Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

1977. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Csapajev A legendák, mondák, népme- ** sék hőseinek általában nincsenek életrajzi adatatai, Erős János, Fanyűvő és társaik szüle­tésnapját, életének hiteles epi­zódjait nem jegyzi a történelem. Századunk legendahöseivel már valahogy más a helyzet, tetteiket immár nem csupán a népi kép­zelet, de a historikusok tolla is feljegyezte, s nem annyira a nép ajkán, mint inkább a kialakuló tömegközlési eszközök útján ter­jedt hírük. A hős vitéz, akinek neve jo­galommá vált immár majd hat évtizede Vaszilij Ivanovics Csa­pajev, a polgárháború vörös pa­raszt-tábornoka. Most lenne 90 éves. Életrajza nem dúskál gaz­dag fordulatokban, a cári Orosz­ország elnyomorított sorsú pa­rasztjainak, munkásainak milliói hasonló utat jártak be, mint ő. A különbség talán az, hogy Csa­pajev közönségesen is heroikus sorsa, nagyszerű, s egyben egy­szerű figurája krónikásra talált harcostárs». Dmitri j Furmanov személyében, aki könyvet írt róla. Szigorúan tárgyilagos tollal raj­zolta meg az igazságkereső pa­rasztot, akiben egyesült a kato­nai zsenialitás, az ösztönös szóno­ki tehetség az akkori orosz föld­művesre jellemző gyanakvással, babonasággal, sőt időnként még a nagyotmondással is. Furmanov, akit komisszárként állítottak a partizánból lett parancsnok mel­lé, a tudatos, művelt kommunis­ta szemével tekintett hősére, s dokumentumregényében így al­kotott róla hitelesen meggyőző figurát. /gyermekkoromra alig emlék- szem — mesélte életét Csapajev —, de hát mire is em­lékezzem. Elértem kilencedik évemet, odaadtak béresnek, egész életemet idegen emberek szolgá­latában töltöttem .. . Tanultam a boltosságot, tudni kell ám ott lop­ni, de ez sehogy sem ment, a csalás sehogy sem ment össze a természetemmel... Azért vagyok én most ennyire dühös a kupe- cekre, mert keresztüllátok a nya­valyásokon; ebben már én Lenin­nél is jobb szocialista leszek, mert valamennyi kupecet gya­korlatból ismerem, és biztosan határozottan állítom, hogy ezek­től a bitangoktól cl kell mindent venni, fel kell osztani mindenü­ket, amijük van.” A boltossegéd- böl kintornás lett. majd ismét földműves, s aztán katona. A vi­lágháborúban vitézségéért négy alkalommal kapta meg a György- keresztet, de igazságszeretete', becsületessége miatt sokra nem vihette a cári ármádiában. Ol­vasni is a lövészárokban tanult meg, s a könyvek, a betű világa új tereket tárt ki előtte. „Olvas­tam én Csurkin atamánról, Ra- zinról, Jemelka Pugacsovról (pa- rarztlázadások vezérei Oroszor­szágban. A szerk.) Jermákról, szereztem egy könyvet Hannibál­ról, aztán az olasz Garibaldiról, de még magáról Napóleonról is. Tudja, az olyan embereket sze­retem legjobban, akik jól tud­nak hadakozni, s ha kell, magu­kat sem sajnálják.” 1/égül úgy, mint a paraszt­' katonák tízezrei 1917-ben Csapajev eljutott a bolsevikek­hez, belépett a kommunista párt­ba. Osztagokat szervezett, csa­patai ham,arosan dandárrá nőt­tek. Harcolt a Csehszlovák Légió, a fehérkozákok, s Kolcsak admi­rális csapatai ellen — mindig a vöröskatonák előtt járva, kivont kúrájával mutatva a támadás irányát harcosainak, úgy, ahogy a róla készült film képeiről em­lékszünk nagybajusza figurájá­ra... Hőstetteiért 1919 júliusá­ban megkapta a fiatal szovjet állam legnagyobb kitüntetését, a Vörös Zászló endet. A Csapajev-legenda kialakulá­sáról így írt a hős tetteinek kró­nikása, a komisszár: „Ha az ember elgondolkozik azon, va­jon volt-e Csapajevnek valami­lyen különleges, „emberfeletti” tulajdonsága, amely dicsőséget szerzett volna neki, hamar rá­jön, hogy valójában hétköznapi ember volt, akiből nem egy ér­tékes tulajdonság teljesen hiány­zott. Meglevő jótulajdonságai azonban frissek és határozottak voltak... Csapajev nagy hírne­vét nem annyira hőstetteinek, mint inkább az őt körülvevő em­berek csodálatának köszönheti. Ezzel egyáltalában nem akarjuk csökkenteni Csapajev szerepét a polgárháborúban. Mégsem árt megjegy ezni, hogy a hősök ne Ve korul mindig több a legenda, mint a történelmi valóság. ... So­kan voltak nála bátrabbak, sőt okosabbak és tehetségesebbek a csapategységek irányításában, voltak politikailag is öntudato- sabbak, de ezeknek a nevét már réges-rég elefelejtették. jA z ö neve viszont él és még sokáig élni fog a nép aj­kán, mert tősgyökeres fia volt osztályának, és bámulatosan egyesítette magában mindazt, ami társai jellemében szétszórtan je­lentkezett. (KS) Kiállítások, író-olvasó találkozók a mezőgazdasági könyvek hónapjában • A Katona József nevél viselő könyvesbolt vonzó szakkönyvkirakata. Huszadszor- ra kezdődött meg a mező- gazdasági könyvhónap a múlt héten. Er­re az alkalom­ra több mint negyven mű­vet jelentettek meg a kiadók, körülbelül hat­százezer pél­dányban. A gazdag válasz­tékot külön ki­rakatok, mező- gazdasági szak- könyv-kiállí- tások tárják a közönség elé. A tájékozódást szakelőadások, ankétok, író­olvasó talál­kozók, film­vetítések se­gítik elő. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat kecskeméti Ka­tona József könyvesboltja tegnao szakkönyv-kiállítással és vásárral kezdte meg figyelemfel­hívó rendezvényei sorát a vá­rosföldi Petőfi Tsz-ben. Hasonló programra készülnek a kecskeméti Törekvés Tsz-ben, majd a jövő héten a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezetben. Február 18- án Tiszakécskén, a Béke és Sza­badság Tsz-ben jelennek meg, majd 25-én a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz-ben tart előadást a nagy­üzemi szarvasmarha-tenyésztésről Horn Artúr, akinek a szerkeszté­sében most jelent meg az Állat- tenyésztés című háromkötetes mű. A részben agrár-szakembereket tömörítő Tudomány és Technika Házába egész hónapra beköltöz­tek a terjesztők. A Megyei Mű­velődési Központban pedig film­vetítésekkel kötik egybe a bemu­tatót. Az állami gazdasági köz­pontok közül Nyárlőrincen és Helvécián szerveznek kiállítást. A kecskeméti Jókai könyves­bolt a kertészeti főiskolai karra és a városi tanács költségvetési üze­mébe viszi el a kínálatot. Kalo­csán kiállítással és vásárral kö­tik össze a kertbarátok körének összejövetelét a Fegyveres Erők Klubjában, a városi könyvtár kü­lön rendezvényről gondoskodik február 28-án. A hartai Lenin Tsz-ben pedig a tájegység életé­ben olyannyira fontos paprika- termesztésről és -nemesítésről lesz szó a tervezett szakíró-olvasó ta­lálkozón. Baján, az Augusztus 20 Tsz-be várják Pirk Ambrust, az Ötletek a kert berendezéséhez cí­mű könyv szerzőjét, aki köteté­ben sok jó hazai és külföldi pél­dával hívja fel az érdeklődők fi­gyelmét a kerti utak, lépcsők, támfalak és kapuk építésére. Ezenkívül az állami gazdaságban és a József Attila Művelődési Központban népszerűsítik az új­donságokat. Összeállította kísérő programját a mezőgazdasági könyvhónapra a szövetkezeti könyvterjesztő háló­zat is. Az Univer Szövetkezet kecskeméti boltjában örömmel nyugtázták, hogy az előző évek­től eltérően most végre idejében megérkeztek a megrendelt mű­vek. Így alkalmuk volt a megye­székhely környékén szorgoskodó mintegy hetven bizományosukat az igényeknek megfelelően ellát­ni. A falusi könyvterjesztők első­sorban annak örülnek ez alka­lommal, hogy a kiadó jóvoltából az eddiginél több alapismereteket nyújtó, népszerű kötetet juttat­hatnak el a falusi és tanyai'ol­vasókhoz. Különösen nagy érdek­lődés mutatkozott meg már az első napokban az „Idejében szó­lunk, 52 hét munkája a kert­ben” című kiadvány iránt, A bolt több alkalmi árusítást is szervez, kiállítással egybeköt­ve. Sor kerül ilyenre többek kö­zött a napokban a kecskeméti mezőgazdasági áruházban és a MESZÖV-székházban. A szövet­kezeti könyvesbolt munkatársai az előzetes jelekből kiindulva pr- ra számítanak, hogy az idei me­zőgazdasági könyvhónap forgal­ma magasan túlhaladja majd az előző évekét. Zárszámadás a bajai Augusztus 20 Tsz-ben A múlt évi kedvezőtlen időjá­rás ellenére is jó gazdasági ered­ményeket ért el a bajai Augusz­tus 20 Termelőszövetkezet tag­sága. Hat százalékkal növelték nyereségüket, termelési eredmé­nyük pedig 23,3 százalékkal múl­ta felül az 1975. évit. Árbevételi tervüket 25 százalékkal túltelje­sítették. Minderről Lusztig Ottó tsz-elnök szólt a szombati zár­számadó közgyűlésen, amelyen részt vett dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és Papp György, a bajai városi párt- bizottság első titkára. Búzából 3,6 miliő forinttal ér­tékesítettek többet, mint egy év­vel ezelőtt és első esetben ha­ladták meg a 40 mázsás hektá­ronkénti átlagtermést. A szőlő­táblákról a jégverés ellenére is 63 mázsát szüreteltek hektáron­ként, s ezt az eredményt az idén a Hoszúhegyi Állami Gazdaság technológiájának alkalmazásával már 90—100 mázsára kívánják növelni. A szövetkezet nagy se­gítséget nyújtott a város ellátá­sához. Zöldségből 1975-ben 95, tavaly 107 vagonnyit termeltek. Az idén huszonöt hektárral nö­velik a szántóföldi zöldségtermő területet, a fólia alatti termelést pedig ötezer négyzetméterrel. Az álat tenyésztési ágazatban is di­namikus a fejlődés, nőtt a szarvasmarha-állomány, a tejter­melés és a hízottsertés-kibocsá- tás. Kitűnő eredmények születtek a baromfitenyésztésben és a kel­tetőüzemben is. Jóleső érzéssel hallotta a tag­ság a kedvező termelési ered­mények felsorolása mellett azt is, hogy jövedelmük 1975-höz ké­pest mintegy öt százalékkal emelkedett. A bajai Augusztus 20 Tsz elnökének beszámolóját követően az ellenőrző és a nőbi­zottság elnöke adott számot a múlt évi munkáról. A beszámo­lók feletti vita után több tsz- tagnak és szocialista brigádnak kitüntetéseket adtak át. Űj borpalackozó épül Helvécián Csendes, kihalt a környék, de hamarosan meg­tudjuk, hogy a Helvéciái Állami Gazdaságban a téli hónapokat sem töltik tétlenül. Már hozzáláttak a szőlők metszéséhez, azokkal az új, olasz gyárt­mányú berendezésekkel, amelyek gombnyomásra egyszerűsítették ezt a nehéz műveletet. A gazdaság 6 darab pneumatikus rendszerű gépimetszőollót vá­sárolt, ebből három már dolgozik a szőlőültetvénye­ken. Az idén folytatódnak a telepítések is, 200—200 hektárral növelik a szőlő, illetve a gyümölcsösök területét. Szépen haladnak az erdősítéssel is. Eddig 1000 hektárnyi fát ültettek, az idén 450, a későbbiek során pedig 800 hektáron telepítenek nyárfa-, akác-, fűz- és fenyőerdőket. — Milyen volt a tavalyi esztendejük? — kérdem Kerekes Antal igazgatóhelyettestől. — A búza szépen termett, sajnos a tavaszi fagy­károkat mi is megsínylettük. Mindössze 18 és fél ezer mázsás szőlőtermést takarítottunk be, a gazda­ság történetében a legkevesebbet. — Az idén mit terveznek? — Most épül egy korszerű borpalackozó, 30 mil­lió forintos értékben és saját kivitelezésben. Erre azért *'olt szükség, mert a régit kinőttük. Évente 100 ezer hektoliter bort forgalmazunk, ebből 40 ezer hektoliter palackozott. Tíz éve egész esztendőben nem töltöttek üvegbe annyi bort, mint most két nap alatt. Az új üzem ugyan elég sokba kerül, de há­romszorosára növeli a jelenlegi palackozási kapaci­tást. A régi üzem gépei óránként 1200 üveget töltenek teli a kellemes aromáiú helvéciai borokkal. Az új üzem teljesítménye: 4000 palack egy óra alatt. Kor­szerű, automata gépsorai a kezelők munkáját is megkönnyítik. Ma még kézzel rakják fel az üres üvegeket a töltőgépre, a most készülő üzemrészben már minden műveletet a gép végez majd. a cso­magolásig bezáróan. A biztatóan fejlődő gazdaság új létesítményét a nyáron avatják. V. Zs. • A felvétel még a régi palackozóban készült, ami nem is olyan régen még korszerűnek számított. Eb­ből is látszik, hogy a fokozódó termelés, fokozott követelményeket is támaszt: új beruházásokban, a gépesítés színvonalában. • Részlet egy felszólalásból. — Nagyon fontosnak tartom az élenjárókkal, kitüntetett szocia­lista brigádokkal való foglalko­zást ... Ügy látom azonban, hogy néha hoszabb időre elfeledke­zünk a szorgos derékhadról, Azokról a munkástömegekröl. akik mégiscsak javaink zömöt termelik meg. A sajtó, rádió meg a tévé jobbára vagy a kiemelke­dő teljesítményt felmutatókkal foglalkozik, akik mégiscsak ke­vesebben vannak —, vagy azok­kal a dolgozókkal, akik valamit „kiemelkedően” rosszul csináltak, s akik száma — szerencsére — szintén nem sokra tehető... A két rétegszint között munkálko­dó, de a fejlődés általános mene­te szerint mindig jelentős számú dolgozó munkájáról, szívós-tisz­tes és megbízható átlagteljesít­ményeiről, már lényegesen ke­vesebbet írnak, beszélnek ... Meglepő gondolat. Olyannyira, hogy az első pillanatokban mind­járt a találat „kivédése” az ön­kéntelen reflexünk. Ilyenformán: „No, persze, lehet ebben némi igazság, de azért...” Aztán szedegetjük össze vi- szont-érveinket. Hogy azért még­iscsak az az élet rendje, hogy á kiválóak, az élharcosok legye­nek reflektorfényben. Ők érde­meljék meg, hogy mint példa­képekről többet írjanak, beszél­jenek róluk, mint a „szürke át­lagról”. (A dolgaikat „kiemelke­dően” elpuskázok „népszerűsíté­séről” most ne beszéljünk. Ők alighanem szívesen elengednék, hogy a közérdeklődés fókuszába kerüljenek — szóban vagy írás­ban.) • Majd még jobban belemele­gedünk a megállapítás viszave- résébe. Akkor talán hagyjunk fel az élenjárók, az átlagon felüli eredményeket produkálók dicsé­retével, s elsősorban azokról mondjunk, írjunk szépeket, akik becsülettel elvégzik, amit a fi­zetésükért kötelességükké tesz — a norma? Hova lesz akkor a ki- tűnőeknek joggal kijáró elisme­rés? Mi lesz a munkaversennyel,, ha nem azoknak a neveivel tölt­jük meg a népszerűség „dicső­ségtábláját”, akiknek a kezét, eszét nem az vezeti, hogy „a norma mindenekelőtt”, — hanem a nemes virtus, a jó kedvvel vál­lalt erőpróba: „Lássuk, ki a le­gény a gáton! Ki tesz többet az asztalra?” Mikor idáig jutunk heves el­lenkezésünkben, már is — kicsit restelkedve — kezdünk jobb be­látásra jutni. Hogy mégiscsak sok igazság van abban a felszó­lalásban. S nem is azt kívánja a hozzászóló — jelen esetben Pal- sovics József, a HVDSZ megyei bizottságának titkára —, hogy most már — hübele Balázs! — essünk át a ló túlsó oldalára, — és ezután csak azokról írjunk csupa jót, akik becsületesen meg­dolgoznak a keresetükért. Csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiválóakat megillető elisme­rések, a kiemelkedő teljesítmé­nyeket kísérő példás emberi tu­lajdonságok, magatartás és ügyes módszerek közlése, közkinccsé té­tele mellett — ne feledkezzünk meg a kötelességüket kitartóan, „emberemlékezet óta” rendszere­sen teljesítőkről sem. • Akik csakugyan többségben vannak, s lesznek akkor is, ha a kiválóak példája mindinkább ra­gadós lesz. Mivel a fejlődés tör­vényeinek megfelelően az egyre emelkedő átlagnívó idővel „ki­termeli” a maga újabb kiválósá­gait. Akik száma mindig keve­sebb a zömnél, a derékhadnál. A mai többség termelési pro­dukciója, az adott időszak átlaga minden bizonnyal magasabb ní­vót jelent, mint a régebbi időké. „Felhozták” erre a szintre az élenjárók; de hogy megmarad­jon a színvonal, a tisztességesen dolgozó tömegektől is függ. A jó szó kijár tehát ennek a tő-* megnek, a széles, megbízható bá­zisnak is. Ügy méltányos, úgy igazságos ezért, hogy többször foglalkozzék velük a sajtó, rádió, televízió. Ne járjon úgy ez a be­csületes átlagteljesítőkből össze­tevődő tábor, hogy hosszabb idő­kön át szinte csak mint összlét- szám jön szóba. Név szerint, mint élő, sajátos tulajdonságok­kal, képességekkel, vélemények­kel rendelkező emberekről — ír­junk az eddiginél többször derék brigádokról, egyes emberekről. • Döntő a szocialista brigádok kiváló egyéni teljesítők szerepe, húzóereje ahhoz, hogy egy-egy üzem, vallalat magas kitünteté­sek birtokosa legyen. De hogy összteljesítményükkel rukkolhas­sanak előre a legjobbak közé, ahhoz a megbízható zöm, a több­ség, a jó átlag munkája is nélkü­lözhetetlen. A derékhad derekassága is fel­tétel a feljebbjutáshoz. Tóth István KÉPERNYŐ Játék avagy tiroli nadrágban frakk helyett Nagy igyekezettel próbálkozik a tévé a karosszékben műsort fo­gyasztók megmozgatásával. Mind többen élnek az engedelemmel, s elkezdik idősebbek és fiatalok esténként az izmok megmozga­tását. Az agytekervények aktivizálá­sa könnyebb is, nehezebb is. A legtöbb műsor kisebb-nagyobb mértékben óhatatlanul „bevonja” a nézőket, indulatokat, gondola­tokat vált ki. Minél tehetsége­sebb, felkészültebb alkotó dol­goz fel egy témát, annál erősebb a vonzás, annál inkább magával ragadja a készülékek előtt ülő­ket. A játék mégiscsak másként serkenti az önálló gondolkodást. Módot ad találékonyságunk le- mérésére, ismereteink számba vételére, nemes versengésre, ha jó. A televízió különböző sorozatai közül az Egri János nevéhez fű­ződő Játék a betűkkel élt a leg­tovább. Ez egyesítette a legjob­ban az efféle szórakozás két lát­szólagosan ellentétes követelmé­nyét. Érvényesüljön a nagyobb tudás, győzzön az ügyesebb és a vetélkedés minden pillanata vá­ratlan meglepetéseket ígérjen. Az egyszerű szabályok, az értékelés könnyen ellenőrizhető szempont­jai csak növelték népszerűségét. A beérkezett megfejtések nagy száma, a közönség tartós érdek­lődését tanúsította. Külön érde­me ; a magyar nyelv törvénysze­rűségeire, lehetőségeire, gazdag­ságára irányította a figyelmet. A Lehet egy kérdéssel több? című új sorozata megőrzi az em­lített erények többségét. Most a látáskultúrát szeretné javítani, arra int mindenkit, hogy ne csak nézzen, lásson is. Hajdanán a pajtások próbálgatták társaik megfigyelőképességét. Kiderült, hogy ezerszer látott tárgyakról is m.ilyen keveset tudunk. A vasár­nap sugárzott műsor után bizo­nyára sokan elhatározták velem együtt: máskor figyelmesebben veszik szemügyre a valóságban, vagy annak másolatával elébük táruló látványt. A Soha Jobb Kor, Müller Pé­ter „kép-totója” csak akkor szá­míthat a nézők buzdító elisme­résére, ha kicsit egyszerűsítik a szabályokat, áttekinthetőbbé, ha- tározottabbá válik az elbírálás. Olykor úgy érezzük, hogy a tűz­helyt forgatják a lábas alatt, a körítés fontosabb a lényegnél. Ha már a játéknál tartunk, hadd dicsérjük a Játszik a Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar ... című kitűnő zenés társas­játékot. Olyan gyorsan pörgette a műsort Vitray Tamás és Hor­váth Ádám rendező, olyan ked­vesen vették a lapot a világjáró együtt,es muzsikusai, hogy jó­kedvük azokat is vidámságra hangolta, kik gyorsan elcsavarják máskor a kapcsolót, ha valami­lyen szimfónia vagy kamarazene fenyegetését érzik. A tréfák sorozatával képer­nyőkhöz cövekelt figyelem a nagyzenekari muzsika élvezetét könnyítő tudnivalókat is rögzí­tett. Megismerkedtünk a külön­féle hangszercsaládokkal, s né­hány ritkábban hallott zenei inst­rumentummal. Jó játék, nagyszerű és hasznos mulatság volt. H. N. Avatóünnepség a Semmelweis Egyetemen A szokásostól eltérően rövid ünnepséggel kezdődött meg az 197fr—77-es tanév második féléve a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A leendő orvosok bir­tokukba '’ették az egyetem Nagy­várad téren épülő elméleti tömbjének egy részét, az úgyne­vezett „lepényépületet”. Dr. Ka­lász Béla oktatási rektorhelyettes köszöntötte ebből az alkalomból j a hallgatókat. Először hangzottak el hétfőn reggel előadások a két, egyenként 400 személyes korszerű előadóte­remben. Az előadótermeket a későbbiekben neves magyar or­vosprofesszorokról fogják elne­vezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom