Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

1971. április 3. • PETŐFI NÉPE • |

A közösség ereje

• Az első száasú baromfitelepen munkaértekezletet tart a Dobó Katica szocialista brigád. Középen a telepvezető-helyettes Klamm Andrásné. A brigád képen látható több tagja: Grőb Péterné, Enisz Mihályné, Várszegi Béla, Frits Jánosné.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tszteletére a csepeli felhívásra a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet három baromfitenyésztő szocalista brigádja, a Dobó Katica, a Hámán Kató, a Kossuth Zsuzsanna, vállalta, hogy erejéhez mérten hozzájárul .az

1977-es népgazdasági tervek teljesítéséhez.

„Felajánljuk, hogy tervünknek megfelelően 24 ezer mázsa baromfihúst állítunk elő. Egy kilogramm baromfihús előállításához 2,3 kilogramm takarmányt és 0,37 kg üzemanyagot használunk fel. Vállaljuk, hogy a technológia pontos betartásával 51 napos korban 1,45 kilogramm átagsúllyal értékesítjük csirkéinket. A baromfinevelés során gondoskodunk arról, hogy az elhullás ne haladja meg a 3 százalékot. A csepeli példa nyomán felhívással fordulunk a mezőgazdasági szövetkezetekben és a társulásokban dolgozó szocialista brigádokhoz és e címért versenyző brigádokhoz, műhelykollektívákhoz, ágazatokhoz és más munkaszervezeti egységekhez. Csatlakozzanak vállalásunkhoz!

A három szocialista brigád kezdeményezését immár országszerte ismerik.

A vállalások teljesítése erőfeszítésekkel jár. Most az apróbb, kis munkafogásoknak is nagyobb a jelentőségük, mint korábban. Az etetés-itatás, a szellőztetés, a csibék ápolása több figyelmet, munkát, szorgalmat kíván a brigád tagjaitól.

— Ezzel nincs is baj — mondja Klamm Andrásné, a Dobó Katica brigád vezetőhelyettese. — Mindenki azt teszi, ami a feladata. De a munkánk függ másoktól is. Egészséges napos baromfi kell ahhoz, hogy vállalásainkat teljesíteni tudjuk.

— A rémi Dózsa Termelőszövetkezettel szocalista együttműködési szerződést kötött a gazdaságunk — magyarázza Grőb Péterné. — ök azt vállalták, hogy elegendő naposbaromfit szállítanak, a közösen egyeztetett ütemterv szerint. A baromfiiparral is együttműködési szerződést kötünk. Erről most folynak a tárgyalások. Fontos, hogy ha a csibe elérte a kívánt súlyt, idejében elszállítsák. Egy-két napos késedelem takarmányfelhasználási többlettel jár. Ez csökkentené az eredményeinket.

— Reméljük, erre nem kerül sor -H mondja Wéber Konrádné. — Már csak azért sem, mert a szövetkezet vezetősége minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy vállalásainkat teljesíthessük. Most rajtunk a sor... A jó minőségű tápot a saját keverőüzemünk garantálja. Ez nagy előny.

— Nagy bizony — veszi vissza a szót Klamm Andrásné. — Az sem kisebb viszont, hogy kicserélték a régi korszerűtlen kazánokat. Helyettük hőérzékelő berendezéssel ellátott olajégőket vásárolt a gazdaság. Ezzel biztosították az állandó hőmérsékletet. Fűtőolajat is megtakaríthatunk, mert túlfűtés esetén a szerkezet önműködően kikapcsol.

Az I. számú baromfitelepen a Dobó katica brigád tagjai három műszakban dolgoznak. Jól keresnek, de sokat fáradoznak érte. A telepen még nincs készen a takarmányadagoló berendezés. Emiatt a tizenhárom tagú női brigádnak naponta száz mázsa takarmányt kell az etetőkbe \ továbbítani. A szövetkezet vezetősége megígérte, hogy a következő félévben üzembehelyezik a tápszállító csigasort. Az asszonyok bizakodnak, hogy utána már nem kell vödrözgetni a takarmányt.

Ä II. számú baromfitelepről ottiártam előtt néhány nappal szállították el a csibéket. Az ólak tisztításán volt a sor. Ezt a

munkát az ötszörösen kitüntetett Hámán Kató szocialista brigád végezte. Schädel Henrikné brigádvezető elégedett. — Az első turnus mintegy százezer jószágát másfél kilogrammos átlagsúllyal értékesítettük és egy kilogramm súlygyarapodást 2,28 kiló táppal értünk el. A baromfihús minősége kifogástalan lett.

A III. számú baromfitelepen, amikor két évvel ezelőtt a termelés megkezdődött, a dolgozók azonnal brigádba tömörültek Kossuth Zsuzsanna nevével. Vezetőjüknek Takács Imrénét választották. Jó munkájukért már kétszer érdemelték ki a szocialista brigád címet.

— A társadalmi munkában is részt veszünk mindannyian — mondja a brigádvezető. — A községi pártvezetőség és a tanács felhívására öt éven keresztül keresetünk egy százalékát felajánljuk a lakóhelyünk szebbé tételére. Segítünk a tornaterem, az óvoda, az iskola építésében. Ezt nemcsak mi, hanem a szövetkezetben működő 26 szocialista brigád valamennyi tagja vállalta. A társadalmi munka mellett művelődünk, többen iskolába járnak. A közös színház- és mozilátogatások után vitát rendezünk.

A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezetben dolgozóknak több mint 60 százaléka valamelyik szocialista brigád tagja, valamennyien csatlakoztak a felhíváshoz, most már csak vállalásaik teljesítésén a sor.

B. Z.

Autógyártás - együttműködéssel

Részvételünk a KGST-országok személyautó-gyártásában

• Hazánk ipara is részt vesz a kis Polski Fiat gyártásában.

A háború utáni újjáépítés és a szocialista gazdaság' alapjainak lerakása jelentős anyagi és technikai koncentrációt igényelt, így érthető, hogy a KGST-országok csak a 60-as évek közepétől láthattak hozzá a személygépkocsigyártás jelentős fejlesztéséhez.

Hét közül hat ország

Csehszlovákia kivételével egyik szocialista országnak sem voltak hagyományai a személygépkocsigyártásban, A Skoda Müvek autóit viszont már a második világháború előtt ismerték, s szép számmal futottak Tátra típusú gépkocsik is az, országutakon. Ez a magyarázata annak, hogy a felszabadulás után Csehszlovákiában valósult meg elsőnek a személyautók sorozatgyártása.

Az NDK meglehetősen keveset tudott átmenteni a háború előtti és alatti Németország autógyártási tapasztalataiból. A régi DKW-hagyományokon alapuló kezdeti próbálkozások után (P— 70-es típus) két gyárat létesített — Zwickauban és Eisenachban, a Trabant és Wartburg típusok előállítóit —, melyek szilárd bázisai az NDK és a KGST személyautó-gyártásának.

A szovjet autógyártás a háború utáni Pobjedák, Moszkvicsok, ZIM-ek, ZIL-ek és Volgák „hőskora” után nagyarányú fejlesztésbe fogott. Rekonstrukciót hajtott végre a „saját” típusok gyáraiban és megvalósította a Zsiguli (Lada)-programot. Ezzel 1980-ban már évi 1,4 millió személyautót gyárt a szovjet autóipar.

Lengyelországnak, Romániának és Bulgáriának nincs saját konstrukciójú típust előállító autóipara. Lengyelországban a FIAT cég licencei alapján készülnek az ismert és kedvelt' típusok, a román autóipar a francia Renault- val kötött megállapodás szerint gyártja a Dacia 1300-ast. Bulgáriában Moszkvics és Lada autók összeszerelése folyik.

Gyárépítés helyett kooperáció

Sok vita folyt arról a korábbi évtizedekben, hogy hazánknak legyen-e önálló személyautó-ipara. Az idő azokat igazolta, akik

úgy döntöttek, hogy Magyarország ne rendezkedjék be személyautók gyártására, hanem a KGST- országokból importtal elégítse ki a szükségleteket, és bizonyos mértékű kooperációval maga is vállaljon részt abban.

Vajon képes lett volna-e a hazai ipar személygépkocsik gyártására? Minden bizonnyal igen, hiszen autóbuszainkkal és teherautóinkkal sem vallunk szégyent a világban. Az már más kérdés, hogy semmiképpen sem tudtuk volna elérni a gazdaságos széria- nagyságot.

A KGST-országok személyautógyártásában való részvételünk gerince a szovjet—magyar és a lengyel—magyar együttműködés. A Lada gépkocsik kooperációs gyártásában gyújtáselosztó, kor- mányzáras gyújtáskapcsoló, komplett ablaktörlő-berendezés, a teljes műszerfal, különféle zárak, autórádió, izzólámpák, guminyomásmérő, kürt, stb., összesen mintegy 18 féle részegység és tartozék előállításával 1970. óta veszünk részt. A magyar vállalatok

— Bakony Művek, Mechanikai Mérőműszerek Gyára, Videoton, Egyesült Izzó, Elzett Művek, stb.

— jól felkészültek a kooperációra, és pontosan eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek. Szállításainak értékét kész gépkocsikkal egyenlíti ki a Szovjetunió (az idén például 3i ezer Ladát kapunk).

A hagyományos lengyel—magyar barátság az autóipari együttműködésben is megnyilvánul. Majdnem másfél évtizede szállítunk egymásnak tehergépkocsialkatrészeket, de újabban a Pols- ki-Fiat 126 p-típus gyártásában is részt vállaltunk. Három gyárunk — a Ganz-MÁVAG, a Csepel Autógyár és a Bakony Művek — szállít komplett dugattyúkat, feszültségszabályozókat, gyújtáselosztókat, ablaktörlőket, sebességmérőket és kürtöket a kis gépkocsikhoz. Ellenszolgáltatásképpen importálunk a lengyel autóipar e legújabb termékéből (az idén 5000 darabot).

Úton a közös fejlesztés felé

A többi KGST-ország is kooperál egymással. Igen jelentős az NDK—lengyel, csehszlovák— NDK, szovjet—bolgár és a szovjet—NDK együttműködés. Talán kevesen tudják, hogy a Lada gépkocsik fényszórói csaknem kizárólag csehszlovák gyártmányúak^ A Ladáról egyébként is elmondható, hogy igazi nemzetközi vállalkozás.

A szocialista gépkocsigyártás integrációja a jövőben az alkatrészek szállításának bővítése mellett kiterjed majd a közös kutatásra és fejlesztésre is.

R. I.

■■■■■■■■■■■Hi

rm

tj A unkát kereső hirdetések lyl jelezték a harminckét évvel ezelőtti újságok lapjain, hogy a háborús sebek begyógyítása még szinte el sem kezdődött. De a munkára buzdító cikkek is egymást követték. Mert tavaszodott, szántani, vetni kellett volna, de hiányzott az igaerő és vetőmag. S lett végül, ha szűkösen is, hála a felszabadítóknak, az élni akaró, bizakodó embereknek. A romoktól megtakarított gyárak lassan munkához láttak. Villanyáramot gerjesztettek a gépek, eldugott anyagokból, összeszedett szerszámokkal dolgozni kezdtek az üzemekben. Az iskolákban megkezdődött a tanítás, kinyitottak a boltok, bár eleinte még alig volt mit árusítani, a piacon megindult a cserekereskedelem. A tavaszi hírek már a földosztás megkezdéséről szóltak.

Munka, munka, munka ... Csak munka volt és lázas igyekezet, megszállott buzgalom és valami mámoros ten- niakarás. Ki gondolt akkor a pihenésre? És még nagyon sokáig csak a munkáról eshetett szó, bár a Magyar Nép- köztársaság alkotmányában már ott szerepelt a pihenéshez való jog is. Egy darabig inkább csak jogunk volt erre, lehetőségünk alig. Az első szakszervezeti beutalókat szemérmes megilletődöttséggel vették kézhez, akik pedig azt valóban megérdemelték. Hol volt akkor még az autós turizmus — a kifejezés sem volt ismert —, a csoportos országjárás, vagy külföldre utazás lehetősége? A munka és pihenés kifejezések összetartozása, együttes hangsúlyozása, emlegetése a mai idők terméke. Amióta az a szó, hogy szabad idő és annak kulturált eltöltése is témája lett az életmódról folyó cikkeknek, vitáknak. Amióta ez a fogalom, hogy életmód egyáltalán bevonult a köztudatba, úgy is mint a köz- művelődési határozatok meg- i'alósításával összefüggő kifejezés.

A munka mellett — a szocializmus építésének három évtizedét tekintve érthető —

egyre több szó esik a kulturált pihenésről is. A fejeit szocialista társadalom építéséről még beszélni sem lehet ennek említése nélkül. Közvetlen a termelő munka magasabb színvonalának követelménye után sorakoznak az ezzel kapcsolatos feladatok, tennivalók. Mindezt tudjuk és értjük. Mégis gyakran csodálkozunk, hogy a „reális” szocializmus — napjaink kézzelfogható gyakorlata és tapasztalata — mennyivel bonyolultabb képletekből áll, mint ahogy

Munka

és

pihenés

azt a teória, az elképzelés sejtetni engedi. Látjuk, tapasztaljuk, hogy a szocializmus viszonyai közt is a jól végzett munka és az önként vállalt többletmunka egyre inkább nemcsak a napi megélhetés forrása, hanem a növekvő igények kielégítésének eszköze, lehetősége. És mivel ezt a folyamatot nálunk nem törik meg a munkanélküliség nyomasztó terhei, az életszínvonalat veszélyeztető inflációk, riasztó gazdasági válságok, — bár a nyugati gazdasági helyzet hatását nem tudjuk teljesen kivédeni —, az igények ilyenféle fejlődése, kielégítésük biztonságossága a mi társadalmi rendszerünkben általánosnak mondható. S talán ez az oka annak is, hogy szinte megszűnt a társadalom — érthetően a már ebben a légkörben felnőtt és nevelkedett fiatalabb nemzedék — ezzel kapcsolatos „veszélyérzete”, óvatossága. A munkából származó jövedelmek azonnali átválthatóságának tudata egyesekben szinte részegítő érzést vált ki. Űgyis mondhatjuk, hogy nem kímélik erejüket, hogy egyre jobb értékesebb, a saját életvitelük színvonalát javító eszközökhöz jussanak.

A nyugati „jóléti társadalom” veszélyeitől természetesen nem kell tartanunk, szocialista társadalmi berendezkedésünk okosan, célirányosan kiiktatja az ide elvezethető szálakat, nem engedi a tárgyak fetisizálását, az öncélú reklámot, a vásárlók manipulálását. Törvény szabályozza a személyi tulajdon értékét, nincs tere a kizsákmányolásnak, harácsolásnak, oktalan vagyongyűjtésnek. Az úgynevezett „státus szimbólumok” is maholnap elvesztik jelentésüket. A „fridzsider szocializmus” meséjével ma már senki sem ijesztgetheti a hűtő- szekrényt, televíziót, mosógépet természetes igénnyel használó, s a kispolgári életideált követni nem akaró embereket. Megértük azt is, hogy az autó — ahol ez már anyagilag elérhető — a munkába való eljutást és a hétvégi kirándulást, rokonlátogatást könnyíti meg. Nem luxus, hanem hasznos eszköz, ha jól bánnak vele. Mint minden, amit a technikai tudás, korunk műszaki színvonala nyújthat nekünk.

A munka és a pihenés összhangjához talán még soha sem voltak meg úgy a feltételek, mint éppen napjainkban. Ahhoz, hogy a munkahelyen tényleg'~ becsületesen dolgozzunk és a pihenőidőben valóban pihenjünk, ma már ebben az országban minden adottság megtalálható. Más kérdés, és erről még nagyon sokat kell vitáznunk, beszélgetnünk, érvelnünk, hogy embertársaink mindegyike miként tudja és akarja kihasználni ezeket a lehetőségeket. Okosan, kulturáltan, célirányosan, emberhez méltóén.

Harminckét esztendő tanulsága és vívmánya is ez. Csak élni kell vele, most már tényleg nem csupán az alkotmány betűje szerint, de annak tartalmát is átérezve és magunkévá téve.

T. P.

•íj’

■HHHHHHI

— Engem mindenki így hív — válaszol egyszerűen, rosszallás nélkül. Nyugodtan kikérhetné magának, hiszen ereje teljében van, alig valamivel túl, az ötvenedik évén. Igaz, a haja és a bajusza hófehér, de különösképpen még ez sem öre- gíti. Férfias méltóságot, tekintélyt ad a külsejének. Illik hozzá. Miért nevezik bácsinak, még a vele egyívásúak, sőt a nála húsz esztendővel idősebb tsz-ta- gok is? Tiszteletből és szeretet- ből. Egyéniségéhez ez a titulus áll a legközelebb.

Ami a munkabírását illeti, tíz legényen is túltesz. Engem meglepett, a munkatársai már megszokták, hogy Selyem Zsigmond, a kunszentmiklósi tsz elnöke vasárnap nem otthon pihen, hanem a munkahelyén tevékenykedik. Mindennap elsőként érkezik és utolsónak hagyja el a gazdaságot, az ünnepnapjain azokat az ügyeket intézi, amelyekre hétközben nem jutott idő.

— Aki emberekkel foglalkozik — mondja erre — nem ragaszkodhat a nyolc órához. Nagy a szövetkezet, — 22 ezer holdon gazdálkodunk — sokszor a napi 18 óra is majdnem kevés, hogy győzzük az iramot.

— Kész csoda, hogy milyen sokat bír — nyilatkoztak róla elismerően a faluban. — Más talán már kidőlt volna. Mióta elnöknek megválasztották — erre 1960-ban került sor — egyik egyesülés a másikat érte. Kezdődött a Petőfivel, ez egy 1800 holdas kis szövetkezet volt. Pár év múlva a Hunyadi tsz-nek lett a társelnöke, majd az egyesülés után ez is beolvadt. Ezt követte az Űj Élet, majd a Szabadság. Volt aki komolyan aggódott. Ezeknek a tsz-eknek rosszul állt a szénája, nagy rizikót vállalt velük a tagság és az elnök.

Selyem Zsigmond nem sok szót pazarol arra, ami elmúlt.

tagság között. Mi a titka annak, hogy az Egyetértés Tsz, nevéhez méltóan, szinte teljes egyetértésben zárkózott fel az évről-évre nagyobb teljesítményt, szorosabb munkafegyelmet követelő feladatokhoz?

— Nincs ebben semmi titokzatos. Igyekeztünk megértetni, hogy többet termelni csak jobb munkával lehet. És ami a népgazdaságnak fontos, ahhoz nekik is személyes érdekük fűződik. Mindez, nem megy anélkül, hogy a tagságot is bevonjuk a célok ismeretébe. Mindent megbeszélünk. Azt is, ha egy munkát elvégeznek, tudják, mit kapnak érte. Ez igen lényeges kérdés. A tagság tudta és beleegyezése nélkül nem döntünk semmiről. Amikor szóbakerül egy új beruházás, vagy gépeket szándékozunk vásárolni, elmagyarázzuk, hogy az ő szemszögükből nézve miért szükséges a fejlesztés? Mennyiben viszi előbbre a termelést és mennyit könnyít a fizikai megterhelésükön ?

— Ugye, nem haragszik, ha Zsiga bácsinak szólítom?

Erős szálak

— Nem volt probléma semmi — zárja le ezt a témát. — Most ott tartunk, hogy 42 ezer 300 forint az egy tagra eső évenkénti átlagjövedelem, ebben benne van a földjáradék is. A háztáji gazdaságok is megerősödtek. Tavaly 13 millió forint értékű sertést és szarvas- marhát értékesítettek rajtuk keresztül. Ebből is látszik, hogy érdemes volt egyesíteni a különböző adottságú szövetkezeteket. Csak így lehetett felhozni valamennyit.

Ehhez az is kellett, hogy jó legyen az összhang a vezetés és a

— Mit tart legfontosabbnak az életben?

— A nagyközség javát. Ezért választottak meg elnöknek és országgyűlési képviselőnek is. Ha akarnám sem tehetném előbbre a személyi dolgaimat, de nem is akarom.

Folyton úton van, járja a határt. Az elnök népszerűsége talán abból is adódik, hogy nem felülről, íróasztal mellől intézkedik, hanem állandóan ott van az emberek között. Ismeri a gondolataikat. a szavuk és a munkájuk értékét. Nem lehet becsapni, félrevezetni, pontosan tudja,, hogy mit lehet elvárni és azt meg is követeli. De akinek gondja, bánata, panasza van, az nyugodtan hozzáfordulhat.

— Pedig, gondolom néha igazán apró ügyekkel háborgatják.

— Ami nekem apró, az nekik óriási. Nem tűrhet halasztást. Most is itt volt két tsz-tag Szabadszállásról. Földügyben volt valami nézeteltérésük. Nem stimmelt a mezsgyéjük, kijátszásra gyanakodtak. Elmagyaráztam, hogy miről van szó, megnyugodtak. Egy idős néni is felkeresett. A gyerekei nem segítenek rajta, mitévő legyen? — kérdezte. Azt tanácsoltam, hogy levélben kérje a támogatásukat, ha ez nem megy, forduljon a helyi tanácshoz.

Legtöbb kérelmező az útjavításokat sürgeti. Ezt annyira a szívén viseli, hogy végszükségben személyes kapcsolatait is felhasználja. Így fordult egy alkalommal egyenesen a honvédelmi miniszterhez és hamarosan katonák érkeztek Szabad- szállásra. Négy kilométeres utat építettek a községnek. Kunszent- miklóson, a tsz dolgozói csináltak kohósalakos utat, 11 kilométer hosszúságban, a saját úthengerükkel. A kunadacsi útra is nagyon ráférne a szélesítés. ígéret már van rá, hogy a lajosmi- zsei szakasz után ezt hozzák rendbe.

Egy szót sem ejt magáróL Csak a tekintete árulja el, hogy fáradt. Az édesanyja betegsége is aggasztja. A hangja csendes, megfontolt. Nem hangoskodással, parancsolgatással tart tekintélyt.

Nincsenek pusztán hivatalos kapcsolatai, közvetlen, emberi kapcsolatban áll a világgal. Erős szálak fűzik a Kiskun-tájhoz és az emberekhez. Ismeri a múltat, a hagyományokat, de semminek sem áll az útjába, ami jobb életet teremthet á tegnapnál. Mesz- sze földön nem tud nála jobb birgepaprikást főzni senki, most pedig azon fáradozik, hogy újból visszaállítsa a kiskunsági birkatenyésztés régi rangját, csak a mai igényekhez mérten, korszerűbb formában. Elismerik, szeretik, adnak a szavára. Egyéniségének meghatározására szinte nincs is más kifejezés, csak az, hogy közéleti ember. „Fent”, a Parlamentben és „lent”, a körzetében. Mindenütt, amerre csak megfordul!...

V. Zs.