Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

1917. január 14. • PETŐFI NÉPE 9 5 Évismétlők, elégségesek, túlkorosak Az iskolai pótló foglalkozások tapasztalatai Tankötelezettségi törvény. Ezt a fogalmat hallva az átlag­ember lelki szemei előtt az iskolakerülő gyermekek vásott képe jelenik meg. akik — a törvény vagy tudás ide-oda — nem akarnak tanulni. Na meg a „gonosz szülőké”, akik amolyan, Dickens regényekben olvasható könyörtelenséggel inkább otthon dolgoztatják csemetéjüket, mintsem iskolába járatnák őket. A múlt század elmaradottságától szerencsére már messze vagyunk. A tankötelezettségi törvény paragrafusai nemcsak az iskolába járás jogát, illetve kötelezettségét fogalmazzák meg, hanem az ismeretszerzés eredményességének társadalmi szükségességét is. Nevezetesen azt a követelményt, hogy a fiatalok az előírt idő alatt sajátítsák el az általános iskola I_VIII. osztályának tananyagát. Ne bukdácsoljanak évről évre, s ne maradjanak ki a tanintézetekből 16 éves korukban az ötödik, hatodik elvégzése után ... Tizenegy nap — a tanév végén Az Oktatási Minisztérium már évek óta szorgalmazza azoknak a módszereknek, eljárásoknak a bevezetését az Iskolákban, ame­lyek csökkenteni képesek a ta­nulók bukásának számát. Az 1973-ban kiadott minisztériumi ajánlást követően számos tan­intézetben megszervezték az év­ismétlések mérséklésére hatéko­nyan alkalmazható, úgynevezett pótló foglalkozások rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a tanév utolsó napját követően a leg­gyengébb nebulókat még két hé­tig iskolába járatják lemaradá­suk pótlására. Bács-Kiskun megyében az első évben 153, majd 209, tavaly pe­dig kétszáz iskolában hosszabbí­tották meg a tanévet 11 nappal az egy-két tárgyból bukásra álló gyermekek számára. Felvetődhet a kérdés, mit nyújthatnak ezek a pótló foglal­kozások az elégtelenre állóknak? Egyáltalán, mit lehet ilyen rövid idő alatt azzal a tanulóval kez­deni, aki egész évben nem ta­nult?... Pótolható-e tíz hónap kiesésének hiánya ?.... A válasz egyszerű. Egyetlen olyan diák sincs, aki a prob- lématlkus tárgyból semmit ne tudna. Ez egyszerűen képtelen­ség. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyengébb tanulók csupán a tanterv kisebb vagy nagyobb összefüggő anyagrészeit nem sajátították el a tanév folyg-' mán. A szaktanároknak ezek pótlá­sával kell segíteni a diákokat. A nevelői feljegyzések, illetve az évközi osztályzatok alapján fel­deríthetők a nehézséget jelgpífi anyagrészek. Ezek alapos átis­métlése viszont nem megoldha­tatlan feladat tizenegy kurta dél­előtt alatt. Amiről a számok szólnak A megyei statisztikai összesí­tések jól tükrözik e rendszer eredményességét. Míg az évvesz­tes tanulók aránya az 1971/72-es tanévben 5,3 százalék volt. addig tavaly az általános iskolai diá­koknak már csak 2,6 százaléka kényszerült osztályismétlésre. Mit mutatnak a pótló foglalko­záson résztvevő tanulók adatai? 1972 nyarán 3180 gyereknek kel­lett még egyszer azonos osztály­ba járnia. A következő évben viszont — az év végi korrepetá­lások hatására — számuk ezer­rel csökkent. Akkor 2400 gyer­mek kapcsolódott be a szervezett ismétlésekbe, tavaly viszont már 3450 tanulót terhelt ez a kötele­zettség. Nem indokolatlan az a véle­mény, amely szerint a pótló fog­lalkozásokon megjelent tanulók döntő többsége úgy értékelhető, hogy lényegében eredménytelenül végezte el a tanévet. Számuk növe­kedése nem minden szempontból dicséretes, már ami az évközi oktató-nevelő munka hatékonysá. gát illeti. A cél ugyanis nem az, hogy két hét külön munkával sulykolják bele a gyenge tanu­lókba az elégséges ismeretmeny- nyiséget, hanem az, hogy a gye­rekek a tanítási idő alatt sajátít­sák el mindazt, amit a tanterv előír. A részletes statisztikai adatok tényt vetnek az általános isko­lai oktatás problematikus éveire is. A legutóbbi tanévben a legna­gyobb számban az ötödik és ha­todik osztályosok, illetve az el­sősök közül vettek részt a pótló foglalkozásokon. Nyilvánvaló te­hát, hogy eredményesebben kell megszervezni az iskolai előkészí­tést, és növelni kell az alsó tago­zatos oktatás hatékonyságát. Részleges siker? Mikor derül ki, hogy egy-egy tanuló nem felei, meg af. adóit tantárgy követelményeinek?... A jelenlegi gyakorlat szerint az iskolák többségében a tavaszi szünetet követő hetekben értesí­tik a szülőket gyermekeik gyen­ge előmeneteléről. Sok taninté­zetben csak az egy-két tárgyból bukásra állókat jelölték ki korre­petálásra, de voltak olyan tantes­tületek Is, ahol az elégségeseket is részvételre kötelezték. Kecelen, Bugacon, vagy Kiskunfélegyhá­zán például ez utóbbiak voltak többen a korrepetálásokon. Az eltelt három év tapasztala­tai alapján azonban azt is meg kell állapítani, hogy a gyengébb tanulók számára szinte rend'sze- lersé vált az év vége kitolódása. Sőt, a résztvevők száma az élet­kor növekedésével gyarapodik. A pedagógusok tehát a tizenegy nap alatt nem tudják végérvé­Tanórai pillanatkép a nagybaracskai általános iskolában. nyesen felszámolni a diákok is­meretbeli hiányosságát, a lema­radásuk változatlan marad, sőt fokozódik. Ebben az értelemben tehát a pótló foglalkozások rész­ben elfedik az oktató-nevelő munka bizonyos gyengeségeit, il­letve a szülők nemtörődömségét, hiszen a jelenlegi gyakorlat nem a kiváltó okokat szünteti meg, hanem csak ideiglenes segítséget nyújt. önmagában kevés Számos pedagógus jogosan vallja, hogy a bukások számának csökkentésére nem fogadható el egyetlen üdvözítő megoldásként a tanév végi korrepetálás gya­korlata. Sőt, bizonyos veszélye­ket is rejt magában, hiszen a „haladék” tanárt és diákot egy­aránt könnyen csábít arra, hogy majd a nyári két hét alatt bepótolja az évközi mu­lasztásokat. Ezért azokban a tantestületekben, ahol j komo­lyan vették a gyenge ta­nulókkal való foglalkozás felada­tát —tankötelezettségi törvény előírásait — elsősorban a tanítási idő jobb és célszerűbb kihaszná­lására törekednek. A differen­ciált pedagógiai munkára, a terv­szerű ismétlésekre, a rendszere­zett, alapos számonkérésekre. És még egy fontos dolog: Idejekorán felhívják a szülők figyelmét gyermekeik gyengeségére, s ké­rik a segítségüket. A tankötelezettségi törvényben megfogalmazott elvek gyakorlat­tá váltására mindenekelőtt a bu­kásokat kiváltó okok elemző fel­tárása szükséges. A gyerekekkel való differenciált foglalkozás egyik fontos követélménye az is­kolai munka tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése. Mint ismeretes, a gyenge diá­kok lassan, nehézkesen tanulnak Gondolkodási képességük fejlet­len, szorgalmuk gyenge, és otthon is alig kapnak segítséget. Szá­mukra tehát kevés a tanév végi tizenegy nap a lemaradás pótlá­sára. De ugyanilyen kevés a tan­év tíz hónapja, ha nem kapnak több támogatást az iskolákban a jobb képességű társaikhoz ké­pest. A tanintézetekben ezért az eddigi eredményekre alapozva már most arra kell törekedni, hogy a bukások számának továb­bi csökkenése mellett mind ke­vesebb gyerek vegye igénybe a pótló foglalkozásokat, s mind többen szerezzék meg a szüksé­ges ismereteket az előírt idő alatt. Pavlovit^ Miklós Pajtások! Mindig örömet jelent számunkra ha beszámolóitokban arról írtok, hogy egy üzem, vagy termelőszövetkezet KISZ-fiataljai segítik: munkátokat, részt vesz­nek! ünnepélyeiteken és elkísér­nek benneteket táborozásaitok­ra is. A tapasztalatok szerint ott ala­kulnak ki legjobban ezek a kap­csolatok, ahol az üzem — vagy termelőszövetkezet — fiataljai közül korábban többen a csapat­hoz tartoztak. Most egy kiválóan összehango­lódott úttörő—KlSZ-kapcsolsrtról szólunk és egyben kérünk benne­teket, hogyha nálatok hasonló támogatókra talált a csapat, ír­játok meg az Úttörőéletnek! • Pontosan négy esztendővel ez­előtt kötött szocialista szerződést a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-bizottsága a kecs­keméti Petőfi Sándor úttörőcsa­pattal. A szerződést a továbbiak­ban évenként megújítják, igye­keznek azt folyamatosan tartal­masabbá tenni. A vállalat öt KlSZ-alapszerve- zete — körülbelül százötven fia­tal — először kilenc ifivezetőt küldött a csapathoz, hogy minden akció kidolgozásából, ünnepség megszervezéséből és a mozgalmi munkából kivehessék a részüket. Ennek az elgondolásnak a jegyé­ben az elmúlt időszakban úgy döntöttek, hogy minden raj mel­lé egy szocialista brigád közös­sége áll. ök szükség szerint ja­vítják ki a szekrényeket, pado­kat, vagy készítenek állványt vi­rágnak televíziónak. A nyolcadikos pajtások részé­re lehetővé teszik, hogy ott le­gyenek a Kilián-kör foglalkozá­sain, így megismerkedjenek az ifjúsági mozgalom történetével, a szervezet szabályzatával, folya­matosan szervezik meg az üzem­OKTA TÁSTECHNOLÓGIA1 GYAKORI A TON • Mind sürgetőbb, hogy a pedagógusok is ismerjék a filmvetítő, magnetofon, televízió és írásvetítő eszközöket, amelyeket már sok is­kolában alkalmaznak az oktatásban. A Pécsi Tanárképző Főiskola Oktatástechnológiai Tanszékén a hallgatók a gyakorlatban Ismerked­nek az eszközök szakszerű kezelésével. (Telefotó—MTI—KS—Bajkor József felv.) látogatásokat. Ennek jegyében az öt alap szer vezet közösen, tabló­kon dolgozta fel az üzem életét bemutató képanyagot, ezt „cseré­be” viltékl el az iskolába a csa­pat életét ismertető tablókért. A közösen tartott események egyik csúcspontjának érzik az if­júmunkás és szakmunkásnapok keretében tartott közös kerék­pártúrát. Szinte felsorol hatatlan az ások politikai és társadalmi ünnepség, amelyen az ifjúmunkások a csa­patnál, az úttörők pedig az üzem- ben részt vettek. Különös gond­dal készítik elő és tartják meg a kisdobosoknak szám* műsoro­kat. Így a hagyományossá vált Télapó-napi bábjátszást is. Vagy a kicsinyek számára fenntartott nagyszerű lehetőséget: az autó­buszos városnézést. A nyári táborozások alkalmá­val az üzem ifjú kommunistái még a táborverésben is szoktak segédkezni1, a gyermekek szállí­tásában, az élelmiszerek hely­színre vitelében szintúgy. Természetesen ennyi segítséget az úttörők sem h ágynak „szó nélkül”. Az üzem ünnepélyein rendsze­resen műsort mutatnak be. Ezzel kapcsolatban Farkas Józsefné és Kiss Gabriella, akik a KISZ-esek részéről foglalkoznak sokat a paj­tások ügyeivel még egy esztendő távlatából ia örömmel említik azt a névadó ünnepet, amikor tech­nikai akadályok merültek fel a szokásos műsorral kapcsolatban. Ekkor támadt valakinek az az ötlete, hogy telefonáljon a Petőfi Sándor úttörőcsapat vezetőjének. A kitűzött időpontban fehéringes, vörösnyakkendős kis csoport re­mek szavalatokkal, énekszólók­kal, és hangszeres zeneszámokkal tette emlékezetessé á kedves ün­nepséget. Az iskola tornatermét az üzem fiataljai rendszeresen használ­hatják). természetesen az előre kitűzött időpontban. Az általá­nos Iskola befejezését az üzem dolgozóinak) az iskola nevelői oly módon segítik elő, hogy részükre kihelyezett osztályokban ismer­tetik a hetedikes, nyolcadikos tananyagot. Most, készítik az is­kolában aizt a nyelvi laboratóriu­mot. ahol a .KISZ-fiatalok is ta­nulhatnak. idegen nyelvet, a leg­korszerűbb technikai feltételek között. A százötven KISZ-ee erejét, ötletességét nem haladja meg ez a munka. Mutatja ezt az is, hogy alkalomszerűen a széchenylvárosi és a hunyadivárnai iskolával is tartják a kapcsolatot. Ezenkívül a Ságvári-brigád a Halasi úti Is­kolát, a Haladás brigád pedig a helényegyházi úttörők munkáját segíti. Jut idő — a Fai-kas Ká­roly brigád tagjainak — arra is, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben végezzenek el külön­böző munkákat. * Hozzávetőlegesen és dióhéjban ilyen szerteágazó módon segítik az úttörők munkáját, a KISZ- életre való felkészülését a Kecs­keméti Baromfiipari Vállalat fia­taljai. Tetteiket, számon tartják a brigádnaplók, a pajtások rajnap­lói. Selmeci Katalin mmsmmm« <3Ö.) Ekkor félig-meddig felléle­geztek az emberek, legalábbis bizakodni kezdtek. De akkor már nagy apparátussal a rendőrség is megszállta az erdőt, s ez nem okozott a faluban túl nagy lel­kesedést. A rendőrséget még előző este értesítette a tanácselnök. Mert este lett, mire a tanácselnök fü­léhez is eljutott, hogy mi történt. Ondrej volt a mégmondója, a csősz. Szokásban volt ugyanis, hogy bement a tanácsházára, mi­előtt szolgálatát megkezdhette. Csak átlépett a kocsmából. Az elnök még ott volt a sok határ­idős papír közt. Ondrej megállt előtte, s a fülét vakarta. — Most már aztat a fegyver muszáj lesz kiváltani. Rendelet jött a ruhára meg a fegyverre, ördög tudja, miért halasztódott eddig. Ondrejnak már minden együtt volt hozzá, az erkölcsi bizonyítvány is meg­jött. Az elnök föl se nézett a tele­rakott asztalról. — Sürgős?... — No hallja! Maga nem tud. mi van ? A Matejék lányával... Az elnök felkapta a fejét. — Mi?! S ekkor értesült arról, amit a falu már egy napja tudott, de különös titokba burkolt. Még a konda is megjött, s ve­le elcsigázottan Buda tanítóték az erdőről. Elcsigázottan és eredménytelenül. S mikor elosz­lottak, Hornyák Marciék az ut­cán mesélték, mit láttak. Le­mentek egészen a szurdok mé­lyébe, ahol egy kis patak csör­gedez, s a víz szikláról sziklára ugrál, zuhatagokat alkot. £s a morajtól alig lehet egymás hang­ját hallani. És olyan söfét van lent, mintha mindig szürkület volna. És a sziklák a fejük fö­lött csüngtek, valósággal a le­vegőben lógnak. Rengeteg üre­get, hasadékot láttak b sziklák közt, be is kukkantottak egyik- be-másikba, de az ördöggel nem találkoztak, s ha találkoztak volna, náluk is volt vasvilla. Kí­gyót azonban láttak. — No hiszen a sátán kígyó képében is jár! — figyelmezte­tett Martin, a borbély, igaz, csak félig komolyan, mert ő volt a hálás hallgatóság meg a kis em­ber, a trafik előtt álltak ugyan­is, s a kíváncsiság majd meget­te őket. Különösen Sandinak vá­gott a dolog az érdeklődési kö­rébe, s olyannyira fellelkesült.' hogy az árnyékról meg is feled­kezett, melyet Matejék gyásza terített nyomasztóan a falu fö­lé, és amely ráadásul mint vég­ső okon, az ő lelkén szárad. Szeme csillogott, ajka neve­tett izgalmában. És közben így sóhajtozott: — Hogy mért nem szóltatok nekem is?! — Otthon majd elverik rajta­tok a port — mondta Martin. — Tudjátok, hogy soha senki se járt odalenn? Marci vállat vont. — Hát akkor mi most jártunk. Martin azzal lépett be a kocs­mába: ," — A fiúk a szurdokban vol­tak. Nézte a hatást, a halálsápadt arcokat. Holub Ciprián tért magához elsőnek, szétnyílott ajkát össze­zárva, majd újra megnyitva. — És visszajöttek? — Vissza — mondta Martin, mint képtelen és hihetetlen tet­tet. Ezt meg kellett emészteni az asztaloknál. Ez feje tetejére ál­lított mindent. Végül Ondrej kivette a pipát a szájából, és csettintett. —- A mindenit! Martin pedig olyasvalamit mondott komoly pofával, hogy már a pokol kapuja sem olyan patent, mint régen, nem zár jól. És Ondrej ekkor ballagott át a tanácshoz, és ekkor említette fel az elnöknek, ami már egy ideje rendeletben is megjött: a mezőőrnek esedékes szolgálati ruházatot meg sörétes puskát. Ugyanazon éjjel a mozgósított boszorkányok megszállták Mate­jék házát, és nagy tivornyát rendeztek. Elfogyasztottak egy egész kenyeret, megdézsmálták a szalonnát és kolbászt, sőt ru­hadarabokat is eltüntettek. De máshová nem mentek el. 30. Lonci az első busszal érkezett, reggel ötkor. Midőn leugrott róla, körül se nézett. Futva loholt végig a kö­vesutcán, amely a tér folytatá­sa volt. Vállára vetett dzsekije, s hosszú fekete haja együtt lo­bogott, mintha úgy húzná ma­ga után. Felrohant kuszán, bomlottan Matejék friss betonlépcsőjén. Ka­rikás, gyulladt, piros szemmel. — Az ismenért, mi történt? 1 Teréza fejét ingatta, és zoko­gott. Képtelen volt egyetlen ép­kézláb szóra. Lonci keserűen, feddőn csóvál­ta fejét. — Mire vártak? Mért nem je­lentették azonnal? Teréza nem válaszolt. Rázta a zokogás. — Babicska hol van? — A templomban... — volt az elcsukló válasz. Lonci csak nyelt, nyelt, csó­válta loboncos fejét. Matejt néz­te az ágyon. Ruhástul feküdt ott Matej, és túlvilági ragyogás ült a plafonnak szegezett borostái közt. S hogy Teréza elcsendesült, hallani lehetett a dünnyögését: — Lagzi kifut abból... Taka­rékba tízezer forint, parketta rá­ér ... Lonci szomorú döbbenettel nézte Matejt, és ügyetlenül meg­simogatta Teréza fejét, a puha, még alig törött haját, mely csak­nem oly üde volt, mint lány­korában. — Minden jóra fordul — mondta, vigasztalta. — Most már mi itt vagyunk. És meg fogjuk őt találni... — Hallottam — zokogta Teréza. — Mért kell mindjárt a leg­rosszabbra gondolni? Én egyál­talán nem hiszem ezt! — Szinte kiabálva mondta, mert félt, hogy remegni talál a hangja. Mutatta a nagy erőst. — Jönnek ám so­kan a gyárból. Az egész fonoda, a festöde... Felgöngyölítjük az egész erdőt... — Istenem... — nyögött Te­réza. Rázta a fejét, nem hitte, hogy bármit érne mindez. — És még Pestről is jönnek rendőrök, egy egész szakasz... Ezt Lonci hiteles forrásból tudta, magától a járási kapi­tánytól, miképp azt is, mily bosszúsak, hogy csak az este ér­tesítették őket. Lehetetlen, nehéz nép. Loncit az elsők között hall­gatták ki mint barátnőt és köz­vetlen munkatársat. S nagy sze­rencse, hogy Péter-Pálkor eljött — pedig csak bohó ötletből —. igazán értékes támpontokkal tu­dott szolgálni a nyomozásnak. Zsabkát máris elővezették. Sőt a másik kettőt is, a két társát. Lonci nagy-erős szavaiban, bá- torítón hunyorgó szemének bi­zakodó lobogásában benne volt a nyomozás gyors és nagy sikere, és hogy az érdem szinte kizáró­lag az övé. Alig tudta féken tar­tani magában a diadalérzést, mintha máris a győzelmi tort ül­hetnék. — Csak fel a fejjel! — mondta. S éreznie kellett, milyen üres tud lenni a szó. Teréza vigasztalhatatlan volt Keze aláhanyatlott, ujjai csüng­tek, az utolsó remény is elszál- lott azokból, és csüngésük a1 vég­ső megadás alaköltése volt A rendőrökre csak anyit mondott: — Nem, kedves... — Gyönge hangja felpihegett a kebléből, és sokkal biztosabbat tudónak hal­latszott a Lonciénál. — Földi em­ber oda megy hiába, akár ezer. Annyi, mint egy se. És Lonci hirtelen mindent ér­tett. Mindent, de mindent. A vá­rakozó tétlenséget. Egy egész fa­lu tétlen várakozását. A furcsa késedelmet. Hát persze! s keserű ajka idegességében egy „ugyan”- ra rándult De ez az „ugyan” is ingott-bingott, mint lélekvesztő a felkorbácsolt tengeren. A józan értelem lélekvesztője, melynek egyetlen kilátása van itt, hogy da­rabjaira hulljon a Sötét és egybe­függő parti sziklatömbökön. — Csak nem az a katona?... Csak nem hiszik azt?... S a* ördög meg a boszorkányok? Lonci ajka úgy maradt, szét­nyitva. s a keskeny fekete rés közte: a keserű gúny reszkető vonala. Teréza nem mert felnézni rá. És bólintani se mert, csak szipo­gott. s Lonci tudta, hogy mélyen hiszj a katonát. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom