunknak kellett kitalálni az egyedül helyes megoldást. De végső soron éppen ez volt benne az izgalm&s: úgy megcsinálni, hogy jó legyen. Amikor a makett átadását fényképezték, Szemők Zsuzsa közbeszólt. — Szemből jobban mutat, úgy fordítsd — mondta Lemhényi Attilának, a BÁCSTERV KISZ-titkárának. — Ez ez apróság erősítette bennem azt az érzést, hogy Szemők Zsuzsa szereti azt, amivel foglalkozik. — Sok lemondással járt a munka? — November végére készültek el a terv alapjai, s akkor kezdődött a végleges kidolgozás. Négykor vége a munkaidőnek, Klárival hazafelé bevásároltunk, aztán felmentünk hozzánk, »a Lánchíd utcába, megvacsoráztunk, és nekiláttunk. Csináltuk késő estig, mindennap, hétvégén, vasárnap — nem számított. A terv átadásakor a vállalat alapszervezete a KISZ Közpöftti’ Bizottságának Dicsérő. .Oklevelét Szemők Zsuzsa pedig az Aranykoszorús KISZ-jelvényt vette át. — A tizenéves középiskolásnak az ifjúsági szervezet főként programokat ajánl; a felnőtt embernek pedig lehetőséget nyújt arra, hogy valami hasznosat csele• Szemők Zsuzsa. kedjen, olyat, ami őt magát is alakítja. Az óvoda tervezése ilyen lehetőség volt — bizonyíthattunk önmagunk előtt. Fekete Klára elgondolkozik. — A KISZ-tagsági igazolvány kitöltésénél megkérdezik, hogy a mozgalmi évben ki mennyi társadalmi munkát végzett. Kiszámoltam, s meglepődtem, ötszáz óránál is többre jött ki... A tervek tehát elkészültek^ megvalósításukon a sor. Szint« minden üzem fiataljai társadalmi munkát vállalnak az óvodádért. Felajánlásaik ?&lapján lesz valósággá a maÉfett;' ífS-itezdődih a munka. A hetvenöt személyes^ hétmillióba kerülő óvoda épp ezért válik nagyszerű jelképpé: a kecskeméti KISZ-esek összefogásának, közös cselekvésének szimbólumává. B. 1. # A hetvenöt személyes óvoda makettje. (10.) Amikor a szülés után nyolc hónapig betegen kínlódott, és az orvosok úgyis megtiltották a házaséletet, Ágoston hangsúlyozottan figyelmes volt, néhány hétig úgy viselkedett, mintha szenvedett volna az önmegtartóztatástól, aztán meg már nem is játszotta ezt, mindig fáradt volt, késő este keveredett haza, gyakran emlegette, hogy egy vállalat egészen más, mint a minisztérium, elbóbiskolt a televízió előtt, s ahogy letette a fejét, tüstént elaludt, legalább is úgy szuszogott, mintha rögtön elaludt volna. Lehet, hogy máshol kárpótolta magát, lehet, hogy nem, tulajdonképpen mindegy is, a szerepét betölti: Ágoston volt a feltétele annak, hogy ne kelljen elhülyülnie a kisvárosi levegőtlenségtől, és itt Pesten se kelljen középszerűen, vagy annál is rosszabbul élnie... — Megint pillanatok alatt a fejembe szállt — tolta el maga elől a Martini maradékát. Cigarettát vett elő. — A hőségtől, asszonyom, attól érzi, hogy a fejébe szállt — mondta a mixer. Amerikai öngyújtója halkan csettent, s a hosszú gázlánggal megérintette Erika cigarettáját. — Bolond időnk van, kánikula tavasszal. Tegnap itt ült nálam négy-öt egyetemista, és nekem eszembe jutott, hogy nem is csodálkoznék, ha nálunk is kitörne valami lázadás, mint Párizsban. — Ábrándosán simogatta meg mutatóujja hegyével arca közepéig növesztett oldalszakállát. — Persze, ahhoz nem olyan halvérű ifjúság kellene, mint ezek, hanem francia temperamentum. — A pulton heverő újságra bökött: — Tegnap már autókat gyújtogattak, azt mondják, csatatér az egész Sorbonne... * — Mindjárt csinálok helyet, legalább annyit, hogy a poharainkat letehessük — nevetett az őrnagy. A tágas szobában mindenfelé könyvek és folyóiratok hevertek, a kötetekből papírszeletek lógtak ki, a nyitott folyóiratokban piros ceruzás aláhúzások, felkiáltójelek árulkodtak, hogy aki velük dolgozik, nem kíméli a papírt. Simon leemelt az alacsony dohányzóasztalról egy könyvoszlopot, a szőnyegre tette, s az így felszabadult helyre rakta össze a kiteregetett folyóiratokat. — Házi viszonylatban sose lesz nagy erényem a rend, a kollégiumban se én voltam a példakép, ha emlékszel rá. Tatár lustán leült a kopott, de- kényelmes bőrfotelba: — Éppen azért bízta rád a kollégium vezetősége, hogy ellen- lenőrizd a szobarendet — csillant az emléktől kajánul a szeme a vastag üveg mögött. — Anyád mit szól ehhez a tudós felforduláshoz? — Nem mer semmihez nyúlni szegény — nyitotta ki a szekrényt Simon. Megkezdett konyakos üveget és két kis poharat vett elő. — Azt hiszem, még mindig rejtély előtte ez az egész állapot, hiába magyaráztam meg neki, mit csinálok. Zsémbel, hogy miért csigázom magam, nem elég-e nekem a szolgálat, tanulhattam eleget a törzstiszti akadémián, megvan róla a diplomám, miért nem elégszem meg azzal... Régen a katonák nem rontották betűvel a szemüket, emlékszik ő még azokra az időkre, akkor csak hálóztak a tiszt urak, aztán elvettek egy módos lányt, s a többi. De ilyet csinálni, mint én, katonai kandidatu- rát... — Félig töltötte a poharakat, az egyiket Tatár elé tette, s mindjárt hozzá is koccintotta a magáét. — Szevasz. — Leöntötte torkán a konyakot, s elégedetten krákogott tőle. — Ez jólesett. — Előrehajolt ültében, hogy rágyújtson Tatár gyufája lángjánál. — Megkaptam a véleményezést a témámra. Ahogy eleve számítottam rá, javasolják, hogy szűkítsem, éppen az intenzívebb elemzés miatt. így aztán olyasmi lesz a címe... a honi légvédelem légierejének gazdaságossági problémái békés viszo- szok között. Nem egész így, Je nem is a cím a fontos, ráér a végén is, elég ha tudja az ember, mit akar. — Márpedig te tudod. — Tatár elvett egy könyvet az asztal túlsó végéről. — Operátorszámítás. Nem irigyellek, ha ezt is meg kell tanulnod. Sirpon nevetett: — Én se, irigyelném magam, ha most kéne megtanulnom. Sose felejtem el azt a napot, amikor elkezdtem rágni. Azon a napon kezdődött a kubai válság. Éjjelnappal szolgálatban voltunk, a riadókészültség miatt le se vetkőzhettünk, ültem a gépben, vagy ruhástól feküdtem az ágyon, és ezzel a könyvvel ütöttem agyon az időt. Rég volt... Tatár lassan fújta maga elé a füstöt: — Rég is, nem is. Hat éve. Mintha tegnap lett volna, ha belegondolok. De ha azt kezdem számolni, hogy akkor még csak harmincévesek voltunk ... Mi idekint, civilek, fel se fogtuk igazán, hogy akkor akármelyik pillanatban kitörhetett volna a világháború. Bizarr játék, de gondolj bele, vajon mit csinált volna Kennedy, ha akkor megsejti, hogy egy év múlva talán éppen azért fogják meggyilkolni, mert kompromisszumot kötött a szovjettel ... — Szerencse, hogy a történelem nem ismer feltételes módot — húzta el a száját az őrnagy. — Van abban valami megnyugtató, hogy ami egyszer elmúlt, az nem lehetett másképpen. — Nekem ebben nincs semmi megnyugtató — mosolyodott el Tatár, s letette a könyvet. — Mert téged megfertőzött a munkád. Ha valakinek az a dolga, hogy ott a kormány mellett állandóan olyan ügyekkel foglalkozzon, amik azért lettek ügyek, mert különféle alakok, akiknek hatalom van a kezükben, megsértették a törvényességet ... Pedig neked még az az előny is megadatott, hogy visszamenőleg korrigálj törvénysértéseket, egy-két jogtalanságot, ami... Tatár a szavába vágott: — Visszamenőleg semmit se lehet korrigálni, fölösleges éppen neked mondanom. Amit már jóvá kell tenni vagy tétetni, az egyszer már mindenképpen megtörtént, praeteritum perfectum, és ami megtörtént, az nyomot iá hagy. (Folytatjuk) A hajósiak x községszeretete
