Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 1, A versenyző brigádok segítségével Túlteljesítette tervét a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat 1976-ban előirányzatát túlteljesítve 2 milliárd 33 millió forintos termelési értéket ért el. Az egy fizikai dolgozóra jutó termelés értéke tavaly 10,8 százalékkal emelkedett a vállalatnál. A sikert az teszi teljessé, hogy a nyereség ugyancsak kedvezőbben alakult a tervezettnél. Ennek az eredménynek nemcsak az üzem dolgozói, hanem a lakosság is örülhet. Először is azért, mert baromfihúsból a vállalat egész évben ki tudta elégíteni az igényeket. Másodszor pedig azért, mert mint jelentős exportőr, terveinek megvalósításával a népgazdaság külkereskedelmének helyzetét javította. A baromfiipar kecskeméti vállalatának két megyei gyára, három mezőgazdasági és egy dísz- tolltelepe, valamint a két kirendeltsége a múlt évi eredményeit a szocialista munkaversenyben dolgozó kollektívák erejére támaszkodva érte el. A brigádok jelentős sikereket mondhatnak magukénak a termelés hatékonyságának növelésében, s kiemelkednek eredményeikkel a vállalat kecskeméti gyárának kollektívái. A hírős városbeli gyárban a termelés valamennyi területén élénk volt a verseny. A mezőgazdasági főosztály Táncsics- és Jubileum szocialista brigádja többek közt az optimális átlagsúlyu libák tenyésztésére, s a belőlük nyert máj minőségének javítására tett felajánlást. Eredmény: az egy évvel korábbi 39,9 helyett tavaly már 48,6 százalék volt az első- és másodosztályú máj (keresett exportcikk) aránya. Az értéknövekedés elérte a 16 millió forintot. Ehhez természetesen hozzájárultak gondos munkájukkal a termelés egyéb területein dolgozó brigádok is. Az Üj Élet brigád tagjai például az élő baromfi átvételénél őrködtek a minőség felett. Egyebek közt annak a vállalásuknak tettek eleget, mely szerint az átadás előtt teleetetett baromfiakat úgy veszik át, hogy a mesterségesen előidézett súlygyarapodást • Egy a versenyző brigádok közül. A csirkecsomagolóban dolgozó Minőségi szocialista brigád újítási javaslatai révén 26-tal csökkentették a létszámot, s a felszabaduló munkaerőt más területre csoportosították át. (Méhesi Éva felvétele.) Az újítások gyors kamatoztatásához a műszaki brigádok adták a segítséget. Az elért hasznos gazdasági összeredmény 1,5 millió forint. A kecskeméti gyár vállalati átlagot meghaladó termelékenységnövelését értékes újításokkal, szám szerint harmincnyolccal segítette a gépműhely Egyetértés és Nagy János szocialista brigádja. Az egész hazai baromfiipar berendezéseinek szerelését, javítását ellátó brigádok az ország más tájain is elismeréssel nyugtázott munkát végeztek. A tmk-sok négy brigádja, vállalásaihoz híven, tíz százalékkal csökkentette a gépek műszaki hiba miatti állásidejét. Ugyanakkor az egy évvel korábbi túlóráknak csak a felét vették igénybe a tervszerű megelőző karbantartáshoz. Az Ikarusz szállító brigád visszahárítják az átadó gazdaságra. Ezzel hozzájárultak a baromfiak levágásával járó súlycsökkenés normán belül tartásához. Ily módon jelentős vállalati veszteségeket hárítottak el. A csirkefeldolgozó üzem dolgozói 1975-ben óránként 4100 baromfit vágtak le, tavaly pedig már elérték a 4400-as darabszámot. A termelékenység növekedésében műszaki fejlesztés is közrejátszott, ez azonban nem csorbítja a Március 15. és a Stork- * brigád érdemét, melyek munka- szervezéssel létszámot takarítottak meg. A pecsenyekacsát feldolgozó Lenin és Kossuth szocialista brigád négyszázzal növöjte az ói’án- ként levágott baromfiak számát. Munkaszervezési újítással a létszámot is sikerült héttel csökken- teniök. Mint sok más üzemnek, a kecskeméti baromfifeldolgozó gyárnak sincs módja a létszám növelésére, ezért erőteljesen ösztönözték a létszámmegtakarítást előmozdító újításokat. A szocialista brigádok ilyen vonatkozásban is megtették a magukét. A esirkecsomagoló üzemrészt Minőségi brigádja újítások révén huszonhattal csökkentette a létszámot, lehetővé téve a felszabaduló erők átcsoportosítását. A pecsenyekacsát csomagoló Petőfi- brigád a létszámmegtakarításhoz járult hozzá újítási javaslataival. a karbantartási költségeket szorította vissza jelentős mértékben, annak ellenére, hogy tavaly 340 ezer kilométerrel többet futottak a kocsik, mint 1975-ben. A kecskeméti gyár szocialista brigádjai az idén kezdeményező szerepre is vállalkoztak. A január 12-i szocialistabrigád-vezetői értekezlet után felhívást juttattak el a trösztön keresztül a hazai baromfiipar szocialista brigádjaihoz. Felhívásukban többek között az áll, hogy a brigádok 1977-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére érjenek el kiemelkedő munkasikereket, úgy, hogy vállalásaikban többek között juttassanak központi szerepet a higiénia fokozásának és az egy brigád — egy újítás mozgalomnak. A. T. S. Üj termék: a szőnyegtüző alapszövet • A kender-, juta- és textilipar a zsák- és csomagolóanyag-ipari fel- használásra kerülő polipropilénszál mellett a IV. ötéves tervben megkezdte egy új termék, a széles szőnyegtűző alapszövet gyártását, így megoldódott az eddigi import termék hazai előállítása. (MTI-fotó, Branstetter Sándor levétele.) Százhárom új mester Újabban a mester szó már nem kizárólag a saját műhelyében dolgozó kisiparost jelöli — az ipari szóhasználatban —, hanem egyre gyakrabban előfordul a mester szakmunkás kifejezésben is. Ez utóbbi esetben á szocialista szektorban dolgozó, de mestervizsgát tett, tehát az átlagosnál magasabb tudással rendelkező szakmunkások megnevezésére szolgál. A mesterek vizsgáztatása a Kisiparosok Országos Szervezetének égisze alatt történik. Bács-Kiskun megyében összesen tizenhárom szakmában működik mestervizsga-bizottság, s ezek 1976-ban húsz alkalommal tartottak vizsgáztatást. A 151 mesterjelölt közül 103-an vették sikeresen az elméleti és a gyakorlati akadályokat, ami azt bizonyítja, hogy a mesterlevelet csak alaposan felkészült szakemberek tudják megszerezni. A múlt esztendőben a legtöbb mestert az autószerelők, a villanyszerelők és a lakatosok bizottsága vizsgáztatta a megyében. ' A százhárom új mester közül 79-en vállalatnál dolgoznak. Jelentős részük szocialistabrigád- tag, és a személyi igazolványba is bekerülő mester „címet” a szakmai továbbfejlődésére tett vállalásának teljesítésére szerezte meg. Több vállalatnál anyagilag is ösztönzik a dolgozókat a mester szakmunkás szint elérésére: a kollektív szerződés alapján órabéremelést adnak érte. Az új mesterek közt akadnak olyanok is, akik másodállásban szolgáltató kisipari tevékenységet folytatnak. A KI ŐSZ a mestervizsgák sikerét az ipargyakorlással kapcsolatos tanfolyamokkal és szakmai előkészítő előadásokkal segíti elő. Tavaly tizenhét előkészítő tanfolyamot tartijttak. A mestervizsgákra már az idén is megkezdődtek a jelentkezések. Eddig 24 jelölt nevét jegyezték be. Javult a szövetkezeti vagyonvédelem Az ellenőrzés tapasztalatai A tsz-ek önálló gazdálkodásának megszilárdítása és fejlesztése, illetve a szövetkezeti belső ellenőrzések színvonalának és hatékonyságának javítása céljából a Dunamenti és Kiskunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége 22 közös gazdaság önkéntes társulásával már 1969-ben megalakította a tsz-közi revizori-instruktori csoportot. A csoport „szereplése” teremtett jó alapot ahhoz, hogy a kormányhatározat szellemében Kalocsán létrehozzák a revizori irodát. Vida Pállal, az iroda vezetőjével 1976. évi munkájukról beszélgettünk. Az átszervezés óta az intézmény a Bácskai és Du- namelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének Revizori Irodája. — Az iroda feladatkörébe hatvan termelőszövetkezet és hat közös vállalat, illetve gazdasági együttműködés kétévenkénti általános és esetenkénti célvizsgálatának elvégzése tartozik. 1976- ban a vezetőségek, vagy az ellenőrző bizottságok felkérésére 22-szer látogattunk valamilyen meghatározott céllal mezőgazda- sági nagyüzemekbe. Általában a költségvetési kapcsolatokra, a zárszámadások végrehajtására, a beruházások előkészítésére, vagy konkrétan egy-egv termelési ágazatra, melléküzemágra voltunk kíváncsiak. — Hallhatnánk valamit a tapasztalatokról? — Megállapíthatjuk, hogy 1976- ban tovább emelkedett szövetkezeteink gazdálkodásának színvonala. Ezt segítette az adminisztrációban és az elemző-tervező munkában észlelt haladás is Megnőttek a szám- és ügyvitellel szemben támasztott belső követelmények: a vezetők igénylik a gyors, pontos információt, a döntéseket megelőző gazdasági számításokat, a termelési folyamatok elemzését. Gazdaságaink többsége sokat vállalt és tett is a korábbi hiányosságok felszámolása, a bizonylati rend, a fegyelem, a vagyonvédelem megszilárdítása, a felelősségtudat formálása érdekében. Fontos szerepe volt ebben a belső ellenőrzésnek is. Szemmel láthatóan javult, hatékonyabb lett a visszaélések, szabálytalanságok megakadályozására, a hibák feltárására irányuló megelőző tevékenység. Az állandó fejlődést mutatja a törvényes szabályozás fokozott érvényesülése, a mind több helyen megvalósuló alapszabályszerű működés, s az, hogy a szövetkezetek túlnyomó része alapvető feladatainak eleget tesz. Az eredmények mellett persze negatív jelenségeket is tapasztaltunk. A testületi szervek működésének hatékonyságát jelentős mértékben lehetne javítani az előkészítés, a tervszerűség fokozásával. Ritkán, kevés gazdaságban fordul elő, hogy a tagság előzetes írásos tájékoztatást kap a felkészüléshez, a helyes álláspont kialakításához. Ebből következően csökken az aktivitás, a döntések megvitatásában való részvétel. Néhol még az is előfordul, hogy nem tartják meg havonként a vezetőségi üléseket, illetve az elmaradt napirendi pontokat a következő értekezleten sem tárgyalják meg. A jegyzőkönyvek minősége és elkészültük ideje szintén kifogásolható. Gyakran megesik, hogy illetékes vezetők és ügyintézők nem ismerik kellőképpen a munkájukhoz kapcsolódó szabályzatokat. Több tsz-ben az ügyrend csak a függetlenített tisztségviselők és üzemi vezetők feladatait tartalmazza. A munkaköri kötelességek pontos rögzítésének hiánya miatt mulasztások esetén a felelősség nehezen állapítható meg. Sokfelé találkoztunk olyan hanyagsággal, hogy az operatív éves terveket nem bontották le. Néhány szövetkezetnél nem kellő körültekintéssel és alapossággal határozzák meg a munkadíjazás mértékét és formáit. A társadalmi tulajdon védelmében — bár, mint említettem, észrevehető bizonyos fejlődés — még mindig rengeteg a tennivaló, A legnagyobb baj, hogy sok helyen nem alkalmazzák a bizonylati szabályzatot. Nem mindenhol kielégítő a házipénztár biztonsága, a pénzkezelők kijelölése, feladatuk írásos közlése, a pénztárellenőrzési tennivalók ellátása, sőt sok esetben a leltározás sem elfogadható. — Önök kiszállnak valahová, vizsgálódnak, majd távoznak. Mi történik azután? — A vizsgálatok során tett észrevételeinkről és a feltárt hiányosságokról minden alkalommal részletes jelentést készítünk, amelyben javaslatot is teszünk az ügyvitel javítására. A jelentést megelőzően is igyekszünk a problémákat az érintett vezetőkkel, dolgozókkal megbeszélni, tisztázni. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a tsz-ek többségénél a vizsgálatok élérték céljukat. A testületi? vezetőségi üléseken felvetődött kérdések, hozzászólások általában azt bizonyították, hogy az érintettek komolyan vették a jelzett fogyatékosságokat, s nagyfokú felelősségérzetet mutattak azok orvoslása iránt. — Milyen a vélemény a vezetői munka színvonaláról? — A felső- és középvezetőségek összetétele — képzettség és rátermettség szempontjából — az utóbbi években örvendetesen változott az üzemekben. Igen sok jó szakember végzi a dolgát szövetkezeteinkben, különböző irányító posztokon. A tisztségviselők munkájának hatékonyságát növelhetné sokféle tevékenységük megfelelő szabályozása. Mert sajnos nem eléggé tisztázottak az egyes vezetői beosztások hatás- és jogkörére, intézkedési és ellenőrzési kötelezettségeire vonatkozó előírások. Feltétlenül kívánatos lenne tehát az előrelépés. K. F. CSKNÍiKTÉS. I KE7.011, BANKJFííYKÖ 11 FIIAM FASZÁM Egy „titokzatos” munkahely Aki reggelente pénzintézet előtt halad el, hosszú csengetést hall háromnegyed nyolckor. Már hallottam olyan futólag odavetett járókelői véleményt is, hogy olyan ez a csengőszó, mint a gyárakban a duda. Az igazság viszont az — s ezt már bennfentestől tudom —, hogy ekkor nyitják ki a pénztártermef. Például a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun megyei Igazgatóságán is, Kecskeméten, a Szabadság téren. Képzeljenek el egy nagy termet, ahol csakis pénz van. Kö- tegekben százasok, húszasok, ötvenesek és ötszázasok. Külön részleg — az emisszió — foglalkozik a bankjegyek kibocsátásával, számlázásával. S képzeljenek el egy tizenkilenc éves, nyúlánk, szemüveges, mindig mosolygó lányt, aki egész nap mást se csinál, csak pénzt számol. Juhász Erikának hívják, s tavaly került a bankba. Érettségi előtt „szóltak”, hogy közgazdasági szakközépiskolát végzett munkaerőre van szükség, meggondolta jól a dolgot és jelentkezett. — Én például bemehetnék az emisszióba? — kérdezem. — Nem hiszem — rázza a fejét — legalábbis amíg nem szerzett engedélyt. Addig nem. Az csak természetes, hogy erkölcsi bizonyítványra is szükség van, de még ez sem elég. Igazgatói engedély is kell, és alá kell írni egy nyilatkozatot, amiben ki-ki felelősséget vállal magáért. — Inkább nem megyek — határozom el hirtelen, s azt firtatom, milyen érzés azzal a nagy halom bankjeggyel dolgozni. Juhász Erika mosolyog a kérdésen. 5 — Semmi különös érzés nincs benne. Egy %agy asztal körül ülnek a pénzszámlálók. Az asztalvezető — ez olyasféle beosztás, mint a csoportvezetői — munkakezdéskor kihoz a trezorból néhány köteg pénzt, és szétosztja. Én például, amíg az emisszióban dolgoztam, mindig húszasokat számoltam. — S mennyi pénzt lehet megszámolni egy nap alatt7 — ötszázasból, vagy tízesből ? — kérdez vissza. — Húszasból — mondom. — Volt olyan, hogy százhatvanezer forintot pörgettem át nyolc óra alatt. — S ezzel kész?-— Nem, mert még az ellenőr is utána számol, tízezer forint-e a tízezer. — Olvastam valahol, hogy lassanként bevonják a gépeket is az efféle munkába. — Hát, ami azt illeti, gép nálunk is van. De azt mondják, hogy nem olyan tökéletes, mint az ember. Téved. Erről jut eszembe, van nálunk valaki, aki nem egyesével, hanem négyesével számolja a százasokat, és mégse téved. Ilyet a gép nem tud. Évek hosszú sora alatt ugyanis megszokja, vagy inkább megtanulja az ember a bankjegy vastagságát. — A vastagságát lehet. De azt, hogy pénz, azt is? — Hát persze — néz rám szigorúan. — A bankban a pénz az nem pénz, hanem munkaeszköz. Ezzel dolgozunk és kész. Teljesen mindegy, hogy százast, vagy ötszázast számolunk. Az egyik kótegben ennyinek, a másikban meg annyinak kell lenni, az a fontos. — Most a könyvelésen dolgozik. Ügy hallom, még tie fillér sem hiányozhat... — Nem tíz, egy fillér se — igazít helyre, sőt, semennyi. És ha valami nem stimmel, rá kell jönni, meg kell találni, hogy hol a hiba. Zsebből nem lehet fizetni. — Ki a jó hibakereső? — Aki vizuális típus. — A tömör válasz után egy bővebb is következik: — Egy: tudni kell, hogy hol kell keresni, kettő: tudni kell, hogy milyen lehet a hiba. Ekkor már könnyen megy. — Milyen lehet a hiba, ha már itt tartunk ...? — Kétszer Szerepel ugyanaz az összeg, például. Vagy franciaszám került a többi közé. — Az milyen? — Negyvenhét helyett hetvennégy van: Tehát fordított. — Tehát akkor ezt látni kell, anélkül nem megy. Bólintás a válasz. — Telefonon például ezért nem lehet megtalálni a hibát. Ebben maradtunk ... Ott sorakoztak az asztalon az elintézésre váró inkasszók, nem akartam, hogy miattam álljon neki hibát keresni Juhász Erika. Ballai József Lánc, lánc, szemes lánc A lánc legrégibb, mondhatni hagyományos típusa, a szemes lánc. Kör ' alakú, vagy hosszúkás szemekből készítik. A közismert hajóláncok, bánya- láncok, daruláncok egymásba kapcsolódó szemei két, egymásra merőleges síkban helyezkednek el. Az ipari szemes lánc anyaga mindig kör keresztmetszetű, átmérője — néhány tized millimétertől több centiméter vastagságig terjed. A szemes lánc készítésének ősi módszere a kézi kovácsolás. A megfelelő hosszúra szabott drótot vagy vasrudat U-alakúra hajlították, fölhevített végeit kovácsolással kihegyezték, majd az üllő szarván egymás mellé hajlítva egyesítették. A teljes gépesítést és az automatikus gj'ár- tást csak századunkban oldották meg. A technológia ugrásszerű fejlődését a villamos ellenálláshegesztés alkalmazása idézte elő. Ellenálláshegesztés esetén a meghajlított szemek végeit nem kell kihegyezni. Elektródokat szorítanak hozzájuk, és több száz amper erősségű áramot bocsátanak át rajtuk. Néhány másodperc alatt a tompán érintkező végek izzásig hevülnek, és ha nagy grő- vel egymáshoz nyomják őket, összehegednek. Az automatikus lánchegesztő gépek e folyamatot önműködően végzik el. Ezt megelőzően az anyag darabolása, a láncszemek hajlítása és. egybefű- zése is automatikusán történik. A nyersanyagot a feldolgozás előtt hőkezeléssel lágyítani kell, az elkészült láncot pedig szívósra edzeni. A képen a háttérben egy szik- raözönbe burkolt lánchegesztő automata, az előtérben pedig a késztermék, a szemes lánc látható. A felvétel a csehszlovákiai Ceska Ves-ben levő láncgyárban készült, ahol évente 25 ezer tonna különféle láncot állítanak elő.
