Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

J 1977. április 6. • PETŐFI NÉPE • 5 A nevelőmunkát segítik Riport egy pártszervezetről Néhány esztendővel ezelőtt ezernél több leendő szakmunkás és az egész város nagy örömére át­adták rendeltetésének a bajai 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet korszerűen jelszereit, új épületét. Azóta elkészült a minden igényt kielégítő, tágas tanműhely is. Az ezernél több tanuló a nyolc­vanhat tagú tantestület irányításával immár za­vartalan körülmények között készülhet az életre. A sokrétű és szerte ágazó tevékenység közben nagy feladat hárul a párttagokra. Erről beszél­getünk Gaál Károllyal, az alapszervezet párttitká- rával. A sumerológia Erősödik a brigádmozgalom Az alapszervezeti titkárt mun­kahelyén, a tanműhelyben talá­lom. Előzőleg megtudtam róla, hogy negyvenkét éves, s eddigi életének több mint a felét jelen­legi munkahelyén töltötte. Több­irányú elfoglaltságára jellemző, hogy tanműhelyvezető, alapszervi titkár, a városban pedig vezető propagandista egyszemélyben. Lelkiismeretes és odaadó munká­jáért több kitüntetést s külföldi jutalomutazást éi'demelt ki ed­dig. Amikor beszélgetni kezdünk, ez a legelső mondata: — Arra törekszünk, hogy vala­mennyi dolgozónk gondolkodá­sában és cselekedeteiben a ne­veles kerüljön a fő helyre. Majd így folytatja: — Azt ért­jük ez°n többek között, hogy a szakmai oktatás és képzés folya­matában törődnie kell minden­kinek azzal is, hogy milyenekké válnak a kezünkre bízott fiata­lok gondolkodásban, viselkedés­ben, s erkölcsi magatartásukat tekintve. Éppen ezért arra törek­szünk, hogy a munkásművelődés javítását célzó párthatározatok megvalósuljanak a mindennapi gyakorlatban. — Mit tesznek azért, hogy ez így is legyen? — Intézetünkben erősödik a brigádmozgalom. Ennek új vonó­sa, hogy ma már tanulóink is küzdenek a szocialista brigád címért. Három közülük már el is érte azt. A szakoktatók, valamint a műszaki és kisegítő személy­zet — sőt rpár az egyik oktatói munkaközösség tagjai is — ugyancsak brigádot alakítottak. — Az alapszervezet szorgal­maztad a rlüHttWfoJb; szervezését;'! aáaáü.vE Józ-ab • Gaál Károly, az alapszervezet titkára. 0 Takács Miklós szakoktató (középen), akire min­dig számíthatnak. — Örömmel mondhatom, hogy a dolgozók és a tanulók kezde­ményezésére alakultak meg sor­ra. A pártvezetőség kezdettől fogva örömmel támogatja a moz­galmat. Tizenkilenc hozzászóló — Nemrégiben Galántai János, az intézet igazgatója, az ország nyilvánosságá’ előtt arról beszélt egy tévé-műsorban, hogv a szak­oktatók közül sokan hiányos is­kolai végzettséggel rendelkeznek. A pártvezetőség foglalkozik a problémával ? — Sok egyéb, művelődéssel kapcsolatos kérdés mellett ter­mészetesen ezzel is törődünk, öt szakoktatónk készül az érettségi­re. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozzuk, hogy az alacsonyabb végzettséget kiegészítheti a sok­éves szakmai gyakorlat és a be­csületes. odaadó munka. Ezt. kü­lönösen az idősebb munkatársak esetében, nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azon a taggyűlé­sünkön, amelyen az ideológiai munkával kapcsolatos párthatá­rozatot vitattuk meg, több más mellett ez a téma is szóbakerült. — Azt hallottam, hogy ele­ven, érdekes és változatos volt a taggyűlés. — Valóban ilyen volt. Jellem­ző, hogy tizenkilencen felszó­laltak. Erőteljes volt az a kíván­ság például, hogy az osztályfő­nöki órákat jobban ki kellene használni a fiatalok nevelésére. Ugyanis — sajnos — elég gyak­ran gépiesek, nem egyszer kime­rülnek az adminisztrációs és szervezési munkák lebonyolításá­ban. Ez. 'ném 'általános: De 1 mr J !•>>>< I! !ÍV • íme. a szép klub. amelyet a fiatalok társadalmi munkával hoztak létre. (Szabó Ferenc felvételei.) azt szeretnénk, ha ezek az órák, közös foglalkozások az emberfor­málás eszközévé, műhelyévé vál­nának. S szóba került azon az említett taggyűlésen az is, hogy a tanárok jobban segíthetnék a KISZ-alapszervezetek tevékenysé­gét. Akikre mindig számíthatnak Gaál Károlyt fáradhatatlan embernek ismerik, akinek „nem kenyere” a panaszkodás. Pedig elfoglaltsága van éppen elég, a többféle feladatköréből adódóan. Ám bármennyire nagy munka­bírású is valaki, egyedül nehezen tudna boldogulni. Ha magára maradna jobb törekvései közben, ha hiányoznának a jó segítők, az eredmény nyilván szűkösebb len­ne. De nem így van. Nagyszerű munkatársakkal di­csekedhet. Hangsúlyozza is jó szívvel, amikor szóba kerül: nin­csenek ilyen gondjai. Vannak töb­ben körülötte olyanok, akikre mindig számíthat a politikai munka végzése közben. Csak sű­rítve, lerövidítve említjük meg. amit három társáról mondott el a titkár. Takács Miklós szakoktató a ve­zetőségnek is tagja. Politikai vi­takört vezet. Fiatalos kedvű, fa­radhatatlan. Ha az kerül szóba, mondjuk, hogy erősíteni kell a hazafias nevelést, azt mondja: meg kell ismertetni a fiatalokkal az országot. Hogy messzebb lás­sanak, megértsék az összefüggé­seket. A tanulókat csoportos ki­rándulásra mozgósítja Budapest­re, Pécsre, Mohácsra és másho­vá. ST nem csak a természettel ismerkednék, s nem is Csupán a gyárakkal, hanem -'ellátogatnak múzeumba, színházba is. „Ma­gyarország felét bejártuk már” — mondja nevetve. És hozzáte­szi, hogy teljes legyen a kép: ..Ebben az igyekezetünkben so­kat segít az Intézet vezetősége is.” Ercsényi Antalné szintén szak­oktató. ö a nőfelelős, és nem csak a szép szavak erejéig har­col a nődolgozók ügyéért; na­ponta tesz is valamit a jó elvek valóraváltásáért. Az idei nem­zetközi nőnap alkalmából egy küldöttség tagjaként Krakkóban járt. Mesélik róla, hogy szenve­délyes hangon fel is szólalt. Itt­hon azután lelkesen beszélt mun­katársainak az élményeiről. S a napokban újabb öröm érte: az egyik tanulója. Majoros Katalin másodikos fonó miniszteri dicsé­retet kapott. A sokoldalú kislány — szocialista brigádvezető is egyben —, kitűnt a kulturális munkában és a tanulásban egya­ránt. Nagy Sándor tanár végzi a könyvtárosi feladatokat. Propa­gandista; párttitkárként is dolgo­zott. Kezdeményező. Ha az kerül szóba, hogy cselekedni kell a kul­turális munka fellendítése érde­kében, az első között jelentkezik. Az ötezer kötetes könyvtáruk jó szolgálatot tesz. Félév óta a tan­műhelyben is van fiókkönyvtár; a fiatalok olvasási kedvét ez to­vább javította. Intézeti énekkar, irodalmi színpad és ifjúsági klub ad többek között megfelelő keretet a fiatalok művelődésé­hez. Ez utóbbit őt maguk hozták létra társadalmi munkával. Egy- egy színvonalas hangversenyen olykor négy-ötszáz bajai szak­munkástanuló' is ott látható a színházteremben. Virágok és gépek között Körülnézünk a párttitkár sző­kébb működési területén, a kor­szerűen felszerelt, tanműhelyben. Ezt mondja sétánk kezdetén: — Régen ez a tanműhely vert­falú gabonaraktárbari kapott he­lyet. S nem szabad elfelejteni: a nagyszerű, tapasztalt oktatók ab­ban a rosszul felszerelt, ósdi épü­letben képezték ki azokat a szak­munkásokat, kiknek többsége azóta is derekasan helyt tud áll­ni a munkában. A legutóbbi ta­lálkozó alkalmával is kiderült ez. Az egyik műhelycsarnokban mezőgazdasági gépszerelő tanu­lók dolgoznak. „Fémipari alap­képzést kapnak” — mondja ró­luk Gaál Károly, s elégedetten bólint hozzá. Nem titkolja, meny­nyire szereti a fiatalokat. Átme­gyünk a másik csarnokba, ahol a másodévesek éppen egy trak­tort szerelnek. Itt is feltűnik a tisztaság, a" szép környezet. Vi­rágokat, növényeket látok a gé­pekkel teli teremben. „Azt akar­juk, hogy a szép emberi környe­zet is jótékonyan hasson a fia­talokra” — hangzik a magyará­zat. Ugyanezt megismétli kísé­rőm a varrodában, ahol az első­éves fehérneműkészitő lányok hajolnak a munkaasztalok fölé. A tanműhely előtt parkosíta­nak, a tágas udvar virágoskert­jét locsolja az önműködő öntöző­gép. A közeli sportpálya most üres, de amint mondják, dél­után öt óra körül benépesedik majd. Felettünk ragyogóan süt a nap. Tavasz van. A fiatalok ta­vasza. Varga Mihály Az előző cikkben a külföldi magyar „sumerológusok” azt, a történetileg teljesen megalapozat­lan igyekezetét ismertettük, hogy a magyarságot a sumer néppel azonosítsák. Komoróczy Géza múltkor is említett Sumer és ma­gyar? c. könyvecskéjében kiáll a sumerek nyelvének kutatása mellett. Azért azt javasolja, hogy mivel a sumerológia elnevezés a sumer—magyar nyelvrokonítás miatt hovatovább lebecsülő, pe­joratív jelentést vesz fel a ma­gyar sajtóban, ezt a fogalmat csak a sumef nyelvi kutatások­ra használjuk, amazt pedig ne­vezzük el „sumer-magyarológiá- nak”. Az éremnek csak az egyik ol­dalát mutattuk meg, a sumer- magyarológusok szélmalomharcát. Az érem másik oldala, a sumero­lógia sokkal fényesebb. Védjük meg ,a sumer nyelv becsületét! A Sumer elnevezésről meg kell jegyeznünk, hogy csak újabb ke­letű. Régebbi forrásokban, pl. lexikonokban sumér, sumir, su- mír, szumir és szumír alakokat találunk, összekapcsolva az akkád .szóval. Az orosz nyelvben is fel­váltotta a régebbi szumir elne­vezést a sumer. A jelentős folyamközi, Tigris és Eufrátesz közi vagy mezopo­támiai ókori kultúrát a szumir- ákkád névvel illették (újabban tehát a sumer-akkád elnevezés a helyesebb). A sumer nép kultú­ráját ugyanis a sémi akkádok őrizték és fejlesztették tovább. Az Élet és Tudomány ez évi 5. számában Vargyas Péter Egy új sémi nyelv felfedezése címmel „az utóbbi évtizedeknek túlzás nélkül szólva legszenzációsabb kultúrtörténeti leletéről” számol be. Szenzációs a cikk alcíme is, rávilágít a lelet jelentőségére: „15 000 ékírásos agyagtábla az i. e. III. évezredből". Észak-Szíriá- ban, Aleppő közelében, ahol ösz- szeszűkül a tengerpart és az Eufrátesz közötti terület, egy új várost és nyelvet fedezett föl a római egyetem régészcsóportja. A régi vái'osból 1904-ben csak egy akkád nyelvű feliratos szo­bor került elő, majd 10 év múlva 42 agyagtábla egy mindeddig is­meretlen helyi nyelven, sumer ékírással. Ez adatokból 'azonosí­tani lehetett, a régi várost. Az új sémi nyelvet a város Ebi a ne­véből ehlai-nak nevezték el. A legszenzációsabb lelet a 15 000 agyagtáblát tartalmazó könyvtár feltárása volt. Az írnokok nevük­ből ítélve akkádok lehetlek. A szójegyzékeken ezer sumer szó eb- lai megfelelőjét találták. Ez a sok szó a sumer nyelv további alapos tanulmányozását segíti élő. Még egy mozzanat na­gyon jelentős. Ez a feltárt Ebla város a sumer területtől kb. 1000 km-re volt. Ez a tény a sumer kultúra kisugárzásáról is vall. A gazdag leletanyag új megvilágításba helyezi az i. e. III.'évezredet és a héber nép ős­történetét . A sumer nyelvről már eddig is elég sokat tudnak a nyelvtudó­sok. Nyelvcsaládba sorolása azon­ban lehetetlen. Ha vannak ben­ne idegen elemek, csak szóköl­csönzésről beszélhetünk, nem pe­dig nyelvrokonságról. Természe­tes, hogy vannak benne idegen elemek, elsősorban a sémi nyelv­ből, azonkívül valamilyen isme­retlen nyelvből. Annyit megálla­pítottak, hogy a kölcsönzés egy része az indoeurópai-sumer nyel­vi érintkezés bizonysága. A fel­tevések szerint az átadó nyelv az indoeurópai nyelvcsalád ősi formája. Harmatta János például a szarvasmarha jelentésű sumer szóról állapította meg. hogy a szó a sumerban indoeurópai nyelvből való átvétel. A sumer nyelvből sok szó át­kerülhetett az eurázsiai nyelvek­be, de csak az ékírásos közvetítő nyelvek útján. Nyelvünkben is vannak sumer eredetű szavak, és pontosan tudjuk követni útjukat a közvetítő nyelvek láncolatán át nyelvünkig. Komoróczy né­hány szót felsorol Ilyenek: alko­hol, cseresznye, dragomán (ré­gen tolmács, idegenvezető), gipsz, kömény, mirha, nafta. Történeti­etimológiai szótárunkban hiába keressük e szavak sumer eredetét, az csak a közvetítő nyelveket so­rolja fel. Így az alkohol az arab­ból mint nemzetközi szó került nyelvünkbe, a cseresznye a gö­rögből, és a szláv volt az átadó. A gipsz, kömény és a mirha szót a sémi nyelvekig viszi vissza a szótár. Mind a hármat a görög és a latin nyelv közvetítette nyelvünkbe. A nafta szót az új perzsából a görög és a latin köz­vetítésével vettük át. Komoróczy megállapította, hogy „a különben rendkívül hasznos TESZ (a szó­tár rövidítése) sémi anyaga igen pontatlan, elavult, hiányos”. Ter­mészetes, hogy így van, hiszen e nyelvi kapcsolatok még nincsenek felderítve. Én magam az etimológiai szó­tárban egyetlen sumer eredetű­nek jelzett szót találtam: kanna, első feljegyzése: 1500., végső for­rása a sumer-akkád gin ,nád’. Ez a szó a babilóniai-asszír, görög és latin nyelveken át nádszár — cső jelentésváltozással ősi ván­dorszóként átkerült a germánba, és a .kifolyó csővel ellátott edény’ jelentés révén különféle folyadéktartó edények megneve­zéseként folytatódott az egyes germán nyelvekben. Közvetlen átadója a német nyelv volt. Ez alkalommal csak néhány szót említettünk, amelyeknek feltétlenül kapcsolata van a su­mer nyelvvel. Nyelvünknek elég sok régi, eddig még felderítet­len eredetű szava van. A ma­gyarság a honfoglalás előtt sok olyan néppel érintkezett, ame­lyeknek ma már sem a nevét, sem a nyelvét nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a sumer szó­anyag feldolgozása után talán né­hány eddig ismeretlen szavunk­ról lehet megállapítani a sumer eredetet. A sumer—magyar nyelvrokon­ság gondolatát el kell vetnünk, de a nyelvi kapcsolatok feltárá­sa nyelvi ismereteink gazdago­dását segítheti elő. Így talán va­lóban lehetnek kapcsolataink az emberiség bölcsőjének tartott Mezopotámiával. Kiss István (6.) Elmagyarázta, hogy ha vé­letlenül kígyómarás érne, csak dör­zsöljem be jól a sebet ezzel a porral, biztosan nem lesz sem­mi bajom. Megköszöntem az amulettet és eltettem. Pemba megkérdezte: — Ha megmarna a kígyó, használnád-e a port? — Egy pil­lanatig gondolkozom, s azt mond­tam: — Remélem, hogy nem mar belém a kígyó! — Rám nézett, pillanat alatt megértette a vá­laszt és elnevette magát. Pemba egyszer beszélgetésün­ket az afrikai népek villási rítu­sára terelte. Nagyon érdekelt az elbeszélése. Arra a következte­tésre jutottam, hogy a vallási előírás sok esetben preventív intézkedés az életre. Az afrikai gyermek akkor lesz férfi, teljes jogú felnőtt, ha felavatják. A fejavatás pedig komoly előké­születekkel jár. Ezek egészség- ügyi szempontból nagyon fonto­sak, hiszen a tisztálkodási lehe­tőség ebben ai forró égövben nem éppen összkomfortos. Az avatás­sal felkészítik a fiatalokat az af­rikai éghajlat minden veszélyére, az őserdő és a szavanna kemény életére. A Khartoum-i veszély „És mondd, nem féltél?” Baráti társaságban nagyon sok­szor teszik fel ezt a kérdést, mivel annyi veszély fenyegeti az euró­pai ember egészségét az afrikai kontinensen. A hiányos és sokhelyütt gyen­ge élelmezés, Afrika vize fertő­zött, közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, aki mégis megpróbál­ja, súlyos betegséget szerezhet egész életére. Azután a maláriát terjesztő szúnyogok, az álomkórt okozó legyek és a sokféle mérges csúszó-mászó. A mérget termelő növényzet sem különb. Az ember­eve vadállatokat ne is említsem. — És mindezek közé újra és újra bemerészkedsz. Mondd, nem vállalsz túlságosan naev kocká­zatot? — Igen, lehet, — felelem ilyenkor —, de az életben sem­mit sem adnak ingyen. Egy na­gyon jó közmondást tanultam a csaga törzsbeli barátomtól: „Aki tüzet akar, füstjét is kell, hogy tűrje”. Egyébként félnivalót nem csu­pán a kietlen szavanna, és a sö­tét őserdő tartogat az ember szá­mára. A modern nagyvárosban is érheti meglepetés. Például Szudán fővárosában, Khartoum- ban. Ez a veszély a Habub, amit a környék rémének is neveznek. Nem rablóvezér, nem is beteg­ség. hanem gomolygó homokfel­hő, amely orkánszerű dübörgés kíséretében lepi meg a várost. Borzasztó a kutyák vonítása, az állatok nyüszítése, amint remeg­ve bújna vackukba a Habub kö­zeledtét érezve. Előbb órákig tartó csönd ül a vidékre, levél sem rezdül. A hő­mérséklet felszökik 40—45 fokra. Az állatok nyugtalansága is jelez valamit, fejfájás, szédülés gyötrí az embereket. Jelez a rádiókészü­lék is. Recseg-ropog, nehéz a vé­tel a légköri zavarok miatt. Az átutazó még nem is sejti, mi az oka, mi következik, de a helybe­liek már tudják, közeledik a mindent beborító, vöröses-szürke homokvihar, a Habub. A torná­dó-szerű porfelhő elől ember, ál­lat fedél alá menekül. Áruikat dugják a kereskedők, bezárnak a boltok, leáll a közlekedés, telje­sen megbénul, kihalttá válik a város. A vakítóan kék ég határán megjelenik az óránként 120—140 kilométeres sebességgel közeledő sötét folt. A homokvihar hőfoka eléri az 50 fokot. Minden kis ré­sen, nyíláson behatol, az ember úgy érzi, hogy még a bőr« alá is befúrja magát, vakaródzik, mint­ha millió hangya mászna a tes­tén. Félelmetes a természetnek ez a tombolása, ugyanakkor lenyűgö­ző látvány. Ilyenre csak gyer­mekkorom mesefilmje emlékez­tet, „Öz a csodák csodája”, az a jelenet, amikor a tornádó fel­kapott egy kis faházat, benne egy kislánnyal és elrepítette Ózba. a meseországba. Ám ez itt nem mese; zúgva, tombolva mindent beborító való­ság. A bibliai jóslatok festették így a világvégét. Biztonságos helyen vagyok, egyelőre a ház tetőteraszáról fi­gyelem és fotózom az eseménye­ket. A szemközti téren hangosan kiabálva emberek futnpk, ki haza, ki közeli fedél alá. mentve testi épségét. Amott, valaki szitkozód­va kecskét vonszol maga után, szülők hívják elkódorgott gyer­mekeiket és az előbb még em­berekkel telített tér mintegy va- rászütésre kihalttá válik. Az ab­lakok zsalugátereit bereteszelik, az ajtókat bezárják, minden nyí­lást rongyokkal tömnek be, hogy minél kevesebb por kerüljön a lakásba. Nekem is el kell hagy­nom „magaslesemet”, és bizton­ságosabb helyre vonulok. A Habub már elérte a környé­künket, felettünk tombol, a zárt helyiségben js érzem forró-keser­nyés szagai'. Elismeréssel gondo­lok erről a hélyről azokra, aki­ket a Szahara karavánútjain ér el a Habub perzselő vihara, és nincs más védelmük, csak a ho­mokban hasaló 'teve. Érdekes a teve védekezési ösztöne a ho­mokvihar ellen. Lehasalva a földre, hullámzó testmozgást vé­gez. hogy a ráhullott homoktö- mrget lerázza magáról és állan­dóan felszínen maradjon. 11a nem tenné, rövid idő alatt betemetné a homok örökre. A fejünk felett tomboló Habub 15—20 perce tart csak, de ne­,Habub, * rettegett” köaeledik i városhoz. künk óráknak tűnik. Onnan tud­juk meg. hogy a vihar elvonult, hogy csökken a hőmérséklet, és a homokot felváltja a hideg zá­poreső. Mintha jéggel keveredne, verdesi a ablak zsalugáterét. A mindent beborító, két-három cen­timéteres, finom sivatagi homo­kot sártengerré változtatja. Lassan az eső is csendesebbé válik, ez jelzi az égiháború vé­gét. A hőmérséklet lecsökken 10 —15 fokkal, kellemesebbé, el­viselhetőbbé teremtve a levegőt. Az emberek, mint amikor há­borúban a szirénák lefújják a lé­giriadót, rohannak ki a szabad- ,ba. Látni akarják, mit művelt ez az ítéletidő. Kezdetét veszi az általános takarítás, a lakás, az utak és tárgyak mosdatása. A gyerekeknek tetszik a felfor­dulás, mert az itt ritkaságnak számító pocsolyákban hancúroz- hatnák. Szudán átlagos évi csapadék- mennyisége 70—80 milliméter, de egy ilyen Habub alkalmával 25— .30 mm is lehullik egyszerre. Gondban csak a mezőgazdaság van, és az, akinek a vagyonában kár keletkezett. A gépkocsitulaj­donosok, ha a nagy igyekezetben elfelejtették az autó ablakát fel­húzni, úgy látják viszont jármű­vüket, mintha frissen töltött, korpási moslékkal teli vályú vol­na. A zöldséggel és virággal tömött kis kertek szomorú látványt nyújtanak. A hosszabb szárú nö­vényzet derékbatörve, az apraja befödve sárral, újraélesztésük szinte reménytelen. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom