Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
• PETŐFI NÉPE • 1971. április 29. A konkrét helyzet konkrét elemzése TÖBB, MINT MUNKAALKALOM Űj üzem épül Kunszentmiklóson Az iparvállalatok egyik gondja, hogy egy-egy termelőegységben sokféle munkaműveletet végeznek, sok szakma van jelen. S ahol sokfelé kell ügyelni a vezetőnek, sokmindent kell számontartaniuk a szervezőknek — s nem utolsósorban sokmindenre kell költeni a fejlesztési alapból —, ott a szellemi és az anyagi eszközök elaprózódnak. A vállalatok belső munkamegosztásának hiánya ezzel fékezi a termelékenység és a gazdaságosság javítását, nehezíti a termékek korszerűsítését. Hasonló problémájának megoldására a közelmúltban jelentős beruházást készített elő a Villamosberendezés és Készülék Művek: központi acélszerkezeti üzemet hoznak létre Kunszentmiklóson. Egy középüzem pártbizottságának terve kerüU a minap a kezembe. A munkaterv a jelen ötéves tervidőszakra fogalmazza meg a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda tennivalóit. Átfogó. minden fő területre kiterjedő dokumentum — országos vagy megyei szintű programnak is megfelelne. Az adott üzem párt- bizottsága tervének, sajnos, már sokkal kevésbé. A helyi cselekvés irányításához ugyanis túlságosan általános, elvont, nem elég kézzelfogható és konkrét, hiányzik belőle az „itt és most”. Egész és rész Ha egy hadsereg támadásba lendül, minden szakasznak megvan a maga konkrét feladata. De ez nem azonos az egész hadsereg feladatával, s a szakasz tervét nyilvánvalóan nem úgy készítik, hogy lemásolják a hadosztály támadási elgondolását. A politikai munkában is szükség van ilyen megkülönböztetésre (mozgalmi zsargon nyelvére fordítva a „szintek szerinti differenciálásra”). Ám még ma sem ritkaság a másolás: különböző központi vagy megyei elhatározásokat vagy állásfoglalásokat „egy az egyben" vagy legfeljebb rövidítve átvesznek, ahelyett, hogy alkalmaznák azokat a helyi viszonyokra. Holott az országosan vagy megyeileg megjelölt feladatok egynémelyike erre a kisebb egységre alig-alig vonatko zik. mások érvényesek, de kevésbé fontosak, néhány tennivaló viszont kiemelt jelentőségű, s ezért ezen a helyen az átlagosnál sokkal nagyobb figyelmet igényel. Lehet, hogy valamely átfogó feladat megoldását nekik csak áttételesen kell elősegíteniük, de ennek szerepe mégis oly fontos, hogy különleges erőfeszítéseket követel. Ám ez csak akkor tűnhet ki, ha a központi döntéseket nem egyszerűen tudomásul veszik, hanem átgondolják a belőlük helyileg adódó tennivalókat. A mezőgazdasági .nagyüzemi! biztosítás az elmúlt években is, de 1976-ban méginkább betöltötte funkcióját, a termelés biztonságát szolgálta. 1961-től 1975-ig 1774 millió forint díjjal szemben, 1811 millió kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító a mezőgazda- sági nagyüzemeknek Bács-Kis- kunban. 1974-ben a Petőfi Népe kezdeményezésére létrejött „Mezőgazdászok vitafóruma”, a 17 hozzászólásból álló cikksorozat záró- ankétja már összefoglalta az igényeket és megállapította: a biztosítás szükségessége nem vitatható, de a mezőgazdasági nagyüzemek számára alkalmasabb konstrukciót kell létrehoznunk. Ez azóta megvalósult. A megye egyetlen évének káralakulásából hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az 1976-os év növénykárai a kialakított biztosítási védelem objektív voltát bizonyítják. Megyénkben különösen nagy a jelentősége a szőlő és gyümölcs termesztési biztonságának, hisz itt van az ország szőlőterületének 27 százaléka, amely az árubor 43 százalékát adja, és a gyümölcsterület 15 százaléka, ezáltal az országban előállított gyümölcs- konzerv 20 százaléka innen kerül ki. Dr. Csepregi Pál, a Kertészeti Egyetem tanára 1976. június 1—2-án Kiskunhalason és Kecskeméten rendezett ankéton megállapítja: „A szőlő számára nem optimális természeti köonyezet gazdasági következményeit egy- egy gazdaság alig viselheti el. A gazdaságos és minden vonatkozásban fejlett szőlőtermesztés nem egy-egy üzem, vagy termőtáj, nem is szakágazat, hanem az egész népgazdaság ügye.” Ugyanezen az ankéton Bor- sody Miklós, a Borgazdasági Vállatok Trösztjének vezérigazgatója a következőket mondja: „Az alacsony hozam színvonalából viszonylag magas önköltséget és az önköltségeknél alacsonyabb felvásárlási árak miatt a termés nemhogy megfelelő jövedelmezőséget biztosítana, hanem a kiemelkedő gazdaságoktól és évjáratoktól eltekintve a szőlőtermelés ráfizetéssel jár, az egyszerű újratermelés feltételeinek a megNapjainkban például sok szó esik arról, hogy gazdasági fejlődésünknek középponti kérdése a hatékonyság fokozása. Országos vagy megyei szinten nagyon fontos ennek a leszögezése, hiszen alapvetően meghatározza a cselekvés irányát. Egy üzemi párt- bizottság, vagy különösen egy alapszervezet viszont már nem szabad, hogy megálljon ennél a fogalomnál. Hiszen a hatékonyság tág fogalom; fokozása az egyes munkahelyeken mindig valamilyen konkrét tennivalót jelent. A pártszervezetnek éppen ezt kell megállapítania, s nem ismételgetnie az országos követelményt. Az egyes dolgozó vagy a brigád számára ugyanis ezzel még vajmi keveset mondtunk. „Jó, megértettem, hogy ez a feladat ma Magyarországon — válaszolja —. de én itt a munkahelyemen mit tegyek?” Nos, ha a pártszervezet, a társadalmi szervezetek erre nem tudnak választ adni, akkor a hatékonyság emelését célzó politikai , munkájuk hatástalan marad, nem váltódhat kézzelfogható tettekre. Jó és rossz példák Jó dolog, hogy ezt mind több pártszervezetben értik meg, s formálják aszerint a pártmunka tartalmát, irányát. Ezeken a helyeken érdemben hasznosítják a napjainkban különösen időszerű lenini intelmeket a konkrét helyzet konkrét elemzésének szükségességéről. Megkeresik, hogy a maguk területén melyek a konkrét teendők, s erőfeszítéseiket ezek megvalósítására összpontosítják. A politikai munkában mindenekelőtt ezeket a konkrét célokat ismertetik, magyarázzák, népszerűsítik, s nem állnak meg az általános összefüggéseknél. Ezért munkájuk hatása is nagyobb és kézzelfoghatóbb. Miért nem történik ez mégsem mindenhol így? Bizonyára közrejátszik benne a kényelmesség, hiszen a határozatok értelemszerű adaptálása sok fejtörést, gonteremtése sok esetben problémát okoz.” Köztudott, hogy az egyes intenzív szőlőfajták magas műveléssel nagyobb termést hoznak, de fagyra lényegesen érzékenyebbek, mint a hagyományos fajták fejműveléssel. Tehát egyes szőlőfajták és a magas művelés elterjedése együtt jár a fagyveszély növekedésével és az üzemek biztosítási védelem iránti igénye fokozódik. 1976-ban a mezőgazdasági nagyüzemek 242,5 millió forint növénybiztosítási díjat fizettek £s 336,6 milliós kártérítést kaptak. Az 1976-os év csendes jégjárásúnak mondható, hisz az elmúlt 14 évben megyénkben átlagosan 37 jégnapot észleltek. 1972-ben pedig csak 29, és a jégverések intenzitása is lényegesen enyhébb volt, mint az előző években. Az összes növénykárból 10—12 százalékot tett ki a jégkár, csaknem 90 százalékát az április végi fagykár okozta. 1976-ban gyümölcskárra 53 871 millió forintot fizetett a megyében az Állami Biztosító, amelyből minőségi jégkár 9,8 millió forint volt. A gyümölcskárok 82 százalékát a tavaszi fagy okozta. 1976 előtt nem lehetett fagybiztosítást kötni, így a gyümölcsösökben tavaszi fagy okozta terméskiesést az üzemeknek maguknak kellett vállalniok. A szőlő- és gyümölcskárok alakulásából az új biztosítási forma első évének a végén megállapítható, hogy- a tavaszi fagykárok kockázatba vállalása a bevezetett biztosítási konstrukció igénybevételének szükségességét aláhúzza. A mezőgazdasági nagyüzemeket évek óta foglalkoztatja az, hogy miként lehetne a visz- szatartott biztosítási díjakból olyan tartalékokat képezni, amelyek a gazdálkodás zavartalanságát fenntartanák, és az esetleges veszteségeket kiegyenlíthetnék. Ennek számos akadálya van, népgazdasági, üzemgazdasági, életszínvonal-politikai szempontból. Én csak egyet említek, azt, hogy Bács megyében a mező- gazdasági nagyüzemek biztonsági tartalékalapjai jelentősen polarizálódtak, így nem tölthetik be azt a szerepet, hogy a termelés folyamatosságát teljes mértékben biztosítsák. Bács-Kiskunban 54 szövetkezeti gazdaság tartalékai még az 1 milliót sem érik el. A bruttó dolkodást, olykor elmélyült vizsgálódást igényel. Igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a pártszervezeteket olykor a felsőbb elhatározások mennyisége is ilyen irányban befolyásolja. Emiatt nem mindig marad elegendő erő, energia, idő ahhoz, hogy valamennyit érdemben átgondolják és megkeressék a helyi alkalmazás módjait. Elemzés és cselekvés Talán egy félreértés is közrejátszik a konkrét elemzés időnkénti elmulasztásában. ■ Volt egy időszak, amikor a pártmunkát túlságosan eluralták az elemez- getések és ez kárára lett a cselekvésnek. Szükségessé vált tehát a végrehajtás előtérbe állítása. Ez néhol olyan reflexeket váltott ki, hogy „mondjátok meg, mi a döntés, és mi mindenféle szó nélkül végrehajtjuk”. A párt- politikai munkában azonban a határozatok jó végrehajtása —az esetek túlnyomó részében — a helyi körülmények, szükségletek, teendők gondos számbavétele nélkül lehetetlen. Az ilyesfajta — a megvalósítás feltételeinek megteremtését előkészítő, s nem azt helyettesítő — elemzés nem árt a cselekvésnek, hanem ép- penhogy elengedhetetlen. Az elemzés és a végrehajtás szembeállítása, a politikai munka e két fázisának végletes ellentétként való kezelése ezért csak árthat az ügynek. Nem elemzés a cselekvés helyett, s nem is cselekvés elemzés nélkül, hanem elemzés a cselekvés sikere érdekében — csak ez lehet a helyes út. A takarékosság előterében álló feladat ma. Sok mindennel kell és lehet takarékoskodnunk — a gondolkodásai azonban-nem! A konkrét tennivalók átgondolását egyetlen politikai feladat esetében sem szabad „megspórolni”. Hiszen az átfogó elhatározásokat, törekvéseket a helyszínen enélkül nem lehet átültetni a gyakorlatba. Gy. L. termelési értékhez viszonyítva a tartalékalap legtöbb nagyüzemben alig haladja meg az 5 százalékot, sőt igen sokszor ez alatt van. Természetesen nemcsak pénzbeni, hanem áruban . való tartalékolás is növeli a biztonsági tartalékalapot, azonban ennek a fejlesztése is korlátokba ütközik. A fentiekből megállapítható, hogy legtöbb mezőgazdasági üzem nem képez akkora tartalékokat, amellyel a termelés biztonságát garantálni tudná. Ha pedig van Tükrök • A Műszaki Üvegipari Ktsz 1977-ben 120 millió forint értékű tükröt állít elő. A legkisebbek a fogorvosi tükrök, a legnagyobbak pedig a 3 méter átmérőjűek. Az idén 15 országba exportálnak, az USA-tól, Kuvaitlg. Képünkön: Ellenőrzik a kész visszapillantó tükröket. (MTI-fotó - Soós Lajos — KS) Világjáró kamionok A bolgár közlekedési vállalat, a Mezsdunaroden Avtomobílen Transzport — ismert rövidítéssel a MAT — tehergépkocsijai több világrész országútjait járják szállítmányaikkal. A vállalatot 1960-ban alapították. Azóta a kocsiparkja 35-szö- rösére, a rakodófelület 62-szere- sére növekedett. A MAT az elmúlt évben is 2300 modern, nagy teljesítményű, nehéz szállitójár- művet vásárolt. A bolgár kamionok Európán kívül a Közel-Kelet, valamint a Földközi-tenger melléki Afrika államaiba is fuvaroznak. Az idén újabb országokkal bővül az útvonalhálózat: már Indiába is szállítanak árut a bolgár kamionok. (BUDAPRESS —SÓFIAPRESS) Ilyen tartalékuk, akkor azt legolcsóbban a biztosítással óvhatják meg, az esetleges teljes megsemmisüléstől. A legtöbb üzem vezetői ezt felismerték, és meg is kötötték a biztosítást. A példák és az előző évek gyakorlata is azt igazolják, ahogy a növénytermesztés fejlődik, úgy a növénybiztosításnak együtt kell fejlődnie az ágazattal. Móczár József igazgatóhelyettes, Állami Biztosító megyei igazgatósága A beruházás költsége kétszáz- millió forint. Jelentősége azonban a tetemes összegen is túlmutat. A nagyvállalat ötmilliárd forintos termelési értékének nagy hányada villamos energia elosztására és kapcsolására szolgáló berendezés. Értékes és világszerte keresett beruházási javak ezek. Gyártásuk fejlesztésére ebben a tervidőszakban összesen félmilliárd forintot fordítanak. — A VBKM-nek több gyára készít energetikai berendezéseket — mondja Holop Ferenc, a vállalat műszaki fejlesztési főmérnöke. — Valamennyi gyárnak saját lakatosműhelye van, ahol a kapcsolószekrényeket gyártják. Ezek a műhelyek az utóbbi években egyre kevésbé tudták kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket a piac, s maga a vállalat is támaszt. Konstrukcióik túlontúl változatosak voltak. Részben emiatt, részben a műhelyméretek miatt, munkájuk termelékenysége nem fokozható, s így azt a többletet nem is képesek gyártani, amelyet pedig állandóan bővülő értékesítési lehetőségeink diktálnak. Az energetikai berendezések fejlesztésének, gyártásuk növelésének éppen ezek a műhelyek váltak akadályává. Először a szekrénytípusok számát szűkítettük. Ma mindössze három alapkonstrukciót gyártunk, adataikat vállalati szabványok rögzítik. Ebből a „szekrénysorból” már lehet és érdemes is' nagy sorozatú folyamatos gyártást folytatni, mégpedig minden tekintetben korszerű technológiával, finomra csiszolt munka- szervezési rendszerben. Ezt a lehetőséget váltja valóra a kun- szentmiklósi beruházás. A vállalat vasszerkezetgyártó kapacitása már ma is kevesebb a szükségesnél. Más üzemekkel A gépjárművel rendelkező vállalatok, nagyüzemek, de magán- személyek is jól ismerik azt a rendelkezést, amely szerint a járműveket meghatározott időben úgynevezett időszaki műszaki felülvizsgálatra kell vinni. A vizsgát megelőzően azonban ezt a szándékot — írásban, az úgynevezett egységcsomag megvásárlásával — a KPM Autófelügyeletnek be kell jelenteni. A gyakorlat eddig az volt: a tulajdonos a postán megvásárolta az egység- csomagot, kitöltötte, s a benne levő borítékba a KPM Autófelügyeletnek elküldte. A gyakorlat továbbra is megmaradt, csupán egyetlen nehézség akadályozza a zökkenőmentes lebonyolítást: nem lehet kapni a postán egységcsomagot. Szerettünk volna pontos tájékoztatást kapni erről a „hiánycikkről”, s a postánál érdeklődtünk. A válasz kiábrándító volt. A posta már nem is egyszer levélben kérte felügyeleti szervét, hogy küldjenek egységcsomagokat, a válasz azonban mindig nemleges volt, a nyomdai kapacitás hiányára hivatkoztak. A KPM Autófelügyeleténél hasonló tapasztalatokat szereztünk, ők is észlelték az egységcsomagok hiányát, ugyanis járműveiket vizsgáztatni szándékozók hozzájuk fordultak ilyen kéréssel. Az Autófelügyelet — mondani sem kell — ilyen cikkeket nem hoz forgalomba. Az autótulajdonos — legyen az vállalati vagy magánszemély — meglehetősen furcsa helyzetbe került néhány papír hiánya miatt. A forgalmi engedély érvényességi ideje vészesen közeledik a lejárat napjához, ám egységcsomag hiányában képtelen elvinni járművét vizsgáztatni, s ha a forgalmi engedélye lejárt — elég széles körűek a rendőri ellenőrzések — leveszik a rendszámot, bevonják kooperálva megoldjuk ugyan a szekrények gyártását, a termék minősége és a gyártás szervezése szempontjából azonban ez a megoldás nem tökéletes. Legnagyobb hibája mégis az, hogy sok ember kell hozzá. A tervidőszak végére már ezer lakatost foglalkoztatna a kapcsolószekrénygyártás. A központi üzem azonban kétszáz dolgozóval oldja meg — 1979-ben — a termelést. Termelékenysége tehát csaknem ötszöröse lesz a mostani műhelyekének. ' De nemcsak több szerkezetet gyárt majd az új üzem, hanem jobbat is. Műszaki berendezésére 90 millió forintot szánunk. A bevezetésre kerülő technológiák — például a műanyagporszóró „festő” berendezés — egyben azt is lehetővé teszi, hogy felzárkózzunk, a világszínvonalhoz. A kunszentmikíósi üzem fejlesztése nemcsak az acélszerkezetgyártás korszerűsítéséből áll. Bővítjük az ottani szerelési tevékenységet, s itt folyik majd az egyedi szerkezetek gyártása is. A telep új szociális létesítményekkel gazdagodik, s bekapcsoljuk a gáz- és csatornahálózatba. A beruházás munkaerő-igényével összhangban pedig anyagilag is hozzájáruljunk a nagyközség gyarapodásához. Az üzemről el kell még mondani, hogy szakmai gárdája eddig is bizonyította tudását;- ‘ munka1; szeretetét. Erre alapozza a vállárát‘Ti; most kezdődő1 béétíHÍzáit!.* Terveinket a megyei és a nagyközségi tanács vezetői támogatják. Nem egyszerű munkaalkalomnak tekintik az új üzemet, amelynek rangját korszerűsége és termelékenysége szabja meg. A VBKM szemében viszont a gyárak közötti termékszakosítás növeli a beruházás jelentőségét. Zsembery Ágnes a forgalmi engedélyt. Hozzá kell tenni, hogy ez esetben sem a rendőr, sem pedig a gépjármű tulajdonosa nem követett el szabálytalanságot. Az egységcsomag hiányának azonban mindenképpen a tulajdonos látja a kárát. Vizsgálódásaink során sikerült betekintést nyerni egy KPM Autófelügyeleti szakágazati utasításba, amely szerint ez év március 1-től műszaki jogosító vizsgákon azokat az adatokat, amelyek az azonos típusú járműveknél mindig egyezőek, a KPM Autófelügyelet vizsgabiztosai a vizsgalapra nem vezetik rá. A jogosító vizsgalapokon ettől az időponttól kezdődően csak a jármű fajtájának, gyártmányának, típusának, alváz- és motorszámának megjelölése szerepel. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a KPM Autófelügyelet új rendszerű vizsgalapokat óhajt bevezetni, s azok még nem készültek el, ám a régieket már nem gyártják. Hangsúlyozni szeretnénk, ez csupán feltételezés, az azonban nem, hogy a gépjárműtulajdonosok Budapesttől Makóig, Kecskeméttől Pécsig keresik az egység- csomagokat. Ha a KPM Autófelügyeletnek a már korábban jelzett vizsgalap bevezetése áll szándékában, a nyomtatványokat időben kellett volna megrendelniük, s a régiekből, — miután tavasszal történik a legtöbb műszaki vizsga — annyit biztosítani, hogy ne okozzon ilyen fennakadásokat. A jobb munkaszervezést — jelen esetben a nyomtatványok elkészítését — miután közérdekről van szó, a KPM Autófelügyeletének is figyelmébe ajánljuk, mert nem tartjuk valószínűnek, hogy a járművek forgalomból való kitiltásának következményeit vállalják. Gémes Gábor Növénybiztosítás Bács-Kiskun megyében • Az 1976-os tavaszi fagy után alig maradt barack a dunavecsei Béke Tsz kajszi- ültetvényén. Több milliós kártérítést kapott a szövetkezet. Bolyó István ágazatvezető mutatja a károsult gyümölcsiákat. Hiányzik az egységcsomag • Csepegtető öntözéssel növelik a szőlőtermesztés biztonságát a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság kísérleti ültetvényén. Ez csak az aszályt enyhítette 1976-ban.
