Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

1977. április 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Ott volt a Rózsa Ferenc Művelődési Házban Április 17-én reggel kilenc óra­kor ezer küldött foglalta el a he­lyét az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában Budapesten, Megkezdődött a szocialista bri­gádvezetők V. országos tanácsko­zása. A széksorok egyikében, két Somogy megyei delegátus társa­ságában ott ült Böde József, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádvezető­je is. — Izgalommal készültem a nagy eseményre, amelytől na­gyon sokat vártam, és amiben nem is csalódtam — mondta el Böde József, amikor a tanácsko­zás utáni napokban felkerestem a munkahelyén, a kecskeméti Házgyár lakatos üzemében. A fiatal épületlakatos négy év óta viseli a brigádvezetői tisztet. Lelkiismeretes embernek ismer­ték meg a BÁCSÉP-nél, olyan­nak, aki tudja, mi az: munkás- becsiílet. A Bornemissza Ger­gely nevét viselő kis közösség­nek munkaversenybeli sikerei, az ezüstkoszorús jelvény négyszeri elnyerése azt igazolták, hogy ké­pes munkástársai összefogására, irányítására. Ma a vállalat méltán megbecsült brigádvezetőinek egyike. Nem a véletlen műve volt tehát, hogy a vállalati szo­cialista brigádvezetői értekezle­ten küldöttnek választották az ágazati összejövetelre, ott pedig az országos tanácskozásra. — Szép és hasznos élmény volt számomra ez a tanácskozás — összegezte utólag a benyomásait Böde József. — Az ország veze­tői közül is többen megjelentek, köztük Kádár elvtárs, aki hozzá is szólt. Jól esett hallani, hogy az ország életében milyen fontos szerepük van a szocialista brigá­doknak, és hogy számítanak ránk. A Rózsa Ferenc Művelődési Házban, két napig, sokat érő, or­szágos tapasztalatokat raktároz­hatott el az ember a jegyzetfü­zetébe és a fejébe. Lelkesítőén hatott rám, hogy olyan brigád­vezetőkkel ismerkedhettem meg, akiknek a kollektívája már ma­gas kitüntetéseket érdemelt ki. Az egyik küldött elbeszélte a hozzászólásában, hogy milyen úton jutott el a brigádja a Nép- köztársaság kiváló brigádja címig. Amikor ezt hallgattam, ar­ra gondoltam, milyen szép lenne, ha a fiatalokból álló kis közös­ségünk hasonló nagy célt tűzne maga elé, persze csak hosszabb távra. Megszívlelendő tapasztalatokat adtak közre a tanácskozáson ar­ról, hogy milyen közszellemnek kell uralkodni a szocialista bri­gádokban. Hogyan kell értelmez­ni a hármas jelszót? Többen elr mondták, hogy az első helyre a határidőre és jó minőségben vég­zett munkát állítják ugyan, de fontosnak tartják a művelődést és a szocialista életmódot is. Én ezzel a felfogással egyetértettem. Megfogott, amit a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat bri­gádvezetője mbndott el, hogy minden munkájukra két évre szó­ló garancialevelet adnak. Elgon­dolkodtam, hogy e mögött mi­lyen jó teljesítménynek, pontos­ságnak és felelősségnek kell lenni. Sok szó esett a tanácskozáson a tanulásról. Egyetértettem azok­kal, akik a brigád tanultsági szín­vonalát nem úgy akarják emel­ni, hogy a nyolc osztályt el nem végzett dolgozót nem veszik ma­guk közé. Be kell venni a kollek­tívába az ilyen embereket is, és segíteni kell nekik az iskola be­fejezésében. Ez a méltó egy szo­cialista kis közösséghez. Ugyan­ez a helyzet a szakképzetlen bri­gádtagokkal, ösztökélni kell őket a tanulásra. Itthon mi is segít­jük, biztatjuk az egyik brigád­tagot. Követendő példának tartom, amit az egyik brigádvezető a több szakma elsajátításáról mon­dott. Náluk többen vannak, akik­nek kettő, sőt több szakmájuk van. Egy ember annyit ér, ahány mesterséget ismer. Egy csomó jegyzettel, föllelke­sedve jöttem haza. Szégyenkez­nem nem kellett most sem a Bor­nemissza Gergely brigád miatt, de szeretném ha a jövőben még nagyobb sikereket érnénk el. A. T. S. FEHÉRJEDÚSABB, ÍZLETESEBB KENYÉR Üj búzafajta: a „Tiszatáj” A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet kiszombori neme­sítő telepének kollektívája más­fél évtizede dolgozik magas bel- tartalmi értékű, fehérjében gaz­dag búzafajták előállításán. A köztermesztéséen levő kenyérga­bonák bő termést adnak ugyan, de táplálkozásélettani szempont­ból nem elégítik ki a növekvő' igényeket és felhasználásuk is korlátozott. Az intézet munkatár­sai olyan úgynevezett „protein búzát” nemesítettek ki, amely a szokásos 12—14 százalék helyett 16—17 százalék fehérjét tartal­maz. A búza hivatalos neve: „GK—Tiszatáj" lisztjét nagyüze­mi méretekben most próbálták ki először. Harminc vagon őr­leményt kapott néhány alföldi sütőipari vállalat. Szegeden pél­dául három napon keresztül a búzaújdonság lisztjéből készítet­ték az egykilós, rendkívül ízletes, külsőre is szép, magas, formás vekniket. A fehérjedús kenyerek kevésbé törődnek, morzsálódnak — ez volt al szakemberek és a fogyasztók egyöntetű véleménye. A gazdaságok természetesen még korábban megkedvelték a „Tiszatáj” búzát, amely az idén mintegy 5000 hektáron díszük Báes-Kiskun, Békés, Csongrád, I Ía.idú-Bihar, Pest és Szolnok megye tsz-eiben, állami gazda­ságaiban. Erős barátságban HANGVERSENYEK, VETÉLKEDŐ, TÉRZENE Befejeződtek a kiskunhalasi zenei napok rendezvényei Forgalomelterelés Baján május 1-én Hétfőn este Szabó Csilla zon­goraművésznőnek a városi könyv­tárban megrendezett koncertjé­vel befejeződtek Kiskunhalason a zenei napok rendezvényei. A hagyományossá vált egyhe­tes programsorozatot az elmúlt kedden megyei zenetanárok be­mutatkozó hangversenye nyitottá meg. A koncerten, amelyen az ér­deklődők megtöltötték a városi könyvtár olvasótermét, a bajai, kalocsai, kecskeméti, kiskőrösi, kiskunfélegyházi és a kiskunha­lasi állami zeneiskolák tanárai mutatkoztak be sikerrel. A szóló- hangszerek megszólaltatói és a kamaraegyüttesek tagjai örvende­tes igényességgel játszották el a műsoron szereplő klasszikus és romantikus szerzők műveit. A zenei ismeretterjesztés cél­jait szolgálta a városi művelő­dési központban ,.Játék és mu­zsika 60 percben” címen csütör­tök este megrendezett hangulatos •és ötletes zenei vetélkedő. A jó­részt középiskolás diákokból to­borzott versenyző csapatok elmé­leti és zenetörténeti kérdések megválaszolásával mérték össze tudásukat, szolmizációs és rit­mikai feladatokat oldottak meg eredményesen. A városi zeneiskola hallgatói és tanárai előbb Jánoshalmán, majd szombaton este a kiskunhalasi művelődési központban is fel­léptek. Mindkét hangverseny szépszámú érdeklődőt vonzott. A szólisták éS á „vegy^”-Összeté­telű kamaraegyüttesek, amelyek­muzsikáltak, Corelli-, Schu­mann-, Brahms-, Mozart-, Beethoven- és Bartók-műveket szólaltattak meg. Vasárnap délelőtt a Lenin té­ren a város két fúvószenekara mutatta be új feldolgozásait. Egy órán át, az úttörők, illetve a MÁV fúvószenekara szolgáltatott hangulatos térzenét. Szabó Csilla zongoraművésznő hétfő esti műsorán Schumann, Liszt, Bartók, Kadosa és Kodály Zoltán egy-egy darabja szerepelt. A városi könyvtár hangulatos, és jó akusztikájú olvasótermében több mint kétszáz zeneszerető hallgató gyűlt össze és lelkes el­ismeréssel jutalmazta a koncert neves előadóját. — ts — Május elsején, a felvonulás idején elterelik a forgalmat Ba­ján az 55-ös és az 51-es úton. Az 55-ösön a Szent László utcán át a Dózsa György út kereszte­zésével lehet haladni a Lenin térre, majd onnan a Kolozsvári utcán át a Szegedi útra. Az 51-esen északi irányból a benzi^tíól, í@'ÍB^nn^t a Kolozsvári, majd ,az Engels.„■ 3e-i loiáhnisan áéfl&tt&atfijt*Rfeh 'uteán! át a Szabadság útra terelik a forgalmat. A délről érkezők a Szabadság útról a Damjanich és a Szegedi út érintése után, a Kolozsvári ut­cára, majd a Dózsa György útra fordulnak. A Bajcsy-Zsilinszky út és a Szent László utcai ke­reszteződés után lesz lezárva. A közúti forgalom elől elzárva lesz ff—18 óráig a Petöfi-sziget, az egyéb elterelések 11—12 óráig lesznek érvényben. A tv pályázata 10-15 éveseknek A Magyar Televízió gyermekosztálya május 5-től Tele- fénykép címmel új műsorsorozatot indít, amelyre fotópályá­zatot írt ki. Részt vehet benne minden 10— 15 év közötti tanuló; bármilyen szabadon választott témával. Egyes felvétel is beküldhető, de a sorozat sem állhat hatnál több képből. A pályázók nagyításaikat 6xS centiméteres nagyságban készítsék el. A legjobb fotók alkotói érté­kes ajándéktárgyakat kapnak, amelyek között több laborfelsze­relés is szerepel. A pályázatokat Magyar Televízió gyermekosztá­lyára (1812. Budapest) lehet be­küldeni a negatív melléklésével, a lakrfim, életkor és az iskola meg j elölésével. Ha az em­ber kilép az erkélyre, a tér­re lát. Ebben a délutáni órá­ban is válto­zatos a kép: a toronyban az óra most készülődik, hogy négyet üs­sön. Az újságárus pavilon előtt gépkocsik parkíroznak, a szem­lélődő ugyancsak meresztheti a szemét, amíg egy-egy régebbi típust felfedez: új rendszámú autók várakoznak a tér e sar­kán. Emitt. a cukrászda előtti részen lányok sietnek át a má­sik oldalra; egyéniségük (s sze­mélyiségük) különbözőségét a vizsgálódó számára csupán az jelzi, hogy szemük alját kékesli­lára vagy zöldeskékre festették-e; s még a ruhájuk is hasonló... Délután van. tavasz, kellemes szellő cikázik át a téren. S mert délután is, meg tavasz is van, sé­tára indul az ember; mint ahogy annyian itt a téren. Lentről a kép közelibbé, már- már megfoghatóbbá válik: ki-ki szapora vagy éppen lassú lépé­sekkel rövidíti útját céljához. Hangfoszlányokat hallani, köszö­néseket. Az építők — itt a mun­kaidő vége — az utolsó lapát földeket lökik odébb — alakul a tér, mert alakítják. Aki régen járt erre, annak számtalan újdonságot mutatnak a kirakatok: cipők, ingek, zakók, méteráruk, illatszeres flakonok, üvegcsék, spray-k, kis- és nagy rádiók, televíziók, egyéb elektro­mos készülékek kavalkádja káp­ráztat. Ahogy bolyong az ember (a felületes szemlélő úgy vélné: Délutáni séta céltalanul) akarva-akaratlanul az új utcában találja magát. Ha dohányos, rá kell gyújtania, hogy az ételbárból érkező illatok ál­tal keltett gyomorkorgást vala­melyest csillapítsa. A szem kí­váncsian gusztálja á valutabolt csillpgó kül-üvegzetét is; belül­ről fényes (és bizonyára hasznos) tárgyak kelletik magukat. Ismét a téren koptatva cipőjét, az ember szívesen megáll egy pillanatra; lemenőben a nap, s a rőt fényben furcsa árnyékok játszadoznak a máskor oly hi­vatalos épületekkel. Ha több az ideje és kedve, a szemlélődő né­hány percnyi sétát tehet ahhoz a kereszteződéshez, ahol a főváros felé. ível az út. Jobboldalt anorá- kos. dzsekis, farmeres lányok és srácok álldogálnak; autó köze- ledtén kísérletet tesznek annak megállítására. Negyedóránként sikerrel: a legtöbb személygép­kocsi lassítás nélkül suhan el mellettük. Ha felfedezni akar az ember, láthat érdekes dolgokat, például azt, hogy az öregebb rendszámú autók szívesebben vesznek fel stoposokat, mint az újak... Visszafelé, abban a fény- és árnyékviszonyban amely csak erre az órára és percre jellemző, egynémely kis utcában öreg ki­lincseken, fényesre kopott csen- gőfoggantyúkon, talán évszáza­dos kerítéseken pihenhet meg a tekintet, megállapítható, hogy hol őrzik még a tavaszi-őszi nagytakarítás hagyományát. Eze­ken a helyeken a sárgaréz kilin­csek is melegen csillognak, mu­tatván gazdájuk velük való tö­rődését. Ilyenkor eszébe .juthat a szemlélődőnek az is, hogy lám, dolga nem lévén milyen kényel­mes, ritka léptekkel' méri a ki­koptatott téglajárdát, míg dél­előttönként hosszú, határozott léptekkel rohan, s arra gondol: csak időben odaérjek ... ! Ilyenkor, délután csendesebben múlnak a percek, különösen ezek­ben az utcákban, ahol a friss­föld szagú kertekben kinyílt tu­lipánok virítanak, s bent, a ház előtt a lemenő nap csiklandozza a lócákon ülők arcát. Történelmi hangulat ez (vagy csak roman­tikus?) véli egy-egy pillanatra a sétáló. Időnként felpillant, s a nem is oly messze magasodó emeletes épületek ismét a jelen­be zökkentik vissza, és a suttogó utcák után háborgással fogadja a sugárutakon özönlő (ez a csúcs- forgalom ideje) járművek kímé­letlen robaját; a közlekedési lámpák előtt ugrásra készen ál­lók kékes füstjét. Távolabbról, az ellenkező irányból mozdonyfütty érkezik, s vegyül bele az autók tompa morajába. Ebben az idő­ben — mondhatná a szemlélődő, bizonyos külső jelek alapján — a város lakosai mind úton van­nak. Megérkezvén ismét a térre, az ember ismerős ismeretlenek ar­cát fürkészheti. A korláton még melegen öltözve, de már ott ül­nek azok, akik így vagy úgy, de • Mint az ország valamennyi megyéjében, nálunk is régi ha­gyomány, hogy a szocialista or­szágok Budapesten működő kul­turális központjai a megyei nép­frontbizottsággal, a városok, köz­ségek párt-, tanácsi és népfront­szerveivel közösen barátsági he­teket rendeznek. Tavaly októberben Bács-Kis- kun megyében például magyar— bolgár barátsági hétre került sor. A bolgár szocialista forradalom győzelmének 32. évfordulója és a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa tiszteletére rende­zett eseménysorozat, több nagy­gyűlés, kiállítás, filmbemutató, áruvásár jó lehetőséget adott ar­ra, hogy megyénk lakossága még közelebbről megismerje a bolgár nép sorsát, történelmét, életét. Áz elmúlt héten Lengyelország gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésével, a lengyel nép életé­vel, munkájával» eredményeivel ismerkedhettünk meg közelebb­ről. A budapesti Lengyel Kultu­rális Központ, a megyei népfront­bizottság, valamint több város, község párt-, tanácsi és népfront­szerve által rendezett eseményso­rozat ismét jól bizonyította, hogy több szempontból is hasznosak a barátsági hetek. , • A kecskeméti, kiskőrösi, ba­jai, bácsalmási, nagybaracskai, kalocsai gyárakban, üzemekben, intézményekben tartott barátsági nagygyűlések, kiállítások jó le­hetőséget adtak arra, hogy a dol­gozók megismerjék Lengyelor­szág több mint három évtizedes fejlődését, gazdasági, politikai célkitűzéseit, a lengyel nép kultú­ráját, művészetét. A gyárak, kö­zös gazdaságok dolgozói ezúttal is személyes ismerősöket, régi ba­rátokat láthatták vendégül. Wla- dislaw Kobialka, a budapesti Lengyel Kulturális Központ igaz­gatója már több alkalommal járt Kalocsán, öregcsertőn, s me­gyénk több településén. De jó ismerősként köszönthettéi^ a vá­rosok, községek lakói dr Sztojan Radevet, a budapesti Bolgár Kul­turális Központ vezetőjét is, aki legutóbb tavaly októberben ke­reste fel a megyeszékhely, s más városok, nagyközségek üzemeit, termelőszövetkezeteit. A szemé­lyes találkozások, beszélgetések természetesen még szorosabbá fű­zik a barátság szálait. A múlt héten a dolgozók ezrei láthatták a lengyel ipar, mező- gazdaság fejlődését, a műszaki­tudományos előrehaladást bemu­tató kiállításokat, szakmai filme­ket, amelyek a gazdasági együtt­működés továbbfejlesztését cé­lozzák. Az árubemutatók pedig előmozdítják a külkereskedelmi vállalatok közötti szerződéseket, amelyek lehetővé teszik az áru- választék rendszeres bővítését. • Az elmúlt héten a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat­nál tartott nagygyűlésen dr. Ste­fan Jedrychowski, * a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondta, a gazdasági, tudomá­nyos, műszaki és kulturális együttműködés jelentősen hozzá­járul a szocialista országok párt- kongresszusain elfogadott hosz- szútávú programok eredményes megvalósításához. A szocialista közösség országainak törekvését néhány hónappal ezelőtt a ma­gyar—bolgár hét alkalmából ren­dezett kecskeméti nagygyűlésen Vladimir Videnov, a Bolgár Nép- köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete hasonló­képpen fogalmazta meg, kifejez­ve azt a közös óhajt, hogy a jövő­ben a fejlett szocialista társada­lom felépítéséért végzett nagy munkában még inkább fejlesszük a szocialista közösség országai­nak gazdasági és kulturális kap­csolatait. A szocialista integráció további fejlődése lehetővé teszi, hogy kihasználjuk a munkameg­osztásban rejlő adottságokat. Kö­zös feladataink vannak ideológiai téren is, erősítve a szocialista vi­lágrendszer eszmei kisugárzását. Helsinki szellemében közös fel­adatunk a béke megőrzése, a biz­tonság megszilárdítása, népeink építő munkájának védelme. • A szocialista országokban rendezett barátsági hetek, a gaz­dasági, politikai, kulturális cél­kitűzéseket ismertető programok jól szolgálják a közös feladatok eredményes megvalósítását. T. L. Mába érkező történelem Új kiállítás a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban mindenképpen részesei a város építésének, munkájának s életé­nek. Néhúnyuk rágógumit rág­csál elégedetten; mások talán futballmeccsről vitatkoznak, is­mét mások az elhaladó lányokat gusztálgatják, s időnként közöm­bösen köszönésfélét mormognak- bólintanak egy-egy ismerős fe­lé. A klubból, ahol a város egy bizonyos rétegének képviselői ül­dögélnek pohárka lengyel vod­kájuk, vörösbor-fröccsük, sörük, vagy Pepsi-Colájuk mellett, ser- cegő lemezjátszó dala lopakodik, ritmusos, angol nyelvű szöveg- foszlányok érkeznek a szellőzőn keresztül; s mintha a cigaretta- füst is erre a ritmusra szállna az ég felé. Már égnek a neonok; s fényesen nézegetik a járókelőket a kirakatok is; lámpavilágnál fa­kóbbak az eladásra kínált áru­cikkek színei... Ilyentájt, amikor páratlan szá­mút kondul a torony harangja, csendes a tér: az otthonokban késői, az éttermekben korai va­csoraidő van. Szinte hallatszik a kanálcsörgés, s mintha valahol most fennék a kést. amivel a ke­nyeret vágják majd fel; egy ab­lakból teaillat leng, mint a fel­hő. Néhol televíziók fényei is vil- lódzanak —, este van a város­ban, a téren. . . . Miközben hazafelé ballag, elgondolkozik az ember, s valami csendes, jóleső érzéssel mondja magában, hogy sétálni jó. Mert kellemesen enyhe az idő, mert lehet, hogy holnap esik, mert előfordulhat, hogy a szél erősö­dik. Mfert: tavasz van, biztató. Ballai József A tárgyak tapintható közelség­be hozzák a múltat. Hat évtized arca, gyötrelme, igazságtalansága és győzedelmes hite testesül meg bennük. Üveglap alatt kézzel írt, megrendítő szavak. Üzenetek a siralomházból. Felette Halmi Jó­zsef Fekete könyve Kecskemét­ről, körülötte néhány mártír fényképe, a több ezer közül. Dr. Buday Dezső jogakadémiai tanár. Meggyilkolták Orgoványon. Bi­lincsek, szögekkel kivert füty­kös, — a „rendcsinálás” félelme­tes eszközei, távolabb süppedős miniszteri bársonyszék. Kopott padok, palatáblák, ilyen lehan­golóan festett egy békéscsabai külterületi iskola, a 20-as évek­ben. Milyen jó, hogy ilyet már csak múzeumban látni. Mint ahogy azt a cellát is, amelyben valaha kommunisták ezrei raboskodtak a Szegedi Csillag Börtönben. És milyen messzire távolodott az egykori mezőgazdasági cselédek konyhá­ja a mostaniaktól! Mindaz, amit látunk, szinte önkéntelenül kí­nálja az egybevetést azzal, ami­ben most élünk. Idézet az Üj Nemzedékből: „Egy négytagú al­földi zsellércsalád fejenként és naponként 19 fillért keresett 1935-ben.” A Pesti Napló mun­katársa a szegénységről íratott dolgozatot a pusztaszeri tanya- világ kisdiákjaival. A legdrá­maibb leírás az, amelyik csak felsorolja, hogy mi nincs? „Pénz, rozs, sertés, szecskavágó, magoló, kukorica, búza, krumpli, mar­hák.” Egyre kiélezettebbek az ellen­tétek. Az egyik oldalon porcelán étkészlet, kastélyok levelezőlapon —, szemben éhség, nyomor. Fel­nagyított fényképek: a szegedi ellenforradalom 20. évfordulóján Horthy előtt felvonuló ellenfor­radalmárok között; a kalocsaiak is ott menetelnek. Villamoskocsi. A végében elhelyezett dobozból szóródtak szét Budapesten, a kommunisták röplapjai. Zárka­ajtó a Hadik-laktanyából, mö­götte kínozták Schönherz Zol­tánt. A meggörbült ötpengős Bajcsy-Zsilinszky Endre mellény­zsebéből került elő. Ezen akadt fenn, a rátörő SS-katonák golyó­ja. Erre -a korszakra sötétség és rettenet telepszik Nyilas karsza­lagok, a megszállók csukaszürke egyenruhája, deportálóvagonok szállítólevelei. Esztelenség, gya­lázat, téboly. Mellette az ellenál­lás emlékei: klisék, röplapok, partizánakciókról tudósító felvé­telek. Kezd kivilágosodni a te­rem: 1945-höz érkeztünk. Innét, sokak számára már is­merősen peregnek az események. A íénypképfelvételek a romba- döntött országot ábrázolják, a vagonajtó arról a szerelvényről származik, amelyikből burgonyát osztottak a Nagykörúton. Kora­beli kirakatot is láthatunk, az akkori idők nagy „számaival”!' petróleumlámpával és Gáspár- féle szabadalmaztatott fülmele­gítővel. Megtekinthetjük a forint ceruzavázlatait és nyomókliséit, majd az államosítás menetrend­jéről készített térképet. Egy lépés és már 1949-ben va­gyunk. Megszületik az Alkot­mány, létrejönnek a tanácsok, ki­bontakozik a munkaverseny. Tör­ténelmet dokumentál az ötvenes évek jól ismert Béke szobagar­nitúrája is, az itt látható, egy dunaújvárosi lakásból vonult át a múzeumba. Az utolsó terem az elmúlt tizenöt esztendő ese­ményeit foglalja össze: a szocia­lizmus alapjainak a lerakását. Észre sem vettük és hat évti­zedet hagytunk magunk mögött. Hatalmas utat tettünk meg, s hogy a képek, tárgyak és doku­mentumok valóban magukkal ragadtak, az a rendkívül gaz­dag, szemléletes anyagon' túl, a kiállítás kiváló rendezésének is köszönhető. Két éve, hogy a bu­dai Várban, a Munkásmozgalmi Múzeumban megnyílt a magyar munkásság történetét ismertető kiállítás első része. Ez 1919 augusztus elsejével és Lenin üze­netével zárult. Ebben az állt, hogy az első magyar Tanácsköz­társaságot követi majd a máso­dik. Az üzenet megvalósulását jel­képezi, a mostani a második ki­állításon Hincz Gyula pannója: ,,A győzelmes második”. Az új állandó kiállítás ott foly­tatódik. ahol az első abbamarad. És nincs lezárva. Történelmünk váltakozó sodrású folyama a má­ba ért és a látogató, aki 900 négyzetméteren bejárt hat évti­zedet úgy érzi, hogy a folytatást most őrá is bízták. Ahogy mind­az, ami a tegnapok véres, vagy felemelő valósága volt, beépült történelmi tudatunkba és érté­két megillető helyére került, úgy írjuk mi is minden szavunkkal és tettünkkel a soron következő fejezetet. Vadas Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom