Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

1977. április 29. • PETŐFI NÉPE • 5 EGYENRUHÁS SZEREPLŐK A kiskőrösi Periszkóp színpad próbáján Farmernadrágos, pulóveres fiúk nyüzsögnek esténként mostaná­ban Kiskőrösön a városi műve­lődési központ nagytermében. A színpadról hangos énekszó, láb­dobogás hallatszik, a szaválókó- rus fel-felerősüdő hangfoszlányai verődnek ki. Itt próbálnak a Pe­riszkóp irodalmi színpad tagjai. A művészeti együttes több szempontból is nevezetes. Hírne­vét nemcsak a kulturális minisz­ter rangos elismerése és a kü­lönböző országos fesztiválokon három alkalommal is elnyert aranydiplomák alapozták meg. Sajátságos a közönség abból a szempontból is, hogy tagjai ka­tonai szolgálatot teljesítő fiata­lok. A tagság évről évre teljesen kicserélődik. Ez azonban nem veti vissza a folyamatos munkát; a csoport megalakulása óta ál­landó és egyenletes művészi szín­vonalat nyújt. Ügy tűnik tehát, hogy az irodalmi színpad működ­tetői és vezetőt olyan sajátságos „csodaszer” birtokában vannak, aminek a segítségével mindig ki tudják választani a legtehetsége­sebb fiatalokat, s változatlan igé­nyességi tartalmi és formai szempontból is kiemelkedő mű­sorok megvalósítására képesek. Az idei újrakezdés Három fiatalemberrel beszél­gettem a próbák szünetében, akik bemutatkozásul kivételesen nem rendfokozatukat, hanem az együt­tesben betöltött szerepkörüket il­lesztették nevük mellé, tiék't Ló- ránd rendezőasszisztens, Szekér László jelmeztervező, és Jano­vich Albin díszlettervező nyilat­kozott a közelmúltban ismét új­jáalakult irodalmi színpad mun­kájáról. Lényegében mindhárman ama­tőrök, építészmérnöki pályára ké­szülnek, s a katonai szolgálatuk befejeztével kezdik el felsőfokú, tanulmányaikat. — A csoport valamennyi tagja egyetemista, mindnyájan „előfel- vételisek” vagyunk — mondta a rendezőasszisztens. A csoport hu­szonhét tagú. a közös munkát idén februárban kezdtük el. A rendezőnk Kerényi Gábor Miklós, ö vezette már az előzetes kiválo­gatást is. Az pedig úgy történt, hogy négy „rostán" kellett átjut­nunk; a szavalás, ének és tánc* , helyzetekor- lí»|pjk eljfggzesgti kaptuk.... tefedg-- ötvenegyrféháBjv érdeklődő fele vált be, belőlük állt össze a jelenlegi lelkes gár­da. Az irodalmi színpadosokhoz beat-zenekar is tartozik, így tel­jes most az együttesünk. Bemu­tatkozásunkat Hódmezővásárhe­lyen tartottuk meg, ahol részle­teket adtunk elő a készülő mű­sorunkból. A keresztes háború Igényes, bonyolult, mondani­valójában és megformálásában is korszerű színmű bemutatását tűz­te ki célul idén a Periszkóp színpad tagsága. Ralff Schneider: A harmadik keresztes háború cí­mű művét állítják színpadra. A darab eredetileg a rádió számá­• Pillanatkép a próbáról. ra íródott, és a hangjáték átdol­gozása módot adott hatásos ver- ses-énekes-táncok betéteknek a cselekménybe i 1 lesztésére. — Schneider műve mindnyá­junk lelkesedését felkeltette. — magyarázta Szekér László. — A darab jelenlegi formájában ze­nés-táncos. groteszk áltörténeti komédia. Főszereplője egy közép­kor-végi német dalnok, aki ide- oda csavarok a világban. Mond­hatnám úgy is, elindult szeren­csét próbálni. Munkát keres, előbb lókupec lesz, majd egy herceg szolgálatába áll, aki a keresztes háború egyik vezére. Hősünk azonban csalódik a szentföld visszafoglalásának „ma­gasztos” ügyében, s továbbáll. Megfordul sok különös helyen, s megpróbálkozik a pénzszerzés kevéssé etikus módjaival is. így kerül kapcsolatba a herceggel, az uralkodó körök más hitvány kép­viselőivel. akik elfogják, és szo­rult helyzetéből ismét csak a csatatér, a következő keresztes háború seregeihez való csatlako­zás menti, ki.... Az előadást, sok zM gg mntóálmas tárfcjclenotek élénkítik, .összesen ,1 jzennyo.lv. dalt éneklünk el. A darab így egész órás terjedelmű, s mondanom sem kell, hogy a betanulásába igen sok energiát fektettünk. Közben felújítottuk a „régi" Pe­riszkóp egyik sikeres produkció­ját. az érdél vi népszokásokat fel­elevenítő Sófalvi farsangtemetés című előadást. Ezzel egész estét betöltő műsorunk van. A rendező helyett A színpadon táncoló fiúkat a sötét, üres nézőtérről Szabó Sán­dor, a Budapesti Gyermekszín­ház szó ló tánc os a figyelte. Ki­mondta, hogy mindössze három hete vendégeskedik az együttes­nél, a távollévő rendező kérésére segédkezik a táncok koreográfiá­jának betanításában. — Nagyon meglepett a Pe­riszkóp színpad újdonsült tag­jainak tehetsége, mozgáskultúrá­ja. kitűnőek az együttes adott­ságai — jegyezte meg. — Kevés útmutatást kell adnom, hamar megértik az elgondolásaimat, és igen lelkiismeretesen dolgoznak a próbákon. Ritkán találkoztam ilyen jó képességű amatőr társu­lattal, s biztos vagyok abban, hogy egy esztendő alatt a meg­újult Periszkóp ismét az országos élvonalba emelkedhet. □ □ □ A színpadi gyakorlatokat fi­gyelve eszembe jutott, hogy az együtes tagjai egy év múlva ci­vil diákokká válnak. A Buda­pestre tervezett nemzetközi egye­temi színjátszó fesztiválon, aho­vá meghívást kaptak, már mint diákok mutatják be produkció­jukat. Ez lesz számukra az utol­só közös szereplés — s közben a* Periszkóp színpad új tagsága ismét megkezdi munkáját Kis­kőrösön. A jelenlegi társaság szétszéled. Sokan közülük a fővárosban ta­nulnak, de többségük vidéki fő­iskolák, egyetemek hallgatója lesz. Érdekes, hogy egyikük sem forgatja a fejében azt. hogy a színpadra "cserélje fel választott hivatását. Magukkal viszik vi­szont a közös próbák és a nyil­vános szereplések izgalmát, a kulturált előadóművészet szere- tetét. Ügvis mondhatnám; óha­tatlanul beoltódtak a színház ős­régi varázsával. És ez mindennél többet ér. Az alkalmi sikerek, a fellépéseket kísérő elismerés munkájuknak csak egyik értéke. Legalább eny- nyire fontos az élménysorozat, amely gazdagabbá teszi szemé­lyiségüket egész életükre. Pavlovits Miklós 110 éve született Fényes Adolf , 1867. április 29-én Kecs­keméten született, középis­kolái elvégzése után először jogásznak készült. Festésze­ti tanulmányait a budapes­ti Mintarajziskolában Szé­kely Bertalannál kezdte 1884-ben, 1887-től Weimar- ban folytatta. Két évig, 1890—1892 Párizsban a Ju­lian Akadémián tanult, majd visszatért Weimarba. 1894-ben hazajött, és Bu­dapesten a Benczúr mester- iskolát látogatta. Ettől kezdve rendszeresen szere­pelt kiállításokon. 1899 nya­rán festett először Szolno­kon. A Művésztelep egyik alapítója, hűséges és ki­emelkedő jelentőségű mes­tere, a századforduló ma­gyar festészetének egyik kiváló egyénisége. 1902-től négy évtizeden át dolgozott Szolnokon, az év nagy ré­szét ott töltve. Művészeté­ben három nagy stílus-pe­riódust különböztethetünk meg. Első korszakában úgy­nevezett Szegény ember-so­rozatát festette, monumen­tális hatású, komor hangu- latú sötét tónusú egy-két alakos kompozícióit: a Napszámos, az özvegy, Anya és gyermeke stb. cí­mű remekeit. A század ele­jén Szolnokon képei egyre világosabbakká váltak és az élénk színhatások egyre nagyobb szerepet kaptak műveiben. E második kor­szaka részben az impresz- szionizmushoz (Kisvárosi délelőtt. Babfejtők). részben a posztimpresszionizmushoz (Testvérek, Mákoskalács) kapcsolódik. Legszebb mű­vei ekkor születtek. Har­madik korszakában főként mesebeli tájakat, bibliai je­leneteket festett romanti­kus felfogásban. A második világháború idején teljesen visszahúzódik, elkeseredik, 1944-ben gettóba hurcolják. 1945. március 14-én agyvér­zésben halt meg. — Nagy­szabású emlékkiállítása volt 1960-ban a Magyar Nemze­ti Galériában. • Napszámos. Évről évre több azoknak a kisdobosoknak és úttörőknek a száma, akik ősszel vagy tavasszal — esetleg mindkét évszakban — vándor­botot vesznek a kezükbe és kirándulni, táborozni indulnak. Termé­szetesen a vándorbot már csak jelkép, azok sem használják, akik a turistáskodas igaz/ formáját választják, gyalogszerrel járják a hegye­ket, esténként pedig sátrat vernek, — reggel lebontják, — és indul­nak tovább. Tavaly megyénkből csaknem húszezren vettek részt különböző ki­ránduláson, túrán, vándortáboroztak, vagy jó munkájuk jutalomkép­pen tölthettek 1—2 hetet Csillebércen, Zánkán, Kunfehértón. A leg­kiválóbbak a szovjet úttörőtáborba, Ártyekbe mehettek. (Az elmúlt - esztendőben pontosan száztizenhárman voltak.) Különösen örvendetes, hogy a kisdobosok közül is egyre többen je­lentkeznek táborozni: tavaly hatezren, — az id.én az előrejelzések sze­rint hétezren ismerkednek a Bükk, a Mátra vagy éppen a Mecsek szépségeivel. Örömmel adunk helyet az idei vándortá’borokról szóló ismertetés­nek. összesen huszonhárom csapat választotta a pihenésnek, üdülés­nek ezt a formáját. Bizonyára nem véletlenül valamennyien a hegyek közé mennek. A halasi úttörők a Mecsekbe, a kiskőrösiek Vas me­gyébe. A Vértesben táboroznak a kelebiai és a katymári pajtások. So­kan indulnak a Mátrába Bácsbokodról, Kecskemétről és Tiszaalpár- ról. Izsákiak és kecskemétiek vándor-táboroznak a Bükkben, — má­sik kecskeméti csapat tagjai a Bakonyban verik fel a sátrakat. A Zempléni hegyekben túráznak a kaskantyúi, tabdi és kiskunfélegyhá­zi úttörők. Halasiak és kecskemétiek úticélja a Cserhát, az izsákiak és a kalocsaiak a Gerecsével ismerkednek. „A Partizánok útján” — elnevezésű túrán vesznek részt a hajósi úttörők, mig a Ságvári-emlék- út az izsákiaknak jutott. Ritkán járt, kevéssé ismert helyet, a Zselic- séget keresik fel a szalkszentmártoniak. Olyan érdekes, értékes terveket mutattak be a túravezetők, hogy már most örvendezhet valamennyi úttörő, aki részt vehet ezeken az utakon! A továbbiak folyamán hírt adunk a csapattáborok helyéről is. Az előbbiek­hez kapcsoló­dik Sz. Kiss Ildikó, kecske­méti gárdakró­nikás beszá­molója. Ildi a leninvárosi is­kolába jár, tagja a Szalvai Mihály úttörő- gárdának. Be­számolója egy jól sikerült ki­rándulásról szól: Budapes­ten, a Hadtör­téneti Múze­umot keresték fel, kétszázan. „A tavaszi szünet idején hét iskola út- törögárdis­táinak szerveztek kirándulást az MHSZ kecskeméti Tartalékosok Klubjának aktivistái, Jakucs Gá­bor tanár, és Mészáros Antal őr­nagy vezetésével, Nagyon sok érdekes dolgot ta­nultunk, láttunk! Olyan történe­lem-óráknak voltunk résztvevői, amelyeken a tanultakat meg jele­nítették, • 'íftVtőkiín, vagy éppen az ered^i^ dokumen­tumot láthattuk — az adott kor­szakkal kapcsolatban — tárlók­ban. Annak pedig különösen • Kecskeméti úttörőgárdisták a budapesti Hadtör­téneti Múzeumban. örültünk, hogy a múzeum okta­tási osztályvezetője engedélyezte hogy fényképezzünk. Tettük isi Jut a képekből a kecskeméti út­törőház kiállításaira, és jut a mi naplóinkba is. Persze, valameny- nyien kiválasztottunk egy ne­künk különösen tetsző részletet Az én brigádomnak legjobban ‘ f$48^4$e$ féza badságnafc do­kumentumai tejszettek. _ Nagyszerű nap volt — ezzel a gondolattal tértünk haza!" Lezajlott a költészet napjának s/n- valóversenye Szabadszálláson. A kot korcsoportban versengő pajtások — 5—-6-os és 7—8-osok — egy maguk vá­lasztotta József Attila költeményt, es még egy verset mondtak el. A bíráló bizottság elnöke. Bánffy György szín­művész. valamint Margittay Ági és Miszlay István gondos mérlegelés után állította fel a sorrendet, tett javaslatot a különdíjak kiadására. Az első cso­portban Bállá Tibor tiszakécskei. Rad- na László fajszi és Tóth István iász- szentlászlói úttörő jeleskedett. A kecs­keméti járás úttörőelnökségének kü- löndíját a tiszakécskei Finta Pál Ervin kapta. A második korcsoportban első lett Balogh Anikó (Szabadszállás) második Horváth László (Dávod). A harmadik helyen a géderlaki Fekete. Mária és a dunaegyházi Ágoston Zsolt osztozott. A S7nHnrN/állási művelődési ház külön­üli., Balta Tibor kecskeméti úttörő kapta. Selmeci Katalin Rejt vény fej tőknek Az elmúlt héten közölt, kisdobosok­nak szánt rejtvény helyes megfejtése: Vörösmarty Mihály. A nyertesek ne­vét ezen a héten Berente Antal, a kecs­keméti Zrínyi Ilona Iskola 4/a-s kis­dobosa húzta ki. Az itt felsorolt paj­tásoknak a könyvjutalmakat postán küldtük ki: Rózsa Etel, Városföld; Pl« vánszki Zsuzsanna, Nagybaracska: Ba­logh Ernő, Szakmar; Németh Dömö­tör, Kiskunfélegyháza; Varga Pál, Kecskemét; Hegedűs Attila, Tiszakécs- ke; Gyetvai Zoltán, Mélykút; Kókai Pál, Agasegyháza; Szalma Ilona, Sü— kösd; Faragó János, Ballószög. (15.) — Hol dolgozol? — kérdezte Tatár. — Azt hiszem, már sehol. El­vileg még főosztályvezető vagyok az INVESTCOOP-nál, felfüg­gesztve, amíg ki nem rúgnak és be, nem kaszliznak zacskót ra­gasztani. Hálából, hogy abból a kócerájból, ami voltunk, azt csi­náltam, ami ma az INVEST- COOP. — Legyintett: — Csak zabáltuk az állami dotációt, most meg nemzetközi súlyunk van, és ezt én csináltam. — Ügy látszik, mást is csinál­tál, ha most így áll a szénád. Próbáld meg logikusan elmonda­ni, mi történt. — Végighallgatsz? Tatár elnyomta a cigarettáját: — Fölösleges kérdés: Harmadik fejezet Hullámzott a tömeg a mozi előtt a higanygőzlámpák fényé­ben, ellepte a nagy gyepágyak között kígyózó aszfaltos utat is, s a parkolóhelyre igyekvő autók reflektoraikkal villogtatva pró­báltak átvergődni a sokaságon. A bonctani intézet ‘ felől tíz-ti­zenöt medikus közeledett egy csomóban, körülvéve azt a társu­kat, akinek a hóna alatt bőrtokos táskarádió szólt. Maszat észrevet­te őket. — Gyere — fogta karon Bélát, —, hallgassunk egy kis ricsajt, amíg be nem engednek. Az egyetemisták se jutottak előbbre, körbeverődtek. Maszat lábujjhegyre állt, hogy átlásson a magas fiúk válla fölött, s rög­tön el is nevette magát: — Dilis vagyok. Nekem min­dent látnom kell. És ezek nem is zenét fognak — biggyesztette le a száját. A rádióból szaporán pergett a szpíker szava: — Igen, de Gaulle csaknem háromszázezer kilométert utazott a világ körül, és az országok tucatjaiban addig szólított forra­dalomra, a kelet-európaiak for­radalmára az oroszok ellen, a la­tin-amerikaiakéra a jenkik el­len, a francia kanadaiakéra Ka­nada ellen, míg a forradalom valóban kitört, éppen Franciaor­szágban, a saját házában, amit, miközben buzgón sepert idegen ajtók előtt, elmulasztott rendbe tenni. Rendőrök lövöldöztek gáz­gránátokkal diákokra, munkások szállták meg a gyárakat, művé­szek énekeltek protest-songokat, mindenki helyett, akinek a po­fájába tapostak, mint az egyik dal mondja, másfél százezer ta­nuló lázadt fel, parasztok kere- peltették tiltakozó ütemben trak­torjaikat ... Egyre többen verődtek össze a rádiós diákcsoport körül, a tö­meg egymáshoz szorította Bélát és a lányt, aki meglepetten pis­logott körül, s belekapaszkodott a fiú karjába. — A munkások gyárak százai­ra tűzték ki a vörös lobogókat, a Renault-művek dolgozói sa­lakkal töltött targoncákkal re­kesztették el a kapukat, bezár­ták igazgatóikat, s a sztrájkőrök mindig hajnali kettőkor fütyül­nek riadóra, mert ismerik a rendőri készültségeket, éjjel két óra az ő órájuk. Letették a mun­kát a dokkmunkások is, Bor­deaux előtt kirakatlanul veszte­gelnek a teherhajók, s a legtöbb kitűzte a vörös labogót. Liftes­fiúk. szakácsok és komornyikok vették át puccsszerűen az előke­lő Pallas Athéné-szállót, és a vendégek, köztük a legprominen- sebb, a jordániai Husszein ki­rály, beleélhették magukat a ro­konszenvezek szerepébe... — Gyere — rángatta meg Maszat a fiú karját. — össze­nyomnak. — Maradj veszteg! — rándult ingerülten Béla szeme. —■ Téged ez érdekel? — cso­dálkozott. a lány. — Hallgass már... — De odavagy! — rázta meg durcásan a fejét Maszat. —• Akárcsak bent a gyár­ban ... Jól van, hallgatok — szo­rította szája elé a tenyerét.. A medikus, aki a rádiót tar­tótra, élvezte a sikert, és feje fölé emelte a készüléket, hogy minél többen hallják. — A benzinkutakban elapadt a benzin, a bankok pénztáraiban a pénz, kiürültek a szupermarke­tok, bezárt a Folies Bergeres, mert a vetkőző lányok harminc százalékkal több bért és több vécét követelnek, mivel jelenleg ötven lánynak jut egyetlen il­lemhely, sztrájkolnak a vonósné­gyesek, és a férfikórusok, a met­rókalauzok és a taxisofőrök, a stewardessek és a pilóták, és Pá­rizs grófja, a francia királyok utolsó sarja levelében azt írta a tábornoknak, hogy ez a lázadás nem egyéb, mint felkelés egy széthullott társadalom ellen, amelyet már csak azok vallanak magukénak, akik még tudták tartani kiváltságaikat... A iegyszedők kinyitották a mozi ajtóit, a tömeg meglódult, és az épület felé sodort minden­kit. a rádiót is, amelyből már csak foszlányok jutottak el Bélá­hoz. — Taxisofőrök a sebesülte­ket ... a barikádharcosok... Cohn Bendit diákvezér ... Maszat felnézett a fiúra: — Törődnél velem is egy ki­csit? Béla rámosolygott: — Ha szépen megkérsz. — Szépen megkérlek — ka­paszkodott bele a lány, mert va­laki nagyot lökött rajta. — Te... Te okos vartv. Mondd el nekem, minek balhéznak, mit akarnak ezek a franciák? — Rendesen élni. Akarsz még ilyen okosakat hallani tőlem? Besodródtak a nézőtérre. Va­laki integetett Maszatnak, a lány is felemelte karját, s amint le­ültek, odahajolt Bélához: — Ez az asszony velem dolgo­zik a szalagon. Ha összejönnénk a szünetben, nehogy Maszatnak szólíts előtte! — Kisasszonynak szólítalak majd és magázni foglak. — Jaj, az nagyon előkelő lesz. — A lány felnézett a mennye­zetre, ahol egymás után kialud­tak a lámpasorok. — Mit gon­dolsz. fognak győzni ezek a for­radalmárok. ezek a franciák7 — Szeretnéd, ha győznének? — Te szeretnéd? — Igen. — Akkor én is — ráncolta a homlokát. Maszat. Megszólaltak a hangszórók, a vásznon megjelent a világhíradó forgó földgömbje. — Hát győzzenek — súgta Ma­szat, Béla bólintott. Miért mondaná meg Maszatnak, amit gondol? Tavaly, amikor Amerikában vol­tak a négerlázadások, minden századnak tartottak előadást a politikai, osztály tisztjei, hát ugyanaz lesz most Franciaor­szágban is: ha az állam nem bír máshogyan a néppel, bevetik a hadsereget, ez a szabály, mihelyt komolyra fordul a helyzet. Dré­gely főhadnagyot szerették hall­gatni, mert sohase papírról olva­sott, mint némelyik bunkó tiszt, és rrpndig meg lehetett érteni, amit magyarázott, azt is hallot­ták róla, hogy tanár is lehetne, mert elvégezte az egyetemet... ♦ * * Erika megkönnyebbülten for­dította meg a kulcsot a zárban. Rendkívüli világnap: fél tíz, és Kunovánék máris elmentek... Vigyázva benyitott a gyerek szobájába. Jól sejtette, Tamás el­aludt. Megigazította rajta a pap­lant, felvette a padlóról a nád- rágját. és a székre tette, odaha­jolt a gyerek fölé, szerette volna megcsókolni a kerek kobakját, de nelfn mert hozzáérni: feléb­redne. Leilei már a hálóban vetkő­zött. Erika hozzáfogott, hogy ösz- szeSzedje a tálcára a terítéke­ket, s közben — szórakozottra fogva a hangját — megkérdezte: — Miért nem hozod össze Ku- novánt Káldival? Leilei meglepetten fordult meg az ágy mellett: — Hát ez hogy jutott eszedbe? — Gondoltam ... Panaszkodott, nem? Káldi tudna neki is segí­teni, ha összehoznád őket. — Telne az idejéből. Leilei bosszúsan a székre akar­ta dobni a nadrágját, de vissza­fogta a mozdulatot, pontosan összeillesztette a szárak élét, s így terítette a széle támlájára a nadrágot. — Lehet, hogy kitelne az ide­jéből, de az is lehet, hogy ma­gamra bosszantanám. Mi szüksé­gem erre? —■ Azt hittem, hogy mivel Ku-V nován a barátod... — Erika lassan sorba rakta az evőeszközt a tálcán. Ha az ember segíthet a barátján ... :— Nincs értelme az olyan se­gítésnek, amivel az ember ma­gának okoz kárt. Én jó viszony­ban vagyok Káldival, de ez nem jogosít fel, hogy mást is a nya­kára vigyek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom