Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

1977. február 18. • PETŐFI NEPE • 8 A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás Baján A felmérések tanúsága szerint Baján már az elmúlt tervidő­szakban kimerültek a munkaerő­tartalékok. A foglalkoztatottak ■zárnának kismértékű gyarapo­dásához a város vonzáskörzete szolgált forrásul. Az V. ötéves terv nyíló évében a Duna-parti településen és a hozzá tartozó járásban 48,6 ezer volt a mun­kaviszonyban állók száma. A foglalkoztatottak össznépességen belüli aránya alacsonyabb volt az országos és a megyei átlag­nál is. Ez arra enged következ­tetni, hogy a város vonzáskör- cetében még lehet számolni né­mi szabad munkaerővel, főként nődolgozókkal. A jelenlegi középtávú tervidő­szakban Baján mintegy 2—2,6 ezer új dolgozóra lenne szükség. Az épülő húskombinát, amelyet a megyei tanács A-kategóriába sorolt, 650 ember munkaerejét és szakmai tudását igényli. A meglevő és arra jogosult üzemek létszámának növeléséhez 300—500 dolgozó kellene. A helyi építő­ipar, a közlekedés és a kereske­delem 400—600 munkást venne fel. A szolgáltató és az egyéb, nem termelő ágazatok 300—400 személyt tudnának fogadni, és még a nyugdíjazás miatt elen­gedhetetlen munkaerőpótlás is megkívánná 400—500 ember munkába lépését. Csakhogy az alig csordogáló munkaerőforrásból az igények­nek legfeljebb a felét lehet ki­elégíteni. Ezt a súlyos tényt szem előtt tartva folytat a városi párt- bizottság mellett működő gazda­ságpolitikai bizottság és a váro­si tanács — együttműködve a járási szervekkel is — összehan­golt tevékenységet a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás érdeké­ben. Az általuk ösztönzött gazdál­kodó egységekben a Központi Bizottság 1975. novemberi hatá­rozata óta — a dokumentum kulcskérdéseként emelte ki a munkaerő-gazdálkodás javítását — már nem lebecsülendő ered­mények is születtek. A város 12 ipari egységében például a múlt év első háromnegyedében az elő­Március első napjaiban a gyer- mckalkotások galériájába, Zári- kára küldik az úttörő képző- és iparművészeti pályázat legjobb alkotásait. A pályázaton csapa­tokban — úttörőcsapatok, úttörő­házak, szakköri kollektívák — és egyénileg indulhattak a kisdobos és úttörő pajtások. Két alkotást küldhetnek a gyerekek a pályá­zatra. A kötelező témájú műnek a közösség , megtartó-felemelő erejét kell bemutatnia a család, az úttörőközösség, az iskola, vagy ző év azonos időszakához viszo­nyítva 33 százalékkal csökkent a törtnapi hiányzások miatt ki­eső munkaórák száma. Csökkent az állásidő, az igazolatlan hiány­zás és a táppénzes betegség miatt veszendőbe menő órák száma is. Mindezek előnyösen hatottak a munkafegyelemre. A munkaidő- alap jobb kihasználására való tö­rekvések az ÉPFA-gyárban, a Ganz Villamossági Művek gyá­rában, a Kismotor egységében és a Finomposztó __ Vállalatnál gyümölcsöztek legtöbbet. A gazdaságpolitikai bizottság a múlt év végén meghatározta azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása hatékony munka­erő-gazdálkodást eredményez, és elősegíti az V. ötéves terv helyi teljesítését. Egyebek közt azt ál­lította követelményül a gazdál­kodó egységek elé, hogy a válla­lati fejlesztéseknél a munkaerő­megtakarítás kerüljön előtérbe. A még meglevő munkaerő-meg­takarítás kerüljön előtérbe. A még meglevő munkerő-tartalé- kokat tárják fel, a hatékonyan nem foglalkoztatható létszámot pedig szervezetten építsék le. A munka- és üzemszervezésnél szintén kiemelten törődjenek a munkáskezek felszabadításává1, illetve a hatékonyabb foglalkoz­tatásával. A tennivalók sorában ott található a teljesítménybér­ben dolgozók körének bővítése, a normák rendszeres karbantar­tása, valamint a munkaidőalap kihasználása is. A gazdaságpolitikai bizottság úgy látja, hogy a bajai gazdál­kodó egységekben a munkaerő­szükségletek kielégítéséhez töre­kedni kell a nyugdíjkorhatárhoz elérő dolgozók munkában tartá­sára, a belépő és a már meglevő dolgozók megtartására, valamint a GYES-en levő asszonyok fog­lalkoztatásának bővítésével. A hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodás konkrét feladatainak meghatározásában és a végre­hajtás ellenőrzésében Baján fe­lelős szerép jut mindenek előtt a városi tanácsnak, és rajta kívül a munkahelyi párt- és tömeg­szervezeteknek. A. T. S. a lakóhely környezetében. A sza­badon választott témában a hét­köznapok eseményei során szer­zett élményeket dolgozhatták fel. Mindkét pályamű tetszés szerin­ti — de azonos — technikával ké­szült rajz, festmény, kisplasztika, fafaragás, szobor lehet. Az eredményhirdetés a júniusi képzőművész szaktáborban lesz, külön kisdobos- és úttörőkategó­riában. Az országos döntőbe jutó pályázók jutalma: táborozás Zán- kán, a balatoni úttörővárosban. Sok az állás, kevés a vegyészmérnök Minden végzett hallgatóra há­rom állás jut — állapították meg a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanulmányi osztályán, a vállala­toktól, intézményektől beérkezett pályázatok alapján. Az igény rendkívül magas, különösen az utóbbi években gyorsan fejlődő ágazatok — a petrolkémiai ipar, valamint a mezőgazdasági kemi­káliákat gyártó üzemek — vár­nak egyre több végzett vegyész- mérnököt. Amíg az okleveles mérnökök­ből igen nagy a kereslet, addig az üzemmérnökökből, feltehetően a hiányos tájékozottság miatt, lé­nyegesen kisebb. Gyakran olyan munkakörbe is okleveles mérnö­köt kérnek a vállalatok, ame­lyek ellátására elegendő három­éves üzemmérnöki képesítés Is. Nem okoz gondot az elhelyezkedés a kezdő agrár- szakembereknek A MÉM-ben megvizsgálták, ho­gyan sikerült elhelyezkedniük a tavaly végzett, felsőfokú képesíté­sű mezőgazdasági szakemberek­nek. Tavaly 2026 fiatal szakem­ber fejezte be tanulmányait az egyetemeken és főiskolákon. Legtöbben, szám szerint 456-an, mezőgazdasági mérnöki diplomát szereztek, több mint 140 kertész- mérnök és 110 mezőgazdasági gé­pészmérnök kapott oklevelet. A főiskolákon sok más szakember mellett, 181 gépész, 150 állatte­nyésztő és 100 növénytermesztő­üzemmérnök végzett. Egy-egy szakemberre hozzáve­tőlegesen másfél munkahely ju­tott, tehát mód nyílott bizonyos fokú válogatásra. A vizsgálat szerint az elhelyez­kedési lehetőségek az anyagi jut­tatások szempontjából kedvezőek voltak, hiszen a gazdaságok önál­ló beosztás esetén 2500—4000 fo­rint fizetést ajánlottak fel a friss diplomásoknak. A kezdők 17 százalékának volt társadalmi ösztöndíja, munkába állásuk általában zavartalan volt, csupán egy-két esetben történt szerződésszegés, ilyenkor a taná­csok intézkedtek, hogy a szak­ember fizesse vissza az ösztöndí­jat. A MÉM szerint a jövőben az eddiginél fokózáttábban együtt kell működniük a felsőoktatási intézményeknek a megyei szak- igazgatási szervekkel, valamint az Állami Gazdaságok Országos Központjával és területi főosztá­lyaival — így ugyanis még si­keresebb lesz a kezdő szakembe­rek munkába állása. A tapaszta­latok szerint ugyanis a végzősök elhelyezkedését az eddiginél job­ban kell koordinálni, amire lehe­tőséget adnak az elhelyezkedésre vonatkozó új jogszabályok. Hatá­rozottabban érvényt kell szerezni az egyes munkaterületen dolgo­zók képesítés szerinti beosztásá­nak is. (MTI) ZÁNKÁN MUTATJÁK BE A LEGJOBBAKAT Képzőművészeti pályázat úttörőknek PILLANTÁS A KIEMELT BERUHÁZÁSOKRA Ózd AKI 8—10 ÉVVEL ezelőtt járt utoljára Ózdon, az igencsak ne­hezen ismerne rá a Kohászati Üzemekre. Az 1970-es évek a gyár történetében a nagy átala­kulás, megújhódás címen szere­pelnek majd. 1970 és 1973 kö- aött körülbelül 350 millió forin­tos költséggel bevezették a fo­lyamatos acélöntést, amelynek segítségével 6—8 százalékkal ked­vezőbbé vált az anyagfelhaszná­lás. Emellett 8 korábbi munka­fázis megtakarításával az öntés átfutási ideje is csökkent. Az előbb említett beruházás­nak forintban majdnem tízszere­se volt a rúd-, és dróthengermű; 3,3 milliárd forintba került és az országban meglevő hengerdei ka­pacitáshiányt — 300 ezer tonnás évi termelésével — jelentősen csökkentette. A rúd- és dróthen­germű is része volt a kormány által gyorsításra kijelölt beruhá­zásoknak. A beruházás elkészü- lési idejét 3 hónappal sikerült lerövidíteni; pontosabban a rúd- üzem készült el némileg koráb­ban, a drótsor csupán a terve­zett időben. A gyorsítás eredmé­nyeként eredetileg 1976-ra 33 ézer tonnás termeléssel számol­tak a szakemberek. Ezt azon­ban a Kohászati Üzemek dolgo­zó^ túlteljesítették, mert már I i 1975-ben 10 ezer tonna terméket gyártottak le az új hengerdében, majd 1976-ban újabb 40 ezer ton­na következett, tehát összesen 50 ezer tonna a gyorsítás eredmé­nyeképpen keletkezett termék- mennyiség. A mennyiségi adat azonban nem takarhatja el azt a minőségi változást, amely az új hengersorról lekerülő termé­keket jellemzi. A rúd- és dróthengermű leg­fontosabb terméke az állandó hiánycikként jegyzett betonvas, amely most Ózdról a korszerű technológia következtében mé- retpontosan keiül a vevőkhöz. Aki jártas az építőiparban, az tudja, hogy tervezőnek, kivitele­zőnek mekkora könnyebbség, ha tudja, hogy a 10-es betonvas he­lyett nem 9, illetve 11 milliméter átmérőjű érkezik. Még be sem fejeződött a rúd- és dróthengermű építése, amikor már elkezdték az acélgyártás to­vábbi fejlesztését, mégpedig a legkorszerűbb technológia alap­ján. Szakszerűen ez úgy hang­zik: „Acélgyártás intenzifikálása oxigénbefúvásos módszerrel”. A kétmilliárd forintos fejlesztési program 1974 őszén kezdődött, s a tervek szerint 1977 szeptembe­rében megindul a termelés, 1978 júniusára pedig befejeződik a beruházás. Ez a beruházás is felkerült a gyorsítottak listájára. Az Állami Fejlesztési Bank legutóbbi érté­kelése szerint az Ózdi Kohászati Üzemek acélgyártás fejlesztési programja a gyorsítási ütemterv­nél némileg lassabban halad ugyan, ez azonban nem veszé­lyezteti a tervezett átadási ha­táridőket. A GYORSÍTÁSI program nem felajánlások gyűjteménye, tehát nem azt jelenti, hogy a beruhá­zó, a kivitelező csupán vállalja, hogy egy adott, tervezett idő­pontnál korábban üzembe helye­zi a beruházást, hanem ehhez a kormány különböző pénzügyi se­gítséggel is hozzájárul. Például bizonyos nagyságú prémiumke­ret, továbbá a kivitelezők gép­parkjának korszerűsítési lehető­sége is rendelkezésre áll. Ózdon az e beruházásra szánt 4,5 milliós prémiumkeretből 1976 végéig még nem vettek igénybe, míg a kivi­telezéshez szükséges gépbeszer­zésre szánt 35 millió forintból csupán 22 milliót használtak fel. Az itt említett összegekből is ki­tűnik, hogy nincs szó a beru­házási összegek tetemes emelé­séről, hiszen a gyorsításra szánt „különpénz” a beruházási költ­ség körülbelül másfél százalékát teszi ki. AZ ACÉLGYÁRTÁS intenzifi- kálásának legfontosabb feladata a jelenlegi óránkénti 1500 köb­méter kapacitású oxigéngyár fel­váltása egy 10 ezer köbméter ka­pacitásúval. Ennek működése ré­vén az óránkénti 16 tonnás ke­mencekapacitás 20 tonnára nö­velhető. A megnövelt oxigénbe- fúvás több ércport juttatna a levegőbe, ezért 400—500 millió forintért új porleválasztó épül, amely Ózd és környéke légteré­nek jelenlegi szennyezettségét nagymértékben csökkenti. Már a rúd- és dróthengermű beruházásánál is és most, az acélgyártás további fejlesztésé­nél is elsődleges szempont volt és maradt a munkakörülmények javítása, az egészségesebb mun­kafeltételek megteremtése. Az ÓKÜ acélművének 1700 fős kol­lektívája várja és megérdemli az emberhez méltó munkahelye­ket. B. M. BESZÁMOLÓ-TAGGYŰLÉS ELŐTT A FÉKON-BAN A feladatok nehezebbek, de nem megoldhatatlanok Egy éve a tagkönyvcserét meg­előző beszélgetések tapasztalatai­ról beszélgettünk Molnár Ferenc- nével, a FÉKON kalocsai gyára pártszervezetének titkárával. Most arra kértük, mondja el, mit ter­jeszt elő a vezetőség a múlt évi munkát összegző beszámolójá­ban. A pártcsoport-értekezletek már lezajlottak, az ott elhang­zottakról is kértünk tájékozta­tást. — A gyárat nemrégen vette át a FÉKON. Megváltoztak tehát a velünk szemben támasztott köve­telmények, éspedig a korábbinál jóval magasabbak lettek. Gyárt­mányszerkezet átalakítására is sor került, profilunk az ing- és blúzkészítésre szűkült. Mindezek a körülmények természetesen gazdasági és emberi vonatkozá­sú feszültségeket is magukkal hoztak. A tavalyi tervünket nem teljesítettük maradéktalanul. . A pártcsoport-értekezleteken tagja­ink eltökélten nyilatkoztak arról, hogy az idén pótoljuk a lemara­dást. Intézkedéseket hoztak a ve­zetők is, hogy minden feltétel meglegyen a zavartalan terme­léshez. — Érezhető-e már ennek a ha­tása? — Tapasztalatunk szerint ja­nuár második felében már érez­hető volt a javulás. Sok több­letmunka hárult tavaly is a gyár kommunistáira. Ez nemcsak túl­órát jelentett, hanem agitációt, meggyőző, felvilágosító tevékeny­séget is. Nem kevés gyáron kívüli akciót kezdeményeztek párttag­jaink. Elég. ha kiemelem, hogy tavaly kezdtük patronálni a szo­ciális otthont, és jártunk Hajó­son is, a gyermekintézetben. Nem véletlen tehát, hogy négy elv­társnőt tüntettek ki 1976-ban. Horváth Pálné a befejező rész­legnél vasalónő, Varga Lászlóné pedig a „B” üzem művezetője, akárcsak Matus Ferencné. A szakszervezetben végzett munká­jáért kapott elismerést Katus Istvánná. — Mi a helyzet a tanulással? — Hatan jelentkeznek most technikus minősítő vizsgára, ők már elvégezték az ehhez szüksé­ges iskolát, itt, Kalocsán. Húsz­nál többen másodikosok a szak­munkásképzőben, túlnyomórészt fiatalok. Büszkén mondhatjuk el azt is, hogy nincs olyan 45 éves­nél fiatalabb dolgozónk, aki nem végezte volna el a nyolc általá­nost —• Térjünk vissza a gazdasági feladatokra... — Elöljáróban hadd mondjam el: a minőség nem romlott, igaz ugyan, hogy nem is javult. Ez azt jelenti, hogy például 1976. első háromnegyedében az össz­termék 94 százaléka volt első­osztályú minőségű, s az alacso­nyabb osztályba soroltak nem munka- hanem anyaghiba miatt voltak rosszabbak. Említettem a beszélgetés elején a feszültséget, ez abból is adódott, hogy megle­hetősen nagymértékű norma- emelést hozott 1976: nekünk is al­kalmazkodnunk kellett az anya­gyári követelményekhez. Ugyan­azok a gépeink, az anyag, amiből a készterméket állítjuk elő, lát­szólag tehát könnyű dolgunk volt. De csak látszólag... — Mit ért ezen? — Mások voltak az itteni mód­szerek? Amikor az anyavállalat­tól megérkeztek a munkamód­szer-átadók, akkor derült ez ki. Nem mindegy, hogy hányszor fogják be a dolgozók a ruhát, hányszor állítják le, illetve in­dítják el a varrógépet. Olyan műveletek is akadtak, amelyeket el lehetett hagyni. Üjdonság, hogy a hatékonyság fokozására egységcsomagos megmunkálási módra tértünk át, de mint min­dent, ezt is meg kellett szokni. — Egy éve a kismamáknak nyújtott kedvezményekről is be-; szélgettünk. — A kisgyermekes anyák most is külön szalagon dolgoznak, olyan munkaidő-beosztással, hogy előtte bölcsődébe-óvodába vihe­tik a kicsinyeket, és utána el is tudják őket onnan hozni. Hu­szonegy személyes bedolgozó cso­portot is szerveztünk. Nyugati exportra, hozott anyagból és meghatározott modellből itt szabjuk ki a blúzokat, amelyeket otthon kihímeznek. Munkalehe­tőséget teremtettünk ezzel — bár nem nagyon jelentősei — azok­nak az asszonyoknak, akik nem vállalhatnak másként munkát. — Végére hagytam egy sze-. mélyes jellegű kérdést Tavaly hónapokig beteg volt, s műtéten is átesett. Hogy érzi magát? — Köszönöm, jobban. Napi tíz órai munka után elfáradok ugyan; de helyt kell állni. Minket más mércével mérnek, azért. > * B. J. Rendelet az építő- és építőanyagipar bérfizetési napjairól Megjelent az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter rendelete az ágazat idei és 1978. januári bérfizetési napjairól. Eszerint az építő-, szak- és szerelőipari vál­lalatok, valamint az építőipari szállitási vállalat lófogatú fuva­rozási üzemegysége, a „Fémmun­kás” Vállalat önálló szerelési üzemegysége, a Fővárosi Javító es Szerelő Vállalat és a Kom­munális Beruházási Vállalat fi­zikai állománycsoportba tartozó dolgozóinak az építő- és építő­anyagipari szövetkezetek dolgo­zóinak, továbbá az Oiszágos Mű­emléki Felügyelőség időszaki fő­foglalkozású dolgozóinak járan­dóságát a hónap első felében végelszámolásként, az adott hó­nap második felében részfizetés­ként számolják el. A melléklet tételesen felsorol­ja a bérfizetési napokat: Február 11-én végelszámolás, feb­ruár 23-án részfizetés, a továbbiak­ban március 11-én. 25-én, április 15-én, 29-én. május 13-án, 27-én, Június 10-én, 24- én, Július 8-án, 22-én augusztus 12-én, 26-án, szeptember 9-én. 23-án, október 14-én 28-án, november 11-én, 25- én. december 9-én, 23-án és 1978. Január 13-án és 27-én lesz végelszá­molás, illetve 'részfizetés. Amikor a részfizetés és a végelszá­molás között háromhetes időköz van, a dolgozók kérésére — április 8-án, augusztus 5-én, október 7-én és 1978. Január 6-án — legfeljebb 500 forint részelőleget adhatnak, amit a végel­számoláskor egy összegben kell le­vonni. Az egyéb vállalatok, valamint az építőipari vállalatok házgyára és az építőipari szállítási vállalat gépkocsi­fuvarozási üzemegységeinek fizikai dolgozói havonta 26-án kapják meg a részfizetést, 12-én pedig a végelszá­molás szerinti járandóságot. A havidíjas dolgozók bérfizetési rendszere nem változik. Ha a bérfi­zetés heti pihenőnapra, szabadnapra vagy munkaszüneti napra esik, akkor a dolgozók bérét az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni. A bérki­fizetési napokról hirdetményben is tájékoztatják a dolgozókat. (MTI) Vasarely ajándéka A Pécsett született és Párizs­ban élő világhírű képzőművész, Victor Vasarely 450 felvételből álló szinesdia-sorozatot ajándé­kozott a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. A diaképeket a Va- sarely-múzeum kezeli és itt mu­tatják be rendszeres időközök­ben. Mint ismeretes, a mester nagy értékű képzőművészeti gyűjteményt adományozott szü­lővárosának, amelyet a róla el­nevezett múzeumban — a Káp­talan utcai szülőházában — he­lyeztek el a miíTf évben. A dia­sorozat Vasarely különböző al­kotásait örökíti meg: a képek jól kiegészítik a pécsi múzeumban levő alkotásokat. SAJTÓFOTÓ-VILÁGKIÁLLÍTÁS A magyar közönség elő­ször találkozhat a Hollandiá­ban évente megrendezendő World Press Photo kiállítás képeivel. A Magyar Újság­írók Országos Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Szö­vetsége, a Kulturális Kap­csolatok Intézetével karölt­ve hozta el a Nemzeti Galé­riába a legutóbbi kiállítás anyagát, valamint bemutat­ják az előző évek díjnyertes képeit, köztük több magyar fotót. A 220 kiállított alko­tásból mutatunk be olvasó­inknak néhányat. • Jobbra: James, Short (Űj- Zéland): Gyógyító bohóckodás. • Bőig ária, Anglia és Portugália fotóriportereinek egy-egy felvétele. (KS-foiók: Koppány György felvétele — KS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom