Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-25 / 47. szám
4 m PETŐFI NÉPE 9 1977. február 25. VÁROSRÓL - VÁROSRA A ranghoz méltóan A kiskőrösi városatyák minden bizonnyal legféltettebb irományaik között őrzik a 23./1972. tan. hat. jelzetű iratcsomót. Lehet, hogy első pillanatban nem mindegyikük emlékszik már rá, milyen aktáról is van szó, de aztán az 1972-es dátumról eszükbe jut. Az irat ,,tárgy”-át én is papírról idézem vissza: ..Kiskőrös általános rendezési tervprogramjának jóváhagyása.”, 1972. november 29-én — szerdán délután — lapozgattak benne. Ünnepélyesen, forró szívvel. Azon a rendkívüli tanácsülésen, ami utolsó volt a „nagyközségi” kategóriában. Arról voltak hivatottak dönteni, hogy elfogadják azt a programot, amely 2000-ig megszabja a helység fejlődését. El is fogadták. Azzal a meggyőződéssel, hogy mint leendő városatyák — a lakossággal összefogva — valóra is váltják, amit abban célul tűztek ... Az utána következő — történelmi tanácsülés, december 30-án már a várossá nyilvánítás demonstrációja volt. Több mint négy esztendő eltelt mar azóta ... De e pár sói nyomón is felidéződhet annak a rendkívüli tanácsülésnek több mozzanata. A jókedvű gyülekezés a járási párt- és tanácsszékház esztétikusán kiképzett, hangulatos aulájában, majd a munka a tárgyalóteremben ... Két várostérkép függ az állványos táblán, színes, geometrikus foltjai a lakókörzeteket. -tömböket, az utak nyomvonalait, a zöldövezet sáv- jáit jelzik. Fekete bajuszű fiatalember, a Szegedi Tervező Vállalat szakembere fűz szóbeli kiegészítést a mindenki előtt kinyitott' írásos előterjesztéshez. Kis mutatópálcája sűrűn bejárja a térkép szelvényeit. Bevezetőül elmondja. — a terv célját, a program alapelveit tekintve: „Kiinduló pont volt, hogy Kiskőrös 60 000 lakosú vonzáskörzet központja ...” A 23 1972. tan. hat. jelzetű dokumentum lapjait pedig szorgalmasan pergetik a leendő városatyák, együtt haladva a hallottakkal, szemléltetett elképzelésekkel. Volt ilyen részlet is abban a nevezetes aktában: „A várossá nyilvánításhoz az előírt feltételek adottak, de a tényleges várossá váláshoz szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése még jelentős részben az első fejlesztési időszak feladata, így 1985-ig még érvényesülni fog a település átmeneti jellegé". Benne van ebben tehát, hogy a városi rang bázisára derekas munkával kell felrakni a koronát. Nemrég tárgyalták meg — a lakosság részvételével — Kiskőrös Városi Tanácsának beszámolóját a város IV. ötéves területfejlesztési tervének végrehajtásáról és az V. ötéves területfejlesztési tervről. Ebben tallózva képet kapunk arról, hol is tartanak Kiskőrösön — például az in- • írastrukturális feltételek — lakásállomány és a legkülönfélébb szolgáltatások — megteremtésével. Helyesebben ennek ütemével, hiszen magától értetődően nem mehet minden adj-uramisten- mée-ma alapon. Erősen belejátszik mindenbe az „örökség" szűkössége is. Kiindulásnak a beszámoló egyik megállapítását ragadjuk ki. Adja meg minden továbbihoz az alaphangot, hogy Kiskőrös munkaképes korú lakossága szinte teljes egészében munkában áll. Ennek a népességnek 97.3 százaléka aktív keresőképes (megyénkben 117 százalék). Kijelenthetjük hát, hogy megyei átlagon felül dolgos nép lakja a várost. Kiskőrös életében is mind nagyobb szerepe lett az iparnak. Az ipari termelés öt év alatt 59,1 százalékkal emelkedett. A növekedés évi üteme 11.8 százalékos (a megyei 9.3). A termelékenység a tervidőszak utolso évében 37,9 százalékkal (megyei 42 százalék) haladta meg az 1970. évi színvonalat. Az egy főre eső termelési értekben 1975-ben 210 ezer forint volt (a megyei 213 ezer forint). A zárójelbe tett megyei adatok is sejtetik, hogy a viszonylag magas ütemű fejlődés ellenére a város ipari üzemeinek Kiváló munka, átlagos kereset? technikai színvonala, eszközellátottsága alacsony. A tervciklus utolsó évében — az egy munkásra jutó állóeszközérték a megyei értéknek felét sem éri el. Hasonlóképpen a szociális ellátottság színvonala sem üti meg a kívánt mértéket az üzemek jelentős részénél. E körülmények méginkább kiemelik a 3000 ipari dolgozó szorgalmának értékét. Persze, az V. ötéves terv során sem csak erre építve valósítják meg az ipar intenzív fejlesztését. Fő követelmény a gyártmányösszetétel korszerűsítése, a termelés gazdaságosságának javítása, az üzejn- és munkaszervezés tökéletesítése és az exportra termelés növelése. A fejlesztést emellett 101 milliós ipari beruházás szolgálja. Az iparban több mint 3800-an dolgoznak majd a tervidőszak végén. Fejlődött összességében a város mezőgazdasága is. Jelentősen megváltozott az ágazat technikai színvonala, tökéletesedett a termelési struktúra igazodása az adottságokhoz. Számottevően gyarapodott a nagyüzemi közös gazdaság. A szakszövetkezetek közös vagyonának értéke 204,7 millió forintot tett ki 1975-ben, ami évi 15,7 milliós növekedésnek felel meg. öt év alatt — az 1970. évi 7000 hl tárolótérhez 56 500 hl közös bortárolót létesítettek. A szákszövetkezetek gépállománya 8,5 millió forint értékűről 36,3 milliósra emelkedett. >: y>rr> A három szakszövetkezet egyesülésével megteremtődtek a közös nagyüzemi gazdaság megszilárdításának és továbbfejlesztésének feltételei. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, összefoglalva, fő feladatnak tekintik a szakszövetkezeti gazdálkodásban a szocialista vonások erősítését, a gazdálkodás korszerűsítését, eredményesebbé tételét s a tagsági gazdaság hatékonyabb integrálását. A gazdasági háttér e fő területeinek vázlata sokatmondóbbá teszi a lakossági ellátó ágazatok fejlődésének tényeit. A kiskereskedelmi áruforgalom növekedési üteme meghaladta a megyei és országos átlagot, s több a tervezettnél. Kiemelkedő — 76,3 százalékos — volt a növekedés a vegyesiparcikkekből, és magas — 72,5 százalékos — élelmiszerekből. A vendéglátóipari forgalom növekedési indexe 152,1 százalék, ez viszont 4,3 százalékkal alacsonyabb a megyei átlagnál. Három új kereskedelmi egységgel gazdagodott a város. A hálózat összes alapterülete — az 1784 m2-es bővüléssel — 9212 m2-re nőtt. S még egy szemléltető összehasonlítás: az egy négyzetméterre jutó forgalom 35 280 forint — a megyei 30 980-nal szemben. — A vásárlási feltételek korszerűsítésével együtt a kereskedelmi dolgozók munkafeltételei is javultak. A kereskedelemben foglalkoztatottak létszáma öt év alatt 31,9 százalékkal emelkedett. Leszögezhetjük, hogy kereskedelmi ellátás dolgában megyénk új városa méltóképpen tölti be középfokú központi szerepkörét. A varossá válással, a Petőfi-év- forduló vonzereje révén meg• Az Árpád utca 2x42 lakásos épületének egyikében már laknak. 9 A Ügeti Károly utcai új házsor előtt Németh Sándor húszfős brigádja végzi a csatornázási munkálatokat. élénkült az idegenforgalom. Az ország minden tájáról, s külföldről is nagyobb számban keresték fel Kiskőröst. Az idelátogatók száma 1970-ben 20 ezer, 1973-ban 70 ezer, és két év múlva 42 ezer volt. A. lakossági szolgáltatások körében: megduplázódott az. ipari, keresKciféftrii sítől— gáltatások értéke. A helyi Ipari Szövetkezet szolgáltatóházat, autószervizt és textiltisztító szalont hozott létre. Megtízszereződött az állóeszközök bruttóértéke. — Házhoz szállítják a tüzelőolajat, bútort. Nem a kívánt mértékben fejlődött azonban a méretre igazítás és kölcsönzési szolgáltatatás. / S hogy azért nem minden sikerült terv szerint, azt se tagadják. A BÉK Árpád utcai ABC- áruháza, s a korszerű zöldség- gyümölcsbolt később valósult meg. Kiemelt feladatként kezelték a lakásépítést. A módosított tervszám szerint 810 lakást adtak át a tervidőszak végéig. Jó pár tucat lakás építésének befejezése áthúzódott, s például a lakásszövetkezeti formában tervezett 32 lakás átadása nem történt meg. A tervezett 536 családi ház helyett viszont 580-at építettek. — E néhány adat is érzékelteti, hogy az V. ötéves tervre is változatlan gondként „húzódott át” az építőipari kapacitás- hiány. A helyi bázist jelentő Ipari Szövetkezetnél és ÉPSZER-nél feltétlenül bővíteni kell a korszerű technikai felszereltséget és emelni a szakmunkás-létszámot. Ezt belátta a megyei vezetés is, ezért a megyei tanács saját alapjából ad 'fejlesztési támogatást, ugyanakkor a városi tanács is jelentős pénzösszeggel segíti a kapacitás növelését. így bízvást neki lehetett vágni az új tervciklusnak, aminek során 930 új — átlagosan 53 négyzetméter alap- területű lakást építenek fel... Jóllehet, egy újságcikk szokásos terjedelmét is túlléptük, így • A jelszó — tartalmát, értelmét de sokan és sokféleképpen magyarázták már — imigyen szól: „egyenlő munkáért, egyenlő bér ...” Ezt sikerült a gyakorlatban akként megfordítani, hogy „egyenlő bérért, egyenlő munka...” Vagyis: amíg a nálam jóval kisebb képességű, alacsonyabb teljesítményt produkáló kollégám majdnem ugyanannyi bért kap, mint én, addig minek törjem magam... miért hozzam ki magamból a lehetséges maximumot? Ugye ismerős szöveg? Sokan eszerint dolgoznak és hisznek is a maguk fabrikálta elméletben. Persze az igazsághoz tartozik, hogy vannak emberek — és vannak helyzetek — akiknél és amikor nem az a fontos, hogy mit teljesít1 a másik és ezért a teljesítményért mennyit kap; amikor csak az a fontos, hogy a lehető legtöbbet nyújtsak, még akkor is, ha az átlagon felüli teljesítményt csak átlagos bérrel honorálhatják. Sajnos, azonban nem ez a jellemző. A szakemberek is tudják, vallják, hogy a Iáérek differenciálatlansága a teljesítmények kerékkötője. Ebben mindenki egyetért, a vita — és az általános tanácstalanság — ott kezdődik, amikor a differenciálatlanság, az egyenlősdi okait kutatják, illetve amikor magát a jelenséget magyarázzák. • A múltkoriban megkérdezték tőlem: mit gondolok, hol nagyobb a különbség egy minisztériumi portás és a miniszter fizetése között; Angliában, vagy mondjuk Egyiptomban? S a válasz: nem Angliában! Mert a társadalmi, gazdasági fejlettség magával hozza a bérek bizonyos fokú nivellálódását. Egy bizonyos fejlettségi fokon túl szükségképpen közelítenek egymáshoz a bérek legalacsonyabb és legmagasabb határértékei. Ebből a szempontból tehát a fejlődéssel szükségképpen együttjáró jelenségről van szó. Mások viszont megjegyzik — és nem alaptalanul —, hogy mindez lehet igaz és törvényszerű, de akkor nálunk, a bérek nivellálódásával alaposan megelőztük a korunkat, a saját fejlettségi színvonalunkat. Szociológusok bizonygatják: maguk a legérdekeltebbek, a munkások és az alkalmazottak sem fogad jó k^-W! rtYW«rigwánigyaA korlatban érvényesített-.differenr, cíaíasü "Amikor "ä bdfíték-'Vas-' tagsága jelzi a teljesítményt, a végzett munka értékét, akkor nagyon sokan nem hajlandók elfogadni az esetleges alacsonyabb minősítést, s a differenciálás mögött kizárólag a főnökség szubjektív szempontjait sejtik. Még akkor is, ha — formailag — a béreket nem csak a főnökség, hanem az a bizonyos üzemi három-, vagy négyszög határozza meg ... • Következésképpen: differenciálni népszerűtlen és hálátlan dolog: minek haragudjon meg a műhely, a munkahely közvéleménye a főnökre, ebben a mun- kaeröinséges világban? Ezt a félelmet ma már kevesen vallják be a vezetők közül, sokkal inkább arra hivatkoznak — s ebben is van elgondolkoztató igazság —, hogy ugyan miből differenciáljak? Miből, amikor a rendelkezésre álló bérfejlesztési ösz- szeg viszonylag kevés, az úgynevezett mozgóbér összege pedig egyre zsugorodik, hiszen egyre nagyobb hányadát alapbéresítik. Nemrégiben magam is tanúja lehettem egy munkahelyi vitának, ahol ötvenvalahány ember között kellett — volna — alig négyezer forintnyi bérfejlesztést differenciáltan szétosztani. Hosszas vita után — amelyben a többség az egyenlő szétosztás mellett kardoskodott — végül is a vezető döntött- 10—20 forintonként differenciált, vagyis az elvnek formailag eleget tett, de a közvéleménnyel sem szállt szembe. A szóbanforgó munkahelyen továbbra is béke és csend honol: senki sem morgolódik a túlságosan nagy keresetkülönbség miatt. Akik viszont eddig is azt vallottták, hogy az egyenlő bérért egyenlő munka jár, azok ezután sem változtatnak álláspontjukon. • Ennek veszélyét kellene minden munkahelyen, minden vezetőnek felismernie, s e veszély elhárítására vállalni az erőteljes differenciálás esetleges ódiumát. Még akkor is, ha mun- kaerőinséges világban élünk — látszólag! — és sértődöttségükben a gyengébbek közül jó néhányan ott hagyják a munkahelyet. A bértömeg-gazdálkodás— már a kísérleti szakaszban is — bizonyította, hogy kellő érdekeltséget teremtve, egy sor munkahelyen igenis lehet a hiányzó embereket pótolni a meglevők szervezettebb, jobb és intenzívebb munkájával. (Ehhez persze alaposan és részleteiben kell ismernie a beosztottak képességeit?" tetjesftrrrényét, próifiiktivítását.) Ebből az Is Ícöa vetkföík, bogy a tiiffefehdáPÚbé1-" rezés nem csupán elhatározás, nem rendelet és szabályozás, hanem elsősorban vezetői rátermettség kérdése. V. Cs. Szakmunkás és tanár a végrehajtó bizottságban Behány Gyula, a DÉGÁZ Vállalat szakmunkása, dr. Lovas Béla villamos- és gépészmérnök pedig a Gépipari Automatizálási Főiskola tanára. Mindketten tagjai Kecskemét város tanácsának, s egyben a végrehajtó bizottságnak is.~ Immár három éve, hogy minden második csütörtökön egymás mellett ülnek a testület tanácskozásain. Vajon hogyan vélekedik a vb munkájáról, s az abban való részvételéről a szakmunkás és a főiskolai tanár? Erről kérdeztük őket. • Szakorvosi rendelőintézet a Kossuth I-.ijos utcáiban. Üj gépekkel, műszerekkel felszerelt intézmény ez is, hasonlóan a körzeti orvosi rendelőkhöz. A betegellátásra szoruló tanyaiakat mikrobusz szállítja a városba, — naponta más-más körzetből. 9 Tavaly augusztus 20-án adták át a forgalomnak az új borászati szaküzletet. Vetőmagvak, borászati segédanyagok, permezetezőgépek, — alkatrészek éppúgy kaphatók itt, mint vödrök és — mező- gazdasági szakkönyvek. Kispál László üzletvezető szerint emelkedik a forgalom. (Méhcsi Éva felvételei) — Hadd bocsássam előre, hogy nemcsak a vb-testületi tagságunk tesz bennünket kollégává, hanem az is, hogy mindketten műszakiak vagyunk és a műszaki szemlélet erős összekötő kapocs. Ez feltétlenül megnyilvánul abban, ahogyan a vb munkáját látjuk, s ahogy abban részt veszünk — nyilatkozott előbb dr. Lovas Béla. Behány Gyula pedig így csatlakozott : — A választott végrehajtó bizottsági tagok közül négy műszaki van és ezt nagyon fontosnak, sőt meghatározónak tartom. Napjainkban egy város életében egyre nagyobb a jelentőségük a műszaki kérdéseknek. Például a közművek, a szolgáltatás, építés- technikai problémák, iparfejlesztés, környezetvédelem — hogy csak néhány területet említsek. — A végrehajtó bizottság ösz- szetétele ezek szerint szerencsésnek mondható, hiszen csak'nem minden szakterületnek van hozzáértő képviselője. További kérdésünk tehát: elsősorban a saját szakterületükkel összefüggő napirendeknél nyilvánítanak véleményt? Lovas Béla: — Amikor oktatásüggyel kapcsolatos témáról tárgyai a testület, bizonyos, hogy kifejtem a véleményemet. Ugyanúgy, mint Behány kolléga, ha például közműellátási téma szerepel napirenden. De ha történetesen költségvetésről, vagy éppen kereskedelmi ellátásról van szó, olyankor sem vagyunk érdektelenek. Az esetben természetesen nem tanárként, illetve szakmunkásként, hanem mint fogyasztók, vásárlók szólunk a tárgyhoz. Végeredményben aa átlagos fogyasztót, vásárlót, tehát választóinkat képviselve fejtjük ki véleményünket. Behány Gyula: Mint ahogyan mi is érdeklődéssel hallgatjuk a mezőgazdasági és a kereskedelmi szakemberek véleményét a műszaki. vagy oktatási kérdésekről. Tanái társadalmi kontrollnak is nevezhető ez. Előfordulhat ugyanis, hogy például egy tanköteles gyerek apja, aki nem oktatási szakember, olyan meglepő és lényeges észrevétellel szolgál, amelyen el kell, hogy gondolkozzon a hivatali szakapparátus. — Előfordul-e, hogy testületi ülésen kívül is véleményt cserélnek várospolitikai kérdésekről? Lovas Béla: — Ez szinte elkerülhetetlen. Azelőtt egyikünk sem foglalkozott behatóan várospolitikával. A kéthetenkénti tanácskozás ilyen témákról újabb és újabb ismereteket ad, fokozza az érdeklődést és formálja a szemléletet is. Természetes azonban, hogy három év után már nem az első benyomás alapján, hanem sokoldalú mérlegelés után nyilvánít véleményt. Nem könnyű az állásfoglalás. Különösen nem az, olyan fontos kérdések eldöntésében, amelyekre többféle megoldás is kínálkozik, de amelyek helyessége, tényleges hatékonysága olykor sokkal későbbi tényezők függvénye. Behány Gyula:— Bizony gyakran vitatkozunk, mert sok kérdésre kell választ keresni. Jómagam nem egyszer érzem nyomasztónak a vb-tagsággal járó felelősséget. Tanácskozásainkon számtalanszor felvetődött már olyan gond, amelynek gyökere ötven-hatvan évvel ezelőtti várospolitikai döntésben található meg. Talán ezért is gondolok rá sokszor, hogy vajon a mi testületünk munkáját hogyan ítélik meg majd ötven év múlva a városatyák? ... — Lehetséges, hogy ezzel a következő kérdésre is válaszolt: a testületi munkában a magasabb iskolai végzettségű társaihoz képest nem érzi-e hátrányban magát a szakmunkás? — Azt hiszem, nem. Úgy érzem, hasznosak és szükségesek is a munkás tapasztalatai. Lovas Béla: — Szeretném ezt érzékeltetni. A közelmúltban egy érdékes esetet tárgyaltunk. Nevezetesen: határidő előtt megvalósult egy, ifjúságpolitikai szempontból nagyon fontos létesítmény. Akik létrehozták, elkövettek egy adminisztrációs hibát. A szabályok betűje szerint felelősségre kellett volna vonni őket. Viszont, ha maradéktalanul betartják az előírást, máig sem valósult volna meg a létesítmény. A vb-ülésen Behány Gyuszi tette úgy fel a kérdést, hogy ilyen alapon ki kellene tüntetni azokat, akik ugyan minden szabályt betartottak, de immár négy evet csúszik a rájuk bízott beruházás. Ki számolja, hogy közben mekkora kárt okoztak? Behány Gyula: — Hallottam már a mi vb-nkről olyan véleményt, hogy nagyon harcos testület. Nos igen, üléseinket meglehetősen nagy viták jellemzik, de ezek alkotó jellegűek. Végül mindig kialakul a közös vélemény, a megállapodás, s meggyőződésem, hogy az adott lehetőségek mellett a legjobb, vagy csaknem a legjobb. Rendszerint megnyugvást érzek, ha a tanácsülés jóváhagyja döntéseinket és elismeri munkánkat. Lovas Béla: — Említettem már, hogy nagyon hasznos volt számunkra ez a három év. Szerintem minden műszaki csak nyerne vele, ha egy időszakra bekapcsolódna a tanácsi munkába. Mert olyan útravalót ad ez a közéleti tevékenység, amely szinte szervesen hozzátartozik hétköznapi munkánkhoz. Ezt a hasznos tanulságot jó lenne minél több műszakinak megszereznie. — A tanács tisztségviselőivel való kaprsolatuk? Behány Gyula: — Erre határozottan felelhetem, hogy jó. Szerintem elsősorban a tisztség- viselők érdeke, hogy minél több információ alapján végezhessék felelősségteljes munkájukat. Azt hiszem, nemcsak a magam nevében mondom: ezt érezzük abból a megbecsülésből, figyelemből, amelyben részesítenek bennünket, s ahogyan munkánkat és javaslatainkat kezelik. S. L. is csupán néhány főbb vonatkozásban tudtuk bemutatni, hogyan felelt meg eddig Kiskőrös a városmivoltával, önmagával szemben támasztott követelményeknek. Nemcsak egy tervidőszakról szóló tanácsi beszámoló, haq,em a most már történelmi kritériumokat tattalrnáiü'1 Hieve- -utetes 24*1972. tan. hát,, „jelzetű dokumentum tükréből is ellenőrizhető: Petőfi unokái nemcsak a jelen, hanem az utókor előtti felelősséggel állják adott szavukat. Tóth István
