Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
1977. április 20. PETŐFI NÉPE • 5 Türr István mellszobra Baján Értékes ajándékkal gyarapodott a bajai Türr István Múzeum. Párizsból Madame Selli'e Türr — a legendás hírű Türr István unokája — elküldte nagyapja carrarai márványból készült mellszobrát. Az ismeretlen olasz szobrász alkotását rövidesen méltó helyen láthatja a közönség. (Szabó Ferenc felvétele) Magyar filmek negyedévi gyorsmérlege 1977. első negyedében a premiermozikban hat új magyar filmet mutattak be, valamint felújítottak egy pontosan harminc évvel ezelőtt készült, már-már klasszikus alkotást — Valahol Európában —, amelyet igen sokan még csak most láthattak először, s szinte ez is a premierek közé számítható. Ebben a negyedévben tartották a magyar játékfilmművészet nagyszabású éves számvetését, a IX. magyar játékfilmszemlét is, így az ez időszakban közönség elé került új alkotások különösképpen reflektorfénybe kerültek. A bemutatott hat új film közül napjainkban játszódik kettő. Érdemes mindjárt azt is feljegyezni, hogy mindkettő a sokat hiányolt vígjátéki kategóriához sorolandó, s mindkettő derűs szórakozást adva gondolkoztát el napjaink fonákságairól. E kettő A kard és a Pókfoci. Egészen közeli múltat idéz, a felszabadulásunkat követő időbe kalauzol sajátos szimbolikájával a Budapesti mesék. A felszabadulást megelőző napokban játszódik A királylány zsámolya; a Magyar Tanácsköztársaság leverését követő időben kutatja az emberi helytállást, a kommunista magatartást a Herkulesfürdői emlék, végül a hatodik film, a Fe- kéte’'feyémántbk klasszikus 1 regény adaptációja. A tematikái arányok jónak mondhatók s külön öröm a mai témák derűs, szórakoztató keretek közötti jelenléte. Más kérdés, hogy például A kard közönségvisszhangja, fogadtatása elmaradt a film értékeitől. Természetesen nem várható, hogy mai életünk görbe tükörben történő felmutatása olyan közönségtömegeket csábítson be a mozikba, mint az ugyancsak új Fekete gyémántok, Jókai regényének filmváltozata, de az eleve tartózkodást a mát tükröző magyar filmektől roppant egészségtelen tünet. Nézzük meg, milyen emberekkel is ismerkedtünk meg a mozikban, kik voltak e filmek hősei, milyen gondolatokat hordoztak. A Herkulesfürdői emlék — • Nénik és képek a kiállítóteremben. Sándor Pál rendezése — központi alakja egy szinte még gyerekember, menekülő vöröskatona, aki önmagát is feláldozza ismeretlen elvtársáért, akivel együtt szenved aztán vértanúhalált. A közösségi, a kommunista emberi magatartás hősi példája ez a fiú, a Herkulesfürdői emlék pedig ennek az emberi tartásnak igen jó bemutatása. Merőben másfajta, a naivitásig jóhiszemű ember Böjti Sándor, A kard hőse. Ügy cselekszik, ahogy — szerinte — minden magyarnak viselkednie kellene. De Böjti éppen becsülnivaló emberi tartása miatt került megalázó helyzetekbe, — így tragikomikus hőssé lett. Rózsa János Pókfocijának már nincsen kiemelhető központi hőse, de ott is az emberi tartás, egy kollektíva — egy tantestület — erősen kifogásolható magatartása kerül a mérlegre. S mindez magyar filmben régen tapasztalt szórakoztató formában. A felszabadulást megelőző és az azt követő időszakot megjelenítő két film — A királylány zsámolya és a Budapesti mesék — közül az első központi alakja Bodra szakaszvezető, aki a háborúzásba belefáradt és beleunt, legalább az utolsó napokban megpróbálja magát kivonni a háborúból, megcsinálni a maga kis külön fegyverszünetét, s váratlan körülmények folytán — szinte akarata ellenére — hőssé, ellenállóvá lesz. A Budapesti mesék, Szabó István .nagyon szép filmkölteménye. A film hősei mi vagyunk, akik túléltük a második világháború borzalmait, akik akkor nekigyűr- kőztünk, s toltuk a villamost, az új élet sokszor nagy döccenőkkel haladó szekerét. Szabó filmje egy következetes alkotói pálya újabb, igen értékes állomása. A Fekete gyémántokról, Vár- konyi Zoltán filmjéről szükségtelen külön szólni. Jókai népszerű, a látványos filmeket igen sokan szeretik, s ha ezeket az igényeiket kielégülni érzik, elégedettek. És ilyenkor elégedettek a mozik üzemvezetői is. B. M. • A helybeli citerások muzsikálnak az egyik megnyitón. (Walter Péter felvételei) EZREN ÉS KÉTEZREN EGY TÁRLATON CSÁSZÁRTÖLTÉSEN PÉLDÁT MUTATNAK NYOLCÉVESEK ÉS NYOLCVANÉVESEK PÁRBESZÉD ALKOTÓK ÉS NÉZŐK KÖZÖTT Művészek, művek, közönség Császártöltés a történelem viharaitól meg- megtépdesett, de az itt élők akarata s munkája következtében újra és újra talpraállt; s napjainkban egyre szépülő, erősödő kisközség. Szorgalmas, derék lakói tisztelik s szeretik a munkát, az állandó alkotó tevékenységet. És kedvelik, igénylik a szépet, a művészi alkotásokat is. Olyan bizonyítékot lehet megemlíteni érire, amilyenre ma még kevés példa akad. □ □ □ Az Erkel Ferenc Művelődési Házban legalább fél évtizede már annak, hogy elhatározták: rendszeresen képzőművészeti kiállításokat rendeznek, s ezeket tárlatvezetésekkel, műsorokkal és találkozókkal, érdekes beszélgetésekkel kötik össze. Azóta évente többször — olykor ötször is — sor kerül újabb bemutatkozásra. Az érdeklődés örvendetesen növekszik. Először néhány száz néző akadt; ma pedig mintegy kétezer látogatóról árulkodik a vendégkönyv. Nem túlzás, hogy olykor „a falu apraja-nagyja” elmegy a kiállításra. A nyolcévestől a nyolcvanévesig ott találjuk őket a képek. szobrok előtt. □ □ □ Nézzük csupán a két utolsó esztendőt. Lapozom a vaskos vendégkönyv bejegyzéseit. „A Duna világa” címmel rendeztek a bajai Éber Sándor műveiből kiállítást. Számolok: legalább ezerkétszáz bejegyzés árukodik< >a sikerről. Azután pólyák Ferenc fafaragó munkáit dicsérték a lelkes látogatók. A helybelieken kívül pécsi és budapesti látogatók is kifejezték elismerésüket. Külön is említést érdemel, hogy milyen sokan és hányféleképpen lelkesedtek a nekik tetsző Bozsó-képek láttán, a Kecskeméten élő festőművész önálló kiállításán. Nem csak azt olvasom, hogy „nagyon szép”, „gyönyörű”, de ilyen mondatokat is: „Felejthetetlen élmény”, s „Meg- rendítően hatott rám”. Idős ember remegő kézzel írt, régies szálkás betűi; diákok iskolás írásai; szocialista brigádok, tanulóközösségek véleményei; asszonyok, lányok, férfiak, idősek és fiatalok, helybeliek és vidéki rokonok, ide. utazó látogatók írásos nyomai: íme, így együtteA MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Bemutatjuk: Ádám György akadémikust sen mutatják, mennyire mélyen hatottak a művek az emberekre. A keceli Baloghné Boros Ilona textilképeit legalább kétezren megnézték. □ □ □ S hogy teljesebb legyen az összkép témánkkal kapcsolatban, megemlítünk még néhány itt rendezett tárlatot. Kiállításon bemutatkoztak már a Duna Fotóklub bajai tagjai, s ugyancsak művészi fotóival a kecskeméti Ka- ráth Imre; láttatta magát alkotásain keresztül Schnür József festőművész; Csikós Nagy Márton faszobrász, Szálas Gabriella grafikus; gyönyörködtették a nézőket a bajai képzőművészek stb. S a sor e példákkal még nem is teljes. n □ □ Végül két tömören fogalmazott véleményt ide -írunk-f Klossy Irén festőművész: — Már előzőleg hallottam az itteniek törekvéseiről. Arról, miként tették rendszeressé a művészek bemutatkozását. Ezért külön is jó érzéssel szerepelek a közös tárlaton. Jó érzés a néniket és bácsikat együtt látni a képek előtt. Angeli Mátyás művelődésiház- igazgató: — Kezdettől -az a kettős cél vezet bennünket, hogy az alkotóknak fórumot, a közönségnek a gyönyörködésre jó lehetőséget teremtsünk. Ügy érezzük, ez sikerült is eddig. Amit évekkel ezelőtt elkezdtünk, ezentúl is folytatni akarjuk. Varga Mihály Ősz haj, joviális, mosolygós arc — az első benyomás nyomán nem dönthető el: elvont problémákkal foglalkozó kutatóval, a tudomány szervezőjével, vagy éppenséggel gyógyító orvossal „a jó doktor bácsival” ülünk-e szemben? Persze, hogy a „jó doktort” az a diák is jónak tartja-e, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem összehasonlító Élettani Tanszékén esetleg épp általa utasíttatik utóvizsgára — az már más kérdés. Igaz, legfeljebb fellebbez dékáni, rektori utóvizsgáért. És ha az utóbbit engedélyezik, akkor mégiscsak „jó a doktor” — hiszen Ádám professzor egyszemélyben az 'ELTE rektora is. Csak ezzel az „egyszemélyben”- nel van néha problémája. Mint mondja: életét, hétköznapjait már szigorúan kettéválasztotta. Reggeltől délig ő „csak” egyetemi tanár és pszichofiziológus, azután megebédel, és ebéd után „csak” adminisztratív ügyekben döntő rektor. Reggel mégiscsak frissebb a tudati kondíció, ami a kutatómunkához inkább szükséges. Egy tréfás kérdés: az agykutató el tud-e képzelni egy olyan „függönyt”, amely például ilyen esetben az agy „rektori” és „kutatói” felét elválasztaná egymástól? Nevetés után komoly a válasz: a szimultán agytevékenységet vizsgáló kutatók némileg hasonló problémákkal foglalkoznak. Persze ez Ádám Györgyön „nem segít”, úgy érzi: kevesebb jut a kutatómunkára, mint a megtisztelő egyetemi tisztség előtt. Hosszú volt az út, érdemekkel és eredményekkel telt, a rektori palástig, és az akadémiai „székig: Nagyváradon született, a kolozsvári egyetem orvoskarán kezdte tanulmányait. Az orvosi diplomát 1949-ben, Budapesten kapta. Kórházi gyakorlata után az egyetem élettani intézetében kapott állást. Kandidátusi értekezésére, mint aspiráns, Lenin- grádban, a Favlov-intézetben készült, Bikov professzor mellett. „A veseműködés magasabb idegi szabályozásának főbb kérdései” címmel 1955-ben védte meg kandidátusi értekezését. 1955—1966 között a budapesti orvostudományi egyetem élettani tanszékének idegélettani laboratóriumát vezette. Közben meghívott kutatóként francia és amerikai intézetekben dolgozott. 1965-ben lett a tudományok doktora értekezésének címe: „Interocepcio és magatartás” (Az interocepció kifejezés a belső szervek: a gyomor, bél, vese, máj érzőrendszereit jelöli.) 1967 óta vezeti az általa megszervezett összehasonlító élettani tanszéket az Eötvös Egyetemen. 1970 óta levelező tagja az Akadémiának, 1972 óta az ELTE rektora. 1975-ben a Leningrádi Egyetem díszdoktorává fogadta. Több tudományos társaság tagja vagy vezetőségi tagja, és jó néhány szakmai folyóirat szerkesztő bizottságában is dolgozik. Ennyi» és ilyen sok irányú elfoglaltság mellett is marad azonban energiája értékes és érdekes kutató munkájára. Az idegélettan terén folyó kísérletei három fő gondolatkörben mozognak. Az első: a belső szervekből és a zsigerekből az agy felé közvetített érzékszervi hatások kutatása, ennek pszichikai oldalról va*» ló megközelítése. A második gondolatkör: a tudati határállapotok vizsgáláta, mint az alvás és a hipnózis. A harmadik témakörbe pedig a tanulás és emlékezés folyamatainak megismerése tartozik. Általában macskákon és patkányokon végzik a kísérleteket. Egy érdekes kísérlet a sok közülj bonyolult műtét során a patkány bélkacsának egy három centiméternyi darabját kiiktatják a bélrendszerből, de úgy, hogy ez a darab idegileg és vérkerin- gésileg továbbra is úgy kapcsolódjék az agyhoz, mint amikor a tápcsatorna része volt. Ezután ezt a darabot U-alakban két végénél fogva az állat bőrére varrják, és miniatűr műszereket vezetnek rajta keresztül. Speciális berendezés segítségével vizsgálják az állat viselkedését, éppúgy, mint agyi elektromos hullámait. így „életben” tanulmányozhatják, hogyan reagál az állat agyveleje a bélből jövő egyes ingerekre, anélkül, hogy az állat működő emésztőrendszerét zavarnák. Végül egy kérdés: az ilyen típusú kutatások nincsenek közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal,' Mégis, távlatilag hol használhatók fel a laboratóriumban feltárt eredmények? A professzor arcán a jellegzetes mosoly: — Kapcsolatban vagyunk a gyakorlattal. Egyes gyógyszerek, például altatószerele kipróbálásánál, a hipnózis módszerének gyógyító alkalmazásakor már a gyakorlatba ültethetők át az egyes eredmények. A jövőben ezeknek még inkább jelentősége lesz. A „zsigeri önellenőrzésnek” pedig eredményeink alapján különösen nagy jövője lehet. Mi legalábbis nem tartjuk lehetetlennek belső szerveink tudatos agyi befolyásolásának perspektíváit. Kihívó kérdésemre — nevetve teszi hozzá — igen, tulajdonképpen a jógik is hasonlóval „foglalkoznak”. Csakhogy ez az agykutatók által kidolgozandó „jóga” sok száz kísérletsorozat után, alapos és több oldalú ellenőrző vizsgálatok nyomán ültethető majd át a gyakorlatba. Szatmári Jenő István (7.) Ágoston megmondta, hogy senki előtt nem szabad dicsekedni azzal, milyen könnyű az ő dolga, inkább olyan benyomást kell keltenie, hogy megdolgozik a pénzért, amit ezzel az anyagbe- szerzéssel-ügyintézéssel keres, kinek mi köze hozzá, hogy bármit kell megszereznie — akár tegnap is a két felújított motort —, mindig megkapja Ágostontól a tippet, kihez forduljon, s aki esetenként rendelkezésére áll, rendszerint ügyfele valami módon az INVESTCOOP-nak, tehát segít, hogy holnap ne hiába forduljon majd az INVESTCOOP valamelyik osztályához. — Végre! — sóhajtott fel Lia, amikor a taxi, bár rézsútosan, betárolt egy arasznyi helyre a járda mellé. — Ha nem mozog ez a kaszni, megfullad benne az ember a hőségtől. Odaragad az ember fenekéhez a szoknya is, nemcsak a bugyi... Nagyot fújva kapaszkodott ki a kocsiból, s intett Erikának, hogy ő is jöjjön. — Nem is mondtad, kihez kerültél a műhelyben! Bélának adta ki a kocsit az a vén keszeg? — Nem tudom, hogy hívják a fiatalembert — vont vállat Erika, s jóleső hűvöst érzett a fejében, amint akaratlanul egyszerre maga előtt látta a fiatal szerelő nyugodt, szürke szemét. * A fehér Wartburgra, amely merész, de pontosan kiszámított ívben kanyarodott be az udvarra, először a két fiú figyelt fel, s Perec tüstént ugrott is Bélához: — Itt a volt góréja, főnököm! — Simon őrnagy elvtárs . — morrant rá egy katonagyerek méltatlankodásával Misi. — Te csak ne bizalmaskodj egy első osztályú szuperszonikus repülővel. — Értettem — vigyorodott el Perec, s közben már ugrott is, hogy kinyissa a kocsi ajtaját. Kihúzta magát a sovány repülőtiszt előtt, aki csaknem kétméteresen magasodott fel mellette, ahogy kiszállt a kocsiból. — Erő-egészség, tiszteletem. — Szervusz, Ferec — mosolygott le rá az őrnagy, s furcsa módon éppen a mosoly ráncaitól vált egyszerre öregebbé az arca. — Szervusz, Misi — intett a másik gyereknek is, aztán Bélához lépett: — Jó napot, professzor. — Jó napot, őrnagy elvtárs — nyújtotta behajlítva a karját Béla, nehogy Simon a csupa olaj kezét rázza meg. — Baj van? — Semmi vész, csak a kormány. holtjátéka valamivel nagyobb, mint szeretném. Maga parancsolt rám, ne babráljak semmivel, ha nem muszáj, hát jöttem, hogy engedelmeskedjek. Igazítson rajta, ha van két perce. — Ránézett a Renault szétszedett motorjára: -L Persze, ahogy látom, nyakig van munkával. — Pihenhetek is közben — vont vállat Béla. — Tegnap olvastam, hogy jobb a teljesítmény, ha munka közben pihen egy keveset az ember. Misi, nézz egy tizenkettes kulcsot meg egy hatost is. Amíg odalépett az őrnagy kocsijához, megkérdezte: — Szabadnap? — A doktornál voltam. A szabályszerű időszakos vizsgálat. Elbabrálnak velünk, jobban belefáradunk, mintha felszálltunk volna. A kocsiból ekkor egy civil szállt ki, az őrnagynál fél fejjel alacsonyabb férfi, szembeötlően jól szabott szürke öltönyben, aminél csak egy feltűnőbb volt rajta: sötét keretes, erős lencsé- jű szemüvege. Éles-fehér ingétől napbarnítottnak vagy kreolnak látszott az arca bőre, ott is, ahol ráfeszült szegletes pofacsontjaira. Az őrnagy tréfás-szertartásos mozdulattal mutatott Bélára: — Íme, akiről beszéltem neked, az autók professzora, Ugrai Béla. Odalent nálunk huszonnégy autószerelő melózott, de egyik se ért a derekáig ennek a fiúnak, már engedje meg nekem, Béla, hogy a szememben maga ezután is fiú maradjon. Béla biccentett az idegennek, majd rántott egyet a fején: — Az őrnagy elvtárs szeret túlozni. — Tatár Márton — mutatkozott be szürke, színtelen hangon a férfi. — Mit túlzott el? — kérdezte alig észrevehető mosollyal. — Tán az a túlzás, hogy amióta maga leszerelt, a legapróbb bajjal se adom más kezére ezt a szekeret? — nevetett Simon. — Nem. Csak amit rólam tetszett mondani. Az az igazság, hogy nagyon rühelltem bevonulni, de most már nem bánom, idekint két év alatt semmi se lett volna belőlem, most meg hát... De inkább hozzákezdek. Az őrnagy úgyis tudja, amit mondhatna. Taknyos kezdő volt a szakmában, amikor megkapta a behívóját, de odabent előbb a laktanya műhelyében, nemsokára meg a repülőtér gépkocsitelepén kénytelen-kelletlen muszáj volt fejest ugornia a mélyvízbe. }íem két-három kocsitípus került eléje, mint itt, ahol tavalyig csak Moszkvicsot, Volgát és Pobjedá- kat meg Warszawákat javítottak, ott hozzá kellett nyúlnia minden lehetséges márkához, teherautókat személykocsikat, speciálgyárt-. mányokat adtak eléje sorra, nemcsak egyszerű motorokat, hanem finom nyugati szerkezeteket is, és legalább annyira hasznos volt, mint a típusok változatossága, hogy ott kevés lett volna, ha csak motorszerelést lehet rábízni, meg kellett tanulnia az autóvillániós- ságot épp úgy, mint a futóművek szerelését, kedve ellenére még olyan munkákat is amit idekint csak a karosszérialakatos vagy a kárpitos csinál. Húzott még egyet a kontraanyán, aztán ránézett az őrnagyra: — Tessék jobbra-balra mozgatni a kormányt, finoman ... Figyelte, mikor mozdulnak a kocsi első kerekei. Nem volt itt semmi komoly baj, de az őrnagy irtó precíz alak. Más tulaj ilyen apró letyegéssel még hónapokig vígan zavarná a kocsiját. — Jelentem, osztályon felüli. Hátra se kellett néznie, tudta, hogy a művezető már ott támaszkodik a folyosó ajtajában, s őket bámulja. Bármilyen futómunka ugrik be, amit pár perc alatt éppen udvariasságból végez el akármelyik szerelő egy-egy állandó kuncsaftnak, Marci bácsi a végszóra előkerül az iroda sötét folyosójáról vagy a műhely valamelyik sarkából, de még a sarki talponállóból, a fröccse mellől is megérzi, ha valamelyik embere tíz percet fuserál. Nem szól érte, csak azért bukkan fel, hogy a fiúk vegyék tudomásul, ő mindent látott, a harmadolást pedig nem ő vezette be, az elődjétől, Rostástól örökölte a szokást, hogy aki fusizik, az a borravaló harmadát adja is le, elvégre a művezető tartja a hátát, ha váratlan ellenőrzést kapnak a központból, és a szimatok megérzik a fusiszagot. Látta, hogy az őrnagy a zubbonya felső zsebébe nyúl, de mielőtt Simon pénzt vehetett volna elő, megrázta a fejét: — Csak nem tetszik képzelni, hogy én ... Hallotta, hogy erélyes-méltatlankodó a hangja, s jólesett arra gondolnia, hogy Marci bácsitól még megkapja a magáét ezért a nagyvonalúságért. Szeme sarkából látta, hogy Misi elismeréssel bámul fel rá. — Na jó, Béla — bólintott az őrnagy. — Lesz még alkalmunk, hogy elszámoljunk. — Beült a volánhoz, kinyitotta a másik oldalon az ajtót a férfinak, aki Tatár Mártont mondott, amikor bemutatkozott. — Minden jót, és köszönöm... — intett ki az autó ablakán, és szinte helyben fordulva zúgott ki az utcára. — Nem kényezteti ezt a kocsit — nézett utána Perec. — Kétütemű motor, ennek az a kényeztetés, ha pörgeti az ember, te kiskorú — szólt rá bosszúsan Misi. — Egy pilóta ne tudna autót vezetni... A művezető harsogott rájuk a folyosó ajtajából: — Sok a szöveg, uraim, a Renault meg csak áll! Béla lustán mozdult, megmarkolta a fiúk vállát, és játékosan lódított rajtuk egyet: — Mozgás, kaktuszok! MÁSODIK FEJEZET — Nem erről volt szó, mama — törölte hátra alsókarjával homlokából a verejtéket Béla. — Én csak zuhanyozót építek, még el se készültem vele, mama meg máris gőzfürdőt csinál. (Folytatjuk)