Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 19TJ. április 7. Beszélgetés - a beszélgetésről Ügy kezdtük Kókai Ferenc elvtárssal, a Bács megyei Álla? mi Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárával, hogy — a beszélgetésekről beszélgettünk. Igen — arról az eszmecseréről, ami hét alapszervezetüknél a tagkönyvcserét megelőzte, s végeredményben folytatódott a tagkönyvkiosztó ünnepélyes taggyűléseken. A beszámoló taggyűléseken pedig már arról is számot adtak a vezetőségek, hogyan hasznosítják a beszélgetések tapasztalatait, miként élnek a párttagság javaslataival, tanácsaival. Most már a tanulságok tettekre váltása folyik. Lássunk néhány sommás meg­állapítást. Kókai elvtárs elmon­dotta, az elvtársi eszmecserék szükségesek voltak, ezekre a párttagság nagy többsége igényt tartott. A beszámoló taggyűlése­ken mind a párt szervezeti éle­tében, mind a vállalat gazdasági tt vékenységében előrelépésről adhat*- \ számot. A tagsággal folytatott beszélgetés hatását a vezetőségi beszámolók is tükröz­ték. Sokkal konkrétabbak voltak, a gazdasági egységek munkáját tükrözték, ennélfogva elevenebb állásfoglalásra, következtetések­re. kézzelfoghatóbb javaslatokra adtak módot. Rendszeresen szót érteni — Erre mondhatjuk joggal, hogy színvonalasak is ezért le­hettek. Ezelőtt mi volt a beszá­molók hibája, Kókai elvtárs? — Korábban igen erős törek­vés volt, hogy a beszámolókhoz adjon vezérfonalat a pártbizott­ság. Kaptak is bizonyos vázlatot, amire azitán — kényelmesebb volt így — egy sereg általánosí­tást húztak. A vállalat egészének munkájával kapcsolatos megálla­pításokat, amelyek az alapszerve- T«-thez tartozó gazdasági egysé­geit közvetlen feladatai, problé­mái szempontjából távolinak tűn­tek. A pártcsoportokban elhang­zott vélemények, a területüket érintő kérdések fehéren-feketén való felvetése, az azokkal össze­függő észrevételek, indítványok összegezése szinte objektíve ve­zetett oda, hogy a beszámolók a sa;,át terület élő kérdéseivel fog­lalkozzanak. — Azaz, így tükrözi a beszá­moló, ha a tagság véleményére is épül. Ami a vezetőségeket is meggyőzi, hogy nemcsak érdemes, , de szükséges is a rendszeres szót­ól tés, a vezetőségek és a párttag­ság közötti szorosabb, közvetle­nebb kapcsolat. Mi az igazi aktivitás? — Említsen egy-két olyan gon­dolatot Kókai elvtárs, ami fölött vita is folyt, keresték a helyes álláspontot. — Egyik felszólaló megkérdez­te, mi az igazi aktivitás? Abból áll-e, hogy egyik-másik elvtárs „állandóan hozzászól”? Mert akadnak olyanok, akikről előre tudjuk, miről fognak beszélni Mások a hallottakból ismételnek Persze, hogy az is értékes tettre- készség, ha valaki egy elvi kér­dést több oldalúan is kifejt. Ha következetes álláspontját adja elő fontos döntéshez. Ez is nél­külözhetetlen aktivitás, amikor felszólalásban nyilvánul meg. A nézetek szembesítése, ütköztetése, egyeztetése során úgy foglaltak állást az elvtársak: az a legdön­tőbb az aktivitás megítélésénél, hogy valaki teljesíli-e és hogyan — páirtmegbízatását. — Nagy igazság. Furcsa is vol­na, ha egy forradalmi párt tag­ságának aktivitása csak abban merülne ki, hogy ki-ki a soron levő rendezvényen hozzászólna, de hogy aztán két pártnap vagy taggyűlés között tett-e valamit, amivel mint kommunista is hozzájárult az élet jobbításához, a változtatáshoz — termelésben, az emberek formálásában — az már csupán „mellékes” lenne... De hogy egy elvtárs pártmegbí- zatásánalk eleget tehessen, ahhoz feladatot is kell kapnia. Ugye, ez evidens, kézenfekvő? — Természetesen. Nagyon böl­csen adtak ennek hangot a párt- csoport-megbeszéléseken is az elvtársak. Ügy fogalmazták meg, hogy az alapszervezet munkájá­nak színvonalemelkedése nem egy-két, minden feladatot ma­gára vállaló vezetőségi tag, nem is egyedül a vezetőség, hanem az egész párttagság aktivizálódá­sának növekedésétől függ ... Hogy ne csak a „könnyebb” te­vékenységi forma, a gyűléseken való hozzászólás legyen a tevé­kenység, ,mércéje^. „ipin.den párt­tagnak adni kell feladatot. Ezért' párttag. Okos, ■ hasznos. ■ dialekti-“ kus gondolkodásra valló véle­ményt ma mát* igen sók párton- kívüli is tud mondani rendezvé­nyeken. A kommunista párt tag­ja éppen azzal, az alapszerveze­téi ől számára kiszabott tenniva­lóval adja a pluszt, az előbbre • Derűs beszélgetés a kecskeméti városközponti építkezésen. Balról jobbra: Adorján László műszakvezető. Kókai Ferenc, a vállalati pártbizottság titkára, Ludvigh Zoltán építésvezető és Prókai László munkahelyi főgépész. (Tóth Sándor felvétele) vivőt, a tudatos beavatkozást a társadalom javát szolgáló tervek elgondolások célbavitelére. Munkaadás - számonkérés — Van-e már rá példa, hogy valamelyik alapszervezetben ilyen értelmű tanulságot vont le ma­gának a vezetőség? — Igen, a hármas alapszerve­zetnél. Elővették a tagság „név­sorát”, s egyenként néztek utá­na, van-e mindenkinek) — és mi­lyen pártmegbízatása? Egy-két meglepetés emellett is érte őket. Nem tudták egyik elvtársról, hogy tanácstag is —, s hasonló más „felfedezésre” is jutottak. A lényeg azonban most már az, hogy az is kapott pártfeladatot, akinek eddig nem volt. Termé­szetesen, arról is határoztak, hogy félévenként értékelik, ki — ho­gyan teljesítette, amit vállalt. 'élJr^^ÍaSS?át?1fWÍny­sóg; Jígy éleven 'a kéf) a' cselekvé­si egység tartalmáról, tehát, hogy csakugyan fennáll-e a tettek egy­sége, nem elégedtek-e meg csu­pán a szándék egységével... De gondolom, az alapszervezeti ve­zetőség munkájáról k őszinte vé­leményt mondtak az elvtársak? A titkár ne legyen „mindenes” Van nekik is mit hasznosíta- niok. Ha csak azt a fontos ta­nácsot vesszük, hogy a reszortok jobb, céltudatosabb, s mondjuk ki, elvtársibb megosztásával te­gyék hatékonyabbá irányító mun­kájukat. Volt már szó olyan ve­zetőségi tagokról, akik az ég ad­ta világon minden munkát vál- lukra vesznek, aminek természe­tes következménye, hogy kifá­radnak, csak felszínesebb elinté­zésre képesek. Nem egy; alapszer­vezeti titkár fakadt ki idők fo­lyamán: „Ennyi megterhelést nem bír sokáig az ember...” — Velük folytatjuk aztán így a beszélgetést: Látod, ezt se neked kellene elvégezni, azt is rég el­intézte volna X elvtárs, ha meg­bízod vele, elvégre azért válasz­tották a vezetőségbe ... . .. Ennyit a párt szervezeti életével összefüggő néhány kér­désről, - Mivel Kókai Ferenc ki­emelte, hogy a vállalat gazda­sági életével, a termeléssel, nem kevésbé intenzíven foglalkoztak a BÁCSÉP kommunistái — sőt ez volt a munka középpontjában, legközelebb itt folytatjuk a be­szélgetést. Tóth István Egy élet, száz veszély között A buszra vártunk mind a ket­ten, s ismerkedő félmondatokkal, az időjárást illető általánosságok­kal indult a beszélgetés. Majd szó szót követett, s a tavasz- alkonyi óra, meg a kényszerű vá­rakozás összehozott bennünket, ö megtudta, hogy újságíró va­gyok, én meg örömmel értesül­tem arról, hogy egy különösen veszélyes szakma nyugdíjasa. El­váltunk azzal, hogy rövidesen új­ból találkozunk, beszélgetünk. Jó pár hét után került csak sor erre Horváth Gábor bácsi laká­sán, Kecskemét szívében. « • * Riportalanyom tág teret szen­tel az eseményeknek, személyek­nek vallomásában, míg eljutunk a századforduló évéig, amikor Horváth Gabika ámuló szeme először csodálkozott rá a hírős város kék egére... Gyermekkora nem hozott rend­kívüli élményeket, de kamasz­éveit befelhőzte a világégés. Már 19 éves volt, amikor behívták Kelenföldre, s ott géppuskás ki­képzést kapott. A 20-as évtized első esztendei már jóval több örömet tartogattak. 1921-ben csa­ládot alapít, egy év múlva pedig nyolc pályázó közül egyedül ér­demli ki. hogy a hivatásos tűz­oltóság állományába kerüljön. * * • — Bizony, kezdetleges körül­mények közt teljesítettük akko­riban a ránk bízottakat, de annál több igyekezettel, ügybuzgalom­mal. Húsz esztendőnél tovább foglalkoztam a vagyon- és élet- mentisnek ezzel a formájával. Azután jöttek az újabb háború egyre vészterhesebb hónapjai, s 44 márciusában Budapestre irá­nyítottak, bombatűzszerész-tan- folyamra. Ahogyan szavaiból kitetszik, a „sereg” elit alakulatának számí­tottak, mind a megkívánt képes­ségeket, mind a feladatok veszé­lyességét tekintve. Kéthavi el­méleti és gyakorlati kiképzést kaptak a különféle robbanóanya-' gok, bombagyújtók ismeretéből, kezeléséből, hatástalanításából. Bizony ebben a tantárgyban a lazsálás könnyen az életébe ke­rülhetett a növendéknek. Hor­váth Gábor jeles eredménnyel fejezte be a tanfolyamot. — Sok emlékezetes esetet so­rolhatnék a későbbi időkből. Hi­szen akkor vált hadszíntérré az ország légtere is, kezdődtek a lé­giriadók, -támadások. Nemegy­szer 18 mázsás bombákat is szór­tak ... A háromféle gyújtószer­kezettel ellátott aknabombák egész gyárrészlegek tönkretételé­re voltak alkalmasak. Se szeri, se száma, hány üzembe kellett nap­ról napra kiszállnunk. » * « Külön tudomány volt a beful­ladt, fel nem robbant bombák ha­tástalanítása. A környékén fel­bontották a betont, s tapogató szondával keresték a lövedék, a bomba pontos helyét. Ha csak koccant az ásó, már „állj”-t kel­lett vezényelni. Aztán követke­zett a gyalogsági ásó, s mikor végre rábukkantak, kézzel kel­lett megtisztogatni a földtől, ho­moktól a bombát. — Lassan, lánccal hoztuk a felszínre a gyakran több mázsás szörnyeteget, alátámasztva, óva­tosan, vigyázva, nehogy a gyúj­tószerkezetét megsértsük. Majd a műszerládából előszedett fogók, kulcsok adták meg neki a „ke­gyelemdöfést". Persze más és más elbánást igényelt a propel- leres, vagy a csapódó-gyújtós, és megint mást a roppant veszélyes acetonampullás szerkezet. Ezer­nyi alkatrész, s megannyi forté­lya, csinja-binja van ennek a szakmának. S ha lankad a fi­gyelem, ha elnézünk valamit —, nincs tovább!... — Amikor 1944 szeptemberé­ben hazakerültem Kecskemétre, itt folytattam a tennivalódat. Egy őszi estén légiriadót jeleztek a szirénák. Később derült ki, hogy valahol az árvaház környé­kén német katonai gépkocsik szegték meg az elsötétítés sza­bályait: kivilágítva parkoltak, s a szovjet gépek rájuk csaptak. Négy bomba robbant, kettő pedig befulladt. Az egyiket én hatás­talanítottam. Jóval fogósabb eset volt, amikor — közvetlenül a vá­ros felszabadulásának előestéjén — a nagyállomásról jeleztek dög­lött bombát. Ugyanakkor egy robbanóanyaggal megrakott sze­relvény néhány vagonja is föl­robbant, romos lett az állomás- épület, s égett egy raktár. Itt már egyszerre tűzszerészi és tűz­oltói feladatoknak kellett eleget tennünk. * » * — Melyek a fő szabályok eb­ben az izgalmas, életmentő szak­mában? — Biztos kéz, nyugodtság, szakmai tudás. De mindenek fö­lött kell, hogy az embert áthassa a tudat: minden mozdulatával életeket, értéket ment. Ügy ér­zem, a lakosság, a társadalom érdekében sikerült becsülettel helytállnunk. Horváth Gábor, aki egyébként a felszabadulás óta tagja a párt­nak, nyugdíjaztatása után is hű maradt _tiszteletreméltó hivatá­sához: több üzemben is tűzren­dészként tevékenykedett. Most pedig, egy fele]ősségteljes, nehéz munkában töltött élet alkonyán azzal az örömteli tudattal tekint­het végig emlékein, hogy sok száz ismeretlen ember hálája övezi őt és tűzszerész bajtársait. Jóba Tibor Lüktető tavak Kazahsztán sztyeppéinek vala­mennyi tava „lüktet”. Vízszintjük rendszeres időközökben emelke­dik. majd csökken. A megfigyelé­sek szerint a „lüktetés” Ciklusa kilene-tíz év. Az érdekes jelenség okát még nem tárták fel. de ész­lelték. hogy a sztyeppe tavainak vízszintje akkor kezd emelkedni, amikor Afrika természetes vizei kezdenek kiszáradni. A kazahsztáni tavak ..lükteté­sének” gyakorlati haszna is van: több évre előre fel tudják mérni a vízszint várható alakulását. A tavaknak igen nagy a szerepük a falvak ivóvízellátásában, vala­mint az öntözés fejlesztésében. (BUDAPRESS — APN) Szívgyógyító központok Az Egészségügyi Világszervezet Kaunast, Litvánia második legna­gyobb városát — Rotterdammal és Zágrábbal együtt — a szívbe­tegségek elleni harc nemzetközi központjává nyilvánította. A városban nemrég adták át az új kardiológiai intézetet, amely­ben szakosított poliklinika, reani­mációs, vagyis újraélesztő részleg és nagy számítóközpont is van, Kaunasban eddig is évente több mint 300 bonyolult szívműtétet végeztek, több esetben mestersé­ges szívbillentyűt „építettek” a beteg szívébe. A matematikusok és fizikusok segítségével a kaunasi orvosok olyan berendezést szerkesztettek, amely automatikusan rögzíti a vérnyomást, a pulzusszámot, egy­idejűleg több elektrokardiogram- mot készít. Algoritmusokat — vagyis speciális „nyelvet” — dol­goztak ki az adatok komputerek segítségével történő elemzéséhez. A kaunasihoz hasonló gyógyító központ nyílik 1980-ban a köztár­saság fővárosában, Vilniuszban is. (BUDAPRESS — APN) Változások, korszerűsítések (2.) Termelőszövetkezeti törvény A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló. 1907-ben megjelent törvény a tsz-ek fej­lődésének új szakaszát nyitotta meg. Az általános társadalmi, gazdasági haladás azonban a me­zőgazdasági szövetkezetek hely­zetében is lényeges változásokat hozott. Egyesülések folytán csak­nem a felére csökkent a tsz-ek száma, megnőtt a földterületük, s bár összességében tovább fo­gyott, egy tsz-re számítva nőtt az az átlagos taglétszám. Együtt járt mindezzel, s a fejlett tech­nika, a termelési rendszerek tér­hódításával, hogy az új helyzet­nek már nem felel meg az ön- kormányzat korábbi rendszere, az alapelvként érvényesült köz­vetlen demokrácia módszerei a gyors és megalapozott döntések akadályaivá váltak. A törvény korszerűsítése ép­pen ezért az eddigitől eltérően szabályozta a vezető testületi szervek hatáskörét, s új, demok­ratikus fórumok létrehozását tet­te kötelezővé, közelítette egy­máshoz a tagok és az alkalma­zottak jogait és kötelezettségeit a munkavégzésben, módosította a tagok munkadíjazási rendsze­rét és a termelőszövetkezeti sa­játosságok figyelembe vételével szabályozta a felelősségrevonás módját. Fejlesztve a szövetkezeti demokráciát Kiemeli a törvény a közös munkában való részvétel megha­tározó voltát és a korábbinál erőteljesebben hangsúlyozza an­nak a fontosságát, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezet a népgazdasági érdekkel, a társa­dalmi célokkal összhangban mű­ködjék. A közgyűlésnek, mint a leg­magasabb szintű testületi szer­vezetnek a hatáskörében marad­tak a szövetkezet és a tagság éle­tében legjelentősebb jogok. Egy­idejűleg növekedett a küldött- gyűlés szerepe. A küldöttgyűlés döntései — a közgyűlés kizáróla­gos hatáskörébe tartozó ügyek kivételével — az egész szövetke­zetre érvényesek. A demokrácia fejlesztése megkívánja, hogy a tsz dolgozói rendszeres tájékoz­tatást kapjanak, részt vehessenek a döntésekben és az ellenőrzés­ben. Ezért a törvény kimondja, hogy a munkahelyi közösségek legyenek azok a fórumok, ame­lyek biztosítják az említett fel­tételeket. A munkavégzéssel ösz- szefüggő jogok" és kötelezettsé­gek ugyanolyan mértékben és módon illetik meg ezekben a kö­zösségekben a dolgozó tagokat, az alkalmazottakat és a dolgozd családtagokat. Meg kell határozni: ki, miért felel? A vezetőség jogállása sem vál­tozott meg de a tsz működésé­nek belső szabályzataiban pon­tosan el kell határolni a testüle­ti vezetés és a szakmai irányí­tók hatáskörét, felelősségét. A szakvezetőkre tartozó kérdéseket csak kivételes esetekben vonhat­ja magához a választott vezető­ség. Az eddiginél tágabb lehető­ség van arra, hogy maga a tsz határozza meg, kiket minősít tisztségviselőknek, s kiket sorol az üzemi vezetők körébe. Kimondja a korszerűsített tör­vény, hogy folytatni és erősíteni kell a szövetkezetek egymás kö­zötti, s az állami vállalatokkal „való sokoldalú ^.együttműködését. " Nem sorolja fel azonban az együttműködés formáit. utat nyitva ezzel a később megalko­tásra kerülő társulási jogszabály jelenlegitől eltérő rendelkezései­nek. Számos egyéb intézkedés mel­lett foglalkozik a törvény módo­sítása a termelőszövetkezetek ér­dekképviseleti szerveivel is. A legutóbbi években az eredeti cél­kitűzéseket meghaladó igények­kel is jelentkeztek náluk a tsz-ek. Ezek egy részének a területi szö­vetségek és az országos tanács egyaránt eleget tettek, és jogsza­bályi rendezés jnélkül is helyes gyakorlatot alakítottak ki. Van­nak azonban új, olyan jellegű t felad átok, amelyeknek* av megöl - dása jogi szabályozást kívánt. A társadalmi célok megvalósítását segítve A korszerűsített törvény ki­mondja, hogy az érdekképvise­leti szervek munkájában jobban kerüljön előtérbe az össz-szövet- kezeti érdekek érvényesítése, s méginkább segítsék a társadalmi célok megvalósítását, a társa­dalmi és a csoportérdekek egyez­tetését. Kiegészíti az eddigi ren­delkezéseket a tagság kollektív érdekvédelmének kötelezettségé­vel is. A termelőszövetkezetek törvé­nyességi és ágazati felügyeleté­nek egységes irányítása a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter hatáskörébe került. Ez az intézkedés a felügyelet eredmé­nyességét segíti. G. P. KENDŐZETLENÜL: Értesítés! Egyre gyakrabban fordul elő Kecskeméten — s bizonyára más­hol is —. hogy a postások, a DÉ- MÁSZ, vagy a DÉGÁZ pénzbesze­dői úgynevezett értesítést hagy­nak a levélszekrényben. Ez az ér­tesítés arról szól, hogy ott jártak, s különböző fenyegetések felsoro­lása után kérik, hogy a szóbanfor- gó díjat ekkor és ekkor, a nap mely óráiban hol fizetheti ki a jámbor fogyasztó. Miből adódik ez? Egyrészt abból, hogy a díjbe­szedők, a postások is reggel nyolc­tól délután négyig, fél ötig van­nak szolgálatban, amikor az em­berek — a fogyasztók — ugyan­csak dolgoznak, tehát ritka az a ház, lakás, ahol mindig tartózko­dik valaki. Ebben az esetben jön az értesítés. A kisded cédula kéz­hezvételét követő napon aztán megindul a szaladgálás, a mun­kahelyi vezetőtől való kéredzke- dés. Nem tudnánk megszámlálni, hányán szaladgálnak naponta a városban ilyen kis értesítéssel, ne­hogy a beígért fenyegetés — áramnak, gáznak a kikapcsolása, a küldeménynek a feladóhoz tör­ténő visszaküldése stb. — valóra váljon. Vannak azonban olyan tapasz­talatok is, hogy a házban a lakás­ban hárman is otthon tartózkod­nak. A kapu ugyan zárva van, de a csengő működik. A látogató mégsem csenget, hanem kitölti az értesítést, bedobja, s a tisztelt címzett másnap inai a vasútállo­máson levő postához a küldemé­nyért. Hasonló a helyzet máshol, más szolgáltató szerveknél is. Meg sem kísérli a pénzbeszedő, hogy becsöngessen — hiszen otthon van a nagymama, a nagyfiú, vagy a lány stb. — hanem kitölti az érte­sítést az egész lépcsőháznak és an­golosan távozik. Ez történt a mi­nap egyik kecskeméti ismerősöm­mel is, aki másnap — főnökétől eltávozást kérve — rohant a DÉ­GÁZ szalagházi bemutatótermébe, ahol ki lehet egyenlíteni a szám­lát. Az ajtóra kiírt időben — ami­kor félfogadás lett volna — azon­ban senki nem tartózkodott a he­lyiségben. Elment délután is, de az üzlet akkor is zárva. Másnap vi­szont már lejárt volna a befizeté­si határidő, s érthetően félt a ked­ves ügyfél, hogy kikapcsolják a gázt. Mit lehetne, illetve mit kellene tenni? Nagyon is tisztában van­nak az említett szolgáltató válla­latoknál azzal, hogy a fogyasztó dolgozik, s közöttük kevés az éj­jeliőr, tehát legtöbben nappal űzik kenyérkereső foglalkozásukat. Mégsem a munkaidő után küldi díjbeszedőit, hanem a legremény­telenebb időben. Hány munkaóra megy veszendőbe azzal, hogy em­berek szaladgálnak az értesítés­sel. Hány embernek megy fel a vérnyomása, amikor megtalálja az értesítést a levélszekrényben, no­ha egész nap otthon tartózkodott? Az Állami Biztosító már rájött, hogy este, a késői délutánon kell megkeresni az ügyfeleket. A töh- biek még erre nem jöttek rá. Meg arra sem. hogy ha azt írják az aj­tóra: félfogadás 3—5-ig, akkor tényleg legyen ott valaki. Mert mit szólna az illető, ha a befizetni szándékozó is értesítést hagyna ott? Bizonyára jót moso­lyogna. Csakhogy hangsúlyozottan szolgáltató vállalatokról van szó. A szolgálat pedig mindig ahhoz kell igazodjon, amit szolgál. Je­len esetben a lakossághoz. — dorgál —

Next

/
Oldalképek
Tartalom