Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

1977. április 15. • PETŐFI NÉPE • S Ady r ól a kortárs és az utókor • Ilyennek látta Székely Aladár. • Ady Endre szülőháza Érdmind- szenten. A falakról Ady néz ránk. Tekintete a látogatókra szegeződik és fogvatartja őket. Hosszú perceket töltenek a külön-külön talán már ismert, igy együtt viszont majdnem a teljes életrajzi ismertetésnek be­illő fotográfiák előtt. Sokan most fedezik fel, hogy a költő jelleg­zetes metszésű arcán hányféle árnyalatot, hangulatváltozást fi­gyelt és örökített meg Székely Aladár fényképezőgépének len­cséje. A művészi szépségű felvé­telek legnagyobb értéke, hogy nemcsak Ady külsejét mutatják teljes élethűségben, hanem finom megfigyelésekből, sok kifejező részletből és találó gesztusokból építik fel a személyiségét. Székely Aladár fotói fél év­század messzeségéből hozzák is­mét közénk Ady Endrét, az em­bert, akinek vibráló, gazdag egyé­nisége a magyar fotóművészet történetének jeles mesterét is nagyszerű alkotásokra ihlette. A Műcsarnokban rendezett kiállítás lehetővé tette, hogy a látogatók ezrei még közelebb kerüljenek Adyhoz. Egy kiskunfélegyházi lá­togató a következő sorokat írta az emlékkönyvbe: „Ügy éreztem, mintha ezt a félórát vele töltöt­tem volna. Nagyszerű dolog egy hatalmas embert mások művé­szetén keresztül is megismerni. Aki ide eljön, annak sikerül.” Nem mondható el ugyanez a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum­ban látható kiállítás anyagáról. Igaz, itt nem a költő személyét idézték meg a kortárs fotómű­vész alkotásai, hanem arról győ­ződhettünk meg, hogy milyen erővel hat ma is alakja, költé­szete, a fiatalokra. Ezen a kiál­lításon a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Ady Endre pályáza­tára beküldött és a legjobbnak minősített művek kaptak nyil­vánosságot. Festmények, grafikák, kisplasz­tikák. Valamennyinek a közép­pontjában Ady áll. Borbás Tibor a Lédával ölelkező és a fiákeres Ady alakját mintázta meg kis­plasztikáiban. tehetséggel. A fest­mények és a grafikák inkább egy-egy vers hangulatát igye­keznek megragadni, színekben és formákban kifejezni. Az összkép meglehetősen egyenetlen, legin­kább a fiatal grafikusoknak sike­rült eltalálni az Ady-vevsekkel rímelő, képzőművészeti hangvé­telt. Kiemelkedően jók Szunyoghy András grafikái, a Héjanász az udvaron, vagy a hatásos ötletre alapozott Gyászjelentés. Révész Napsugár tusrajza kiérlelt, ihle­tett képi látomásba sűríti a Meg­áradt a Tisza verssorainak szilaj sodrását. A látottakból az derül ki, hogy az élő Ady nagyobb hatással volt a kortárs fotóművészre, mint költészete az utókor képzőmű­vészetének legfiatalabb képvise­lőire. Mégsem árt egybevetni a két kiállítás anyagát, mert mind­egyik Adyhoz közelít, más-más szemszögből és irányból, ugyan­azzal a céllal. Az idén ünnepeljük születésé­nek 100. évfordulóját. De mint a pályázat is mutatja, a kampány- szerű megemlékezés nem mindig járt a kívánt eredménnyel. Oly­kor sokkal hasznosabb lenne, ha saját verseivel toborozhatna új híveket a meglevők mellé. Saj­nos. még a városi könyvesbol­tokban is előfordul, hogy hasz­talan keresik a versesköteteit. Falun még ennél is rosszabb a helyzet. Mindkét kiállítás kata­lógusa már az első napokban el­fogyott, pedig mindenki igényt tartana rá. Hiányolták a látoga­tók azt is, hogy a bemutatott fényképekről miért nem készül­• Ady és Léda: Borbás Tibor kisplasztikája. • Édesanyja és Csinszka társaságában. tek levelezőlapok. Az utolsó szál­ig elkeltek volna. Ha arra gondolunk, hogy mi­lyen sokan Utaznak a fővárosba azért, hogy megtekintsék Ady múzeumnak berendezett egykori lakását, a rá emlékeztető kiállí­tásokat. akkor gondolni és ké­szülni kellene az érdeklődés szé­lesebb körű felkeltésére, illetve kielégítésére is. Ott, a helyszínen árusított kötetekkel, albumokkal, képeslapokkal, vagy hangleme­zekkel, melyeken előadóművé­szeink szólaltatják meg a költő verseit. Ez is hozzátartozna az évfordulóhoz. Az évfordulóhoz, amely még tart, tehát a mulasz­tás pótlása nem késő. • Vadas Zsuzsa • Decs! Ilona vaskarca, az Elté­vedt lovas. I.v.v.VvX-X:: vXx.XvV.v.v.v.VvVvXvXvXvXv!:.;.;.:.:.;.;.:.;. v.X«: vX^vXvXv.v.1v. A költészet napja alkalmából a megyénkben élő csaknem 50 ezer kisdobos és úttörő Szabadszállá­son tart megemlékezést. Termé­szetesen nem véletlenül ebben a nagyközségben! A nagy proletár­költő, József Attila 'családjának néhány tagja itt élt. ő is többször megfordult abban a házban, ami most a nevét viseli, — az ő em­lékháza. Hetek, hónapok óta folyik az előkészület a nagy eseményre, az április 17-én, Szabadszálláson sorra kerülő úttörő szavalóver- senyre is. A pajtások — irodalmi színpa­dok vagy szakkörök tagjai mér­kőztek: ki tudja a legszebben, legértőbben visszaadni a költők gondolatait. Szakértők előtt mér­ték az esélyeket: ki képviselné legméltóbban a csapat „színeit”. És most már készen áll az a negyven úttörő aki a budapesti József Attila Színházból érkezett bírálók előtt két verset mondhat el; egy szabadon választottat és egyet József Attila költeményei közül. A meghívott bírálók kö­zött ott lesz a színház igazgatója, Mir.zlay István és két művésze, Margittay Ági és Bánffy György. Az eseménnyel kapcsolatban — így elöljáróban — egyébként .sok érdekességet tudtunk meg. Nyil­vánvalóan a Ki mit tud? vetél­kedő láttán néhányan több száz soros (!) verset tanultak meg. Sajnos az ilyen nagy munkát nem koronázta^ minden esetben siker! A pontos versmondásra összpontosítás — minden erejét felemésztette egy-egy pajtásnak. A két kategóriában induló (5 —tf.-os, és 7—8.-os) úttörők ered­ményeiről a következő úttörőélet­ben közlünk összefoglalót. csapat eredményét! Ott voltak a KISZ-es fiatalok is. részint szur­kolóként, részint mint játékosok. * Rövid kis levélben számolt be raja sporttevékenységéről Wui- mann Tünde. A Páhiból érkezett tudósítás az asztalitenisz-bajnok­ságról szól. Mint Tünde írja a tavaszi szünet idején mindenki mindenkivel játszik! Ettől az ese­ménytől eltekintve az egész csa-^ pat mérkőzik, a „kieséses” módon! Az eredményeket Tündéék raja, a Gagarin raj rendszeresen közli a faliújságon. Ilyenformán vala­mennyien pontosan tudják, ki hányadik helyen áll, kivel kell még mérkőznie. (A rövid beszámolóhoz egyet­len gondolatot fűzünk: hosszabb ideje minden héten érkezik Pá­hiból beszámoló. Ünnepélyekről, versenyekről, kirándulásokról, különböző vállalásokról Írnak a csapat tagjai, — minden héten, pontosan! Munkamódszerüket át­venni, megtanulni sok csapat krónikása tehetné. Mert semmit sem szégyen utánozni, ha hasz­nos és érdemes.) Erős széllel, faggyal, hóval kö­szöntött ránk a tavaszi szünet ün­nepe, a húsvét. Minden csapatnak, rajnak, őrs­nek és úttörőnek köszönjük az Úttörőéletnek küldött köszöntő­ket,' levelezőlapokat, megemléke­zéseket! Reméljük, hogy a sok figyelmes fiú hétfőn, kora reggel felkereste az őrs leányait, meg­locsolta ! Rejtvény fejlőknek Részletes tudósítást kantunk a kecskeméti járásban lezajlott „Ügyesség — bátorság" úttörő­tömegsport versenyjátékról. A figyelemreméltó akcióban — végre! — nemcsak a kiváló, sok helyezéssel, éremmel rendelkező pajtások vehetnek' részt, hanem minden kisdobos és úttörő, aki szeret mozogni, játszani. A vetélkedőre nevezettek őrsök­be szerveződtek, helyesebben a meglevő őrsök tíz legügyesebb, legrátermettebb tagja verseny­zett, egy felnőtt — rajvezető vagy ifi — irányításával. A kisdobosok vetélkedőjét ápri­lis első hetében Helvécián, a művelődési házban tartották. Az első-második osztályos kisdobosok közül a kunszentmiklósi és a lászlófalvi csapat tagjai jelesked­tek. — míg a harmadikos és ne­gyedikesek közül a tiszaalpáriak és az ágasegyháziak. Az úttörők Tiszakécskén, a sportcsarnokban mérték össze erejüket. Tizenhat őrs állt rajthoz és szoros küzde­lemben a tiszakécskei 1. számú iskőlából érkezettek illetve a ti- szaulpáriak lettek dobogósok. Hasonló eseményről küldött ügyes beszámolót Dávodról Ba- lics István és Nagy László. Mint írják, a versenyben az volt a nagyszerű, hogy szüleik is részt vettek benne, lendítették előre a Az előző héten közölt rejtvényt kisdobosok és úttörők is megfejt­hették, kapjuk is a levelezőlapo­kat! Most csak kisdobosoknak közöljük a következő rejtvényt. A képen látható betűket a jel­zett- betűnél indulva kell össze­rakni, úgy, hogy egy híres ma-i gyár költő vezeték és keresztne­vét kapjátok megfejtésként. Ezt a nevet kell levelezőlapon bekül­deni szerkesztőségünk címére, (Petőfi Népe szerkesztősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1 a.) április 20-ig. A levelezőlap cím­oldalára ne feledjétek ráírni Kisdobosrejtvény. A helyes meg­fejtést beküldők között tíz da­rab könyvet sorsolunk ki. Selmecl Katalin I i 1 SZILVASI LAPOS I (3.) A Renault ezüstösszürkén csil­logott a naptól, a karosszériával együtt a kilincs is átforrósodott, s az ülés is meleg volt, amikor beült a volánhoz. Négyszer is önindítóznia kellett, amig végre sikerült begyújtania a motort. Nem sok öröme volt ősz óta eb­ben a kocsiban. A garanciális idő fele javítással ment el, s amióta megszűnt a garancia, azóta is műhelyről műhelyre vándorol vele, hol valamelyik villamos szerkezet miatt, hol a fék bizony­talan, most meg — már egy he­te — az a ritkaság, ha nem ful­lad le a motor, valahányszor pi­ros lámpánál, vagy más miatt hirtelen meg kell állnia. Lia es­küszik, hogy ebben a műhelyben, ahol — ritka kivétel — még nem járt a kocsival, tökéletesen rend­be fogják hozni... Majd kiderül., Még egyszer feltúráztatta a motort, s lassan kifordult az ut­cára. A villák vasrácsos vagy drótfonatú kerítésein sűrű orgo­nabokrok lombjai hajoltak-bújtak elő, a gesztenyefák levelei mé­regzöldek voltak, s az úttesten víztócsák párologtak: nemrég járt erre a locsolóautó. Amint több gázt adott, a kocsi rángatózni kezdett. Vissza kellett kapcsolnia második sebességbe, hogy húzzon a motor. így, ha lassan is, átjut Pestre, elkínlódik Angyalföldig a műhelybe. Ezért a pénzért Ágoston megbízhatóbb kocsit is kaphatott volna, de az ősz elején mindenki, akinek volt elég protekciója, ezt a Renault- típust akarta, hát miért éppen ő akart volna mást? Miért éppen ebben az esetben fordult volna elő, hogy ne az óvatoskodására hallgasson, és ne azt szajkózza, hogy ami másoknak jó; az a biz­tosan kipróbált, nem véletlen, hogy mindenki Renault-kiutalás- ért tülekszik, mindenki pénzzel vagy más szolgálattal igyekszik lekenyerezni azokatr akik soron kívüli kiutalást tudnak szerezni, nos, hát ha így áll a helyzet, ak­kor ő is... neki még arra sincs szüksége, hogy utánamenjen a protekciónak, helyébe hozzák. Most aztán itt ez a kipróbált márka, vándorolt műhelyről mű­helyre, s közben odakint Párizs­ban a Renault már abba is hagy­ta ennek a típusnak a gyártását, voilá... Persze az a teljes igaz­ság, hogy azért nem mert Fiatot kérni, mert a 2300-as Fiat már feltűnő, Ágostonnak pedig babo­nás törvénye, hogy lépést kell ugyan tartani másokkal, de nem szabad túltenni senkin, aki ve­lünk egy szinten él. Fóbia ... Hozzánk egyelőre a Renault való. Ha nem erre cserélnénk ki a Skodát, azzal is feltűnést kelte­nénk, de a Fiat 2300 ugyanígy szemet szúrna ... Lehúzta maga mellett az abla­kot, s kihajtotta fejét, hadd érje a homlokát, hadd libegtesse meg a haját aá imént támadt kis szél, ami a fák-bokrok lombját is borzolgatja végig a Pasaréti út villasorán. A szembe robogó 5-ös autóbusz volánja mögül kopaszra nyírt fiatal sofőr vigyorgott le rá egy másodpercig, amíg a nagy kék kocsi elhúzott mellette. Vajon ennek a fickónak vannak-e fó­biái? Ágoston húsz esztendeje egyfolytában főnök valahol, ötö­dik éve igazgató^ két éve pedig — azóta szerepel a vállalat IN- VESTCOOP néven — vezérigaz­gató, de még . mindig tele van bizonytalansággal, mintha a kö­rülmények törvénytelen gyereké­nek érezné magát... • A hosszú íróasztal jobb felébe épített hangszóróban halkan, de így is bántóan recsegett a mun­kaügyi jogtanácsos hangja. Ne­veket sorolt, akiket további ta­núkként javasolt kihallgatni. Leilei csak fél füllel figyelt a hangra. Az aláírókönyv elején tartott, meg legalább húsz leve­let kell szignálnia. Ha odabent a kis tanácsteremben a lényegre térnek, akkor is ráér bemenni. Először bizonyul igazán hasznos­nak ez a hangszóró. Tavaly, ami­kor megengedte, hogy a két fia­tal telefonműszerész meglepje vele — akkor volt egy éve, hogy az INVESTCOOP firma felke­rült az épület homlokzatára —, fölöslegesnek tartotta: ha kíván­csi, mit tárgyalnak a szobája szomszédságában, a kis tanács­terem zöld asztalánál, csak az aj­tót kell kinyitnia — gondolta ak­kor, de miért is jutott volna eszé­be, hogy ilyen alkalom is adódik majd, mint ez a mai? Kortyolt egyet a poharából. A Coca-Cola már nem pezsgett, de így is jó­tékonyan hűsítette a gyomrát. A legalkalmasabb pillanatban lép mpjd be a kis tanácsterembe, addig hadd főjön a saját levében Dorogi... A munkaügyi jogtanácsos hangja szenvtelenül fecsegett, s néha el is halkult: úgy látszik,' Becker hátratolta székét a tár­gyalóasztaltól, távol van a mik­rofonoktól, amelyeket eredetileg azért építettek be a zöld posztó alá, hogy szükség esetén ne kell­jen várni, amíg a gyorsírók gép­be diktálják a szövegeket, ha­nem már vita közben magneto­fonra lehessed rögzíteni az érte­kezletek anyagát. — Eddig tehát a következők nyertek bizonyítást: Dorogi Vil­mos főosztályvezető, jelenleg fel­függesztve beosztásából, a negy­venegyes. a negyvenhatos és a negyvenkilences kooperációba be­vont termelő vállalatok tizen­négy termelésirányító beosztott­ja számára javasolt megállapíta­ni kiemelt célprémiumokat, ame­lyekkel sikerült is elérnünk 'a szállítási határidők olyatén kor­rekcióját, hogy a visszaigazoltnál lényegesen hamarabb bocsáthas­suk rendelkezésre a megrendelt berendezéseket. A célprémiumok vállalatunk vezérigazgatója és pénzügyi igazgatója engedélyével kerültek kifizetésre, a szabály- szerű főosztályvezetői ajánlás alapján. Leilei szórakozottan kapirgál- ta a hangszóró selyemborítását. Igen, így volt. Dorogit is három­szor kellett külön prémiummal jutalmaznia, hiszen tényleg úgy látszott, hogy ez az ember cso­dákra képes, eléri azt is, amit senki más, a legreménytelenebb határidőket is boszorkányos gyor­sasággal módositotta. Becker kökben rákönyökölhe­tett az asztalra, mert a hangja megerősödött. — Dorogi Vilmos azonban nem elégedett meg annyival, ameny- nyi törvényesen járt vitathatat­lanul ügyes intézkedéseiért. Elhi­tette a kooperáló vállalatok em­lített termelésirányító dolgozói­val, hogy a kitűzött magas cél­prémiumokat csupán; neki kö­szönhetik, majd megegyezésre ju­tott velük, hogy a kifizetett cél­prémium meghatározott százalé­kát visszafizetik... az ő zsebébe. Ilyetén megegyezés alapján Men- kó Antal termelési osztályveze­tőtől, akivel a Mikrotechnika ré­széről állt összeköttetésben, nyolc- ezer-kettőszáz forintot, Sági Ele­mértől, aki a Metrimodul részéről állt összeköttetésben vele, kerek ötezer forintot vett vissza, to­vábbá ... Lel lei _ ránduló mozdulattal ki­kapcsolta a hangszórót, hátra­dőlt, s csak- ezután felelte a ko­pogásra: — Tessék. Judit csak fiús fejét dugta ba az ajtó nyílásán: — Hozzak kávét? — Nem kérek — rázta meg » fejét Leilei, de mielőtt a titkár­nő szabálytalan feje eltűnt volna, intett neki: — Judit, kérem, ha­marosan bemegyek erre a fegyel-; mire. Csak tizenkettő után leszek^ A leveleket itt hagyom, majd vigye ki... Az ajtó nesztelenül csukódott. Leilei egy ideig az ajtószárnyall párnázatának barna szövetét bá­multa, aztán újra bekapcsolta * hangszórót. — A csatolt hatos számú jegy­zőkönyv ... — Az asztal sarkán megcsör­rent a közvetlen telefon. Lellel bosszúsan nyúlt érte, s közben elhallgattatta a hangszórót. — Halló, Leilei — szólt bele a kagylóba. % — Szerrvusz! — harsogott a vonal másik végéről Káldi öblö* hangja. — Eldöntötted már a szombatot? Ez se telefonálhatott jobbkor.. Megint vele tölteni a szombatot, meg a vasárnapot... Tegnap szó­ba se merte hozni Erika előtt. Mindegy, muszáj... Igyekezett élénken beszélni: — Már hívni akartalak, de ná­lam mindig bolondokháza van. Nektek jó, kérlek. Ha én még egyszer a minisztériumban ... — A tárgyra, elvtársam! — vágott a szaváha Káldi. Leilei nevetést erőltetett: — Nos, igen. Természetesen, megyünk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom