Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
I • PETŐFI NÉPE • 1977. április 16. Gyártmányok világszínvonalon • Barna Éva és Szivák Márta a pénztárgépek működését ellenőrzik az IGV kecskeméti gyárában. (Pásztor Zoltán felvétele.) A törzsgyár, a vállalat központi telepe a változások .korszakát éli. A félig kész üzemcsarnok mellett kettőben már folyik a termelés. Mindezt a Budapesti Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál tapasztaltam, amely a KGST szakosítási programban jelentek szerepet vállalt. Néhány évvel ezelőtt az NDK-tól átvették a pénztárgépgyártást, a szerszámokkal együtt. Vállalták, hogy cserébe ellátják a szocialista országokat pénztárgépekkel. Ezzel kezdetét vette egy úgynevezett profiltisztítási folyamat az IGV-nél. Csökkentették a gazda- ■ágtalan termékek gyártását, áttervezték a termelést. Pesten és Vasadon csak írógépgyártással foglalkoznak, Kecskeméten készül a Rátusz, Kiskőrösön az Anker típusú pénztárgép. .unalmasabban Mozgékonyabbá, rugalmasabbá vált a munka. Az IGV bátrabban vállalkozik önálló üzletkötésre. Példa erre az immár 160 éves svájci Hermess céggel megkötött kooperációs szerződés, amelyet 1975-ben írtak alá írógépek gyártására. A munka gyors megkezdését a megvásárolt technológián kívül az is segítette, hogy a külföldi vállalat átadta a gyártáshoz szükséges szerszámmennyiségnek ~*'ntegy 75 százalékát. Ennek eredményeként tavaly már csaknem 25 ezer HP/2, illetve HP/16- os írógépet készítettek. Az idén hatvanezret, jövőre pedig 120 ezret szándékoznak előállítani. Ez azonban nemcsak elhatározás kérdése ... A termelés növekedését sok tényező motiválja. Az alkatrészek egy részét még Svájcból kanja a gyár, sokszor késedelmien. Az indulással járó nehéz körülmények ellenére is büszkék a vezetők, hogy jó minőségű termékeket gyártanak, amivel a külföldi partner is elégedett. A se- lejtet a megengedett 3 százalék helyett egy százalékra csökkentették. — Exportnövelő beruházásokra 450 millió forint hitelt vettünk fel — mondja Csillag Géza vezérigazgató. — Jövőre elkészül az új • szerelőcsarnok, a foszfátozó, edzőüzemünk. Ezzel megteremtjük a saját alkatrész gyártásunk alapjait. Tovább fejlesztjük a pénztárgép gyártást, aminek érdekében már korábban kooperációs szerződést kötöttünk az NSZK-beli Anker céggel. Elektronikus pénztárgépekből még nem sokat készítettünk. A dinamikusabb fejlesztést hátráltatja, hogy az Anker a szerződés megkötése után tönkrement. Most egy svájci vállalat tulajdonába került. Bizonytalanok vagyunk, hogyan tovább. A kockázat nagy, de vállaljuk. Ezért senkitől sem zárkózunk el, minden külföldi vállalattal szívesen .tárgyalunk, ha valamilyen lehetőség kínálkozik. Verseny a piacokért Gerő Zsolt műszaki fejlesztési igazgató szerint a konkurrencia a piacokért való harc rákénysze- ritette a vállalatot arra, hogy termékeiknél elsősorban a korszerűséget, a versenyképességet tartsák szem előtt. Mivel, az IGV apparátusa kicsi, célszerűbb ha külföldről vásárolják a licencet. Már most készülnek arra, hogy az elektronikus pénztárgépek iránti kereslet a jövőben csökkenni fog főként a tőkés piacokon. Ezért kötötték a szerződést az Anker-ral, amelynek nyomán tavaly kifejlesztették az elektronikus pénztárgépet. Ebből 150 darabot gyártanak az idén. A széria nagyságot a régi gyártmány a Rátusz pénztárgép visz- szafejlesztésének arányában növelik majd. Dr. Gárdos László kereskedelmi igazgató bizakodik. — Eddig termékeink 80 százalékát szocialista, 20 százalékát tőkés országokba exportáltuk. A tervidőszak végéig változtatunk az arányokon. Negyven százalék lesz a szocialista, ugyanennyi a tőkés kivitelünk. A termékeink’ 20 százalékát belföldön értékesítjük. Ennek arányában nő a dollárból származó árbevételünk. Két évvel ezelőtt 1,0 millió dollár értékben exportáltunk, az idén ez eléri a 4 milliót Ennek zömét az írógépgyártásunk produkálja. A Hermess céggel megkötött szerződés beváltja a hozzáfűzött reményeket. Az írógépnek öt évig biztos piacot teremtettünk ha teljesítjük a vállalt feltételeket. Többek között azt, hogy évente legalább 120 ezer írógépet szállítunk a Hermess- nek. A munkaerőhiány azonban nehezíti a tervünk megvalósítását. Ezen csak enyhít annak a száz dolgozónknak a nagyobb szaktudása, akiket Svájcba küldtünk, hogy ott tanulmányozzák a korszerű gyártástechnológiát. A munkaerőhiány megszüntetésén további ipartelepítéssel próbálunk segíteni. Szabadszálláson és Szentesen egy-egy gyáregységet építünk. Az IGV-re ha nem is a töretlen egyenletes fejlődés a jellemző és ha válságokkal, támogatásokkal jutott is el a jelen- • légi szintre, mégis érdeme, hogy mert vállalkozni. Az eredmény mérhető. Az ipar átlagos fejlődése az elmúlt' tervidőszakban 4,1 százalék volt évente, az IGV- nél megközelítette a 20 százalékot. Mindezt a minőségi követelmények szigorú betartásával érték el, így jellemezték a vezetők vállalatukat. Ezek a tömör kategorikus megállapítások jól fedik a valóságot, de némi kiegészítés tartozik hozzá. Akadozó alkatrészellátás Turcsik Péter javító műszerész a gondokról beszélt. — A folyamatos alkatrészellátás megoldatlan, ami nekünk fizikaiaknak is sok problémát okoz. Ha van elegendő, akkor meg a selejtes darabokat nem győzzük javítani. így hiába dolgozunk a svájci normákkal, nem tudjuk teljesíteni amiből sok túlóra adódik. Szerencsés Tibor javító műszerész a HB 2-esből a munkaszervezésről beszél. #4 — fin is öt hétig voltam Svájcban. Nekem az volt a legfeltűnőbb, hogy nálunk a dolgozók 80 százaléka szakmunkás, kint pedig a csoportvezetők közül is csak kevés akadt. Mégis jól dolgoznak, mert a szervezés a miénktől eltérően kiváló volt. Az anyagellátás akadozása miatt mi állandó fáziskésésben vagyunk. Ezt a gazdasági vezetők is megerősítették, mondták, van még javítani való. De mint minden vállalatról az IGV-ről is lehetne még hibajegyzéket készíteni. Ez azonban igazságtalan lenne. Hiszen a hiányosságok ellenére is jól dolgozik a vállalat, ezt bizonyítják eredményeik. Ezt érzi a látogató. A folyamat tehát megkezdődött és ha a termelés szervezésében még nem is kellő a hatás, már új módszereket alkalmaznak. Termékeik versenyképesek, sőt keresettek a tőkés piacokon. Béna Zoltán Pólyák Ferenc fafaragó - Csepelen Posztógyári lányok ácsorognak a kirakat előtt, tekintetük érdeklődő. Nézegetik az üveg mögül súlyos nyugalommal feléjük forduló szobrokat, bár még nem tudják, hogy a saját értékrendjükben hová is állítsák őket? „Ez olyan parasztos" — húzza el a száját egyikük, nyilván a legképzettebb, mert senki sem ellenkezik. Már mennének tovább, mikor a legcsendesebb lány megszólal: „Nézzétek azt az öregasszonyt a kakassal! Olyan, mint a nagyanyám!” És már fordul is be a Csepel Galéria ajtaján, a többiek meg utána. tgy húzzák, hívogatják be az utcáról Pólyák Ferenc faragásai a Galéria előtt elmenő munkásokat és diákokat, öregeket és fiatalokat. Az érdeklődés nagy, a vélemények eltérőek. Itt Csepelen, az óriási gyárkémények tövében felbukkanó és a messzi, paraszti múltat megidéző, a pusztai emberek sorsát hordozó faragások másként hatnak, mint a létezésüket mintegy hitelesítő vidéki környezetben. A látogatók zöme szövőgépek, vasolvasztó kemencék, a legkülönbözőbb típusú gépek mellől érkezik a Galériába. Az ipari termelőmunka ütemes rendjéből egy olyan világba, ahol az emberek sietség nélkül élnek, majdhogynem mozdulatlanul. A találkozás velük mégis hasznos. Sokan saját múltjukra, gyökereikre ismernek rá, mások most fedezik fel, hogy milyen izgalmas végigkísérni egy darab fán az alkotó kezenyomát. Olyan is akad, akit nem elégít ki ez a látnivaló. Többet várt tőle. Ebben talán közrejátszik az is. hogy az anyag kevés, a tálalása meglehetősen sivár. szegényes. A szobrok mögül érezhetően hiányzik az a háttér, ami kiteljesíthetné a róluk alkotott képet. Erre a célra kiválóan megfelelnének kinagyított táj-, és tanyafelvételek, régi munkaeszközök. használati és dísztárgyak. A csupasz falak között árválkodj faragások így valóban kissé idegenül hatnak. Pontosan úgy festenek, mint azok az idős falusi emberek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal az ijesztő forgalmú nagyvárosban. Szerencsére, a csepeliek értő és lelkes fogadtatása megmelegíti a légkört körülöttük... V. Zs. • Látogatók Pólyák Ferenc szobra előtt a Csepel Galériában. (Kotroczó István (elvétele.) Magánépítés - társadalmi gondok /'y \Akt most tavasszal akarja \~*J lakásépítését megkezdeni, jobb, ha nem is keres erre kivitelezőt, hiszen csak idejét vesztegetné. Feltehetően az építeni szándékozók egy részének megvan a kivitelezője, amelyről esetleg már évekkel ezelőtt gondoskodott, vagy pedig — s ez a többség — házilagos kivitelezésre vállalkozik, tehát a családtagokkal, a barátokkal, az ismerősökkel együtt, kisiparosok irányításával szándékoznak a lakást, a házat felépíteni. Arról sem szabad hallgatni, hogy sok helyütt szabálytalanul „fekete munkaerőt” alkalmaznak, kiemelt bérrel. Mivel ez utóbbi, főképp a városi társasház-építkezéseknél eléggé gyakori, érdemes erre néhány szót vesztegetni. A „fekete munkaerő” hétközben a legtöbb esetben az állami, szövetkezeti építőiparban dolgozik, és szabad idejét áldozza fel a magas kereset reményében. Az építőipari vezetők sokat panaszkodnak erre, hiszen hétfőn az a munkás, aki átdolgozza a hét végét, fáradtan, kimerültén érkezik munkahelyére és ott az elvárható teljesítményt nem tudja nyújtani. Az állami, szövetkezeti építőiparban dolgozó szakmunkások azonban kérhetnek és kaphatnak engedélyt a munkaadótól arra, hogy egy-egy házilagos kivitelezésben épülő társasházat, családi házat az ő művezetésével építsenek. Aki ilyen engedéllyel rendelkezik, az nem számít „fekete munkaerőnek”, ám az építtetőknek az illetőt be kell jelenteni az SZTK-nál, és járulékot kell utána fizetniük. Ezt az építtetők sokszor elmulasztják, s ennek akár az SZTK-, tanácsi ellenőrzéskor, akár az esetleges balesetnél, betegségnél komoly következményei lehetnek. A gond természetesen az, hogy az állami, szövetkezeti, tanácsi építőipar jelenleg még nem képes arra, hogy évente 80—90 ezer lakást felépítsen az országban. Az éves lakásépítési tervet is úgy állítják össze a szakemberek, hogy eleve feltételezik több tízezer lakást a lakosság saját munkájával, házilagosan épít. A hivatásos és nem hivatásos kivitelezők közötti átmenetet egy új forma képviseli: a félkészház-épitéS. fi /lövi* ,i\ ( 1 f; í'jnM ■ Voltaképpen nem is uj ez az építési forma, hiszen az ország különböző tájain már sok éve próbálgatják, de mind a mai napig nem vált (vagy nem válhatott?) tömeges akcióvá. A félkész- ház-építési formában a leendő tulajdonosok, az építtetők, illetve vállalataik elvégzik az alapozást, és a belső szak- és szerelőipari munkákat. A közbülső munkafolyamatokat. a szerkezetépítést hivatásos kivitelező végzi, ezzel biztosítva van az épület statikai szilárdsága és kihasználható az olykor bőségesnek mondható magasépítési (főképp házgyári) kapacitás. Általában a kivitelezők húzódoznak a lakásépítéstől. Ez igaz, mind az egész, mind a félkészhárendelésre történő lakásépítést pedig különösen nem szeretik a kivitelezők. A leendő lakástulajdonos, illetve annak képviselője, a beruházó ugyanis szigorúan ellenőrzi a minőséget, reklamál, rendbehozatja a hibákat. Egy új jogszabály még tovább bővítette a megrendelők védettségi körét, ugyanis bevezették a hiánypótlási kötbért. Ez azt jelenti, hogy az átadás után észlelt minőségi hibákat a kivitelező köteles egy hónapon belül felülvizsgálni és kijavítani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, kötbért köteles fizetni, amely a lakás költségvetési összegének 2—8 százalékát is elérheti. Tehát egy 4—500 ezer forintos lakásnál 32—40 ezen forintot is visszafizethet a kivitelező az építtetőnek, a beruházónak. Helyes ez az intézkedés, még akkor is, ha nem teszi „kívánatossá” a lakásépítést a kivitelezők számára. Mennyibe is kerül egy lakás? A legnehezebb ezt megmondani a kalákában épülő családi házakra, hiszen hivatásos kivitelező által épített házra utókalkulált adat nem áll rendelkezésre. Pénzügyi szervek is csak megközelítő összegekből számolnak vissza, ehhez illesztették az OTP-kölcsön mértékét és a vállalatok is az ilyen típusú házakat viszonylag kis összeggel támogatják. A csa- ládiház-építésen belül új, szívesen alkalmazott forma a lánc-, sor-átrium-házas beépítés, amely — egyesítve a hagyományos és az új előnyeit —, mind terület- felhasználási szempontból kedvező. Kezdetben az ilyen beépítési formát nem fogadták el az illetékesek telepszerű építésnek (tehát az érdekeltek nem kaptak rá szociálpolitikai kedvezpaépyt és a hagyományos családi háznál ked- nvezrrtényesebb hitelt), ám múlt év eleiétől erre megemelt hitelt kaphatnak az érdekeltek. Érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogv a munkások családi házainak építését is különleges pénzügyi könnyítések segítik. összefoglalva: ebben az ötéves tervidőszakban is az ország lakásépítésén belül kiemelt feladat a tervezett 280 ezer, magánerőből építendő lakás megterennte- sének támogatása. A különböző pénzügyi, jogi, igazgatási rendelkezések mind e célt szolgálják, hiszen az állam nem vállalja és nem vállalhatja magára az ország összes arra jogosultjának lakással való ellátását. Az öntevékenység bátorítása, segítése tehát e területen egyaránt érdeke az eavénnek és a társadalomnak. (4.) — Rendben! Apropó, intézkedtem a szakértői díjad dolgában. Ma, vagy holnap megkapod. Felemelték négyezerre. Megjegyeztettem velük, hogy nem szeretem a totojázást. Szóval, szombaton! A részleteket majd holnap, rendben, szerrvusz! A vonal bomlott, mielőtt Leilei újra szólhatott volna valamit. Vállat vont. Lustán helyére tette a kagylót. Az a lényeg, hogy a négyezer el van intézve. Szombaton meg ... Ülhet majd a szabad tűz mellett a patak partján, vagy az alpesi faházakat utánzó hegyi üdülő előtt a gyepen, a szél a szemükbe fújja a szabad tűz füstjét, és a gyomra megfájdul a roston sült pisztrángtól, meg az éjszakába nyúló ulticsatától. Tamás élvezi majd a dolgot, de Erika ... Mindegy, az a fontos, hogy a négyezret mégis megkapja. Ha Káldi nem intézkedik, a kétezer-ötszázra is hetekig várhatott volna. Mutatóujjával vételre pöccintette a hangszóró kapcsolóját. • — Bocsánat — mondta a hó- rihorgas művezető, és Erika előtt lépett be a tágas, de a nagy zsúfoltság miatt szűknek látszó műhelybe, ahol alig lehetett mozdulni a felbakolt, kibelezett, aknára állított gépkocsik között. — Béla! Ugrai! — A fejhangú kiáltás áthatolt a lemezegyengető kalapácsok, a két esztergapad, a köszörűgép, a kompresszor, a motorok összevegyülő zaján és a hegesztőpisztolyok éles sistergésén is. Egy szürke Volga motorházának feltámasztott fedele alól sovány, széles homlokú fiú egyenesedett fel, és fordult a hang irányába. Hátratolta homlokából lyukas svájcisapkáját, mondott valamit a két kamasznak, akik a kocsi másik oldalán derékig bújtak a motorházba, s karját felemelve jelezte a művezetőnek, hogy máris jön. Olajos kezét vedlett overálljába törölte, s kiköpte szája sarkából a cigaretta- véget, ami nem is füstölt — Precíz munkát fog kapni a nagysasszony — nézett Erikára a művezető. — Ez a srác a legjobb szerelőm, nyugodtan rábízhatja magát, állítom, kezét csókolom ... A fiú átlépett egy gumiabroncson, és már ott állt előttük. — Tessék, Marci bácsi. A művezető intett, hogy menjenek ki az udvarra. — Itt ez a Renault, a nagysasz- szony kocsija, végigzarándokolta már vele a várost, mert nem tudott rólunk, hát most rád testálom. A gyújtást már megnéztem, csupa cünder, a benzincső sincs rendben, meg tán a trafó is készre ment, fogj hozzá gyorsan, a Volga várhat,.. Az udvaron két motort is túráztattak a szerelők, de így is szinte csend volt itt a műhely fültompító csattogása-zúgása után. — Marci bácsi, telefon! — kiáltott ki az iroda sarkig tárt, vaskeretes ablakán egy lányhang. — Megyek! — A művezető biztató fintorral hajolt meg Erika felé: — Tessék elmondani még egyszer minden panaszt, kezét csókolom... Nehéz járásával eltűnt az irodába vezető sötét folyosón. Erika tanácstalan mozdulatot tett, s önkéntelenül kosztümje felső gombjához nyúlt: az volt az érzése, hogy kinyílt a kosztümkabátja, s mintha a fiú szeme is oda fürkészett volna. — Rendszeresen lefullad a motor — nem is nyílt ki a melle fölött a gomb —, leginkább akkor, ha megállók és kinyomom a kuplungot, ennél többet nem tudok mondani. A fiú után lépett, aki benyúlt a kocsi ablakán, fordított egyet a slusszkulcson, hogy begyújtsa a motort, majd megkerülte a kocsit, és megállt a motorház fölött. Széles homlokán, erős pofacsontjai körül olajfoltos a bőre és fáradtnak látszik az arca. A sötét, talán barna szempár is fáradt figyelemmel járt ide- oda a motorházban, ahogy a fiú kihúzta a gyújtógyertyák kábeleit, s hengerről hengerre ellenőrizte, van-e szikra. Háromszor- négyszer erős gázt adott. A motor mindannyiszor felpörgött, majd — szinte asztmás szuszogással — néhány hörgés után leállt. — Fals levegőt kap — nézett fel hajoltából az asszonyra a fiú, s Erika észrevette, hogy mégsem barna, inkább sötétszürke a szeme. — A főtengelyszimering kikészült, ettől van az egész, nem csoda, hogy hiába állítgatták a gyújtást. A trafó, az rendben, az osztófejet úgyis kipucolom, de csak holnap, úgy déltájban lesz kész. — S mielőtt Erika szólhatott volna, hogy a holnap nejei késő, magyarázó hangon mondta tovább: — Szét kell szedni a motort, és jó, ha előre be tetszik kalkulálni, hogy nem lesz olcsó... Erikát bosszantotta a magyarázó hang. Türelmetlenül rántott egyet a vállán. — Nekem az kell, hogy jó legyen végre. Biztos, hogy holnap délre készen lesz? A szürke szempár nyugodtan nézett rá: — Nem mondanám, ha nem lenne kész. Erika kinyitotta a táskáját, s az oldalrekeszből kihúzott egy százast. De mielőtt kiemelte volna a táskából a kezét, furcsa, egy pillanatig megmagyarázhatatlan zavar moccant benne, érthetetlen viszolygás attól, hogy odaadja a fiúnak a pénzt: olyasféle sejtés, hogy ez a Béla — igen, így kiáltott érte a művezető —, megalázottan veszi el a borravalót, önkéntelenül mondta ki: — Kérem, ne értsen félre... — ideges mozdulattal dugta be a pénzt az osztófej piros kábelei közé, s közben már önmaga ellen fordult a bosszúsága: mi az ördögnek van zavarban, ez a fiatalember ugyanúgy elvárja a borravalót, mint az összes többi minden műhelyben, ahol eddig járt, de ez — ha hihet az emberismeretének — legalább ad is majd valamit érte, nem úgy, mint akik csináltak is valamit, nem is ... — Szóval holnap délben, mondjuk fél egykor itt leszek, viszontlátásra. Amíg kisietett az udvarból, nem hagyta el a zavara és a bosz- szúsága. Mintha az arca is égett volna — ha igaz, csak attól fogva, hogy hátat fordított a szerelőnek. Ostoba helyzet! És ez az alak nem lehet több huszonöt évesnél... biztosan bámul utána azzal a nyugodtszürke szemével, nézi a hanyag járását, ami miatt Lia évek óta szidja, a lábát — miért éppen ennek a fiúnak ne tűnne fel, hogy szép a lába? — a csípője akaratlan-rltmusos mozgását, amit nem lehet nem észrevenni, ha az ember ilyen testhezálló könnyű kosztümöt vir sei... Kedve lett volna megkönnyebbülten fellélegezni, amikor mát kint volt az utcán, és a gyönge nyugati szélben megérezte a Duna vízszagát, amit az újpesti rakpart felől hozott a légáramlat. » — Az annya, micsoda klassz csaj... — bukkant ki a felbakolt Moszkvics alól Gólem izzadt- kövér képe. — Megstíröltem innen lentről, világoskék bugyi van rajta, öregem, bikini, csak egy csík az egész... Mi az, még mindig nem tudsz szóhoz jutni? Ébresztő, hé! Béla elhúzta a száját: — Csurog a nyálad, törülközz meg. Lecsapta a motorház fedelét, beült a Renault volánjához, és átkormányozta a kocsit a szomszéd ház pergő vakolatú tűzfalához szerelt bádogtető alá. Igaza van Gólemnek, jó nő ez az asszony a kleopátrásan vágott, egyenes szálú, sűrű szőke hajával. Nem csirke már, túl lehet a harmincon, de nem hord melltartót Kár, hogy festi a haját, de talán nem is kár... (Folytatjuk) ,
