Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 22. Megnyílt Moszkvában a szovjet szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Berlin felkészült a vendégek fogadására Ma érkezik az NDK-ba a magyar párt- és kormányküldöttség események %/ sorokban MOSZKVA ______ _ Ju lius Nyerere tanzániai elnök meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvából Tanzániába utazott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. (TASZSZ) BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köz- társasági elnök szombaton fogadta az RKP Központi Bizottságának meghívására Bukarestben tartózkodó Sztane Dolancot, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkárát. A találkozón a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdéseken kívül időszerű nemzetközi problémákat vitattak meg. (TASZSZ) BUDAPEST A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Varsóba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának* pártmunkásküldöttsége, Rácz Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztálya vezetőjének vezetésével. (MTI) CLARK AIR BASE A Leonard F. Woodcock vezette ;amerikai küldöttség vientianei tárgyalásainak befejeztével elindult hazafelé. Woodcock, Carter elnök különmegbízottja a Hanoiban és VientianébaQ folytatott tárgyalásokról nyilatkozva újságírók előtt kijelentette: úgy érzi, hogy mindkét országban tett látogatása hasznos és konstruktív volt. (ADN, Reuter, DPA, UPI) KINSHASA A dél-zairei Shaba tartományban (az egykori Katangában) a felkelők és a kormánycsapatok közötti harc a hét végén tovább folyt és a helyzet még mindig tisztázatlan. Az UPI hírügynökség a zairei biztonsági erőkhöz közel álló forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a felkelők megszilárdították állásaikat és „felszabadítókként” köszöntötték őket. (ADN) HANOI A kambodzsai külügyminisztérium bejelentése szerint az Egyesült Államok hivatalosan azzal a kéréssel fordult Phnom Penh- hez, hogy fogadja az amerikai kormány küldöttségét Kambodzsában. A Phnom Penh-i rádióban ismertetett közlemény megállapítja, hogy „a kambodzsai nép nem hajlandó teljesíteni az amerikai kérést”, és képviselői sem Phnom Penhben, sem másutt nem hajlandó találkozni az Egyesült Államok küldöttségével. (MTI) ' LISSZABON____________________ Lisszabonban hivatalosan megerősítették, hogy az Egyesült Államok kormánya 80 millió dolláros hitelt nyitott Portugáliának amerikai búza, kukorica és más szemestermények vásárlásához. A hitelt három év alatt kell törlesztenie. Ismét Arafat a PFSZ elnöke A Palesztin Nemzeti Tanács felsorakozott a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet politikája mögött — ez tűnik ki abból a nyilatkozatból, amelyet a palesztin nép parlamentje nyolcnapos tanácskozása végén fogadtak el. A politikai nyilatkozat határozottan elutasítja az „amerikai rendezés minden formáját” — annak jellege miatt. Ugyanakkor első helyen említi a szocialista országokkal való szoros kapcsolatok fontosságát, * továbbá az együttműködés fejlesztését az el nem kötelezett országokkal, az arab, az iszlám államokkal és a függetlenségi mozgalmakkal. A Palesztinái Nemzeti Tanács egyhangúlag ismét Jasszer Ara- fatot választotta a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökéül. Fiatalok emlékmenete (Folytatás az 1. oldalról.) ződött be az orgoványi emlékünnepség. • « • Ugyancsak vasárnap, Lakiteleken, a helybeli, a környező községekből, valamint Dabasról érkezett fiatalok megkoszorúzták a Tanácsköztársaság emlékművét, majd mintegy ötszázan a tőserdei emlékműhöz vonultak. A Tanácsköztársasági emlékmű előtt dr. Kiss Margit, a járási pártbizottság titkára emlékezett meg az 1919-es eseményekről, a felejthetetlen 133 nap történelmi jelentőségéről. Koszorúzással fejeződött be az ünnepség. nul követik a béke lenini irányvonalát konkrét kezdeményezésekkel állnak elő a nemzetközi politikai légkör javítása érdekében A világban azonban még mindig vannak befolyásos politikai erők, amelyek érdekeltek abban, hogy ez a konstruktív nemzetközi párbeszéd abbamaradjon. Semmiképpen sem akarnak például megbékélni az afrikai és ázsiai államok független politikájával és haladó jellegű fejlődésével. Ezt példázta legutóbb a NATO-országok beavatkozása Zaire belső konfliktusába, vagy az Angolai Népi Köztársaság ellen indított rágalomhadjárat is. Erről tanúskodnak azok az elvetemült gyilkosságok, amelyeknek áldozataivá a napokban a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő egyéniségei váltak, mint Marien Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke és Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke. Nem kevésbé álhatatosak az imperialista erők a szocialista világ elleni aknamunkájukban, a PÁRIZS Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Az egységes baloldal impozáns sikert ért el a francia községtanácsi választások vasárnapi második fordulójában, fokozva az első fordulóban, egy hete elért előretörését. Az ország 30 ezer lakoson felüli 221 városából hatvan került ezen a két vasárnapon a baloldal vezetése alá, s így ma már 156-nak az élén baloldali — kommunista, szocialista, baloldali radikális — polgármester áll. A nagyvárosokban, ahol a községtanácsi választások egyértelműen politikai jellegűek voltak, a baloldal a második fordulóban a számítások szerint a szavazatok 52,5 százalékát szerezte meg. Párizsban is teret nyert a baloldal, de a hagyományosan a kormánypártok fellegvárát jelentő fővárosban nem tudta megakadályozni Jacques Chirac ex- miniszterelnök győzelmét: az RPR elnöke a városi tanácsban megszerezte a polgármesterré választásához szükséges többséget. Ugyanakkor a fővárosban vereséget szenvedett a giscardisták több vezető személyisége: először- is maga Michel d’Ornano iparügyi miniszter, aki az államfő óhajának megfelelően indult csatába a polgármesteri tisztségért, továbbá Jacques Dominati, a párt főtitkára és Roger Chinaud, a párt parlamenti csoportjának elnöke. „ELŐBB A HAS JÖN, aztán a morál.” — éneklik a Koldusoperában. S e dal refrénjeként a koldusok kórusa vészjósló kéregetéssel fordul a plüss zsöllyék- ben ülő úri közönség felé. Félszázada, a Brecht—Weill darab keletkezésekor különös szimbolikája volt ennek a felvonásvégnek; ám a mai fejlett tőkésországokban is tízmilliók tengődtek munka nélkül, akaratlan koldus-módra. Mondhatnék, a páholyok és zsöllyék megrettent publikuma a színpadinál milliószorta nagyobb komor kórus hatására módosította kapkodva a kapitalizmust. Ekkor kerültek bevezetésre azok a szociális intézkedések, elsőbben is a munkanélküli segély, amelyek azóta — és egyelőre — elejét vették annak, hogy a tömegek a tőkés gazdaság elkerülhetetlen hullámvölgyeiben felborítsák a „csónakot”. Az eltelt évtizedekben politikailag kitágult és földrajzilag összeszűkült a világ. A gyarmatbirodalmak felbomlásával népek tucatjai léptek a világpolitika színpadára, s Földünknek nincs már olyan isten háta mögötti sarka, amelynek eseményei ne jelentkeznének tüstént a „nagypolitikában”. S a fejlett tőkésországok viszonylag komfortos politikai páholyában ülő polgári vezetők és ideológusok döbbenten szocialista rendszer fellazítását célzó erőfeszítéseikben. Szeretné-, nek bármiféle olyan erőre lelni, amely országainkon belül a szocializmus ellen lép fel, s ha ilyet nem találnak, akkor feltalálnak valamilyen pótlékot helyettük. Ezzel a céllal szerveznek propagandakampányt az úgynevezett „másképpen gondolkodók” körül, ezzel a céllal kiabálják teli a világot „aa emberi jogok megsértéséről” a szocialista országokban. A főtitkár ezzel összefüggésben megállapította: a Szovjetunióban senkinek sincs tiltva, hogy másképpen gondolkodjék, mint a többség. A megalapozott, jó szándékú kritikát hálával fogadják. Azokat, akik tévesen bírálnak, eltévelyedett embereknek tekintik. Másként áll azonban a helyzet, amikor néhány, társadalmunktól elszakadt személy aktívan fellép a szocialista rendszer ellen, megsérti a törvénye-! két és — nem találva támaszra az országon belül — a külföldhöz, az imperialista felforgató központokhoz, propaganda- és hírszerző szervekhez fordul segítségért. Népünk azt követeli, hogy Francois Mitterrand, a szocialista párt vezetője rámutatott, hogy az eredmények a kormánypártok zavaráról, és a baloldali szövetség jó működéséről tanúskodnak. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e a parlalatják egy világméretű kórus türelmetlen topogását ezen a nagy színpadon. A POLGÁRI TÁRSADALOM vezetőinél is nagyobb zavarban vannak a tőkés rendszer elvi védelmezői. Az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulójára a Foreign Policy folyóirat számára írt cikkében Zbigniew Brze- zinski keserűen állapítja meg: „A világ szembekerült az amerikai értékrendszerrel és várakozásokkal. A globális politika mindinkább egyenlőségpárti, ahelyett, hogy szabadságpárti volna. A politikailag aktivizált tömegek követelései döntően az anyagi egyenlőségre irányulnak és nem a lelki vagy jogi szabadságra.” Ne akadjunk most fenn azon, hogy Brzezinski konfliktust mutat ki a „materiális egyenlőség”, és a polgári szabadságjogok között, s hogy nagyvonalúan, feledkezik meg hazája szegényeiről, akik a sokat emlegetett „másik Amerika” nyomornegyedeiben vajmi kevéssé élhetnek a formálisan széles körű jogaikkal. Hiszen mi más, mint a tőkés rendszer, az osztálytársadalom teremtett olyan helyzetet, hogy az embert egyaránt megillető egyenlőségek ilyen konfliktusba kerültek, s százmilliós tömegek kényszerülnek — történelmileg persze csak átmenetileg — a vagy-vagy az ilyen, ha lehet így mondani, személyiségeket a szocializmus ellenfeleinek tekintsük, olyanoknak, akik saját hazájuk ellen szállnak síkra. Természetes, hogy törvényben meghatározott intézkedéseket teszünkj és fogunk tenni ellenük. Nagy teret szentel beszédében Leonyid Brezsnyev a szovjet— amerikai kapcsolatoknak, amelyeknek, mint mondotta, pozitív irányban történő fejlesztésére a Szovjetunió nagy súlyt helyez. Foglalkozott az SZKP KB főtitkára a Helsinki óta eltelt húsz hónap eredményeivel, a további feladatokkal. Részletesen kifejtette a közel-keleti békés rendezés szovjet tervét, majd a fegyverkorlátozás és a leszerelés kérdéseiről szólott. Nagy tetszéssel fogadott beszédének befejeztével Leonyid Brezsnyev felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletét, amely az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta a szovjet szak- szervezeteknek. A főtitkár a magas kitüntetést maga tűzte fel a szakszervezetek zászlajára. (MTI) menti választások előrehozását, Mitterrand azt válaszolta, hogy az erre vonatkozó döntés a köz- társasági elnökre tartozik. „A szocialisták bármikor készen állnak a parlamenti választásokra” — mondotta. közti választásra. A nyugati sajtó legutóbb felháborodva szidalmazta azokat az intézkedéseket, amelyekkel az indiai központi kormány megfékezte a demokráciát értelméből kiforgató jobboldali politikusok aknamunkáját. Mintha a szerkesztőségek politikai morált számonkérő vezetői nem tudnák:- India sok százmilliós tömegeit az elemi életfeltételek biztosításának a gondja köti le, s nem a felszín fecsegése. IDŐKÖZBEN Brzezinski a Columbia Egyetemről átköltözött a Fehér Házba, Henry Kissinger megüresedett sarokszobájába, az elnök külpolitikai főtanácsadójának irodájába. Éppen ezért érdemes elidőzni azoknál a borús nézeteknél, amelyeket a tanácsadóvá avanzsált professzor azzal a szándékkal fejtett ki, hogy irányt mutasson a külvilág „értetlenségétől” megzavarodott, utat tévesztett Amerikának, vagy amint ő maga fogalmazza: „az ellenséges világban elszigetelődött Amerikának”. Brzezinski. terjedelmes fejtegetésében a központi gondolat a külvilág és Amerika értéknormáinak, kategóriáinak szembekerülése. Ahogy ő fogalmazza, az individualizmus és a szabad vállalkozás eszméje, rendszere került szembe a világméretű „kollektivista megoldásokkal”. Az utóbbiak nemzetközi kifejeződésé, „az új globális hangulat tünete” a törekvés az „új gazdasági világrendre”. A helyzetet a professzor szerint súlyosbítja, hogy az Egyesült Államok ráadásul lemaradt a többi fejlett tőkésország mögött a szociálpolitikában, vagyis a külföldi „állami megoldások” és a magángazdálkodás üdvét a viszonylagos gazdagság körülményei közepette dicsőítő Bajnok Zsolt és Kocsis Tamás, az MTI tudósítói jelentik: A berlini lapok hétfőn reggel közölték az NSZEP Berlini Bizottságának, az NDK Nemzeti Frontja berlini bizottságának és a berlini magisztrátusnak a főváros lakóihoz intézett felhívását, amelyben arra kérik a berlinieket, hogy részesítsék szívből jövő fogadtatásban magyar elvtársainkat és barátainkat, a Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezetésével az NDK-ba látogató magyar párt- és kormányküldöttséget, s alakítsanak ki sorfalat azon az útvonalon, amely a magyar küldöttség szálláshelyére vezet. Fejezzük ki szilárd barátságunkat és összetartozásunkat a Magyar Szocialista Munkáspárttal és a testvéri magyar néppel — hangzik a felhívás. Berlin főútvonalai hétfőn zászlódíszt öltöttek. Magyar és Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Vasárnap még mintegy harmincmillió ember szavazott India területén az 542 tagú alsóház képviselőire. A szavazás utolsó szakasza zömmel Uttar Pradesh és Bihar állam bizonyos . választókerületeiben, és olyan egyéb szavazókörzetekben folyt, ahol valamilyen okból a szavazást meg kellett ismételni. Szerte a hat- százmillió lakosú köztársaságban azonban reggel 8 órától kezdve már egyeztették, összegezték és számlálták a szerda óta leadott voksok százmillióit. Ezzel az indiai unió hatodik parlamenti választása gyakorlatilag befejeződött. A választási eredményeket még a vasárnapi nap folyamán elkezdték ismertetni, de a szavazatok összeszámlá- lását csak ma fejezik be, s addig nyílt a kérdés, hogy mennyit tudott megőrizni harminc év óta egyfolytában tartó kormányhatalmának befolyásából Indira Gandhi miniszterelnök-asszony Kongresszus Pártja. Mindenesetre hétfőre virradóra Advani, az ellenzéki Dzsanata-pártszövetség („Néppárt”) főtitkára, lemondásra szólította fel Indira Gandhit. A Kongresszus Párttal szemben a Dzsanata — négy ellenzéki párt tömörülése — a részeredmények tanúsága szerint előretörőben van, viszont Dzsagzsivan Ram, volt kongresszuspárti mir Amerika között a kontraszt csak még nagyobbá vált. „Filozófiai izolációról” ír Brzezinski, bár természetesen politikai következtetésekre jut. Óva inti saját országának vezető köreit az „ostromállapot-mentalitás” elhatalmasodásától és attól a politikai döntéstől, hogy „bezárkózzon az amerikai erődbe”. Ellenkezőleg: azzal, hogy kényszerű tényként tudomásul veszi az anyagi egyenlőségi törekvések jelentkezését, (nem különösebben vesződve jogosultságuk elismerésével), Brzezinski éppenséggel eröpolitikát javasol az erődpolitika helyett. Magyarán, ha az elmúlt évtizedekben Washington megelégedhetett a „szabad világ vezetője”» pózával, ez most már elavuló szerepkör, s ami a fő: hatástalan. S nemcsak azért, mert a „szabadságeszményt” hirdetvén az Egyesült Államok korrupt diktatúrák egész sorának embertelenségi jogáért kardoskodott, vagy éppen kardot is rántott nem egyszer. Hanem azért, mert az immár négymilliárd ember világa valóban tűrhetetlennek érzik az anyagi egyenlőtlenséget. S e négymilliárd túlnyomó többségének még ma is naponta újjászülető gondja a legelemibb emberi jog, a létezés lehetőségének biztosítása. A NEMZETI felszabadító mozgalom kibontakozásának évtizedeiben természetesen a politikai emancipáció követelése állt előtérben. Most viszont nemzeti szinten terjed a Brzezinski által fintorogva emlegetett „egyenlős- di” óhaja. Kétségtelen: a vezető tőkés országoknak cselekedniük kell; a várostromok története nem kecsegteti sok jóval az erőd- szemlélet híveit. német nyelvű feliratok hangsúlyozzák, hogy mindkét nép a történelmi fejlődés azonos útján halad, a fejlett szocialista társada- mat építi, s hogy Magyarország és az NDK egyaránt a Szovjetunió és a többi szocialista ország oldalán látja biztosítottnak a nép javát szolgáló célok megvalósulását. A magyar küldöttség fogadtatásával is demonstrálni kívánják a magyar—NDK kapcsolatok felhőtlen voltát, a két ország legmagasabb rangú vezetői közötti újabb találkozó nagy politikai jelentőségét. Hangoztatják, hogy a két párt között teljes nézetazonosság van á szocialista építés, a nemzetközi politika és a nemzetközi munkásmozgalom minden lényeges kérdésében Az NDK televíziója és rádiója egyenesben közvetíti a magyar párt- és kormányküldöttség Berlinbe érkezését. (MTI) niszter „Kongresszus a Demokráciáért” nevű pártja mérsékeltebben szerepelt. A Kongresszus Párt főleg az államszövetség északi körzeteiben vesztette el a legtöbb szavazatot, ott, ahol a kormánypolitika fogyatékosságai, a családtervezés erőszakolása és egyéb tényezők miatt az elégedetlenség eleve erősen érződött. Ezeket a veszteségeket Gandhiék a déli választókerületekben még némiképp pótolhatják. Uttar Pradesh, Rajathan, Bihar, Madhya, Pradesh, Haryana állam volt a tiltakozó szavazatok fő területe. Uttar Pradesh rae- bareli körzetében maradt alul Gandhi asszony a Dzsanata Párt Radzs Narain nevű jelöltjével szemben. A 60 éves, 11 esztendő óta egyfolytában kormányfő Gandhi asszony 122 ezer szavazatot kapott, a Dzsanata-párti jelölt pedig 177 ezret. Leszavazták az amethi kerületben Gandhi fiát, Szandzsei Gandhit is. Nem választották meg képviselőnek Ban- szi Lal hadügyminisztert, Gokha- le igazságügy-minisztert, Serma közlekedés- és távközlésügyi minisztert, miközben a kormánypárt táborából megkapta a szükséges voksokat Csáván külügyminiszter, Pai iparügyi miniszter és Szubramanian pénzügyminiszter. Az ellenzéki vezetők közül már bebiztosította a mandátumát az agg Morardzsi Deszai, aki jelenleg a Dzsanata-blokk elnöke, Dzsagdzsivan Ram, és Bahaguna, a Ram-féle párt főtitkára. (MTI) A professzor-tanácsadó „strukturális változtatásokat” javasol az amerikai külpolitikának. Így például ha egyszer nemzeti törekvésekkel, a külföld állami szintű politikájával áll szemben, az amerikai kormánynak az eddiginél fokozottabban és tudatosabban kell átvennie azokat a szerepköröket is, amelyeket eddig meghagyott a magántőkének. A többi között éppen az utóbbi érdekeinek védelmezése végett. Lám, a sok nemzetiségű (és főleg amerikai vezetésű) monopóliumok ugyan „államok az államban” a fejlett tőkés világban.^ de az „ellenséges államok” gyűrűjében mégiscsak szükségük van Amerika állami hatalmára. Brzezinski ezt szorgalmazza, ha persze hirdeti is az Egyesült Államok „kooperatív bekapcsolódását az új globális viszonyulatok kialakításába, a növekvő globális egyenlósítő szenvedélyek ellenére is és — éppen azért”. SZÓ SINCS ARRÓL, hogy Washingtonnak (módosítania kellene a maga értékrendjét, netán az egyenlősdi uszályába kerülve... Ám nem kell merev, „vi- szontellenséges” taktikával az ár ellen úsznia. Éppenséggel ki kell használnia gazdasági erejét. A legnagyobb felvevő piac lévén, az Egyesült Államok világméretekben serkentheti vagy fékezheti a gazdasági fejlődést; s a legnagyobb élelmiszertermelő lévén, beleszólhat az ellátás alakulásába. Vagyis „duzzogás” helyett alkalmazkodó, de méginkább a többieket alkalmazkodásra késztető agresszív taktikával kell Amerikának szerepet játszania (ha úgy tetszik az akaratát érvényesítenie) e módosult értékrendek világában. Baloldali polgármester áll a francia városok kétharmadának élén • Képünkön: Sugár András, A hét című televíziós műsor munkatársa Marcel Trigonnal beszélget, akit ismét megválasztottak a Párizs melletti Arcueil polgármesterévé. A kommunista politikus már a választások első fordulójában, március 13-án megkapta az abszolút többséget. Arcueil és Kecskemét vezetői tavaly írták alá a testvérvárosi kapcsolatok kiépítéséről szóló szerződést. A választási győzelem alkalmából Kecskemét város vezetői táviratban üdvözölték Marcel Trigont. Erődpolitika vagy erőpolitika A vagy: Brzezinski professzor irányt mutat Amerikának ^Mi Ma hozzák nyilvánosságra az indiai parlamenti választások végeredményét ÜJ-DELHI
