Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 5. események sorokban BECS Mint ismeretes, az osztrák fő­városban megkezdődött a közép­európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások 11. fordulója. Az év első ülése után Slawomir Dabrowa nagykövet, a lengyel delegáció vezetője (a képen) nem­zetközi sajtótájékoztatóján annak a reményének adott kifejezést, hogy 1977 a haladás esztendeje lesz a bécsi tárgyalásokon. KAIRÓ Anvar Szadat egyiptomi elnök pénteken fogadta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, aki szerdán ér­kezett Kairóba, hogy a genfi kon­ferencia felújításáról tárgyaljon. A találkozó után Waldheim el­mondotta, hogy a konferencia felújításáról barátságos, őszinte és nyílt eszmecserét folytattak. A világszervezet főtitkára péntek délután Kairóból útja következő állomására, Damaszkuszba uta­zott. KOMMENTÁR | Félelem Ecevittől Húsz hónap óta, amióta Török­országban az Igazság Párt vezé­re, Süleyman Demirel három kis párt bevonásával koalíciós kor­mányt alakított, e kabinet hely­zete mindig is bizonytalan. Előd­jével, a Billent Ecevit vezette — s jelenleg ellenzékben levő — Köztársasági Néppárttal Demi- reléknck eddig is sok, elsősorban az ország alapvető problémáival kapcsolatos vitatémájuk volt. Mostanában egy újabb súlyos gond kelt nyugtalanságot: arról az erőszakhullámról van szó, amely a különféle politikhi cso­portokhoz tartozó diákok össze­tűzései nyomán a múlt hónap­ban 27 halálos áldózatot szedett! (A jelenlegi kormány hatalomra kerülése óta összesen 160-an vesztették életüket a diákinci­densekben.) Az ankarai és az isztambuli egyetemeken már- már vadnyugati állapotok van­nak kialakulóban: egyre gyako­ribbak a lövöldözések és az ólombotokkal vívott csaták. A ha­tóságok tehetetleneknek bizonyul­tak, mert sem a tanítás gyakori szüneteltetésével, sem a főko­lomposoknak vélt diákok bezárá­sával nem sikerült gátat vetni a terrorhullámnak, amelynek na­gyobb részt baloldali érzelmű diákok estek áldozatul. A közismerten nem kesztyűs ke­zű török rendőrség is rosszul vizsgázott, mert nem tudta fel­kutat ni-elvágni az illegális fegy­verkereskedelem külföldről kiin­duló csatornáit. S ha a diákáldo­zatokhoz hozzáadjuk azokat is, amelyeket a különböző, illegali­tásban működő szélsőséges poli­tikai csoportok — ilyen például a Török Felszabadítási Hadsereg — terrorja szedett, akkor érthe­tővé válik a közaggodalom foko­zódása. Ennek adott hangot az ellen­zék vezére, Bülent Ecevit, amikor a minap lemondásra szólította jel Demirelt, azt követelvén, hogy az októberben esedékes parlamenti választásokig egy ideiglenes, a jelenleginél azon­ban erélyesebb kormány vegye at a gyeplőt. Nyilvánvaló, hogy Ecevit követelése mögött pártér­dek is megbúvik: kedvezőbb szá­mára ugyanis, ha a választási kampányban nem igazságpárti fő­riválisa. Demirel, hanem egy „hi­vatalnokkormány” vezeti az ügyeket. Több kis párt is támo­gatja Ecevitet, mert attól tart, hogy a közbiztonság további romlása ürügyet szolgáltat a had­seregnek a beavatkozáshoz. Mindenki emlékszik még arra, hogy a tábórnokok 1970-ben ép­pen a terrorizmusra való hivat­kozással kivették a hatalmat a polgári politikusok — története­sen Demirel cs társai — kezéből s katonai kormányzatot vezet­tek be. P. V. Aláírták az idei magyar-szovjet kulturális együttműködési egyezményt A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok további gazdagítását, elmélyítését irányozza elő az az 1977-re szóló együttműködési egyezmény, amelyet pénteken írt alá a Kulturális Minisztériumban dr. Molnár Ferenc kulturális ál­lamtitkár és V. I. Popov, a Szov­jetunió kulturális miniszterének helyettese. — A kultúra lehetőségeivel szeretnénk szolgálni a Szovjet­unió és Magyarország népeinek közeledését, barátságának meg­szilárdítását — hangsúlyozta dr. Molnár Ferenc. A válaszában V. I. Popov kiemelte, hogy az idei munkatervnek az ad különös je­lentőséget, hogy ebben az esz­tendőben köszönti a világ a Nagy. Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Az egyezmény értelmében töb­bek között Magyarországra láto­gat a Grúziái Állami Ének- és Táncegyüttes, a moszkvai Állami Filharmónia szimfonikus zene­kara, az aiszi esztrád-együtes. va­lamint a moszkvai Gorkij Szín­ház. A szovjet vendégek szere­pelnek majd a békéscsabai gyer- mek-bábfssztiválon és fiatal mu­zsikusok vesznek részt a nemzet­közi Eartók-szemináriumon. Szov­jet szakemberek is részt vesz­nek — magyar kollégáik mellett — a „Sztanyiszlavszkij és a kor­szerű színházi folyamat” című * szimpóziumon, amelyet a Magyar Színházi Intézet, az Össz-szövet- ségi Kulturális Intézet és a Szov­jet Színházi Szövetség közösen rendez. Magyarországról az idén többek között, az MRT szimfonikus zene­kara, a Liszt Ferenc kamaraze­nekar és a Nemzeti Színház együttese utazik a Szovjetunióba. Magyar szakemberek is jelen lesznek a szocialista országok hanglemezgyártó vállalatai kép­viselőinek tanácskozásán, a szo­cialista országok könyvtárépületei építésének és berendezésének kér­déseiről tartandó konferencián. Az egyezmény értelmében mindkét fél elősegíti a közvet­len együttműködést többek kö­zött a Madách Színház és a Vahtangov Színház, a Vígszín­ház és a Szovremennyik Színház, a Fővárosi Operettszínház és a Moszkvai Operettszínház között. (MTI) A lengyel államtanács ülése Szerdán ülést tartott a lengyel államtanács. Az ülésen többek között meghallgatták a legfőbb ügyész és az igazságügyminisz­ter beszámolóját. A tájékoztató hangsúlyozta: megértéssel kezel­tek azok ügyeit, akik 1976. június 25-én, részt vettek a radomi és ursusi rendbontásban, azoknak a munkásoknak esetében, akik elő­ször kerültek összeütközésbe a törvénnyel. A beszámolót az államtanács jóváhagyta, majd úgy döntött, hogy élni kíván a kegyelem adásának az alkotmány által biz­tosított lehetőségével. Az államta­nács felhívta az igazságszolgálta­tási szerveket, hogy készítsék elő javaslataikat a megbánást tanú­sító olyan személyek büntetésé­nek enyhítésére, felfüggesztésére, vagy megszüntetésére, akikről feltehető, hogy többé nem kerül­nek összeütközésbe a törvénnyel. (MTI) 1 A FRELIMO átszervezése Elutazott a laoszi gazdasági küldöttség Pénteken elutazott hazánkban a Khambou Sounixay, a laoszi állami tervbizottság elnökhelyet­tese vezette delegáció. A küldött­ség eredményes tárgyalásokat folytatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejleszté­séről. Khambou Sounixayt fo­gadta Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke és Borbándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. (MTI) Maputóban a Mozambiki Fel­szabadítási Front (FRELIMO) III. kongresszusa egyhangú határoza­tot hozott arról, hogy a FRELI- MO-t — változatlan elnevezéssel — marxista—leninista párttá szervezik át. A párt célja a szo­cializmus felépítése Mozambik- ban. A tömegek támogatják Indira Gandhit • Sok ezer főnyi tömeg gyűlt össze Indira Gandhi miniszterelnök-asszony otthona előtt, hogy támogatásáról biztosítsa az egyre erő­södő politikai küzdelemben. • A kormányfő beszédet intézett a lakása előtt összegyűlt tömeghez. (Telefoto—AP.) USA BELPOLITIKA Carter és a Capitólium • Közkeletű tévedés volt az új amerikai elnök hivatalba lépésekor feltételezni, hogy Cartemak „szilárd többsége” van a Kongresszus mindkét há­zában, Hiszen Jimmy Carter demokrata, és hasonló politikai címkét visel a 435 képviselő és a kereken száz szenátor közül is — kétharmadnyi „honatya”. Hiszen a nyugat-európai típusú parlamentáris rend­szerben egy miniszterelnöknek (az amerikai elnök kormányfő is egyszemélyben, kényelmes, sőt fölé­nyes többséget lenne hasonló felállításban. Carter- nek azonban minden alkalommal, tehát minden egyes törvényhozási küzdelemben újra kell szer­veznie többségét, méghozzá a valószínűleg folyton változó kongresszusi koalíciókból. Az amerikai kongresszus ugyanis tükrözi az óri­ási ország ellentéteit, és főként: az amerikai politi­kát meghatározó számos érdekcsoport folytonos ha­talmi marakodását. Talán még nem ^ is fordult elő, hogy akár a képviselők, akár a szenátorok csakis a párttagságuknak megfelelően szavaztak volna. Amikor az amerikai sajtó kimutatja egy-egy sza­vazás nyomán a „pártszempontok” érvényesülését, az is csupán annyit tesz. hogy az adott ügyben a demokraták vagy a republikánusok 70—80 százalé­ka egy tömbben szavazott. Több sohasem. Minden törvény, kongresszusi szavazás új meg új többséget hoz létre: a demokrata és republikánus konzervatí­vok, csakúgy alkotnak capitóliumi frontokat, mint a két párt liberálisai, de még ez is egyszerűsítés. Hiszen a különböző lokális és csoportérdekek erő­sebbek az „ideológiai” nézeteknél. Egyszóval az amerikai kongresszusban megszokottak a különös „politikai házasságok”. A két ház vezéreinek hatal­ma és „tudománya” éppen abban rejlik, hogy képe­sek előre jelezni a frontvonalak alakulását, és többnyire „szállítani a csapatokat”. „A mézeshetek még nem értek véget, a csatabár­dot még nem ásták ki” — nyilatkozta elbűvölő mo­sollyal Baker szenátor, a republikánus kisebbség felsőházi vezére, amikor Sorepsen, Carter jelöltje a CIA élére kénytelen volt visszakozni. • 1959-ben utasított el a kongresszus utoljára egy fontos elnöki kinevezést, akkor a demokraták a republikánus Eisenhower jelöltjét. Az elnök saját pártjának jelöltjét ugyané párt kongresszusi több­ségben utoljára 1925-ben vetette el. Figyelmeztető, sót aggasztó Jimmy Carter számára a Sorensen- ügy. Baker szenátor ugyanis felsorakoztatta a ki­sebbségben nyilvánvalóan összetartóbb republikánu­sokat, s hozzájuk a konzervatív demokraták cso­portját. Mégpedig éppen a Délről, tehát Carter szű- kebb pátriájából! S mivel e déli szenátoroknak kö­szönheti By'rd, hogy — a liberális Humpereyval szemben — a demokraták felsőházi vezére lehetett, a „Byrd-Baker alkalmi koalíció” baljós fejlemény az új elnök számára. Máris megkezdődött a költ­ségvetési küzdelem is, amelyet egykönnyen követ­het Carter további capitóliumi kálváriája. A fenti „laza” koalíció ugyanis többször létrejöhet: a min­den hatalomból kiesett republikánusok „feltámadá­sának” elemi érdeke a tömörülés, míg Cartert mind a bel-, mind a külpolitikában megszorongathatja a konzervatív demokraták tömbje, (vagy ha feléjük oldalazik, akkor a liberálisok fenekednek majd rá, netán szintén republikánus segítséggel...) 1960-62- ben a demokrata Kennedy majdnem hasonló for­mális többséggel sem jutott semmire, törvényjavas­latait — halála után — Johnson vitte sikerre, ki­használva persze a merénylet sokkoló hatását. • Az új elnöknek ravaszságban és kompromisz- szumkészségben is meg kell mérkőznie a dörzsölt capitóliumi vezérekkel. A Kongresszus a Watergate- ügv során jócskán visszaszerezte az elnöki hatalom túlburjánzásának évtizedeiben elvesztett erejét, s azt bizony még egv demokrata elnöknek sem áldoz­za fel újra egykönnyen. Avar János Egyszerűbb ügyintézés csökkenő adminisztráció Dr. Faluvégi Lajos sajtótájékoztatója az államigazgatási munka korszerűsítéséről Dr. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter pénteken, a Parlamentben tájékoztatta az újságírókat az adminisztratív tevékenység, a vállalati, intézményi, igazgatási munka javításáról. Rámutatott, hogy az államigaz­gatási munka színvonalának eme­lése már • 1971 óta a párt Köz­ponti Bizottságának ismert ha­tározata óta napirenden van. A cél az, hogy e munka szervezet­tebbé váljon, a felesleges admi­nisztráció megszűnjön, egysze­rűbbé és gyorsabbá váljon, az ügyintézés, kulturáltabbá a köz- szolgálat. Tavaly minisztertaná­csi határozat jelent meg az ad­minisztráció egyszerűsítéséről. Fontos, hogy aki e kérdéssel foglalkozik, valóban . megkülön­böztesse a szükségest a felesle­gestől, ráirányítsa a figyelmet az elkerülhetőre, a feleslegesen bo­nyolultra. A túlzott adminisztráció nem ritkán a bonyolult konstrukciók­ra vezethető vissza, e konstruk­ciók pedig annak a szemléletnek következméhyei, amely szerint mind az intézkedésre hivatott szervek, mind az érdekeltek „test­hez szabott” .megoldásokra törek­szenek, holott gyakran — a je­lentéktelen hátrányok tudomásul­vételével — lényeges egyszerűsí­tést lehetne elérni. A miniszter részletesen ismer­tette az adminisztráció csökken­tésére már megtett intézkedése­ket. Több mint 50 pontban fog­lalhatók azok a központi rendel­kezések, amelyek az utóbbi idő­ben léptek életbe. Több pénzügyi jogszabályt egységes szerkezetbe foglaltak, így könnyítve a tájé­kozódást. Áttekinthetőbbé vált például az illetékjogszabály, a vámjog, a dolgozók lakásépíté­sének támogatási rendszere stb. A központi statisztikai rendszer adatszolgáltatása 1976-ban 15 százalékkal, 1977-re további 22 százalékkal csökkent. Megszigo­rították a statisztikai adatok be­kérésének engedélyezését. Meg­szüntették az első negyedévi mérlegbeszámolót, csökkentették a beszámolók adatainak számát, megszüntették a fejlesztési alap pénzeszközeire vonatkozó adat­szolgáltatást, egyszerűsítették az adóbevallást. Egyszerűsödött a központi és tanácsi költségvetési szervek beszámolási kötelezettsé­ge, 20 ezer munkahely mentesült a munkaT és bérügyi adatszol­gáltatás alól. A lakosság munka­idejéhez jobban alkalmazkodik most már a tanácsoknál az ügy- félfogadási idő, egyszerűsödtek az OTP és az Állami Biztosító egyes szolgáltatásai. A kisiparosok és magánkereskedők számára szű­kült az évenkénti adóbevallási kötelezettség, egyszerűsödött a könyvvezetés. Mindez biztató kezdet, de to­vábbi jelentős intézkedésekre is szükség van. Mindenekelőtt foly­tatni kell a tervezési, pénzügyi és statisztikai adatgyűjtési rend­szerek összehangolását, egységesí­tését, és egyszerűsítését. Ez év közepére elkészülnek azok az in­tézkedési tervek, amelyeket 1978- tól folyamatosan végrehajtanak majd. Folyamatban van a taná­csok irányítása alatt álló egész­ségügyi és kulturális intézmények tanácsi típusok szerinti felügye­leti rendjének egységesítése, a kormányhatározat előirányozza a miniszterek által korábban ki­adott jogszabályok felülvizsgálatát és korszerűsítését is. A kormányzat nagy jelentősé­get tulajdonít az állampolgáro­kat érintő ügyintézés javításának. Egyszerűsíteni kell az állampol­gárok adórendszerét, az illetékek rendszerét és azokat az eljárási szabályokat, amelyek az emberek idejét feleslegesen és túlzottan igénybe veszik. A miniszter arra is utalt, hogy a tanácsoknál módosították ugyan az ügyfélfogadási időt, de a dol­gozók jelentős része ezt a lehe­tőséget nem használja ki és ügyeit továbbra is jórészt mun­kaidőben intézi. Célszerű lenne, ha erre a vállalatok is felfigyel­nének. (MTI) ETIÓPIA Két felvonás között Addis Abebában ismét sortűz dördült. Nem először azóta hogy haladó tisztek egy csoportja las­sú, fokozatos mozgalmával meg­döntötte Hailé Szelasszié császár uralmát és a „királyok királyát” megfosztotta hatalmától. Ezúttal azonban — legalábbis az első je­lentésekből úgy tűnik — belső viszály nyomán keletkezett fegy­veres harc. Te féri Benti, az ideig­lenes kormányzótanács elnöke és hat társa a lövöldözésben életét vesztette. A hivatalos közlemény szerint kivégezték őket, mert „imperialisták és szomszédos re­akciós kormányok segítségével fasiszta- államcsínyt készítettek elő”. . Kétségtelen, hogy már január végén nagyszabású tömeggyűlés színhelye volt az etióp főváros. Akkor hangzott el először, hogy ellenforradalmi összeesküvés fe­nyeget, s ezen a nagygyűlésen intették első ízben „forradalmi éberségre” a tömegeket. A szó­nok akkor Teferi Benti volt. Egyes hírügynökségek úgy vé­lik, hogy a kormányzótanács tag­jai között kenyértörésre került sor és a mérsékeltebb szárnnyal szemben a radikálisok kereked­tek felül. Az etióp fővárosban kezdettől fogva Mengisztu Hailé Mariamot emlegették a tiséti cso­port „erős embereként”. Meglehet, Teferi Benti hátrál­tatta az etióp demokratikus át­alakulást, és az sem lehetettén, hogy a dandártábornok bizonyos imperialista körökkel rokonszen­vezett. Egy azonban bizonyos: az ígéretes kibontakozás helyett Etiópiában már régóta egyhely­ben • topogás volt tapasztalható. A bankok államosítása és a föld­osztás meghirdetése óta mintha nem mozdult volna előbbre a nemzeti-demokratikus fejlődés programjának végrehajtása. Aligha tévedünk, ha feltételez­zük: Sába királynő földjén a klasszikus „ki kit győz le” kérdés még mindig nem dőlt el. A csá­szár trónfosztásával csupán a fd- lyamat első szakasza zárult le. Második felvonásként értékelhet­jük az államosítások meghirdeté­sét és az ideiglenes kormányzó- tanács színre lépését. A harmadik, az utolsó felvonás azonban még hátra van. Akkor dől majd el, hogy az egyetlen etióp haladó erő, a katonaság tulajdonképpen milyen irányba vezeti a biroda­lom szekerét. A csütörtöki események ebben a folyamatban csupán egy epizó­dot jelentenek. Gy. D. • Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bognár József Állami- díjas akadémikusnak a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke adta át. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom