Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

* * • ■Ütüafr.&ii* jfc $%& ?ti v* •'- '• <# 4 « PETŐFI NÉPE « 1977. február 2«. •*****;: Mennyi és mi van a pohárban? Közös vizsgálat tapasztalatai A megyei rendőr-főkapitányság tár­sadalomtulajdon védelmi osztálya és a kereskedelmi felügyelőség közösen rendszeresen ellenőrzi a különböző kereskedelmi egységeket vizsgálva a társadalmi tulajdon védelméhez szük­séges eszközök és berendezések meg­létét, másrészt a vásárlók érdekvédel­mét. Egy ilyen közős ellenőrzésre kap­tunk meghívást, amelynek tapasztala­tai egyértelműek: nagyobb gondot kell fordítani a helyiségek zárására, rácsokkal történő ellátására, s a fo­gyasztók érdekeinek védelmére. S hogy ez mennyire így van, azt bizo­nyítják azok a tények, amelyek az el­lenőrzés során nagyon is kézzelfog­hatóan mutatják, milyen módszerek­kel és hogyan károsítják meg a ven­déglátó egységekben szórakozókat. Az ellenőrzés legegyszerűbb módja az úgynevezett próbavá­sárlás, s ebben nyújtottunk segít­séget Szekér József kereskedelmi felügyelőnek. Kalocsán a Bokré­ta eszpresszóban két féldeci ko­nyakot, két kávét, s három üveg sört kértünk. Rögtön hozzá is tet­tük, szeretnénk fizetni, mert sie­tünk. A „fogyasztás" értéke 62.90 forint volt, s ekkor lépett közbe a kereskedelmi felügyelő. Az ita­lok, a kávé a raktárba került, s megkezdődött „a visszaszámlá­lás’’. A felszolgáló, Szatmári Pál- né ijedten hozta be azt az üve­get, amiből a konyakot kitöltöt­te. Az üvegben Commers Brandy lötyögött, ám ő mégis Cabinet Brandyt számolt. Nemcsak ebben hibázott, hanem a kávé árában is, csupán 20—20 fillért. Ennél az egy tételnél 3,80 forintot „téve­dett” saját hasznára. A jegyző­könyvi nvilatkozatban elismerte, hogy valóban árdrágítást követett el. A presszó mellett működik a Kalocsai csárda, ahová szintén betértünk „vacsorázni". A rende­lés így szólt: két sült kolbász, egy virsli, kétszer két deci bor, három szelet kenyér. A számolás­ban nem volt hiba, ám az adago­kat kissé kevésnek találtuk, s nem is ok nélkül. A vendéglőben az adagolásnál használt gyors­mérleg teljesen használhatatlan állapotban volt. A kolbászt szemre mérték. Pásztor Györgyi üzletve­zetőt figyelmeztették, s a keres­kedelmi felügyelő beállította a mérleget. Este fél tíz volt, amikor belép­tünk a Kiskőrös és Vidéke Álta­lános Fogyasztási Értékesítő Szö­vetkezet Iluska presszójába. Ká­vét, konyakot rendeltünk volna, óm a két felszolgáló, Kovács Fe- rencné és Kállai Józsefné megta­gadta kiszolgálásunkat, arra való hivatkozással, hogy záróra van. Az üzletvezetőt kértük, aki közöl­te. hogv tíz órái“ tartanak nvit- vn. de az elszámolás még időt • Készül a iegyzíikiin.v az Iluska eszpresszóban. • Szekér József kereskedelmi fel­ügyelő az ital mennyiségét ellen­őrzi a kalocsai Pirosarany eszp­resszóban. vesz igénybe. Gyenge volt ez a magyarázat, s a záróra előrehozá­sának következményei lesznek. Sajnos, ennél az egységnél, akár­csak a kalocsai boltoknál, a tár­sadalmi tulajdon védelme nem nevezhető megnyugtatónak. Kiskunhalas, Alföldi étterem, öt fél konyakot, két kávét rendel­tünk, amit a felszolgáló, Kovács László elég gyorsan kihozott, hi­szen az üzlet tömve volt szórako- zókkal, közöttük jó néhány ittas személlyel, akiket éppen úgy ki­szolgáltak, mint a józanokat. Ez már önmagában is szabálysértés­nek számít, de térjünk vissza az italokhoz. Az öt fél konyakból az egyik pohárban — ebben volt a legtöbb — csupán négy centiliter volt A másik négy még a 3,9 cen­tilitert sem érte el. Az italmérést Szabó Károlyné kisegítő pultos végezte, aki még a kereskedelmi felügyelőnek is állította, hogy fél decit mért. A hivatalos mérce győzte meg csupán arról, hogy szűkén mért, amiért tulajdonkép­pen nem teljesen ő a hibás. A gyakorlat ebben a vendéglőben, hogy először féldecis pohárba ön- tik, s úgy a fogyasztói edénybe. Ebben az esetben elég, ha egy ki­csit megbillen a pohár, s a hite­lesítés egészen mást mutat. Köz­ben Katona József rendőr alhad­nagy a társadalmi tulajdon vé­delmével kapcsolatos berendezé­seket vizsgálta meg. Sajnos, le­hangoló állapotot talált, amelyen sürgősen változtatni kellene. A megyei rendőr-főkapitányság és a kereskedelmi felügyelőség közös ellenőrzésének tapasztalatai nagyon is egyértelműek: a megyei vendéglátó vállalatnak, az általá­nos fogyasztási és értékesítő szö­vetkezeteknek a belső ellenőrzés szigorításával, az üzletek védel­mét szogáló berendezések átvizs­gálásával, kiegészítésével és fel­szerelésével tenniük kell annak érdekében, hogy védjék a közös vaffvont s eközben ne károsítsák a vásárlókat, a fogyasztókat. Eev- egy ellenőrzés nem terjedhet ki valamennyi vendéglátó és keres­kedelmi egységre, ám a tapaszta­latok nagyjából általánosíthatók. Nem büntetést akarnak kiszabni, hanem felfedni és kijavítani a meglevő hibákat, ami nemcsak a vállalat, szövetkezet, de vala­mennyiünk érdeke. Gémes Gábor MUNKAHELYÜK A VILÁGPIAC • Szállításra készítik elő a Volvo—Ikarus autóbuszokat. (MTI-fotó: Bara István felvétele — KS.) A gépipari termékek ex­portjának, importjának is körülbelül az egynegyed része közúti jármű. A MOGÜRT Gépjármű és Külkereskedel­mi Vállalat közvetítésével nagyszabású nemzetközi munkamegosztás érvényesül a járműgyártásban. Az évi 33 milliárd forintos összfor­galomban 10 ezer Ikarus autóbusz kivitele, illetve 80—90 ezer személygépkocsi és 30 ezer tehergépkocsi be­hozatala szerepel. A magyar autóbusz-export eléri Fran­ciaország, Olaszország és Svédország együttes kivite­lét. Egy autóbuszért 30 személygépkocsi A hazai közúti járműgyártás annyiban egyedülálló a világon, hogy az autóbuszipar nem tá­maszkodik tömeges személy- és tehergépkocsi-gyártó bázisra. De nem érezzük ennek hátrányát. Egyrészt azért, mert az autóbusz- gyártás széles nemzetközi koope­rációra épül, a KGST keretében, másrészt azért, mert a baráti or­szágokkal kötött hosszú lejáratú megállapodások garantálják nagy darabszámok értékesítését. Végül pedig a közúti járműgyártás „egyoldalúsága” azért sem hátrá­nyos, mert az autóbusz ellenér­tékeként kapott devizáért besze­rezhetjük a személy- és teher­gépkocsikat — kellő mennyiség­ben, megfelelő minőségben, szé­les választékban és gazdaságosan. Egy autóbuszért átlagosan 30 sze­mélygépkocsit kapunk. Ez a cse­rearány számunkra kedvező, jel­zi, hogy a nemzetközi munkameg­osztás előnyös, jelzi, hogy az autó­buszokat a világon szinte egyedül­álló szérianagyságban készítjük. A személygépkocsi-gyártásban vi­szont csak törpe sorozatokra ren­dezkedhetnénk be. (Az univerzális tehergépkocsi-gyártást a kis szé­riák okozta ráfizetés miatt kel­lett megszüntetni.) Az Ikarus autóbuszok fő vásár­lója a Szovjetunió, a teljes ter- melégnsljr töbj? mint a f#eken#' - e legnagyobb partnerhez. A ve­vők 1 'közül kiemelkedik még az NDK: 1976—1980-ban összesén 8 ezer darab Ikarus autóbuszt vá­sárol. A két legnagyobb • vásárlón kívül a MOGÜRT szinte vala­mennyi szocialista országba szál­lít autóbuszokat. A tőkés export szerepe Az üzemanyagárak nagy ará­nyú emelkedése közvetlenül érin­tette a közúti járműgyártást: nö­velte a tömegközlekedési eszkö­zök, és mérsékelte a személygép­kocsik iránti keresletet. A kon- juktúra hatására egymást követő két esztendőben, 1974-ben és 1975-ben átlagosan 20—20 száza­lékkal emelkedett az autóbuszok világpiaci ára. Tavaly már mér­séklődött a tömegközlekedési esz­közök iránti kereslet és kiélező­dött a világpiaci verseny. A MO­GÜRT dollárbevétele így átmene­tileg csökkent, de 1976-ban még mindig kétszerese volt az 1973. évinek. Az V. ötéves terv elő­irányzatai szerint viszont az 1974—75-ös csúcseredményeket is túlszárnyalva, összesen 6900 au­tóbuszt kell tőkés piacokon ér­tékesíteni. A tőkés export döntő része kooperációs jellegű. A kooperá­ció sajátos formája a karosszéria­export — Volvo és Steyer alvá- ‘'zakra1 ^szerel ve. A Volvo1 és Cse- valamint Pt ..MO- ’ GUtÜT' égyutíműködéséveí ak idén 850, jövőre 1000, 1985-ig pedig összesen 10 ezer terepjáró gép­kocsi készül. A kooperáció me­gint más formáját igénylik a fejlődő országok. Irakban napon­ta egy autóbuszt) szerelnek, fran­cia Saviem, illetve svéd Scania alvázakra. A karosszériaelemeket az Ikarus szállítja. Az integráció csak lehetőség A sokoldalú kapcsolatok fej­lesztése. elmélyítése a KGST-tag- országokkal tehát nem vezet el­zárkózáshoz. Sőt: a nagy sorozatú gyártással párosuló, korszerű, gazdaságos technológia és minő­ség versenyképessé, exportképes­sé teszi termékeinket a legigénye­sebb piacokon is. Persze az ered­ménynek nem valamiféle auto­matizmus, a KGST-szakosítás mechanikus következményei: a szocialista gazdasági integráció csak lehetőséget ad a gyors mű­szaki-gazdasági fejlesztésre. Az eredményekért újból és újból meg kell küzdeni. A szakosítással és a kooperá­cióval még a KGST piacaira sem jár állandó belépő. Minden szocialista ország — az NDK kivételével — fejleszti autóbusz­gyártását. A leggyorsabban — ^ ^f-tjiető^pódon — a. Szovjetunió, '’hazánk''ugyanis a hatalmas szov­jet i igényeknek <^vjp$tr antöredé­kéi képes kielégíteni. Jelenleg ä - Szovjetunió a világ legnagyobb autóbuszgyártó hatalma, évi mint­egy 70 ezer darab termelésével. Az európai szocialista országok üzemeiben, a csehszlovákiai Sko- da-gyár kivételével, külföldi li- cencek vásárlásával fejlesztik az autóbuszgyártást. Az Ikarus jövője Lehet-e mégis jövője az Ika­rus autóbuszoknak a KGST-pia- cokon? Feltétlenül — ha meg­tartja legalább azt a műszaki előnyt, amelyet jelenleg élvez. Ehhez tervszerű és következetes műszaki fejlesztésre, a konstruk­ció, a technológia szüntelen kor­szerűsítésére van szükség. To­vábbá szilárd technológiai és kooperációs fegyelemre, hogy ap­róbb minőségi hibák ne rontsák a márka hírnevét, becsületét. Nö­vekednek a követelmények, éle­ződik a verseny a szocialista or­szágokban is. Így a KGST-orszá- gokba szóló belépőt egyre inkább elfogadják a legigényesebb tőkés piacokon is. Kovács József ÚJ KÖNYVEK A KOSSUTH Könyvkiadó új­donságai közül említsük meg Alekszej Koszigin: A szovjet gazdaság a nép szolgálatában cí­mű könyvét, amely kitűnő átte­kintést ad a Szovjetunió gazda­sági helyzetéről, fejlődéséről. Üjabb kiadásban látott napvilá­got a Kommunista Internacionálé története a nemzetközi munkás- mozgalom e fontos szakaszának marxista összefoglalásával. A csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom ismert alakja volt Antonin Zápotocky; híres könyve, a Vörös fények Klando felett most magyarul is meg­jelent. A MÓRA Könyvkiadó adta ki Kurt Lütgen: Az északnyugati átjáró regénye című, hallatlanul érdekes könyvét. Űjabb kiadás­ban látott napvilágot a nálunk is oly népszerű Eric Knight: Lassie hazatér című ifjúsági regénye, valamint Hunyady József Pepito és Vidor Miklós: Vasárnap dön­tő című ifjúsági regénye. Az Aranykürt kiskönyvtárban a Ba­rát érkezik a házhoz, — Szalay Lenke könyve. A Minden napra egy mese című kitűnő antológiát T. Aszódi Éva válogatta és szer­kesztette. A Regék és mondák sorozatban Baktay Ervin: Indiai regék és mondák című feldolgo­zása érdemel figyelmet Harmatta János, az ismert professzor be­vezetőjével. A Bölcs bagoly új kötete Berkes Péter: Hangország című ismeretterjesztő képesköny­ve, Réber László szellemes raj­zaival. Üjabb kiadásban került a könyvesboltokba Fekete István: Téli berek című ifjúsági regénye és Kittenberger Kálmán: Kelet- Afrika vadonjaiban című útle­írása. Kresz Mária képeskönyve a Butella Bálint és Pörzső örzse lakodalma. A MEZŐGAZDASÁGI könyv­kiadó adta ki Konrad Mengel: A növények táplálkozása és anyag­cseréje című kötetet. Fontos szak­mai könyv a Termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok pénz- és hitelgazdálkodása. Megjelent Kardeván Andor kétkötetes könyve: A háziállatok kórbonc- tana. Fontos szakmai ismerete­ket ad Az almatermesztés tech­nológiai modelljei című kötet, amelyet Vig Péter szerkesztett. Több szerző közös munkája A dohány nagyüzemi termesztése. Átdolgozott új kiadás — Nagy László szerkesztésében — a Me­zőgazdasági jogi alapismeretek. -Rudnay János sok ismeretet nyújtó könyve A kávé. Megjelent A nóvénynemesítés alapjai című kötet is, szerzője Bálint Andor. A MŰSZAKI Könyvkiadó új­donságai közül említsük meg R. Zierl: Rádiózástechnika című. az Elektronika sorozatban meg­jelent hasznos kézikönyvét. A hegesztett betonacélváznk gyár­tásával és tervezésével kapcsola­tos legfontosabb szakmai tudni­valókat ismerteti az Ipari Szak- könyvtár új köteteként Fogarasy Gyula és Adamik Mátyás közös munkája. Bánhídi László szak- k könyve a Zárt terek hőérzeti méretezése. A fotózás kérdésével foglalkozóknak jelent jó segítsé­get Csillag Julianna és Baricx Katalin könyve, amely Első na­gyításaim címmel látott napvi­lágot, két filmcsík-melléklettel. Az elektronika világa Walter R. Fuchs munkája. A Könnyűfémek röviden és tömören Című könyv­ben Thomas Krist, a nemzetközi hírű szakember ismerteti az alu­mínium és alumíniumötvözetek tulajdonságait, előállításuk és fel- használásuk legfontosabb szak­mai kérdéseit. (KS) Fölfelé a grádicson A BÉKÉSCSABAI Áchim András Népi Kollégium története betöréssel kezdődött 1946-ban. Annak a néhány fiúnak, aki kollégiumalapításra szánta el magát, le kellett vernie a lakatot egy elhagyott villa bejáratáról, hogy a magyar demokrácia leendő értelmiségének e kis csapata födél alá jusson. (Mire közéjük kerültem 1947-ben, a körülmények olyany- nyira feljavultak, hogy az ágyakba már luxus­szalmazsák is jutott.) Most, hogy a kollégiumok harmincéves évfordulóját ünnepeltük, sokféle jó érzés támadt fel bennünk, egykori népi kollégis­tákban. egyebek közt az a büszkeségérzés is, hogy ami betörés volt akkor, az történelmileg — egy igekötő-módosulással — feltörésnek bizonyult, vagy ahogy ünnepélyesebben mondhatnám: a nép fiai nagy kulturális honfoglalásának. Az indulás egy­két éve után már tízezren laktunk az ország népi kollégiumaiban, később a szakérettségisek ezrei társultak hozzánk, miközben ugyancsak sok ezren emelkedtek egyik napról a másikra politikai és gaz­dasági pozíciókba. Olyan példátlan és látványos esete volt ez annak, amit a szociológusok ma tár­sadalmi mobilitásnak, a rétegek közötti fölfelé áramló mozgásnak neveznek (s rajta mérik egy társadalom egészségének, nyitottságának fokát), hogy történelmi büszkeségünkben hajlamosak va­gyunk azt hinni: egyszeri eset volt, többször nem ismétlődhetett, a rétegek közötti fölfelé mozgás megállt azóta. Annyira fontos kérdés ez, hogy az évforduló késztetésére megpróbáltam utána járni a válasz­nak, s a következő, tulajdonképpen nem új, szá­momra mégis meglepő fölfedezést tettem: Az egyszerinek látszó eset minden tanévben meg­ismétlődik. Sőt: nagyobb számarányokban, mint akkor. A társadalom alsó rétegeiből — ha jogos ma egyáltalán alsó rétegekről beszélni — száz­ezernyi gyerek lép évente a grádics első, második vagy harmadik fokára, beiratkozván valamelyik középfokú, felsőfokú iskolába és beállván valamely magas képesítést követelő munkahelyre. Ha akkor tízezer népi kollégista volt, most egyedül a fizikai dolgozók gyerekei közül több mint húszezren érett­ségiznek évente. NEM IS LEHET ez másként, hiszen az iskolai férőhelyek száma megsokszorozódott azóta, az érettségizetteké megháromszorozódott, a szellemi munkát végzőké megduplázódott a harminc év alatt, az elmúlt húsz évben minden negyedik mun­kásszármazású háztartásfő szellemi foglalkozásúvá vált, minden második paraszt munkássá és minden tizenegyedik paraszt értelmiségivé — az értelmiségi réteg nem is bírta volna (és nem is bírná) önmaga megsokszorozott utánpótlását önmagából kitermelni. Azt jelenti-e ez, hogy minden rendben van tehát? Nem mondok vele újat, mindenki tudhat, újság­cikkekből, oktatásügyi rendelkezésekből vagy saját tapasztalatából arról, hogy korántsincs rendben. Mert a számok csakugyan nagyobbak, mint az első nagy hullám idején voltak. Az ütem azonban le­lassult. Gazsó Ferenc szociológus, akinek Iskola- rendszer és társadalmi mobilitás című könyve nem­rég jelent meg, a következő adatokat közli: 1967-BEN MÉG ötvenöt százalék volt a fizikai dolgozók gyerekeinek aránya a középiskolákban, 1970-ben már csak negyvenkilenc százalék. Az egyetemi—főiskolai arány ugyanez idő alatt negy­venhat százalékról harminckilenc százalékra esett. Az arány azóta sem javul: az értelmiségi után­pótlás többségét az értelmiségi réteg adja, a fizi­kai dolgozók rétegei adják a kisebbségét. A hely­zetet tovább rontja, hogy a fizikai dolgozók gye­rekeinek tizenöt—húsz százaléka az általános is­kolát se fejezi be, tehát a grádics első fokára se lép fel. Maradhat-e ez így? — Nem maradhat így; azért vagyunk szocialista társadalom, hogy a ré­tegek közötti egyenlőtlenségek megrögzítése helyett megszüntetésük irányába haladjunk, olyan nyitott társadalom felé, amelyben nem állnak akadályok a tehetség érvényesülésének útjába, és senki jövője nem pecsételődik meg azzal, hogy milyen réteg gyermekeként született. Mielőtt Gazsó Ferenc könyvét elolvastam volna, azt hittem, hogy a baj orvosságát az esélyek egyen­lőtlenségének hívják. Most már tudom: ha ez volna az orvosság, már baj se volna. Hiszen az esélyek nálunk egyenlőek. Minden gyerek esélyes arra, hogy az általános iskolát elvégezze, hogy — a tanulmányi eredménytől függően — középiskolássá, majd egyetemistává váljék, s hogy diplomával kezében a grádics harmadik lépcsőjére hágjon. Csakhogy: hiába egyenlők az esélyek, ha a hely­zetek nem egyenlők. Az esélyek egyenlősége ugyan­is épp az előnyösebb helyzetben levőknek kedvez. Azok lépnek tovább, mindegyik rétegből, akiknek jók a tanulmányi eredményeik — ez igaz. De az előnyösebb helyzetben levő rétegek gyermekeinek jobbak a tanulmányi eredményeik. Miben áll tulajdonképpen a helyzetek egyenlőt­lensége? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fő­képp az anyagiakban. Annál meglepőbb a vizsgá­latok eredménye, amely szerint a szülők kereseti viszonyai alig befolyásolják a tanulmányi ered­ményeket. Azonos jövedelmek esetén is lényeges tanulmányieredmény-különbség van a rétegek kö­zött, sőt: a kisjövedelmű hivatalnok rétegek gyere­kei jobb tanulók a nagyobb jövedelmű munkás­rétegek gyerekeinél. (Az anyagi körülmények kö­zött legfeljebb a lakáshelyzet jöhet számításba: egyszobás lakásban nehezebb tanulni.) A helyzet­egyenlőtlenség főleg településföldrajzi okokból kö­vetkezik (falun-tanyán kevés az óvoda, viszont sok az osztatlan iskola, a gyerekek fölkészületlenebbül indulnak az egyenlő esélyű versenyben), továbbá a szülők iskolázottságának eltéréseiből következik, és abból a családi légkörből, amely ösztönzi, illetve visszafogja a gyerekek érdeklődésének és értelmi képességeinek kibontakozását. MI KÖVETKEZIK ebből? Az, hogy a baj orvos­lására az iskola is hivatott ugyan (meg kell szün­tetnie a zsákutcákat például, és lehetővé kell tennie azt. amit Gazsó Ferenc könyve „korrekciós irány­váltásnak” nevez), ereje azonban kevés ahhoz, hogy a rétegek helyzetegyenlőtlenségét megszüntesse. Ereje ehhez csak az egész társadalomnak lehet, s a feladat akkora, hogy még ezt az erőt is alaposan próbára teszi. Faragó Vilmos Autókereskedők belépője ** Ezen a buszon nemsokára az iraki városok és falvak lakói utaznak majd. (MTI-fotó: Jászai Csaba felvétele — KS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom