Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-11 / 59. szám

1917. március 11. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL (2.) Fiatalkorúak és a közlekedés A motorázicó rohamlépteivel sajnos, a családi nevelés nem mindig tart lépést. A fiatalko­rúak bírósága előtt lezajló ügyek nyomán sok szülői mulasztásra, felelőtlenségre derül fény. Azt már nem is kérdezzük, hogy a szülő miért vesz motor- kerékpárt a jogosítvánnyal nem rendelkező gyermekének és miért engedi, hogy KRESZ-ismeretek' nélkül „furikázzon”, — magya­rul — részt vegyen a mai közle­kedésben. Az ilyen emberek csak akkor döbbennek rá „engedékenysé­gük” helytelenségére, ha gyer­mekük közúti balesetet okoz és fizetni kell. Nagyon sokat kell fizetni. Ilyenkor felmerül, hogy a család OTP-részletet is fizet, lett volna jobb helye is a motor­ra! adott pénznek, de már késő. Jön a rendőrségi, bírósági eljá­rás. Jön a kórházi költség, egyéb kártérítések és persze a bírósági büntető ítélet. Van amikor a szülők jövedelmének fele erre megy rá évekig. A múlt évben a fiatalkorú bűnelkövetők 11 százaléka kö­vetett el közúti közlekedési bűn- cselekményeket. A 43 elkövető­ből 27 ittas volt. Túlnyomó több­ségük nem rendelkezett vezetői engedéllyel, nem ismerték a KRESZ előírásait. Azonban azt ma már a gyermekek is tudják, hogy járművezetés előtt, vagy közben szeszes italt inni tilos. Legtöbben mégis ezt az alap­vető szabályt szegték meg. Van tennivaló e területen. Nem a törvények szigorúak, hanem a társadalmi felfogás enyhe. A fia­taloknak a felnőttek a példaké­pei. A fiatalkorúak sokszor „halmozzák” a szabályszegéseket, s ezekből könnyen lesz bűncse­lekmény. Egyik esetünk szereplői név­napot mentek köszönteni a szomszéd faluba, az idősebb test­vér tulajdonában levő Pannó­niával. Az öccs vezetett — jo­gosítvány nélkül. Hárman ül­tek a szólómotoron. Ez eddig szabálysértés. A köszöntés köz­ben „természetesen” ittak is. A több féldeci után énekelve jöt­tek hazafelé. A falujukba érve nem adta meg a motorkerék­párt vezsim'fciatalkorú a&Jfcteif x ladási elsőbbséget — az egyen- ' rangú útkereszteződésben — egy arra jogosult másik jármű ve­zetőjének. Következmény, két személy súlyos sérülése és 20 000 forint anyagi kár. Sajnos, sok hasonló eset van. Egy másik ügyben a bezárt vállalati gépkocsi ablakát pár ujjnyira nyitva hagyta a gépko­csivezető. A két fiatalkorú ezt észrevette, hisz ilyen járműre „vadásztak”. Kinyitották a Volga ajtaját, s a lopott járművel ve­zetői engedély és gyakorlat nél­kül közlekedtek, a KRESZ mini­mális rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyva. A vezető felelőt­lenségére jellemző, hogy körül­belül 120 kilométeres sebességnél társától tüzet kért. A gépkocsi másodpercek alatt egy útmenti fának ütközött. Az egyik fiú szörnyethalt, a másik több éves börtönbüntetését tölti Emberéletet ugyan nem köve­telt, de súlyos hanyagságra utalt, hogy megyénk egyik Volán-te­lephelyéről éjszaka tehergépko­csit lopott el egy fiatalkorú. A gépkocsiban benne hagyták az indítókulcsot. A törvénnyel nem először összeütközésbe került és rendezetlen családi környezetű M. Z. éjszakai kocsikázása a nagy sebességre is képes IFA- gépkocsival baj nélkül zárult. A gépkocsi^ a telephelyre, a fiatal­korú javítóintézetbe került. Említhetjük azt az apukát, aki a motorizációra éhes, 11 éves gyermekének nem magyarázta meg, hogy a gépkocsit csak az indíthatja el, aki ért is hozzá. Így amikor a kocsit az udvarban egy ideig otthagyta, a fia a ben­ne levő sluszkulcsot —, ahogy apjától látta —, elfordította. A sebességi »fokozatban hagyott új Zsiguli bement a fáskamra aj­taján. A kár 16 ezer forint. Saj­nos, a gyermeknek is eltört a karja. Emberek mulasztásai, felelőt­lenségek sorozata okozza, hogy a technikára éhes, de ehhez éret­len fiatalok sorozatosan elkövet­nek a fentiekhez hasonló cselek­ményeket. Nem volt kellemes annak a vendégnek az érzése sem, aki az alig futott új kocsiját „né­hány pillanatra” bezáratlanul, és benne az indítókulccsal ott­hagyta a kecskeméti Aranyho­mok előtt. Ezt négy fiatalember kihasználta, majd 1-es és 2-es sebességfokozattal — teljes gáz­zal — Lajosmizséig utaztak. A kárt a bejáratos kocsinál most állapítják meg. A besült és meg­olvadt alkatrészek, csapágyak ki­szerelése és pótlása sem könnyű műszaki probléma. Lehet, hogy „szerencsésebb” volt az a hét kecskeméti lenin- városi autós, akiknek nyitva ha­gyott kocsijából csak néhány tér­képet, napszemüveget, kisebb pénzösszeget vittek el. Figyelem­re méltó, hogy az ott parkoló 12 gépkocsiból ez a 7 nem volt le­zárva. A felelőtlenség helyrehozha­tatlan következményekkel, sú­lyos sérülésekkel és sajnos, ha­lálesetekkel jár. Az anyagiakról nem is beszélve. Minden szülő és felnőtt köte­lessége, hogy ennek elejét ve­gyük. A megfelelő módszerekkel, a KRESZ betartásával és min­den közlekedő ember összefogá­sával ez megoldható. Csak egy kicsit kell meggondoltabbaknak lennünk. A fiatalok érdekében is. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze Forradalmi ifjúsági napokra készülnek Nagy eseménysorozatra készül­nek az ifjúkommunisták. Március 15-én kezdődik a forradalmi if­júsági napok három hétig tartó programja. Ezúttal a félegyházi, a kalocsai, s a kalocsai járási fiatalok rendezvényeit ismertet­jük olvasóinkkal. KISKUNFÉLEGYHÁZA: hol­nap a városi könyvtárban kis­dobosok és úttörők szavalóverse­nyére kerül sor. Március 15-én délután, 2 órákor a városi pártbizottság székházá­ban Együtt egymásért címmel úttörő képzőművészeti kiállítás nyílik. Délután 5 órakor kerül sor a Petőfi-szobornál a forradal­mi ifjúsági napok megyei meg­nyitó ünnepségére. Március 21-én a KISZ városi bizottságán emlékülést tartanak az ifjúsági szövetség megalaku­lásának 20. évfordulója alkal­mából, majd ezt követően fotó- kiállítást nyitnak meg. Március 26-án a Móra Ferenc Művelődési Házban fiatal magyar költők verseiből szavalóversenyt rendeznek a középiskolások. Március 27-én lövészversenyt rendeznek. Április 2-án a Móra Ferenc Művelődési Házban emlékhang­versenyt tartanak a félegyházi fiatalok hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére. KALOCSA VAROS: március 13-án az ÉPGÉP sporttelepén férfi és női kispályás labdarúgó­mérkőzéseket rendeznek. Ugyan­ezen a napon az ifjúgárdisták lövészversenyére is sor kerül. Március 14-én délután fél 3-kor az úttörőházban városi szavaló­versenyt tartanak. Március 15-én délután 3 óra­kor a Városkertben nyitják meg ünnepélyes keretek között a for­radalmi ifjúsági napokat. Március 21-én délután 4 óra­kor a Béke parkban levő mun­kásmozgalmi emlékműnél új KISZ-tagok tesznek fogadalmat. Este fél 7-kor az I. István Gim­náziumban ünnepi nagygyűlés lesz a Tanácsköztársaság kikiál­tása, s a KISZ megalakulása emlékére. Március 27-én az úttörőházban tartják Az ifjúsági mozgalom története városi vetélkedőt. Ezen a napon férfi és női * kézilabda­versenyeket is rendeznek. Április 2—3-án az úttörőház­ban rendezik meg a férfi és női asztalitenisz-versenyt. KALOCSAI JÄRÄS: március 15-én, délután 5 órakor a szalk- szentmártoni Petőfi-emlékház előtt rendezik meg a FIN járási megnyitó ünnepségét. Ugyanezen a napon Dusnokon a kisdobosok szellemi vetélkedőt rendeznek. A kalocsai művelődési házban az úttörők József Attila szavalóver­senyére kerül sor. Március 20-án, délután 3 óra­kor a solti művelődési házban a Tanácsköztársaságról, s a KISZ megalakulásának 20. évforduló­járól ifjúsági nagygyűlésen em­lékeznek meg a fiatalok. Március 26-án a városi párt- bizottság székházában az ifjúsági mozgalom történetéről szellemi vetélkedőt rendednek a kalocsai járás községeiben dolgozó fiata­lok. Április 3-án a hajósi sportpá­lyán kispályás labdarúgó-mérkő­zést, férfi, női kézilabda- és tol­laslabda-bajnokságot rendeznek a községbeli fiatalok. Délelőtt a hajósi pártszékházban szavaló­versenyt tartanak a KISZ-esek. Április 3-án, délután 6 órakor a fajszi Kilián György ifjúsági klubban és a dunavecsei KISZ- klubban komszomolistákkal ta­lálkoznak a KISZ-esek. Április 3-án a szakmári mű­velődési házban néptánccsopor­tok bemutatójával fejeződik be a forradalmi ifjúsági napok ka­locsai járási eseménysorozata. á\, V ■ Száz új kombájn • Idén 300 millió forint értékű mezőgazdasági géppel és fel­szereléssel gazdagodnak Győr- Sopron megye mezőgazdasági üzemei. Az AGROKER győri te­lepén megkezdték a szovjet kom­bájnok üzembe helyezését, ame­lyekből az idén 100 egység ke­rül ki a Kisalföld gazdaságaiba. (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele—KS) Épül a varsói metró Varsóban naponta három és fél millió ember veszi igénybe a tö­megközlekedési eszközöket. 1500 autóbuszról és 700 villamosko­csiról van szó, csúcsforgalom idején mégis számos vonal túl­terhelt. A tömegközlekedés problémáit a lengyel fővárosban is a metrónak kell megoldania. A metró előkészületi munkála­tai már 1975-ben elkezdődtek. A varsói metró első vonala észak— déli irányban szeli majd át a várost, összekötve az új lakóte­lepekét a „Warszawa” Fémkohá­szati Művekkel. (BUDAPRESS— INTERPRESS) EMLÉKEZŐ FALU A Magyar írók Szövetsége és a MÉM pályázati felhívása A Magyar írók Szövetsége és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pályázatot hirdet az utóbbi 30 esztendő falusi, szövetkezeti, illetőleg mezőgazdasági jellegű, megtörtént, jellemző ese­teinek vidámságuk miatt, vagy más okból emléke­zetes históriáinak megírására és beküldésére. A történetek lehetőleg tartalmazzák a szereplő sze­mélyek nevét, s minden esetben a helységet és az évszámot, ahol, illetőleg amikor az eset megtörtént. A terjedelem történetenként legfeljebb három gé­pelt vagy kézzel írott oldal lehet. A pályázatokat egy példányban kell beküldeni a MÉM információs központja címére (1253 Buda­pest, Pf. 15.). A pályázók írják rá a borítékra: „Emlékező falu”. A pályázat jeligés, a jeligét a pályaműre írják rá és egy lezárt borítékba is, amelyben nevét és címét közli a pályázó. A pályázaton bárki részt vehet. Az arra alkalmas történetekből, a pályázat kiírói könyvet szerkesztenek, amelyekért — illetőleg a sajtóban megjelenő írásokért — a szokásos tisztelet­díj jár. A pályázat beküldési határideje: 1977. augusztus 20-a. A pályázat eredményét a sajtó 1977 decem­berében közli. A pályázat díjai: 2 db I. díj egyenként 5000,— forint, 3 db II. díj egyenként 4000,— forint, 6 db III. díj egyenként 2000,— forint, 12 db IV. díj egyenként 1000,— forint. Továbbá kiadásra kerül egy darab 10 000 forintos miniszteri különdíj is, olyan szerző számára, aki egynél több kimagasló színvonalú írással jelent­kezik. (MTI) Rosszul súgnak Gyakori, lépten-nyomon elő­forduló emberfajta a kibiceké. S abban sem igen bizakodhatunk, mintha kivesző félben lenne: azt hiszem, míg a világ világ lesz, annak minden zugában ta­lálkozunk egyedeivel. Ök azok, akiknek semmi se jó, a kákán is csomót keresnek. De ilyen irányú tevékenységük ko­rántsem a jobbítás szándékával vemhes. Nem. ök l’art pour Fart, magáért a megtalálás kaján örö­méért igyekeznek az élet min­den mozzanatában hibákra lel­ni. S ha sikerül, az nekik igazi örömünnep! Intézkedéseket bírálnak, álla­potokat sérelmeznek, hajlamosak meglátni más szemében a szál­kát. Közülük kerülnek ki a töb­bi közt azok, akik a napilapot is csupán azért olvassák, hogy egy- egy • sajtóhibára bukkanjanak, amelyet azután diadalittasan mu­togatnak ismerőseik körében. A múltkor találkoztam egyi­kőjükkel, aki éppen vérben forgó szemmel ostorozott valamilyen jelenséget. Meglátásai nagyjából helytállók voltak, épp ezért ja­vasoltam neki, vegyen részt azon az értekezleten, amelyet rövide­sen ebben a tárgykörben hívnak össze. „Azt már nem!” — kaca­gott föl gúnyosan. „Én csupán szót emeltem.” Közéletünk és mindennapjaink kibicei ők, akik csak „szót emel­nek”, de attól már viszolyog- nak, hogy valamit tegyenek is a fonákságok felszámolására. Súg­nak, de nem szemből, ahogyan illenék, hanem a kulisszák mö­gül, az ismeretlenség homályába burkolózva. S éppen, mert „iri- kognitójukat meg akarják őriz­ni”, az esetek többségében —, rosszul súgnak. Ezért nem ér­demes hallgatni rájuk!-a —r. A hallgatag ember Sajtótájékoztatókkal egybekö­tött tanulmányúton vagyunk. No persze, sokkal fesztelenebb, kel­lemesebb ez, mint amennyire ko­moly nevéből gondolnánk. In­kább derűs kikapcsolódás, két­napos kirándulás — hazánk bel­földi idegenforgalmának szemé­lyes kitapasztalására. A résztve­vők — vendéglátók — három megye IBUSZ-os vezetői, termé­szetesen Pestről is néhányan — és ugyanezekről a tájakról újság­írók. Tanulmányutunk térképe: Bé­kés — Csongrád és afféle vég­állomásként Bács-Kiskun megye. Illetve ez utóbbinak a búcsúva­csorára igen alkalmas pontja, a Szikrai Állami Gazdaság borpin­cészete. Mivel az olvasók tábo­rának — összességében összeha­sonlíthatatlanul színesebb, gazda­gabb a fantáziája, mint egyetlen szál újságíróé, a részletek elkép­zelését odabízzuk. Időzzünk el kissé az első 100 kilométeres autóbusz-utazás első állomásán, Békéscsabán. Sajtótá­jékoztató az Ifjúsági és Űttörő-' házban. A derűs külsőségek a napsütéssel kezdődnek. Áldás a napfény — annyi mogorva, esős nap után. Szinte „megszólalnak” tőle örömükben a kerámia-vázák elegáns virágegyüttesei. Fehér és rózsaszínű szegfűk, barkák, nár­ciszok, s az elnöki asztal piros, 6árga gerbéra-csokrai. A ragyogó színekben pompázó prospektusok csomói, s a helyi konzervipar üdítőital-választékának • palack­ja ..fölött, az U-alakú asztalok körül az említett szakmabeliek, meghívott itteni vezetők... S többet már nem is szólunk a hi­vatalos programról, csak még annyit, hogy szerencsére ügyesen kiiktatott minden unalmas sajtó- tájékoztató „ízt” Szemenkár Má- tyásné, az IBUSZ Békés megyei igazgatója. Ott van mindenki ke­zében az „írásos anyag”, a szö­veges útikalauz, a színes levele­zőlapok, térképek kis kártyacso­magja. Arról beszél inkább, ami ezekből még hiányzik. Tehát a legújabb idegenforgalmi lehetősé­gekről. Csupán egyetlen példa: IBUSZ- utazás nászutasoknak! Nincs nászúton már túl. illet­ve még innen levő szakmabeli újságíró, akinek a szeme fel ne csillanna az új — központi — kezdeményezés hallatán. A tájékoztatót követő kérdések sorában — a százféle program közül — mindjárt a második a nászutasoknak tervezett IBUSZ- utakra vonatkozik. Hogy például — idősebb újságíró az illető — neki az ántivilágbeli film, a „Nászút féláron” jut eszébe. Va­jon valami hasonló elgondolás alapján készül majd ez a prog­ram? — Mit nyújt az utazáson kívül az IBUSZ? Huncut kuncogás a teremben. A kérdés vidám hangsúlyából is érződik, hogy feltevője szívesen évődik a nászút körüli IBUSZ- kérdésekről a csinos fiatalasz- szonnyal. Aki nem kevésbé jó­kedvűen veszi a lapot. Pláne, hogy’valaki tovább firtat. — Talán lenne szíves néhány részletet is ... abból a núszuta- zásból. Ezt már nem lehet megállni nevetés nélkül. Szemenkárné az eddig kiala­kult elképzelés néhány szem­pontját ismerteti. Hogy az IBUSZ felveszi a kapcsolatot budapesti és több megyeszékhelyi tanács­csal, házasságkötő terem gazdái­val ... Már az utazásra jelentke­ző nászutasok fogadtatása is meg­különböztetett ünnepélyességgel történik. Útnak indításuk nem­különben. Virágcsokor, számos kedves figyelmesség, korrekt al­kalmazkodás — és méltányos ár­fekvés ... _ — tárja elő a terve­ket a fiatalasszony, majd, mint­egy pontosvesszőként, pillanatnyi szünettel fordít egyet a beszéden. — Persze ... természetesen... mindent az IBUSZ sem tud megtenni a nászutasok helyett... Lelkes taps a szellemes riposzt- ért. Megvan hát a kellemes hangu­lati alapozás a Kőrös-szálló ét­termében sorra kerülő ebédhez. Az elegánsan tálalt — s gusztu­sos ételekből álló ebédhez „viha­ros” étvággyal látunk neki. Ja­vában hörpöljük az ízes csigale­vest, s élvezzük az étkező embe­rek boldog duruzsolásának kanál- és porceláncsengéssel kísért zené­jét, amikor egy sötétkék öltö­nyös, tagbaszakadt férfi telepszik mellém. Zárkózott, világos bőrű arcán csak épp villanásnyi mo­soly jelzi az asztalnál szokásos udvarias üdvözlést. Egyenes tar­tással ül, majdnem szertartásosan. Szed. Hosszú, vaskos ujjai közt apró műszer a kampós nyelű nagykanál. Kimért mozdulatokkal kebelezi befelé a levest. Rá-rá- villantok — nem zavarom-e, ha szólok hozzá. Semmi jelét nem mutatja, hogy hajlamos volná né­mi diskurálásra. Megtestesülése Arany János magyarjainak: „Sza­vuk sem igen van, azalatt, míg esznek...” Tényleg van benne valami rusztikus nyugalom, meg- ingathatatlanság. Boltozatos mel­lén feszül a fehér pulóver. Kál­vinista nyakán a kék nyakkendő nélkül is szorulna a vékony kékcsíkos inggallér. Csak nem valami „testőr”? Azok ilyen masszív emberek. De hát nincs ebben a tanulmány­úton levő. harminc körüli létszá­mú társaságban olyan káder, akit őrizni kellene. Meg akkor nem lenne ilyen szelíd kék szemű, szerény, hallgatag ez a drabális psztaltárs. Biztosan erre valósi, „viharsarok” szülötte. Már csak megkérdem. — Innen — helyből? — Nem ... Pestről. Többet egy hanggal se közöl. Ütitársunk lenne? Akkor miért nem vettem észre Szolnoktól Bé­késcsabáig, hiszen a busz végefelé ülök a (debreceni IBUSZ-igazgató- nővel... Vagy ő előre lejött Csa­bára? Esetleg az IBUSZ-központ- ból? Annyira beburkolózik gon­dolataiba, hogy restellem kizök­kenteni. Mikor ejtőzés, múzeumnézés után újra autóbuszra szállunk, az én hallgatag emberem invitálja beljebb a népet a kocsi ajtajánál. ö autóbuszunk pilótája. Ilyen észrevétlenek tudnak ma­radni ekkora behemót emberek is — ha szolidak, kevés beszé- dűek? Békés városában — a Nagyház pinceborozóban elegyedünk szó­ba — most már név szerinti ismerősökként is. Kovács Lajos gépkocsivezető — mint délben — most is barátságos kézmozdulat­tal mutatja a pincérnek, öntse a jófajta bort a szomszédok poha­rába. Csak most már értem, miért kínálta el sörét is az ebédnél. Az alföldi disznótoros, a nyel­vet s tartózkodást feloldó ci­gánymuzsika mellett immár vég­képp összerázkódik az országré­szekből egybetalálkozott társaság. Mikor már a táncparketten is telített a szilaj „idegenforgalom”, s némely újságírók azon versen­genek, hogy melyikük tud többet elszavalni Goethe — Erlkönig-jé- ből — szűkszavú barátom nyelve is megered. No csak amennyire narancs Márkától lehet. És amennyire feleletet várnak tőle. Például. — Mióta autóbuszvezető? — Ezerkilcenszázötvenhárom óta. — Előtte? — Szerelő. — Az IBUSZ-nál dolgozik elei­től fogva? — Hat éve. — Merre járt azalatt? — Magyarországon mindenütt. Külföldön — Bulgáriában, Len­gyelországban, Csehszlovákiában, NSZK-ban, Svájcban, Olaszor­szágban, Jugoszláviában, Görög­országban, Törökországban, Spa­nyolországban ... Az északi álla­mokat kivéve egész Európában. — Hol érezte magát legjob­ban? — Ennyi út után egybemosó­dik. — Volt-e különleges kalandja, kritikus helyzetbe került-e? — Sose. Nem idegeskedtem én a kétezer méteres spanyol he­gyeken se, pedig szikráztak a kö­vek is a negyven—ötven fokos forróságban. — Hol találkozott a legbarátsá­gosabb emberekkel? — A nép mindenütt barátsá­gos... Micsoda fegyelmezett érzés- és gondolatvilág! — Kapott-e már valami kitün­tetést? — A hétszázötvenezredik kilo­méter után, két éve. Ahhoz egy havi fizetés is járt jutalmul. — A fővárosban edzette ilyen nyugodttá a természetét? Elbazsalyodik. — Sarkadi születésű vagyok — erről a tájról —, negyvenkilenc­ben kerültem »fel Budapestre... Budán lakunk, a János Kórház felé. — Család? — Huszonkilenc éves fiam ok­tatótiszt a METRÓ-nál, a lá­nyom nyolcéves ... Mindig a nyakamba csimpaszkodik, ha ott­hon vagyok ... Bizony — egy spanyol—francia út.: huszonöt— huszonhat nap távoliét... Húzzák a cigányok, körcsárdás dübög, piros a hangulat. Kovács Lajos olyan nyájas együttérzés­sel, csöndes derűvel szemléli a vigadó társaságot, mint ahogy játékba feledkezett gyerekeiben gyönyörködik az ember. — Nem rossz érzés, hogy ma­gának sose lehet ebben része? — Hát azért van szabad időm nekem is, ha több napig vagyunk valahol... Aztán meg — széles markával ritkuló hajába simít — még az az öt év nyugdíjig, az­tán lehet kirúgni a hámból. — Csakugyan... pótolni sze­retné? — Á — somolyog — az már nekem nem menne. ... Milyen nyugodtan ültünk vacsora után, késő este, esőverte országúton a hallgatag ember ve­zette autóbuszban! Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom