Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

2 • «ntitfritiri f977. március 20.f Ot .íVué M!\ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA: HÉTFŐ: Gromiko és Caglayangil török külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában — A francia községtanácsi választások első forduló­jának eredményei a baloldal előretörését mutatják — Fidel Castro látogatása Etiópiában KEDD: Tőrbe csalták és meggyilkolták Kamal Dzsumblattot, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökét — Megválasztották az új ju­goszláv kormányfőt Veszelin Djuranovics személyében SZERDA: Púja Frigyes hivatalos látogatásra Görögországba érkezett — Egy amerikai hivatalos küldöttség tárgyalásokat kezdett Ha­noiban CSÜTÖRTÖK: Dzsumblatt halála rendkívüli feszültséget okozott, újabb tűzharcokat robbantott ki Libanonban. — Zaire egyik tartományá­ban, a volt Katangában fegyveres összecsapások kezdődtek FENTEK: Folyik a szavazás Indiában — Carter amerikai elnök ENSZ- beli beszéde nyugtalanságot keltett Izraelben SZOMBAT: Nyugat-Európa liberális párti vezetőinek tanácskozása a hasonló spanyol formáció megsegítésére — Fidel Castro tárgyalá­sai Tanzániában — Vietnam után Laoszba utazott az amerikai delegáció • Külügyminiszterünk, Púja Frigyes a héten Athénben folytatott tár­gyalásokat. Képünkön: a Ferihegyi repülőtéren Rácz Pál ktilügymi- nisztériumi államtitkár búcsúztatja a Görögországba induló Púja Fri­gyest. (Telefotó — MTI.) A hét három kérdése Világszerte mély megdöbbenést keltett Kamal Dzsumblattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökének a meggyilkolása. Ért­hető, hogy sokan kérdik: miért kellett meghalnia akkor, amikor egyébként a libanoni válság már a megoldásához közeledett? — Közelebb hozzánk, Olaszor­szágban a társadalmi válság to­vább tart, különösen az ifjúság lázongása kelti fel a figyelmet« Megismétlődik-e a mai Olaszor­szágban az 1968-as párizsi diák­lázadás? — Fidel Castro észak­afrikai és egyes arab országok meglátogatása után Fekete-Afri- kába utazott, így Etiópiába és Tanzániába. Mi magyarázza Ku­ba növekvő szerepét, népszerű­ségét Afrikában? — kérdezik sokan. ső helyzet kiélezésére, s ezen ke­resztül a közel-keleti helyzet újabb elmérgesítésére. Megismétlődik-e a mai Olaszországban a párizsi diáklázadás ? A fajüldözés ellen Jelképpé magasztosult helyneveket tart nyilván korunk his­tóriája. Auschwitz, Buchenwald, Lidice és Oradour a régmúl­tat idézi, a nácizmus bűntetteit. My Lai-t a közeli múlt véres emlékei avatják feledhetetlenné: Calley hadnagy amerikai kü­lönítménye ártatlan vietnami asszonyokat, aggastyánokat és gyermekeket gyilkolt halomra. Mégis: a dél-afrikai Sharpeville a folyamatos jelen. Az ENSZ ugyanis a tizenhét esztendővel ezelőtti mészárlás dátumát, március 21-ét a faji megkülönböz­tetés, az apartheid felszámolásáért vívott harc napjának nyil­vánította. Hetvenketten váltak a Sharpeville-i vérengzés áldozatává. A városban békésen menetelő színesbőrűek és a fehérek ellen­tétében jut kifejezésre. Akadnak példák az Egyesült Államok­ban is: ugyan, ki állíthatja, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat magasztos eszméit a chicagói üzletemberre és a mexikói vagy a Puerto Rico-i vendégmunkásra egyformán alkalmazzák? Külön fejezetet érdemelnek a fasiszta módszerek jellegzetes megjelenési formái Chilében. Pinochet juntája alkalmazza a faji megkülönböztetést, mint dicstelen elődje és véres kezű példaképe, Hitler. Koncentrációs táborok és koholt perek, sor- tüzek és az emberi szabadságjogok lábbal tiprása. A faji és nemzeti elnyomás íratlan doktrínái — sajnos — változatlanul szedik áldozotaikat. Március 21-én világszerte azért emelnek szót, hogy a faji megkülönböztetés minden .formája egyszer s mindenkorra el­tűnjék a népek életéből, a történelem fogalomtárából. Amíg azonban az öt világrészen bárhol is szenvedés, megalázás és ret­tegés jut osztályrészül bármely kisebbségnek, vagy a többséget tartja vasmarkában a terror, addig Auschwitz és Sharpeville véres mementóként figyelmeztet a haladó emberiség legele­mibb kötelességére: a szolidaritásra. ISMÉT EGY POLITIKAI MERÉNYLET Meghalt a kongói államelnök • Moszkvában szovjet—török külügyminiszteri tárgyalásokat folytat­tak a héten. Képünk bal szélén Andrej Gromiko szovjet, a jobb szé­len Ihsan Caglayangil török külügyminiszter. (Telefotó — TASZSZ.) Miért kellett meghalnia Dzsumblattnak ? Meglehet, hogy azok az egyelő­re ismeretlen fegyveresek, akik; a libanoni hegyek között tőrbe csalták és gépkocsivezetőjével meg testőrével együtt agyonlőtték , a libanoni baloldal, vezetőjét, ép-r pen azért végeztek DasumblattaL, hogy újra felélesszék a gyűlöle­tet és az ellenségeskedést Liba­nonban, ahol pedig az élet való­ban kezdett visszatérni a régi kerékvágásba. Igaz, hogy a vál­ság egy esztendeje alatt, a meg­annyi vérontás után sem dőlt el a nagy kérdés: igazabb, demokra­tikusabb rend alakulhat-e ki? De a libanoni rendezés a közel-ke­leti válság megoldásától is függ és fordítva: ha újraéled a liba­noni polgárháború, akkor a kö­zel-keleti megoldás tovább várat magára. Az is igaz, hogy Dzsumb­latt kiemelkedő egyénisége volt a libanoni baloldalnak, az ő halála után az egységes baloldal több kisebb mozgalomra, csoportra bo- molhat. Tehát a Dzsumblatt el­leni gyilkos merénylet éppúgy le­hetett a libanoni haladó erőkre mért csapás, mint kísérlet a bel­Mind több olasz város utcáin émelyegteti az emberek gyomrát, csípi a szemüket a könnygázgrá­nátok füstje. Helyenként kiégett autók füstölögnek, felforgatott kocsik és buszok, meg felszedett kockakövek formálódnak bari­káddá. A kép valóban hasonlít az 1968 májusában, júniusában a francia fővárosban látotthoz: a párizsi diáknegyed, a Quartier Latin volt akkor a tőkés rend el­len lázongó fiatalok ellenállási fészke. Van hasonlóság abban is^ hogy a mai olasz ifjúság éppoly kilátástalannak látja a kapita­lizmus által ígért jövőt, mint a francia diákság kilenc évvel ez­előtt. De további egyezésként egy szónak az újra felbukkanását is említhetjük: „csoportocskák” szervezik a.„zavargásokat, ők szerzik "h fegyverekét ja, lövöldök. jh 'ArSzovjetunlóhan tarfóíík'(^fö Vietnami katonai delegáció ~- ame- .«zéshez?i«a robbanóanyagot a me+iod lyef .Y.Ó.-. Nguyep Gíap táboritok, nemzetvédelmi miniszter kivezet —, rényletekhez. A „csoportocskák”, amelyek a háttérből a hatalomra törő szélsőséges jobboldal irányít, tartoznak lejáratni az igazi bal­oldalt, felelőtlenségükkel és bű­nös fellépésükkel a valóban elé­gedetlen ifjúságot kell, hogy be­lesodorják a végzetes kalandok­ba. így volt ez 1968-ban Párizs­ban is! Franciaországban sokan meg vannak győződve arról, hogy végeredményben bizonyos imperialista hatalmak titkos szol­gálatai szervezték a „diákláza­dást”! Annak akkor az volt a célja, hogy De Gaulle tábornokot megbuktassák, aki — mint tud­juk — szembefordult a NATO- val, az Egyesült Államokkal, Iz­raellel ... Viszont még egy hasonlóság van a kilenc évvel ezelőtti Fran­ciaország és a mai Olaszország megtekintette a leningrádi Szmolnijt. (Telefotó — TASZSZ.) KARIKAÄRAJ BRAZZAVILLE A Brazzaville-i rádió bejelen­tette, hogy meghalt Marien Ngouabi, a Kongói Népi Köztár­saság elnöke, akit pénteken egy merénylet során súlyosan meg­sebesítettek. A rádió közleménye szerint az elnököt az „öngyilkos komman­dó” elnevezésű szervezet ölte meg, s nyugati hírügynökségek jelentése szerint lezárták az or­szág határait és kijárási tilalmat léptettek életbe. Az elnök gyil­kosa, Kikadidi százados a tűz­harc után elmenekült. Kézreke- rítéséhez a lakosság segítségét is kérték. Marien Ngouabi 1968 óta volt a Kongói Népi Köztársaság el­nöke. Az elnök halála miatt egy­hónapos országos gyászt rendel­tek el. Marien Ngouabi 1938-ban született Ombeleben. A tiszti is­kolát Brazzaville-ben végezte el, majd«>.a>ufrancia « hadsereg tágjává lett! és 1960-té: Kamér.unbán/s£oNö! > iJ- gáh.‘ Ezirtért'<|két' wévig^n a»vstT'ás»n.rt bourgi, majd a Saint-Cyr-i ka­tonai akadémia hallgatója volt. 1962 októberében tért vissza Kongóba. Csakhamar hadnagy- gyá léptették elő és kinevezték a Point-Noire-i helyőrség parancs­nokává. 1964-ben századosi ran­got kapott. Egy év múlva meg­szervezte a kongói hadsereg első ejtőernyős zászlaját és annak parancsnoka lett. 1968. július 29- én letartóztatták, két nappal ké­sőbb azonban ejtőernyős kato­náinak segítségével kiszabadult. 1968. szeptember 14-én — Más- semba Debat elnök lemondatása után — a nemzeti forradalmi tanács elnökévé, december 31-én pedig államfővé választották. Egyidejűleg a nemzetvédelmi mi­nisztérium irányítását is átvette. 1973 óta — az ország új al­kotmánya értelmében — a Kon­gói Népi Köztársaság államfője, a köztársaság államtanácsának (az ország legmagasabb párt- és állami szervének) elnöke volt. Egyik megalapítója volt az or­szág haladó erőit egyesítő Kon­gói Munkapártnak, és 1969 de­cemberétől a párt központi bi­zottsága elnökének tisztét is be­töltötte. Marien Ngouabi az ország párt­ós állami vezetésének élén állva, számos haladó jellegű társadal­mi és gazdasági intézkedést va­lósított meg és hazája fejleszté­sének útjaként a szocialista - ovi* entábíőf - jelölte" még. ?>• •':) !; Külpolitikai - óéi' e ni sasi > >iarsti lm - perializmust, az afrikai egységet és a fejlődő országik felszabadí- tási harcát támogatta. A békés egymás mellett élés, a katonai tömböktől való iüggetlenség el­veit követte, a béke és a nem­zetközi biztonság híve volt. Kö­vetkezetesen törekedett a Szov­jetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő baráti kap­csolatok és sokoldalú együttmű­ködés elmélyítésére. (MTI) Púja Frigyes befejezte athéni tárgyalásait • Franciaországban ma kerül sor a közscgtanácsi választások máso­dik fordulójára. Képünk az elmúlt vasárnap készült: Jaques Chirac volt francia kormányfő, aki a párizsi polgármester-választás egyik jelöltje, a városházán az eredményjelző táblát figyeli. (Telefotó—AP.) «cjkí“6 • A repülőgépek feliratai: USA, CIA, Lockheed-meg- vesztegetések. „Itt tényleg soha nem a rubel gurul!” (A londoni Morning Star karikatúrája.) • Pinochet „liberalizál”. Újsághír: A chilei fa­siszta katonai diktatúra vezetője nyilatkozatot adott, miszerint országá­ban a politikai foglyok egyre kevesebb helyet fog­lalnak el a börtönökben. (A berlini Horizont karika­túrája.) között: a diákok, a fiatalok moz­golódása önmagában még semmi­lyen eredményre sem vezethet, csak ha a munkásság szervezett és fegyelmezett sztrájkmozgalma párosul hozzá, akkor válik jelen­tőssé, politikaformáló erővé. A hét végén tízmillió olasz dolgozó vett részt egy országos sztrájk­ban. Az elmaradott dél fejleszté­se, az Andreotti-kormány leg­utóbbi gazdasági intézkedéseinek visszavonatása — ez volt a sztrájkkal támogatott követelés. Komolyabb, és felelősebb követe­lés. mint a „csoportocskák” lá­zongásai közben hangoztatott maximalista program. Mi magyarázza Kuba népszerűségét Afrikában ? A szocialista Kuba népének egy része afrikai eredetű: rabszolga­kereskedők hurcolták őseiket a közép-amerikai szigetre. Fidel Castro akkor, amikor a népi Angola törvényes kormányának nyújtandó kubai segítséget meg­indokolta, a proletár nemzetkö­ziség elvén túl még ezt az érzel­mi elemet is felsorakoztathatta. Sok kubai szívén át afrikai vér lüktet... Az afrikai népek is rokonszenv- vel, tisztelettel tekintettek és te­kintenek az amerikai földrész el­ső szocialista államára. A kubai forradalmi mozgalom sikere épp­úgy kivívhatja elismerésüket, mint az, hogy a szocialista építő­munkában a kubai kommunis­ták vezetésével az a korábban elmaradott nép rendkívüli ered­ményeket mutathat fel. Hogy az alapoknál kezdjük: éppen az írás- tudatlanság felszámolása lehet a legvonzóbb az analfabétizmus át­kával küszködő afrikai népek szemében. Az a segítség, amelyet önzet­lenül és elvi alapokon nyújtott Kuba Angolának, az imperialis­ták és a zsoldosaik által megtá­madott országnak és törvényes, kormányának, csak méginkább megnövelte Kuba tekintélyét. Ez érzik ki abból a lelkes fo­gadtatásból, amelyben Fidel Castrót részesítették észak-afri­kai és fekete-afrikai kőrútjának eddigi állomásain. A Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, az államtanács és a kormány elnöke előbb Lí­biában tett látogatást, és éppen akkor tartózkodott az észak-af­rikai arab országban, amikor Kadhafi ezredessel az élen, az állam vezetői új, népi és az o megfogalmazásuk szerint „arab szocialista” alkotmányt hirdettek ki. Utána megfordult Castro Dél- Jemenben és Szomáliában, a Vö­rös-tenger bejáratánál levő álla­mokban, ahol szintén népi hata­lom van kialakulóban. Látogatást tett Addisz-Abebában, tárgyalt Etiópia új vezetőivel, akik hata­lomra kerülésük óta újra meg újra az antiimperialista harcra szólitják fel tömegeiket. Tanzá­niában azzal a Julius Nyererével folytatott eszmecserét Castro, aki az úgynevezett afrikai szocializ­mus úttörője. Pálfi József Púja Frigyes, hazánk külügy­minisztere, aki szerdán érkezett Athénbe hivatalos látogatásra, szombaton befejezte tárgyalásait görög kollégájával, Dimitri Bi- ciosszal. Mint ismeretes, Púja Frigyest fogadta Konsztantin Cacosz, a Görög Köztársaság el­nöke és Konsztantin Karamanlisz miniszterelnök is, továbbá tár­gyalásokat folytatott Joannisz Varviciotisz kereskedelmi mi­niszterrel. A tárgyalásokról tegnap ki­adott közleményben a felek meg­állapítják, hogy hasznosnak bi­zonyultak a két kormány közötti eszmecserék, s hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy Euró­pában a politikai enyhülést ka­tonai enyhülésnek k(ell követ­Megelégedéssel veszik tudomá­sul, hogy megállapodás történt a két ciprusi népközösség közötti tárgyalások újrafelvételéről, s mindkét fél támogatja a Közel- Kelettel foglalkozó genfi konfe­rencia felújítását is. A két ország kapcsolatáról megállapítják: számos területen fejlődés mutatkozott az elmúlt év során, beleértve a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat is. Púja Frigyes átadta Konsztan- Karamanlisznak Lázár György miniszterelnök hivatalos magyar- országi látogatásra szóló meghí­vó levelét, Dimitri Biciosznak pe­dig Púja Frigyes adott át hiva­talos látogatásra szóló meghívást. Mindkét meghívást örömmel el­fogadták. A látogatások időpont­ját diplomáciai úton egyeztetik. (MTI) tin Két tüntetés Bejrutban Tanácskoztak a baloldali pártok vezetői A libanoni fővárosban pénteken két tüntetés zajlott le Dzsumb­latt meggyilkolásának utórezgé­seként. A baloldali pártok felhívására mintegy ötszáz tüntető vonult fel a főváros egyik sűrűn lakott kör­zetében, követelve a Libanoni Haladó Szocialista Párt vezetője gyilkosainak felkutatását. A tün­tetők a város központjába akartak vonulni, az arabközi biztonsági erők szíriai alakulatai azonban közbeavatkoztak, s a tüntetők bé­késen szétoszlottak. Valamivel ké­sőbb Bejrút egyik elővárosában a hegyvidéki Suf körzetéből érke* zett hétszáz keresztény sorakozott fel tüntető menetbe, hogy tiltakoz­zék a Dzsumblatt halálát követő felekezeti indíttatású gyilkosságok ellen. A felvonulók sürgették a hatóságokat, hogy fokozzák a la­kosság biztonságát védő intézke­déseket. Bejrútban tanácskozást tartot­tak a libanoni baloldal vezetői. A baloldali erők tanácskozásán ha­tározat született arról, hogy már­cius 27-én Bejrútban megemlékez­nek Kamal Dzsumblattról. A ha­ladó erők képviselői a tanácsko­zásról kiadott közleményben hitet tettek amellett, hogy hűek lesz­nek a Dzsumblatt által képviselt elvekhez, s meghiúsítják azokat a terveket, amelyek Libanon népé­nek egységét és területi integri­tását akarják szétzúzni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom