Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

1977. február 18. • PETŐFI NÉPE • S A szabad idő gyönyörűsége Oly sok szó esik manapság a szabad idő kulturált eltöltéséről, annak alkotó módon való kihasz­nálásáról. Vannak, akik erről nem sokat beszélnek, de többet tesznek, saját maguk, családjuk, s barátaik gyönyörködtetésére. Ezek közé tartozik Burza János rendőr százados, aki szabad ide­jét festéssel tölti. Az építészhall­gatóból lett rendőrtiszt, aki a fővárosból szakadt ide, s itt meg­gyökerezett az Alföld homokján, a táj szerelmesévé vált. Kecske­mét mellett egy hobbitelken épí­tett házában hódol ennek a kedvtelésének, megfestve min­dent. amit még a táj megőrzött régi hangulatából. — Sosem vágytam művészi babérokra, nem is tartom ma­gam sem művésznek, sem alko­tónak. Egyszerűen megragad a táj szépsége, s belső, ellenállha­tatlan kényszer ösztönöz arra, hogy megörökítsem. Pihentető ez számomra, hiszen a szolgálat ezernyi gondja, felelőssége távol kerül tőlem, ez jelenti az igazi kikapcsolódást. A képeim? Akad akinek tetszik,, s ha elkérik, ne­kik ajándékozom, elcserélem régi köcsögökre, rokkára, vagy más egyébre, hiszen a másik hob­bim a régiségek gyűjtése. A hobbitanyán levő kis ház tényleg tele van mások számára kacatot, avitt ócskaságot jelentő tárgyakkal, kéziratokkal, szerszá­mokkal. Akad itt prés az 1800-as évek elejéről, olyan pálinkalopó, amellyel az élelmes szeszfőzdéi munkások valóban lopták a pá­linkát, de tőrök, kakukkos óra, 1700 elejéről biblia, s természe­tesen csendélet, tájkép a falakon mindenütt. — Azt hiszem, ez a szórakozás azon túl, hogy pihentet, formál­ja ízlésemet, lehetőséget teremt a piktúra technikáinak jobb meg­ismerésére. Eddig olajjal, tempe­rával dolgoztam, de néhány hó­napja elkezdtem a kaparásos festékfelvitel módszerét alkal­mazni. önmagam számára kísér­let ez, sikerül-e elsajátítanom, olyan képet készítenem, amely nekem is, közelebbi környeze­temnek is tetszik. Burza János rendőr századost itt csendes magányában sokan felkeresik. Barátai, ismerősei be­betérnek olykor egy pohár sa­ját termésű borra, egy-egy pad­láson, vagy sufniban talált re­likviával, vagy ha nem másért: megnézni egy űj képet, amelyről készítője soha sem beszél az el­ragadtatás hangján. Ahogy ő fo­galmaz — láttunk nála igazán művészi kidolgozású festménye­ket — vannak sikerültebb képei, amelyhez talán mélyebb érzelem fűzi, mint más munkáihoz. Örö­mét leli a látogatókban, szívé­lyes házigazda. — Könnyebb a szolgálat, az éjszakázás, ha itt tölthetem el a szabad időmet, ha csendben el­dolgozgatom egy-egy képen, ha megörölcíthetek egy-egy csend­életet, vagy egy igazi, jellegze­tes alföldi tájrészletet. Ez valóban a szabad idő eltöl­tésének kiteljesedése, gyönyör annak, aki ilyen hasznosan — s ne szerénykedjünk — alkotó módon, a szépség megragadásá­val, megörökítésével áldoz en­nek. Gémes Gábor IV. fejezet Rendkívüli adás „Dörömbölni kell, azonnal és szüntelenül." Illyés 15. A magas, széles ómódi ruhás- szekrény tetején, az előrebukó szegélylécen, a nyitott kalitkák előtt, egymástól szabályos távol­ságra, mint díszszemlén vagy re­pülőtéri fogadáson, a katonák — úgy áll ott vigyázzban a tíz Zümbi. És a tíz zümbinek lassan fo­rog a feje. Pontosabban: a züm- bifejek félköröket írnak le. Bal­ról jobbra, aztán jobbról balra. Hajszálra azonos mozgási sebes­séggel. Ahogy egyszerre követi a tíz tintapötty szempár Guszt Ró­bert izgatott járkálását ajtótól ablakig, ablaktól ajtóig. Leszege-' zett homlokkal, hátrakulcsolt karral menetel az ifjú ornitoló­gus. A lépések ütemében billen a felsőteste, emelődik komiku- san magasra a térde — óriás- zümbi. Guszt Róbert gyalogol, a ma- marak őt figyelik érdeklődő ro- ponszenvvel, Kati meg mindnyá­jukat bámulja üdvözült mosoly­Kész világszám! Ezt cirkusz­ban kéne mutogatni! — gondol­ja az asztal mögött ülő újságíró­lány, értve az elismerést a rit- mikus-nyaktornász madarakra és a teljes produkcióra. Elragadta­tásában a legszívesebben kacag­na és tapsolna, de nem teszi egyiket sem. Mert ez a fiú olyan sértődés, mint egy szerkesztősé­gi takarítónő, olyan érzékeny, mint egy mimóza. Ráadásul most — némi okkal. Megmerevednek, nem tekered- nek már a zümbinyakak, mert a fiatal tudós is megáll végre. Hor­gonyt vet az asztal túloldalán, Kati felé fordul, aki gyorsan ko- moly-figyélőre igazítja arcát. — Hogyan hozhattál ilyen helyzetbe? — kérdi tompán a fiú. — Aríélkül, hogy megbeszél­ted volna velünk? Anélkül, hogy kikérted volna a véleményün­ket ?... Ha az enyémet nem, legalább az öregemét... Más egy újságcikk, nevek nélkül, és me­gint más egy televíziós riport, nem gondolod? Elveszetten néz szét a szobá­ban, pókkarjával körbeint. — Ha legalább tegnap szólsz, hogy kicsit kitakaríthattam vol­na... Kati együttérzőn fölsóhajt, hadd puhuljon ettől is a srác. Igen, ő belátja, hogy Robinak tökéletesen igaza van, ő súlyos hibát követett el, amikor ön­KECSKEMÉTI SIKEREK A KÉPERNYŐN Televízió a színházban hatalmúlag intézkedett, megér­demli a letolást... Ilyesmiket mond az álszent leányzó, s közben arra gondol, hogy ennek az égimeszelőnek úgyis hiába próbálná megma­gyarázni, magatartása történel­mileg kialakult indokait. Főleg azt, hogy neki eszébe se jutott, hogy itt a két Gusztnak is szava lehet, hogy esetleg nem érthet­nek egyet az ő tervével. Abban a zuglói tanítócsaládban ugyan­is, ahová őt szinte váratlanul, ötödik gyereknek szállította a gólya, négy fiú után, attól kezd­ve, hogy akaratát fintorral, sí­rással kifejezésre tudta juttatni, ő dirigált. Négy fivére a rab­szolgája, testőre és hódolója volt, tette amit az imádott zsarnok követelt. És neki — bármilyen következményekkel is járt az ügy — utólag sem kellett döntéseit igazolnia. Dehát ennél a longusznál más a helyzet, mint az ábra mutatja, itt logikus érvelés szükségeltetik. — Kezdem a legfontosabbal — mondja Kosaras Kati. — Taka­rítás. Rá se ránts. Majd a tévések után kell rendbe tenni a lakást, előttük teljesen felesleges. Segí­teni fogok én is. Másodszor: Horpádszky. Azért mentem el Horpádszkyhoz, mert ő név a szakmában, és mert jóformán csak őt ismerem közelebbről a tévéből, a MUOSZ-iskolában ő próbálta a fejünkbe verni a te­levíziós riportot, kisportrét és hírt. És ő buzdított bennünket arra, hogy ha olyan témára buk­kanunk. amelyik nem papírra, hanem képernyőre kívánkozik, keressük fel őt bátran, gyermeki bizalommal. Hát én elmentem hozzá az ügyünkben. És kétsze­res telitalálat lett belőle. Először is az, hogy Horpádszky rögtön ráharapott a zümbikre, azt hi­szem, személyes elszámolni való­ja is van a grafománokkal. És épp amikor nála jártam, akkor futott be egy felkérés, hogy a szerdai focikupát valami anyagi zűrből kifolyólag nem közvetí­tik, konzervanyagokat nyomnak be helyette, tudod, amiket ilyen­kor szoktak, egy kis balett, egy kis természeti szépség, egy kis népi táncikálás, vagy Schubert- dalok, esetleg áriák. Namármost. Ezek mellett elkelne valami friss dolog is, egy tízperces riport, tu­dósítás, érdekesség a mából, tud­na-e Horpádszky mester össze­ütni egy ilyet addigra? És a Horpadt vállalta, egy élete, egy halála, fejét kezünkbe ajánlja, ő a zümbiket megcsinálja. — Eddig világos — mondta Guszt Róbert —, dehát fölhív­hattál volna telefonon... Kati hevesen megrázta a fejét. Kinyitotta a száját, aztán gyor­san be is csukta. Nyílt szívű, egyenes ember volt, modern lány, mégis úgy érezte, hogy most ismét füllentenie kell. Mert az igazság talán fájna ennek a fiúnak. Az, hogy ő nem a tele­vízióban, hanem a lakásán ke­reste fel Horpádszkyt, hogy nem is először járt ott, hogy Hor- pádszkynál véletlenül volt egy üveg ^ eredeti skót viszki, hogy azt ők a medve bőrére előre meg is itták, és ő ott is maradt... — Értsd meg — mondta vé­gül —, az volt a szitu, hogy azonnali választ kértek. Nem volt időm szimpozionokat össze­hívni ... Becsszó, ha lett volna egy kis kifutásom, akkor per­sze ... Dehát nem volt, és pár perc múlva itt lesznek... Mert nekem ott a ti nevetekben is el kellett döntenem, hogy kell-e nekünk most mindjárt ez a tíz­perces riport, vagy nem kell. A fiú áthajolt az asztalon. — Helyben vagyunk. Miért kell nekünk ilyen sürgősen ez a tízperces televíziós riport? Kosaras Kati egészen elámult. (Folytatjuk) A mongol és a szovjet tudósok együttműködése nagymértékben elősegíti a mongol tudomány, s különösen a biológia sikeres fej­lődését. Az együttműködés egyik leg­eredményesebb példája az a kö­zös komplex biológiai expedíció, amely immár nyolcadik éve dol­gozik Mongólia különböző kör­zeteiben. A vizsgálatok gyakor­latilag az ország valamennyi ég­hajlati területére kiterjednek, át­fogják a pusztaságokat és a hegy­vidékeket is. Az expedíció mun­kájában a két ország tudomá­nyos akadémiájának és egyéb tu­dományos intézeteinek, valamint egyetemeinek több mint 200 munkatársa vesz részt. A vizsgálatok rendkívül je­lentősek* hiszen már eddig is számos gyakorlati eredmény szü­letett, így például a mezőgazda- sági termelés fokozásában. Az ország természeti kincseinek ta­nulmányozása és az ezek alap­ján levont tudományos következ­tetések lehetővé tették a legelő- gazdálkodás és a halászat fej­lesztését, a talaj termőképességé­nek meghatározását és javítását. Az elmúlt év egyik kiemelke­dő eredménye volt, hogy meg­kezdődtek a közös munkálatok egy botanikus kert létrehozására a főváros, Ulánbátor közelében. A közeli na­pokban a Ma­gyar Televízió forgatócso­portja látogat el Kecskemét­re, a Katona József Színház­ba. Jövetelük célja az 1976— 77-es évad első két sikeres be­mutatójának filmmel való megörökítése. Holnap, szom­bat délelőtt 10 órakor Schiller Stuart Mária cimű tragédiá­ját veszik fel Ruszt József rendezésében, Szakács Eszter és Sára Berna­dette főszerep­lésével. Hétfőn, feb­ruár 21-én ugyancsak a délelőtti órák­ban Machiavel­li Mandragórá- jának televíziós felvételei kö­vetkeznek. A klasszikus víg­játékot Csiszár Imre rendezte, a fontosabb szerepeket Székhelyi József, Farády Ist­ván, Mezey Lajos és Monyók Il­dikó játsszák. A televíziós felvételek nyilvá­nosak. Az előadások jó alkalmat teremtenek mindazok számára, akiknek nem sikerült megnéz­niük a bemutatott darabokat, vagy mégegyszer kíváncsiak rá­juk. A televízió közvetítő kocsija • Jelenet a Stuart Máriából; Sára Bernadette és Koós Olga. legközelebb március 27-én va­sárnap délután táboroz le a színház épülete mellett. A ‘Szín­házi Világnap alkalmából Né­meth László VII. Gergely című drámájából közvetítenek egyenes adásban részleteket. A Stuart Máriát és a Mandra- górát a televízió nézők a tavaszi hónapokban láthatják a képer­nyőn. • A Mandragora férfi főszereplői: Székhelyi József, Farády István és Mezey Lajos. Tudósítóink jelentik Mongol—szovjet biológiai együttműködés Egyre-másra kapjuk a szép, színes meghí­vókat, farsangi mulatságra szó- lítókat. Vala­mennyi csapat­nak, rajnak, őrsnek köszön­jük a szíves hívást! Remél­jük, mindenhol akad egy ügyes tollforgató, aki tudósítást, vagy rövid kisripor- tot (!) készít és küld, hogy mi­nél több jólsi­került mulat­ságról beszá­molhassunk! Most egy cseppnyi ízelí­tőt mutatunk be nektek a kecskeméti Ének-Zenei Ál­talános Iskola kisdobosainak az elmúlt na­pokban lezaj­lott karneváljáról. A remek han­gulatban lezajlott esemény em­lékezetes marad valamennyi­ünknek, akik álarcot öltöttek, ötletesebbnél ötletesebb ruhákba bújtak. A színes szerpentin-fo­lyondárok alatt bőven fogyott a szörp, együtt táncoltak a tündé­rek, virágok, betyárok és cow- boyok. A képeken a táncolókat örökítettük meg, valamint két nagyon ötletes jelmezt: Virágh Katit mint Röltex Rózsit és Gál Csabát, aki rikkancsnak öltözött. * A kecskeméti úttörőházban hosszú évek óta a téli szünet­hez kapcsolódik a nyolcadikosok számára tartott tánciskola, ame­lyet Vincze Miklós tart, okítva keringet, csárdást, szambát és séket. (Nagy kár, hogy néhány kecskeméti csapattól egyetlen út­törő sem élt az alkalommal, nem jött el táncolni tanulni.) A megjelentek viszont jóked­vűen ropták együtt, mind ügye­sebben a táncot, és szinte vala­mennyien sajnálták amikor a nagy' bemutató után — erre hív­ták meg a szülőket is — elsza­kadtak egymástól Észrevették ezt nyomban az úttörőház vezetői és elhatározták táncházba hívják mindazokat, akik elvégezték a tánciskolát. Arra számítottak, hogy hat varan jelentkeznek. Az első alkalom­mal — február 3-án — azonban csaknem százan jöttek el! A nagy érdeklődésre való tekintettel a tavaszi szünettől kezdődően va­lamennyien, akik nem végeztek tanfolyamot ugyancsak jöhetnek a Vincze Miklós vezette tánc­házba, népi- és modern táncot tanulni, illetve együtt táncolni azokkal, akik már tudják. A ter­vek szerint kéthetenként, csü­törtök délután lesz a nagy ese­mény. Az Üttörőéletben jelezni fogjuk a kibővített foglalkozások kezdetének időpontját! A szorgalmas halasi tudósítók ismét jelentkeztek, örvendetes, követésre méltó kezdeményezésről küldtek beszámolót. Megalakított,., ták az Ifjú Könyvbarátok Klub­ját. Háromhetenként az úttörőház könyvtárában találkoznak a csa­patok küldöttei, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy min­den halasi úttörőből rendszeres olvasó váljon. Szerveznek író-ol­vasó találkozót is. Most elhatá­rozták, hogy közelebbről megis­merkednek a megye hat városá­val, ezért helytörténészeket hív­nak meg a klubba, hogy filmve­títéssel egybekötött előadást tartsanak részükre. Remek kezdeményezés ez, paj­tások! Ha bármelyik csapat kö­vetni akarja a kezdeményezést örömmel adunk erről hírt! * Ügyes kisriportot készített a bácsalmási Varga Marika osztály­társával, íz orosz szaktárgyi ver­senyre induló Németh Ágival, verseny előtt és után. *— Hogyan készültél a ver­senyre, Ági? — Ismételtem az eddig tanul­takat. Átnéztem a Képes Nyelv­mester, a Murzilka magyar gye­rekeknek szánt írásait. Űjrata- nultam a verseket is. —■ Mit szólnál, ha továbbjut­nál a járási versenyre? — Ezt azért nem hiszem..,, de nagyon örülnék neki! Verseny után újból találkoz­tam Ágival. Tudtam, hogy első­ként végzett. — Gratulálok, Ági! Milyen ér­zés elsőnek lenni? — Hogy milyen — nagyszerű! — Gondoltál erre a sikerre? — Bevallom, nem. Becsülete­sen felkészültem, de sajnos én nagyon drukkos vagyok. Amikor vége lett, egy óriási kő gördült lé a szívemről. — A járási versenyen milyen eredményre számítasz? — Ilyen helyezésre nem, de ígérem, hogy lelkiismeretesen fel­készülök, és helytállók! * Üj tudósítót köszöntünk Kiss Edit apostagi úttörő személyé­ben. Mint írja községük nagy szülöttéről, Nagy Lajosról em­lékeztek meg az' elmúlt napok egyikén. Ünnepségük keretében méltatták az írót, megnyitották a regényeiből és novelláiból úttö­rők által készített kiállítást. Szobra elé koszorút helyeztek. Rejt vényfejlőknek 25 Úttörőknek közlünk ma rejtvényt, amit természetesen kisdobosok is megfejthetnek. Az itt látható számtó- redékekböl rakjatok össze egy olyan ötször-öt kockából álló négyzetet, amelyben a számjegyek összege vala­mennyi vízszintes és függőleges sor­ban. és a két átlóban egyformán hat­vanöt. A megfejtéseket levelezőlapon —, amelynek címoldalára a szokásos módon felírjátok: Űttörőrejtvény — küldjétek be a szerkesztőségünk el­mére (Petőfi Népe Szerkesztőség 6000 Kecskemét, Széchenyi tér l a február 28-ig. A helyes megfejtők között könyvjutalmakat sorsolunk ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom