Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

1977. április 26. '• PETŐFI NÉPE • 9 Értéket teremtő szenvedély AZ ESZTERGÁLYOS, A VILLANYSZERELŐ ÉS A TUDÓS AZ ISMERETTERJESZTÉSÉRT • Horváth László csodálatosan szép faragott bútorai. Nincs a világon még egy or­szág, ahol annyi ember hódolna a faragás művészetének, mint nálunk. Az is igaz, hogy egyet­len népnél sem találjuk meg az ábrázolásnak és a technikának azt a sokféleségét, mint a ma­gyar faragás művészetében. Nyilván ezzel magyarázható, hogy sokan kapnak kedvet a hagyo­mányok folytatásához, mi eseten­ként azzal a veszéllyel is fenye­ívioifcX%iflo«^h Béla mpnlftálban a nagy hagyományú palóc faragók Művészete él tovább. (Kotrocfeó István felvételei.) get, hogy avatatlan kezekben el­torzul, giccsé silányul a rossz utánzat, de kimagasló értékek is születnek. Horváth László és felesége azok közé tartozik, akikről — munkáik láttán — azt hinné az ember, hogy a nagy faragó pász­torok kései leszármazottai, nagy­apjuk még nyájat terelgetett va­lamelyik pusztában, tőle tanul­ták a fa valósággal csipkefinom- ságú megmunkálását. Annál meglepőbb, amit a csendes, záró­zott fiatalember mond. Hogy bu­dapesti születésű, senkije sem élt falun, pláne nem pásztorko- dott, ő maga esztergályos, egy­szer kezébe vett egy darab fát és azóta a faragás szenvedélye, gyönyörűsége élteti. Hogyan talált rá a helyes út­ra? Elindult az igazán na.gyok nyomdokain, kereste és megfej­tette a titkukat. Napokat töltött múzeumokban, régi faragások között, volt úgy, hogy rásötéte­dett a teremben, ilyenkor az uj­jaival tapintotta ki a mintát. így szívta fel azokat az élményeket, amelyek a faragókését irányítot­ták. Rajzot, másolatöl soha sem készített. Munkáit a régi meste­rek szelleme hatja át, de amit teremt, az a sajátja, teljesen új, ábrázolásában és rendeltetésében is. Nagyon érdekes például, aho­gyan felcserélte a tárgyak szere­pét. Ami régen használati eszköz ■volt, abból dísztárgy lett, i$int — a kettős járomból ötletes Fa- liVOkör.'"'— á' 'Tva tdaní dísztárgy­ból pedig használati eszköz: így • Ez a két tárgy is a házaspár jártasságát bizonyítja a faragás művészetében és technikájában. • A régi használati eszközök így alakíthatók át ízléses, mai lakás­díszekké. változott át a kosos falipolc praktikus ruhafogassá. A Horváth-házaspár méltán szolgált rá a népi iparművész címére: míves tárgyaik egyaránt mentesek az álművészies túlka­pásoktól és mindenfajta torzulá­soktól. Nagy technikai biztonság, tiszta stílusérzék jellemzi vala­mennyit. Az is a javukra írható, hogy olyan értékeket teremtenek, amelyek bevihetők a lakásokba, gyakorlati és művészi értékük azonos. Erről bárki meggyőződhet, ha felkeres; Budapesten a Népmű­vészeti és Háziipari Vállalat Mester utcai bemutatótermét, ahol rajtuk kívül még Horváth Béla faragásai is megtekinthe­tők, június végéig?.’'™ V. Zs. Együttműködés a szocialista országok filmgyártásában A szovjet filmesek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére készülnek. A többi szocialista or­szág filmművészei ugyancsak ak­tívan részt vesznek a nagyszabá­sú jubileumról való megemléke­zésben. Valamennyi szocialista ország­ban szovjet filmfesztiválokat ren­deznek, s a szovjet filmélet leg­nevesebb alkotói — rendezők, színészek, operatőrök — látogat­nak el ezekre a fesztiválokra. „Október és a filmművészet” címmel ősszel olyan konferenciát szerveznek, amelynek résztvevői a szocialista filmgyártás szerepé­nek és helyének legfontosabb kérdéseiről tanácskoznak majd. A konferencia színhelye a tervek szerint Budapest lesz. A napiren­den szereplő téma különösen ak­tuális a különböző társadalmi rendszerek ideológiai szembenál­lásának körülményei között, ami­kor a burzsoá ideológusok meg­próbálják elhallgatni vagy elfer­díteni a szocialista filmgyártás valódi szerepét a világ kulturá­lis fejlődésében. A szocialista országok filmgyár­tói közötti kapcsolatok évről év­re bővülnek. Erről tanúskodnak a kooprodukciós filmek mellett a különböző két-, illetve többol­dalú tanácskozások. A célok, az eszmei-esztétikai elvek közössége megkönnyíti az együttműködést. Barátkozás a csillagokkal • Az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója megnyitja a legutóbbi Ids-i kunhalasi csillagászati napokat. Balról Balogh István, jobbról Bor Dezső, a klub vezetői. ,.A Kiskunhalasi MÁV Csilla­gászati Szakkör öt éve működik. Kevés az olyan szakkör az or­szágban, amely ilyen rövid idő alatt annyit tud felmutatni és ilyen gazdag kiállítást rendez.” Dr. Kulin György professzor ala­posan ismeri a magyar amatőr csillagászokat, az Uránia Intézet, a TIT csillagászati szakosztálya vezetőjeként bejárta az országot, rengeteg tanfolyamot vezetett. Sohasem tartozott a lelkendezők közé, a mozgalom sem szorul alaptalan dicséretekre. A tudománynépszerűsítő tudós elismerésére joggal büszkék a ha­lasiak. Bizonyára így vélekedne Ponori T. Aurél, dr. Ili Márton, dr. Horváth András is Bács-Kiskun megye egyik legjobb művelődési kisközösségéről. Mindhárman többször tartottak előadást a szakkör szervezésében, tapasz­talhatták a hozzáértő ügvbtizgal­mat, a személyes elkötelezettsé­get, a jó légkört. □ □ □ Kitűnően sikerült idei nagy megmozdulásuk, a TIT támoga­tásával rendezett csillagászati napok ’77 is. Látogatott kiállítást rendeztek a MÁV művelődési otthonban. Dr. Kulin György rokonszenvvel ír róla: „A terembe belépve ész­revehető, hogy megtalálni itt a csillagászat kopernikuszi korát és a tudományos csillagászat leg­szebb felvételeit. Gazdag az űr­kutatást bemutató bélyeggyűjte­mény. Sokirányú érdeklődésről tanúskodik az éremkiállítás. A bemutatott optikák kedvet adnak a távcsőépítéshez. Megtaláljuk itt a legrégebbi távcsöveket és az amatőrök által elérhető legna­gyobbakat a 30 cm átmérőjűeket. Mindezt büszkén vállalnám a budapesti Urániában is.” □ □ □ Téved, ki netán azt gondolja, hogy az ügyes halasiak évente egyszer összeszedik magukat, ki­teszik a kirakatba mindé# porté­kájukat, hogy álmélkodjanak a vendégek. Érdemük éppen a fo­lyamatosság, a rendszeresség, a tervszerűség. 1976-ban egyetlen programjuk sem maradt el. Rendszeresen összejöttek törzshelyükön, meg­tartották az előadásokat a Fegy­veres Erők Klubjában, népszerű­sítő rendezvényeket szerveztek iskolákban, klubokban. Népes küldöttséggel képviseltették ma­gukat az országos csillagászati találkozón, a kunfehértói építő­táborban hasznos vetélkedőt ren­deztek. Minden alkalmat felhasználnak a természettudományi ismeretek terjesztésére, tudásuk bővítésére, új szövetségesek toborzására. Idén a kezdők és a haladók külön-külön sorozatban gazda­godnak. Célszerűen felépített „tanterv” segítségével válnak kép­zett csillagászokká, művelt em­berré. A Kiskunmajsai Művelődési Ház csillagászati szakkörének is átadják tapasztalataikat. □ □ □ A természet törvényszerűségeit tanulmányozó baráti körrel kap­csolatban hamisan csengene a titok szó, mégis majd ezt írtam sikereikről szólván. Szinte a semmiből alakult ki ez a közös­ség. Tudomásom szerint a kiskun városban nincs hagyománya a csillagászatnak, mindent elölről kezdtek. Hogyan csinálták? Mi hozta, mi tartja össze őket? A képessé­gek kifejlesztésének a vágya, a kíváncsiság, az együtt töltött órák, napok élménye, a barátság. Ez utóbbi talán a legfontosabb. így mondja Balogh István, a „Fémmunkás Vállalat” kétszeres kiváló dolgozója, arany koszorús szocialista brigád tagja, villany­szerélő, szakkörvezétő, így Bor Dezső a csoport titkára szakmá­ja szerint vasesztergályos, brigád­vezető, a Ganz-MÁVAG műszaki titkára. n □ □ Balogh István vett először ke­zébe szakkönyveket, tűnődött az égi mechanizmuson. Valahogyan eljutott egy öt éve tartott szé­kesfehérvári csillagásztalálkozóra. Dr. Kulin György professzor tár­saságába került. Azzal az elhatározással tért ha­za, hogy Halason is csinálnak valamit. Közben barátja is beol­tódott, vállvetve tanultak. Vi­tatkoztak, tervezgettek és fölke­resték Gyöngyös Károlyt, a MÁV Művelődési Otthon vezetőjét. A szakkörvezető szerint „színes egyénisége, finom humorérzéke,! színjátszó múltja nagyban hoz­zájárult az előadások érdekessé tételéhez és a baráti társaság ki­alakításához”. Felhívásukra sokan jelentkez­tek. Az új mindig vonzó, kit nem érdekel ma az űrhajózás, a kozmosz. Gyorsan elmaradoztak a kényelmesek, akik azt hitték, hogy tölcsérrel öntik fejükbe a tudományt és tanulás, erőfeszí­tés nélkül eligazodnak a világ­mindenségben, megértik a törvé­nyeket. □ □ □ Szorgalmasan eljárt a foglalko­zásra Barna István, a Halasi Kötötárugyár villanyszerelője. Kovács Ödön szerszámkészítő, Höffinger Ferencné adminisztrá­tor, Horváth T. Ibolya gép- éa gyorsíró, Mészáros Antal meo-ve- zető. a „Fémmunkás Vállalat” dolgozói. És sokan mások: diá­kok, műszakiak, ipari tanulók. Sokat köszönhetnek a TIT me­gyei szervezetének, a budapesti Urániának és személy szerint dr. Kulin Györgynek. Figyelmesen hallgatják tanácsait, derülnek tréfáin, majszolják a dinnyét ve­le együtt a Tisza-parton. Szerepe mint Vass Lajosé a Páva-mozga­lomban. □ □ □ Tetszik nekem ez a halasi klub. Az értékrendet, a megbecsülést kizárólag a közösség érdekében végzett munka, a megszerzett tu­dás szabályozza. Megismerkednek a szinte fölfoghatatlan kiterjedé­sű, időtlenségű galaktikákkal, az anyag mozgását kifejező képletek­kel, de egy pillanatra sem feledik, hogy az embertől emberig, lélek­től lélekig vezető út a legfonto­sabb. Heltai Nándor (12.) — Szia! El ne kopj a nagy dörzsölgetéstől! A kamaszos, fiús lányhangra kinézett a törülközőből. — Szevasz, Maszat! — nevetett rá a lányra, aki lépésnyire állt tőle, üdén a kék-piros nagy koc­kás ruhájában, mintha nem is munkából, hanem sétából _ért volna haza. Szőke fejét félrehaj­totta, nagy barna szeme huncu­tul pislogott. — Láttam a moziban egy pa­cákot a filmen, de az nem olyan volt, mint te — nevetett, és meg- lóbázta könnyű, fonott szalma­szatyrát. — Mert az állati‘jóképű volt és olyan szőrös volt a mel­le, mint egy majomnak, ha aka­rod tudni, teneked sohase lesz olyan szőrös melled! Béla feldobta a törülközőt, és úgy hajolt alája, hogy éppen a nyakába essen: — Hát most elszomorítottál. Eddig nem tudtam, mi hiányzik. Sok szőr rám, hogy imponáljak neked. Tudsz valami jó kenő­csöt? A lány ráöltötte a nyelvét: — Iratok a doktorral, ha elvi­szel moziba. Béla nagyot lódított a lavóron. A víz sisteregve fröccsent szét az udvar macskakövein. — Van egy tippem. Ne írass szőrnövesztőt, és én nem viszlek el moziba, oké? A lány összeráncolta íves szemöldökét: — Nem mondanám, ha nem ígérted volna. Azt se mondtam, hogy ígérd. Te mondtad, Jjogy ha majd leszerelsz ... Két hónapja itthon vagy, azóta se vittél. — Villant egyet a szeme: — Ha nincs pénzed, befizethetlek, ná­lam az nem ügy. — Ezzel kellett volna kezde­ned — ráncolta a homlokát Béla is. A szél meglibbentette a rö­vid, könnyű ruhát a lány comb­ján. Oda kellett néznie. A rövid ruhától még inkább nagylány ez a Maszat, mint a többi ruhá­jában. — Na, ha meg tudunk alkudni, elviszlek moziba. Hatkor meg kell néznem egy pasas ko­csiján a gyújtást, nem messze, a rakparton. Te addigra megve­szed a jegyeket. Mit akarsz meg­nézni? — Egy férfi és egy nő. Az Alfa játssza. Francia film, haláli fran­kó, mindenki mondja a gyárban. Már az egész szalag látta, csak én nem. Mert az ilyet nem lehet egyedül megnézni, tudod — ko­molyodott el gyerekesen a vékony arca. — Miért nem szóltál valame­lyik lovagodnak? Tegnap például, annak a nagyhajúnak, amelyik estig etetett a szövegével itt a kapuban. — De nagyon megkukkoltál bennünket — írt le egy nagy kört szatyrával a levegőben a lány. — Először is, akinek akkora a tolla, nem szólok, mert ilyen hippi for- májúakkal nem megyek moziba. Másodszor, jobb ha tőlem tudod, nem én szoktam szólni, hanem szóltak már nekem elegen, de én úgy döntöttem, hogy inkább ve­led megyek, szeretem nyugodtan nézni a mozit, képzeld. Világos? — Ránézett a karórájára: — Ak­kor a nyolcórásra vegyek jegyet? Végzel addigra? — Majd igyekszek. — Béla elővette a farzsebéből a levéltár­cáját, ami a katonaság előtt új volt, de ott az egyenruha zsebé­ben tíz évet öregedett. Egyik ol­dalán, ahol elfeslett a varrás, kikandikált a százas, amit reggel kapott a nőtől... Rá kellett néznie Maszatra. Ez az! A lány szeme rebbent egyet: — Mit bámulsz így? Kocsá- nyon lóg a szemed. A fiú megrázta a fejét: — Mik vannak! Most jöttem rá, hogy reggel találkoztam a ha­sonmásoddal. Nem viccelek, mint­ha te lennél tíz-tizenöt év múlva. Csak annak a haja festve van... — Furcsa döbbenet vibrált ben­ne. Igen, ez a vékony, finom arc, a szőke hajhoz sehogy se illő, de éppen ezért igenis nagyon illő sötét szem, a nyúlánk testük is, mint a nagyon hasonló testvére­ké... — Na, itt van a pénz, vedd meg a jegyeket. Vagy itthon ta­lálkozunk, vagy nyolckor az Alfa előtt, ha nem lesz időm, hogy hazaugor jak érted. Szevasz. A konyhaajtóból még visszané­zett a lányra. Maszat a nagyobb macskaköveken egyensúlyozva lábujjhegyezett át az udvaron. Maszatnak nem Kleopátra-fri- zurája van, hanem apródhaja, de így hátulról teljesen olyan, mint az a nő a Renault-val. És... Ma- szatnál nem csoda, de az a nő se hord melltartót. Holnap délben jön a kocsiért... Nem kellett volna elfogadni tőle a százast. És ha nem fogadta volna el? Mit kezdhetne ő egy ilyen nővel? Azt se tudja, kicsoda, csak egy biz­tos: tele van pénzzel, nagy nő, más világba való, mint egy csóró autószerelő... • Patikatisztán csillogott a kony­ha. Az előszobában és beljebb a szobákban is parkettpaszta szaga érzett, s a rézkilincsek is frissen fényesítve ragyogtak. Öröm be­lépni a lakásba takarítás után, csak Malákné, ez a mázsás ném- ber ne lenne ennyire elviselhe­tetlen ... A leeresztett redőnyö­kön átszűrődő fényben egyetlen porszem se libegett. Erika fárad­tan nyúlt el az első fotelban. Re- tiküljét maga mellé ejtette a sző­nyegre. Ahhoz se volt kedve, hogy rágyújtson. Még mindig ne­héz a feje a Martinitól. Nem lett volna szabad engednie Liának, hogy második pohárral is kérjen a mixertől, aki belemelegedett a párizsi diáksztrájkba, és be nem állt a szája, amíg ott nem hagy­ták. — Tamás? — kérdezte Leilei a hálóból. — Nem, én vagyok — ejtette hátra a fejét a fotel támlájára az asszony. — Fekszel? Leilei nem felelt. — A gyomrod? Akarsz vala­mit? — Nem kell semmi. Csukd be az ajtót, nyugalmat akarok. Már megint teátrális... Ha fáj a gyomra, megjátssza a szenve­dő nagy embert. Rendben van, sokat dolgozik — legalábbis so­kat hajtja magát —, de erre se volna szükség, ha nem lenne ennyire betegesen óvatos: minden piszlicsáré dologról tudnia kell, ami az INVESTCOOF nál törté­nik, talán egy lábtörlőt se lehet venni anélkül, hogy ne ő hagyná jóvá. Felkelt, nehezére esett minden lépés, meg a mozdulat is, amint becsukta a hálószoba ajtaját. Fá­radtan botorkált oda az ablak­hoz. A redőny egyik résén kiné­zett a kertbe. A virágágyak között, a kanyar­gó kavicsos úton Tamás tekerte a biciklit. Hullámos szőke haja borzas volt, pufók arca kipirult a mozgástól. Be kellene hívni, mi van a leckéjével. Visszaült a fotelba, és megnéz­te az óráját. Negyed hét. Kuno- vánék nyolcra jönnek, pontosan nyolcra, Kunován annyira pre­cíz, hogy ha a kocsi két perccel korábban fordul be vele az utcá­ba, inkább megállítja a sarkon, nézi egy percig az óráját, és csak azután szól a sofőrnek, hogy ide­hajthat a ház elé. Pontosan nyolckor fognak csengetni. A fri­zsiderben ott a két hidegtál — Maláknét a hidegtáljaiért is el kell viselni —, ráér fél nyolckor kirakni a tálalóra a tányérokat; poharakat, szalvétákat, az italok* ról gondoskodjon Ágoston... Két-három üveg könnyű bornál nem szabad többet elővenni, a borok drágák se lehetnek, mert Kunován ellensége a nagy trak- táknak, Kunován a puritanizmus híve, ahol megjelenik, elhül kö­rülötte a levegő. Ágoston azt állítja, hogy Kunován a barátja,' de ha ezt az ő kapcsolatukat ba­rátságnak lehet nevezni, akkor már jobb az ellenséges viszony. Nincs egymáshoz soha közvetlen szavuk, régi dolgokon rágódnak, takarékos mondatokkal emlege­tik fel azokat az időket, amikor együtt kerültek az apparátusba, esetről esetre elismétlik, hogy ak­koriban elképzelhetetlen volt az a liberalizmus, ami ma már or­szágos stílussá vált, igen, akko­riban még megnézték a kádere­ket, mielőtt ide vagy oda állí­tották őket... Rápillantott a fotelra, amely szemben állt vele. Ott ül min­dig Kunován, széles csípője szin­te szétfeszíti majd a két karfát? mutatóujja lassú mozgásával áb­rákat ír a levegőbe, amíg beszél, az asszony mellette zöldell, vagy kéklik legújabb brokát kosztüm­jében, hajnofatokból tűzött kon- tya körül a ruha anyagából ké­szült szalaggal, s egész este nem mond többet tíz szónál, akkor is valami semleges megjegyzést tesz csak, mint aki megszokta a kül- ügyben, hogy bizalmas beosztá­sánál fogva sohase szóljon feles­legeset. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom