Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

1977. február 10. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNY ÉS SZAKMUNKÁS OKLEVÉL Szakemberképzés Kiskőrösön a kertészeti szakközépiskolában Jó néhány éve már, hogy középiskolai oktatási rendszerünkben ,új fogalom tűnt föl: a szakközép- iskola. A hagyományos alma materek névtábláira sokfelé bővített címzés került: gimnázium és szak- középiskola. A technika korát éljük, az egyes szakmák mind nagyobb jártosságot, elméleti és gyakorlati elmó- lyültséget igényelnek. Ma már egyetlen oktatási in­tézmény sem elégedhet meg a könyvekbe zárt isme­retanyag megtanításával. A cél az, hogy a fiatalok az iskolából szakmai készségekkel, tapasztalatokkal felvértezve lépjenek ki, így minél könnyebben il­leszkedjenek a termelő munkába. Hogyan válaszol a kor követelményeire az új iskolatípus, hogyan teljesíti a munkára nevelés, az életre való felkészítés összetett feladatait? Ezekre a kérdésekre kerestünk feleletet Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközép­• A hótakaró sem akadályozza meg a tanulókat a tavaszi munka előkészítésében. A Megyei Művelődési Központ műsora február 13—19-ig KIÁLLÍTÁSOK Bács-Kiskun megyei grafiku­sok III. kiállítása. Megtekint­hető: február 27-ig. Bemutatkozik a Fémmunkás Vállalat kecskeiméti gyára c. rendezvénysorozat és kiállítás. Megnyitó: február 15-én, 18 órakor. Megtekinthető: február 20-ig. HETI MŰSOR 13- án, vasárnap 10 órakor: KAKTUSZGYÜJTÖK BARÁ­TI KÖRE. Kakatuszgyűjtő szemmel Kubában. I. 10 órakor az ifjúsági klub- helyiségben: RAJZ- ÉS ME­SEFILMEK VETÍTÉSE. 18 órakor: DISCO. 14- én, hétfőn 17 órakor: JO­GI TANÁCSADÓ1 SZOLGÁ­LAT. 15- én, kedden 19 órakor: TÁNCHÁZ. A VÍZÖNTŐ EGYÜTTES ÉS BUDAI ILO­NA NÉPZENEI ESTJE. 16- án, szerdán 15 órakor: PALYAVÁLASZTASI BE­SZÉLGETÉSEK ÁLT. ISKO­LÁK FELSŐ TAGOZATOSAI RÉSZÉRE. 17 órakor: RENDHAGYÓ SZÜLŐI ÉRTEKEZLET AZ ALT. ISKOLÁK ELSŐ OSZ­TÁLYOSAINAK SZÜLEI RÉ­SZÉRE. 18 órakor: COLLEGIUM AR­T1UM FILMMŰVÉSZETI SZABADEGYETEM. A FRAN­CIA NÉMAFILM. 4. VETÍTÉS. 17- én, csütörtökön 9.30 óra­kor: készíts velünk já­tékot! Gyermekfoglalkozás. 17 órakor: (a Hazafias Nép­front Megyei Titkársága ta­nácskozó termében, Rákóczi út 3.) A HONISMERETI NÉPKUTATÓ KÖR ALA­KULÓ FOGLALKOZÁSA. A JÁSZOK A KISKUNSÁGON c. előadás. 18- án, pénteken 17 és 20 óra­kor: KI FOG GÓLT LŐNI? A Mikroszkóp Színpad ven­dégjátéka. 18 órakor: „HÍRES TUDÓSOK ELŐADÁSAI” SOROZAT. A SZÁMÍTÓGÉP ÉS AZ AGY. 19- én, szombaton 19 órakor: AJÁNDÉKMŰSOR A FÉM­MUNKÁS VÁLLALAT KECS­KEMÉTI GYÁRÁNAK DOL­GOZÓI RÉSZÉRE. Az új filmklubok előadásai: Felnőtt filmklub I. Február 19-én, 15 órakor: NEMZETI FILMGYÁRTÁ­SOK. Felnőtt filmklub II. Február 27-én, 15 órakor: In memóriám Jean Gabin. 173 iskolában. Többszakos kertészek Takács István igazgató készsé­gesen tájékoztat. Az iskola az idén lesz huszonöt éves; ez az évforduló amúgy is visszapillan­tásra, az eredmények felmérésé­re késztet. Ó 1957-től dol­gozik itt, így közvetlen tanúja volt a jelenhez vezető út állomá­sainak. — A hagyományos gimnázium­ban 1960-ban indult az első szak­középiskolai osztály. A környék adottságait, gazdálkodási hagyo­mányait figyelembe véve szőlő­termesztő és borkezelő szakkép­zést kezdtünk el. Az új típusú szakközépiskola 1971-ben jött lét­re — és már általános kertésze­ket nevel. A szőlő- és gyümölcs- termesztés, valamint a borászat mellé — az utóbbi ágazat csök­kentésével — felvettük a dísznö­vény- és zöldségtermesztés tan­tárgyait is. Az új szakmunkások a kertészet minden ágában meg­állják a helyüket. Természetesen ehhez többet is kell tanulniuk — mosolyodik el az igazgató. — Tehát szakmunkás lesz a végzett fiatal? — A szakközépiskolában tanuló fiatal érettségi bizonyítványt sze­rez, és szakmunkás! munkakör betöltésére is alkalmas — de nem szakmunkás. Legalábbis eddig így volt. Az elmúlt tanévtől kezdve viszont az érettségivel egyidőben szakmunkásvizsgát is tehetnek a diákok. — Hogyan fogadták ezt a lehe­tőséget? — A tavaly érettségizett évfo­lyam 18 tanulójából tizenheten jelenftceztek szőlőtermesztői szak­vizsgára. Az idén mind a 28 vég­zősünk le kívánja tenni az egye­sített érettségi- és szakmunkás­vizsgát. — Ez nyilván színvonalas gya­korlati oktatást kíván... — Az 1971-ben indult új típusú szakközépiskola tárgyi és szemé­lyi feltételeinek megteremtésében a város és a megye nagy segítsé­get nyújtott. A városi tanácstól 16 hektáros területet kaptunk, ahol létrehozhattuk a kertésze­tünket. A beruházásokra összesen 3,8 millió forintot fordítottunk. Félmillió forint értékben gépe­ket vásároltunk, majd építkezni kezdtünk. 1974-ben készült el a korszerű, olajfűtésű hajtatóház és az öltözők, fürdők. A rákö­vetkező esztendőben téliesített gépszínnel, műhellyel, raktárak­kal gazdagodtunk. Végezetül üvegfalú nevelőházat állítottunk föl tavaly. • — Az elhelyezkedési alkalmak igazolják-e a ráfordításokat? — Azt mondhatom, hogy a le­leményesebb üzemek valósággal „lecsapnak” a diákjainkra. Szen­tesen, a Vetőmagtermeltető Vál­lalat kutatóintézete évente 10—15 fiatalt kér tőlünk. Várják őket a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben is. Jó részük pedig borászati üzemekben he­lyezkedik el. Az ötéves érettségi találkozók tapasztalatai szerint diákjaink 80 százaléka a tanult szakmájában találta meg a ke­nyérkeresetét. Az üvegházban A város határában, a Soltvad- kert felé vezető út mentén szeg­fűsorok virulnak az üvegfalak védelmében. Itt, a kertészeti szakközépiskola üvegházában az elsőosztályosok szorgoskodnak. Ledniczki Vilmos, a tánterület vezetője kalauzol. — Jó helyre jött, ha a mun­kára való nevelés, a szakmai fel­készítés módja érdekli — kezdi a beszélgetést. — A gyakorlati ok­tatás feladatait három kertész- mérnök és egy gépészmérnök lát­ja el. Heti négy órát töltenek itt a gyerekek, elméleti és gyakor­lati képzésre egyaránt jut idő. Külön szolgálat is működik. En­nek keretében a soros tanulók há­rom napon át teljes munkaidő­ben itt dolgoznak. Majd jön a két-háromhetes tavaszi gyakorlat, végül az egyhónapos nyári gya­korlattal lesz teljes a sor. — A környékbeli gazdaságok­ban? — Nem kizárólag. Többéves kapcsolatban állunk a Kiskőrösi Állami Gazdasággal és a szente­si Felszabadulás Tsz-szel. Az idén már a tompái Kossuth Tsz- ben is várnak bennünket, ami­nek nagyon örülünk, mert ott üzemszerűen termesztik a para­dicsomot. Legyen a tanulónak üzemi szemlélete — ez is a cé­lunk. A mi kis gazdaságunkban — bármennyire magába sűríti egy nagyüzem alapvető jellemzőit — ez természetesen nem alakítható ki. Paradicsommag és takaróföld Közben körüljárjuk a tanterü­let létesítményeit, a fűtött gép­színt, áz előadótermet, a jól föl­szerelt műhelyeket. Az egyikben frissen festett traktor áll, ame­lyet a gyerekek újítottak föl. Visszatérünk a sokoldalú kertész­képzés tündérkertjébe, amely egyébként félmillió forint értéket „gyümölcsözött és virágzott” ta­valy — szó szerint értve. — Győződjék meg róla, ha kí­váncsi rá: már az első osztályo­sok is nagy szakértelmet kívánó munkát végeznek — ajánlja Led­niczki: Vilmos. Az egyik barnafürtő fiú kicsit kihúzza magát — bár hiányzik a tábla, ez is felelés —, és töp­rengve sorolja: — Ma a szaporítóládába mar­hatrágyát tettünk, rá tőzegkor­pát a lombföldkeveréket a magágynak, azután soros vetés­sel K—3-as paradicsommagot ül­tettünk el. — Nem maradt ki semmi? Kis gondolkodás, a többiek se­gítenek, és kiderül, hogy még ta­karóföld is került a magokra. Az osztály elviharzik, a tanár végignéz a szaporítóládák rendbe rakott során. — Azt szoktam mon­dogatni a gyerekeknek, hogy nincs annál szebb, mint amikor az ember elvet egy magot, éso látja, hogy mivé cseperedik. És“ közben mindig tudja, hogy mi, miért történik ... László Antal WOÄvffivMvMwWvXwXvIkvIvXkW'Xv.v.v.v.v.v.v.VAV.v.v.v.v.v.v.v.VA^v.v.v.v.NV.^^^^^^ 8. „Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász." (Szólásmondás.) Magasabban van a két térde, mint az álla! És ebben a pozitúrában, talán végérvényesen és kihúzhatatlanul bepréselődve a kis Fiatba, Guszt Róbertnek még arra is van lel­kiereje, hogy bevezető előadást tartson a volánt ráncigáló Kosa­ras Katinak a zümbikről. — Bár kongói zümbi a neve ennek a madárnak, inkább Ugan­dáinak kelleme hívni, mert Észak- Ugandában, a Fehér Nílus part­vidékén, főleg a Kyoga-tó erősen elmocsarasodott, papiruszsással benőtt körzetében, náderdőiben honos. Ősrégi faj ... Jártál már Egyiptomban? — Nem — rázta meg a fejét a lány, és utat adott egy ámokfutó Trabantnak —, én még csak Ro­mániában jártam. — Hát ha egyszer eljutsz Kai­róba, az Egyiptomi Múzeumban láthatsz egy faliképet, az időszá­mításunk előtti harmadik évez­redből való, a Menesz-dinasztia korából. Címe: „A Nagy Ti uta­zása a papiruszrengetegen át.” Hatalmas férfi áll egy evezős gályán, és a folyó vagy tó mind­két oldalán, főleg madarak. És ezek többsége kétségtelenül a zümbikhez tartozik vagy azok közeli rokona. — Óriási — mondta Kati —, de még mielőtt átugomék Kairó­ba, hogy megtekintsem az ősöket, legalább egyetlen utódot szeret­nék látni Pesten ... Forduljak itt a Nyugati felé? — Igen. Aztán át a Marx té­ren ... Ja, és még visszatérve a névre. Bár csak hipotézis, de szerintem azért hívják zümbinek, mert hihetetlen gyorsan repül, a mi fecskénk kismiska hozzá ké­pest, és talán a nevük első szó­tagja hangutánzó eredetű. Mint­hogy szabad szemmel nem is igen látni őket, amint a levegőt szelik, csak a zümmögést hallani. — Könnyen akklimatizálódtak nálunk? — Nem. Pontosabban nem is az akklimatizációval volt a baj, hanem föl kellett ismerni két tu­lajdonságukat ahhoz, hogy élet­ben lehessen tartani őket. — Éspedig? — Először is azt, hogy nagy a mozgásigényük. Csak úgy ma­radnak meg, ha — természete­sen a mi éghajlati viszonyaink között nyáron, tavasszal, a me­legebb kora őszi napokon — pár órát szabadon, hosszú távon rö­pülhetnek. Ezenkívül föl kellett figyelni arra is, hogy párosával kell őket nevelni, fölöttébb sze­relmes és rendkívül hűséges ter­mészetű állatok, társtalanul bús­komorrá válnak, nem esznek, nem isznak, nem repülnek, el­pusztulnak. — Ritka madár manapság az ilyen. Kissé konzervatív nem? Az ifjú ornitológus füle mellett elszállt a kérdés. — Sajnos — folytatta —, az állatkerti tartás nem teszi lehe­tővé a rendszeres nagy repülése­ket. egy zümbikakas nemsoká össze is zúzta magát a ketrec rá­csán, a tojó utánahalt bánatá­ban, marad még egy pár. Félő volt, hogy annak sem lesz szebb a sorsa. Aztán egyszer csak el­tűnt a ketrecéből ez a maradék két madár. Éppen azon a napon, amikor az apám nyugdíjba ment innen. — Elcsórta? — Igen. Hogy megmentse őket. — Ezt nevezem ... Szóval ő is az Állatkertben űzte az ipart? Mint micsoda? Tudós? Kutató? Nacsalnyik? — Lejjebb. Mint állatgondozó. Illetve az utolsó években föl vit­ték az igazgatóságra hivatalse­gédnek. Részint mert az köny- nyebb munka, főképp pedig mert úgy emelhették valamelyest a pénzét. De annyit a családi kap­csolattól függetlenül leszögezhe­tek, hogy a madarakat jobban ismeri néhány sokplecsnis pro­fesszornál, szakírónál. Nem cso­da, jóformán egész életét a tol­las nép közt töltötte, néha az a gyanúm, hogy beszél is a nyel­vükön. Velem is ő szerettette meg ezt a pályát. Piros lámpát kaptak a Rudas László utcánál, Kató odafordult Róberthez. — Szóval nálatok azóta is egé­szen jól megvannak a zümbik? — Prímán. És nemcsak Balam- bér és Bella, hanem az utódaik is... Tudod, az apófn erősen iszik, de mielőtt berúgna vagy még ittasan is, lelkiismeretesen és szeretettel ellátja a zümbiket. Friss víz, koszt. Rendet rak a kalitkábán. Az előfordulhat, hogy mi vacsora nélkül fekszünk le, nincs kedve lemenni a közért­be, de a zümbik eleségéért el­gyalogolna a hetedik faluba. Pél­dául, ősszel, télen, amikor ezek a forró égövi madarak nem ci­kázhatnak, mert megfáznának, megfagynának odakint, az öreg egy kibélelt ládikóban vitte át őket a szomszédos iskolába. Óra­rend szerint. Komája ott az al­tiszt, elnézi, hogy amikor szabad a tornaterem, ott röpteti a ked­venceit. Zöldet kaptak, továbbrobog­tak. rövidesen célhoz is értek. Kopott, vénséges vén ház, a lift is úgy rángatózott föl velük a hatodikra, mint aki tikkes. Róbert csöngetett, hatás sem­mi, mentegetőzve húzta elő a kulcsát. — Pedig ilyentájt itthon szo­kott lenni... Biztos kicsit utá- natölt a sarki kocsmában. De pár percen belül be kell futnia, han­gyatojást és magot hoz a züm- biknek, ne félj. — Nem félek — nyugtatta meg a lány. Bementek, a fiú fölkapcsolta a villanyt az előszobában, előresie­tett, kinyitotta a szoba ajtaját. — Ne nézz nagyon körül, nem számítottam vendégre. (Folytatjuk) OROSZ ÍRÓ ÉLT A HÍRŐS VÁROSBAN LISZT FERENC KALOCSAI ESETE A KISKUNSÁG A TÖRÖK IDŐKBEN Bács-Kiskun a könyvekben Bizonyára nem túlzás azt állí­tani, hogy a hazafias nevelésben nagy szerepet játszik a napjaink­ban örvendetesen kibontakozó honismereti mozgalom, mely me­gyénkben is százakat és százakat magával ragad. Naponta újabb és újabb értékes tárgyi s szellemi emlékek, beszédes dokumentumok kerülnek elő eddigi elzártságuk­ból, s ez segítséget nyújt a tör­ténészek múltat feltáró, értékelő munkájához. Ugyanakkor fordít­va is igaz: a történeti művek helyi vonatkozásainak megisme­rése újabb lendületet adhat a honismereti munka aktíváinak. A „Kecskemétnek nevezett község” A nagy magyar Alföld és azon belül a sok romantikát — s még több kegyetlen valóságot kínáló, felmutató pusztai világ régtől fogva foglalkoztatta az írók fan­táziáját. Nemrégiben részletesen beszámoltunk róla, hogy az egy­kori német szerzők miként véle­kedtek hazánk e különös szépségű vidékeiről. Azóta hazai íróink újabban megjelent köteteiben ta­láltunk számunkra érdekes le­írásokat, például a Kiskunságról. Tudós történészünk, Szabó István a Jobbágyok, parasztok című vaskos művében utal rá, hogy miként zajlott Kecskemét kör­nyékén az élet a török időkben. Ugyanezt teszi Hegyi Klára is az „Egy világbirodalom végvidéke­in” című könyvében. S egy múlt századi román író-vándor, Ion Codru Dragusanu, amikor „útban a nagyvilág felé”, Bécsbe tartva Kecskemétre ért, azt írta haza a levelében, hogy elérkezett a „Kecskemétnek nevezett község­be”, melynek harmincezer lako­sa van. Előtte Szegeden halászlé­vel oltotta éhét, amelytől „lángot vetett a szája” — olvashatjuk az Erdélyi peregrinus című köteté­ben. Szergej Sarapov drámája Ha már a megyeszékhelynél tartunk, azzal folytatjuk olvasási kalandozásunkat, hogy megemlít­jük: száz évvel ezelőtt egy ideig élt itt egy orosz emigráns: Szer­gej Sarapov. Mérnök létére drá­mát írt e városban, „Nasztya” címmel, amelyet sikerrel játszott el a helyibeli színtársulat. Rész­letesen beszámol erről a Szov­jetunióban élő magyar történész, Váradi Sternberg János, az „Utak, találkozások, emberek” című könyvében. Petőfiről és a bajai születésű Tóth Kálmánról is ér­dekes sorokat olvashatunk tőle. A szegedi néprajztudós, Bálint Sándor régóta szoros kapcsolat­ban van Bács-Kiskunnal. Egy országos tudományos tanácskozás alkalmával már a húszas évek­ben Kecskeméten tartott előadást; a kiskunhalasi Szilády Áronról írta élete első könyvét; rendsze­res látogatója a népzenei talál­kozóknak; segítője, biztatója az errefelé élő fafaragóknak stb. Most a „Szeged reneszánszkori műveltsége” című, igényes köte­tében többek között az ott elő­került tizenötödik századi kalo­csai dézsmajegyzéket ismerteti. S ami ennél is fontosabbnak tű­nik: több régi kéziratos kecske­méti műre hívja fel a figyelmün­ket. A jugoszláviai Szabadkán élő Dér Zoltán a „Tudós tanár” cí­met viselő életrajzi kötetéből vi­szont azt tudja meg az olvasó, hogy a hírős város egyik lakója, Tones László őriz egy Kosztolá- nyi-levelet. E dokumentum érté­két növeli, hogy a Nyugat-nem­zedék egyik nagy alakja vall benne arról, mi mindent köszön­het íróvá válása szempontjából annak a „tudós tanárnak”, Tones Gusztávnak, akit a levél mostani őrzője édesapjának mondhat. S hogy folytassuk a sort a külföldi szerzőkkel kapcsolatban: a ro­mániai magyar nyelvű Téka-so­rozatban jelent meg a „Bolyai- levelak” című összeállítás. Ennek is van kecskeméti vonatkozása. Muraközy Gyula itteni költőt em­lítik benne, mint Horatius-fordí- tót. írók, művészek tájainkon Iskolai osztályok városnéző sé­táin, kiránduló csoportok láto­gatásaikor gyakran kezdődik ilyesfajta szavakkal-mondatokkal a pedagógus vagy az idegenve­zető beszéde: itt született; eb­ben a városban élt; itt járt is­kolába stb. Ilyenkor egy-egy író, politikus, forradalmár vagy mű­vész közelebb kerül az utókor embereihez. Valami hasonló tör­ténik velünk, amikor hasonló adatokat találunk a könyvekben. Mint Legény Dezső Liszt Ferenc Magyarországon című kötetében. A nagy zeneszerző kalocsai nap­jai elevenednek fel többek kö­zött a mű lapjain. Egy anekdoti- kus történetre külön is felfigyel­tünk. Mulatságos eset volt. ami­kor Liszt egyik nőismerőse — Janina Olga — alaposan megtré­fálta az érseket. Értékes adatokat szolgáltat a könyv számunkra a bajai Türr Istvánnal és a kecske­méti Baumgarten Jánossal kap­csolatban, aki „lelkes zenetanár” volt a múlt században. Megyénk szülöttje a Nyugat­nemzedék egyik vezéralakja Fe­nyő Miksa. Feljegyzések és leve­lek a Nyugatról című kötete hasznos lehet nem csak az olva­sóknak általában, de különösen a kutatóknak, az irodálomtörté- nészeknek. A bevezetőből meg­tudjuk, hogy külföldön írt s fél­bemaradt önéletrajzának, „a szü­lőfalujáról, Mélykútról szóló fe­jezete egyike Fenyő legszebb írá­sainak”. S' egy, a technikai-ki­bernetikai vívmányokat művé­szetébe beolvasztó világhírű kép­zőművész ugyancsak szűkebb ha­zánkfia: Kalocsán született. Az ő munkásságát ismerhetjük meg közelebbről Aknai Tamás Noco- laus Schöffer című kötetéből. Csak jelzésszerűen még néhány példa: A Korunk című erdélyi folyóirat hasonmás kötetének a címe: Szerkesztette Gaál Gábor. Ebben a nemrégiben napvilágot látott könyvben az apostagi szü­letésű Nagy Lajosról, a bácskai Moholy-Nagy Lászlóról és Kecs­kemét 19-es városparancsnoká­ról, Sinkó Ervin íróról olvasha­tunk. A szabadkai Dér Zoltán egyik újabb kötetében (Az árny zarándoka) a tragikus sorsú Csáth Géza bajai kapcsolatairól számol be. S szintén Bajáról ír le szép sorokat Csuka Zoltán a „Mert vén Szabadka, áldalak” című önéletrajzi könyvében. Szá­raz György pedig az Egy előíté­let nyomában című művében a dunavecsei gyermekkori élménye­it mondja el szemléletesen, szép szavakkal. Nép, táj, nemzetiség A Kosa—Filep szerzőpár meg- ragadóan érdekes művének a cí­me: A magyar nép táji-törté­neti tagolódása. Többek között a Kalocsa környéki, úgynevezett „pota” népcsoportról, a Bácská­ról és a Kiskunságról olvastunk a lapjain. Megannyi mélységesen elgondolkoztató, önismeretre kész­tető történeti és jelenbéli tény­anyag. Archaikus népi imádságo­kat tartalmaz F.rdélyi Zsuzsa vas­kos kötete, amely az Akadémia Kiadónál jelent meg. Kecskemé­ti, ordasi, mélykúti, tiszakécskei és kerekegyházi adatközlőkkel ta- lálaozunk, na fellapozzuk a köny­vet. Az ősi magya’- hitvilág cí­mű kötei ugyanokkor régi kecs­keméti néphitet ír !.e. meg Szent György-napi juhász-szokásokat: amikor lepedővel szadik a mezőn a harmatot. Az MTA néprajzi csoportjának évkönyve (Népi kultúra, népi tár­sadalom a címe) többek között a magyarországi németekről és dél- szlávokról közöl érdekes adatokat. A Hajóson, Csávolyon élő néme­teken kívül például a bajai bunye- vácokról, a kiskőrösi szlávokról is olvashatunk. Az Akadémia Kiadó segítette napvilágra Sárkány Osz­kár könyvét is; a címe: Váloga­tott tanulmányok. Ebben azt ol­vastuk a bajai születésű Beck Ká­roly költőről, aki később a nagy német irodalom egyik jelentős alakjává vált, hogy az Alföld „el­ső felfedezői közé tartozik”. A Rákóczi-szabadságharc me­gyénkben vonatkozásaival két mű­ben is találkoztunk. A Köpeczi— R. Várkonyi szerzőpár (II. Rákó­czi Ferenc) például arról számol be, hogyan fogták el a fejede­lem elleni merénylőt Ordason. Bánkúti Imre A kurucok első had­járata című könyvében a Solti át­kelésről számol be. Legvégül még egy kötetet említünk meg, Gyi- mesi Sándorét, melynek ez a meg­lehetősen hosszú címe: A városok a feudalizmusból a kapitalizmus­ba való átmenet időszakában. A fejezeteiben bajai, kalocsai, kecs­keméti, félegyházi és kunszent- miklósi vonatkozásokat találtunk. Varga Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom