Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

! • PETŐFI NÉPE • 1977. február 18. események sorokban VARSÓ _________________________ C sütörtökön Varsóba érkezett V iktor Kulikov hadseregtábor­nok, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka. A Varsói Szerző­dés tagállamainak állami zász- | laival feldíszített repülőtéren 1 Kulikovot Wojcziech Jaruzelski j hadseregtábornok, lengyel nem- ! zetvédelmi miniszter, a LEMP KB PB tagja és Stanislaw Ka- nia, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára fogadta. (MTI) HAVANNA ~~ A külföldi hírügynökségek Montevideóból származó értesü­lései szerint Uruguay fővárosá­ban közzé tették az Uruguayi Országos Munkásszövetség (CNT) nyilatkozatát. A nyilatko­zat le'eplezi azt a megtorló kam­pányt, amelyet a helyi hatóságok indítottak a szakszervezeti veze­tők ellen. A dokumentum elítéli az ország hivatalos gazdaságpoli­tikáját, amely az uruguayi népet példátlan nyomorba döntötte. (TASZSZ) WASHINGTON A Kínai Népköztársaság köz­vetett úton az Egyesült Államok tudomására hozta, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni az évek éta függőben levő pénzügyi prob­lémák rendezéséről. A kölcsönös pénzügyi követelések rendezése (Kínában 196,9 millió dollár , amerikai tulajdont koboztak el, ' vagy zároltak, az Egyesült Álla­mok pedig 76,5 millió dollár Amerikában levő kínai vagyont foglalt el) lehetőséget terem­tene a két ország pénzügyi kap­csolatainak normalizálására. BEJRUT A kétnapos hivatalos látogat tásra szerdán Bejrutba érkezett Louis de Guiringaud francia kül­ügyminiszter csütörtökön meg­kezdte tárgyalásait Fuad But- rosz libanoni külügyminiszterrel. KOPPENHÁGA Szerdán este Dublinből Kop­penhágába érkezett Mario Soares portugál miniszterelnök. Soares és a kíséretében levő gazdasági szakértők csütörtökön Jörgensen miniszterelnökkel tárgyaltak. A portugál kormányfő kőrútjának célja, hogy támogatást szerezzen országa közös piaci felvételi ké­relméhez. (Reuter) Megnyílt a brnoi vásár Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter tava- szias időben nyitotta meg a brnói vásárvárosban a SALIMA ’77 kiállítást. Ezzel a morvaországi nagyvárosban megkezdődött az 1977. esztendő gazdag vásári programja. Brno első tavaszi eseményére az élelmiszeripari termékek és gépek vonultak fel most is, mint 1974 óta minden esztendőben. A vásárváros 6 fűtött pavilon­jában 40 ezer négyzetméteren öt árucsoport látható. A kiállított termékek puszta felsorolása is meddő kísérlet lenne, hiszen a hús, a tojás, a vaj, a sajt, a cu­kor, a kávé éppen úgy jelen van, mint a dohány, a sör, a méz vagy a gomba. Az élelmiszeripar gépei — a kisebb-nagyobb szerszámoktól a komplex technológiai egységekig ■— mind láthatók. Vannak itt élelmiszer-vizsgáló laborató­riumok és szakkönyvek is. A ki­állításra harminc európai és ten­gerentúli országból 708 cég küld­te el mindazt, amit a szakembe­rek és a nagyközönség elé kíván tárni. A SALIMA ’77 alkalmából sor­ra kerülő konferenciák és szim­póziumok témája az állati ter­mékek helye, szerepe az ember élelmezésében. Az állatitermék­gyártás higiériai feltételeinek ja­vításáról, a húsfeldolgozásról és a húsok világpiacáról is tanács­koznak a világ minden tájáról meghívott szakemberek. A vásár természetesen a ke­reskedők fontos találkozóhelye is. Szívesen várják ügyfeleiket a magyar pavilon kiállítói a HUNGEXPO tárgyalószobáiba. A magyarok szabadpolcos kiál­lításának nagy közönségsikere van. Mindig sokan állnak a HUNGAROFRUCT friss almáit, konzervjeit és bébiételét tartó polcok, a MONIMPEX által be­mutatott virágok, édességek és természetesen a borok előtt. Si­keresek a TERIMPEX húskészít­ményei és az AGRIMPEX vető­magjait mutató részek is. Az „Arany SALIMA”-dfj el­nyeréséért ebben az évben a 3 puttonyos tokaji aszú és a főtt, morzsolt csemegekukorica-kon- zerv versenyez. Az eredményt hét­főn hirdetik ki. (KS) Plenáris ülés Bécsben A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséről az osztrák fővárosban fo­lyó értekezlet résztvevői csütör­tökön plenáris ülést tartottak. A zárt ajtók mögött megrendezett tanácskozáson az elnöklő Jirzsi Meisner nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője szólalt fel. Mint a plenáris ülést követő sajtótájékoztatón elmondották, Meisner nagykövet felszólalásá­ban kiemelte a szocialista orszá­gok javaslatainak realitását és hangsúlyozta, hogy az előrehala­dás érdekében a Nyugat ré­széről is hasonló törekvésekre lenne szükség. A bécsi értekezleten képviselt szocialista országok legutóbbi előterjesztésükben kifejezésre juttatták kompromisszumra való hajlandóságukat, de a NATO- országok részéről mind ez ideig nem történt hasonló lépés. Jirzsi Meisner bírálta a nyugati álla­mok magatartását, amellyel aka­dályozzák a kibontakozást. Ide tartozik többek között Kanadá­nak és nyugat-európai partnerei­nek a kétszakaszos csökkentéssel kapcsolatos állásfoglalása. Ezek az országok ugyanis nem hajlan­dók kötelezettséget vállalni arra vonatkozólag, hogy a második szakaszban mikor és milyen mér­tékben csökkentik nemzeti fegy­veres erőiket. A legközelebbi plenáris ta­nácskozást február 24-én rende­zik meg. (MTI) Lisszaboni antifasiszta kiáltvány Lisszabonban csütörtökön anti­fasiszta kiáltványt hoztak nyil­vánosságra szocialista, kommu­nista és független baloldali sze­mélyiségek aláírásával. A kiált­ványban felhívták a figyelmet, arra is, hogy az államapparátus­ban újra funkciót adtak a sala- zari-caetanoi rezsim több olyan hívének, akit a fasizmus megdön­tésekor elbocsátottak állásából. A fasiszta propagandatermé­kek elszaporodása és a szélső- jobboldali pokolgépes merényle­tek a régi rezsim híveinek fo­kozódó tevékenységére utal. A kiáltványban követelik a PIDE emberei felett ítélkező bíróságok személyi összetételének felülvizs­gálását. Szovjet—közös piaci halászati tárgyalások • Alekszandr Iskov szovjet halászati miniszter sajtóértekezletet tar­tóit Brüsszelben a Közös Piac illetékeseivel folytatott tárgyalásairól. (Telefoto — AP - MTI — KS.) NAPI KOMMENTÁR Összeesküvés Ugandában '•;* Luwum, Uganda anglikán ér­seke, a köztársaság belügymi­nisztere, a természeti kincsek és a vízgazdálkodás minisztere — kampalai közlés szerint — össze­esküvést szőtt Idi Amin elnök hatalmának megdöntésére. Nem sokkal újabb híradás érkezett a kelet-afrikai országból: Luwum érsek, valamint Oboth-Ofumbi és Wilson Oryema, a másik két ösz- szeesküvő két politikus letartóz­tatása után autóbaleset áldozata lett. Rejtélyes összeesküvés, ho­mályos hátterű végkifejlettel — így lehetne summázni aKampa- lában történteket. A 243 317 négyzetkilométeres országban 1971. január 25-én Idi Amin Dada katonai puccsal ke­rült a hatalom élére. A tábornok néger létére elsőként kapott tisz- /ti rangot a brit gyarmati hadse­regben, miután évekig dereka­san harcolt őrmesterként a szí­nesbőrű lakosság felszabadító si mozgalma ellen. A 12 millióra becsült lakosság — eredete sze­rint mintegy negyven népcsoport tagja — önállóságát 1962. szep­tember 9-én vívta ki. A volt angol gyarmat ma is gyengén fejlett agrárország, amely első­sorban kávét, gyapotot, teát és dohányt exportál. Munkaképes lakóinak kilencven százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatja. Kétségtelen, hogy Idi Amin — főleg uralmának első esztendei­ben — sok haladó intézkedést hozott. Állami kezelésbe kerül­tek a nagybirtokok és Uganda déli részén fejlődésnek indult a szövetkezeti mozgalom. Üjabb számottevő vízienergia-termelő hálózat épült ki, s a szomszédos Kenyába is jut az ugandai vil­lanyáramból. A tábornok minde­nekelőtt országa gazdasági önál­lóságát szorgalmazta, ami a kül­földi ültetvények és érdekeltsé­gek államosításában is kifejeződik. Uganda sajátos fejlődési irá­nya a hazai és a külföldi tőkések körében egyaránt heves reakciót keltett. Nem utolsósorban az ő manővereik következtében rosz- szabbodott az ország gazdasági helyzete, ütötte fel fejét a spe­kuláció és a feketekereskedelem. Hozzájárult azonban az is, hogy Amin tábornok — vitathatatlan antiimperialista és gyarmatosí­tásellenes magatartása mellett — olykor a politikai szűklátókörű­ség ", hibájába" esett."' ■i Gyanítjuk hegyt0^ mo?L lelep­lezett összeesküvés a belső hatal­mi harc újabb megjelenési for­mája. Ügy tűnik, bizonyos hazai és külső erők számára Uganda Jelenlegi politikai vonalvezetése iji — enyhén szólván — kényelmet- - len. Gy. D. A CÄRIZMUS VÉGNAPJAI 4. „Fárasztom felségedet?” 1917 januárjában Krimov tá- ornok bizalmasan közölte Rodz- ankoval, a Duma elnökével, ogy a tiszti kar „csak állam- sínnyel tartja megelőzhetőnek az lkerülhetetlennek látszó felke- §st”. Január 7-én a Duma elnö- ;e kihallgatáson jelent meg a árnál. őszintén közölte vele, ogy a birodalom recseg-ropog és zendülés hetek de talán hóna- ok kérdése. II. Miklós alig fi- yelt oda. — Fárasztom talán Felségedet? — Hát bizony, nem sokat alud- am az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi ;ond... — Nem, Mihail Vlagyimirovics, lajnalban erdei szalonkára va- lásztam. Hazatérőben a palotából, fá- :ósan húzta össze magán vagyont srő bundáját a politikus. A pék- izletek előtt rongyos emberek íosszú sorai kígyóztak. A sofőr íirtelen fékezett. Egy mellékut- :ából tömeg lódult elő a széles lugárútra. Az ajkakat fehér pá- •ába burkolva hagyta el a kiál­lás: „Békét! Kenyeret!” Éhség 1917. február 22-én Putyilov, aki Raszputyin segítségével nem utolsósorban a sztrájkveszélyre hivatkozva kapott 36 millió rubel állami segélyt, egyszerűen elbo­csátotta húszezer emberét. Meg­torlásnak szánta, a munkások béremelést követeltek. Akkor már általános volt az éhezés. A hábo­rú 15 millió parasztot szakított el a mezőgazdaságtól, miközben a hadsereg óriási élelmiszer-kész­leteket igényelt, illetve igényelt volna. A főváros körzete rend­kívül messze feküdt a mezőgaz­dasági területektől, a vasútháló­zat összeomlott. A békeidőben is kevés vasútnak a háború alatt szinte állandóan hatmillió embert és felszerelésüket, élelmüket kel­lett volna — szállítania. A hábo­rú előtt a petrográdi körzet, Oroszország legnagyobb ipari bá­zisa a Balti-tengeren át olcsó cardiffi szenet importált. A há­borús blokád miatt a szenet vo­naton kellett — kellett volna — a Donyec-medencéből ide szállí­tani. Oroszország 20 071 mozdony­nyal kezdte a háborút, ebből 1917 januárjában 9021 maradt. A vas­úti kocsik száma 1914-ben is ke­vés volt, 539 549. A vajbnpark 1917 elejére 174 346-ra csökkent. 1917 februárjában, a forrada­lom előtti napokban a 40 fokos hideg megadta a kegyelemdöfést a vasúti parknak: 1200 mozdony fagyott be és repedt meg, 57 í ezer vasúti kocsi állt mozdulatla­nul. A főváros ellátása gyakorla­tilag megszűnt. Lenin ezekben a napokban egy zürichi munkás­gyűlésen ismertette az orosz nép mérhetetlen szenvedéseit. Ukáz a tábornoknak Február 22-én, azon a napon, amikor Putyilov elbocsátotta húszezer munkását, II. Miklós lu- . xusvonatán a Pétervár melletti Carszkoje Szelőből a frontra uta­zott. A legforradalmibb kerület­ben, a viborgi városrészben ak­kor már egymást érték az éhség­tüntetések. Február 23-án, pén­teken a külvárosi tömegek már feltűntek a csillogó városközpont­ban, a Nyevszkij Proszpekt kör­nyékén is. A pékek előtt már nemcsak sorban álltak, be is nyo­multak az üzletekbe az éhezők. Február 24-én, szombaton a pé- tervári munkások többsége sztráj­kolt. Leállt a közlekedés, nem je­lentek meg az újságok. Merészebb feliratok tűntek fel: „Le a német, ' asszonnyal! (a cárnéval) Le Pn>' tapopov belügyminiszterrel! Elég: a háborúból!” Ezen az estén Georges Enesco híres hegedűmű­vész mindössze ötven ember előtt adott koncertet a Marinszkij színházban. Körülbelül a koncert­tel egyidőben összeült a cári kor­mány és — a belügyminiszter kivételével — táviratban kérte a cárt, mentse fel a kabinetet megbízása alól és nevezzen ki új minisztertanácsot, amelyet a Du­ma is elfogad. Miklós nemet mon­dott. Ehelyett utasította Habalov tábornokot, a petrográdi körzet katonai parancsnokát, másnapra, tehát február 25-re „vessen véget a tűrhetetlen zavargásoknak”. A lavina elindul Habalovnak már régen megvolt az erre kidolgozott terve. Esze­rint az első lépcsőben a rendőrö­ket kell bevetni, a másodikban a kancsukás kozákokat, a harma­dikban, tehát végszükség esetén, a nehézfegyverekkel is felszerelt, 170 ezer főnyi körzeti katonasá­got. Ennek tudatában nem cso­dálhatjuk, hogy II. Miklós nem érzett különösebb nyugtalanságot a hírek hallatán. Emberi számítá­sok szerint ilyen erőnek le kell számolnia mindenfajta tömeg- megmozdulással. De a számok lo­gikája akkor már véget ért. 1917 februárjában a fővárosi körzet­ben már bomladozott a vakfe­gyelem. A közkatonák egy része magából a fővárosból került ki. Ezek a fiúk együtt éltek — és mint később kitűnt, együtt is éreztek — a munkásokkal és más sorstársaikkal. Habalov tábornok tette, amit tehetett: falragaszokat bocsátott ki, amelyeken megtilt minden sztrájkot és összejövetelt. Február 25-én, vasárnap a Nyevszkij Proszpekten, az Anyics- kov-palotával szemben ötven em­bert öltek meg Habalov katonái, városszerte összesen kétszázat. De a katonák egyre nyíltabban zú­golódtak. A Miklós-pályaudvarnál a híres Volhiniai ezred nem a tömegbe, hanem a levegőbe lőtt, a Pável Ezred pedig a munká­tok helyett — saját tisztjeire adott sortüzet. Akkor a birodalom legelőkelőbb katonai egysége, a Preobrazsenszkij Testőr Ezred még helyreállította a rendet, le­fegyverezte a lázadókat, és az egységeket kaszárnyáikba küldte vissza. De a lavina már elindult. Harmat Endre Következik: „...Ä két tömeg összeölelkezett”. Évfordulón Metró... Zsiguli... Oren­burg ... S ki-ki sorolhatná még a fogalommá lett szavakat ame­lyek a maguk módján tükrözik, hogy mennyire eleven valósága hétköznapjainknak a magyar— szovjet barátság és együttműkö­dés. Az, ami — ma huszonkilenc esztendeje — két állam szerző­désének indult, két nép kapcsola­tává terebélyesedett. Ezzel is hangsúlyozva azt, ami az 1948. február 18-án aláírt magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződések legfőbb —, s a történel­münkben példátlan — újdonsága bolt. Azt tudniillik, hogy egy kis országgal, amelyet ráadásul nem is olyan sokkal korábban nemzet­vesztő urai öngyilkos háborúba sodortak ellene, egy nagyhata­lom — igaz, szocialista hatalom! — egyenjogú partnerségre lépett. Valahányszor évfordulóra em­lékezünk, arra is választ kere­sünk, hogy mit mond a mának ez a dátum. Mindenekelőtt ezt: csaknem három évtized — kis híján egy emberöltő — távlatából immár jól belátható, hogy ezzel a szerződéssel, s a majd tíz esz­tendeje megkötött újabbal — a történelmi holnappal léptünk szövetségre. Az idei évfordulón, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi 60. esztendejében, jól eső érzéssel gondolhatunk arra, hogy ez a testvéri kötelék ahhoz a Szovjetunióhoz fűz bennünket, amelynél többet senki nem tett és nem áldozott ebben a század­ban a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért, a világ bé­kéjéért. így lettünk, az idő előrehalad­tával magunk is része annak a szocialista közösségnek, amely döntő hatással van világunk fejlő­désére. Ezért valljuk: szövetsé­günk szilárdításán, a magyar— szovjet barátság elmélyítésén, a Varsói Szerződésben és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná- tsában együttműködésünk erősí­tésén munkálva, nemcsak inter­nacionalista elveinkhez vagyunk hűek, hanem — legsajátabb nem­zeti érdekeinkhez is. (KS) USZTYINOV CIKKE A KOMMUNYISZTBAN Hadsereg a békéért „A jelen viszonyok között a szocialista államok védelmi szö­vetségének további erősítése olyan elengedhetetlen intézkedés, amelyet a NATO agresszív tömb vele szemben megnyilvánuló el­lenséges irányzata tesz szüksé­gessé.” — mutat rá Dmitrij Usz- tyinov az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a Kommu- nyiszt című folyóiratban a szov­jet fegyveres erők fejlődésével foglalkozó cikkében. „Számos tőkés országban to­vábbra is aktívan tevékenyked­nek az agresszív erők, az enyhü­lés és a leszerelés ellenzői, akik a nemzetközi problémák megol­dásában nem akarnak lemondani a katonai kalandok politikájáról , — írja a honvédelmi miniszter. — Jóllehet ezek az erők ma visz- szaszorultak, nem váltak ártal­matlanná. Nem hárult el egy új világháború,! bijTPltoapássnak ve­szélye sem. Ezért hazánk védel­mi képességének szüntelen erő­sítése, a szovjet fegyveres erők harci felkészültségének fokozása is objektív szükségszerűség ma­rad, a kommunizmus sikeres épí­tésének, a világbéke megőrzésé­nek egyik legfontosabb feltétele. „A reakciós imperialista körök igyekeznek torz beállításba he­lyezni védelmi intézkedéseinket. Az utóbbi időben az Egyesült Államok és más NATO-országok propagandaszervei zajos szovjet­ellenes kampányt bontakoztattak ki az állítólag fokozódó „szovjet veszélyről”. Különböző koholmá­nyokat terjesztenek arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — tevé­kenyen készül a nukleáris hábo­rú kirobbantására, hallatlan mér­tékben növeli fegyverzetét, vala­mifajta sötét céloktól vezérelve indokolatlanul nagy polgári vé­delmet teremt. „Ellenségeink az állítólagos szovjet veszélyről terjésztett ha­zug kijelentéseikkel igyekeznek igazolni a világ közvéleménye és országuk népei előtt saját agresz- szív katonai készülődésük hallat­lan méretű, fokozását, a kapita­lista államok gazdaságának erő­södő militarizálását, politikai, gazdasági, tudományos és szellemi életük alárendelését az imperia­lizmus mohó katonai gépezete szükségleteinek. — Azokkal a légből kapott ál­lításokkal szemben, amelyek sze­rint, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai szinte na­ponta növelik fegyveres erőiket és létszámuk emelkedik, a valóság­ban egészen másképp áll a hely­zet. Sem a Szovjetunió, sem a Varsói Szerződés más tagállamai az utóbbi évek során nem növel­ték fegyveres erőiket, személyi ál­lományuk változatlan. Ezzel szemben az imperialista NATO- országok hadseregük minőségi tö­kéletesítésével egyidejűleg növe­lik a fegyverzet mennyiségét, új katonai alakulatokat hoznak lét­re, feszültséget teremtve a nem­zetközi kapcsolatokban. Ez kény­szeríti a szovjet államot arra, hogy lankadatlan gondot fordít­son védelmi potenciáljának olyan színvonalon tartására, amely ele- igendő ahhoz, hogy senki se koc­káztassa népünk békés életének megzavarását. A Szovjetunió so­hasem mondott le és sohasem mond le saját biztonságáról és szövetségesei biztonságáról. A Szovjetunió annyit költ katonai célokra, amennyi szükséges meg­bízható védelmének szavatolásá­hoz, a szocializmus vívmányai­nak a testvéri országokkal való közös védelméhez.” Usztyinov emlékeztet: „A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó szövetsége­sei egy sor olyan javaslatot ter­jesztettek elő, amelyek megnyit­ják az utat a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet csökken­téséről szóló egyezmény elérésé­hez. Csupán arra van szükség, hogy a fegyverzet korlátozásáról szóló egyezmény az azonos biz­tonság szavatolása elvének szigo­rú betartásán alapuljon. A Szov­jetunió természetesen nem járul hozzá ennek az elvnek a megsér­téséhez, ahhoz, hogy a másik fél a korlátozás, vagy a fegyverzet csökkentése révén valamilyen ka­tonai előnyökre tegyen szert. Az Egyesült Államok militaris­ta köreiben még nem adták fel azt a reményt, hogy újabb és újabb tömegpusztító fegyverfaj­ták létrehozásával katonai fö­lénybe kerüljenek a Szovjetunió­val szemben. Az élet ismételten bebizonyította az ilyen számítások meddőségét, gyakorlati megvalósí­tásuk pedig távolról sem szilár­dította magának az Egyesült Ál­lamoknak a biztonságát. Annak, aki arra számít, hogy ilyen fegy­verek segítségével katonai fö­lényre tesz szert a Szovjetunió­val szemben, gondolnia kellene arra, hogy országunkban a gaz­daság, a tudomány és a technika színvonala ma olyan magas, hogy képesek vagyunk a legrövidebb idő alatt létrehozni bármilyen olyan fegyverfajtát, amelyre a béke ellenségei akarják tenni a tétet. A Szovjetunió nem egy íz­ben kijelentette, hogy mi nem akarunk ilyen úton haladni. Ép­pen ezért javasolta az Egyesült Államoknak, hogy kölcsönösségi alapon tartózkodjanak az új fegy­verfajták és fegyverrendszerek kidolgozásától.” A honvédelmi miniszter rámu­tat: „A szovjet fegyveres erők harci felkészültségének magas színvonalon tartása megfelel nemcsak a mi államunk, hanem a szocialista országok egész kö­zössége érdekeinek, objektíve szolgálja az egyetemes béke meg­szilárdításának ügyét.” (MTI) I APZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatója A megyei KÖJÁL-októl és a fővárosi KÖJÁL-tól beérkezett jelen­tések szerint február 6—12. között mintegy 160 000 influenza és inf­luenzaszerű megbetegedést jelentettek a körzeti orvosok és a kör­zeti gyermekorvosok. A megbetegedések száma 50 százalékkal több, mint az előző héten. Az influenza-szerű megbetegedések halmozódá­sának kezdetétől eddig mintegy 304.000 megbetegedést jelentettek. A járványnak az elmúlt héten jelentett adatai megegyenek a koráb­bi hét adataival, azaz táppénzes állományba került a betegek 20 szá­zaléka, szövődményeket a betegek négy százalékánál észleltek, to-i vábbá a betegek 0,5 százalékánál vált indokolttá_a kórházba szállí­tás. A megbetegedések 50 százaléka a Í4 évnél fiatalabb korcsopor­tokban fordult elő. Az eddigi vírusvizsgálatok során kizárólag az influenza B-vírust izolálták, összesen 16 esetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom