Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

1977. március 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Hi vatás és anyaság Kollégáktól, főnökeitől csak jót hallottam felőle. „Igazi or­vos”, így emlegették. Vártam, hogy majd lelkes val­lomással szól választott hivatásá­ról. a megtalált pályáról, a telje­sült ifjúkori álomról. — Mindenáron tanulni akar­tam. Orvos leszek, mondtam szü­leimnek. Édesapám műszerészi keresetéből éltünk, anyám a ház­tartást vezette, be kellett osztani a pénzt. örültek, hogy diplomás lá­nyuk lesz, de a választott hivatás nem nagyon nyerte meg tetszé­süket. Felvettek, így kerültem a kecs­keméti máriavárosi Tél utcából Szegedre. Dr. Rózsi Éva, a megyei kórház fiatal altató-orvosa most érzi, hogy szülei aggodalma nem volt alaptalan. Amíg lányként dolgozott, gond nélkül vállalt^ a sűrűn ismétlődő ügyeleteket, a túlórákat, a to­vábbképzés fáradalmait. örült, hogy a , gyakorlatban hasznosíthatja az egyetemen ta­nultakat. Jó diákként vizsgázott évről évre a munkásszármazású szorgalmas, tehetséges kislány. Esküvője óta kétségek kínoz­zák. Férje kitűnő sebészorvos, él­hal hivatásáért. Bent laktak éve­kig a kórházban, mégis alig-alig latta olykor férjét. Rengeteget dolgoztak mindketten. Diákként sűrűn járt hangversenyre, szín­házba; most. hónapokig nem jut­nak le a klubba, hiába vonzó a program. — Nagyon szeretem a munká­mat. de egy anya nehezen vállal­hatja ezt a kötöttséget. Kevés az altató-orvos, előfordult, hogy egy hónapban tizenötször is rám ke­rült az ügyelet. Nehéz. Ha visszamegyek a gye­rekgondozásiról nem tudok úgy helytállni, ahogyan szeretnék, ahogyan elvárják tőlem. Két esz­tendő alatt óriásit fejlődik a tu­domány. A két hivatás egyeztetésére nincs tökéletes recept. Az intenziv osztályon dolgoz­tam, alaposan igénybeveszi az embert a szüntelen készenlét, a szüntelen veszélyhelyzet. Féltem az elfásulástól, nem következett be. — Fizetés? Megélhetés? — Ha hiszi, ha nem, nem ez a legfontosabb, megvagyunk. Sok vagy kevés az a 2900 Ft, amit a pótlékokkal átlagosan megkeres­tem a gyerekgondozási előtt? Ha azt nézem, hogy a nyíregyházi kórházban hasonló beosztásúak­nái 5000 Ft az alapfizetés, akkor joggal elégedetlenkedhetnék. Fér­jeméhez viszonyítva jó a kerese­tem. Szakorvos, 13 éve dolgozik .1100 Ft-ért. Hívták máshová, jövedelme­zőbb helyekre, de jól érzi magát a kecskeméti kórházban, marad. I,akást kaptak a télen, valami­vel könnyebben élnek. Felelőtlen lennék, ha biztató, gyors változást ígérő befejezéssel zárnám a cikket. Dr. Rózsi Éva lelkiismeretes ember. képtelen arra, hogy orvosi hivatása miatt elhanyagolja anyai kötelességeit, .vagy a családot a munkahelyi érdekek elé helyezze. Irtózik a .szakbarbárságtól. Nehéz a sorsa mint oly sok dolgozó asszonyé. Mindenki ma­ga érzi keresztjét, de aligha vi­tatható, hogy a több műszak, a nagy, a szabad időből sem kiiktat­ható felelősség, a továbbképzés állandó szükségessége kétszeresen megpróbálja az orvosnőket. A társadalom önérdeke, hogy a különféle szolgáltatások célsze­rűbb és ésszerűbb megszervezésé­vel könnyítsen a dolgozó nők sorsán. Dr. Rózsi Éva mindent megtesz, ami tőle telik. Kétszeres energiaráfordítással, de előbb- utóbb bepótolja, amit gyermeke nevelése miatt — érzése szerint — mulasztott és beváltja, amit tőle eddigi munkája alapján vár­nak. Biztos vagyok abban, hogy mindezt előre tudva és látva is ezt a pályát választja a kecske­méti kórház fiatal altató-orvosa. H. N. Küldöttség indult a testvéri Krímbe Harminctagú küldöttség indult úthak hétfőn Bács-Kiskunból megyénk szovjetunióbeli testvér­területére, a Krím-félszigetre. A tíznapos látogatás az együttmű­ködési terv programjába illesz­kedik. Az MSZBT-tagcsopprtok j aktivistáiból és a testvérüzemek képviselőiből álló delegáció vo­nattal érkezik Kijevbe, majd re­pülőgépen folytatja útját a terü­let székhelyéig, Szimíeropolig. A házigazdák a Fekete-tenger dé­li partján fekvő Jalta városában gondoskodtak az állandó szállás­helyről. Goldea Mihály, a csoport veze­tője. az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottsága propaganda és művelődésügyi osztályának mun­katársa az utazás céljáról el­mondta : — Küldetésünk hozzájárul a a 15 évet kialakult és egyre szo­rosabbá váló barátság elmélyíté­séhez. Az előzetes program sze­rint a delegáció tagja harminc ipari, .üzerpbp, közös-; ésállami gazdaságba, intézményekbe, isko­lákba látogatnak el, hogy erősít­sék, illetve bővítsék a testvér­üzemi . kapcsolatokat. Tapaszta­latcserénk része annak a felké­szülésnek is, hogy méltón ünne­peljük meg a Nagy Októberi Szo- cif.lista Forradalom győzelmének közelgő hatvanadik évfordulóját. Hazánk felszabadulásának évfor­dulójáról Szimferopolban fogunk megemlékezni. A Bács-Kiskun megyei küldött­ség érkezését ma várják Szimfe­ropolban. H. F. Álba Iulia megyébe utaztak Tegnap reggel tizennyolc tagú Bács-Kiskun megyei delegáció utazott autóbusszal Álba luliába. hogy eleget tegyen a romániai testvérmegyéből érkezett meghí­vásnak. A küldöttség tagjai a testvérvállalatokban és gazdasá­gokban folyó munkát tanulmá­nyozzák az Alfödli Porcelángyár kalocsai kézifestő részlege, a kecskeméti központú MEZŐGÉP Vállalat, a Kiskunhalasi Kötött­árugyár, *az Izsáki Állami Gaz­daság, a vaskúti Bácska és a já­noshalmi Haladás Tsz képvisele­tében. MAI TÉMA Kedvszegettek A munkahelyi, közérzet a ter­melés egyik úgen fontos alkotó­eleme. A jó közérzet — érdemes lenne ezt a „közhelyet” egyre többször leírni — a jó munka alapja, s arra legalább annyira kellene vigyáznunk, mint a tár­sadalmi tulajdonra. F. Edit húszéves betanított munkás írta levelében: , 1975­ben érettségiztem. Dolgozni akar­tam és munka mellett tanulni. Még a vizsgák előtt kaptam egy álomvilágot bemutató levelet; ez a vállalat volt a feladója. Föl­vettek ide. Madarat lehetett vol- ,na velem fogatni, bár sejtettem, hogy a levélben írtak kissé túl­zások, de ekkora csalódásra nem számítottam ... Én olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol érzem, hogy szükség van rám, ahol fon­tos, hogy én végzem el ezt, vagy azt a feladatot, de itt ez mind­egy, mert bdTrki elvégezheti, aki tud írni, olvasni, alapfokon szá­molni; mégis csak érettségizet­teket vettek fel...” „... már két éve csak ígérge­tik, hogy képeznek bennünket, de semmi, így elfásul az ember.” — írta egy másik levélben, s nem mondhatni, hogy jó közér­zetről tudósítanak ezek a sorok. A minap egy harminchárom éves mérnök vesztette el a ked­vét, aki csoportvezetőként dol­gozik. Elmondta, hogy felette­seinek bejelentette, műhelyük je­lenlegi tárgyi és személyi adott­ságai mellett a normát duplán tudnák teljesíteni. Mi történt? Utasították, hogy tartsa be a ne­gyedéves tervelőirányzatot, csak 110 százalékot teljesíthetnek... Mint bárki más, én is sok-sok történetet tudnék még elmondani kedvszegett emberekről, de ér­demesebb tán arról szót ejteni, hogy az ilyen állapot ne marad­jon tartós, mert a passzivitás egyáltalán nem magánügy. Közös dolgainkhoz nem illik a kedveszegettség, még akkor spm, ha az egyént kudarcok érik olykor-olykor. Annál inkább il­lik viszont a valóságismereten alapuló következetesség, a fele­lőséggel párosuló közéletiség. Ez utóbbi nehezebb, és társadalmi­lag érvényesebb, vagy mondjuk azt, etikusabb magatartásforma, amelyből leginkább teremtődik jó közérzet. Cs. K. KÉPERNYŐ Szó, kép, látvány A színház csak a közönséggel együtt emelkedhet. A nézők je­lenléttel vagy távolmaradással, tapssal vagy csendes hallgatás­sal kifejezett szavazatai erősen befolyásolják, távlatilag megha­tározzák a műsorpolitikát, a já­tékstílust. A hatás persze kölcsö­nös; 'az "előadások alakít ják a lá­togatókat. Fontos, hogy á korszerű szín­ház és a bérlők, alkalmi nézők nagyjából ugyanazt akarják, megtaláljál^ a közös nevezőt. Ez ügyben sokat tehet a televízió. Hol vagyunk már azoktól az időktől, amikor az ősi játék, szertartás létét féltették a laká­sokba telepedett képernyőktől. Bebizonyosodott, hogy az élő já­ték izgalmát, a szemünk láttára bontakozó cselekmény bennünk kiváltott áramait, ingereit sem­milyen „gépi művészet” nem pó­tolhatja. (A moziból hiányzik a keletkezésnek ez a jelenidejűsé- ge, ezért birkózik nehezebben a vetélytárssal...) Sőt az úgyneve­zett „értő közönség” kialakításá­hoz elvárja a televízió segítsé­gét. Igazuk van, akik képtelenség­nek mondják a színházi közvetí­tést, mert a szemünket irányító kamera óhatatlanul megváltoz­tatja a bemutatott mű jellegét, hangulatát. Kiemel és elhagy, felgyorsíthatja és lassíthatja a ritmust, szükségszerűen megfoszt az egész látványtól. Van valami igazsága a köz­mondásnak: amit vesztünk a ré­ven megtérül a vámon. Nyil­vánvalóságát a vasárnap esti közvetítések is igazolják. Jó helyről láttam többször is a kecs­keméti VII. Gergelyt, a közvetí­tés révén mégis olyan gesztuso­kat, rezzenéseket figyeltem meg, melyek korábban elkerülték a figyelmemet. A lefényképezett színház évtizedekig a tévé fontos műsorai közé tartozik. Még ak­kor is, ha kényszermegoldásnak fogadjuk el. A Színházi album stábja két­szer jelentkezett az elmúlt héten. Frissebbek mint néhány eszten­deje. Érződik, hogy jó szövet­ségesként kedvet akarnak csinál­ni a műsorra kerülő előadások­hoz, gyorsan foglalkoznak az ér­dekesebb bemutatókkal. Kevés országos fórumon ügyéinek any- nyira a vidékre, mint ezen. Vitatható, hogy a hatalmas „nyersanyagból” a legfontosabbat választják-e és az is kétséges, hógy a magazin-forma a legcél- szerűbb-e az említett ügy szol­gálatára. Hatékonyabb lenne — gondolom — munkájuk, ha több tematikus számot állítanának össze. Ha találnának egy magyar színházi „Bernsteint”, vagy a pá- vás Vass Lajoshoz mérhető nép­szerűsítőt tíz- és tízezer embert avathatnának be a „színházcsi- nálás” rejtelmeibe. A Színházi világnapon öröm­mel hallottuk Ruszt József kecs­keméti főrendező okos, az alka­lomhoz méltó nyilatkozatát. Heltai Nándor Körtől a társadalmi szövetségig • íme — néhány enyhe, fény­lő nap kellett, és már is tavaszi pompába öltözött a határ, meg a kertekalja. Fehér s rózsaszín vi­rágba borultak a barackfák, ra­gyogóan zöldellnek a friss palán­tasorok, és mint felébe vágott felhőhengerek, csillámlanak a fóliasátrak. S ezekből talán so­ha ennyit nem láttunk — most már a hobby kertekben, háztáji földeken is, — mint az idén. Míg Kecskeméttől Bajáig vé­gigautózzuk a megyét, erős a be­nyomásunk, hogy a városok, nagyközségek szélén egyre tere­bélyesedő kiskert-dűlők sem lát­szottak ilyen dúsaknak, gazdag termést ígérőknek, mint e kora tavaszon. Vajon csak azért, mert a hét­végi kertek száma nőtt, és össz- mennyiségük látványa teszi ránk ezt a hatást? Korántsem. Igaz, hogy a kertbarátmozga- l'om a kiskertesek lélekszámúnak gyarapodásával fejlődött ki tár­sadalmi tömegmozgalommá, s ennélfogva politikai jelentősége is számottevő. De e mennyiségi változás azzal is járt, hogy a gyakorló kertbarátok egyre job­ban belejöttek a kertészkedésbe. Mint ahogy a mozgalom kezdeti éveiben elültetett facsemeték vi­rágot, majd termést hozó gyü­mölcsfákká cseperedtek azóta, a fényes-sima vagy ráncos-érdes törzsű „virággömbök” alján ma már mind szakszerűbben előké­szített, művelt talajon folyik a termelés. Napjainkban ezért iga­zolják már nagyon is kézzelfog­ható gazdasági eredmények a kertbarátmozgalom gazdasági súlyát. A háztáji és kisegítő gaz­daságok, kisárutermelők révén létrejött értékek jelentősen hoz­zájárulnak az életszínvonal eme­léséhez. Bács-Kiskun megyében 141 000 hektár területet művel­nek a kisárutermelők és az ezen előállított termények értéke 8 milliárd forintot tesz ki egy esz­tendőben. • A kertbarátmozgalom jelle­ge, hogy a társadalom minden rétegére kiterjed. Tagjainak döntő többsége aktív kereső, il-. letve nyugdíjas, — akiknek szá­ma a velük élő családtagokat is beleértve — 382 000. A kiskertek, háztáji gazdasá­gok elsősorban önellátást szol­gálnak —, s majd négyszázezer ember „táplálásának” ilyen mód­ja önmagában is igen komoly könnyítés a közellátáson —, de a központi árualapba is .figyelem­re méltó terménymennyiséget juttatnak. Ebből is következik, hogy a kisárutermelésre még hosszú ideig szükség van a nép­gazdaságnak. Nem úgy kell te­hát a háztáji és kisegítő gazda­ságokra, kiskertekre tekinteni, mint amelyek vetélytársai a me­zőgazdasági nagyüzemeknek —, hanem mint azok egészséges ki­egészítőire. Szerepük különösen azokban az ágazatokban —, zöld­ség, gyümölcs, kisállat stb. — jelentős, ahol a nagyüzemi ter­melés fejlesztése állóeszköz-igé­nyes és a termelési technológia sok, kézimunkaerőt kíván. • A mozgalom — kertbarát körök formájában (s egyéb elne­vezéssel is, de hisz’ nem is eb­ben van a lényeg) most már az egész megyét átfogja. Ismét utal­va az idei, eddig kedvező klímá- jú tavasz ígéreteire, kilátásaira, amelyek minden eddiginél szem­betűnőbben hangsúlyozzák a kis­kertek létét, a mozgalom terje- Aaf —, moshatjuk —, hogy mér'fi szemürúBelőtt, mégis „ész- ^v#lenül” Äntakozott ilyen -«•életűvé a IPertbarátmozgalom. Vonzereje, térhódítása tette szük­ségessé, hogy — más megyékhez hasonlóan — most már Bács- Kiskunban is hívjanak életre olyan megyei keretei, amely le­hetővé teszi a kertbarát körök munkájának összefogását, segíté­sét. Ebből a célból gyűltek össze a tavasz első hónapjában a Me­gyei Művelődési Központban a megvében működő kertbarátkö­rök vezetői. Mint ahogy eddig sem kísér­te zajos, látványos reklám, pro­paganda a mozgalom szélesedé­sének folyamatát, ezt a találko­zót is szerényen, minden na­gyobb beharangozás nélkül ren­dezték meg. Beszámoltak itt egy­másnak — állami és társadalmi szervek képviselőinek jelenlé­tében ■— egy-egy kör eddigi mun­kájáról, fejlődéséről. Színes össz­kép jött ki már is. A népfront szárnyai alatt útjukra indult kertbarátkörök — a helységek nagyságától is függően — 50— 100—több száz taggal működnek. Előadássorozatokat hallgatnak, foglalkozásokat tartanak — gya­korlati bemutatókkal, tanácsadás­sal, tapasztalatcserékre járnak messzibb vidékekre, kiállításo­kat hoznak össze, ÁFÉSZ-szel szerződve értékesítenek, fóliás termesztésbe vágnak —, s mind­ezt azért, hogy. minél többet, jobbat, szebbet hozzanak ki a te- területre talpalatnyi, de a hoz­záértésnek megfelelően nagy le­hetőségeket tartogató, kínáló földből. S hogy lelkes fáradozá­saikat egyre inkább kísérjé'k si­kerek, olyarf kvalifikált szakem­berek segítik a kertbarát körö­ket, mint a kecskeméti Kertésze­ti Főiskola, a Zöldségkutató In­tézet, a bajai Kertészeti Szakkö­zépiskola tanárai, kutatói, az ÁFÉSZ-ek szakemberei. A me­gyehatáron túlról is számítható támogatás jegyében vett részt az említett tanácskozáson Uj Imre — Debrecenből, aki ottani ta­pasztalatok alapján is beszélt a kertbarátmozgalom szervezeti életéről, módszereiről. Számos új formát, munka- és ismeretter­jesztő, kapcsolaterősítő, önképzé­si és gyakorlati módszert ismer­tetett, amikkel még gyümölcsö­zőbbé, érdekesebbé, kedveltebbé tehető a kertészkedés. • Az eddigi fejlődésre tett ko­ronát, s a jövő irányába tovább bontakozó mozgalomnak terem­tett keretet, amikor a népfront megyei elnöksége javaslatára — az alábbi vezetőséggel — meg­alakították a megyei Kertbarátok Társadalmi Szövetségét: elnök: dr. Hódossi Sándor, Kecskemét, a Zöldségkutató Intézet tudomá­nyos osztályvezetője; alelnökök: Győrök István, Baja, a Kertésze­ti Szakközépiskola igazgatója, a helyi kör titkára és Ferencz Er­nő, Kecskemét, a MÉSZÖV tit­kárhelyettese; titkár: Vigh Lajos, Kecskemét, nyugdíjas, az itteni kertbarát kör tagja. Most már csak további jó mun­kát — jó termést kívánhatunk a szövetségnek. T. I. Megnyílt a VI. JJannónia vásár Szabadkán Szombaton már kora reggel zászlódíszbe öltözve fogadta a látogatókat a kiállítási csarnok Szabadkán. Az idén VI. esetben rendezték meg Magyarország és Jugoszlávia közös kiállítását, amely ízelítőt ad a két ország termékeiből. A hivatalos megnyitó március 26-án délelőtt 11 órakor volt. A vendégeket Diklity Mane a sza­badkai vásár igazgatója köszön­tötte majd Dékány József a Sza­badkai Városi Tanács elnöke ma­gyarul üdvözölte a kiállítókat és a megnyitó résztvevőit. A vásá­ron megjelent Halász József, ha­zánk belgrádi nagykövete is. Ez alkalommal 44 magyar és 58 ju­goszláv kiállító termékeit láthat­ta a közönség. Megyénkről kiállította termé­keit a Bajai Finomposztó Vál­lalat, a Hosszúhegyi Állami Gaz­daság, a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet, az Alföldi TÜZÉP, a Kalocsai Paprika és Konzervipari Vállalat és az UNI- VER ÁFÉSZ. A kiállításon me­zőgazdasági gépek, csomagolt, il­letve palackozott mezőgazdasá­gi termékek, szövetek, szőrme­áruk, műanyagtermékek, elektro­mos készülékek, jugoszláv búto­rok és kerékpárok szerepeltek. Hosszú sorok álltak a Kiváló Árük Fóruma pavilon előtt, ahol kizárólag magyar áruk kaptak helyet, köztük a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság, a Kiskőrösi Ve­gyes- és Építőipari Szövetkezet, a kecskeméti UNIVKR ÁFÉSZ és a ÉJíjlocsai Paprika és Konzerv- iparrwállalat termékei. A szabadkai vásáron nem dí­jazzák a termékeket, de vala­mennyi kiállító emlékplakettet és oklevelet kapott. A Pannónia '77 vásár április' 3-ig tart nyitva, üz­letkötésekre pedig a közeli na­pokban kerül sor. Szabó Ferenc • A bajai Finomposztó Vállalat korszerű termékei a kiállításon. KISKÖRÖS! VEGYES ÉS ÉP IIHIMIUI • Pezsgőivel és kiváló boraival szerepelt a kiállí­táson a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. • A Kiskőrösi Vegyes és Építőipari Szövetkezet saválló önfelszívó szivattyúi és bukósisakjai a kiál­lításon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom