Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 14. Érdemes tanulni a tavalyi tapasztalatokból A Bácskai és Dunanielléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége összesítette a közös gazdaságok elmúlt évi tevékenységének eredményeit és az idei terveket. Az erről szóló tájékoztatót ismertették és megvitatták a márciusban megtartott elnöki és párttitkári tanácskozáson. Nincs mód arra, hogy mind a hatvan termelőszövetkezet és a közös vállalkozások elképzeléseit részletezzük, csupán néhány utalást tudunk tenni a tervekre. Különösen azokra az ágazatokra érdemes odafigyelni, amelyek, fejlesztése a Bácskában és a Duna mentén indokolt. A búza és a kukorica, a szántóterület kétharmadát foglalja el a körzet gazdaságaiban. E két növény terméseredményei tehát meghatározóan hatnak az egész gazdálkodásra. Tavaly a búza átlagtermése a szövetség körzetében 45,8 mázsa volt hektáronként. Nagyok a különbségek egyes üzemek hektáronkénti hozamai között. Volt, ahol 58, másutt még 37 mázsát sem értek el. A tapasztalatokat az őszi vetéseknél általában figyelembe vették az üzemek. A vetésterület mintegy felén felújították a vetőmagot. Az. idei tervekben hektáronként átlagosan 42,2 mázsa szerepel. Tavaly a kukoricát nagyon megviselte a szélsőséges időjárás. A tengeri termésátlagai közötti különbség még nagyobb volt az elmúlt esztendőben, mint a búzánál. A legalacsonyabb és a legmagasabb hozam között a 40 mázsát is meghaladta az eltérés. Sem a földek minőségében, sem az eszközellátásban, a gépesítésben nincsenek olyan nagyarányú különbségek, amelyek ezt indokolnák. So.k helyen rosszul szervezték meg a betakarítást, emiatt elhúzódott a termés biztonságba helyezése. Azt is szükséges megjegyezni, hogy az elmúlt évhez viszonyítva kevesebb kukorica vetésterület szerepel a tervekben. Ezzel szemben a népgazdasági elgondolások a tavalyinál magasabb tengeri- vetéssel számolnak. A területcsökkentés nincs összhangban a népgazdasági tervvel. A kormányintézkedések hatásúra nőtt a zöldségtermő terület. A tavalyi 6 ezerrel szemben az icién 7 ezer hektáron termesztenek zöldségféléket. Ez a növekedés megfelel a népgazdasági igényeknek. A körzet szövetkezetei közül tizennégy adott be pályázatot a zöldségtermesztés fejlesztésének eddigi sikerei alapján a 10 százalékos támogatás elnyerésére. A szövetkezetek az idén csaknem 50 százalékkal több árut szándékoznak értékesíteni, mint az elmúlt évben. Jelentősen emelkedik a burgonyatermesztés. Figyelemreméltó fejlesztés tapasztalható az állatenyésztésben. Tervszerűbb lett a takarmánygazdálkodás, javult az állategészségügyi ellátás és a tenyésztői munka. A szarvasmarha-állomány négy, a tehénállomány pedig 2,3 százalékkal emelkedik az idén a tervek szerinti Az átlagosnál magasabb növekedéssel számol a bajai járás. A körzet termelőszövetkezeteire fokozottabb felelősség hárul, hiszen , a megye összes nagyüzemi szarvasmarha-állományának csaknem 60 százaléka itt van. Ennél még jelentősebb a sertéstenyésztés. A közös állomány háromnegyed része található a szövetséghez tartozó gazdaságokban.' Az elmúlt évben hozott központi intézkedések hatásaként javult a tenyésztési színvonal. nőtt a tartási kedv, nemcsak a közös gazdaságokban, hanem a háztájiban is. A szövetség körzetében 14 szakosított telep működik. Javulás tapasztalható gazdálkodásukban. Ennek ellenére tavaly az egy koca után jelentkező hízómennyiség csak az országos szint körül mozgott. Itt is nagy különbségek vannak az üzemek között. Az idei tervekben az összes állomány 5 százalékos növekedésével számolnál?, ugyanakkor a kocalétszám 3 százalékkal emelkedik. Figyelemreméltó, hogy a szövetség 23 taggazdaságában foglalkoznak baromfitenyésztéssel. Tavaly 150 ezer mázsa húst és 22 millió tojást értékesítettek. Ez az előző évhez képest jelentős emelkedést mutat. Az idei szerződések újabb 10—12 százalékos növekedést irányoznak elő. Ez a dinamikus fejlődés meghaladja az országos átlagot. A területi szövetség kezdeményezésére az idén negyedévenként értékelik az üzemek baromfitelepeinek munkáját. Üzemlátogatással kívánják segíteni a jó tapasztalatok elterjesztését. Az idei előirányzatokat értékelve megállapítható, hogy a szövetség körzetében az üzemek — egy-két kivétellel — igyekeznek jobban kihasználni a lehetőségeket, fejleszteni a termelést, főként azokat az ágazatokat, amelyek legjobban megfelelnek a gazdaság sajátosságainak. Az elmúlt évi tapasztalatokból azonban szükséges levonni a tanulságokat. Megvan a lehetőség arra, hogv a terméseredmények, a hozamok közötti különbségeket csökkentsék. Kereskedő Sándor A lajosmizsei Kefe, Seprű, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezetben Fodor András műszaki vezetőtől érdeklődtünk az év első három hónapjának eredményeiről. — Elégedettek lehetünk az első negyedéves terv teljesítésével — mondotta Fodor András. — A különböző munka- és üzem- szervezési intézkedéseknek, valamint dolgozóink szorgalmának köszönhető, hogy március végéig időarányos tervünket 5 százalékkal túlteljesítve 41 millió forint értékű árut gyártottunk. Ha így •megy tovább — és miért ne menne — akkor december végéig túlszárnyaljuk a tervezett 135 millió forintot.’ Időarányosan teljesítettük exporttervünket is, különböző országokba 13 millió forint értékű árut szállítottunk. — Hol vásárolhatnak külföldön is a lajosmizsei termékekből? — A seprűvel tavaly „keltünk át először a tengeren”, az USA- ba 7,5 ezer darabot szállítottunk. A megrendelő elégedettségét bizonyítja, hogy az idén már 36 ezerre kötöttünk szerződést. Az első negyedévben már el is szállítottunk 14,5 ezer darabot. Ebből a termékünkből március végéig Ausztriába, az NSZK-ba, Franciaországba, és Kuwaitba mintegy 180 ezret küldtünk. Angliában egyre keresettebb a nyújtófa, ebből ‘ az első negyedévben 29 ezret adtunk át, míg az állítható fregoliból 40 ezerre volt szükségük. Igen nagy sikere van az általunk gyártott mintegy 40 féle kefének, március végéig Angliába, az NSZK-ba és Kuwaitba mintegy 340 ezret küldtünk. — Mit kaptak a hazai megrendelők? 0 Holbusz Imréné és Boda Imréné, a csomagoló brigád tagja exportra kerülő nyújtófákat csomagolnak. (Opauszky László felvételei.) — Bízunk abban, hogy továbbra is sikerül megvalósítani terveinket. Már az első negyedben kísérleteztünk a kefekötő részlegben a többgépes rendszer bevezetésével, reméljük, így tovább növekszik majd a termelékenység. A tőkés exportot csak célgépesítéssel tudjuk növelni. Felvettük a kapcsolatot a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola szakembereivel, akik megtervezik ezeket a gépeket. Nagy gondot jelent az, hogy az anyagmozgatást a termelő dolgozónak kell végeznie. Szeretnénk létrehozni egy anyag- mozgató brigádot, valószínű, így a gépek állásideje jelentősen csökken, s ennek hasznát is a növekvő termelésben látjuk. O. L. • Kalocsa Mihályné, a Május 1. brigád tagja két gépet kezel. A kollektíva szorgalmas munkájának, vállalásaik teljesítésének köszönhető, hogy az ezüst fokozat után hamarosan megkapják a mozgalom aranyjelvényét is. — Export kötelezettségeink teljesítése mellett természetesen igen nagy gondot fordítunk a hazai igények kielégítésére. Valószínűnek tartom, hogy elegendő lesz a kereskedelem által rendelt — és leszállított — 100 ezer seprű és más termék. A gyermekjárókáink is keresettek, március végéig közel 3 ezret juttattunk a hazai üzletekbe. — Ritkán esik szó a vasasokról. Ezeknek a szakembereknek mi a fő tevékenysége? — Százhúsz vasipari dolgozónk az első negyedévben 18 millió forinttal járult hozzá a közös eredményekhez. Fő feladatuk különböző húsipari berendezések készítése. Jut ezekből az új gyulai húskombinátba, Kaposvárra és más húsüzemekbe, de természetesen megyénk jövendő büszkesége, a bajai húskombinát részére is gyártunk az idén mintegy 6 millió forint értékű árut. Március végéig ebből a bajai megrendelésből mintegy 2,5 millió forint értékűt elkészítettünk, bemutatjuk az AGROMASEXPO 77 kiállításon és onnan már az kombinátba szállítják. — A második negyedév elképzelései? Túltelj esítették az első negyedéves tervet Egy önkéntes segítő Csikériáról • Pavisa István átveszi a kitüntetést Dudás István határőr ezredestől. A felszabadulás évfordulóján, a község kitüntetése alkalmából kapta meg a Kiváló határőr jelvényt Pavisa István, az Új Kalász Termelőszövetkezet dolgozója. Egy határsértő leleplezésének hiteles történetét kérdeztük tőle. s az idős ember szíveién beszélte el nem mindennapi kalandját. — Akkor este a közös gazdaság jószágaira őrködtem, s mivel unatkoztam, kosarat fontam. Este 10 óra lehetett, amikor ajtó. csikorgásra figyeltem fel. Magas termetű fiatalember állt a küszöbön, jobb kezében fejsze, baljában aktatáska. — Kaphatnék egy pohárka vizet? — kérdezte az idegen. — Persze, hogy kaphat, de nem itt az istállóban, hanem a konyhában — válaszoltam. Az idegen körülnézett, ói'ato- san megfordult és utánam jött. Fejszéjét behajlitott bal karjára alsesztotta, jobb kezével pedig a vízzel telt pohárért nyúlt. Kiitta. újra kért. — Honnan jött? — kérdeztem — Kiskunhalasról? — Igen. — Hova készül? — Jugoszláviába. — S utána? — de a válasz lii li/ett visszakérdezett.- Ssoktak-e a gazdaságban határőrök járni? — Nemigen járnak errefelé katonák — nyugtattam a fiatalembert. — Éjfél is elmúlt már, amikor a férfi a szalmakazlak között eltűnt. Nem gondolkoztam, nyomban kerékpárra pattantam és az egyik munkatársam segítségével értesítettem a határőröket. Mondanom sem kell, hogy a visszaeső bűnözőnek nem Sikerült disszidálna — fejezte be a történetet Parisa István. így igaz. Nemcsak Pavisa István, de Csikéria apraja-nagyja segíti a határőröket fáradságos munkájukban, tizenhét önkéntes határőr szervezetten vesz részt a portyázásban, s a több mint kétezer holdon gazdálkodó Új Kalász Tsz dolgozói a földeken meg a faluban is határőr szemmel végzik munkájukat. G. B. Magánépítés - társadalmi gondok a \ Talán •/ sokan csak legyintenek, ha a vidéki, ezen belül a sajáterős lakásépítésről hallanak: mi az, már az is gond, hiszen mást sem olvasni: a községekben a tervezettnél több családi ház épül. Meg ott állnak tízezerszámra az üres lakások a falvakban ... Ez mind igaz, ám az is, hogy mindenütt gond az otthon-teremtés. Ezt az érzékeli igazán, aki bárhol az országban önálló hajlékra akar szert tenni. Akár személyes fáradsággal. időveszteséggel, utánjárással, akár az az áUam teherviselésének fokozódásával párosul. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a parasztság személyes megtakarításait már nem a termelésbe fektette, hanem életkörülményeit javította, amelynek sorában az első helyre kerüit a lakás, a ház. A folyamat kezdete egybeesett a lő éves lakásépítési tervvel, tehát az állami és magánérdek találkozott. E folyamatot más jelenség is kísérte. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az országban belső népvándorlás zajlott, zajlik, tehát egyre többen és többen hagyják el a községeket, és igyekeznek városba költözni. Ennek következtében bizonyos helyeken a községek elnéptelenednek, e helyeken viszonylagos lakásbőség keletkezett. Mindez nem áll a kisebb vidéki városokra, ahol a korábbi lakáshiányt fokozza a betelepülők igénye. szükséglete. Ezekben a kis- és közepes nagyságú városokban már a lakásgond egy részét — célcsoportos lakásépítés keretében — az állam, a tanács átveszi. Pont ezeken a helyeken hallható azonban, hogy 8—10 évet is kell várni a lakáskiutalásra, ugyanis abszolút számban esetleg kevesebb a lakásigénylő, mint mondjuk az öt kiemelt városban, de az állami lakásépítés mennyisége is ennek megfelelően lényegesen kisebb. Mindezek láttán a falvakban, a kisvárosokban a lakáshoz jutás szinte kizárólagos formája a magánerőből történő lakásépítés. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a lakásra váró saját telkén felépíti családi házát, esetleg né- hányan összefognak és egy erre kijelölt területen lánc-, sor-, átriumházakat építenek, amelyet mostanában úgynevezett korszerű családiházas beépítésnek neveznek. Kisebb városokban, nagyközségekben — ahol a közművek megengedik — már mód van az emeletes, tehát a társasházak felépítésére is. A nem üdülőterületen fekvő falvakban, kisvárosokban többnyire nem gond a telekszerzés, esetleg könnyebb teljesíteni a telepszerű többszintes építkezésre vonatkozó nem budapesti feltételt: a 60 lakás egytagban történő felépítését. Nem a terület, hanem a közművesítés feltételei hiányoznak. Márpedig ha ma építkezik valaki, akár többszintes vagy korszerű családiházas formában, akkor elengedhetetlen a közművesítés. Vidéken elsősorban a községekben és a kisvárosokban közművesített területet viszont épp- •oly nehéz találni, mint az urba- nizáltabbak környékén. Jószerivel ugyanis, csak az áramellátásról mondhatjuk, hogy megközelíti a 100 százalékot, a lakásoknak vízzel, csatornával való ellátottsága országosan 50 százalék körül mozog. És ebben az adatban megtalálható Budapest is. nagyvárosaink is, és a fejlődő vagy visszafejlődő települések is. Külön említést érdemel az a tény, hogy faluhelyen családi ház a hozzátartozó kert nem csupán a kulturált életmódnak megfelelő otthont jelenti, vagy jelentheti, hanem gazdálkodási lehetőséget is teremt. Szükség van a pincére, padlásra, a kertben az ólnakvaló helyre, meg jó termőföldre a ház körüli veteményekhez. A kínált és előírt lakásépítési megoldásoknál ezt is figyelembe kell venni, minden olyan jogi, pénzügyi szabályozás. amely ez ellen hatna, megbukna a családok egyéni érdekein. Az elkövetkezendő években előreláthatólag nem csökken a lakásépítés üteme, ezen belül nagyjából azonos a helyzet a magánerőből épülő1 családi házaknál is. A következő 15 éves lakásépítési terv 1,3—1,5.millió lakás felépítésével számol, ebből minden harmadik lakás falun épül. Az idei tervben komoly szerepet kap a sajáterős lakásépítés, hiszen 57 ezer ilyen típusú lakás felépítésével számol. A tavalyi végső adatok azt mutatták, hogy körülbelül 64 ezer lakás épült fel magánerős formában. Ez lényegesen több. mint amennyit terveztek és meghaladja az előzetesen várt mennyiséget is. Lehet, hogy hasonló lesz a helyzet az idén is? De ne jósoljunk! Sokkal fontosabb ennél azt vizsgálni: terület, tervek, építőanyag, kivitelező kapacitás lesz-e elegendő? Cikksorozatunk további folytatásaiban erről számolunk be. B. M. A közélet sodrában Két férfi között egy nő hajolt az asztal fölé, az iratokat nézték. Beszélgettek. Mint kiderült, társadalmi ügyről folyt a diskurzus. Mindennek a kerekegyházi Kossuth Szakszövetkezetben voltam szem- és fültanúja. Az elnökasszony, Farkas Já- nosné —, aki jó munkája elismeréseként nemrégiben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát — irányította a beszélgetést. Egyszerűen, szabatosan adta elő mondandóját. — A szakszövetkezet megalakulása 1961 óta vagyok tag, és agronómusként dolgoztam 1970-ig. Akkor elnöknek választottak. Hogyan birkózik meg egy törékeny nő az irányítás napi gondjaival? — Jól képzett; fiatal szakembereket tömörítettem magam köré. Többen egyetemet, főiskolát, végeztek, ügyesek, rátermettek, támaszkodhatom rájuk. Sokat segítenek a munkámban. Az évek során jó kapcsolatot alakítottam ki a tagsággal. Érzem, szeretnek, megbecsülnek. Szép szóval eddig még mindent elértem. Ellene vagyok az utasítgató vezetői típusnak. Attól függetlenül hogy ki milyen munkakört tölt be, nálunk minden ember egyforma. Csak egy célunk lehet, a lehetőségekhez mérten a lehető legjobban gazdálkodni. Ezt bizonyítja, hogy a két éve több gazdaság csatlakozásával megnövekedett szövetkezet az elmúlt időszakban 35 százalékkal növelte termelési értékét, amelynek mintegy 70 százalékát az állattenyésztés adja. A tajság átlagos havi keresete meghaladja a 3 ezer forintot. Tavaly is csak a nyereség csökkent valamelyest, a kedvezőtlen időjárás miatt. Az elmúlt esztendőben megkezdték egy új géptelep ^építését, amely csaknem Í2 millió forintba került. Az idén két baromfiólat építenek, gépeket, eszközöket vásárolnak és még lehetne sorolni. Mindez naponta újabb döntéseket igényel a szövetkezet vezetőjétől. — Meg kell fontolni, mit csinálunk. — mondja az elnök. — Egy rossz intézkedéssel kárt okoznék. Hogy ez ne fordulhasson elő, fontosabb ügyekben mindig kikérem a tagság véleményét. A pártban — amelynek 1964 óta vagyok tagja — is erre tanítottak. Ezt hallom most a Marxista—Leninista Esti Egyetemen is. Demokratikus vezetés nélkül előbb- utóbb megbukna az ember. A megnövékedett feladatok miatt ma már egy szövetkezeti elnök sem képes arra, hogy egymaga iíányítsa a gazdaságot. Farkas Jánosnénak a gazdasági munkán kívül szép számmal akad társadalmi megbízatása is. Tanácstag Kerekegyházán, küldött a tsz területi szövetségnél, ugyancsak a szövetség nőbizottságának az elnökhelyettese, a községi, járási, megyei pártbizottság tagja. — Bizony, nagy energiával kell dolgoznom, hogy mindennek eleget tegyek és még a családdal is tudjak törődni — mondja. Panaszkodásra mégsincs okom. Elégedett vagyok. Amikor az ember önmagában leltároz — sokat teszem — rádöbben, hogy más életformát már nehéz volna megszokni. A _ munka adja az életem értelmét. B. Z.
