Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

1971. február ll. • PETŐFI NÉPE • 8 Filmnapok Jánoshalmától Izsákig • Jelenet a Filnnapok falun rendezvénysorozat eseményeit záró be­mutatóból, a Jókai Mór regénye alapján készült Fekete gyémántok című filmből. így étnek a mátkái pajtások Jánoshalmán kezdődött el és Izsákon fejeződött be a Filmna­pok falun Bács-Kiskun megyei rendezvénysorozata. Az első be­mutatott alkotás Ranódy László nagy sikerű, Árvácska című film­je volt, a programot záró vetíté­sen pedig a magyar filmgyártás egyik legfrissebb termése, Várko- nyi Zoltán Fekete gyémántok cí­mű kétrészes műve szerepelt. Mindkét műsort nyilvános vita követte. Az ankétokon az alko­tók és a közönség találkozott egymással, hogy gondolatokat cseréljen. □ □ □ Három nagyszabású rendez­vény, tizenöt régebbi és újabb magyar film vetítése összesen harminc előadásban és több mint ötezer látogató — ez a Filmna­pok falun programsorozatának számszerű eredménye. A magyar filmek megyei láto­gatottsága az utóbbi években alig haladta meg a 49 százalé­kot. A jól előkészített propagan­da- és szervezőmunka következ­tében ez az arány február 2 és 10 között megduplázódott. A siker azt tanúsítja; nem veszett kárba az a többletenergia, amit a filmforgalmazás, a moziüzemi vállalat szakemberei a rendez­vénysorozat előkészítésébe és megszervezésébe fektettek. Hogy a mozikban jegyet váltók miért csak most, és miért nem akkor nézték meg a műveket, amikor azok, évekkel ezelőtt, műsoron voltak — ezen lehet elmélkedni. Egyet azonban világosan jelez a Filmnapok falun vetítései iránt megmutatkozott érdeklődés: nem óhatatlanul és nem csupán a fil­mesek a hibásak abban, hogy az utóbbi években egy kissé eltávo­lodtak egymástól a nézők és az alkotók. □ □ □ A filmesek és a közönség há­rom alkalommal találkozott egy­mással, s a vetítéseket követően mindenütt hangulatos és tartal­mas eszmecsere alakult ki. Já­noshalmán a valóság és a film kapcsolatáról esett a legtöbb szó, a megjelent termelőszövetkezeti tagokat és mezőgazdasági mun­kásokat az Árvácska készítésének titkai érdekelték. Lakiteleken súlyosabb gondo­latok is felvetődtek: a felszólalók a falvak lakóinak mai életét tükröző műveket hiányolták. A4 ott vetített Húsz óra című film ..folytatásának" szükségességéről beszéltek. Azt is megfogalmaz­ták, hogy véleményük szerint a mezőgazdaság legnagyobb problé­mája ma az utánpótlás kérdése, azaz hiányzik a fiatalság a föl­dekről. A háromórás beszélgetés han­gulatának jellemzéséül hadd idéz­zünk egy másik, régi filmvitára való emlékezést és tanulságot — Avar Istvántól. ,,A Pókhálóban egy tsz-elnö- köt játszottam... A film tetszett az embereknek, őszintének tar­tották. De hevesen tiltakoztak; miért nem fejezték ba a filmet, miért nem dőlt el az elnök sor­sa... Én akkor azt mondtam, nyilván szándékos az eldöntet- lenség, hiszen a termelőszövetke­zetek helyzete, egyáltalán, az egész nagyüzemi gazdálkodás mozgásban van. Fejlődhet, ala­kulhat, sem így. sem úgy nem szabad lezárni a társadalmi prob­lémát boncolgató történeteket... Véleményem szerint minden an­két, ami az alkotók és a nézők véleménycseréjét adja. hasznos. Elsősorban az alkotó számára az. Mert a nézők őszinte lélekkel fo­gadják az alkotás üzenetét. És az ő véleményük alapján eldönt­heti az író, rendező, hogy he- lvesen, jó úton járt-e? Ugyanez érvényes a színészi munkára is. Nincs mindig igazuk a felszóla­lóknak, de minden esetben ész­revették valamit, ami elgondol­kodtató ...” □ □ □ A rendezvénysorozat utolsó be­mutatója a Fekete gyémántok című film volt. Közönségsikere — ezt valamennyi Jóikai-regényből készült mű tanúsítja — nem két­séges. A Filmnapok falun vetí­tésének látogatói adatai ugyan­akkor azt is bizonyítják, hogy akadt nézője a „nehezebb” mű­veknek; a Sodrásban, Szakadék, a Tízezer nap, és a többi filmnek is. Hogy miért?... Mert a for­galmazók egy kissé felkavarták a falusi filmterjesztés állóvizét — a nézők tudatában és a min­dennapi gyakorlatban is. A négy megyében megrende­zett vetítéssorozat hasznosságát nem kell külön bizonygatni; sok új hívet nyert magának a magyar filmművészet. Az alko­tó—közönség találkozók minden bizonnyá] egyengették a művek megértését. Az ankétokon szer­zett közvetlen élmények pedig valószínűen a filmek valóság­érzékenységére hatottak kedvező­en. Pavlovits Miklós A népművészet százezer emléke Csehszlovákia legnagyobb et­nográfiai gyűjteménye a prágai Smichov-kerületben, az egykori Kinsky-palotában elhelyezett Prágai Népművészeti Múzeumban található. A palota két épületé­ben több mint száztízezer tárgy őrzi az ország népművészetének emlékeit. Az állandó kiállítás mellett az egyik nagyteremben időszakos kiállításokat rendeznek. A múzeumban könyvtár és ku­tatóhelyiségek is vannak. Az állandó kiállításon a nép­viseletek, festett parasztbútorok, edények, kézimunkák, mezőgaz­dasági eszközök, a népszokásokat ismertető képek, rajzok várják a látogatókat. Különösen szépek a tarka, hímzett, slingelt, virág­díszes ruhák, amelyek az ország különböző tájairól származnak. A népszokásokat bemutató te­remben látható egyebek között Morana, az ősi télbúcsúztató-ta- vaszköszöntő szalmabábuja. Ezt a gazdag anyagot szorgos, hosszú ideig tartó kutatómunká­val sikerült összegyűjteni. Elő­fordul, hogy csaknem elfeledett népszokások, kézműves mestersé­gek élednek újjá a gyűjtőkörutak eredményeként. így történt ez a nyugat-csehországi kanavász-szö- vés eszközeinek, művelőinek ku­tatása során is: Postrekov falu­ban újra elkezdték ezt az ősi háziipari munkát. Az összegyűj­tött népi eszközök, művészi for­mák viszont gyakran ihletik meg a művészeket is; keramikusokat, fafaragókat, textiltervezőket. (BUDAPRESS—PRAGOPRESS) A kecskeméti járás egyik leg­szebb tanyai iskolája a matkói, ahol a 3153 számú Katona Jó­zsef úttörőcsapat tagjai százti­zenegyen — élnek, tanulnak. A csapatvezető Horváth Ma­riann jelenlétében hat úttörő tá­jékoztat bennünket a náluk folyó munkáról: Tossi Éva, az úttörő- tanács titkára és helyettese Sza­bó Edit; a KISZ-összekötö Ko­vács Rozika, a dekorácis munka- bizottság részéről Tóth Ildikó, a vöröskeresztes munkabizottság irányítója Kulman Erzsi és a kis­dobosrajok úttörővezetője Diny- nyés Marika. — Nyolcadik éve vagyunk a csapat tagjai, — kezdik az emlé­kezést. Itt lettünk kisdobosok, később úttörők. Sok élményün­ket alig tudjuk naplóinkba je­gyezni. — Az emlékezetes élményekről beszéljetek! Emlékezetesek a táborozá­sok: Szilvásvárad, Nógrádverő- ce, Bugac. A matkói úttörők kö­ziül sokan jártak már Üjbö- gön az őrsvezetőképző táborban, Zánkán jutalomüdülésen illetve úttörőtanácstitkár-képzőn. Egy­szerre jut eszükbe hatodikos tár­suk, Virág Éva neve, aki éppen most van Zánkán, de már hama­rosan várják haza. A soron következő esemény a farsangi mulatság lesz. A közeli Petőfi Tsz fiataljaival együtt ren­dezik, abban reménykednek, hogy úgy mint eddig most is megkapják a szövetkezet közpon­ti irodájában levő nagytermet, ismét köszónthetik egyik társu­kat, Karnevál hercegeként... A szövetkezet nevét kimondva ismét egymástól veszik el a szót: mennyit jelent nekik az ottdol- gozók, a vezetők, a fiatalok tá­mogatása, jelenléte. Legutóbb kürtöt és dobot kaptak aján­dékba egy csomó társasjáték kí­séretében. Emlékeznek a Télapó­ünnepre, amiikor Tóth Józsefné, a szövetkezet nőtanácsának ve­zetője személyesen eljött, együtt ünnepelt velük. Arra, hogy a játszótér építésénél mennyit dol­goztak értük! Kirándulásaik sem valósultak volna meg olyan könnyen, ha a szövetkezet nem küld autóbuszt. Kapcsolatuk a tsz KISZ-alapszervezetével is na­gyon jó. Az elmúlt esztendőben az út­törőszobába térképet készítettek, szűkebb hazájukat rajzolták le. Segítségül Magyar Laci bácsit hívták, akit valamennyien jól ismertek, hiszen nyugdíjbavonu­lásáig ő volt a szövetkezet párt- titkára. A térkép nagyszerűen sikerült, az úttörőszobájukban helyezték el. Az elmúlt hetek­ben új székeket vásároltak. Tá­mogatja munkájukat a Kiskun­sági Erdőgazdaság közeli telep­helye és a Fémmunkás kecske­méti gyáregységének egyik KISZ- alapszervezete. Legutóbb a MA- LÉV-től kaptak 10 ezer forint értékű sportfelszerelést. Eddig az emlékezés, a terve­zés. Az úttörő legfőbb köteles­sége a tanulás. Mit tesznek a gyengébb tanulókért Matkón? Sokat! Az elmúlt hónapok so­rún tanulmányi munkabizottsá­got alakítottak, Fábián Arankát választották meg vezetőnek. Aranka minden pénteken felke­resi a rajvezetőket, megkérdezi, ki szerepelt jól, ki gyengén. Szombaton a nagyszünetben ke­rül sor az eredmények ismerte­tésére. Három csoportot jelölnek meg: Akikre büszkék vagyunk; Fejlődött, Képességeitől elmaradt. Teljes csend van, amikor szom­batonként a hirdetésre sor ke­rül. És bizony nagy szégyen a harmadik csoportba kerülni! Könnyen megeshet, hogy a raj — folyamatos hanyagság láttán — beírja a mulasztó nevét az őrsi naplóba, sőt úgy is hatá­rozhat, hogy elveszi nyakkendő­jét! Örsi foglalkozások után a tanulópárok együtt tanulnak, vagy csoportosan elmennek egy­máshoz. A tanév elején bevezetett szi­gorú ellenőrzés meghozta az eredményt: mindössze hárman buktak meg! Ez sok esztendőre visszamenően nagyon jó arány. De a nyolcadikosok ezzel egy cseppet sem elégedettek: három társukat félév óta fokozott fi­gyelemmel ellenőrzik, szükség szerint foglalkoznak velük. Te­szik ezt abból a meggondolás­ból is, hogy ők a jelenlegi nyol­cadikosok, tizenketten vannak. Valamennyien továbbtanulnak, és valamennyien vissza szeretné­nek járni a csapathoz! Beszélnek a lányok a csapat három szakköréről, a tavaly ala­kult néptáncszakkörről, amelyet Romhányi tanárnő vezet. az énekkarról, amelnyek élén Szabó Sándorné áll és a Henkei Gyu­la vezette sportszakkörről! Fel­lépéseikről esik szó, arról, meny­nyi érdekes eseményen vehettek részt már eddig is. Selmeci Katalin KÖNYVES­POLC Tanuljunk tanulni AMÍG MUSZÁJ, addig senki sem szerel tanulni. A tanulást a fiatalok nagy része szükséges rossz­nak tartja, holott érdekfeszítő, izgalmas is lehetne, ha ... Aki az előbbi mondat folytatására kíváncsi, okvetlenül vegye kézbe a Gondolat^Kiadó hasznos kis kötetét. A címe: Megtanulok tanulni. Szerzője: Walter F. Kugemann, maga is mindössze 22 esz­tendős volt, amikor megírta, tehát nem a bölcses­ség szédítő magaslatairól intéz szózatot'ifjú olva­sóihoz, hanem közérthető, gyakorlati tanácsokat ad arra, hogyan lehet kevesebb erőfeszítéssel eredmé­nyesebben, tehát szívesebben tanulni. Ahogy előszavában is ígéri, könyve nem csoda­szer tanulás ellen, nem vádirat a tanulásra buzdító szülök ellen, de nem átkozza ki a tanulásra nem kapható gyerekeket sem. Egyszerűen elmondja a diákoknak — mintha beszélgetne velük — amit a tanulásról tudni érdemes. Egyebek között, hogy milyen folyamatok játszódnak le az agyban, mikor valamit megtanulunk, megjegyzünk, vagy elfelej­tünk. Mi mindent „tanulunk”, amiről nem is gon­doljuk, hogy az is tanulás. Hogyan lehet és kell megszervezni a különböző tantárgyak otthoni tanu­lását. Mit kell tenni vizsga előtt, közben és után. Mikor érdemes és mikor esztelenség otthagyni az iskolát és így tovább. Mindezt olyan szórakoztató, élvezetes módon közli, hogy a könyv elolvasása után feltehetően azok is kedvet kapnak a tanulás­hoz, akik már kinőttek az iskolapadból. HA EZ ÍGY VAN, akkor mindjárt a tanulni vágyók figyelmébe ajánlanám a Gondolat egy má­sik újdonságát. A kohyv írója — Spinar professzor — és Zdenek Burian, az ősvilági életképek ihletett festőművésze, évmilliókkal ezelőtti tájakra kalau­zol vissza az Élet az ember előtt című kötetben. A színes festmények megjelenítik a Föld őskorát, amikor még nem volt élet bolygónkon és tomboló viharok kavarták az ősóceánok vizét. Ezt köve­tően megismerkedünk az élet kialakulásának első nyomaival, az élővilág legmeglepőbb fejezeteivel. Láthatunk háznagyságú őshüllőket és ellenségei­ket, a Tyrannoszauruszokat, minden idők legna­gyobb és legveszedelmesebb szárazföldi ragadozóit. Nyomon követhetjük az emlősök kialakulását, elő­deink küzdelmes életét, s mindezt nemcsak leírva, hanem kifejező, színes festményeken megelevenít­ve. Vajon hányán tudjuk pontosan magunk elé képzelni, hogy milyen volt bolygónk mondjuk a prekambriumi, a paleozoikumi, vagy a mezozoikumi időkben? A tudományos elnevezések azonban ne ré­mítsenek el senkit. Az olvasó, aki fellapozza ezt a legizgalmasabb olvasmánnyal vetekedő értékes, ■ és szép kötetet. Földünk múltjáról, az emberiség kialakulásáról alkothat érdekfeszítő, hiteles és is­meretgazdagító képet. AMENNYIBEN ez a könyv felébreszti a tudomá­nyos kíváncsiságot, máris felhívom a figyelmet, a legfrissebb kiadású Gondolat Zsebkönyvekre. Burchard Brentjes Vadállatból háziállat című könyvéből megtudhatjuk, hogy az ember ho­gyan „találta fel” a háziállatokat? Mikor lettek az elfogott vadállatokból valódi háziállatok és mik tu­lajdonképpen a háziállatok? Jándy Klára Füstköd a város felett című köteté­ben napjaink egyik legégetőbb gondjárol, a levegő szennyezettségéről rajzol hiteles „kórképet”. Meg­ismerteti az olvasót az ipari forradalom kezdeté­vel és következményeivel. Részletesen beszámol az első tünetekről, a levegőbe került szennyező anya­gok környezetpusztító hatásáról, a vizsgálati mód­szerekről, a nagyvárosok jellegzetes klímájáról és végül arra keres választ, hogy milyen megoldások­kal vethetnénk gátat az egész emberiség jövőjét fe­nyegető veszélynek? 'A KOMOLY TÉMÁK UTÁN kellemes kikapcso­lódás, de nem haszontalan időtöltés, Fehér Klára hazai útibeszámolója, a Vakáció Magyarországon. Mindazok, akik már sokfelé jártak a nagyvilágban, de még nem élték át az itthoni tájak megismeré­sének nagy kalandját, most bizonyára kedvet kap­nak ehhez is. Megfogadják az írónő szíves taná­csát: a könyv elolvasása után felkerekednek és el­indulnak felfedezni hazánk gyönyörű tájait. V. Zs. 9. Kati besétált és körülnézett. Nem nagyon. Nagyon nem is lett volna érdemes. Spártai egysze­rűséggel berendezett helyiség, egy ómódi szekrény, két rokkant rekamié, egy konyhaasztal, pár tonettszék, gyalult deszkákból összeácsolt, mennyezetig érő, tes­tetlen könyvespolc, dugig telve. És szemmel láthatóan a rendsze­res évi takarításra még nem ke­rült sor az idén. — Hát nem az a kimondott Hilton — állapította meg a lány, de semmi bántó nem volt a hangjában. Pók-karjával Guszt Róbert si­etve lesöpört pár könyvet egy székről, hogy látogatója leülhes­sen. — Tudod, sokba került az öregnek a taníttatásom. Meg a bort sem mérik ingyen mifelénk. Én meg csak két éve keresek va­lamit. De jövőre új bútort ve­szünk, és ki is lesz festve... Bocsáss meg egy percre, kime­gyek a konyhába, fölteszek egy kávét. Oda ne gyere ki, oda csak nagyon erős idegzetűek tehetik be a lábukat. Addig is foglalj helyet. Hány cukorral szereted? Ez a kérdés már a konyhából érkezett. — Fele kávé, fele cukor — ki­áltotta Kati —, de hol vannak a zümbik? Látom a ketreceket a szekrény tetején, de azok üre­sek, nyitva az ajtajuk. Már jött is a válasz a légtéren át: — Akkor az ablakpárkányon lesznek, ott szeretnek üldpgélni, oda süt a Nap. Kosaras Kati izgatottan sietett az ablak felé, egészen elámult. — Micsoda? Ezek lennének azok a szuperlények?! A cso­dacsirkék?! Hisz ezek csak el­fuserált verebek! Guszt Róbert megjelent a kü­szöbön, egyik kezében kávéscsé­sze, a másikban kockás törlő­ruha. — Nana! Ne sértegesd a züm- biket, lehet, hogy megértik. Any- nyiban igazad van, hogy a zümbi hasonlít a Passerhez, a veréb­hez. Mármint a házi verébhez. Körülbelül akkora, az ő fejte­tője. hasaalja is hamuszürke, az ő tollainak a szegélye is rozsda­vörösbe hajlik, neki szintén fe­kete a begye. Tényleg a Passeri­formes, a verébalakúak külsejé­re üt, bár semmi köze hozzájuk. Egyáltalán nem tartozik a plo- ceidák családjába, inkább törpe gém. Menj egészen oda, nézd meg őket közelebbről. Nem fél­nek. nem repülnek el, vonzód­nak az emberhez, szeretik. Mint a kutyák, a delfinek, a pingvi­nek. Rögtön meglátod, hogy mekkora a differencia! És két óriás-lépéssel már új­ra kint volt a konyhában. A lány az ablakhoz lépett, ki­csit kihajolt. Tíz szürke kis tollcsomó, tíz zümbi nézett vele madárszemet. Mozdulatlanul állva, kissé félre­fordított fejjel, kíváncsian vizs­gálva az ismeretlent. Kíváncsi­an, és valahogy — barátságosan. Nem kellett ahhoz természet- tudósnak lenni, hogy az ember így közelről azonnal megállapít­hassa — ezek valóban nem ve­rebek. Először is: más a fejük foimája, keskeny, hosszúkás, a csőrük is hosszabb, vékonyabb. Az ő szürkeségük selymes, a fe­keteségük bársonyos. És hosszabb a lábuk is... Most az egyik el­indult a lány felé a fölpattogzott pléh esőlemezen. Kényesen lép­delt, nem ugrált páros lábbal, mint a veréb ... És a törzse sem olyan golyószerű, könnyedébb, kecsesebb, nyúlánk... És a tol­lazata is mindenütt azért egy kicsit világosabb árnyalatú. Kati a fényképezőgépe után nyúlt, de a mozdulata abbama­radt. Odament az ajtóhoz, átszólt az előszobán át a konyhába: — Mondd, Robi; mit tudnak ezek a te madaraid? Mitől olyan extra-hasznosak? Aranyosak, jó­pofák, nem vitás, de én nem né­zek ki belőlük sokat. Kicsik, szürkék, mi rendkívülit tudhat­nak? Szépen énekelnek? Guszt Róbert újra megjelent a küszöbön, de immár tálcával a kezében, a tálcán két gőzöl­gő csésze, cukortartó, kiskanalak. — Kérdezd meg tőlük. — Ne butáskodj. Én itt most dolgozom, nem szórakozom. Szó­val, miért olyan csodalények ezek, mint a gascognei legé­nyek? Mert azok legalább gém­lábú sasok voltak. De ezek, le­het, hogy gémlábúak, de hogy nem sasok, az ziher. A fiatal tudós óvatosan letette a tálcát az asztalra. — Én komolyan Vnondtam, hogy megfelelnek a kérdésedre ők maguk. Csak az a fontos, hogy írásban érdeklődj. A lány csak nézett rá, ahogy a csészéket, kanalakat rakosgat­ta, bolond ez?! — Vedd elő a noteszodat — folytatta a fiú —, írd föl a kér­désedet, tépd ki a lapot, tedd az ablakpárkányra. Örült, nem vitás, ez a srác komplett őrült! Akkor pedig nem szabad neki ellentmondani, tenni kell, amit ajánl! Kapkodva, gyorsan elővette jegyzőfüzetét, felfirkantotta a kérdést, kitépte a lapot, letette az ablakpárkány szélére. És attól, ami bekövetkezett, földbe gyökerezett a lába! Szempillantás alatt mintha mini-tornádó, tájfun, ciklon tá­madt volna a pár tenyérnyi te­rületen! Rozsdabarna-szürke for­gószél. Mint tíz Szent György-lovag egyetlen sárkányra, úgy csaptak le a kongói zümbik a cédulára. Száz éles kis karom tépte, tíz tűhegyes csőr szurkálta, húsz kis szárny verte a szerencsétlen no­teszlapot. Valóságos eksztázisban ölték-gyilkolták áldozatukat a harcias támadók. Egykettőre már csak fecnik, foszlányok maradtak a papírda­rabból. És a következő pillanatban már ott állt moccanatlan az öt pár zümbi ismét a párkány szé­lén, mintha mi sem történt volna. Mozdulatlanul állt helyén Ko­saras Kati is, tágranyílt szem­mel, megdöbbenve. — Mi... mi volt ez?! — szó­lalt meg végre. — Mitől vadul­tak meg ezek?! (Folytatjuk.) Megbeszélés a rajnapló felett. (Méhes! Éva felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom