Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
PETŐFI NÉPE 1977. április 30. Fiatalok a mezőgazdaságban Bács-Kiskun megye mezőgazdasági üzemeiben csaknem húszezer, harminc éven aluli fiatal dolgozik. Közülük a termelőszövetkezetekben 14 ezren, a szakszövetkezetekben háromezren, a mezőgazdasági társulásokban kétezerhétszázan. A felmérések szerint a mezőgazdasági szövetkezetek dolgozó tagságának és alkalmazottainak 17 százaléka 30 éven aluli. A szövetkezeti, munkahelyi tervek teljesítésében jelentős a szerepe és feladata a fiataloknak, alkotó munkalendületüknek, s újat akaró cselekvésüknek. A megye mezőgazdaságában foglalkoztatottak száma évek óta •Csökken, az ötödik ötéves terv időszakában várhatóan 18 ezerrel lesz kevesebb. Számításba kell venni, hogy a nyugdíjazások miatt is sokan kiválnak az aktív mezőgazdasági munkából. Mindezeket figyelembe véve mondhatjuk, hogy manapság igen nagy jelentősége van a pályakezdő fiatalok támogatásának, munkába illeszkedésük segítésének. Legtöbb szövetkezetben felismerték a vezetők, hogy csak akkor cselekedhetnek helyesen, ha megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatalokra. Nyilvánvaló, hogy a pályakezdőknek is vannak megoldandó feladataik, amelyekhez segítséget ad a szövetkezeti és ifjúsági törvény és ezeknek végrehajtását segítő ágazati rendeletek, valamint a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának ajánlásai. Kevés, mindössze 2,6 százalék az egyetemet, főiskolát végzettek aránya a kiskunsági TESZÖV szövetkezeteiben. Valamivel jobb a helyzet a szakmunkásokat illetően, számuk ugyanis több mint háromezer. A fiatalok társadalmi felelőssége, közéleti aktivitása erősödött, azonban megállapítható, hogy a politikai szervezetekben a 30 éven aluliak száma alacsony. Ugyanez mondható a politikai iskolai végzettséget illetően is. A Kiskunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó közös gazdaságokban több mint 11 ezer fiatal dolgozik — a tagoknak és az alkalmazottaknak 28 százaléka — a megye mezőgazdasági üzemeiben levő fiataloknak csaknem hatvan százaléka. A szövetség már három évvel ezelőtt megvizsgálta a fiatalok helyzetét és hasznos ajánlásokat adott a szövetkezeteknek a fiatalokkal való törődés, munkahelyükkel való gondtalan beilleszkedés érdekében. FILMJEGYZET Az ötödik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági munkaerők forrása szinte kizáróan a fiatalság lesz, ezért a Kiskunsági TESZÖV közös gazdaságaiban nagy gondot fordítanak a fiatalok pályaválasztására. Ezt több községben a szövetkezetek és az iskolák rendszeres és több oldalú kapcsolatainak kiépítésével igyekeznek segíteni. Több helyen üzemlátogatásokat szerveztek, egyes ágazatokat részletesen is megismertették az érdeklődő fiatalokkal, és lehetőséget adtak a tanulóknak időszakos munkák végzésére. A szövetkezetek fiataljai jelentős társadalmi vállalásokat teljesítettek az elmúlt években. Jelentősnek mondható, hogy az iskolákat, óvodákat patronálják és figyelemre méltók azok az eredmények, amelyek a gazdasági feladatok sikeres teljesítésében tükröződnek. A szövetkezetekben dolgozó tagok és alkalmazottak, a fiatalok és az idősek politikai, társadalmi, szellemi és testi nevelését segítette, hogy a szövetség és a KISZ Bács-Kiskun megyei Szeress engem, Lily! Olyan a címe ennek a filmnek, mint egy múlt századbeli szentimentális regénynek. Pedig a téma nem szokványos. A kiinduló ötlet is érdekes. A néző azt hiheti, hogy betekintést kaphat a nyugati mun. kásélet kevéssé ismert részle- ' teibe. Történetesen ugyanis arról szól a mese, hogy egy párizsi bulvárlap egyik riporterének egy valódi, igazi tőről-met- szett munkásról kell készítenie • Jelenet Maurice Dugowson filmjéből. interjút. Ki kellene kérdeznie a nyugati közvélemény előtt jólismert alapkérdésekről, mindenbizottsága 5 évre szóló úgynevezett alapmegállapodást kötött. Ehhez kapcsolódóan együttműködési szerződések is létrejöttek az MHSZ-szel, az MTSH-val és a TIT-tel. A szakmai, politikai és egyéb eseményeket legtöbb helyen ízlésesen berendezett klubhelyiségekben rendezik. A mező- gazdaságban dolgozó fiatalok körében a szabad idő eltöltésének szervezett formája — éppen a mezőgazdasági jellege miatt — nehezen valósítható meg. A nyári időszakban szabad idővel szinte alig rendelkeznek. A szövetkezetekben működő ifjúsági klubok éppen ezért főleg a téli időszakban töltik be szerepüket, amikor- is politikai, kulturális, szakmai programok megrendezésével igyekeznek a fiatalok szabad idejét hasznosítani. Ezek kezdeményezői általában a KISZ-szervezetek. Több szövetkezet rendelkezik saját könyvtárral, és már általá- ' nos az a gyakorlat, hogy a kulturális alapból jelentős összeggel járulnak hozzá a községi könyvtárak fenntartásához. A közös gazdaságok a községi művelődési házak fenntartásához évente húsz—százezer forinttal járulnak hozzá. A pályakezdő fiatalok munkahelyi kollektívába való beilleszkedése segítésében nagy feladat hárul a szocialista brigádokra. A szövetség területén 455 szocialista brigád dolgozik, közülük harminc ifjúsági. A csepeli felhívást követő, hartai Erdei Ferenc Tsz szocialista brigádjainak felhívására a szövetséghez tartóról, ami az élet főbb megítéléseit illeti. Csakhát a riporternek nincs szerencséje. A munkásnak ugyanis kisebb baja is nagyobb annál, mintsem hogy nyilatkozzon, ugyanis éppen akkor hagyta el őt a felesége valami egészen ködös indokkal. Ez a magyarázat egészen a film végéig várat. De közben fény derül egyre és másra, ha nem is tudja meg a magyar néző mi foglalkoztatja a mai francia munkást. Az újságíró ugyanis elhatározza, hogy összebékíti az érdekelt feleket, ez azonban nem sikerül neki. Valahogy mindig úgy alakul a dolog, hogy csak a családi élet és a társas együttélés szexuális és egyéb intim vonatkozásai kerülnek szóba, mint lehetséges indokok. A film nagyjából végig variálja az összes lehetőségeket, amelyek a családi életben előfordulhatnak és növelhetik a vonzalmat, vagy elhidegülést idézhetnek elő. A rendező és a forgatókönyvíró rendkívül nagy zó közös gazdaságok szocialista közösségei is egymás után jelentették be csatlakozásukat. Közöttük több ifjúsági brigád is található, mint például a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság és a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz-é, valamint a kecskeméti Alföld Szakszövetkezeté. A fiatalok anyagilag megbecsültnek érezhetik magukat, azonban ami az erkölcsi elismerést illeti, még van tennivaló. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó 41 ezer aktív keresőből mindössze 642 fiatal részesül különböző kitüntetésben. Ez annyit jelent, hogy az összes dolgozóknak csupán 1,6 százaléka, a harminc év alattiaknak pedig 5,5 százaléka. Ügy tűnik, hogy jelenleg a fiatalok erkölcsi megbecsülése még nincs arányban a társadalmi termelésben elfoglalt helyükkel. A fiatalok tevékenységének kibontakozásához járul hozzá az alkotó ifjúság pályázati rendszer, amelyben több közös gazdaság fiataljai sikeresen vesznek részt. A vezetők, az idősebb dolgozók általában buzdítják a fiatalokat, ilyen jellegű alkotómunkára. Jelentős szerep jut még az újítómozgalomnak is, amelyhez szintén sok fiatal csatlakozott. A megye mezőgazdasági szövetkezeti fiataljainak 57 százaléka házas, ezért is kiemelkedőek a családalapítást, a letelepedést elősegítő gazdasági, szociális intézkedések, közülük is elsősorban a lakásszerzés támogatása. Bács- Kiskun közös gazdaságai 1974—76 között több mint 11 millió forintot adtak a lakásépítés támogatására. A kiskunsági TESZÖV területén levő szövetkezetek csaknem 7 millió forinttal segítették a fiatalok letelepedését. Ennek során szövetkezeti lakótelepek létesültek. A továbblépés érdekében az ilyen jellegű támogatásokat fokozni akarják, valameny- nyi közös gazdaságban az anyagi lehetőségek figyelembevételével. Cs. I. találékonysággal tájékoztatja a nézőket e számára fontosnak tűnő kérdésekről, i közben még egy ismeretterjesztő szflkkönyv-' ről is szó esik, amely tudományos alapon fejtegeti' a családi élet problémáit és hát ha nem is teljesen biztos, de általában hasznos ötleteket ad a társas kapcsolatok rendbehozására. Sajnos, ezt a könyvet sem^ismeri a néző úgy, hogy tulajdonképpen némi csalódással hagyja el a nézőteret. A végén rádöbben, hogy a hasonló, úgynevezett „fel- világosító filmek” egyikével állott szemben és a tanmese az időnkénti mulatságos fordulatoktól eltekintve különösebben nem szórakoztat el senkit. Nem nagyon ismeri a közönség a szereplőket sem, annyi azonban bizonyos, Patrick Dewaere figyelemreméltó alakítást nyújt a főhős egyik ökölvívó cimborájának szerepében és a riportert alakító Fölön is tehetségesen játszik. Cs. L. fPÁRTPROPAGANDISTA LAJOSMIZSÉN „Nem mindegy, hogyan gondolkozunk 99 Nemrégiben, Lenin születésnapján Kemmer Mihály lajos- mizsei iskolaigazgató is jelen volt azon az ünnepségen, amelyen kitüntették és elismerő oklevelekkel) jutalmazták azokat a propagandistákat, akik tíz, tizenöt illetve húsz esztendeje vesznek részt tevékenyen a tudatformáló, felvilágosító s világnézet-alakító munkában. A hivatásának élő nevelő sok esztendős, kitartó és lelkiismeretes ténykedése nyerte el méltó jutalmát a „Szocialista kultúráért” jelvény átadásakor. Érthető volt hát az ötvenkét éves Kemmer Mihály öröme. Érről folyik a szó most köztünk a tavaly ősszel felavatott, szép és korszerű diákotthonhoz közel levő otthonában. — Kellemesen lepett meg a hír, hogy kitüntettek. Voltam már jutalom üdülésen az NDK-ban, kaptam mi- nisztri dicséretet; de Ilyen rangos elismerésben először lehet részem. — Mikor kezdett el politikával foglalkozni? — Már az iskolai éveim alatt. Azokban a háborús időkben, s a felszabadulást követően másképpen és korábban kapcsolódtunk be a mozgalmi munkákba. Ránk, fiatalokra is sokszor kemény és nehéz feladat hárult. De jó volt, mert edzett bennünket. — Konkrét megbízatást is kapott? — Baján MADISZ-titkár voltam. Majd később Halason úttörő vezető. Közben Garán tanítottam. Az ott eltöltött idő különösen hasznos volt számomra. Hiszen abban a faluban németek, bunyevácok valamint őslakos és oda települt magyarok éltek egvütt; sőt székelyek is. Az a társadalmi légkör, ami egy ilyen vegyeslakosságú helységben tapasztalható, nagyobb figyelemre, elmélyültebb gondolkodásra serkentett engem is. r>/ Abban a közegben is kitűnt, világossá lett, jjogy csakis helyesén politizálva lehet élni. S az is, hogy nem mindegy, hogyan gondolkozunk. — Mikor került Lajosmizsére? — Több mint húsz esztendeje már annak. Ebből tizennyolcat tanyán töltöttem. A szétszórt tanyavilágban élő családok gyermekeit tanítottam. Ez ismét másfajta tapasztalatokat eredményezett, megint másféleképpen kellett dolgozni. Megkönnyítette a dolgom, hogy a feleségemmel együtt tanítottunk. Ott laktunk, mi magunk is. Szerettük azt a helyet, azt az életformát. Egy régi kocsmaépületet alakítottak át iskolává és szolgálati lakássá. Nem volt könnyű. Négy-négy osztályt összevontan tanítottunk. Érdekes, hogy a szokásostól eltérően, ezen a helyen gyarapoPásztor Zoltán felvétele dott a tanyai gyerekek száma. Mikor odamentünk, hatvannégy tanulónk volt; amikor eljöttünk tizennyolc esztendő elteltével, már száz- huszonnégy. Az erősödő, fejlődő tanya- központ megváltoztatta az emberek életét. — Milyennek ismerte meg a tanyai embereket? — Szorgalmasnak, nyíltnak, őszintének és közvetlennek. Annyi éven át nem volt összetűzésem, komolyabb vitám velük. Megértőek, szívesen barátkoznak, — Mióta propagandista? — Ügy gondolom, nyugodtan elmondhatom: szinte amióta résztveszek a mozgalomban. Irányítani, szervezni, mozgósítani az embereket, ez alválaszthatatlan a propagandista tevékenységtől. Am talán konkrétabban mégis a pártiskola elvégzése után. S amióta a marxista—leninista középfokú iskolában tanítok. Időközben hat éven át párttitkár voltam. A vezetőségnek ma is tagja vagyok. Tíz év a munkásőrségnél és a tanácstagság — jelenleg is az vagyok — ugyancsak politizálást követelt tőlem. — Mit tart legfontosabb feladatának? — Nehéz lenne egyetlen mondattal válaszolnia Egyrészt»! » azt, hogy mindenkivel sikerüljön megértetni a múltból kiindulva, azzal összefüggésben a jelent. Azt a nagy utat, amit idáig megtettünk. Sokan mondogatják: minek annyit beszélni a múltról? Nem értek velük egyet. Igenis kell beszélni arról, ami volt. Így érthetjük meg a mát és a jövőt is. Ügy érzem, kötelességünk ezt elősegíteni. “Másrészt fontosnak tartom, hogy bekapcsoljuk a nevelő, felvilágosító munkába azokat, akik elvégezték az esti egyetemet, a szakosítót. Sokan vannak már ilyenek Lajosmizsén. Ez nagyszerű, s ki kell használnunk. Keressük a kapcsolatot mi, nevelők a helyi művelődési házzal is. Az irodalmi színpadot például egyik kolléganőnk vezeti, s az Üj Tükör Kör munkájában is több pedagógus vesz részt. Varga Mihály smm (16.) — Ügy érted, hogy ha Káldi máson is segít, kevesebb marad neked a segítségéből? Leilei kezében megállt a pizsamakabát: — Csak nem oda akarsz kilyukadni. hogy féltékeny vagyok? Erika ártatlan képet vágott: — Én? Hogy te féltékeny vagy? — Sajnálkozva csóválta a fejét: — Mik nem jutnak eszedbe! Leilei leült az ágy szélére, s mozgatni kezdte a lábujjait. — Káldi szeszélyes. Óvatosan kell bánni vele. Miért járok vele víkendezni, talán azért, mert olyan nagy kedvem van ezekhez a hétvégi kiruccanásokhoz? Azt hiszed, nem szívesebben pihennék itthon, kényelmesen, ahelyett, hogy vele ultizok hajnalig? Csinálom, mert szükségem van rá, hogy álljon mögöttem valaki azon a szinten, ahol Káldi van. Kunovánnak sem tiltotta meg senki, hogy felső kapcsolatokat szerezzen magának. Egyébként ... — Elhallgatott, mint aki azt fontolgatja, kimondja-e, amit gondol. Felkelt az ágy széléről, odament a háló ajtajához, s a félfának támaszkodva mondta tovább: — Azt hiszem, én félek, hogy nem tévedek, Kunován nem lesz hosszú életű a PEN- TON igazgatói székében. A hozzá hasonlók ideje lejárt, ö is megfelelt addig, amíg egy vállalat minden tervet, minden beruházást, minden mutatót felülről kapott meg, de mióta magunknak kell megkeresnünk, érted, megkeresnünk a piacot is, a fejlesztés árát is, ráadásul nyereséget is kell termelnünk, azóta csak az olyan vezetőnek van jövője, aki talpon tud maradni ebben az önállóságban is. Hát Kunován nem ilyen. Erika leült, rákönyökölt az asztalra, és két öklére támaszkodott az áliával. — Nem segít neki senki, hogy beletanuljon ebbe az új szituációba? Leilei elnevette magát: — Járhat tanfolyamra, de az életet nem lehet tanfolyamon megtanulni. Vagy alkalmas valaki, vagy nem, erről van szó. És ha nem — elhúzta a torka előtt a tenyere élét —, akkor át kell adnia a helyét olyan utódnak, aki alkalmas. — De mihez fog kezdeni? — hajtotta félre a fejét Erika. — Neked már kellett gondolkodnod erről, hiszen a barátod... — Nézte a férjét, Leilei felhúzódó szemöldökét. Nem nehéz előre kitalálni, mit fog felelni. Persze, hozzászokhatott volna már, hogy ezeknél a barátság addig tart, amíg a másiknak jól megy. — Negyvenhárom éves, ebben a korban már nehéz leszokni arról, hogy az ember igazgató legyen egy akkora gyárban, mint a PENTON. Leilei vállatvont, s visszament az ágyához. — Gondoskodni fognak róla. Aki egyszer eljutott erre a szintre, azt nem szokás ejteni. Ehhez túl sokat költöttek rá. Fognak találni a számára olyan beosztást, ami elég magas is, mégsem kell hozzá több annál, hogy az illető legalább a végrehajtáshoz értsen. Erika fáradtan felállt, s kifelé indult a megrakott tálcával. Az ajtóból még visszanézett: — Azért ez mégiscsak szomorú. Sajnálom... Leilei bosszúsan nevetett az ágyból: — Sajnálod! Ez nem sajnálat kérdése. Én is sajnálom, de ha én lennék a felügyeleti szerve, és az én ágazatomat rontaná azzal, hogy alkalmatlan a PENTON vezetésére, habozás nélkül leváltanám. Iparigazgatást nem lehet érzelmi alapon csinálni. Erika becsukta maga mögött az ajtót. Hát igen... Káldi sem érzelmi alapon áll Ágoston mellett. A nagyobbik fia az INE- VESTCOOP prágai képviselője, Ágoston kifejezetten az ő számára kreálta a prágai kirendeltséget, bár annak idején nem is számított rá, hogy a fiú valóban beválik, prosperáló részleget csinál a kirendeltségből... Dorogi dudoros homlokán apró verejtékcseppek fénylettek. Előregörnyedt az alacsony karosszékben, szeme mereven tapadt az asztal lakkozott erezetére. — Nekem eszembe se jutott volna, hogy hozzáfogjak. Sose fogom elfelejteni, hogy az első pillanatban megdöbbentem. Nem attól, amit az az alak ajánlott, inkább attól, hogy olyan természetesen adta elő a dolgot, mint aki már régen megszokta, hogy mindenki magától értetődőnek veszi tőle, ha azzal áll elő, hogy én adassak neki magasabb célprémiumot, ő pedig ennek az összegnek meghatározott hányadát visszaadja nekem. Látszott rajta, már régen nem jut eszébe, hogy akihez ilyen indítványnyal fordul, legyek akár én, akár más, fel is háborodhatunk, ki is rúghatjuk, fel is jelenthetjük. A korábbi ügyfelei közül senki se háborodott fel, senki se jelentette fel, hát elkönyvelte, jogosan, hogy az a kézenfekvő, ami aztán velem is történt, a beleegyezés. Tatár új cigarettára gyújtott. — Nagy összegekről volt szó? — kérdezte kedvetlenül. — Ámít bizonyítani tudnak ellenem, valamivel több harmincezernél. Nem kérdem, mennyi, amit nem tudnak bizonyítani. — Ügy érted, ennyi is elég, hogy öt évet kapjak. Tatár vállat Vont. Azt kellene megkérdeznie, hogy amikor ezek megegyeznek, milyen a hangnem közöttük. Ez a Dorogi tisztességes embernek indult, s vajon mi minden kellett ahhoz, hogy az első kísértésnél kicsúszott a lába alól a talaj, elfeledkezzen a diákköri szándékairól, elvekről, amelyek annak idején nem is szentek, inkább természetesek voltak előtte. — Rá se kellett beszélned magad, hogy belemenj ebbe a ... Dorogi tanácstalanul ingatta a fejét: — Egy nap gondolkodási időt kértem, de csak a forma kedvéért, mert magamban már ki- mondtam az igent. Vannak esetek, amikor egy pillanat alatt ezer dolog jut az ember eszébe. Hányán csinálják azzal a filozófiával a szerencséjüket, hogy kéz kezet piszkít? És ezeknek megy jól. Ezeknek van kocsijuk, klassz lakásuk, nyaralójuk, ezeknek nem gond, hogy minden évben külföldre utazzanak a szabadságuk alatt, pedig az ügyeskedésen kívül semmihez se értenek. Én produkálok helyettük, meg a hozzám hasonlók. De az is én voltam, aki nem ingyen kaptam állami lakást, még annyi kedvezmény se járt nekem, hogy szövetkezeti lakáshoz juttassanak^ ami mégiscsak olcsóbb, én öt év alatt kuporgattam össze annyit, hogy beszállhassak egy .társasházépítésbe, és csak néztem öt évig hányán cserélik nagyobbra a kinőtt vagy megunt lakásukat, természetesen állampénzen, de ha nem, akkor is minimális költséggel. Ha én szombaton le akartam jutni a Balatonra, izzadhattam a vonaton a zsúfoltságban, örültem, ha odaállhattam a nyitott ablakhoz, hogy legalább levegőt kapjak, és bámulhattam, mint a hülye, hogy a hetes műúton egymást kergetik a kocsik, nők könyökölnek ki belőle a meztelen karjukkal, és unottan nézi a vonatomat, ahogy elhúznak mellette. Miből építi a villáját a vezérigazgatóm? Hiába nyolcezer forint a keresete vagy több is, abból se telik félmilliós villára. Itt is szakértő, ott is szakértő, de csak annyi a dolga, hogy odaírja a nevét a többi tíz véleményező neve mellé, a kutyámat nem bíznám rá. És a fullajtárjai? Az INVESTCOOP parkolóhelyén már nem férnek el a kocsik, és nemcsak én kérdezem, hogy ugyan hány származik legális keresetből? Mindenkinek joga van ügyeskedni, csak nekem nem? Végre egyszer én is kapok ajánlatot... Itt lébecol előttem ez az új osztály, megszállt minden lehetséges vezető posztot, élvez mindent, mi pénzzel megvehető, szedi a sápot... Hát elég volt a szemérmes tisztességből, amit nekik szabad, én is megteszem. Nem fizetik mega tehetségemet, és ha a javak elosztásakor én mindig valahová hátra szorulok, hát majd fordítok a helyzeten, öntevékenyen fogok gondoskodni a javak újraelosztásáról ... Elfulladt a hangja, de rögtön össze is szedte magát. Sikerült elmosolyodnia: — Hát nekem pechem volt. Legyőzött az új osztály. Ugyanolyan kiváltságokat akartam, amilyenek nekik vannak, hát kitörték a nyakam. (Folytatjuk) ö* r_
