Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-11 / 59. szám
1917. március 11. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL (2.) Fiatalkorúak és a közlekedés A motorázicó rohamlépteivel sajnos, a családi nevelés nem mindig tart lépést. A fiatalkorúak bírósága előtt lezajló ügyek nyomán sok szülői mulasztásra, felelőtlenségre derül fény. Azt már nem is kérdezzük, hogy a szülő miért vesz motor- kerékpárt a jogosítvánnyal nem rendelkező gyermekének és miért engedi, hogy KRESZ-ismeretek' nélkül „furikázzon”, — magyarul — részt vegyen a mai közlekedésben. Az ilyen emberek csak akkor döbbennek rá „engedékenységük” helytelenségére, ha gyermekük közúti balesetet okoz és fizetni kell. Nagyon sokat kell fizetni. Ilyenkor felmerül, hogy a család OTP-részletet is fizet, lett volna jobb helye is a motorra! adott pénznek, de már késő. Jön a rendőrségi, bírósági eljárás. Jön a kórházi költség, egyéb kártérítések és persze a bírósági büntető ítélet. Van amikor a szülők jövedelmének fele erre megy rá évekig. A múlt évben a fiatalkorú bűnelkövetők 11 százaléka követett el közúti közlekedési bűn- cselekményeket. A 43 elkövetőből 27 ittas volt. Túlnyomó többségük nem rendelkezett vezetői engedéllyel, nem ismerték a KRESZ előírásait. Azonban azt ma már a gyermekek is tudják, hogy járművezetés előtt, vagy közben szeszes italt inni tilos. Legtöbben mégis ezt az alapvető szabályt szegték meg. Van tennivaló e területen. Nem a törvények szigorúak, hanem a társadalmi felfogás enyhe. A fiataloknak a felnőttek a példaképei. A fiatalkorúak sokszor „halmozzák” a szabályszegéseket, s ezekből könnyen lesz bűncselekmény. Egyik esetünk szereplői névnapot mentek köszönteni a szomszéd faluba, az idősebb testvér tulajdonában levő Pannóniával. Az öccs vezetett — jogosítvány nélkül. Hárman ültek a szólómotoron. Ez eddig szabálysértés. A köszöntés közben „természetesen” ittak is. A több féldeci után énekelve jöttek hazafelé. A falujukba érve nem adta meg a motorkerékpárt vezsim'fciatalkorú a&Jfcteif x ladási elsőbbséget — az egyen- ' rangú útkereszteződésben — egy arra jogosult másik jármű vezetőjének. Következmény, két személy súlyos sérülése és 20 000 forint anyagi kár. Sajnos, sok hasonló eset van. Egy másik ügyben a bezárt vállalati gépkocsi ablakát pár ujjnyira nyitva hagyta a gépkocsivezető. A két fiatalkorú ezt észrevette, hisz ilyen járműre „vadásztak”. Kinyitották a Volga ajtaját, s a lopott járművel vezetői engedély és gyakorlat nélkül közlekedtek, a KRESZ minimális rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyva. A vezető felelőtlenségére jellemző, hogy körülbelül 120 kilométeres sebességnél társától tüzet kért. A gépkocsi másodpercek alatt egy útmenti fának ütközött. Az egyik fiú szörnyethalt, a másik több éves börtönbüntetését tölti Emberéletet ugyan nem követelt, de súlyos hanyagságra utalt, hogy megyénk egyik Volán-telephelyéről éjszaka tehergépkocsit lopott el egy fiatalkorú. A gépkocsiban benne hagyták az indítókulcsot. A törvénnyel nem először összeütközésbe került és rendezetlen családi környezetű M. Z. éjszakai kocsikázása a nagy sebességre is képes IFA- gépkocsival baj nélkül zárult. A gépkocsi^ a telephelyre, a fiatalkorú javítóintézetbe került. Említhetjük azt az apukát, aki a motorizációra éhes, 11 éves gyermekének nem magyarázta meg, hogy a gépkocsit csak az indíthatja el, aki ért is hozzá. Így amikor a kocsit az udvarban egy ideig otthagyta, a fia a benne levő sluszkulcsot —, ahogy apjától látta —, elfordította. A sebességi »fokozatban hagyott új Zsiguli bement a fáskamra ajtaján. A kár 16 ezer forint. Sajnos, a gyermeknek is eltört a karja. Emberek mulasztásai, felelőtlenségek sorozata okozza, hogy a technikára éhes, de ehhez éretlen fiatalok sorozatosan elkövetnek a fentiekhez hasonló cselekményeket. Nem volt kellemes annak a vendégnek az érzése sem, aki az alig futott új kocsiját „néhány pillanatra” bezáratlanul, és benne az indítókulccsal otthagyta a kecskeméti Aranyhomok előtt. Ezt négy fiatalember kihasználta, majd 1-es és 2-es sebességfokozattal — teljes gázzal — Lajosmizséig utaztak. A kárt a bejáratos kocsinál most állapítják meg. A besült és megolvadt alkatrészek, csapágyak kiszerelése és pótlása sem könnyű műszaki probléma. Lehet, hogy „szerencsésebb” volt az a hét kecskeméti lenin- városi autós, akiknek nyitva hagyott kocsijából csak néhány térképet, napszemüveget, kisebb pénzösszeget vittek el. Figyelemre méltó, hogy az ott parkoló 12 gépkocsiból ez a 7 nem volt lezárva. A felelőtlenség helyrehozhatatlan következményekkel, súlyos sérülésekkel és sajnos, halálesetekkel jár. Az anyagiakról nem is beszélve. Minden szülő és felnőtt kötelessége, hogy ennek elejét vegyük. A megfelelő módszerekkel, a KRESZ betartásával és minden közlekedő ember összefogásával ez megoldható. Csak egy kicsit kell meggondoltabbaknak lennünk. A fiatalok érdekében is. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze Forradalmi ifjúsági napokra készülnek Nagy eseménysorozatra készülnek az ifjúkommunisták. Március 15-én kezdődik a forradalmi ifjúsági napok három hétig tartó programja. Ezúttal a félegyházi, a kalocsai, s a kalocsai járási fiatalok rendezvényeit ismertetjük olvasóinkkal. KISKUNFÉLEGYHÁZA: holnap a városi könyvtárban kisdobosok és úttörők szavalóversenyére kerül sor. Március 15-én délután, 2 órákor a városi pártbizottság székházában Együtt egymásért címmel úttörő képzőművészeti kiállítás nyílik. Délután 5 órakor kerül sor a Petőfi-szobornál a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitó ünnepségére. Március 21-én a KISZ városi bizottságán emlékülést tartanak az ifjúsági szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, majd ezt követően fotó- kiállítást nyitnak meg. Március 26-án a Móra Ferenc Művelődési Házban fiatal magyar költők verseiből szavalóversenyt rendeznek a középiskolások. Március 27-én lövészversenyt rendeznek. Április 2-án a Móra Ferenc Művelődési Házban emlékhangversenyt tartanak a félegyházi fiatalok hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére. KALOCSA VAROS: március 13-án az ÉPGÉP sporttelepén férfi és női kispályás labdarúgómérkőzéseket rendeznek. Ugyanezen a napon az ifjúgárdisták lövészversenyére is sor kerül. Március 14-én délután fél 3-kor az úttörőházban városi szavalóversenyt tartanak. Március 15-én délután 3 órakor a Városkertben nyitják meg ünnepélyes keretek között a forradalmi ifjúsági napokat. Március 21-én délután 4 órakor a Béke parkban levő munkásmozgalmi emlékműnél új KISZ-tagok tesznek fogadalmat. Este fél 7-kor az I. István Gimnáziumban ünnepi nagygyűlés lesz a Tanácsköztársaság kikiáltása, s a KISZ megalakulása emlékére. Március 27-én az úttörőházban tartják Az ifjúsági mozgalom története városi vetélkedőt. Ezen a napon férfi és női * kézilabdaversenyeket is rendeznek. Április 2—3-án az úttörőházban rendezik meg a férfi és női asztalitenisz-versenyt. KALOCSAI JÄRÄS: március 15-én, délután 5 órakor a szalk- szentmártoni Petőfi-emlékház előtt rendezik meg a FIN járási megnyitó ünnepségét. Ugyanezen a napon Dusnokon a kisdobosok szellemi vetélkedőt rendeznek. A kalocsai művelődési házban az úttörők József Attila szavalóversenyére kerül sor. Március 20-án, délután 3 órakor a solti művelődési házban a Tanácsköztársaságról, s a KISZ megalakulásának 20. évfordulójáról ifjúsági nagygyűlésen emlékeznek meg a fiatalok. Március 26-án a városi párt- bizottság székházában az ifjúsági mozgalom történetéről szellemi vetélkedőt rendednek a kalocsai járás községeiben dolgozó fiatalok. Április 3-án a hajósi sportpályán kispályás labdarúgó-mérkőzést, férfi, női kézilabda- és tollaslabda-bajnokságot rendeznek a községbeli fiatalok. Délelőtt a hajósi pártszékházban szavalóversenyt tartanak a KISZ-esek. Április 3-án, délután 6 órakor a fajszi Kilián György ifjúsági klubban és a dunavecsei KISZ- klubban komszomolistákkal találkoznak a KISZ-esek. Április 3-án a szakmári művelődési házban néptánccsoportok bemutatójával fejeződik be a forradalmi ifjúsági napok kalocsai járási eseménysorozata. á\, V ■ Száz új kombájn • Idén 300 millió forint értékű mezőgazdasági géppel és felszereléssel gazdagodnak Győr- Sopron megye mezőgazdasági üzemei. Az AGROKER győri telepén megkezdték a szovjet kombájnok üzembe helyezését, amelyekből az idén 100 egység kerül ki a Kisalföld gazdaságaiba. (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele—KS) Épül a varsói metró Varsóban naponta három és fél millió ember veszi igénybe a tömegközlekedési eszközöket. 1500 autóbuszról és 700 villamoskocsiról van szó, csúcsforgalom idején mégis számos vonal túlterhelt. A tömegközlekedés problémáit a lengyel fővárosban is a metrónak kell megoldania. A metró előkészületi munkálatai már 1975-ben elkezdődtek. A varsói metró első vonala észak— déli irányban szeli majd át a várost, összekötve az új lakótelepekét a „Warszawa” Fémkohászati Művekkel. (BUDAPRESS— INTERPRESS) EMLÉKEZŐ FALU A Magyar írók Szövetsége és a MÉM pályázati felhívása A Magyar írók Szövetsége és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pályázatot hirdet az utóbbi 30 esztendő falusi, szövetkezeti, illetőleg mezőgazdasági jellegű, megtörtént, jellemző eseteinek vidámságuk miatt, vagy más okból emlékezetes históriáinak megírására és beküldésére. A történetek lehetőleg tartalmazzák a szereplő személyek nevét, s minden esetben a helységet és az évszámot, ahol, illetőleg amikor az eset megtörtént. A terjedelem történetenként legfeljebb három gépelt vagy kézzel írott oldal lehet. A pályázatokat egy példányban kell beküldeni a MÉM információs központja címére (1253 Budapest, Pf. 15.). A pályázók írják rá a borítékra: „Emlékező falu”. A pályázat jeligés, a jeligét a pályaműre írják rá és egy lezárt borítékba is, amelyben nevét és címét közli a pályázó. A pályázaton bárki részt vehet. Az arra alkalmas történetekből, a pályázat kiírói könyvet szerkesztenek, amelyekért — illetőleg a sajtóban megjelenő írásokért — a szokásos tiszteletdíj jár. A pályázat beküldési határideje: 1977. augusztus 20-a. A pályázat eredményét a sajtó 1977 decemberében közli. A pályázat díjai: 2 db I. díj egyenként 5000,— forint, 3 db II. díj egyenként 4000,— forint, 6 db III. díj egyenként 2000,— forint, 12 db IV. díj egyenként 1000,— forint. Továbbá kiadásra kerül egy darab 10 000 forintos miniszteri különdíj is, olyan szerző számára, aki egynél több kimagasló színvonalú írással jelentkezik. (MTI) Rosszul súgnak Gyakori, lépten-nyomon előforduló emberfajta a kibiceké. S abban sem igen bizakodhatunk, mintha kivesző félben lenne: azt hiszem, míg a világ világ lesz, annak minden zugában találkozunk egyedeivel. Ök azok, akiknek semmi se jó, a kákán is csomót keresnek. De ilyen irányú tevékenységük korántsem a jobbítás szándékával vemhes. Nem. ök l’art pour Fart, magáért a megtalálás kaján öröméért igyekeznek az élet minden mozzanatában hibákra lelni. S ha sikerül, az nekik igazi örömünnep! Intézkedéseket bírálnak, állapotokat sérelmeznek, hajlamosak meglátni más szemében a szálkát. Közülük kerülnek ki a többi közt azok, akik a napilapot is csupán azért olvassák, hogy egy- egy • sajtóhibára bukkanjanak, amelyet azután diadalittasan mutogatnak ismerőseik körében. A múltkor találkoztam egyikőjükkel, aki éppen vérben forgó szemmel ostorozott valamilyen jelenséget. Meglátásai nagyjából helytállók voltak, épp ezért javasoltam neki, vegyen részt azon az értekezleten, amelyet rövidesen ebben a tárgykörben hívnak össze. „Azt már nem!” — kacagott föl gúnyosan. „Én csupán szót emeltem.” Közéletünk és mindennapjaink kibicei ők, akik csak „szót emelnek”, de attól már viszolyog- nak, hogy valamit tegyenek is a fonákságok felszámolására. Súgnak, de nem szemből, ahogyan illenék, hanem a kulisszák mögül, az ismeretlenség homályába burkolózva. S éppen, mert „iri- kognitójukat meg akarják őrizni”, az esetek többségében —, rosszul súgnak. Ezért nem érdemes hallgatni rájuk!-a —r. A hallgatag ember Sajtótájékoztatókkal egybekötött tanulmányúton vagyunk. No persze, sokkal fesztelenebb, kellemesebb ez, mint amennyire komoly nevéből gondolnánk. Inkább derűs kikapcsolódás, kétnapos kirándulás — hazánk belföldi idegenforgalmának személyes kitapasztalására. A résztvevők — vendéglátók — három megye IBUSZ-os vezetői, természetesen Pestről is néhányan — és ugyanezekről a tájakról újságírók. Tanulmányutunk térképe: Békés — Csongrád és afféle végállomásként Bács-Kiskun megye. Illetve ez utóbbinak a búcsúvacsorára igen alkalmas pontja, a Szikrai Állami Gazdaság borpincészete. Mivel az olvasók táborának — összességében összehasonlíthatatlanul színesebb, gazdagabb a fantáziája, mint egyetlen szál újságíróé, a részletek elképzelését odabízzuk. Időzzünk el kissé az első 100 kilométeres autóbusz-utazás első állomásán, Békéscsabán. Sajtótájékoztató az Ifjúsági és Űttörő-' házban. A derűs külsőségek a napsütéssel kezdődnek. Áldás a napfény — annyi mogorva, esős nap után. Szinte „megszólalnak” tőle örömükben a kerámia-vázák elegáns virágegyüttesei. Fehér és rózsaszínű szegfűk, barkák, nárciszok, s az elnöki asztal piros, 6árga gerbéra-csokrai. A ragyogó színekben pompázó prospektusok csomói, s a helyi konzervipar üdítőital-választékának • palackja ..fölött, az U-alakú asztalok körül az említett szakmabeliek, meghívott itteni vezetők... S többet már nem is szólunk a hivatalos programról, csak még annyit, hogy szerencsére ügyesen kiiktatott minden unalmas sajtó- tájékoztató „ízt” Szemenkár Má- tyásné, az IBUSZ Békés megyei igazgatója. Ott van mindenki kezében az „írásos anyag”, a szöveges útikalauz, a színes levelezőlapok, térképek kis kártyacsomagja. Arról beszél inkább, ami ezekből még hiányzik. Tehát a legújabb idegenforgalmi lehetőségekről. Csupán egyetlen példa: IBUSZ- utazás nászutasoknak! Nincs nászúton már túl. illetve még innen levő szakmabeli újságíró, akinek a szeme fel ne csillanna az új — központi — kezdeményezés hallatán. A tájékoztatót követő kérdések sorában — a százféle program közül — mindjárt a második a nászutasoknak tervezett IBUSZ- utakra vonatkozik. Hogy például — idősebb újságíró az illető — neki az ántivilágbeli film, a „Nászút féláron” jut eszébe. Vajon valami hasonló elgondolás alapján készül majd ez a program? — Mit nyújt az utazáson kívül az IBUSZ? Huncut kuncogás a teremben. A kérdés vidám hangsúlyából is érződik, hogy feltevője szívesen évődik a nászút körüli IBUSZ- kérdésekről a csinos fiatalasz- szonnyal. Aki nem kevésbé jókedvűen veszi a lapot. Pláne, hogy’valaki tovább firtat. — Talán lenne szíves néhány részletet is ... abból a núszuta- zásból. Ezt már nem lehet megállni nevetés nélkül. Szemenkárné az eddig kialakult elképzelés néhány szempontját ismerteti. Hogy az IBUSZ felveszi a kapcsolatot budapesti és több megyeszékhelyi tanácscsal, házasságkötő terem gazdáival ... Már az utazásra jelentkező nászutasok fogadtatása is megkülönböztetett ünnepélyességgel történik. Útnak indításuk nemkülönben. Virágcsokor, számos kedves figyelmesség, korrekt alkalmazkodás — és méltányos árfekvés ... _ — tárja elő a terveket a fiatalasszony, majd, mintegy pontosvesszőként, pillanatnyi szünettel fordít egyet a beszéden. — Persze ... természetesen... mindent az IBUSZ sem tud megtenni a nászutasok helyett... Lelkes taps a szellemes riposzt- ért. Megvan hát a kellemes hangulati alapozás a Kőrös-szálló éttermében sorra kerülő ebédhez. Az elegánsan tálalt — s gusztusos ételekből álló ebédhez „viharos” étvággyal látunk neki. Javában hörpöljük az ízes csigalevest, s élvezzük az étkező emberek boldog duruzsolásának kanál- és porceláncsengéssel kísért zenéjét, amikor egy sötétkék öltönyös, tagbaszakadt férfi telepszik mellém. Zárkózott, világos bőrű arcán csak épp villanásnyi mosoly jelzi az asztalnál szokásos udvarias üdvözlést. Egyenes tartással ül, majdnem szertartásosan. Szed. Hosszú, vaskos ujjai közt apró műszer a kampós nyelű nagykanál. Kimért mozdulatokkal kebelezi befelé a levest. Rá-rá- villantok — nem zavarom-e, ha szólok hozzá. Semmi jelét nem mutatja, hogy hajlamos volná némi diskurálásra. Megtestesülése Arany János magyarjainak: „Szavuk sem igen van, azalatt, míg esznek...” Tényleg van benne valami rusztikus nyugalom, meg- ingathatatlanság. Boltozatos mellén feszül a fehér pulóver. Kálvinista nyakán a kék nyakkendő nélkül is szorulna a vékony kékcsíkos inggallér. Csak nem valami „testőr”? Azok ilyen masszív emberek. De hát nincs ebben a tanulmányúton levő. harminc körüli létszámú társaságban olyan káder, akit őrizni kellene. Meg akkor nem lenne ilyen szelíd kék szemű, szerény, hallgatag ez a drabális psztaltárs. Biztosan erre valósi, „viharsarok” szülötte. Már csak megkérdem. — Innen — helyből? — Nem ... Pestről. Többet egy hanggal se közöl. Ütitársunk lenne? Akkor miért nem vettem észre Szolnoktól Békéscsabáig, hiszen a busz végefelé ülök a (debreceni IBUSZ-igazgató- nővel... Vagy ő előre lejött Csabára? Esetleg az IBUSZ-központ- ból? Annyira beburkolózik gondolataiba, hogy restellem kizökkenteni. Mikor ejtőzés, múzeumnézés után újra autóbuszra szállunk, az én hallgatag emberem invitálja beljebb a népet a kocsi ajtajánál. ö autóbuszunk pilótája. Ilyen észrevétlenek tudnak maradni ekkora behemót emberek is — ha szolidak, kevés beszé- dűek? Békés városában — a Nagyház pinceborozóban elegyedünk szóba — most már név szerinti ismerősökként is. Kovács Lajos gépkocsivezető — mint délben — most is barátságos kézmozdulattal mutatja a pincérnek, öntse a jófajta bort a szomszédok poharába. Csak most már értem, miért kínálta el sörét is az ebédnél. Az alföldi disznótoros, a nyelvet s tartózkodást feloldó cigánymuzsika mellett immár végképp összerázkódik az országrészekből egybetalálkozott társaság. Mikor már a táncparketten is telített a szilaj „idegenforgalom”, s némely újságírók azon versengenek, hogy melyikük tud többet elszavalni Goethe — Erlkönig-jé- ből — szűkszavú barátom nyelve is megered. No csak amennyire narancs Márkától lehet. És amennyire feleletet várnak tőle. Például. — Mióta autóbuszvezető? — Ezerkilcenszázötvenhárom óta. — Előtte? — Szerelő. — Az IBUSZ-nál dolgozik eleitől fogva? — Hat éve. — Merre járt azalatt? — Magyarországon mindenütt. Külföldön — Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, NSZK-ban, Svájcban, Olaszországban, Jugoszláviában, Görögországban, Törökországban, Spanyolországban ... Az északi államokat kivéve egész Európában. — Hol érezte magát legjobban? — Ennyi út után egybemosódik. — Volt-e különleges kalandja, kritikus helyzetbe került-e? — Sose. Nem idegeskedtem én a kétezer méteres spanyol hegyeken se, pedig szikráztak a kövek is a negyven—ötven fokos forróságban. — Hol találkozott a legbarátságosabb emberekkel? — A nép mindenütt barátságos... Micsoda fegyelmezett érzés- és gondolatvilág! — Kapott-e már valami kitüntetést? — A hétszázötvenezredik kilométer után, két éve. Ahhoz egy havi fizetés is járt jutalmul. — A fővárosban edzette ilyen nyugodttá a természetét? Elbazsalyodik. — Sarkadi születésű vagyok — erről a tájról —, negyvenkilencben kerültem »fel Budapestre... Budán lakunk, a János Kórház felé. — Család? — Huszonkilenc éves fiam oktatótiszt a METRÓ-nál, a lányom nyolcéves ... Mindig a nyakamba csimpaszkodik, ha otthon vagyok ... Bizony — egy spanyol—francia út.: huszonöt— huszonhat nap távoliét... Húzzák a cigányok, körcsárdás dübög, piros a hangulat. Kovács Lajos olyan nyájas együttérzéssel, csöndes derűvel szemléli a vigadó társaságot, mint ahogy játékba feledkezett gyerekeiben gyönyörködik az ember. — Nem rossz érzés, hogy magának sose lehet ebben része? — Hát azért van szabad időm nekem is, ha több napig vagyunk valahol... Aztán meg — széles markával ritkuló hajába simít — még az az öt év nyugdíjig, aztán lehet kirúgni a hámból. — Csakugyan... pótolni szeretné? — Á — somolyog — az már nekem nem menne. ... Milyen nyugodtan ültünk vacsora után, késő este, esőverte országúton a hallgatag ember vezette autóbuszban! Tóth István
