Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 15.

I KISKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN

Tázlári lokálpatrióták

Fehér hópillék szálltak, amikor Tázlár- ra megérkeztünk. S mikor riportunk végeztével hazafelé indultunk, már vastag hótakaró borította a házakat, földeket. Az újból jogait követelő tél ostromának napja volt ez.

A természet ilyenkor álomba süllyed, s úgy tűnik, szinte megállt az élet. Pedig a hóbundás tető alatt a községi tanács székházában a kétezer-egyné- hány lelkes kisközség elmúlt esztendejének fejlődését összegezik ezekben a napokban, s egyúttal okos

számvetéssel

előre tekintenek a vezetők.

Trsztylnszki Pál tanácselnöknek 1977 — a többszörös jubileumok éve. Harminc esztendeje közalkalmazott, s két évtizede áll a helybeli tanácsi vezetés élén. öt megelőzően hét év alatt kilenc tanácselnök váltotta egymást... Mikor itt munkába állt, a község mostani centrumának helyén még burgonya- és kukorica táblák terültek el. Most, húsz év múltán, ezek helyébe művelődési ház, gyógyszertár, óvoda, iskola, tüz- oltószertár, korszerű orvosi rendelő és egészségház, törpevízmű került. Mintegy félszáz tanyát villamosítottak, egyebek közt a Lázár-, meg a Modok-soron. Húsz éve magasabb volt a lakosságszám, de többségük a tanyákon élt. Azóta a külterület biztatóan, „egészségesen” sorvad, s a község „belvilágában” kétszáz vadonatúj családi ház épült fel.

— Melyek a legfőbb közeli tervek, szándékok? — kérdezzük.

— A jelenlegi tervszakaszban hozzá akarunk fogni a művelődési házunk teljes rekontsrukciójá- hoz. A szomszédságában pedig iskolai tornatermet építünk. Biztosítékul szolgál mindehhez a tanács saját fejlesztési alapja. Ami a művelődési ház jelenlegi állapotát illeti, a 15 éves épület ma már nem felel meg a követelményeknek. Üj tető kell, szükség van a színpad megemelésére, valamint süllyesztett nézőtérre. Presszót-büfét is kialakítunk itt, hiszen a fiataloknak jelenleg csupán az áfész bisztrója áll rendelkezésre.

... Eddig jutunk a beszélgetésben, amikor bekopogtat az elnöki irodába Horváth János, akinek a kezében fut össze a község

• Mintegy 80 százalékban nők dolgoznak a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet tázlári keresztorsózó Üzemében.

közművelődésének szinte minden szála. Sokoldalú ember, aki több mint másfél évtizede vallja már szívügyének a kultúra szolgálatát. Arról nem is szóvá, mennyi a politikai, társadalmi tisztsége. Tagja a többi közt a községi pártvezetésnek és a tanácsnak, vb-nek; ugyanakkor az általános iskola igazgatóhelyettese, s jogos büszkeséggel emlegeti az általa életre hívott, s a megyei úttörő seregszemlén ezüst oklevelet nyert furulya szakkört, amelynek haladó növendékei négyszólamban játszanak.

A két közéleti ember találkozásának is a művelődési házzal kapcsolatos program a fő témája. Terveket, számításokat böngésznek; latolgatják, melyek a lehető legjobb megoldás útjai.

— A felújítás, bővítés, során igyekszünk a teljességre törekedni — sorolja lelkesen Horváth János. rr-r.A tornaterem, szándékaink szerint egyéb közművelődési célokat is szolgál majd. A hétköznapokon természetesen az iskolai sporté, tornáé lesz a szó, de szombat-vasárnapokon a köz- művelődés veszi át a szerepet az új létesítmény falai közt. A három millió forintot, amelyet erre szánunk, természetesen jelentős arányú társadalmi munka is kiegészíti. Jó néhány kőműves például már vállalta, hogy amennyi munkára szükség van, azt díjtalanul elvégzi. Talán nem mondok újat azzal, hogy Tázláron a sport — nagy lendítőerő!

Nemcsak a sportágak jó néhá- nyában jeleskednek azonban a fiatalok, hanem joggal utalhatunk a község egészségügyének örvendetes fejlettségére is. Erről

• Ä tanácsháza egyik hivatali helyiségében Tázlár község egységes Ingatlan-nyilvántartásán dolgoznak a járási földhivatal munkatársai. A feladat elvégzése jó egy hónapot vesz igénybe. (Méhesi Éva felvételei.)

• Trsztylnszki Pál és Horváth János a felújítandó művelődési ház és az építendő tornaterem téryelvel.

dr. Judák József orvos nyilatkozik;

— Elég, ha csak annyit említek, hogy a véradásban hosszabb ideje előkelő a helyezésünk. Már a hetvenes évek elején mintegy háromszáz volt a rendszeres véradók száma, ami azt jelenti, hogy minden hetedik tázlári lakos részt vesz a mozgalomban. Pedig korábban még Vadkerten történt a véradás...

Bócsa, Harkakötöny, Bodoglár határolja azt a csaknem 13 ezer holdnyi területet, amely Judák doktor körzetéhez tartozik. A gondjaira bízottak kétharmada tanyán él. S amikor azt kérdezzük, hogyan tudja ellátni, gyógykezelni a szétszórtan élő népességet, szűkszavú-szerényen csak ennyit mond:

— Lelkiismeretesen kell bánni a beteggel, akárha hozzátartozónk lenne...

Búcsuzásul még feltessszük a tanácselnöknek a kérdést:

— Mit hozott Tázláron a községfejlesztés szempontjából a tavalyi év, s mit terveznek az elkövetkezőkben ?

— 1976-ban a közvilágítás fejlesztésére, s a művelődési házhoz szükséges építőanyagok egy részének a megvásárlására egyenként 200—200 ezer forintot fordítottunk. Az elmúlt tervszakasz költségvetési, valamint fejlesztési bevételei egyébként 1,1 millióval haladták meg a kiadásokat, ami, gondolom, amellett szól, hogy jól gazdálkodtunk. A sokat emlegetett művelődési ház és tornaterem mellett ez évben is fontos feladatnak tekintjük a járdaépítést, a tanyavillamosítás folytatását, a község lakóinak életét könnyítő, javító tennivalók minél maradéktalanabb megvalósítását.

Jóba Tibor

Ahol az új pesti villamos készül - a Tatra Smichov Gyár

Közép-Európában először a Tatra Smichov Gyár kezdett sínen gördülő járműveket készíteni, 1852-ben. A villamoskocsi őse, a lóvasut 1876-ban jelent meg a prágai utcán. A Tatra Gyár 14 lóvontatású omnibuszt készített helyi használatra, — a következő években pedig már külföldre is szállítottak: Triesztbe, Ogyesz- szába, Bécsbe. A villamos vonta- tású járművek térhódításával megkezdték az ilyen járművek gyártását is, de csak a II. világháború után, 1952-től kezdve változott a gyár profilja, s alakult ki a villamos-sorozatgyártás. 1976-ig tízezer villamoskocsit készítettek, túlnyomórészt exportra.

A frissen lakkozott, modern vonalú villamosok többsége hagyományosan piros-krém színű, s csupán az ajtajukon szereplő felíratok mutatják, mely ország számára készültek: a cirillbetűsek a Szovjetunióba, a latinbetűsek Romániába, Jugoszláviába, a keskeny zöld csíkos krémszínűek az NDK-ba, az élénkzöld színűek pedig Kairóba mennek, öt ország 54 városában ismertek már a csehszlovák gyártmányú villamosok. A legtöbbet — kereken a termelés 50 százalékát — a Szovjetunió vásárolja.

Budapest lesz az 55. város — Magyarország pedig a hatodik ország —, ahol a világszerte Ismert csehszlovák villamoskocsik megjelennek. A két ország külkereskedelmi szakemberei 1975- ben kezdték meg a tárgyalásokat a magyar igényeknek megfelelő villamosok gyártásáról. Az első próbakocsikat 1978-ban szállítják Budapestre. Ezt követően 1979- ben 70, 1980-ban 100, a további esztendőkben pedig évente 150 villamost készítenek a prágai Smichov Gyárban magyar megrendelésre. (BUDAPRESS—PRA- GOPRESS)

Késik

az érdemi válasz!

Fontos elvről néhány forint ürügyén

Félreértett a MÁV Vezérigazgatóság! Illik esetünkre a mondás: fehérről a kérdés, feketéről a felelet.

Az utasok érdekeit, jogait sértő szemléletet bíráltam egy november 5-i ügy kapcsán. Kevésbé foglalkoztat, hogy miért, kiknek a mulasztásai miatt kerültünk néhányon kellemetlen helyzetbe, írásom célja hasonló esetek megismétlődésének megakadályozta- tása. Sohasem hadakozok néhány forintnyi jussomért, többről van itt szó. Annak az elvnek az érvényesítéséről, hogy a MÁV szolgáltató vállalat és nem hatóság. Ebből következően nincs joga általánosan elfogadott elvekkel feleselő szabályok bevezetésére.

Bizonyítsuk a természetest, a magától értetődőt? Sűrű bocsánatkérésekkel visszaadja az előleget a GÉL KA, ha valamilyen okból nem tudják készülékemet megjavítani. Megtérítik a repülőjegy árát, ha a köd veszteglésre készteti a gépet.

Miért károsodjon az utas, ha jóhiszeműen váltott jegyével, mégsem veheti igénybe a számára alkalmas vonatot? Egyáltalán, miért adnak ki egy bizonyos szerelvényre jegyet, ha azon már nincs hely. Terveznek-e módosítást a mostani menetrendben?

Meglepetésre először a MÁV Szegedi Igazgatósagától értesítettek: kérésemet teljesítik, kivételesen levonás nélkül megkapom a fel nem használt jegy árát. Csak sejtem, mivel érdemeltem ki a kivételes bánásmódot; újságíró mivoltommal talán, esetleg a vezérigazgatóság közbenjárásának a hatására... És itt a bökkenő!

Ha jár valami, akkor ne kivételes elbírálásnak köszönhessem követelésem érvényesítését. Miért károsodtak a társaságomban levő, az ügyre és pénzükre legyintő utastársaim? Ki téríti meg a sok utánjárást, bosszúságot? Nagyítóval sem találtam az adott jegykiadási — hasonló eseteket naponta előidéző — rendszer finomítására, módosítására vonatkozó utalást, vagy ennek szükségtelenségét érvekkel bizonyító indokolást.

Átsiklottak a cikk lényegén, a MÁV Vezérigazgatóságtól később kapott levélhez hasonlóan. Az általam is ismert tényeket ismételték. Tudtam, megírtam, a november 5-i Napfény expresszre minden jegyet megvásároltak. Igazam volt, közölték kissé nya- katekert „hivatalossággal”: A rendelkezésre álló kocsimennyiségben 896 eladott ülőhely volt, amely megegyezett a tényleges ülőhely- kínálattal és a kihasználtság ilyen mértéke nem volt előre látható.”

Megértjük a vasút gondjait, a kívánalmak és a lehetőségek olykor feszítő ellentmondásait. Szó nélkül elviseljük a bosszúságot, hu látjuk, érezzük a javító szándékot, a visszásságok megszüntetésére irányuló igyekezetei.

Várom az érdemi választ.

Heltai Nándor

Jó ügykezelés nem bürokrácia

• Sokszor bosszankodunk —

ritkán alaptalanul az ügyvitel körülményességei, lassúsága miatt. Csóváljuk a fejünket a szolgáltató vállalat munkafelvételi asztala előtt: hány rubrikát, hány színes papírt tölt ki az adminisztrátor, pedig csak egy mixert, vagy villanyborotvát javíttatunk. A készülék reparálása esetleg csak egy percet, ám az ilyenkor szükséges bizonylatok kiállítása, iktatása, szétosztása, lerakása gyakran negyedórákat igényel. Sok SZTK-rendelőintézet betegirányítási, nyilvántartási rendszere ugyancsak bonyolult, s nem egy hivatalé szintén. Egyszóval az állampolgár a hétköznapi életében minduntalan belegabalyodik a nyilvántartás, az ügykezelés ága- bogába.

Kevéssé vigasztalhat bárkit is, hogy a gazdasági életben, a vállalati munkában, a vállalatok, vagy például a pénzintézetek közötti kapcsolatokban hasonlóképpen fékezi az ügyek menetét — a nehézkes ügyvitel.

Nem kevés példa található erre: sokszor áll a gép pótlákat- részre várva, pontosabban arra, hogy a raktárba elérkezzen az összes aláírással, pecséttel ékesített bizonylat, hogy ott elkönyveljék az igényt és végre kiszolgáltassák a szükséges alkatrészt. Az érdemi rész elintézése 4—5 perces munkát kíván, mégis órákig, tarthat, a gazdasági eseményeket tükrözni, nyomon követni, rögzíteni óhajtó bizonylatok kezelésének túlbonyolítása, vagy éppen a „kézműipari” módszerek alkalmazása miatt.

Vagy: hányszor kerül pénzzavarba egy-egy vállalat, mert árujáért a vételárat nem kapja meg idejében. Az államigazgatás és a vállalatok életében tehát egyaránt rengeteg késedelem, zavar, bosz- szúság származik abból, hogy az ügyvitel nem tart lépést a valóságos folyamatokkal, nem igazodik azok valódi tempójához.

• Sokan érzékelik az ebből származó társadalmi veszteségeket. Itthon és szerte a világban mindenütt folyik a bürokrácia elleni harc. Ennek az ügyvitel intézői, maguk az adminisztrátorok talán a leglelkesebb Hívei, hiszen ők látják legközelebbről, milyen tehertétellé válhat a különféle feladatkörökben a rosszul szervezett, túlbiztosított, túlságosan merevvé váló adminisztráció. A bürokrácia elleni harc eredményei mégis soványak.

Ennek alighanem az az egyik fő oka, hogy az egészséges mértékű józan ügyintézésre szükség van. A bizonylatok, a bizonylati fegyelem, a nyilvántartások, kimutatások, a könyvelés, a számbavétel nélkül egyszerűen lehetetlen az államigazgatás és a gazdaság magas fokú megszervezése. Az állampolgárok ügyeit csakis a „nyilvántartás” képes „fejben” tartani. Nincs annyi előadó, amennyi helyettesíthetné az iktatószámos irattárat, vagy képes

A testesek csinosságáért

IJ ogy mibe került az nekem “ eddig is! Hogy tudniillik hosszú ideje nem voltam képes rám való konfekciós öltönyt vásárolni. Kétszer-háromszor közbevető megoldással próbálkoztam. Miután egyformán szívemhez nőtt két hazámban — Kecskeméten és Szolnokon — sem tudtam megfelelőt találni feleségem védőszárnyai alatt a fővárosba utaztam. Kezdtük olyan normális áruházakban, mint a Corvin, avagy a Lottó Áruház. Mondanom se kell, hogy sikertelenül. Bármily perspektívából szemléltük a felpróbált zakókat, azok biz’ úgy álltak rajtam, mint a Csáki szalmája. Vettük hát az irányt a Különleges Méretek Áruházába. A sikertelenség ott sem maradt el. Illetve adódott némi különbség: itt úgy lígtek-lógtak rólam a kabát-, s nadrágszerelvények, mintha valaki vasvillával hányta volna rám őket. Gyakorlatilag tehát ott maradtam, ahol a mádi honpolgár. Nem vettünk készruhát.

Hanem, mint már ez más családokban is szokás hasonló helyzetekben —, ha már felutaztunk Pestre, ne kótyavetyéljük feleslegesen se az útiköltséget, se a drága időt —, bevásároltunk kedves nejemnek. Hol egy huszonegyedik szoknyát a meglevő húszhoz, a huszonegyedik harisnyanadrágot az adott esztendőben már tönkrement tizenkilenc után. Ismerik nőpolgártársaim a jelszót: „Tudod, nincs egy rongyom, amit' felvegyek...” — Meg: — „És még volt képed magyar újságíró létedre azt írni, hogy a magyar nők átlagosan 5—6 harisnyanadrágot hordanak el évente ... Honnan vetted azt a harisnyaszemen- szedett lódítást?! Csodáltam, hogy

lenne bizonylati ügymenet nélkül az esetleg elkallódott, javításra beadott borotvát megtalálni, és így tovább. Mindezt aligha kell bizonygatni. Annak érdekében viszont mégiscsak kell valamit tenni, hogy az ügyvitel — bármennyire nélkülözhetetlen is — ne raboljon el mértéktelen időt.

• Sokan úgy vélik, hogy ennek érdekében meg kellene adni, el kellene ismerni az ügyvitel valódi rangját. Jelenleg ugyanis — kétségkívül — kétarcúság érvényesül az ügyvitel, az adminisztráció megítélésében. Mindenki elismeri, hogy szükséges, méghozzá — éppen a munkamegosztás, a fejlődés következtében —, növekvő, mértékben, mégis — mert a mindennapos teendők között könnyen terhessé válhat — mostoha gyermekként, majdhogynem haszontalan tevékenységnek tekintik. Rásütik az „inproduktiv munka” bélyegét, mintha valamilyen társadalomellenesség húzódna meg mögötte.

Nincs kellő társadalmi tekintélye. Jó képességű emberek ezért nem szívesen választják hivatásuknak, munkájuknak az ügyvitelt. Az „inproduktiv munkára” a fejlesztési alapokból nem szívesen költenek.

A számítógépek elsősorban nem az ügyvitel, hanem a termelésirányítás hatásfokának javításáért kerültek a vállalatokhoz. A számítógépek kihasználása épp azért olyan alacsony, mert az ügyvitel, ami egy-egy ilyen gépet körülvesz és megelőz, a legtöbb helyen „kisipari” szinten áll” képtelen megfelelően foglalkoztatni a magas szintű technikát, illetve fogadni, feldolgozni azt, amit ez a technika produkál.

Furcsa helyzet: látjuk, hogy a korszerű társadalom és a gazdaság nem nélkülözheti a megfelelő ügyvitelt, mégis, mivel az adminisztrációt lebecsülik (a bürokrácia elleni harc jegyében) az ügymenet nem emelkedhet, vagy csak igen lassan arra a technikai és szervezettségi színvonalra, amelyen a szükségleteknek megfelelne. Mindenekelőtt tehát az adminisztráció rangját, anyagi megbecsülését kellene helyreállítani ahhoz, hogy mindenütt a megfelelő, ésszerű, józan ügyvitel alakuljon ki. Szójátékkal: az ügykezelés támogatásával lehetne a legjobban harcolni a bürokrácia ellen. Az ügyvitel magasszintű gépesítésével, korszerű szervezésével, magas képzettségű ügyviteli szakemberek oktatásával és alkalmazásával.

• így rögtön kitűnne, mennyire nem „improduktív” tevékenység a gazdasági, társadalmi folyamatokban az ügyvitel. Ma sokszor időt rabol, holott a gyors, pontos, szakszerű és ésszerű gépesített ügyvitel rendteremtő erejével arra való, hogy Időt, munkát, fáradságot takarítson meg — mindenki számára.

Gerencsér Ferenc

cikked megjelenése után nem lincseltek meg a nők. Pláne, hogy engem állítottál oda példaképül, mint aki tartom magam az általad reklámozott átlaghoz. Anélkül, hogy engem megkérdeztél volna!... Megveszem a huszonegyediket. A rajtam levő is pókhálósodig"

Nos, elképzelhetik, hogy ilyen szorongatott helyzetben mindenbe belementem. Költsük az öltönyömre szánt pénzt olyan női holmikra, amilyeneknek nem bír ellenállni nőm.

Pénzünk ekképp más csatornában úszván el, kezdhettük újra a kuporgatást, hogy majd egykoron méretes szabóságnál, általunk vett, azaz hozott anyagból csináltassunk nekem is ruhát. Így van ez bizony régóta, s ugye, megértik, miért került eddig nekem sokba minden új öltöny-beruház• kodás.

V'zidáig. Mert ebben az év- ‘-J ben megszűnik a nyomor, testes férfitársaim. Hála életszínvonalunk emelkedésének, aminek folyományaként — úgy látszik — divatirányító szakembereink is megtestesedtek, nagy változás előestéjéhez érkeztünk. Bár ők szerényen azt hangoztatják, hogy országos felmérés derítette ki, tudjuk — a maguk háza... akarom mondani pocakja tájáról indultak neki a vállalkozásnak. Saját bőrükön, illetve köbtartalmukon tapasztalták, hogy sok olyan testalkatú egyén van, aki a meglevő mérettáblázat alapján nem talál magának megfelelő ruhát. Ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a férfiaknál három telt és négy erős, a nőknél pedig hét telt mérettel kibővítsék a mérettáblázatot.

Feltehetőleg ugyancsak szubjektív érdekük is diktálta, hogy az árnyalatokra is legyen gondjuk. Ezért valamennyi új méreten belül még egy harmadik szám szerint is változnak a ruhák: ez a férfiaknál a derékbőség, nőknél pedig a csípő kerülete.

Ezután nem lesz más hátra, mint hogy minden testes férfi- férfitársam, nemkülönben jó húsban leledző honleány-, vagy honasszonytársam három számot vés jól az agyába. Ezek pedig magasságuk, mellbőségük és derék-, illetve csipőbőségüknek a méretei.

Megnyugodhatunk. Az új mérettáblázat hitelessége vitán felüli. Az erre vonatkozó szabványt az illetékes minisztériumok szakemberei a múlt héten hagyták jóvá. Ruházati börzén már be is mutatták az új méretek alapján készült ruhákat, s mind a nőt ruhákból, mind a férfi öltönyökből jelentős mennyiségűt rendelt máris a keresekdelem. Ez év második felétől már kaphatók is lesznek a testesekre szabott ruhák.

XT agy kő esik le ezzel az ér- dekeltek szívéről, egyben visszatér önbizalmuk is. Rájönnek, hogy kiterebélyesedésük óta nem is annyira testecskéjük natúr formája miatt csökkent vonzerejük a nők iránt, hanem elsősorban a róluk elszabott konfekciós öltönyök rontották le szek- szepiljüket. Hasonformán történt ez a hölgyek esetében is. Végre — a konfekciódivat igyekszik utolérni a közmondás elfeledett igazát, hogy tudniillik: ruha teszi az embert.

Tóth István