Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-09 / 57. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 9. A munkásosztály helyzete Bács-Kiskun megyében Építettük ’76-ban V. Egyre növekvő súllyal, új szerepben A Központi Bizottság 1958-ban határozatot hozott a munkásosz­tály helyzetének javítására, majd több alkalommal foglalkozott a határozat végrehajtásával. —En­nek megfelelően a megyei part­bizottság is napirendre tűzte időnként a határozat végrehajtá­sát, a leszűrhető megyei tapasz­talatok feltárása végett és az el­érendő célkitűzések meghatáro­zása érdekében. A kérdés nagy horderejű. Nem közömbös, hogy a társadalmunk alapját, lüktető erejét, előbbre vivő motorját képező munkás­osztály milyen ■ körülmények kö ­zött él és dolgozik, és milyenek lehetőségei helyzetének további javítására. A munkásosztály helyzetének bemutatására, elemzésére azok az adatok bizonyultak a legjellem­zőbbeknek. amelyek rámutatnak a párthatározat végrehajtása so­rán eddig elért eredményekre, a célkitűzések megvalósításának szintjére, s amelyek jelzik a to­vábbi leladalok.il. Összefüggés és kölcsönhatás A napokban megjeleni négy Írásunkban bemutattuk a megye munkásosztályának helyzetére rávilágító egyes tényezők alaku­lását. Ezúttal az alakító ténye­zők összefüggéseinek és kölcsön­hatásainak vizsgálata eredménye­ként — mintegy összefoglalóul — a főbb politikai, társadalompoli­tikai és gazdaságpolitikai megál­lapításokat. illetve a további fel­adatokat ismertetem. Mindenekelőtt megállapítható, hogy megyénkben — mint ahogy az egész országban — az MSZMP XI. kongresszusa határozatát idézve: „a szocialista társadalom építésében elért haladás kifeje­ződik a társadalom szerkezetének változásaiban is, tovább csökken­nek a még meglevő osztályjelle- gű, illetve osztúlye-redetű kü­lönbségek". A szocialista iparosítás és álta­lában a szocializmus tervszerű építése biztosította a munkásosz­tály erőteljes fejlődését. Bács- Kiskun megye népességének fele ma már a munkásosztályhoz tar­tozik, annak ellenére, hogy még jelenleg is az ország legjelentő­sebb mezőgazdasági bázisa. A munkásosztály fejlődése, számszerű súlyának növekedése melleit összetételének változásá­ban is kifejezésre jutott. Maga a munkásosztály is átrétegzö- dött. A megye mezőgazdaságából tömegesen mentek át más ágaza­tokba dolgozni. így például 1949—1980 között az ipáiban es építőiparban dolgozók száma és aránya több mint háromszorosá­ra emelkedett. A munkásosztá­lyon belül új nemzedékek nőttek fel, új körülmények között. En­nek következtében nagyobbak az igényeik is: kulturáltabban ki­vannak élni, lakni, dolgozni és szórakozni. A munkásosztály összetétele már csak azért is változott és változik a továbbiakban is, mert a termelési folyamatban állandó­sult a műszaki-technológiai fej­lődés, mind több szakképzett munkásra van szükség. Á munkásosztály összetételében tehát lényegesen megváltozott és a megye társadalmában minősé­gileg is új szerepet tölt be. súlya is egyre nő. Ereje természetesen továbbra is — vagy még jobban — a nagyüzemi munkásság ma­radt. A munkásosztály erősödésével a megyében egykor legnépesebb paraszti 1 társadalom száma és aránya egyre csökkent, a más megyékbe és a népgazdaság más ágazataiba történt elvándorlás és a kiöregedés következtében. Ma a megye lakosságának már csak alig 30 százaléka sorolható a szö­vetkezeti parasztsághoz. A megye lakosságának mintegy ötödé tar­tozik a szellemi foglalkozásúak és kistermelők rétegeihez. A munkásosztályba tartozók népességen belüli aránya vala­mivel magasabb, mjnt a kereső munkások aranya Fz nagyreszt demográfiai tényezőkre vezethető vissza, mivel a munkások általá­ban nagyobb gyermekszámú csa­láddal rendelkeznek és feleségük viszonylag nagyobb része nem kereső, ezért több személyt kell eltartaniuk, mint a paraszti, vagy egyéb családoknak. A családok, illetve háztartások osztályba sorolásakor kiderült, hogy igen sok a vegyes jellegű. Országosan és — ahh^oz hason­lóan megyénkben is — a mun­kásosztályba tartozóknak mint­egy harmada olyan háztartásban él, ahol a családtagok között termelőszövetkezeti paraszt kere­ső is van, míg a szövetkezeti pa­rasztsághoz tartozók háztartásai­nak közel felében él munkásosz­tályhoz tartozó kereső. Ezeknek a vegyes háztartásoknak az ará­nya egyre nő, biztos jeléül an­nak, hogy a különböző osztályok és rétegek közelednek egymás­Pillantás egy kőbányába Az egyik legősibb építőanyag a kő, amelynek jelentősége azon­ban napjainkban sem csökkent. Az építőipar, az útburkolat cél­jaira alkalmas kőzetek részben tengeri üledékből, részben vul­káni tevékenységből származnak. Általában külszíni bányászattal jutnak hozzá, csak kivételes eset­ben mélyműveléssel. Az építészetben főleg alapozás­nál, vízépítésnél, útépítésnél hasz­nálják. A faragásra alkalmas kö­veket pedig ma is előszeretettel alkalmazzák falazásra, falburko­lásra és szobrászmunkákra. Az egyik legelterjedtebb építő­kő a homokkő, amely homoksze­mekből és kötőanyagból álló, kvarcban gazdag kőzet. Különféle szilárdságú homokkövek találha­tók; szilárdságuk, keménységük, ellenállóképességük egyébként kö­tőanyagától függ. Miután a kö­zépkorban nagyon elterjedtek i'Oltak a: építészetben, ma nagy keletük van a műemléképületek restaurálásában. A szobrászatban és az építészet­ben ugyancsak nagy jelentőségű anyag ma is a márvány, amely mészkőből vagy dolomitból ke­letkező kőzet. Színe változatos, szövete szemcsés. Legértékesebb fajtája a fehér márvány. Épüle­tek díszítése, síremlékek, oszlo­pok, szobrok, lépcsőfokok készí­tésére reprezentatív helyeken ma is használják, hulladékát pedig a papírgyártásban és ércolvasztók­ban adalékanyagként alkalmaz­zák. Az építészeti — szobrászati al­kalmazásra kerülő értékesebb kő­zetet hatalmas tömbökben bá­nyásszák ki és a célra megfelelő méretre fűrészelik, majd úgy fa­ragják. A durvább kőzetfajtákat robbantással fejtik, majd kisebb darabokra zúzzák. hoz. Gyorsítja a közeledést a me­zőgazdaság iparosodása, a szak­képzettség és az általános mű­veltség növekedése. Folyamato­san kiegyenlítődnek a munka jellege és körülményei közötti, a jövedelmek közötli. illetve a vá­ros és falu közöli i különbségek. Magasabb képzettség és jövedelmi szint A/ .illa!:.nos mmillM- vi­szonylag gyors emelkedései iga­zolja. hogy a megyében a nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai végzettségűek aránya a legutóbbi két népszámlálás kö­zötti tíz évben megkétszereződött. Eredményeként jelenleg a mun­kások több mint fele általános iskolát, es 5 százaléka középisko­lát is végzett. Mind képzettebb, műveltebb szakmunkás fiatalok­ból kerül ki a munkásosztály utánpótlása. A képzettség egyben magasabb jövedelmi szintet alakítod ki. A megyében 1975-ben például a szakmunkások égy főre jutó jö­vedelme az iparban 22. az. építő­iparban 45 százalékkal volt ma­gasabb, mint a segédmunkásoké. A vizsgálódások azonban fel­hívják a figyelmet több olyan általános vagy éppen sajátos je lenségre is, amelyek intézkedési kívánnak. Kiemelkedő az a követelmény, hogy tovább kell erősíteni mun­kásaink osztályöntudatát, politi­kai felkészültségét és műveltsé­gét. Különösen a munkahelyük­re távoli helyekről bejáróknak, az úgynevezett ingázóknak ma­rad kevés idejük az. önképzésre, politikai műveltségük növelésére. Megyénkben a munkásosztály­ba tartozók mintegy , kétötöde még ma sem végezte el az álta­lános iskolát. Nagy és indokolatlan bérarány­talanságok tapasztalhatók a me­gye egyes üzemei, főleg a kü­lönböző ágazatok üzemei közölt. Meg kell említeni még azt is, hogy a munkásnők azonos munka­végzésért kisebb bért kapnak, mint a férfiak. Végeredményben azonban — összegezve vizsgálódásainkat — örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénk munkásosztálya meg­erősödve veszi ki részét népgaz­daságunk fejlesztéséből és általá­nos helyzete, élet- és munkakö­rülményei megfelelő mértékben javultak és javulnak továbbra is. Dr. Vastagh Gyula, a KSH megyei igazgatósága tájékoztatási osztályvezetője Mi okozza a májgyulladást? Üj, eddig még teljesen meg nem határozott, de semmi másra nem hasonlítható részecskét fe­deztek fel szovjet, tudósok a fer­tőző májgyulladásban, a hepati­tiszben szenvedő betegek' véré­ben. A moszkvai víruskutató in­tézetben feltételezik, hogy a he­patitisz vírusáról van szó, s erre egyre több a bizonyíték. Lehetsé­ges. hogy a részecske nem egy­magában felelős a betegségért; ahhoz, hogy a kórokozó általános támadásba lendüljön, más, ki­egészítő feltételek is szükségesek. (BUDAPRESS—APN) Sokan nézik meg Budapes­ten. az Építés­ügyi és Tájé­koztatási Köz­pont bemutató- termének leg­újabb anyagát. A kiállítás ren­dezője, az Épí­tésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, a Budapest Fő­városi Tanács­osai karöltve, arról ad szá­mot a közön­ségnek. hogy mit építettünk az elmúlt év­ben. Illetve, mi az. ami ezek közül érdemes a kiállításra. A seregszemle ízelítőt ad a magyar építés­ügy helyzetéről, az építészek al­kotó munkájá­ról. egv év át­adott létesít­ményeinek a tükrében. A kiállításon közel fél.száz ter­vező-, kivitelező és beruházó vál­lalat. munkájának 100 „gyümöl­csét" ismerhetjük meg. A látvány azt is lelkesíti, aki az épületeket most látja először és azokat is. akik benne élnek, dolgoznak, vagy mindennap elmennek mellettük. Számunkra külön öröm és büsz­keség, hogy ai rangos mezőnyben helyet kapott, a Kecskemét Szé­chenyivárosbnn telepített ifjúság} garzonház is. Különösen a fiata­lok nézetegetik nem titkolt vá­gyódással. Csak azt sajnálják, hogy ott. rögtön nem tudnak be­leköltözni. V. Ezer hektárt telepítenek a hosszúhegyi termelési rendszer gazdaságai Évszázados hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek, Cszászártöltés, Hajós, Nemesnádudvar és Sükösd környékén. A gyalogművelésű, elöregedett tőkék az utóbbi években már keveset, 30 mázsa körül termettek hektáronként. Hajóson az ültetvények nagyobb része kipusztult, pedig nem is olyan régen híres volt e község szőlőjéről és főként vörös boráról. Sokat szállítottak innét külföldre is. E körzetben a szőlő­termesztés, valamint a borászat fellendítése érdekében jött létre az 1975 júniusától MÉM-engedéllyel működő Hosszú- hegyi Állami Gazdaság szőlőtermelési rendszere, öt téesz tartozik a rendszerhez az állami gazdasággal együtt 1783 hektáron termesztik a kidolgozott technológia szerint a szőlőt. A rendszergazda a telepítéstől a szőlő- feldolgozásáig együttmű­ködik a partnerekkel. A gazdaság és a társtéeszek terve, hogy 1980- ig ezer hektáron telepítenek ér* tékes, jó minőségű szőlőfajtát. Az alföldi szaporítóüzem bázisgazda­sága a Hosszúhegy Állami Gaz­daság. ahol a legújabb fajtákat és hibrideket is szaporítják. Egyebek között Kunbarát, Kun­leány, Királyleány, valamint im­portból beszerzett Saszla Kék Zweigelt található az ígéretes szőlőfajták között. A megyei te­lepítési elképzelések 10 százaléka valósul meg a rendszer kereté­ben. Arra törekednek, hogy az al­földi termőtájnak a biztonságos termesztésnek legjobban megfele­lő, magas cukorfokú, kevésbé rothadékony, bőtermő fajták ke­rüljenek az új ültetvényekbe. Ezenkívül enyhíteni szeretnének azon a gondon is, ami abból adó­dik, hogy a jelenlegi telepítések 30 százalékán későn érő fajták találhatók, és így a betakarítá­sukhoz egy időben nagyon sok munkáskézre van szükség. Az új telepítéseken több korai és kö­zépkései érésű szőlő kap helyet. Hajóson, ahol kipusztult a szőlő, másfélszáz hektáron tele­pítenek az ötéves terv időszaká­ban. A bajai Augusztus 20 Tsz- ben az idén kezdődik 53 hektáros ültetvény létesítése Kunleány fajtával. A korszerűsítéseket is — amely annyit jelent, hogy nagyüzemi művelésre teszi alkal­massá a régi telepítéseket, — tá­mogatja a rendszergazda. A csá­szártöltési és sükösdi tsz-ekben már elkezdődött ez a munka, de valamennyi partnergazdaság ter­vezi, hogy 1980-ig befejezi az ilyen jellegű rekonstrukciót. Az állami gazdaságban pedig már a jövő év végén nem lesz kisüzemi művelésű szőlőtábla, ezenkívül a tervidőszak végére 200 hektárral növelik az ültetvényt. A szőlőművelés — főként a metszés és kötözés — valamint a betakarítás az új telepítéseken is igen sok kézi munkaerőt igé­nyel. A talaj-, illetve sorközmű- velés és a növényvédelem gépe­sítése tekinthető teljesen megol­dottnak, mivel a két kombájn­jukról az a véleményük: „üze­meltetési gondok’ miatt alig használható. A számok is ezt bi­zonyítják, az állami gazdaság több, mint ezer hektáros ültetvé­nyéből tavaly nem egészen 160 hektárról tudták betakarítani géppel a termést. Az előző évben sem volt kedvezőbb a helyzet. Természetesen nem a kombájn „bűne” ez, hanem nyilvánvalóan az ültetvényé. Ennek a támrend- szerében jelentős kárt tesz. A két soron kihúzott dróthuzal — amelyhez a szölővesszőket kötö­zik — ugyancsak nehezíti a kom-' bájn munkáját, s a gép sérülésé­nek lehetősége is jelentős. Az ül­tetvény támrendszerének helyre- ’ állítási, valamint a gépjavítási költségek miau mondható: a le­ves többe kerül mint a hús. A termésbizonytalanságot periig a jelenlegi technológia fokozza — nemcsak itt. hanem mindenütt az országban — azáltal, hogy a sző­lőt a tavaszi fagy előtt metszik. Mini&z éppen a JJoss^yheRtü, Állami' Ci ízei as á á p.»> To f 0 \ m esz t e s 1, rendszeréi öl ncÄ^Maf#?^ M* szén területükön van a dr. Habó' Tivadar találmányaként megvaló­sított függősátor-müvelésű tíz hektáros ültetvény. amelyben minden munkát gép végezhet, s a tavaszi fagyok után történik' a gépi metszés, illetve a vegy­szeres termésszabályozás. A rendszerben e művelési mód ed­dig nem kapott helyet, holott' éppen a termelési rendszereknek elsődleges feladata a teljesen gé­pesíthető termesztés módszerének felkarolása és elterjesztése, a ho- ■ zamok fokozása, amely a Babó- találmány alkalmazásával meg­duplázható. Bizonyára nem kell sokáig várni, amíg a függősátor­művelési mód e szőlőtermelési rendszer központi technológiája lesz, s a Babó-móils/.ert a „sen­ki sem lehet próféta . . " kezdetű mondás szerint nem ..hántolja' el a rendszer. Mindezt annak lig.ve- lembevételével szükséges meg le­gyezni. hogy a 1 loss/.iíhogyi Ál­lami Gazdaság régebben és jelen­leg is nagyon jelentős támoga­tásban részesíti a kutatót. A szőlőtermesztési rendszerhez szorosan kapcsolódik a mezőgaz­dasági üzemek borászati együtt­működése. A cél az. hogy a s/.ő- lőfc-ldoigozást is közösen! mégpe­dig a gesztorgazdaság pincésze­tében végezzék, illőivé a termést ide szállítsák. A borászati üzem fejlesztésébe!) is részt vesznek a partnergazdaságok. Cs. I. Vasárnaptól egy héten át: tavaszi vásár Lipcsében Az NDK második legnagyobb városa, Lipcse, hosszú idő óta jelentős központja a kelet—nyugati kereskedelemnek. Itt íendezik meg évente kétszer — tavasszal és ősszel — a ha­gyományos Lipcsei Vásárt. Az 1977. évi tavaszi vásár március 13-án nyitja meg kapuit és március 20-ig várja a látogatókat a világ 60 országának kilencezer kiállítója. A 340 ezer négyzet méteres ki­állítási területen világhírű külke­reskedelmi vállalatok, exportáló nagyüzemek mutatják be orszá­guk. üzemük legújabb, legkor­szerűbb termékeit. A kiállítókon, az érdeklődő nagyközönségen kí­vül száz ország kereskedői, mér­nökei. tudósai is vendégei lesz­nek az idei tavaszi vásárnak. A kiállítók több mint fele kül­földi: szocialista, fejlődő és kapi­talista ország küldötte. ENSZ- s/ervezetek is képviseltetik ma­gukat a vásáron, amely joggal hirdeti mottójául: „A nyílt világ­kereskedelemért és a technikai haladásért!” A legnagyobb kiállító 12 ezer négyzetméteres csarnokával a Szovjetunió, amely kereken nyolcezer terméket mutat be, zömmel a szovjet energiagazda­ság, gépgyártás, elektrotechnika- elektronika. automatizálási tech­nika, adatfeldolgozás területéről. A vendéglátó ország, az NDK 4200 nagyüzem és vállalat minősé­gi termékeivel jelentkezik. Az or­szág gépgyártását bemutató pavi­lonban hatvan új, köztük több numerikus vezérlésű gép szere­pel. Számos újonságot mutatnak be az elektronika elektrotechni­ka, az automatizálás, a mérés- technika, a precíziós műszergyár­tás termékeiből. Első ízben szerepel a Lipcsei Vásáron Irán, az Arab Emirátu­sok Szövetsége, Mozafnbik, és a Fülöp-szigetek. India, Pakisztán, Irak, Liba­non, Algéria, Marokkó, Szudán, Jemen, Nigéria, Ghana, Brazília, Mexikó, Kolumbia, Ecuador és Peru kiállításai ugyancsak gaz­dagítják a sokszínű bemutatót, amelyen 27 vezető kapitalista ipari ország több mint kétezer kiállítója vonultatja fel korszerű termékeinek egész sorát. A be­mutatókat gazdag tudományos­technikai tapasztalatcsere-prog­ram is kíséri. (BUDAPRESS— PANORAMA) A delfinek értelméről sok kü­lönleges történet forog közszájon, de az az eset, ami az elmúlt nyá­ron Hoszta fekete-tengeri üdülő­város környékén történt, ezek közül is kiemelkedő. A horgászszerencse f ingandó. A Fekete-tenger partján is elő­fordul. hogy a halak meg sem rezzentik az úszót. Egy ilyen halszegény napon két delfin tűnt fel a part közelé­ben. A kergetözö párhoz hama­rosan egész raj csatlakozott, sek­kor történt az emlékezetes ha­lászkaland: a delfincsapat sza­bályos félkört formáll, s a part felé úszva, hatalmas rajt terelt maga előtt. Még arra is ügyeltek, hogy a halak ki ne törhessenek a „gyűrűből". A halászok, akik már feladták a fogás reményéi, alig győzték kiemelni a halakat. (BUDA­PRESS—APN) Halter elő delfinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom