Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-18 / 65. szám

­1977. március 18. • PETŐFI NÉPE MA MUTATKOZNAK BE A RÖPÜLJ PÁVA ZSŰRIJE ELŐTT A kiskunsági dömötörözők Ívj sa) S 1 ■EO • Afrikai és óceániai szobrokat és maszkokat restaurálnak a Népraj­zi Múzeumban. (MTI-fotó.) Kulturált élet Szakma és műveltség (II.) A közművelődési törvény vitájában megkülönbözte­tett hangsúlyt kapott a munkásosztály kultúrája. A minisz­teri expozé is kitért erre, a képviselők is beszéltek, vitat­koztak és jelentettek szűkebb pátriájuk munkásműveltségé­ről. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára pedig kizáró­lag ebből az aspektusból tartotta referátumát. Most e rövid írás keretében a munkások szakmai kultú­rájáról igyekszünk szót ejteni. • A munkás szakmai tudásá­ban, mint cseppben a tenger, benne van a hármas közös ér­dek, amely most, hazánk, társa­dalmunk jelenlegi fejlettségi fo­kán jellemzi és meghatározza életünket. Egy fejlett, jól kép­zett, nagy szakismeretekkel ren­delkező munkás ma nálunk megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerésben részesül. Tehát: jó munkája után boldog közszereplő és — feltételezhe­tően — kiegyensúlyozott, elége­dett egyéni életében is. Ez az ember éppen tudásával, nagyobb szakismeretével többet ad gyárá­nak, üzemének. Így az egyén sikere — a csoport sikere is, a kettő feltételezi egymást, más­képpen el sem képzelhető. És az ő sikerük a miénk is, a nagykö­zösségé, a szocialista társadalo­mé, a Magyar Népköztársaságé. Olvassuk a napilapokban: „A Magyar Optikai Művek Geodé­ziai Műszergyártó osztályán ké­szülnek a teodolitok és szinte­zők. Ezek az eszközök több mint 40 országba jutnak el. A gyár saját optikáit, építi be a műsze­rekbe.” Eddig a hír, de nyomtatott szö­veg nélkül is tovább olvashat­juk ... A MOM munkásai, (mű­szerészei, technikusai, mérnökei) ismét újabb termékkel öregbítet­ték a nevüket itthon és a ma­gyar ipar jó hírét 40 külföldi országban. Éppen ebben a gyár­ban mondta néhány éve Schiná- gel Ferenc Kossuth-díjas műsze­rész, hogy nagyon szereti mun­káját, nemcsak ő, de egész csa­ládja itt dolgozik és hűséges a gyárhoz. Ebben az ő hazaszere­tetük is benne van. Tegyük most hozzá, mi azt, amit ez a nagy­szerű munkásember akkor szemé­remből nem mondott. Csodála­tos. vele született tehetsége van, vasszorgalma és számára egyál­talán nem idegen a könyv. Ál­landóan tanult, a bonyolult op­tikai számításokhoz szükséges matematikai, fizikai külföldi szakkönyvekböl, folyóiratokból. Schinágel Ferenc nem járt tech­nikumba, egyetemet sem végzett, a szakma kiváló tudója: autodi­dakta. • Aranykezű munkása minden termelőközösségnek van, a kol­lektívák büszkék is rájuk, s ha­zánk legnagyobb gyáraiban is név szerint ismerik őket. A FORTE igazgatója azt mondta, hogy a FORTE-ban dol­gozni — rang. Igaza van. Bár nem mondta, tegyük mi hozzá: a kvalifikált dolgozók produktu­ma világmárka. Ez és a precíz minőségi munka fénye, világpia­ci sikere visszahat a teremtőkre. A Mátra északi völgyében, a parádsasvári üveggyárban a 700 dolgozóból 300 fiatal, jóval a harmincon innen. Mindahány az ólomkristály készítésének művé­sze. Tompán, ezüstösen csillogó mestermunkák. Angliába. Ame­rikába és még ki tudja hová utaznak természetesen magyar exportként. Szóval ez lenne az a bizonyos hármas egység, amelyben mun­kája után megtalálja boldogságát az egyén, hasznát a csoport és nemzeti érdekét a szocialista Magyarország. Vannak '.aranyüzemeink” Isi’ Kadar János derűsen mondta az ot hallgató fiataloknak, hogy a győri Rábát, és a Bábolnai Álla­mi Gazdaságot, illetve ezek ter­melési szintjét már szívesen el­fogadnánk országos átlagnak. Többé-kevésbé erről van szó az aranykezű munkások esetében is. Ne feledjük, nem feledhetjük a jószerével szakmailag alig kép­zett segédmunkások (anyagmoz­gatók!) milliós táborát sem. S ez a munkásréteg ráadásul nem csupán idős emberekből áll, sőt állandóan szakképzetlen fiata­lokból töltődik fel. Szükség van a munkájukra, de már ma is el lehet képzelni helyettük a gépe­ket, s őket mint kulturált szak­munkásokat. • Nem tudjuk megmondani, meddig lesz még érvényes Petőfi versének feltételes módja: „.., Ha majd a bőség kosará­ból ,.. ha majd a szellem napvi­lága ragyog minden ház abla­kán,...” Egy tény: „A felsza­badulás a magyar nép művelő­déstörténetében is új korszakot nyitott azzal hogy megszüntette az egykori uralkodó osztályok kulturális monopóliumát. Népünk művelődési helyzete az ország társadalmi, politikai, gazdasági átalakulásával összhangban gyö­keresen megváltozott, művelt­sége jelentősen gyarapodott, gaz­dagodott” — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén ho­zott határozata. És ugyanakkor ugyanott ezt is megállapították: „A dolgozó osztályok, rétegek kö­zött legnagyobb mértékben a munkásság műveltsége emelke­dett”. De a párt kongresszusán és legutóbb, a parlamenti vitá­ban az idézett határozattal tel­jesen azonosulva, de a további feladatokat is meghatározva egy­öntetű volt a vélemény: rte áll­junk meg, nincs itt még Kánaán. Sőt, bizonyos értelemben az em­ber anyagi jóléte, a bőség kosa­ra már rajzolódik, a kultúráé, benne a szakmai kultúráé hal­ványabban. Pedig a felgyorsult tempó világjelenség. Napjaink-’ ra komoly feszültség és ellent­mondás alakult ki egyrészt a tu­dományos-technikai forradalom és az oktatás evolúciója, más­részt a társadalmi termelés szükségletei és az oktatási, kép­zési rendszerünk teljesítménye között. E feszültség feloldását is szolgálja — a mi sajátos szocia­lista viszonyaink között — a köz­oktatási rendszerünknek, a fel­nőttoktatásnak korszerűsítése. • Ismert tény: a hatalomra került munkásosztály, drága árat fizet a műveltségért a szakmai tudásért így is — úgy is. A tár­cák vezetői, a statisztikai hivatal illetékesei, a tsz-ek elnökei a megmondhatói, hogy a magyar dolgozó parasztság tanulni vágyó fiai mennyi traktort, gépet, „használtak” el idő előtt — mi­re a mezőgazdaságot gépesítet­ték. Az emberek végül is meg­tanulták a technikát, szakmun­kásokká váltak, s munkájuk ma az egykori kínból saját maguk és a közösség örömévé vált. És: a halmajugrai szegényparaszt-« ból traktorossá vált Dávid Fe­renc Svédországban a királlyal parolázott abból az alkalomból, hogy megnyerte a szántó-világ­bajnokságot. Suha Andor (Folyt, köv.) Énekszótól, lábdobogástól han­gos a kunszentmiklósi művelő­dési otthon. Dong a padló a kun verbunkot táncolok talpa alatt, a juhászélet régi dalait hozza vissza a feledésből a kórus. „El­veszett a buga bárány” — ének­lik olyan átéléssel, mintha tény­leg gondban lennének, hogyan is számoljanak el a hiányzó jó­szággal. A következő dalban is­meretlen kifejezésre bukkan a karnagy: „Zsíros bogrács, sédás bogrács” — hát ez vajon mit jelenthet? Kiszalad a száján, hogy nyelvészt kellene keríteni, mire Ádám Miska bácsi közbe­szól: — Nem kell ide nyelvész, megmondhatom én is. Régen, ahogy a bográcsot mozgatták a tűz fölött, a pörkölt sétált ben­ne. Ebből lett kezdetben sétálós, majd később hangcserével sédás bogrács. — És mit kell érteni a dömö- törözésen ? — kérdezem a Rö­pülj pávára óriási lelkesedéssel készülő kunszentmiklósi 'csapat irányítóját, dr. Bessenyei Imre tanárt. — Ez ennek a vidéknek egy ősi hagyománya. Október 26-án, Dömötör napján a számadó ju­hászok Kunszentmiklós határa alá hajtották a birkájukat és el­számoltak a gazdáknak. Utána megünnepelték a nevezetes ese­ményt. Áldomást csaptak, ebéd előtt elimádkozták a kun mi- atyánkot. utána daloltak, táncol­tak. A mulatság mindig a kun verbunkkal ért véget. — Amennyiben a dömötörö- zést felveszik a Röpülj páva műsorába, ezzel egy régi, de a közönség előtt újdonságnak szá­mító népszokás kap nyilvános­ságot? — Pontosan. Magának az anyagnak csak egyes részletei is­mertek, így például a törökös tánc szerepel a népzenei gyűj­teményben. A többi javarészt nincs feldolgozva. A táncokat, az idevalósi Szappanos Lukács bá­csi eredeti gyűjtései alapján ta­nulta be a csoport. A dalok is eredetiek. A szereplők, zömmel a kun­szentmiklósi Egyetértés Terme­lőszövetkezet dolgozói. Idős em­berek, akik még édesapjuktól tanulták a dalokat és az érdekes, nagyon nehéz lépéseket. — Végtéleijíii, íeÜíes' |ár^||^ — dicséri őkét a vezetőjük,,,—^ csak az a baj. hogy már kezdünk elöregedni. Nagyon sok a 60 éven felüli, ők képviselik a ha­misítatlan, ősi stílust, ez igaz, de azért már elkelne a fiatalítás. A • Dr. Bessenyei Imre tanár, az Egyetértés Tsz kultúrcsoportjá- nak a vezetője. táncra akadnak is vállalkozók, a kórusba kevesebben jönnek. A mai fiatalságot a tánczene — és a beatzene vonzza és meg kell mondanom, hogy a középiskolák­ban sem részesüknek olyan szín­vonalas zenei nevelésben, ami az énekkultúrát fejlesztené. Ke­vés a hozzáértő, de még ritkáb­ban az igazán lelkes szakember. Pedig ehhez a munkához szív kell, ezt nem lehet hivatalból csinálni. — Mi volt a céljuk a dömötö- rözéssel? — Annak az ősi kultúrának a felelevenítése, ami ezen a vidé­ken élt. Ahogy minden nemzet­nek ismernie kell a történelmét, mert csak ennek ismeretében tudja megítélni a saját jelenét, ugyanúgy kell tisztában lennünk elődeink életmódjával, szokásai­val is. Enélkül magunkat sem érthetjük meg. Az általános em­beri, valamint a nemzeti művelt­ségnek is fontos részét képezi, hogy ismerjük múltunkat, s ez­által formálni tudjuk a jelenün­ket is. Ezért tartom szükséges­nek a hagyományok ápolását és új tartalommal való megtöltését. A kunszentmiklósi dömötörö­zők ma délelőtt állnak ki műso­rukkal, a Röpülj páva_ zsűrije elé Kecskeméten, a művelődési központban. Ha sikerük lesz — és ezt őszintén kívánjuk — ak­kor a képernyőn is láthatjuk majd őket. A nagy érdeklődés­sel várt. népművészeti vetélkedő végleges időpontjáról még nem döntöttek. Egyelőre még tart a " versenyzők meghallgatása és ;£;kiváiógátása.: Annyi biztos, ha 'mindenütt akkora odaadással ké­szülték, mint a kunszentmiklósi- ak. akkor, nagy élményben lesz részünk. Vadas Zsuzsa • Próbál a kórus. • Kiss Józsi bácsi édesapja, a Gyöngyös­bokrétával bejárta fél Európát. • így kell járni a kun verbunkot. (Straszer András felvételei.)- Jelentős ese­mény színhelye volt az elmúlt napokban a soltvadkertf ál­talános iskola: itt mérte össze tudását a me­gye kétszázhat­vanhat kisdo­bosa és úttörő­je a megyei szaktárgyi ve­télkedő kereté­ben. Az iskolai, a városi és a já­rási vetélkedők első és máso­dik helyezett­jei versengtek a továbbjutá­sért, azért, hogy a tavaszi szünet idején Csillebércen találkozhassa­nak a többi megye legjobbjaival. A megnyitó ünnepség méltó volt az eseményhez. A soltvad- kerti úttörőcsapat vezetői, az is­kola igazgatósága és természe­tesen mindazok az úttörők akik résztvettek a vteélkedő zavarta­lan lebonyolításában — nagysze­rűen végezték a vállalt felada­tot. Ennek köszönhető, hogy majd’ félezer résztvevő — a ver­senyzők, a bírálóbizottság tagjai, a meghívottak, a megyei- és já­rási útörőelnökségek vezetői fenn­akadás nélkül végezhették mun­kájukat, illetve várakozhattak ké­nyelmesen. Felhasználva a helyi lehetősé- ségeket a kerámia-szakkör tagjai készítettek terrakotta jelvényeket amelyeket a versenyzők nyakuk­ba akaszthattak — és csak ezzel a jelvénnyel — léphettek a ver­seny színhelyére. Kilenc óra után bonthatták fel a Budapestről kapott borítékokat, a szaktanárok. A versenyzők „el­vesztették” a nevüket, mindenki számként szerepelt. Erre azért volt szükség, hogy a külső, vagy belső segitségnek még a lehet» sége is elháruljon. Izgalmas órái következtek. A kezdeti izgalom lassan alábbhagyott, mint minden versenyen előbb a pajtások még a kérdést sem tudták felfogni, majd elsüllyedtek a gondosan, ta­nult verssorok, képletek, évszá- rnök, kapcsolási rajzok, — és csak a megjelölt feladatra összpontosí­tottak. Így, a verseny után már nyu­godtan kimondhatjuk: jól, nagyon jól! Egyetlen adattal is érzékel­hető, hogy mennyire jól: az egyik szaktárgynál a negyedik helyezet­tel mindössze négy pont válasz­totta el az elsőt! Becsülettel küz­döttek tehát valamennyien, akik ott voltak, hiszen tudták, hogy tovább csak huszonegyen jutnak! A többiek a felkészülés idején szerzett többletet mondhatják ma­gukénak, — és higgyjétek el, ez nem kevés! Az eredmények ismertetése előtt még az Alkotó Ifjúság — címmel rendezett kiállításról szá­molunk be. Az iskola emeleti zsibongójában elhelyezett bemu­tatón sok eredeti ötlettel megva­lósított darabot tekinthettek meg a látogatók. A díszes albu­mok között több igazi „gyermek- munka” is akadt. • Három boldog első helyezett: Kozma Vera ét Berki Kati kecskeméti, Fazekas Andrea Kecskemét- katonatelepi pajtás, az orosz, illetve a magyar ve­télkedő győztesei. hér Zoltán jutott tovább, míg a matematika vetélkedő győztese Váradi Zsolt lett, Bajáról. A föld­rajzi Vetélkedőt jánoshalmi úttö­rő, Bodrogi Miklós nyerte. A történelem vetélkedő legjobbja Ivanics Tamás a vendéglátó is­kola tanulója lett. A Kazinczy kiejtési »vetélkedő legjobbja Zsis- ka Marianne kiskunfélegyházi, a magyar versenyé Fazekas Andrea Kecskemét-katonatelepi pajtás A fizikaverseny győztese dusno- ki úttörő: Balázs József­Kicsit bonyolultnak tűnik az idegen nyelvek versenye, hiszen különféle kategóriákban folyt a vetélkedő- A győzteseket soroljuk fel. A nem-tagozatos orosz-nyelvi versenyen a hetedikes Kozma Ve­ra és a nyolcadikos Berki Kati volt a legjobb. Mindketten á kecskeméti Petőfi iskolából érkez­tek. Az orosz anyanyelvűek ver­senyében a hetedikes Braunsstet- ter Júlia (Kiskunmajsa) és a nyolcadikos Vámosi Ildikó (Kecs­kemét) győzött. A tagozatos osztályokban tanu­lók között a harmadik általános­tól kezdve orosz nyelvet tanulók versenyében a nyolcadikos kis­kunhalasi Solti Gabriella és a hetedikes kalocsai Varga Zita ért el kimagasló eredményt. Azok közül a pajtások közül, akik ötödik általánostól kezdve tanulnak oroszul két kiskőrösi út­törő jeleskedett: a hetedikes Vé­kony Mária és a nyolcadikos Palásti Györgyi. A német nyelvi versenyen Ne­mesnádudvarra került mindkét győzelem: a hetedikes Schmidt Krisztina és a nyolcadikos Mend- ler Éva bizonyult a legjobbnak. Szerb-horvát nyelvből ugyan­csak egy csapathoz került a két első helyezés, hiszen bácsalmá­si úttörők jeleskedtek, a hetedi­kes Bende Berta és a nyolcadikos Simola Zsuzsa. A vegyészek versenyét a sü- kösdi Matusa Kati nyerte meg. Valamennyi győztesnek gratu­lálunk! Kívánjuk, hogy az orszá­gos vetélkedőn is jól szerepelje­nek. Selmeci Katalin A déli órákban befejeződött ve­télkedő eredményeinek kihirde­tését délután három órakor kezd­ték meg, az iskola udvarán. A kisdobosok nyelvtan-helyes­írási versenyén a kiskőrösi Sóti Erika lett az első. Az Alkotó Ifjúság kiállítás pá­lyamunkái között Bodor Judit tiszaalpári úttörő „Történelem a képzőművészet tükrében” — cí­mű munkáját értékelték a leg­jobbnak. A természetkutatók (biológu­sok) versenyében az akasztói Fe­Rejt vényfejtőknek A kisdobosoknak közölt rejt­vény helyes megfejtése: Petőfi Sándor. A helyes megfejtést kül­dő kisdobosok közül a kecskeméti Zrínyi Iskola úttörőcsapat máso­dikos kisdobosa Berki Zoltán sor­solta ki a nyertesek nevét. (Ré­szükre», könyvjutalmat postázunk) Tanács Judit, Tataháza; Zubor Klára, Lakitelek. Kun Ilona Or- govány; Monostori Laci, Szánk; Sándor Katalin, Hetényegyháza; Zoboki Edit, Városföld; Z. Szabó Ernő, Kecskemét; Szekula Benő, Kiskunhalas; Bajnovics Marian­na, Dunapataj; és Bodrai Csilla, Kecskemét. Berény Róbert emléke Kilencven évvel ezelőtt, 1887. március 18-án született — 66 éves korában, 1953-ban halt meg — Berény Róbert Kossuth-díjas festőművész, a modern magyar festészet érdemes mestere. Egész fiatalon rövid ideig Zemp­léni Tivadarnál tanult, majd Pá­rizsban képezte tovább magát, aliol különösen Cézanne művé­szete hatott rá. 1960-ban mutat­kozott be a Salon d’Automne-ban. Itthon 1911-ben csatlakozott a ha­ladó szellemű „Nyolcak" csoport­jához. A Nyugatban publicisztikai tevékenységet is folytatott. Ek­koriban az expresszionizmus és a kubizmus foglalkoztatta elsősor­ban; e periódusának fő műve az 1913-ban készült Bartók-porlré. Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, s a művésze­ti direktórium festő-szakosztályá­nak volt a vezetője. Fegyverbe! Fegyverbe! című híres plakátja a forradalom egyik szimbólumá­vá vált. A Magyar Tanácsköztársaság vérbefojtása után emigrációba vonult, ahonnan 1926-ban tért haza. 1934-től Zebegényben dol­gozott, s érdeklődése a nagybá­nyai hagyományok felé fordult. Műterme 1945-ben sok alkotásá­val együtt elpusztult. Kiváló mű­vészeti pedagógus volt, s 1948- tól a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. Művei közül sokat a Magyar Nemzeti Galéria őriz. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom