Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

IDŐJÁRÁS Várható Időjárás ma estig: időn­ként erősen megnövekvő felhőzet, he­lyenként hózápor. Elénk, időnként vi­haros lökésekkel kisért nyugati, északnyugati, majd északi szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1—mínusz 6, a legma­gasabb nappali hőmérséklet plusz 2, plusz 7 fok között. (MTI) A magyar kultúra napjai Csehszlovákiában *- v/ O t\k_ > YILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxii. évi. 5i. szám Ára: 90 fillér 1977. március 2. szerda Pozsgai Imre kulturális miniszterrel tartózkodik Csehszlovákiában, a magyar kultúra napjainak ren­dezvénysorozatán. A minisztert és kíséretét fogadta Josef Haviin, a CSKP KB titkára (a kép bal oldalán). (Telefotó: CTK — MTI — KS.) Púja Frigyes londoni megbeszélései A gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokról tárgyaltak az élen magyar küldöttség Púja Frigyes külügyminiszter londoni látogatásának második napján Edmund Dell kereske­delmi miniszterrel folytatta meg­beszéléseit. A téma ezúttal a magyar—angol kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok voltak. Később a délelőtt folyamán két kiemelkedő művészeti kiállí­tást látogatott meg a magyar külügyminiszter. A Királyi Kép­zőművészeti Akadémián megte­kintette London mai legnagyobb látványosságát, a Pompei-i kiál­lítást. Ezután Púja Frigyes és kísé­rete a Buckingham-palotához hajtatott, amelynek egyik oldal­szárnyában az angol uralkodó tu­lajdonában levő műkincseket ál­lították ki. A nagyszerű Rubens, Van Dyck, Rembrandt és Tiepolo képek között a vendégek felfe­dezhettek egy magyar műalko­tást is: a kiváló XVIII. századi festő, Bogdány Jakab egyik csend­életét. A Guardian kedden az új kül­ügyminiszter, dr. David Owen el­ső kelet-nyugati találkozójaként számol be Púja Frigyessel való hétfői megbeszéléséről. Hangoz­tatja, a két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a Hel­sinki megállapodás eddigi vég­rehajtását felmérő belgrádi érte­kezleten konstruktív eszmecseré­re van szükség az európai enyhü­lés folytatásáról, nem terméketlen kölcsönös vádaskodásra. A Guardian a kétoldalú kapcsola­tokról szólva megállapította, hogy Magyarország és az Egyesült Ki­rályság között nincsenek vitás kérdések bár a magyar fél sze­retné, ha a kereskedelmi kapcso­lótok lendületesebben fejlődné­nek. Együttműködési szerződés A Dunán lassú apadás, a Tiszán áradás várható Tavasz előtt Március első napjaiban — függetlenül attól, hogy hány fokot mutat a hőmérő — már nagyobb bizakodással beszél­hetünk a tavasz közeledtéről, s itt-ott látjuk, tapasztaljuk is jeleit. Mi tagadás, nagyon vártuk, várjuk a jó időt, s azt is beismerhetjük, hogy té­len, a hó és a fagy elöl meleg szobába húzódva sokszor el­mondtuk egy-egy tervünk megvalósítására célozva, hogy majd a tavasszal... Egyéni és közösségi tervek­ről, elképzelésekről, azok meg­valósításáról, a lehetőségről már most, a tavasz előtt lehet beszélni. Természetesen olyan jellegű elgondolásokról van szó, amelyeket csakis tavasz- tzal tudunk végrehajtani. Mindenek előtt fák, virágok ültetésére, házaink rendbeho­zására, kertek, pázsitok, jár­dák szépítésére, tisztítására kell gondolnunk, ha az egyé­ni feladatokról beszélünk. Ugyanezt mondhatjuk el azon­ban a községekről, a városok­ról is. Bizonyára van olyan kimutatás, hogy évenként, a tavasz idején hány százezer és hány millió forintot költe­nek megyénk tanácsai a par­kok rendezésére, a zöld felü­let növelésére, azok gondozá­sára, újabb fák, virágok, bok­rok ültetésére. Ugyanakkor tudjuk, hogy tízezres károkat okoznak azok, akik a tavasz- szal elültetett csemetéket ki­húzzák, kitörik, átgázolnak a virágokon, a zöld gyepen parkolnak autójukkal, kutyá­kat futtatnak az ápolt terü­leteken. Régi vezércikkekben szokás volt „tájékoztatni" a földmű­velőket, hogy itt az ideje, a szántásnak, vetésnek, palán­tázásnak, lehet kezdeni a ta­vaszi munkálatokat. Lehet, hogy ezeken a cikkeken csu­pán mosolyogtak azok az em­berek, akik az újságírónál sokkal jobban tudták, mikor mit kell tenni a földeken. S most, az utóbbi tavaszokon, nyarakon és a betakarítások idején már szerencsére sok mindenkinél jobban tudják ezt: korszerű üzemszervezés, szakemberek jellemzik a me­zőgazdaságot, ahol tudják, hogy metszeni kell a fákat, előkészíteni a tavaszi vetések­hez a földeket, az őszi kalá­szosokat fejtrágyával szórják meg stb. Tavasszal azonban nemcsak a kertekben, a házkörül és a földeken van munka. Mert nem elég, ha csinos a ház környéke, szépek a községek, a város parkjai, ha a munka­helyeken az ipari üzemeken belül az nő ki a földből, amit a madarak elejtettek, vagy aminek a magját a széloda- hordta. Számos gyárban, üzemben, vállalatnál, termelő­szövetkezeti központban, ál­lami gazdaságban már olyan környezet fogadja a látogatót, amely azt sugallja: akik itt dolgoznak, naponta itt élnek, otthonuknak tekintik a mun­kahelyet, adnak a külsőre és szívesen vállalnak néhány órás társadalmi munkát is a csinosításért. Vannak viszont még olyan gyárudvarok, aho­vá belépve az ember patópáli körülményeket tapasztal. Pe­dig itt is szocialista brigádok, munkahelyüket szerető embe­rek dolgoznak, csak éppen a szervezés, a lendületbehozás hiányzik. Vannak olyan tsz- központok, ahol sárdagasztó művelet megfordulni a lovas kocsival, ahol szalmát, szénát hord a szél, s a gazdátlan­ság benyomását kelti a kör­nyék. Ilyenkor, tavasz előtt külön fejezetet lehet írni a boltok, italboltok környékéről, az utak, vasutak mentén meghú­zódó szemétcsíkokról. Vannak kecskeméti, kalocsai, kiskun- halasi, bajai példák arra, hogy egy-egy üzlet környékén az eldobált papírok, blokkok im­már „tájjellegűnek" számíta­nak, noha az djtóhoz közel ott a szeméttároló edény. Is­merős az a kép, amellyel az autósok találkoznak — s ame­lyet sajnos ők alakítanak ki — az országutak mentén: üve­gek, műanyag tejfeles poha­rak, használaton kívül rekedt gumik, olajos rongyok, alma­csutkák, banánhéj, csomagoló­papír, kenyérdarabok. A vas­úti sínek melletti személyfo­lyamot még kiegészítik a sö­rösüvegek, a kis csomagban bűzlő ételmaradékok. Tavasz előtt ezekre is gon­dolni kell, tenni azért, hogy ne csak szűkebb lakóhelyünk, munkahelyünk, a község, a város legyen emberhez méltói hanem a tágabb környezet, a megye és az egész ország is. G. S. A Duna vízgyűjtő területe az elmúlt napokban nem kapott csa­padék-utánpótlást. Ha az idő­járásban nem következik be lé­nyeges változás, akkor lassan le­vonul az árhullám. A Tiszánál azonban további vízszintemelke- désre lehet számítani. A Tisza— Kunsági Vízgazdálkodási Társu­lat jelentése szerint tegnap reg­gel 710 centiméteres vízállást mértek Tiszaugnál, ami csak 26 centiméterrel marad el az 1974. évi legmagasabb vízszinttől. A töltésekből mintegy 30—40 centi­méter látszik. A második hete el­rendelt harmadfokú árvízvédel­mi készültséget továbbra is fenn­tartják, mintegy hetvenen dol­goznak a gátakon Tiszaalpár tér­ségében. Tekintettel arra, hogy a folyó tetőzését Tokajnál és Szolnoknál még ezután várják, a megyét érintő folyószakasz körzetében is áradásra lehet számítani. A ve­szélyt azonban csökkenti, hogy a szomszédos Szolnok megye terü­letén Vezsenynél, Tiszajenőnél, Tiszabögnél a nyári gátak közé engedték ki a vizet. Annak ellenére, hogy a belvíz­zel elöntött területeken a szi­vattyúk éjjel-nappal működnek, szinte változatlan a helyzet. To­vábbra is több, mint 15 ezer hek­tárt borít a belvíz. Lajosmizsén azonban sikerült elvezetni a pan­gó víz egy részét a kertekből. De még így is bőven akad munká­juk a szivattyúknak. A község legkritikusabb pontjai a Tárnái, a Gyár, a Hunyadi, a Deák Fe­renc, a Széchenyi utca, valamint az Ifjúság út. A külterületen egy ház összedőlt, a belterületen pe­dig öt lakóépület rongálódott meg. A mélyebb fekvésű része­kén a pincéket is elöntötte a víz. A lajosmizsei tanács elnökétől, dr. Havasi Lászlótól kapott tá­jékoztatás szerint a természeti csapásból levonták a tanulságot. Ugyanis, ha időben felkészülnek a védekezésre, nem lett volna ilyen jelentős a kár. Csak a csa­tornák karbantartásáról nem kel­lett volna elfeledkezni. A lakos­ság ugyanis nem tisztította ki megfelelően az árkokat. Az átjá­rók építésével több helyen el­Kecskeméten, a Tudomány és Téchnika Háza emeleti termé­ben kedden délután az ünnepé­lyes megnyitóval vette kezdetét a Tóth László emlékére rende­zett nemzetközi sakk emlékver­seny, amelyen öt neves külföldi versenyző és hét magyar sakko­zó méri össze erejét. A már ha­gyományos emlékversenyt 1977- ben hatodszor rendezik meg a sakkjáték és a sakkirodalom ki­magasló művelője, Kecskemét város köztiszteletben álló és fe­lejthetetlen fia tiszteletére. A sakkverseny résztvevőit kedden délelőtt a városi tanács­házán Cyapay József, a városi tanács elnökhelyettese fogadta. Beszédében Tóth László közéleti tevékenységéről, valamint a sak­kozás területén folytatott mun­kásságáról emlékezett meg, majd az eddig rendezett emlékverse­nyek szép sikereiről szólt. Végül néhány szóban bemutatta a ven­dégeknek Kecskemét városát. Délután, pontosan 16 órakora Tudomány és Technika Házában Verőczi Béla, a vezető verseny­bíró elindította az órákat. Meg- keződött tehát a hatodik Tóth László sakk emlékverseny. . a homoktalajok jobb hasznosítására A napokban a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, a Vetőmagtermeltető és Értékesítési Kutató In­tézet szocialista együttműködési szerződést kötött. A megál­lapodásban vállalták, hogy a kalászos gabona, a kukorica és a szemescirok termelési színvonalának emelése érdekében — egymással szorosan együttműködve — sajátos eszközeikkel elősegítik a megye gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megva­lósítását. A gabonatermesztési kutatóin­tézet többek között vállalta, hogy rendszeresen tájékoztatja a gaz­daságokat, az együttműködésben részt vevő partnereket az új, köz­termesztésre ajánlott fajtákról. Segítséget ad a termesztésükhöz szükséges technológia megismeré­séhez. Részt vesz a szakmai be­mutatókon. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna—Ti­sza közi központja pedig az üze­mi igények alapján számbaveszi a vetőmagszükségletet. Elkészíti a vetőmagfelújítási tervet, előse­gíti a tájkörzetnek legjobban megfelelő fajták elterjesztését, a helyes fajtaarányok kialakítását. A területi szövetség közvetít a gazdaságok és a kutatóintézet, valamint a vállalat között. Tá­jékoztatókat készít az eddig el­ért eredményekről, segítséget ad az új fajták elterjesztéséhez. Sa­játos eszközeivel támogatja a körzetéhez tartozó üzemeket a termelési színvonal fejlesztésében. Ballus Tivadart, a területi szö­vetség termelésfejlesztéssel fog­lalkozó munkatársát megkértük, hogy tájékoztasson arról, milyen indítékok alapján született ez a megállapodás, amely nyolcvan­nyolc termelőszövetkezetet és szakszövetkezetet érint. — Körzetünkben a búzavetés aránya az utóbbi években foko­zatosan emelkedett és már eléri a 20 százalékot. Ez azt jelenti, hogy esetenként a közepes termőké­pességű homokon is a rozs he­lyett búzát vetnek. Termesztése ugyanis gazdaságosabb. Hasonló­an emelkedett a kukorica vetés- területe is. Mindebből következik, hogy a gazdaságok igénylik az olyan bú­za- és kukoricafajtákat, amelyek jobban alkalmazkodnak a mi kli­matikus, és talajviszonyainkhoz. Szárazságtűrőek és a homoktala­jokon is viszonylag jobb termést adnak, mint a hagyományos faj­ták. A gabonatermesztési kutató- intézetnek máris vannak olyan búzafajtái, amelyek ezeknek a kívánalmaknak megfelelnek. Ilyen például a Tiszatáj és a GK—3. Az intézetnek kísérleti telepe van Fülöpszálláson, ahol alka­lom nyílik a gazdaságok számá­ra tanulmányozni az új fajták tulajdonságait, termelési eredmé­nyeit. Eddig kevésbé termesztett nö­vény a szemescirok. Az idén a te­rületi szövetség körzetében 1500 hektáron vetik. Magas fehérje- és keményítőtartalma, kedvező ami- nosav-összetétele miatt kiváló ta­karmány. Különösen a baromfi- tenyésztésben hasznosítható. Er­ről a következőket mondja a szö­vetség szakembere: — A szemescirok vetése a par­lagterületek hasznosítása szem­pontjából sem közömbös. Azokon a homokokon, ahol a rozs legfel­jebb 15—17 mázsa termést ad, a szemescirok eléri a 25 mázsát is. Az ócsai Új Barázda Termelőszö­vetkezet már évek óta foglalko­zik szemescirokkal. Létrehozta a termesztési rendszert is, amely­hez körzetünk tizenkét gazdasága csatlakozott az idén. A rendszert kezdeményező szö­vetkezet az elmúlt évben is 700 hektáron vetette a takarmánynö­vényt. A műveléshez szükséges gépsor azonos a kalászosok, illet­ve a kukorica termesztésének be­rendezéseivel. A következő években szeretnék többszörösére emelni a szemesci­rok termőterületét. A szükséges szaporítóanyagról a szabadszállá­si Egyesült Lenin Termelőszövet­kezet, mint a rendszer vetőmag- termesztő gazdasága, gondoskodik. Végezetül Ballus Tivadar el­mondja, hogy a szocialista együtt­működési szerződést 1 meghatáro­zatlan időre kötötték. Bíznak te­hát abban, hogy ez az összefogás tartósan segíti a búza-, a kukori­ca- és a szemescirok-termesztés további fejlesztését a közepes mi­nőségű talajokon. K. S. • Az izsáki határban víz borítja a szántóföldek egy részét. • A kerteket is elöntötte a belvíz. (Méhesi Éva felvételei.) tömték az átereszeket is. Ezzel megszüntették az összeköttetést az árkok között. A tavalyi száraz időjáráskor ez nem okozott gondot, ezért oda sem figyeltek erre a veszélyre. Sajnos, a község utcáinak szi­lárd burkolattal ellátásakor né­hol a vízelvezető árkokat felej­tették el kiásni, Mindezt látva, a február 17-i tanácsülésen hatá­rozatot hoztak a község vezetői, hogy bankhitelből mintegy 2 mii-! lió 700 ezer forintos költséggel kiépítik a csatornahálózatot. Ez-; zel megoldódik a korábban is sok gondot jelentő Posta-tó és Isko-; la-tó felesleges vizének elvezeté­se. A belvízrendezési terv elké­szült, a szükséges anyagok 80 százaléka is a helyszínen van, csak kivitelező szükséges, hogy a terv valósággá váljon. B. Z. Megkezdődött a Tóth László nemzetközi sakk emlékverseny A mezőgazdaság tartaléka 3. oldal Felnőttoktatás a megyeszékhelyen 1 oldal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom