Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-11 / 59. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 11. Fejlődik Bácsalmás S« Az új bácsalmási óvoda. Az alsó képen: újabb 15 lakás épül. (Pásztor Zoltán (elvételei) A gyermek- intézmények fejlesztésére Bácsalmáson is nagy gondot fordítanak. Nemrég adták át az új 50 sze­mélyes óvodát, amelyet több mint 2 millió forintos költ­séggel a katy- mári Ipari Szövetkezet dolgozói építet­tek. Gyors munkájuk ■ eredményeként a bácsalmási gyerekek két hónappal a ter­vezett átadási határidő előtt beköltözhettek az új óvodába. A nagyköz­ségi tanács terveiben sze­repel a bölcső­de bővítése. Felújítják az iskolákat is. Elsőként az al­só tagozatos is­kola termeibe központi fűtő­testeket szerelnek. A kommunális feladatok kö­zött harmincmillió forintos költ­séggel új csatornahálózat kiala­kítása szerepel. Tervük szerint 1979-ig 2 kilométer hosszú csa­tornát és szennyvíztisztító telepet építenek. Még az idén négy-öt kocsiál­lással bővül a mentőállomás. Eh­hez a helyi tanács telket, az Or­szágos Mentőszolgálat pedig pénzt ad. A nemrég átadott 15 lakásos ház mellett célcsoportos beruhá­zásban hamarosan újabb 15 la­kást építenek. A lakóház föld­szintjén 400 négyzetméteres szol­gáltató részleg lesz. Jó szakkör, jó borok A saját termésű borok vetélkedője előtt jegyeztem fel a Kertbarát Kör működését szemléltető adatokat a Megyei Művelődési Központban. Minden elfogultság és befolyásolás nélkül tanúsíthatom tehát, hogy az új formában egy eszten­deje alakult szakkör egyike a megye legjobb művelődési közösségeinek. Besenczi Mihályné könyvtárostól tudom, hogy egyre töb­ben vannak. Papíron 106 a létszám, egy-egy foglalkozáson átlagosan 60—70-en jelennek meg. Kétszeresen is bízhatok az adatok valódiságában, mert Besencziné az alapítók közé tartozik és eddig csak egyetlen összejövetelről hiányzott. Autóbusz és olcsó palánta Mi köti össze ezeket az embe­reket? Kecskeméten hajdanán csak a gyömölcshöz-szőlőhöz ér­tőt fogadták be. Aki nem konyí- íott valamit legalább a kertmű­veléshez, az hallgathatott a tár­saságban, mint a csuka a parton. Jó hagyomány folytatódik ezekkel az összejövetelekkel. Vonzó a program is. Ügyesen vegyítik az elméleti ismereteket és a gyakorlati tennivalók be­mutatását. Megtalálták a benti foglalkozások, a tapasztalatcserék és a praktikus ismeretek megfe­lelő arányát. A Megyei Művelődési Központ­tól minden elképzelhető segítsé­get megkapnak. Az intézmény autóbuszával látogattak el a deb­receni virágkarneválra, jártak egy fővárosi szakkörnél tapaszta­latcserén, ismerkedtek dunántúli szőlőtelepekkel. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet szinte sajátjaként támo­gatja a kertbarátokat. Olcsón, időben, kedvezményesen kapnak palántákat, díjtalanul szaktanács- adást. Szakértelem és ügyszeretet E)r. Hodossi Sándor tudomá­nyos osztályvezető, a szakkör irá­nyítója nem csak a kertészethez; az emberekhez is ért. Tisztelik, szeretik, hallgatnak rá, bizalom­mal vannak iránta. Ismeretségé­nek köszönhető, hogy kitűnő he­lyi és fővárosi szakemberek is tartanak egy-egy előadási, gya­korlati bemutatót. A jő közösségi szellem Vígh Lajos köri titkár és Csörszné Ze- lenák Katalin sok-sok hangulat- csínáló, kisebb ellentéteket elsi­mító 'fáradozásának is köszönhető. Munkájuk valóban érdemes ta­nulmányozásra. Kívánatos, hogy jó tapasztalataikat, módszereiket másutt is hasznosítsák. A Megyei Művelődési Központ ennek érde­kében egyik foglalkozásukra meg­hívja a megye többi kertbarát körének vezetőjét. A legügyesebb, legképzettebb kecskeméti tagok rendszeresen felkeresik a másutt működő szakköröket tapasztalat­átadás, illetve -szerzés céljából. Bizonyítvány, felmérés Szombaton este nehéz, válto­zatos munkával döntötte el a négytagú bíráló bizottság, hogy ki mennyit hasznosított az év közben elhangzottakból. A saját termésű borok vetélkedője más szempontból felmérésnek tekint­hető. Kiderült, hogy mihez érte­nek viszonylag jól és hol akad még javítanivaló. Sűrűn bólogatott elismerően Tóth Pál László, a Szőlészeti Ku­tató Intézet kecskeméti állomá­sának . borászati osztályvezetője. Kollégája, dr. Füri József tudo­mányos osztályvezető elismerően mondogatta: „Nagyüzem is elfo­gadná ezeket.” Czibere Mária, az ifjú katonatelepi pincemester je­gyezte föl a szigorú zsűri által megszavazott pontszámokat. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy jó néhány „versenyző” eléri az aranyérmes szintet. A bíráló bizottság negyedik tagja — most már bevallható —, csak szemmel méregette az aranyló nedűket, vörös borokat. A Maripen nem tűri a szeszt. Szerencsére a to­rokgyulladás meg ezzel a gyógy­szerrel áll hadilábon és így dr. Hodossi Sándor, a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet osztály- vezetője egészségesen indulhat hosszú útjára. Mire e sorok meg­jelennek már Indiában tanulmá­nyozza az ottani mezőgazdaságot. Kurucvér, külcsín Egyhangúan hozta meg a zsűri a döntést és adta ki a három első díjat. Ezekből kettő Ónozó Imrének jutott. Magam is tanú­síthatom, hogy az Irsay Olivér és Kocsis Irma fajtákból szüretelt nedű a kényes ízlésűeket is kie­légíti. A vér nem válik vízzé. Az egyik győztes eredeti foglalkozá­sa kádár volt, édesapja mestersé­gét követte. (Szépen néznénk ki ha egy kecskeméti kádártól ide­gen lenne a borkezelés tudomá­nya.)' Mostanában a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben laka­tosként szolgálja a mezőgazdasá­got. Változnak az idők! A nyugdíjas Rajnai Mihály versenybora érte el a legmaga­sabb pontszámot, neki jutott a harmadik első díj. Még hatan kaptak kisebb-nagyobb elismerést szakszerű munkájukért. Persze a jó pap is holtig ta­nul, ezért a már említett szakem­berek nfem fukarkodtak a jó ta­nácsokkal. Néhányat följegyez­tem, hadd tanuljanak mások is. Megfeledkeznek néhányan ar­ról, hogy a szőlő és nedűje ké­nyes jószág. Megharagszik, ha nem törődnek vele állandóan, kü­lönösen a szüret utáni időszak­ban. Bizony többen túlcukrozzák a mustot, mások a jövőben min­dig tegyenek bele egy-két deka ként, ha megmozgatják a szőlő levét. Az a vörös bor meg legyen ru- bintos, tüzes, sötéten csillogó, s ne rózsaszínbe játszó, halovány, seszínű! Aki végigolvasta ezt az írást megérdemli a jó taná­csot: ültessen kertjébe egy-két tő Kurucvért és olyan lesz a bo­ra, mint az égő arany paprika színe. Kertjeink, életünk minősége Bizonygassam ezek után a kertbarát-körök hasznát. Hallot­tam, a hazai bortermés fele még most is kiskertekből, háztáji gaz­daságokból, kis parcellákról szár­mazik. Fenntartásukat a jobb mi­nőség, a bővebb termés is indo­kolná. Többről van szó! A szakkörben kialakult kedvező légkörben ba­rátságok, ismeretségek virágoz­nak, tartalmasabbá vált a tagok élete. Dr. Hodossi Sándor szerint négy-öt év kell alapos szakmaT ismeretek megszerzéséhez. Aján­lom, tartson tovább a kertészeti tudományok elsajátítása és jus­son még több idő a népes szak­kör másirányú szellemi gazdagí­tására. Mátyási József hajdani költő és bölcs ember valamikor emígyen dicsérte kovácsmester barátját: „Eke, pöröly, könyv közt osztá meg idejét.” Egy-egy közös kul­turális élménnyel gazdagíthatnák a szakkör változatos, kitűnő prog­ramját. Kertjeink és életünk minősége egyaránt fontos! Még annyit: sokat ' beszélünk mostanában a szabad idő célsze­rű, egészséges, hasznos eltöltésé­ről. A Megyei Művelődési Köz­pont kertbarátai jó helyen keres­kednek. A borversenyről tudósító infor­máció ezért nőtt riporttá, nem­csak a jó bornak, a művelődés bevált formáinak, módszereinek is kell cégér! Heltai Nándor Tavasz előtt a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezetben Bármelyik irányból érkezik az I idegen Bátyára, két dolog ragad­ja meg figyelmét: au út két ol­dalán sorjázó gép családi há­zak, s a falakat bíbor drapéria­ként díszítő paprikafűzérek. A két dolognak évtizedek óta sok köze van egymáshoz: a paprika itt több egyszerű növényeknél ;for- rása a jólétnek, célja a remé­nyeknek, s nemhiába nevezik pi­ros aranynak. Bátya szorgalmas közössége a termelőszövetkezetet is e táj legfontosabb növényéről nevezte el. Épülnek a fóliasátrak Molnár László, a Piros Papri­ka Tsz elnöke szabadkozik: — Éppen ebédelni indulok, de addig nézzétek meg a fóliasátra­kat! Érdemes... Kísérőt ad mellénk és néhány perc múlva már ott állunk a hatalmas tábla szélén. A fóliasát­rak bordái még „ruha” nélkül állnak, hatalmas alumínium­csontvázak. Tamaskó János br;.- gádvezető irányítja az építkezést. — Száz sátrat építünk itt tíz­ezer négyzetméter összes alapte­rülettel — mondja. — A telepítés költsége meghaladja az egymillió forintot. Nevelünk itt mindenféle palántát: paradicsomot, legalább háromfélét, paprikát, káposztát, amelyekből nemcsak saját ré­szünkre, de a környékbeli gazda­ságokba is jut. Néhány hét, és állni fog a sátor, március végére tervezzük ugyanis a telepítés be­fejezését. Az elnöki irodában Molnár László nem minden büszkeség nélkül teszi elénk az elmúlt év legfontosabb adatait tartalmazó tájékoztatót. Megtudtuk, hogy a 2300 hektáron gazdálkodó szö­vetkezet tiszta vagyona 1976-ban 10 millió forinttal gyarapodott, s meghaladta a 60 milliót, a nye­reség pedig elérte a 10,5 milliót. — Szövetkezetünk alapvetően a fűszerpaprika- és a zöldségter­mesztésre szakosodott — mondja az elnök — termőterületünk 12 százalékán termesztünk paprikát, negyedrészén pedig zöldséget. Be­vételeink is ezen alapszanak. A 68 millió forint árbevétel 18 szá­zalékát a paprika, 30 százalékát pedig a zöldségfélék adják. Egészséges elégedetlenség Az eredményekkel nem va­gyunk elégedettek. — folytatja Molnár László. A kutatóintézet­tel, valamint a felvásárló válla­lattal együtt azon munkálkodunk, hogy korszerű termelési módsze­rekkel növeljük a hozamokat. Sok energiát fordítanak a sza­kosított szarvasmarhatelep fej­lesztésére. Jelenleg több mint 400 tehenük van. Évről évre javul­nak a tejhozamok. A meglevő 50 hektár mellé újabb 50 hektár ön­tözött legelőt telepítenek. Megifjodott a géppark is. 1976- ban 6 milliót költöttek gépekre, az idei tervekben már 8 milliót szánnak erre a célra. A szövetkezet illóolajos növé­nyeket is termeszt. Saját lepárló üzemében kész olajat állít elő. Római kamillát például csak Bá­tyán dolgoznak fel, amely szá­mos kedvelt női illatszer alap­anyaga. Még leírni is kellemes a többi növény nevét: borsosmen­tából és muskotályos zsályából párolják a finom olajat, amely mellesleg az árbevétel 6 száza­lékát jelenti. Tegyünk említést a közös gaz­daság másik melléküzeméről is. Csaknem 200 hektáron zúgatja a szél az ártéri nyárfaerdőt. A ki­termelt fából saját fűrészüzemük ládaalapanyagot, lemezeket, gön­gyölegeket készít a MEZÓTER- MÉK részére tavaly nem keve­sebb, mint négymillió 400 ezer forint értékben. ' Nem elszigetelten Bakos Béla párttitkáré a szó: — Szövetkezetünk vezetősége mindig figyelemmel kísérte a ter­melés magasabb szintre emelésé­nek lehetőségeit, s ezért is ve­szünk részt különböző termesz­tési, tenyésztési rendszerekben, egyesülésekben, társulásokban. Tagjai vagyunk a bajai kukorica- termesztési, a fajszi fűszerpapri­ka-termesztési rendszernek, a Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülésnek, a Bátya—Fájsz— Miske termelőszövetkezeti közös vállalkozásnak, amely sertéshiz­lalásra létesült. Egyszerű társu­lásként hoztuk létre Miske és Fájsz termelőszövetkezeteivel kö­zös fűszerpaprika-szárító üze­münket, amely napi tíz vagon termés szárítását teszi lehetővé. Terveink között szerepel, hogy ennek kapacitását duplájára emeljük. Beszéljünk az emberekről! — Szövetkezetünkben 519 dol­gozó tag van, járadékos-nyug­díjas tagjaink száma 472. Sajnos, nem vagyunk fiatal téesz... — sóhajt mélyet az elnök. — Mégis fiatalos erővel dolgoznak tag­jaink. A hartaiak példája nyo­mán csatlakoztunk a csepeliek felhívásához. Tizenegy szocialista brigád dolgozik szövetkezetünk­ben a jelszó megvalósításán: „Jobban, olcsóbban, lelkiismere­tesebben !” A szövetkezet kom­munistáinak cselekvési program­ja is erre irányul, s a 28 tagú alapszervezet munkája nagyban segít sikerre vinni a gazdasági elképzeléseket. — Fontos feladatunk, hogy rendszeresen támogassuk nyugdí­jas-járadékos tagjainkat — ve­szi át a szót Erdős Lászlóné fő­könyvelő. — Fogatokkal, háztáji földjük megművelésével segítjük megélhetésüket; 100—150 forint­tal egészítjük ki'járadékukat, és az eszmei ^háztáji keretében 25 mázsa kukoricát, vagy ennek ér­tékét adjuk. Különösen jelentős segítség tagjaink számára — s egyben magasabb érdek is —, hogy felvásároljuk a háztájiban termett zöldség nagy részét. Ta­valy például 10 millió forint ér­tékű paprikát, uborkát, káposz­tát adtak át. Az idén már 15 millióra terve­zik a háztáji forgalmat. Többek között 200 vagon uborka termesz­tésére kötöttek megállapodást a háztáji gazdaságokkal. Nemcsak pénzzel — Manapság nemcsak pénzzel lehet meggyökereztetni az embe­reket a mezőgazdaságban — fűzi t hozzá Molnár László. — A mun­kahelyi körülmények javítására, fürdők, étkezők kialakítására kö­zel egymillió forintot költöttünk, rendet csinálunk a központi ma­jor területén. Gondot fordítunk a szakemberek továbbképzésére, tizenöten járnak a dolgozók esti iskolájába, rendszeresen üdülnek dolgozóink a TOT, és a SZOT szervezésében. A bátyai Piros Paprika Terme­lőszövetkezet gazdái nyugodtan néznek az idei gazdasági év elé. Zöld bársonyként sarjadnak a vetések, munkára készek a nagy teljesítményű gépek, a szívekben karokban ott a sikerek hajtó­ereje: a bátyai nép szorgalma, amely régen is, ma is, mindig a fundamentuma az eredmények­nek. Csapai Lajos • Épülnek a fóliasátrak. A tavaszi napsütésben fényesen csillognak a szerelők által összeállított alumínium bordák. • Kurucz Ferenc, Guzsván Ferenc és Harangozó Ferenc a K—706-as erőgéphez csatla­kozó 16 méter munkaszélességű kultivátort szerelik össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom