Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
KÉT ŰRHAJÓSSAL A FEDÉLZETÉN Föld körüli pályán a Szojuz-24 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE ps AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 32. szám Ára: 90 fillér 1977. február 8. kedd Új borpalackozó épül Kiskunmajsán Házunk tája Gyermekrajzok — Kiskunmajsáról Veliko Prelo Baján 3. oldal 4. oldal 5. oldal 8. oldal Növelik exportjukat az üzemek szvszbizottság tanácskozik Budapesten Hétfőn, a SZOT-székházban megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség gazdasági és szociális Jkérdéstikkel foglalkozó konzultatív bizottságának tanácskozása. E bizottságot 1974 végén hozták létre azzal a céllal, hogy tudományos eszközökkel tanulmányozza a gazdasági-társadalmi fejlődés kérdéseit, elemezze a dolgozók helyzetét a különböző társadalmi rendszerekben, hogy ezzel hatékony segítséget nyújthasson a dolgozók harcaihoz. Á tanácskozáson 21 ország szakszervezetei, továbbá az SZVSZ, az Arab Munkaügyi Hivatal és az Egységes Afrikai Szakszervezeti Szövetség képviselteti magát. Az értekezletet Enrique Pasto- rino, az SZVSZ elnöke nyitotta meg, Gál László, a SZOT főtitkár-helyettese pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében üdvözölte a résztvevőket és sok sikert kívánt a bizottság munkájához. Ezután rátértek az első napirendi pont tárgyalására, amelyben Alberto Masetti, a bizottság titkára a bizottság munkájának tapasztalatairól adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a bizottság több évre szóló tanulmányozási és kutatási tervet fogadott el, ennek keretében máris sor került két nemzetközi szemináriumra, amelyen az urbanizáció hatásait, valamint a dolgozók oktatásának és továbbképzésének problémakörét vitatták meg. 1977-re három nemzetközi szemináriumot terveznek, ahol megvitatják a tőkés gazdasági válság kérdéseit, a munkásosztály szociális helyzetét, továbbá azt, hogy a dolgozók hogyan működhetnek közre világszerte a vállalatok igazgatásában és tervező munkájában. A titkár beszámolóját vita követte. Ma a bizottság közép- és hosz- szútávú programjának megvitatásával folytatódik a tanácskozás.1 (MTI) A népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítása érdekében elengedhetetlen a gazdaságos árukivitel növelése, különösen a tőkés orszáMOSZKVA Hétfőn, moszkvai idő szerint este negyed nyolckor a Szovjetunió területéről Föld körüli pályára bocsátották a „Szojuz—24” jelzésű űrhajót, fedélzetén Viktor Gorbatko ezredessel és Jurij Glazkov alezredessel. A moszkvai rádió hétfőn este adását megszakítva jelentette be a hírt. gokba. Erre a megyei párt- bizottság január 5-i határozata is felhívja a figyelmet az ez évi tennivalók rögzítésekor: „Elsőrendű feladat az exportA „Szojuz—24” legénységének feladata az első közlemény szerint azoknak a kutatásoknak a folytatása, melyeket 1976-ban Volinov és Zsolobov űrhajósok kezdtek el a Szojuz—21 űrhajó és a Szaljut—5 űrállomás közös repülése során. Az űrhajó berendezései két órával a start után normálisan működnek, az űrhajósok közérzete jó. (MTI) képes árualapok termelésének gyorsabb ütemű növelése, a gazdaságos tőkés export jelentős bővítése.. Bács-Kiskun megye egyik tekintélyes exportáló cége a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, amely a múlt esztendőben termékmennyiségének jelentős hányadát, 1918 vagon árut értékesített tőkés piacon. Vásárlói 15 országból kerültek ki. A szocialista országokba szállított baromfihús mennyisége az előbbinél ugyan kisebb volt, 420 va• A Kismotor- és Gépgyár bajai gyáregységében Kurucz Mózes a szovjet MTZ-traktorokhoz készülő fékszerelvények kamráinak nyomáspróbáját végzi. (Méhesi Éva felvétele) gon, de szintén jelentékeny kivitelt képezett. A baráti országok közül hat államban fogyasztottak tavaly olyan baromfihúst, amelyet a kecskeméti vállalattól rendeltek. 1977-ben a tavalyinál 600 vagonnal több élő baromfit vásárol fel a hírős városbeli feldolgozó üzem, s ezt szinte kizárólag a tőkés kivitel növelésére szánja. Az idén a tervek szerint tőkés exportra összesen 2338 vagon árul küldenek, mintegy 500 vagonnal többet mint a múlt évben. A szocialista kivitelt mérsékeltebben. 50 vagon baromfiáruval növelik. Fontos törekvése a vállalatnak, hogy az idén tovább szilárdítsa helyzetét, a még újnak számító közel-keleti piacokon. Miközben a tőkés export fokozására törekszik, 1977-ben a hazai fogyasztók ellátásában is nagyobb feladatokat vállal a baromfifeldolgozó vállalat. Amíg a pécsi feldolgozó üzem nem kezdi meg a termelést, besegít Somogy és Zala megye ellátásába is. Sőt Bács-Kiskun és Fejér megyén, — a „saját” területein — kívül még Nógrádba is szállít az idén termékeiből, A vállalt feladatokat a baromfihús értékesítésének nyolc, a tojáseladásnak pedig 16 százalékos növelésével teljesítik. A Kismotor- és Gépgyár bajai gyáregysége túlteljesítette tavalyi tervét, s 404 millió forintos termelési értéket produkált. Ennek nem egészen egynegyede szocialista exportból származott. Az NDK- nak többek közt motorszerelvényeket gyártottak Diesel-mozdonyokhoz. Legnagyobb külkereskedelmi partnerünknek, a Szovjetuniónak fékszerelvényeket készítettek 80 lóerős traktorokhoz. Ezeket a minszki traktorgyárban használták fel. Bulgáriába szintén fékszerelvényeket szállítottak. . Mint Balogh Tibor igazgató elmondta, az idén 476 millió forintos terv teljesítését vállalta a gyár kollektívája. A növekedést a termelékenység 14 százalékos fokozásával akarják elérni. Az elképzelések szerint 150 millió forintra növekszik az export értéke. Elsősorban a szovjet kivitelt bővítik, s az idén már 35 ezer fékszerelvényt szállítanak. A Kismotor bajai gyárának dolgozói közvetett exportra is termelnek. A számos országba szállító Ikarusz az általuk gyártott fékszerelvényeket építi be az autóbuszokba. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Csepel Autó szintén ad el külföldre olyan gyártmányokat, amelyek a bajai Kismotor-gyáregységben előállított alkatrészt tartalmaznak. Jelentős exportra van kilátás a Fiat és Zsiguli kocsikhoz alkalmazható, világszínvonalú kenőolajszűrőkből. A Zsiguli-gyárral egyébként jelenleg is folynak a tárgyalások. A. T. S. • A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz keltetőállomásán szállítálrfi készítik elő a nagosbaromfit. • A kiskunmajsai Jonathan Szakszövetkezet traktorosai a téllé* MC ellenére folyamatosan szórják a fejtrágyát az őszi kalászosokra! Képünkön: Kovács Pcter traktoros vontatja a műtrágyaszóró gípeC Tél a szövetkezetekben • A nagybaracskai Haladás Tsz-ben Korsód Imre metszi a gyümöla fát. A gyermekgondozási segélyről -tíz év tükrében A hagyományossá vált évenkénti családias találkozóra har- mincvalahány nődolgozóját hívta meg az üzem. A kismamák pedig csaknem nyolcvanadmagukkal jöttek. Ott, azon a csaknem egy év előtti eseményen jegyezte meg nekem egy ötven év körüli munkásasszony: „Boldogok lehetnek a mai fiatal anyák! Az első három, leggyönyörűbb év minden percét a gyerekükkel tölthetik ... ” Nyilván a saját ifjú anyai időszakát viszonyította a fiatal társnőinek megadatott kedvező lehetőséggel, amely a mai kismamák számára már oly magától értetődő. Ez jutott eszembe a minap, amikor Gottlieb Józseftől, a SZOT Társadalombiztosítás megyei igazgatóságának vezetőjétől a GYES megyei tapasztalatairól kérdeztem. Gottlieb József pedig előre bocsátotta: — Emlékezetes, hogy az anya- és gyermekvédelmet, egyszersmind a népesedéspolitikát szolgáló, nemzetközileg is méltán figyelmet keltett gondozási segély bevezetése 1967-ben, a IX. párt- kongresszus javaslatára történt. Minthogy az anyaság tudatos vállalása nem hozhatja hátrányos helyzetbe a munkából átmenetileg távolmaradó dolgozó nőt a szóban forgó segélyezési rendszert kiegészíti számos, egymással ösz- szefüggő munkajogi és társadalombiztosítási intézkedés. Noha a GYES nem társadalombiztosítási szolgáltatás, folyósítása annak keretében történik; rendelkezésünkre állnak tehát az igénybevételét jelző adatok. Az eltelt tíz év alatt több mint tízszeresére nőtt a segélyezettek száma. Míg 1967 decemberében ezerkétszáz iparban és kétszáz- harminkilenc tsz-ben foglalkoztatott nő élt a gyermekgondozási segély lehetőségével, 1976 decemberében az előbbiek száma meghaladta a tizenkétezret, az utóbbiaké pedig ezernégyszázra növekedett. Ugyanilyen figyelemre méltó az évenként folyósított segélyek együttes összegének alakulása. Míg bevezetésének évében mintegy két és fél milliót tett ki a gondozási segély címén a megyebeli kismamáknak folyósított ösz- szeg, a múlt év végén kishíján elérte a 150 millió forintot. (Folytatás a 2. oldalon) Honnan vegyük? A hazai sajtó, a tv, a rádió az utóbbi hetekben élénken foglalkozik egy évek óta égető kérdéssel a munkaerőhiánynyal. A témának találó címet is adtak: Honnan vegyük, ami nincs? Bács-Kiskun megyében sem kisebb a munkaerőhiány, mint az ország bármely részében. A megye V. ötéves terve szerint az ipari termelést az országos átlagot meghaladó mértékben ■ kell növelni. Ugyanakkor, ha a munkaerő oldaláról vizsgáljuk a kérdést, az iparnak a tervidőszak alatt több mint tízezer új dolgozóra lenne szüksége és ennek a fele sem áll rendelkezésre. A terv pedig törvény, amit végre kell hajtani. A munkaerő-gazdálkodás rendkívül bonyolult kérdés. Különösen azzá válik a helyszínen, az üzemekben. Mert ha van is helyenként szabad munkaerő, vajon ott van-e, ahol éppen szükség lenne rá. Azután az sem mindegy, hogy éppen abban az üzemben jelentkeznek-e a még szabad, vagy a jövőben belépő új munkáskezek, amelyben a népgazdaság számára a legfontosabb. Honnan vegyük tehát ami nincs? Mondjuk ki őszintén, a megye ipari üzemeinek vezetői eddig kissé kényelmesebb helyzetben voltak, mint az ország más iparvidékein. Ez abból fakad, hogy másfél évtizeddel ezelőtt még foglalkoztatási gondok voltak Bács-Kis- kunban, s a megye párt- és állami vezetőinek nagy erőfeszítéseket kellett tenniük a terület iparosítására. Ily módon ha a munkaerő-tartalékok lassan fogyóban is voltak, az üzemek külső és belső tartalékai mindig nyújtottak lehetőséget az ezzel kapcsolatos problémák elhárítására. Ezt igazolja az is, nogy a megye ipara végűt is sikerrel fejezte be a IV. ötéves tervet, sőt még 1976-ban is a kellő mértékben tudta növelni termelését. Felmerül a kérdés, vajon 1977-ben és a jelenlegi tervidőszak további részében már ' nem tudjuk ugyanezt megismételni? Valóban kimerült volna minden tartalékunk? Az mindenesetre bizonyos, hogy a munkaerőhiány egyre komolyabb gondot okoz. Lényeges ezért, hogy az üzemekben a belső tartalékok feltárására összpontosítsák a fő figyelmet. Szinte felmérhetetlen lehetőségek kínálkoznak például a műszaki fejlesztésben, az eszközállomány bővítésében, korszerűsítésében. Ismeretes, hogy a nagy iparfejlesztés korszakában — amikor a fővárosi anyavállalatok gyáregységeket létesítettek Bács-Kiskunban — elsősorban kimustrált gépeiket küldték ide. Sok helyen még ma is pörögnek ezek az egyáltalán nem termelékeny masinák. Ez is részben oka annak, hogy a megye szocialista iparában az egy foglalkoztatottra jutó bruttó árueszközök értéke csak fele az országosnak. Ezen nyilván sürgősen változtatni kell. Az sem lényegtelen viszont, hogy a meglevő nagy értékű berendezések egy vagy több műszakban dolgoznak-e, és ez már az üzem vezetésén múlik. Nem elhanyagolható kérdés az üzem- és munkaszervezés, a zavartalan anyagellátás, a munkafegyelem javítása stb. Am ne feledkezzünk meg még egy lényeges szempontról, a munkahelyi légkörről. Sokan járnak meg el például a megyéből dolgozni, holott már lakóhelyükhöz közelebb is találnának munkát. Nyilván azért nem hagyják el munkahelyüket, mert-jól érzik ott magukat. Megyei üzemekben viszont volt már példa arra, hogy a dolgozó jogos panaszára azt válaszolták: ha nem tetszik, hát elmehet. Természetesen nem mindennap fordul elő azdlyesmi. A végső tanulság mégis az, hogy a meglevő munkaerőt meg kell tartani. Ez pedig a munkakörülmények javításától, a személyzeti munka magasabb szintre emelésétől függ. S ha ezen a téren is előre lépünk, ily módon is közelebb kerülünk a munkaerőgondok megoldásához. N. O.
