Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 3. Marchais és Berlinguer Madridba érkezett eseménvek a 4, sorokban 'ÍOKIO Tokióban kedden megtartotta XIII. kongresszusát a Japán— Szovjet Baráti Társaság. A kong­resszuson elfogadták az 1977-es év programtervét, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából elő­irányozza esték, előadások és ta­lálkozók, valamint a szovjet fil­mek bemutatását. (TASZSZ) SAN SALVADOR Minden eddiginél hevesebb tüntetések robbantak ki kedden a közép-amerikai San Salvadorban, a nemrég tartott elnökválasztá­sok során elkövetett csalások és visszaélések miatt. A katonaság a több ezres tömegre támadt és sortüzet nyitott. Száz tüntető meghalt, 600-an megsebesültek. A hatóságok mintegy 5000 sze­mélyt letartóztattak. (ADN, EFE) BANGKOK Kedden Rangoonban befejező­dött a Burmái Szocialista Prog­ram Párt kongresszusa. A párt központi bizottságának elnökévé ismét U. Ne Win-t választották meg, aki egyben államelnök is. Nem tartotta meg helyét a KB- ben U Sein Win miniszterelnök és U Lwin, tervezési és pénz­ügyminiszter (DPA) WASHINGTON Benjamin Rosenthal, amerikai kongresszusi képviselő kedden le­vélben szólította fel Cyrus Van­ce külügyminisztert: tiltássá le 580 föld—levegő Hawk-rakéta eladását Szaúd-Arábiának, mivel a fegyvereladás szerinte veszé­lyezteti a közel-keleti stratégiai egyensúlyt. (Reuter) ANKARA ' Istambulban kedden befejező­dött a Török Munkáspárt első kongresszusa. A kongresszus kül­döttei megválasztották a központi vezetőséget és több változtatást határoztak el a párt szervezeti szabályzatában. (TASZSZ) MEXIKÓVÁROS Huszonkilenc parasztot gyilkol­tak meg a csendőrök az Oaxaca állambeli San Juan Lalana kör­zetében — jelentették kedden Mexikóvárosból. A mexikói szö­vetségi állam fővárosában tovább tartanak a tüntetések a hatósági terror és túlkapások ellen. A közlekedés megbénult és kedden az üzletek zárva maradtak. A szakszervezetek és az ellenzéki pártok Manuel Zarate Aquino kormányzó leváltását követelik. (AFP, EFE) PEKING Kínai archeológusok a közel­múltban megkövesedett emberi fogakra bukkantak Közép-Kíná- ban, Hupej tartományban — je­lentette kedden az Üj Kína hír- ügynökség. A „Fehér sárkány” el­nevezésű barlangban talált lelet segítségével megerősödött az a korábbi feltevés, hogy Kína ős­lakói a Sárga folyó völgyében, kb. 500 000—1 000 000 évvel ez­előtt telepedtek le. (AFP) Szerda dél óta a spanyol fővá­rosban tartózkodik Georges Marchais, a Francia Kommunis­ta Párt és Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Az elsőként megérkező Marchaist vendéglátóján, Santiago Carrillón, a Spanyol Kommunista Párt fő­titkárán kívül újságírók, fotóri­porterek és filmesek tömege fo­gadta. Miután Carrilló üdvözölte vendégét, Marchais röviden vá­laszolt az újságírók kérdésére. Sajnálkozását fejezte ki, amiért a spanyol kormány nem engedé­lyezte a szerda estére tervezett nagygyűlést. Kijelentette: „Nem akarunk Spanyolország belügyei- be beavatkozni, de véleményem szerint ahhoz, hogy a demokrácia helyreállításáról beszélhessünk, feltétlenül szükséges a Spanyol Kommunista Párt legalizálása”. Az FKP főtitkára nagy jelentő­ségű eseménynek nevezte a hár­mas csúcstalálkozót és kijelen­tette, bizonyos benne, hogy a megbeszélés eredményes lesz. Örömét fejezte ki, hogy most el­ső ízben a nyilvánosság előtt ta­lálkozhat a Spanyol KP főtitká­rával. Két órával később megérkezett a csúcstalálkozó harmadik részt­vevője, Enrico Berlinguer. Az Olasz KP főtitkárát és a kísére­tében levő Antonio Tatot, a párt sajtóirodájának vezetőjét szintén Carrillo, valamint Simon Sanchez Montero, az SKP Központi Bi­zottságának tagja üdvözölte. A csúcstalálkozó első hivatalos megbeszélését szerdán délután tartották a Melia Castilla Szálló­ban. * Viscaya tartomány egyik par­lamenti képviselője kedden este Rodolfo Martin Villa spanyol belügyminiszter nevében kijelen­tette, hogy „maximum két héten belül valamennyi politikai fog­lyot szabadon bocsátanak Spa­nyolországban.” A képviselő sze­rint a bebörtönzöttek többségét az amnesztiatörvény alapján en­gedik szabadon. Ugyanakkor a „véres bűntettek” elkövetésével vádolt személyeknek el kell hagyniuk az országot. Megalakult az ENSZ leszerelési központja NEW YORK New Yorkban, az ENSZ köz­pontjában, megalakították a le­szerelési központot és az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszaká­nak összehívását előkészítő bi­zottságot, ami fontos szakasz a leszerelési világkonferencia meg­rendezéséhez vezető úton. Mint ismeretes, a rendkívüli ülésszak összehívásának eszméjét a Szov­jetunió vetette fel. Az ENSZ-ben ezekben a napokban találkoztak a Szovjetunió, Csehszlovákia, Romania, Jugoszlávia, Venezuela, Mexikó, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Japán, Ausztrália, In­dia és Libéria diplomatái és szakértői, akik megkezdték a fegyverkezési hajsza gazdasági és szociális következményeinek meg­vitatását. Mindez azt bizonyítja, hogy a közgyűlés ülésszakai kö­zött is a fegyverkezési hajsza megfékezésének problémakörére összpontosul az ENSZ figyelme. • Carter és Bukovszkij találkozója Walter Mondale, az Egyesült Allomak alelnöke kedden a Fe­hér Házban fogadta Vlagyimir Bukovszkijt. Amint az elnöki saj- tohivatal utólag bejelentette: a találkozón rövid ideig jelen volt Carter elnök is. Mint ismeretes, Bukovszkij ese- 1 teben a Szovjetunióban törvény- sértő cselekményekért ismételten elitéit személyről van szó, akit a közelmúltban kiutasítottak az országból. Azóta nagyszabású szovjetellenes propagandakam­pány eszköze Nyugaton, legújab­ban az Egyesült Államokban, ahová az AFL—CIO szélsősége­sen szovjetellenes vezetőségének meghívására érkezett. Mondale szóvivője szerint „az emberi jogok kérdése" állott a találkozó középpontjában és Car­ter elnök „igen hasznosnak” mi­nősítette a hallottakat, tekintettel a közelgő belgrádi tanácskozásra. Megfigyelők szerint a tény, hogy az Egyesült Államok leg­főbb vezetői Bukovszkijt, előéle­te és céljai ismeretében fogadták, csak hátrányosan befolyásolhatja a szovjet—amerikai kapcsolato­kat, bátorítást adva a nemzet­közi enyhülés ellen fellépő hi­degháborús amerikai érdekcso­portok szovjetellenes propagan­dahadjáratának. A Szovjetunió részéről ismételten leszögezték: a két ország kapcsolatai csak az egymás beliigyeibe való be nem avatkozáson alapulhatnak — amint ezt kétoldalú megállapo­dásaik elő is írják. A Lityeraturnaja Gazeta rá­mutat, hogy az „emberi jogok vé­delmében” indított kampány az amerikai vezetés különböző irányzatainak harcát tükrözi. • A képen: az elsőként megérkezett Marchais-t vendéglátóján, San­tiago Carrillón, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárán kívül újságírók, fotóriporterek és filmesek tömege fogadta. (Telefotó — AP — MTI — KS.) Ülést tartott a Jugoszláv Parlament • A belgrádi szövetségi gyűlés Milos Minies külügyminiszter előter­jesztésére ratifikálta az Olaszországgal a trieszti övezetről kötött szer­ződést. (Telefotó — AP — MTI — KS.) AZ ENYHÜLÉS ÉS ELLENZŐI 2. Viták és kosarak SZEMRE IS TERJEDELMES olvasmány, mintegy száz oldalt tesz ki a híres Zöld Könyv, az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia Helsinkiben elfogadott záróokmánya. Nem volt könnyű a fogalmazás, hiszen a záróokmányba csakis olyan megállapítások kerülhettek, ame­lyekkel minden résztvevő egyet­értett, vagy legalábbis nem emelt ellenük kifogást. Súlya van an­nak, ami az okmányba került, s annak is, ami kimaradt belőle, s nyilván az arányok sem mellé­kesek. A fentiekből következik, hogy a záródokumentum megvalósítá­sának két fontos alapszabálya van. Az első: a Zöld Könyvet egységes egészként kell kezelni és ez vonatkozik a gyakorlatba történő átültetésére is. Ha ugyan­is egy szövegében, forgalmazá­sában és összetételében kétségte­lenül kompromisszumos meg­egyezés született, nem lehet he­lye a „kimazsolázásnak” vagy önkényes válogatásnak. Elképzel­hető, hová jutnánk, ha az ör­vendetesen gyarapodó nemzetkö­zi politikai, gazdasági és egyéb szerződésekből minden fél csak a maga számára előnyösnek vagy kedvezőnek tartott cikkelyeket hajtaná végre! A második köve­telmény: megvalósuljon mindaz, amit az okmány magában fog­lal, de ne keverődjék olyan ele­mekkel, amelyek — nyilván nem véletlenül — kimaradtak a ter­jedelmes záródokumentumból. MINDAZ, amiről eddig szó volt, nem valamiféle általános igazság hangoztatása, hanem a Helsinki után kialakult, s a belgrádi konferencia közeledté­vel megélénkülő viták szövetét képezi. Nyugati körök, nem rit­kán befolyásos, az államveze­tésben is meghatározó szerepet betöltő politikusok ugyanis éppen a Zöld Könyv kezelésének e két alapvető szabályát próbálják megszegni. Sajnos, olyanok is vannak soraikban, akik ott vol­tak Helsinkiben, akiknek aláírá­sa szentesítette a zárdódoku- mentumot. Vegyük először a sokat emle­getett kosarak ügyét! A különö- nös kifejezés eredete a tárgya­lások kezdetére nyúlik vissza. Amikor a részt vevő országok­tól javaslatok egész tömege ér­kezett, a svájci nagykövet vál­lalkozott összegezésükre. Képle­tesen szólva, vettem négy kosa­rat — mondta akkor —, s azok­ba helyeztem a politikai, gazda­sági, kulturális-humanitárius jellegű indítványokat, valamint a konferencia folytatására vonatko­zó elképzeléseket. Ez a felosztás megkönnyítette a tanácskozáso­kat, s a záróokmány is ily mó­don alakította ki fejezeteit. A nyugati sajtót lapozgatván azon­ban olyan érzésünk támad, mint­ha az EBK csak „egykosaras” konferencia lett volna, hiszen kizárólag a harmadik kosarat emlegetik. SENKI SEM TAGADJA a har­madik kosár fontosságát, s a szocialista országok, az egész zá­róokmány megvalósításakor ké­szek végrehajtani a kulturális, információs, emberi kapcsolatok­ra vonatkozó ajánlásokat; nem­egy helsinki javaslat már régen megvalósult. Ám nem egy, ha­nem több kosár van, sőt bizo­nyos fontossági sorrend is! Hi­szen a politikai biztonság köve­telményei, a híres tíz alapelv maradéktalan valóra válása min­dent megelőz. Lehet-e egyáltalá- lán zavartalan kulturális vagy emberi kapcsolatokról beszélni, ha az államok kétségbe vonják egymás határait, fenyegetik egy­mást? Kell-e hangsúlyozni a má­sodik kosár jelentőségét, amely gazdasági alapokat biztosítana az együttműködéshez? Ahogyan ta­lálóan fogalmazták: a katonai tárgyalásokkal együtt így való­sulna meg az enyhülés igazi „ma- terializációja”. Ráadásul azok a bizonyos nyu­gati körök nemcsak a harmadik kosár kizárólagossá tételére tö­rekszenek, hanem megfosztják azt eredeti, pozitív, a népek ba­rátságát és közeledését szolgáló tartalmától. Nem titok, hogy be­avatkozással kísérleteznek a szo­cialista országok belső ügyeibe, s álszent módon Helsinkire hi­vatkozván, egyszerre az emberi jogok bajnokaiként lépnek fel. Amint a híradásokból értesül­hettünk, felnagyítják és túldra­matizálják néhány szovjet tör­vénysértő állampolgár (Ginzburg, Orlov és mások) ügyét, lépten- nyomon helyt adnak Szaharov professzor nyilatkozatainak, akár­csak Csehszlovákiából a Charta ’77 köré csoportosulóknak vagy Lengyelországból az úgynevezett munkásvédelmi bizottságnak. A jobboldali nyugati sajtóból az olvasó olyan képet nyerhet, mintha a szocialista közösség eb­ből a néhány tucat emberből áll­na — szinte teljesen erre szű­kültek le a tudósítások, ezzel is mérgezik a légkört. A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG onszágai — az időnként hiszté­rikus, antikommunista kampány ellenére — nyugodtan és maga­biztosan haladnak útjukon és energiájukat a béke fenntartásá­nak, társadalmuk fejlesztésének, népeik életszínvonala további emelésének szentelik. S közben joggal mutathatnak rá a rendőr után kiáltó tolvajra. Hiszen azok tetszelegnek az emberi jogok vé­delmezőjének és iskolamesteré­nek mezében, akiknek világában 17 millió ember számára képte­lenek megadni a munkához való jogot; ahol Nebraska és Ten­nessee törvényhozása csak né­hány napja utasította vissza a női egyenjogúságra vonatkozó beadványt; s ahonnan kötetszám­ra idézhetnénk a faji megkülön­böztetés kirívó eseteit. Szilárd meggyőződésünk, hogy egész kontinensünk lakossága ér­dekében, a belgrádi megbeszélé­seken a „hogyan tovább?” kérdé­seit kell középpontba állítani. Te­hát: milyen feladatok várnak az összes aláírókra az egész doku­mentum betűjének és szellemé­nek végrehajtásában, ami egyút­tal óhatatlan harc is az enyhülés ellenzőivel, a dokumentum meg- hamisítóival és félremagyarázói- val szemben. Réti Ervin NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Szavunk a világban Közeledik a tavasz. Sokasod­nak a nevek az utazási irodák jelentkezési előjegyzésein, indul­nak a levelek más országokban élő barátokhoz, ismerősökhöz: nyáron meglátogatunk bennete­ket. A világ a tömeges turizmus időszakába lépett, az emberek­nek ezt a milliós nagyságrendek­ben mérhető ismerkedését mél­tán nevezik „népi diplomáciá­nak”. Ehhez azonban meg kellett te­remteni és — mindenfajta akna­munkával szemben, gyakran nem is kis erőfeszítéssel — fenn kell tartani a megfelelő nemzetközi körülményeket. Egyik kitűnően bevált eszköze ennek a szemé­lyes diplomácia, az államférfiak kölcsönös utazása. Érdekes és tanulságos egy pil­lantást vetnünk arra, hol tár­gyalnak, vagy tárgyaltak éppen most magyar államférfiak. Dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára küldöttség élén Bukarestben tar­tózkodott. Borbándi János mi­niszterelnök-helyettes a Vietna­mi Szocialista Köztársaságban folytatott megbeszéléseket annak a népnek a magas rangú képvi­selőivel, amely a diadalmas há­ború után most az építés nagy csatáit vívja. Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese Rómában folytatott eszmecserét, dr. Szekér Gyula miniszterelnök­helyettes iraki vezetőkkel ta­nácskozik, Púja Frigyes külügy­miniszter Anglia külügyminisz­terével tárgyalt Londonban, dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban folytat megbeszéléseket, Pozsgay Imre kulturális miniszter a magyar kulturális napok alkalmából a csehszlovák fővárosban tartózko­dik. Külön-külün mindez: néhány soros, hivatalos hangú hír. De így együtt: jelenség és bizony­ság. Kis ország vagyunk; a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa, a szocia­lista országok nagy közössége tagjaként erőnkhöz mérten min­dent megtettünk és megteszünk az enyhülésért, az enyhülési fo­lyamat további szélesítéséért. Helsinki után és Belgrád előtt egy ilyen hírcsokor is jól érzé­kelteti: nem fukarkodunk erőfe­szítéseinkkel azért, hogy a finn fővárosban aláírt záróokmány céljai megvalósuljanak. Közeledik a tavasz, sokan utaz­ni készülünk. E hírcsokor nyo­mán jó arra gondolni, hogy uta­zásainkat és első számú feltéte­lüket, a jó közérzetü hétközna­pok sorát — hazánk képviselői is előkészítik. A szó legmaga­sabb rendű emberi és politikai értelmében egyaránt. Kádár János egykori NÉKOSZ-vezetőket fogadott A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titká­ra a Központi Bizottság székha­zában szerdán fogadta a NÉKOSZ egykori vezetőinek küldöftségét. A találkozón, ame­lyen részt vett Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, átnyúj­tották Kádár Jánosnak a NÉKOSZ jubileumi emlékpla­kettjét. (MTI) Meggyorsult az építkezések üteme (Folytatás az 1. oldalról) üteme volt lendületesebb, ugyan­is a szakipari részlegek dolgozói­nak egy része a befejezett épít­kezéseken a hiánypótlást végez­te. Hétmilliós teljesítménynövekedés A Bajai Építő- és Építőanyag­ipari Vállalat legfontosabb fel­adatait ebben az évben is a kü­lönböző városi beruházások meg­valósítása képezi. Vaskó László igazgatótól érdeklődtünk arról, hogy mivel járulnak hozzá 1977- ben Baja város fejlődéséhez. — Építőipari termelésünket eb­ben az évben a tavalyi 47,3 mil­lió forintról 54,5 millió forintra kívánjuk növelni — mondta Vas­kó László igazgató. — Az első két hónap eredményei biztatóak. A szocialista brigádok a tőlük ed­dig megszokott lelkesedéssel vál­lalnak részt a tervek teljesítésé­ben. Erre annál is inkább szük­ség van, mert a több mint 7 mil­lió forintos termelésnövelést meg­közelítőleg azonos létszámmal kell elérnünk. Ebben az évben adjuk át a ba­jai kórház sebészeti pavilonját, a tanítóképző főiskola nyolc tanter­mes gyakorló iskoláját, a sütőipari vállalat bajai kenyérgyárát, va­lamint a 184 személyes kollégiu­mot. Ugyancsak az idén kezdjük meg a Férfifehérneműgyár bőví­tését, és hozzáláthatunk Báján egy ÁFÉSZ-áruház építéséhez. Elismerés a félegyházi főépítésvezetőségnek Csapó István, a Kiskűnhalasi Építőipari Vállalat igazgatója a következőket mondja: — Ebben az esztendőben 16 százalékkal növelt tervet kell tel­jesítenünk. Az év első két hó­napjának eredményei célkitűzé­seinknek megfelelően alakultak. Építkezéseink közül a legfonto­sabbak: a kiskunhalasi kórház rekonstrukciója, az iparitanuló diákotthon belső szerelése, a Ganz-MÁVAG gyárának szociá­lis létesítménye, 65 szövetkezeti lakás, valamint egy tornaterem építése. Gyorsított ütemben dol­gozunk Kiskunfélegyházán a MÁV szociális helyiségeinek ki­alakításán és 96 lakás építésén. A tervek szerint az év első felében átadjuk a megrendelőknek a diákotthont, a kórház ideg- és elmeosztályát, Kiskunfélegyházán pedig egy 24 lakásos társasházat. Terveink teljesítését nagymér­tékben előmozdítja, hogy a szo­cialista brigádok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére tett vállalásai­kat becsülettel teljesítik. A na­pokban értékeltük a kollektívák eredményei, s külön elismerésben részesítettük a Kiskunfélegyházi főépítésvezetőség dolgozóit. LAPZÁRTAKOR I R k I Z ILI * Sportszerűségi díjakat adtak át Budapesten, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában átnyújtották az 1976. évi sportszerűségi díjakat Kovács Edit váloga­tott vívónak (MTK-VM), Szabó Éva válogatott teniszezőnek (Vasas SC) és Lestár Péter atlétának (a Savaria Szakközépiskola tanulója.! (MTI-fotó, Tóth Gyula felvétele — Telefotó — KS.) m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom