Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 22. (II.) A környezetvédelem egyik fő területe a levegő tisztaságának megóvása. A külföldi szakvélemények szerint a nagyvárosok leve­gőszennyezettségének felét a lakásfűtés és az ipar, a másik felét a gépjármű-közlekedés okozza. A kipufogógázok ólomszármazékai az igen apró koromrészecskékhez kötődnek és M űszeres mérés helyett becslés Műszeres mérések hiá­nyában csupán becslésre ha­gyatkozha­tunk, mivel a szemcsés lég- szennyező anyagok méré­se még 1975- ben sepi volt megszervezve Kecskeméten. A város leve­gőjében az üle­pedő por és korom meny- nyisége isme­retlen, de gya­korta érzékel­hető különösen a város köz­pontjában. A közlekedésből eredő lég­szennyeződés­re csupán ta­pasztalati úton lehet követ­keztetni az autóbuszok járatai­nak sűrítéséből, valamint a sze­mélygépkocsik számának emel­kedéséből. Számszerű adatok vannak vi­szont az ipari tevékenységből eredő légszennyeződésre. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium kezdeményezésére, 1971-ben Kecskemétet is területi zónákra osztották fel, s a város 25 üzemét és telephelyét, ame­lyek legjobban szennyezik a le­vegőt, négy csoportba sorolták. A legerősebb légszennyezést okozó üzemek vizsgálatának ada­tait egybevetve a pécsi és a szol­noki mérésekkel, Kecskeméten és Szegeden kisebb a szennyezés mértéke. risKÖtólunk a legnagyobb■,Környe­zeti ártalmat a Lampart Zománc- -ipari Művek kecskeméti gyára okozza a fluor és a por kibocsá­tásával. A megyei KÖJÁL lég­tisztasági vizsgálatának adatai hat mérőállomás adatait tartal­mazzák. A 24 órás átlag mintavé­teleknél köbméterenként 0.01 szá­zad milligramm a megtűrt ha­tárérték. A Zománcipari Művek kecskeméti gyára környékén a fluórszennyezettség mértéke ezt meg is haladja. A leninvárosi lakótelepen, valamint a gyár kö­zelében a Szultán és a Nándor­fehérvár utcákban élő 5 ezer em­ber fluórártalmának megszünte­tése a városi vezetés egyik leg­súlyosabb környezetvédelmi fel­adata. előmozdítják a légúti megbetegedéseket. Ép­pen ezért jelentős Kecskeméten az a törek­vés, amely a járműforgalomtól mentes város- központ kialakítására irányul. Kecskemét levegőszennyezettsége általá­ban kisebb, mint az összehasonlításul válasz­tott többi városé. Amikor éppen tiszta a levegő. • A városközpontban jó néhány füstokádó kémény akad. A vizek tisztasága A víz nélkülözhetetlen eleme környezetünknek. Városhigiéniai alapkövetelmény a lakosság jó • Ha feltámad a szél, a város- környéki kipusztult, elhagyott ül­tetvényekről homokfelhő áram­lik Kecskemét fölé. • Csaknem másfél évtizede éri a fluór- és a porszennyezés a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyára környékét. (Pásztor Zoltán felvételei) ivóvízellátása. Ezt Kecskemé­ten sikerült rpegoldani. 200—250 méter mélységű vízadó rétegből tisztítás, kezelés után kerül az ivóvíz a fogyasztókhoz. Az utóbbi években vízvezeték­kel, és mosdóhelyiséggel épülnek az új lakások, ennek ellenére Pécs, Szeged, Szolnok után a ne­gyedik helyen van a vezetékháló­zat hossza és a vezetékes vízzel ellátott lakások aránya tekinteté­ben Kecskemét. A városi életfor­ma, az iparosodás, az újabb tech­nikai eszközök és vegyianyagok elterjedése miatt növekszik a szennyvíz mennyisége. Sajnos, a megvizsgált négy város közül Kecskeméten a legkisebb a köz­csatorna-hálózatba kapcsolt laká­sok aránya. Kecskeméten az ipari és ház­tartási szennyvíz tisztítás nélkül jut a befogadóba. 1962-ig a csa­padékcsatorna szolgáit az elve­zetésre. Azóta megközelítően 40 kilométer hosszan, négy fő gyűjtőcsatorna épült az Izsáki, a Halasi úton, a Széchenyiváros- ban, valamint a Kuruc körúton. Ezek az átemelőre, illetve 1975 májusa óta az épülő tisztítóte­lepre szállítják a vizet. A csator­nahálózat fokozatos üzembe állítása ellenére a városi szenny­víz nagyobb hányada még min­dig a csapadékcsatornán jut Csu­kás-érbe. Kecskeméten több mint 40 üzem bocsát szennyvizet a köz­csatornába, ezek közül az elmúlt időszakban a városi tanács éven­ként 7—11 üzemet bírságolt meg, mert a szennyvizet előtisztítás nélkül engedte a csatornába. Bírságot fizettek Bírságot fizetett például a kon­zervgyár a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat, a Közép-ma­gyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme. Megjegyzen­dő, hogy az említett vállalatok elég sokat költenek a szenny­víztisztítással kapcsolatos mű­tárgyak építésére, karbantartásá­ra, hogy a bírság alól mentesül­jenek. A városi szennyvíz gazdasá­gos hasznosítására az egész or­szágban egyedülálló kezdeménye­zés történt Kecskeméten. A Vá­rosföldi Állami Gazdaság és a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet 1975 óta a szükséges tisztítási műve­letek után városi szennyvízzel öntöz több száz hektár takar­mánytermő területet. Az évek óta folytatott, eredményes szennyvízhasznosítási kísérlethez az érdekelt gazdaságok anyagi támogatást is kapnak. A környezetvédelem megfelelő jogi és adminisztratív intézke­dés mellett társadalmi összefo­gást kíván. A megelőzés jobb és gazdaságosabb, mint az elrom­lott helyzet javítása. Á szemlélet- formálásban szerepet vállalhat­nak felvilágosító munkájukkal a társadalmi szervek is. Mérsé­kelt anyagi lehetőségek ellenére megfelelő szemlélettel jó ered­ményt lehet elérni, a környezet védelmében. Dr. Nagy L&josné, a KSH közgazdásza Az 1970-es évektől kezdve a mezőgazdaságban is kiapadóban van a munkaerőforxás. Az üze­mek körültekintőbben számolnak dolgozóik létszámának alakulásá­val. Terveikbe beépítik egy-egy termelési folyamatot mennyi idő alatt, hány dolgozóval tudnak el­végezni. így van ez a lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezetben, ahol Soltész István elnökhelyet­tes tájékoztatott munkaerőhely­zetük alakulásáról. — Más gazdaságokhoz viszo­nyítva mi szerencsések vagyunk. Viszonylag kevesen lépnek ki a szövetkezetből. Igaz, telkeket osz­tottunk tagjainknak, segítettünk a házépítésben is. Ha valakinek tanuláshoz támad kedve, támo­gatjuk, sőt küldjük. Tavaly a fülöpszállási mezőgazdasági szak­iskolával közösen szerveztünk egy tanfolyamot, amelyre a kör­nyező mezőgazdasági üzemekből is szép számmal akadt jelentke­ző. — Ma hányán dolgoznak a szö­vetkezetben? — Csaknem háromszáz tagunk van, több, mint száz alkalmazott és 150 a nyugdíjas, illetve já­radékos. Az esetenkénti munka­erőhiányon enyhítünk azzal is, hogy az erdészetben dolgozó, mintegy 12 tagot számláló brigá­dunkat a mezőgazdasági terme­lésben foglalkoztatjuk, ha szorít a cipő. — Ezek szerint nincs különö­sebb gondjuk? — Sajnos, az állattenyésztésben van. Legalább tíz dolgozóra len­ne szükség ahhoz, hogy rendsze­resen válthassák egymást az em­berek és minden tehenész meg­kapja a kijáró szabadnapot. Ösztöndíjat ajánlottunk tagjaink gyermekeinek ha a nyolc általá­nos elvégzése után, az átlatte• nyészlő szakiskolában folytatják tanulmányaikat. Jelenleg hárman járnak a kiskunfélegyházi mező- gazdasági szakmunkásképzőbe, néhányon pedig gépészek lesz­nek. Ez utóbbiak Örkényben sa­játítják el a szakmát. Tanulmá­nyaik befejeztével a gyerekek visszajönnek a termelőszövetke­zetbe, tovább gyarapítva a szak­munkás-állományt. Ök már száz­nál is többen vannak. B. Z. Saját otthonunk AZ ORSZÁG lakosságának egyharmada költözött korszerű, új otthonba az elmúlt másfél évtizedben — állapítja meg a Központi Bizottság múlt heti üléséről kiadott közlemény. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a még ki nem elégített, indokolt igényeket, az önálló lakásra jogosultak növekvő számát is számba vették az ülésen és megállapítot­ták, hogy továbbra is fontos társadalompolitikai kérdés a lakáshelyzet folyamatos javítása, amit az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével lehet és kell megoldani. Íme: előttünk a lakáskérdés, vagy ha úgy tetszik, a lakáskérdés két oldala. Mondhatnánk: két,- egymással összefüggő, s egy­mástól mégis merőben elütő oldala. Nyugodtan mondhatjuk, a közös, évtizedes mun­kának, nagy erőfeszítéseknek kevés olyan, nagy­szerű eredménye van, mint a 15 év alatt felépült egymillió-ötvenezer lakás. Mondhatnánk: ezt tudni biztató, felemelő érzés mindenki számára, mégis óvakodunk e kijelentéstől. 6Mett igaz ugyan, hogy ezért a teljesítményért az egész nép megküzdött (kivéve talán azon keveseket, akik noha módjuk­ban állt volna, semmit sem tettek saját lakáskörül­ményeik javításáért; bár más irányú munkájukkal bizonyos értelemben nekik is részük lehet a siker­ben), és nyilvánvaló az is, hogy ilyen sok ember, család lakásproblémájának végleges, vagy átmeneti megoldása közelebb hozza a még meglevő és nyo­masztó lakásgondok megszűnésének idejét. Mindez igaz. De méginkybb az, hogy ha valami­ben, hát e téren az ember valóban „egyedüli pél­dány”, nem képes feloldódni a közösség, akár a na­gyobb rész örömében sem, ha ^magának, családjá­nak még mindig rossz lakáskörülmények között, idegenekkel, vagy — ami korántsem jobb —, nem kívánt módon a nagyobb család tagjaival össze­zárva kell élnie. Egyedüli példány, mert a lakás az a hely, amélynek csöndjébe az ember visszavo­nulhat bújává!, bajá'Var,1'vagy örömével, ahoi ma­gában lehet, ha annak érzi szükségességét, és ahol azzal időzhet, akinek társaságára vágyik. ILYEN SAJÁT lakásbirodalomra minden család­nak, azon belül saját háborítatlan fészekre minden felnőtt embernek, sőt hovatovább minden gyerek­nek is szüksége van. S akinek ilyen még nincs, az türelmetlenül várja a megvalósulás közelebb ho­zott napját is. Furcsa dolog ez. Az anyagi jólét, a jobb élet, ha más-más mértékben is, de kijut úgyszólván min­denkinek; a lakás azonban egy és oszthatatlan: A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... AZ ÉPÍTETT LAKÁSOK SZAMA ÉS MEGOSZLÁSA AZ ÉPÍTTETŐK SZERINT Állami kölcsön tkiM, nélkül \ llfclttond irtbfi AZ ORSZÁG LAKÁSÁLLOMÁNYA 1976. ELEJÉN MagAneröból Állami kölcsönnel Épült: 1047924 db lakéi 3551572 db lakéi vagy van, vagy nincs. És több mint egymillió fel­épülte még növeli is a türelmetlenséget. Nem baj. Növelje is mindazokban, akik tehetnek egyet-mást ebben a roppant szerteágazó, a gazda­ság, az ipar szinte minden ágára kiterjedő tevé­kenységben! És növelje azokban az igénytelenebb emberekben — ilyenek is vannak —, akiknek az italtól a kocsiig minden előbbrevaló, mint a tisz­tességes, emberhez, illő otthon megteremtése. NAGYOBBRÉSZT azonban nincs ilyen baj az igényekkel. Ellenkezőleg. Emberek, családok ezrei, akik, amelyek így vagy úgy a közelmúltban, netán régebben önálló lakáshoz jutottak és belekóstoltak a jóba — amit oly kijnnyű megszokni —, megsza­porodván, gyermekeik és természetes vágyaik növe­kedvén, okkal, joggal érzik szűknek a valaha any- nyira áhított kis lakást. Éá ne mondja senki erre, hogy: micsoda feledékenység, bezzeg, ha neki lenne olyan lakása...! Ne mondja senki, mert juthat még hasonló helyzetbe. Valóban — társadalmi méretek­ben — joggal növekszik a remény, hogy lényegesen csökken a lakásgond. Azért csökken csupán, és nem szűnik meg, mert objektív és szubjektív értelem­ben egyaránt növekszik a szükséglet; az egyre kor­szerűbb építés, a szebb, a modernebb új lakások, új vágyakat teremtenek. Meg aztán a másfajta igényekről sem feledkez­hetünk i meg, amelyekről szólván > ugyancsak ne legyintsen senki, mondván: álljanak a falak! Min­denki tudja, miről van szó. Arról, hogy koránt­sem mindegy sem a lakás, sem a település, á város vonatkozásában, milyen otthont, milyen házat kerí­tenek azok a falak. Hogy milyen szűkebb és tágabb környezetben lakunk, élünk, mozgunk. Ettől is függ az életünk. Azokat a „falakat” úgy kell emelni, hogy ezt mind belekalkuláljuk. Mégpedig hosszú évtizedekre előre gondolkodva. És azt se feledjük, hogy az évi csaknem százezer — nem csekélység! — több mint felét magánerő­ből, jelentős részét családi ház formájában építik föl a magánépítők, ahhoz képest még mindig arány­talanul kevés szervezett segítséggel, amekkora szer­vezett erő az állami, közösségi lakásépítkezés mö­gött áll. Ráadásul az egyik és a másik „féllel” szemben is vannak jogos követelményeink. Még mindig nem tetszenek maradéktalanul lakótelepeink és még ke­vésbé magánépítkezéseink. Tisztelet a kivételnek! És itt nem holmi, a divat értelmében vett tetszés­ről, „külsőségekről” van szó, hanem minőségről, életformáról. Erre se legyintsen senki,• mondván: a mennyiség a fontos, az évi százezer. AZ ÉVI SZÁZEZRET úgy kell megépíteni, hogy minden tényleges, jogos mai és holnapi követel­ménynek megfeleljen. Végtére a saját otthonunkról, a saját házunkról, utcánkról, városunkról, a saját országunkról van szó. Van ennél fontosabb? B. J. NAGYOBB TERMÉS, JOBB MINŐSÉG SERKENTETT MAGVAKKAL „A gammasugarak hatása a százszorszépekre” nemcsak iz­galmas film- és színdarabcím, hanem arra is utal, hogy a su­gárzások figyelmet érdemlő ha­tással lehetnek a növényeinkre. Azt már számtalan kísérletben kimutatták, hogy a vetésre szánt magvak kezelése infravörös és gammasugarakkal sok esetben előnyös, például növeli a csírá­zóképességet. Hasonló megálla­pítások születtek az ultrahanggal és az elektromos árammal, a nagyfrekvenciás magkezelésekkel kapcsolatban. A vetőmagvak elektromos ser­kentésének legismertebb módja az a sajátos elektrokémiai eljá­rás, amelynek során a magvakat úgynevezett vezetőoldatban, elektrolitban áztatják, amelybe áramot vezetnek. Ennél egysze­rűbbnek látszó elektromos keze­lés az, amikor a vetőmagvak elektródák között áthaladva 30—60 másodpercig kerülnek nagyfeszültségű váltóáram hatá­sa alá. Ezután nyomban vetni kell, mert a kedvező hatás csak bizonyos ideig marad meg Egyre több kedvező kísérleti eredmény bizonyítja a gammasu­garak előnyös, serkentő hatását. Akárcsak a röntgensugaras keze­léseknél, ebben az esetben is a kis adagú gammasugár-kezelések kedvezőek az olyan hatás eléré­séhez, amelyek serkentőek a nö­vények életképességére, anyag­cseréjére és terméshozamára. Hazánkban az ilyen jellegű kí­sérletek egyikénél 100 r sugár­adaggal kezelt paradicsombo­gyókból nyert magvak felhasz­nálásával a termés meghatszoro­zódott. Az elmúlt évek kísérletei ki­mutatták az ultraibolya- és ultra­hangkezelések előnyös hatásait is. A közölt adatok szerint 2—120 mp-es UV-besugárzás 25 százalék csírázási erélyfokozódással járt, például a kukoricánál. Mindezek a fizikai hatású ve­tőmagserkentő kezelések azon­ban csak további alapos kutató­munka és fejlesztés után válhat­nak nagyüzemi módszerek között is sikeresen követhető eljárások­ká. Várhatóan már a közeli jö­vőben szélesebb körben alkal­mazzák a Kertészeti Egyetemen kidolgozott új magserkentési, más néven magstimulálási eljá­rást. Ennek alapja, hogy a nagy­feszültségű elektromos téren át­bocsátóit élő magvak szabad és könnyen felszabaduló ionjai el­mozdulnak. Ettől a magvak bio­lógiai tulajdonságai megváltoz­nak, olyan előnyös módon, hogy a magvakból kikelő növények rendszerint fokozottabban képe­sek hasznosítani a- napfényt. Az eddigi vizsgálatok szerint ezzel az Jó minőségű vetőmag. (MTI-foto: KS) elektromos magstimulálással a kukoricánál és a gabonaféléknél 15—30 százalék szemtermés- és szárazanyagtartalom-növekedés^ a zöldségféléknél pedig 20—40 szá­zalékos terméstöbblet érhető el. Ezenkívül az így kezelt magból kelt növények gyorsabban fej­lődnek, rövidebb idő alatt beérle­lik terméseik zömét és ezáltal al­kalmasabbak gépi szedésre, ami különösen a zöldségnövényeknél fontos. Kedvező íz-, zamat-, és vitaminváltozás is tapasztalható a kezelés hatására. A dísznövé­nyeknél a kezelés növeli a virá­gok számát és különleges virág­formákat is előidéz. A külföldi szakemberek érdek­lődését is felkeltette ez az eljá­rás. K. L. Kecskemét környezetvédelme Az emberek maradnak a szövetkezetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom