Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

1977. február 15. • PETŐFI N£PE • « AZ OKTATÁSÜGY BÁTMONOSTORI KÉRDÉSEI Reális-e a 12,1 százalék?.. Magyar művek idegen nyelveken „Bátmonostoron 12,1 százalék” — ezzel a nagybetűs cím­mel jelent meg a Köznevelés című oktatáspolitikai hetilap múlt éwégi számában egy írás a. község kisegítő iskolásai­nak magas arányáról. A szerzők — a helyi tanács elnöke és • körzeti főorvos — a gyógypedagógiai oktatás kérdéseiről kívánták elmondani véleményűket a községi általános isko­lában tapasztaltak alapján. Megírták, hogy a településen nagy erőfeszítéseket tesznek a cigánykérdés megoldására, felszámolták az egykori telepet, lakásokat építettek, és a kö­vetkezetes egészségnevelő munka eredményeként az asszo­nyok már kivétel nélkül résztvesznek a csecsemőtanácsadá­sokon, és valamennyien kórházban szülnek. Eddig a siker — mint a cikk szerzői állítják, majd hozzáte­szik: „Sajnos, minden további tö­rekvésünk megtörik az iskola ki­segítőcentrikus szemléletén... Az intézmény vezetői továbbra is tervszerűen töltik fel a kisegítő osztályok létszámát, nem törődve azzal, hogy ezeknél nincs olyan psychosomatikus elváltozás, ami • gyógypedagógiai áthelyezést in­dokolná.” Ügy tűnik, hogy a cikk szerzői megalapozott és komoly vádak­kal illetik a nevelő testület tag­jait Bátmonostori vizsgálódásunkra a Köznevelés cikke késztetett. El­ső utunk az iskolába vezetett. Bukdácsolás vagy kisegítő ? Tóta Imre a községi általános iskola igazgatója. Jelenlegi be­osztásában 10 éve dolgozik és — ezt talán jeleznünk sem kell — nem ért egyet a cikk tartalmá­val. Elmondta, hogy nem érti a körzeti főorvos és a tanácselnök közös írásának indítékait, hiszen mint ez a gyakorló pedagógusok közt köztudomású, az oktatási in­tézmények nem határoznak egyetlen gyerek gyógypedagógiai osztályba való áthelyezésérőlsem. Ez a megyei úgynevezett áthelye­ző bizottság feladata. Az iskola képviselőinek lényegében nin­csen beleszólásuk annak eldön­tésébe, hogy kisegítőbe, vagy nor­mál osztályokba járjanak a vita­tott képességű gyerekek. A tantestület tagjai érthetően íurcsállották is a cikket. — Kezdjük a számadatokkal és a legelején —- ajánlotta Tóta Im­re. — A tanítás 1968-ban indult a kisegítő osztályokban. Az ok, amely megszervezésében közre­játszott, az évismétlő tanulók nagy száma volt. Évről évre ugyanis 15—20 százalékos volt az arányuk, s mint ez a vizsgála­tokból kiderült, a többségük fej­lődésében visszamaradt gyermek. Az első kisegítő osztály 15 ta­nulóval indult, a létszám 1973- ban 25-re növekedett. Azóta las­san csökken. Az idén tizenkilen­cen vannak a két csoportban, mert a régi rendtartás még meg­engedte a kettéosztást. Jövőre már ismét csak egy osztályban tanítunk. A „felszabaduló” kollé­gát és szakértelmét viszont to­vább kívánjuk hasznosítani, ter­veink szerint ő veszi át a csoport napközis foglalkoztatását. A kér­dés, amelyre testületünk az utób­bi évek alatt gyakorlati választ is adott, a következő volt: a buk­dácsolások, vagy pedig a gyógy­pedagógiai oktatás differenciált lehetőségei hoznak-e nagyobb eredményt, a gyenge képességű, szellemileg elmaradott gyerme­kek képzésében? Mi úgy hisz- szük, hogy egyedül az áthelyező bizottság szakvéleménye a per­döntő. Ami pedig azt az elterjedt vélekedést illeti, hogy a kisegítő osztályok zsákutcát jelentenek a gyengébb adottságú tanulók szá­mára, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nem egy szak­ma megtanulására van lehető­sége a gyógypedagógiai osztály­ban végzőknek, sőt később a dol­gozók esti Iskolája elvégzésével megszerezhetik a „normál” bizo­nyítványt is. Az igazgató arról is beszélt, hogy a kisegítő osztályokban, ahol többségükben a cigánygyere­kek tanulnak, a diákoknak több lehetőségük adódik a sikerélmé­nyek megszerzésére. A tananyag is könnyebb, s a tanulók nem kedvetlenednek el a számukra túlságosan megerőltető feladatok­tól. A kérdés: a színvonal A cikk olvasóiban fölvetődhet, hogy a bukások oka esetleg az is­kolai oktató-nevelő munka ala­csony hatékonysága is lehet. A bátmonostori intézmény tárgyi és személyi adottságai, ha nem is a legjobbak a bajai járás községei között, de a nevelőknek nincs okuk a szégyenkezésre. Az iskolában képesítés nélküli pedagógus nem dolgozik, a testü­let úgynevezett szakos ellátottsá­ga több mint 70 százalékos. Ez {ízt jelenti, hogy a tanórák három­negyedét a megfelelő szakos pe­dagógusok tartják meg. Az igaz­gató véleménye szerint — s ezt megerősítette a járási művelődési osztály közelmúltban megtartott vizsgálata — a tantestület mind a tizenhat tagja becsületesen, lel­kiismeretesen dolgozik. Az osz­tálylétszámok nem magasak, át­lagosan 18 gyerek tanul egy-egy teremben, ahol így alkalom és le­hetőség nyílik a gyengébbekkel való differenciált foglalkozások­ra is. A két gyógypedagógiai osztály tanulóival ugyancsak tapasztalt, főiskolai végzettségű nevelők fog- lälkoznsk. A tárgyi feltételeket illetően azonban már kevésbé rózsás a , helyzet. Az iskola két különálló épületben működik. A két napkö­zis helyiséggel együtt nyolc tan­teremben tanítanak. Míg az óvo­dai és napközis csoportok elhe­lyezése korszerű és jónak ítélhe­tő meg, a régi, öreg épület szű­kös tantermei viszont elavultak. Mindent összevetve úgy tűnik, hogy nem az iskola, és nem a tantestület tagjai tehetnek a ki­segítő osztályok magas létszá­máról. Képességek és tesztek — A Köznevelésben közölt cikk is rámutatott arra, hogy nehéz­ségeink a községi cigánylakosság életmódjának elmaradottságából fakadnak — mondja az igazgató. — Való igaz, hogy a tizenkilenc kisegítő iskolásból 13 cigány származású gyerek, de ez nem szempont az áthelyezést illetően. Ebben a kérdésben egyedül a ta­nulói képességek döntenek. Ben­nünket a szomorú valóság kény­szerít arra, hogy a gyógypeda­gógusból, gyermekgyógyász és pszichológus szakemberekből álló megyei bizottság elé küldjük azo­kat, akikkel korrepetálások, kü­lön foglalkozások ellenére sem boldogulunk a normál osztályok­ban ... A kisegítő osztályba helyezés tehát nem egyszerűen elhatáro­zás kérdése. Minden tanuló törzs­lapján ott olvashatók a vizsgála­tok tételes eredményei. A Binet- teszt, a fogalom- és, ítéletalkotás fejlettsége, az általánosítási ké­pesség eredményei egyértelműen meghatározzák a gyermeki el­maradottság mértékét. A rend­szeres ellenőrző vizsgálatok pe­dig évről évre megerősítik az át­helyező bizottság döntéseinek he­lyességét, hiszen eddig még egyet­len tanuló visszahelyezését sem javasolták. Oláh Imre, a községi tanács elnöke a település szociális prob­lémái közé ágyazva szemléli az iskolai munka, a kisegítő osztá­lyok kérdését. • Iskolánk nem határoz egyet­len gyerek gyógypedagógiai osz­tályba való áthelyezéséről sem; — mondja Tóta Imre iskolaigazgató. A községi szemlélet Elmondja, hogy cikkükkel nem akartak senkit sem megbántani, inkább figyelemfelkeltésnek, mintsem kritikának szánták. A községben sok a szociálisan ve­szélyeztetett cigánygyerek. Neve­lésük problémáit a községi ta­nács végrehajtó bizottsága rend­szeresen megtárgyalja. A testü- leg legutóbb ismételten megálla­pította, hogy a legfontosabb fel­adat a pedagógiai munka haté­konyságának fokozása, hiszen csak a céltudatos nevelés képes a kedvezőtlen családi környezet ellensúlyozására. — Az iskola, az oktatás kérdése ezért alapvető fontosságú nálunk — teszi hoz­zá, majd így folytatja: — A régi telep felszámolását követő lépés az óvoda korszerű­sítése volt. Ez három éve fejező­dött be, s azóta az óvónők na­gyon alapos munkát végeznek. A gyermekintézményben napi 8—10 órán át szakképzett nevelők ügyelnek a cigányszülők kisgyer­ekeire is. Nem elkülönítve, ha­nem a többiekkel együtt foglal­koznak velük. Az iskolában is ezt szeretnénk elérni. Első célunk az, hogy a cigányszármazású ta­nulók mindegyike járjon napkö­zibe — ma még ugyanis mind­össze négy felvételét tudtuk el­intézni. A térítési díjat nem akar­ják vállalni a szülők. Második feladatunk pedig az, hogy a gye­rekek ne különüljenek el tár­saiktól a kisegítő osztályokban, hanem a többiekkel együtt tanul­janak. Ezt ugyanis nagyon fon­tosnak tartjuk, későbbi beillesz­kedésük alapfeltétele a közös nevelés. Az évtized végére fel­épülő új épületben az oktató-ne­velő munka tárgyi feltételei is megváltoznak, s az óvoda haté­konyságát kiegészíti majd az is­kola. Nagyon reménykedünk ab­ban, hogy a jelenlegi 12,1 száza­lékos munkánk következtében az országos szintre, csökken. Pavlovits Miklós I KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE: \ 12. Gumric pillantása megállapo­dik Sokner Gyulán, ezen az ala­csony, sovány, hihetetlenül erős fickón, a brigádvezetőn. — Megfelel így, Gyuszi? Alá­írod? Minthogy ezt csak költői kér­désnek szánta, annyira biztos volt az igenlő válaszban, meg­döbbenti, hogy Sokner a fejét rázza. El van képedve a többi bri- gádtag is, hisz dgy remekmű ez, mi kifogása lehet ez ellen bár­kinek?! — Nagyon jól összefogtad, fő­nök — mondja Sokner —, de így nem küldhetjük el. — Miért nem? — Miattuk — bök a mennye­zet felé a brigádvezető. Ez a mozdulat ősidők óta az istenek, továbbá az igazgatók és a fő­könyvelők tartózkodási helyére utal, a magas égre. — Mert hát­ha az újság lehozza. Te meg be­leírtad, hogy itt szerdánként ki­lenckor, tehát munkaidőben fo­lyik a cetlik kitöltése. Te ütnéd meg a bokádat, főnök. — Kösz — mondja Gumric —, igazad van, erre nem gondol­tam, ezt mindjárt át is ütöm. És már fűzi is be újra a pa­pírt a gépbe, úgy kérdi: — De egyébként rendben? — Rendben — bólint Sokner. A sarakban azt súgja az egyik munkás a pajtásának: — Azért ez a Gumric elég jó fej. — Elég jó — helyesel a má­sik —, de a mi Gyuszi nk bár­mikor a zsebébe dugja. Mint most is. „Oh, hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak, Szerencsétleneknek hogy vallják magukat." Vajda Gruber Tamásné alias Falatka jelentkezése egy telefonáradat kezdete volt csupán. Késő estig nem némultak el a fekete do­bozok a Déli Hírek szerkesztő­ségében, a vérig sértett óriásnő­höz hasonlóan a közvetlen ká­rosultak ivoltak természetesen a legfürgébbök, leghamarabb ők ragadtak kagylót, az ő hangjuk volt a legkeményebb. Ha nem is fenyegetőztek gyilkolászattal, tettleges elégtétellel, ha nem is tudakolták oly vérszomjasán a .tenyésztők nevét, de azért felhá­borodottan, dühösen követelték a zümbik üzemeltetésének azon­nali beszüntetését, továbbá egyé­ni káruk mielőbbi megtérítését. A személyi adatok bediktálása- kor túlnyomó többségük tisztvi­selőnők, hivatalnoknak vallotta magát, akit munkahelyén, hiva­talos idő alatt ért a merény. Ak­kor, amikor egy pillanatra — ez szinte általános szóhasználat volt — félbeszakította írásbeli munkáját, kiment szolgálati he­lyiségéből. Nyilvánvalóan ez alatt a röpke idő alatt osontak be a nyitott ablakon át azok a kárté­kony madarak, és végezték el romboló tevékenységüket. Mint­ha csak összebeszéltek volna, az áldozatok mindegyike azt is a szerkesztőség tudomására hozta, hogy a tönkretett irományokat túlldőben volt kénytelen aztán elkészíteni, nehogy a szó báni or- gó ügy késedelmet szenvedjen. Minek okából ezen túlórák mi­előbbi megtérítését igényli a fe­lelős zümbitenyésztőktől, a kö­vetkező bontásban: az első két óra huszonöt százalékos plusz- szál ... Telefonon tett panaszt — a de­rékhadat alkotó hivatalnokok mellett — többek között egy középiskolai tanár, egy dráma­író, egy éttermi főszakács. Az elsőnek óravázlatát, a második­nak épp a katarzisát, az inyes- mestemek a zümbik... Egy nyugdíjas mozdonyvezető hosz- szasan adta elő, hogy ő nem fejt­hette meg kedvenc keresztrejt­vényét, mert pár percre elbóbis­kolt a kellemes napsütésben a téren, a pádon, és mire fölébredt, nem maradt sem vízszintes, sem függőleges. Nem, neki nincs sem­mi kártérítési igénye a zümbik- kel szemben, sőt szurkol nekik, mert megvan a saját szomorú tapasztalata az irodisták beteges írásszenvedélyéről. Most is csak azért mesélte el mindezt, mert szeretne a lap hasábjain kérni el­nézést azoktól a kamaszoktól, akik a történet időpontjában a parkban fociztak, és akiket ő elég keményen összeszidott. ben­nük vélvén megtalálni a csíny­tevőket. Utolsónak aznap egy diáklány telefonált, neki a félig kész sze­relmes levelét tették csúffá a zümbik, talán leginkább ő ér­demelte meg ezt a komisz elbá­nást. élet-halál fontosságú sze­relmes levél írása közben ne tes­sék kimenni a konyhába, hideg pörköltszaftot tunkolni! Egy sebtében készített össze­sítésből az derült ki, hogy a cikkre aktívan és a leggyorsab­ban reagálók zöme határozottan elítéli a zümbik tevékenységét, messzemenően nem ért egyet az­zal, hogy a szerző szép reménye­ket fűz e madarak további mun­kásságához és buzdítja őket. Persze érkeztek zümbipárti üzenetek is. Főleg olyanoktól, akik a közelmúltban kényszerül­tek valamilyen ügyük elintézésé­hez kismillió papin beszerezni, életrajzot, folyamodványt, iga­zolást, kimutatást tucatszám —és véleményük szerint teljesen fö­löslegesen — írni, beküldeni, be­vinni, lepecsételtetnii És termé­szetesen támogatásáról biztosí­totta a zümbiket néhány buzgó állatbarát, madárbolond, függet­lenül attól, hogy az mit művel a frissen teleírt papírral, isten­kém, nem tudja. Végeredményben e szimpati­zánsok száma, legalábbis az az­napi statisztika szerint, csak tö­redéke volt az ellenzőkének. Szükségessé vált e vészterhes órában egy rendkívüli szerkesz­tőségi értekezlet összehívása. Szükségessé vált, és lehető is volt. Kivételesen ugyanis már délutánra bejött minden munka­társ, elbúcsúztatni Jocó bácsit Nevezett kolléga tudniillik nyug­állományba vonult, ennek örö­mére mindenki bedobott egy százast, ünnepi lakomára, kol­lektív ivászatra. Sajnos, a muri elkezdését folyvást el kellett ha­lasztani, épp Kosaras Kati ri­portjának következményei miatt. Kopott a hasonlat, de valóban fölbolygatott méhkashoz hason­lított most a Déli Hírek szer­kesztősége. Mindenki a telefono­kat kapkodta, föl jegy zéseket ké­szített, vagy le-leszaladt a por­tára az újabb és újabb levele­kért, amelyeket személyesen hoz­tak be, adtak le íróik: (Folytatjuk.) Több mint 200 könyvet gondoz évente a Corvina. Ennek körül­belül 30 százaléka jelenik meg magyar nyelven. 1976-ban né­met nyelvű kiadványok mintegy 23 százalékban, az angol nyelvű kötetek 14 százalékban részesed­tek az összes idegen nyelvű ki­adásból. A Corvina a magyar klasszi­kus és kisebb részben modern irodalom határainkon túli meg- jelentetöje is. Huszonkét klasszi­kus és mai magyar szerzőtől ad­tak ki néhány éve nagy sikert aratott, angol nyelvű novellás- kötetet. A kedvező fogadtatás ad­ta az ötletet annak a 33 magyar novellát tartalmazó válogatásnak, amely Jókaitól, legújabb írónkig ad hű képet a magyar novella- irodalomról, ugyancsak angol nyelven. A műhöz Lord Snow, az angol tudományos és irodalmi élet közismert személyisége ígért előszót. Francia nyelven mutatkozik be a mai magyar dráma. A közel­jövőben megjelenő kötet váloga­tás a legújabb magyar szinmü- irásból. A bolgár Otyecsesztvennij Fronttal közös kiadásban jelen­teti meg a Corvina a „Botev- Petőfi" című kötetet, amely ösz- szeállitást közöl a XIX. század két nagy forradalmár, szabad­ságharcos költőjének verseiből, leveleiből és prózai írásaiból. A felszabadulás utáni magyar kulturális élet fejlődéséről ad összefoglalót, elemzést Köpeczi Béla: Kulturális forradalom Ma­gyarországon című német nyelven megjelenő munkája. Szapora és zápor A nyelvünkbe került idegen szavak is a magyar szókincs ré­szei. Nemcsak a magyar szavak eredetére vagyunk kíváncsiak, hanem az idegen nyelvekből át­vett szavakéra is. A most tárgyalt szavak nemcsak az ilyen irányú érdeklődést elégítik ki, hanem általában érdeklődést kelthetnek az idegen szavak eredete iránt is. Különösen könnyű az idegen szavak eredeztetése, ha az álta­lunk ismert nyelvekből kaptuk őket. A zivatar például a szerb zli vetar (rossz, gonosz szél) át­vétele. Magyar1 jelentése is hason­ló. A nyavalya is szláv eredetű, megvan már az óegyházi szláv nyelvben is nevolja alakban kényszerűség, szükség jelentésben. A szláv nyelvekben új jelentést is kapott, pl. ínség, baj, kelle­metlenség. A szó magyar jelen­tései is hasonlók. A nemzetközi váltóláz jelentésű malária az olaszból terjedt el a mala aria .rossz levegő’ szókapcsolatból. A váltóláz ugyanis főleg a mocsa­ras, rossz levegőjű területeken szokott jelentkezni. Zápor és szapora szavunk is szláv eredetű. Nem az orosz nyelvből vettük át őket, hanem egy közelebb meg nem határoz­ható szláv nyelvből, de mivel a szláv nyelvek között nagy a ha­sonlóság, az orosz nyelv ismereté­ben nagyon könnyű a megfejté­sük. Az orosz szporij kiadós, bő­séges jelentésű melléknévnek megvan a rövid szpor, illetve a nő- és semlegesnemben szpora, szporo alakja. A szapora a szpora átvétele, csak a szó eleji mással­hangzó-torlódást kellett feloldani egy közbeékelt magánhangzóval. Az átvétel jelentése is magyaráz­ható a szláv szóéval. A zápor pedig a rövid hímnemű szpor vál­tozata. A szókezdő sz zöngésült, és a kötőhangzó d lett: zápor. A szó jelentésárnyalata is átkerült, a zápor a magyarban kiadós, bő­séges, sűrű, zuhogó esőt jelent. E néhány szó eredetének meg­magyarázása után más szavak eredetének földerítésére is vállal­kozhatunk. Némely étel és ital neve vala­milyen külső körülmény hatására jelentkezett. A karmonádli a szénnel függ össze (latin: carbo). Olyan disznóhúst neveztek vele, amely szén fölött, serpenyőben, illetve parázs fölött, roston sült. Az olaszban kialakult carbonata szó francia közvetítéssel (carbon­nade) került a német nyelvbe, onnan pedig a magyarba. A hús­szelet jelentésű fiié nemzetközi szó lett a francia fii (szál, fonál) szóból. A névadás azzal kapcso­latos, hogy bizonyos húsfajtákat összegöngyölve és fonallal átköt­ve árusítottak, illetve sütöttek. Az oszmán-török eredetű vándorszó, a szárma a török sárinak (begön­gyöl) igével függ össze. A szár­mának nevezett töltött káposztát ugyanis káposztalevélbe göngyö­lik. A román eredetű alma jelzője, a batul, a román fészer, góré jelentésű patul szóval azonos, mi­vel ezt a télialma-fajtát széna­boglyák melegében szokták tá­rolni. A furmint nevű francia, eredetű bor is hasonló módon, kapta a nevét. A szőlőfajtát ugyanis kisajtolás előtt búzaszal­mán töppesztették. Nevében a bú­za jelentésű francia froment szót ismerhetjük fel. A jóízű cirfandli bor neve végső soron azonos a (zöld)szilváni németes Sylvaner nevével. Aki pedig a meleg italt szereti, annak „melegen" ajánl­hatjuk a francia eredetű sodó-1, amely éppen a francia chaud (meleg) szótól kapta a nevét. Ezt a kellemes italt ugyanis eredetileg csak melegen, sőt forrón tálalják. Az italoknál megemlíthetjük a koktél elnevezését is. Ne gondol­junk semmilyen különleges elké­szítési módra. A szónak kevert szeszes ital jelentése az Amerikai Egyesült Államokban keletkezett az italkeverő szakmának abból a törekvéséből, hogy az italoknak minél különlegesebb, szokatlanabb nevet adjon. A koktél az angol cock (kakas) és a tail (farok) ösz- szetétele, tehát az ital neve vég­ső fokon kakasfarok. De van több hasonló keletkezésű italnév is (pl. magyar fordításban: magas lab­da, fehér hölgy, oldalkocsi). A koktél nagyon elterjedt nemzet­közi szó lett. Aki pedig kvaterkáz- ni szeret, gondoljon arra, hogy a kvaterka szó a lengyelből ered, és eredetileg negyed liternyi űr­mértékegységet jelent. Magyar je­lentése: kedélyes borozgatás ba­ráti társaságban. Régi hiedelem szerint nevezték el az agyszélhűdést putá-nak (szélütés, gutaütés). Azt hitték, hogy az agyszélhűdés bénulást az agyról leváló cseppek okozzák. A csepp latinul gutta. A reuma el­nevezése is hiedelem eredménye: a csúzos fájdalom okozójának a testben ide-oda áramló kóranya­got tartották. Az áramlás görög eredetű latin neve rheuma. A lucerna (lóhere) neve német jövevényszó. A névadás végső for­rása a „lámpa, mécs” eredetű la­tin lucerna. A mécses neve azért lett a lucerna nevévé, mert mag­va! fényesen ragyognak. A konfetti is ismert nemzetközi szó. Tulajdonképpen az olasz cuk­rozott gyümölcs, drazsé jelentésű confetto többese: confetti. A név­adás eredete: a római és a nizzai karneválon az álarcosok apró sü­teményeket dobáltak, majd ké­sőbb ezek helyett kis színes pa­pírkorongokat. A német eredetű sláger divatos, gyorsan elterjedt dalt jelent. A gyors elterjedést a villámcsapás gyorsaságához ha­sonlították. Kiss István Mutatós terv, de vajon megvalósítható-e ? • Oliver Russel svájci építész eredeti ötlettel állt elő zz athéni Ak- ropolisz védelmére: hatalmas műanyagbuborékot javasol a páratlan műemlék befedésére, amellyel megvédhetnék a környezeti szennye­ződésektől, ugyanakkor a látvány az eredeti maradhatna. (AP—MTI —KS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom