Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

I • PETŐFI NÉPE © 1917. február lfl’ A községi vezetők hétköznapjai A tanácselnök irodáját zárva találtam, így Pap;: Antalhoz, a Fü'iöpszállási Községi Tanács vb- titkárához kopogtattam be vá­ratlanul. ö azonban láthatóan ner# vette rossz néven: nyomban beavatott a dolgába, s ezzel együtt kicsit a település életébe is. Tanácsülésre készülünk. A ta­valyi gazdálkodás számbavétele és az idei meghatározása van soron. Az előbb mégegyszer át­néztem, pontosítottam u beszá­molókat és néhány új. fontos jogszabálvt tanulmányoztam. A tanácsülés jó alkalom ezek ,s- mertelcsorc. Peidául az . építés­ügyi jogszabály. Éppen »végig­gondoltam: nemcsak egyszerűsí­tést jelent, lehetőséget (s tarto­gat' — közölte, s orra tpérgéről kissé lejjebb csúsztatta V szem­üvegét. jelen tőségk'ljeseif fejte­getni kezdte: ^ — Egy példát mondok: eddig a betonkerítés is engedélyköteles volt. Ezentúl csak a bejelentési kötelezettség marad. Nem kell tehát tervrajz, műszaki leírás, ami pénzébe, olykor 600—800, sőt ezer forintjába is belekerült az állampolgárnak. No. mármost! Ismeretes ugye, hogy a tanács pénzügyi lehetőségei milyen szűkösek. Hogy érzékeltessem? Itt van szemközt a községi orvo­si rendelővel, egyebekkel. az egész.ségház. Éoncnhogy megúsz- tuk fegyelmi nélkül. Tudniillik, mert bár soha nem csináltunk ilyet, a nyakunkba vettük a be­ruházás lebonyolítását. Tény, hogy merész, s főleg nehéz vál­lalkozás volt. de megspóroltunk több mint. háromszázezer forin­tot. Hiába, a szükség rászorítja a tanácsi vezetőket. Különben is. kockázatvállalás nélkül nehéz az előbbre lépés. Pedig de sok minden kellene, amire nincs fe­dezet !... Azon tűnődtem a jogszabályt tanulmányozva, hogy a kerítés terveztetésének elmaradásával megtakarított 600—800 forintot aligha sajnálja járdaépítésre az az ember, aki a kapun kilépve a sárba gázol. Csak szót kell érte­nünk. Az utóbbi időben tisztára lakossági összefogásra hagyatkoz­tunk a járdaépítésben: nem fu­totta a tanácsi eszközökből. Pe­dig a 40 kilométer járdahálóza­tunkból csak" 12 kilométer a ki­épített. Tnvalv a kölcsönös támo­gatási alapból felvett megyei hi­tellel és a lakosság — előírt mér­tékű — közmíihozzájánilásávnl együtt minden erőnket a vízhá­lózat fejlesztésére fordítottuk. Rögtönzött tájékoztatójában itt tartott Papp Antal, amikor, mint­ha vesztett ütközetből tért volna meg, oly búskomoran belépett Fazekas János a tanácselnök. Nem is álltáin meg kérdés női­kül : — Csak nem történt valami baj? Netán sikertelen tárgyalás­ról érkezett? — Áh. semmi. Semmi különö­sebb ... — legyintett. — Mégis? — erősködtem to­vább. — Végeredményben csak egy kis bosszúság, amilyenből kijut a tanácsi vezetőknek, s amelyek­hez mégsem lehet hozzáedződ­ni ... __ 7 — Egy buta levél... Ma kap­tam. Benne a Ludas Matyiből ki­vágott karikatúra: egy borzas auik kesereg, hogy nagy a tár. neki ni\n építtetett járdát a ta­na esel nők. Bezzeg, ahol az lakik, ott van . . . — S ezt ennvire a szívére vet­te? — Hogyne bántaná az embert! Tizennyolc éve szolgálom a köz­séget és ezenközben éppen a hetedik helven lakom. De az én kedvemért még nem épült jár­da! Legalább tudnám, ki a levél feladója, de sem név. sem utca- megjelölés ... lay kinek magya­rázzam meg? Na. mindegy ... Az ilyen alaptalan fricskákon csak túlteszi magát a?, ember. Hiszen bőven van gond. feladat, amely­re összpontosítani kell az erőt. a figyelmet. Hogy mást ne mond­jak: a közelmúlt napokban a ta­karékszövet kezel zárszámadó közgyűlésén vettem részt a kul- túrházban, s leérem, becsöpögött az. eső! Jó lenne, ha a tsz. építő szervezete... Hirtelen az. órájára pillantott Fazekas János s tőlem elnézést kérve, a vb-titkárhoz fordult: — Ma nem leszek bent délután. Beszéltem a két érdekelt tanács­taggal: elmegyünk a Vörösmarty utcába szót érteni a vizesárok dolgában. Nem létezik, hogy ne értenék meg!... Távozása után Papp Antal szolgált magyarázattal. A Vörös­marty utca vízhálózattal gyara­podott. A vezeték a földben, de akadt néhány érdekelt háztulaj­donos. aki kihúz az összefogás­ból, nerc akarja az árokszakaszt betemetni. — Lat ja. ilyéÜek a községi ve­zetők hétköznapjai .... Végül is n incs okunk a panaszra, hiszen a község fejlesztése érdekében ta­valy végzett társadalmi munka értéke is meghaladta az egymil­lió 762 ezer forintot. Van itt igazi községszeretet! És olyan büszkél­kedni való is. mint a balázspusz- tai bolt villamosítása. A DÉMÁSZ helyi kirendeltségén dolgozó szo- cialista brigádok például a vil­lamosítással kapcsolatos munka­bérükből csaknem 9200 forintot utaltak át óvoda' helv-fejlesztés- re. Perny írén Sőrés József kötődése Átmeneti időszak volt az el­múlt, de az lesz még a követke­ző tíz esztendő is Fülöpháza tör­ténetében. Igazán még nem köz­ség. de már nem is tíz-tizenöt házas külterületi település. A fejlődésnek múltja van, s bizton lesz jövője is, ha tovább erősöd­nek olyan emberi kötődések, mint Sőrés Józsefé, aki jelenleg az iskola igazgatója, s akit egy meglehetősen éles vitában ismer­tem meg az egykori 4-es szá­mú tanyai mintaiskola sorsáról írott cikk megjelenése után. Akkor arról szóltunk, hogy 1972-ben jelentős társadalmi erő­feszítéssel felújították: szolgá­lati lakás is épült, s három tan­év letelte után elnéptelenedett. Üjabb két év után tudósíthat­tunk csak azokról az intézkedé­sekről, hogy felajánlották a Kis­kunhalasi Nemzeti Parknak, de a szolgálati lakás csak akkor üre­sedhet meg. ha Sőrés Józsefék helyette másikat kapnak. De ki építi meg majd, ki viseli a költ­ségét? — kérdeztük. Sőrés Jó­zseffel azídőtájt nem beszélget­hettem, de ami késett, ezúttal sem múlott. 1 — Mi fogadott engem, amikor 1971. augusztus 16-án ide jöt­tem? Szülők közötti ellentétek, egy szoba, amiben laktunk, egy rcfssz iskola, ami volt már kocs­ma, meg templom is. És har­minchárom gyerek. Se villany, se semmi. De akartunk. Mi csinálni akartunk itt valamit a felesé­gemmel. Tanítani, mégpedig jól! Nem tudtam és nem is akartam elhinni azt, hogy ezekkel a gye­rekekkel nem lehet elérni jó eredményeket. Lehetett — elér­tem; s azért fáj nekem, hogy az újság ezt írta: szálló lesz a ta­nyai mintaiskolából. Pedig az volt kérem, minlaiskola volt a többihez viszonyítva. Talán meg­él ti, hogy miért annyira szemé­lyes ügyem, s nem tudom kívül­állóként nézni sorsát, mert ami ott kint történt, történik... akárhogy is, de közöm van hozzá. 2 — Maga is kint volt az ava­táson '72-ben, amikor a vízmű szocialista brigádjai felújították. Segített a környékben mindenki, még olyan ember is, akinek nem volt iskolás gyereke, más meg még napszámost is fogadott az iskolához; mert akkor nem ért rá. A 72—73-ás tanévben hu­szonhét gyerek maradt, s meg­mondom őszintén, nem ismertem azt a rendelkezést, hogy ha nincs hai nunc tanuló, akkor 1—4; 5—8 összevont osztályos iskola nem működhet. Kérem, odáig jutot­tunk teleségemmel, hogy ki akar­tunk »enni állami gondozásból gyerekeket, hogy csak a létszám meglegyen, megmaradhasson az iskola. A másik évben már csak huszonegy tanuló maradt, eny- nvivel is szűnt meg. pedig itt papucsban tanultak a gyerekek, parkettás tanteremben, magne­tofonokkal. A fülöpházi 3-as számú iskola 1—8. összevont osz­tályos és tizenöt tanulóval is működhet. Csak ez nem marad­hatott? Az az igazság, hogy ma­napság egy tanyai iskola sorsát eldönti az, ha két-három család elköltözik a környékről... r 3 — Megfordultam én már majdnem mindenhol ezért az is­koláért a legkülönbözőbb ügyes­bajos dolgokban. Ebben van az életem egy része, s higgye el, hogy nem sajnálom, mert azok a gyerekek most itt bent a köz­ségben is az élmezőnyben van­nak. Hát csak megérte akkor, hogy mintaiskola volt! Persze, irigyem is sok volt azért, hogy Írtak, filmet készítettek rólunk, de a munkát nem irigyelte senki. Általában azt nem irigylik. A szülők megértétték, hogy ott kint mindörökre vége van az isko­lának, nem is volt panasz, de én sajnálom, nagyon sajnálom akkor is. . . Régi vályogfalú, rossz a tetőzete, beázik a tanterem, a paiketta föl is púposodott. Mit tudnak majd ezzel kezdeni, azt nehezen tudom elképzelni? De ön írta, hogy szálló lesz, tudó­sok laknak majd itt... No, csak annyit akartam, hogy ez még hozzá tartozik a 4-es iskolához, . ezt azért.,,még .írja. rpgg, ,,ha már elbúcsúztatta, s ha már a jövő­ben szálló lesz ... f Kötődések? Igen. Sőrés József emlékezése nem más és nem is löbb, mint annyi, hogy az em­ber a munkájával alakítja viszo­nyait, s a munka során maga is megváltozik; személyes ügy, érzelmek kötik. Ez nem nosztal­gia — nagyon is emberi vonás, s ez még tényleg hozzátartozik a fülöpházi 1-es iskola történe­téhez. Csató Károly 16. — Hogyhogy miért?! Hallot­tál már arról harangozni, hogy mi az a tömeghatás? Hogy mi az a tömeglélektan? Tudod-e, hogy az újságírásban fontosabb szak­mai parancsolat, hogy addig üsd a vasat, amíg meleg, mint ma­guknál a kovácsoknál ? ... Ide fi, gyelj! Azzal az indító cikkel si­került egy ici-picit fölkelteni a közérdeklődést. De ha záros ha­táridőn belül nincs folytatás, auszra megy az egész. Mert ha a témát túl későn melegítik föl, nem eszi a nép, úgy van ez, mint a levessel... Márpedig a zümbi-ügy körül egy hete méla csend, nemsoká már a horkolás is hallatszik... A Déli Hírekben azóta se hoztak le egy .sort se, pedig már másnap e^ász sor szimpatizáns jelentkezeti:; Hiába, betojtak szeretett kollégáim az elsőnapi telefoninváziótól, a fel- szerk továbbra is az ágyat nyom­ja ijedtében, a főszerk külföl­dön ... Vedd ehhez hoziá, hogy a tárgyhoz egyetlen más lap sem fűzött megjegyzést, kommentárt, ha volt pusztába kiáltott szó, hát ez az én szerencsétlen kis cikkem az voü Még a másnap reggeli sajtúisme: tetősben sem említette meg a rádió .. Volt, nincs, béke poraira . . Hat ebből nem esznek! Még akku: sem, ha nekem nem újítják meg a szerződésemet a próbaidő után. Indulatosan dobta hátra r: hom­lokára, a szeme elé csúszott haj­fürtöt, a szekrény felé mutatott. — Hát léteznek ezek a csoda­verebek, vagy pedig a zümbik — hírlapi kacsák?! Butuska ki- talációk, lévén uborkaszezon ? Nagy ország Loch-Ness-i szörny, kis ország: kongói zümbi? Dühösen nézett a fiúra. — Hat fontos nekünk ez az egész vagy sem? Költői volt a kérdés, nem várt rá feleletet, nem is kapott. Főleg azért nem. mert Guszt Róbertét valósaggal lenyűgözte az az átalakulás, ami látogatóján e kiselőadás közben végbement. Mert ő eddig csak egy elég csi­nos és elég okos és elég jópofa lányt látott Katiban, de most az indulat gyönyörűvé varázsolta ... Villámlik a szeme, az arca tüzes­piros. még mintha a haja is vö­rösebb lenne... Kerecsen só­lyommá vált pár percre a bal­káni kacagó gerle. Zavartan kapta el árulkodó te­kintetét a lányról. És hirtelen szomorú lett... Mi keresnivalója lehet m. ki — ha majd lezárul a zumbi-iigv —. e korul a lány kö­rül. aki ilyen szép tud lenni? Redőkbe ugrott a homloka. Kati viszont azt hitte, hogy hi­bás utat választott. Az érzelmek­re akart hatni, pedig az ilyen tudós-fajtáknál csak a tények, adatok, csak a száraz logika jö­het érvként számításba. Fegyvert cserélt hát. És hangot is váltott. — Nézd, egy lapban, mégha fővárosi lapban is, megjelent tu­dósítás és egy televíziós riport között ég és föld a különbség. Tömeghatásban. A Déli Hírek géppisztoly, a televízió — ost­romágyú. A látvány és az élőszó együttes hatása... dehát jól tu­dod ezt magad is,.. És az egész országban látják majd, a Délit csak itt olvassák, Pesten ... Egy rázós tévériportra egyszerűen nem lehet nem reagálniuk az érdekelteknek, nem hallgathatnak róla édes testverlapjaink se... Ha az a riport jól van megcsi­nálva. Márpedig Horpádszky jól fogja megcsinálni, ő aztán föl tudja rázni a közvéleményt... Mert erről van 'szó... Ne nézz hülyének, én tisztában vagyok azzal, hogy nem ez a tíz kis- aranyos váltja meg a világot, de ha jövőre száz, aztán meg ezer zümbi röpköd szép honunkban, attól ez a gyilkos írás-mánia még nem szűnik meg... De megkavarhatjuk az állóvizet, rá­ébreszthetjük az egész országot, hogy az írásos bürokrácia túl- tengése nem elemi természeti je­lenség, nem egy kivédhetetlen istencsapás, állandóan lenni kell ellene... És itt van a nevetsé­gesség, ami ha nem is öl, de kellemetlen, nagyon ... Néhány ötdekás afrikai veréb harcba száll párezer hivatali hatalmas­sággal, tízezer kis- és középbü­rokratával ... Egymillió tagja dobja el magát a röhögéstől... Előkapta táskáját, gépelt kéz- iratpapirokat vett ki belőle, a zümbik érdeklődve nyújtották le­felé a nyakukat. De a papírokat nem követte golyóstoll, a lány csak felolvasni akart egy részle­tet le nem közölt második cik­kéből. — Éppen ezzel kapcsolatban tettem bele egy idézetet. Egy gyönyörű mondatot találtam Jó­kainál, a magyar nép humorér­zékére vonatkozólag, ezt hallgasd meg .........Oly gazdag és oly kizá­r ólag saját adománya a humorra ritka népnek van, mint a ma­gyarnak.” Milyen? Guszt ránézett Katira, fölsó­hajtott. — Remek. De ezt nem a Jókai-idézetre gondolta. És a szemében a feltétel nél­küli megadás fehér lobogója len­gedezett szelíden. — És hogyan fog ez az egész cirkusz lebonyolódni? — kérdezte, csak hogy szóban is kifejezze kapitulációs szándékát. — Simán. Először a műszakiak jönnek, kábelekkel, lámpákkal, kézi- meg lábas kamerákkal, át­rendezik a lakást, hogy megfe­lelő rálátás, meg járás legyen biztosítva... Lehet, hogy Hor­pádszky és a vezérkara is egy­szerre fut be velük... Ne félj, nem kerülünk egyenes adásba, lehet próbálni, kísérletezni. Reg­gelre biztos elkészülünk. Holnap délelőtt már meg is vágják az anyagot, alámondják a szöveget, zenét spékelnek bele, ahová kell, délutánra képernyőre is dobhat­ják... Az öreged mikor fut be? Remélem, vele könnyebben bol­dogulok, mint veled, százszor jobban tetszik nekem, mint te . . . Ez már ő lesz? Mert kint csengettek. — Nem — rázta meg a fejét Guszt Róbert —, neki kulcsa van. Biztos a te tévés barátaid futottak be. És mérsékelt lelkesedéssel ment ajtót nyitni. (Folytatjuk) Szavak jelentése Bevallom, bántja a fülemet, amikor a rádióriportban a ter­melőszövetkezet elnöke vagy va­lamelyik üzem vezetője azt. mond­ái: — Dolgozóirik mindent meg­tesznek... Dolgozóink számára építettünk egy ... Dolgozóink így, dolgozóink úgy... De nem tetszik az sem, amikor a szakelőadó így nyilatkozik: — Üzemeink, terme­lőszövetkezeteink ... Pedig egyre jobban terjed ez a birtokviszonyt kifejező szójá­rás, amelyen az sem sokat eny­hít, hogy többes számban hasz­nálják. Különösen olyankor oántó, amikor szövetkezeti tagok­ra értik, akik legalább olyan tu­lajdonosai a gazdaságnak, mint az. elnök, vagy bármelyik, álta­luk megválasztott vezető. De furcsán hangzik az ilyesmi an­nak az üzemvezetőnek és gvár- igazgatónak a szájából is, akit tudvalevőleg az állami szerv, ne­tán főhatóság nevezett ki a gaz­dasági egység vagy annak egyik műhelyének élére. Szokatlan ez a tanács választott embere, vagy apparátusbeli vezetője részéről is. Pedig ma már így beszél a hivatalfőnök, a boltvezető, az ipari szövetkezet és állami intéz­mény rangbéli felettese egyaránt. Terjed, mint a métely, s aki használja, az sem veszi észre, hogy a szó mögött mindig jelen­tést hordozó tartalmi, hangulati elem is rejtőzik, ha nem is a ré­gi értelemben. — A mi tisztviselőink — mond­ta a régi bankfőnök elismerően. — Az én alkalmazottaim — di­csekedett a kereskedelmi cég tu­lajdonosa. — Munkásaink meg­tanulhatják — fenyegetőzött a gyárigazgató. De ennek már több, mint harminc esztendeje. „Tiéd a gyár, magadnak épí­ted!” — hangzott a jelszó a fel- szabadulás után, s a munkás ma is azt mondja, joggal: — A mi gyárunkban... a mi üzemünk­A mutációk kutatása Kórunk bio­lógusait már régóta foglal­koztatják a természetben is fellépő, de mesterségesen is létrehozható mutációk. Mit j értünk' mtrtá- ■ ■‘cjó alatt? élőlényekben bekövetkező olyan hirtelen fellépő válto­zásokat, ame­lyek öröklőd­nek, tehát utó­daikban is megjelennek. A változás meg­nyilvánulhat az élőlény külső tulajdonságaiban, vagy akár bi­zonyos sajátosságaiban. Ilyen mutáció például a magasabb ren­dű szervezeteknél a rövid lábú juh. a szarv nélküli marha, vagy az ótlevelű lóhere. Mutáció lét- í ejöhet spontán is, amikor nem sikerül összefüggésbe hozni va­lamilyen külső körülménnyel, oka természetesen ilyenkor is van, csak ma még ismeretlen. De létre lehet hozni mutációt mesterségesen, is, különböző fi­zikai, vagy kémiai hatásokkal, például röntgen-, vagy gamma- sugárzással, illetve vegyszerek­kel. A mutációknak igen nagy je­lentőségük volt az élővilág fejlő­déstörténete során, hiszen a kül­ső körülmények radikális meg­változásakor az élet feltehetően több esetben csak mutációk ki­alakulásával maradhatott fenn. Nagy jelentőségűek ma is, mert a növénytermesztés és az állat- tenyésztés tudatosan létrehozott, mesterségesen irányított mutá­ciókkal kísérletezik nagyobb ho­zamú, jobb tulajdonságú fajták előállítására. ben... De mondhatja azt is — jó. ha büszkén mondja: Az én igazgatóm, az én művezetőm! Azt sem érezzük, rosszul hang­zónak, amikor valaki így fogal­maz az általánosítás szintién: varosaink és községeink — bár tudjuk, hogy az illetőnek nincse­nek ilyesféle birtokai. Időnként azért nem ártana úgy is kifejez­ni magát: a városok és közsé­gek ... már csak a változatosabb szóhasználat kedvéért is. Miért érezzük hát egy-egy ki­sebb területi egység vezetőinek szájából bántónak a „dolgozó­ink, pedagógusaink, kisiparosa­ink", s az ehhez hasonló kifeje­zéseket? Mert akaratlanul is van benne valami lekezelő. Va­lami a régi tulajdonosi szemlé­letből, sokszor anélkül, hogy a használója, alkalmazója tudna róla. Mert ő nem érzi, nem tu­datosította magában a szó jelen­tését, csak mondja, szajkó módra. Ebben az irányban hat a köz­napi beszédnek az a törekvése is, hogy rövidítsen. Könnvebb azt mondani, hogy „dolgozóink”, mint az „üzemünk dolgozói”, vagy „szövetkezelünk tagsága"’ kifejezéseket. Egyszerűbb üzeme­inket vállalatainkat mondani, a „városunk üzemei, vállalatai" he­lyett. De miféle restség az ilyen, amely nem számol a szó igazi jelentésével? A szavak mindig tartalmat hordoznak, ismételjük ezt újra. S ha kiállunk a pódi­umra, jelentést. írunk, netán a rádióban, tévében szerepelünk, fontoljuk meg. mit is érhet a kívülálló a hebehurgyán odave­tett kifejezésen. A rossz beideg­ződés ellen nem könnvű harcol­ni. Talán kezdjük mindjárt ön­magunkkal, a saját házun'ktáián. Lehet, hogy nem nagy dolog, fontosabbak is vannak ennél. De ilyen apróságokból épül fel a de­mokratikus köznyelv és szóhasz­nálat. T. P. meglehetősen ritkák. Egyes bak­tériumok mutációs megváltozá­sának a gyakorisága 10—100 mil­lió sejtenként egy. Ez az adat a magasabb rendű szervezeteknél azt jelenti, hogy 10—100 millió ivarsejtből egy változik meg, és visz új, megváltozott jelleget a megtermékenyített petesejtbe. A mutációs gyakoriság az egyes gé­neknél különböző lehet. Az em­bernél a vérzékenységet megha­tározó génnél például egyeden­ként és generációnként minden 33 ezredik egvedben változik meg és okozza a vérzékenység betegséget. Mivel napjainkban az embert a legkülönfélébb vegyszerek ve­szik körül, és ismeretes, hogy a vegyi anyagok is okozhatnak mutációkat, a világon minde­nütt nagy apparátussal kutatják / a vegyszerek :— gyógyszerek, növényvédő szerek — esetleges mutációt kiváltó hatását. Ké­peink az NDK Tudományos Aka­démiájának Központi Genetikai Kutató Intézete mutációs kísér­leti laboratóriumában készültek, ahol laboratóriumi állatokon vizsgálják a vegyszerek hatásá­ra megjelenő mutációkat. A természetben a mutációk • Fehér egereken ellenőrzik a mutációs kísérletek hatását. • Mikroszkóppal vizsgálják a megjelenő kro­moszóma rendellenességeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom