Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
1977. Január 5. • PETŐFI NEPE • • Mindinkább gyarapszik hazánkban azoknak a tábora, akik magas szinten sajátították el a marxizmus—leninizmust, elméJyülten tanulmányozták és tanulmányozzák tudományos elméletünket. Gyakorta forgatják azokat a könyveket, folyóiratokat, amelyek marxista modort törekednek társadalmi életünk vagy aí nagyvilág újonnan észlelhető folyamatainak elemzésére Ám eközben — sokféle tapasztalat tanúsítja ezt — mintha háttérbe szorult volna a marxizmus klasszikusainak, Marx, Engels, Lenin műveinek tanulmányozása. Mi tagadás, nem kevés olyan embert találhatunk, aki esztendőkön át tanulta a marxizmus—leninizmus tudományát, az elmélet „névadóinak” műveiből azonban legfeljebb néhány szemelvényt olvasott el. ha ugyan annak nevezhető sietős átlapozásuk a kötelezőként megjelölt irodalom olvasókönyvében. Persze egy elmélet alapjait, alapvető tételeit meg lehet ismerni „másodkézből” is. Sőt voltaképpen csakis úgy lehet megkezdeni tanulmányozását: aligha lehetne bárkinek is ajánlani, hogy a marxista politikai gazdaságtan megismerését mindjárt „A tőke” olvasásával kezdje. Más dolog azonban az indulás, s megint más, hogy milyen úton haladunk tovább és meddig jutunk. S aki tanulmányai során végig nem jut el a tudományos szocializmus legalapvetőbb műveiig, az olyan elméleti bázistól fosztja meg önmagát, mely nélkül annak továbbfejlesztését, a mai kérdésekre adott marxista válaszokat sem értheti meg igazán. Nem véletlen, hogy a társadalom átalakításán fáradozók körében világszerte fokozódik az érdeklődés a marxista klasszikusok művei iránt, hogy bennük keresik az útmutatást az iránytűt ahhoz, merre induljanak a mai problémák megoldásának útján. Alig néhány éve még, hogy Nyugaton mindenfelé a marxizmus reneszánszáról kezdtek beszélni, s a társadalmi folyamatotokért kiigazodni akarók Marx ysápSí»» számára érdektelennek kikiáltott — műveiben lapozgattak válaszért problémáikra. A szocialista utat kereső, azt választó fejlődő országokban pedig több helyen szinte kézikönyvként használják Lenin írásait, saját gondjaik megoldásához. Számukra nem kevésbé tanulságos ezeknek a műveknek az olvasása. újraolvasása, tanulmányozása. Olyan időtálló alkotások ezek, amelyek tudományos elemzését adják annak a történelmi korszaknak, amelyben ma is élünk: a kapitalizmus hanyatlása, a szocializmus megjelenése és győzelme korszakának. A marxizmus klasszikusainak alapvető műveire, ezek megállapításaira épül elméletünk egész rendszere. Igaz: éppen ezért ezek a megállapítások. e művek summázata a tankönyvekben, a népszerűsítő irodalomban is megtalálható. Ám egészen más dolog csupán a végeredményt, a végkövetkeztetést kézhez kapni, mint nyomon követni a folyamatot, mely ahhoz elvezet, szinte együtt járva végig az utat, együtt gondolkodva az alkotóval. CSakis ez utóbbi ismertethet meg igazán a marxi— lenini módszerrel, mely számunkra is nélkülözhetetlen a mai valóság megismeréséhez és a cselekvés helyes módjainak megéléséhez. A klasszikusok elmélyültebb tanulmányozásának hangsúlyozása épp ezért a legkevésbé sem jelent egyet valamiféle dogma- tizmusal, az önálló gondolkodásról való lemondással. Igaz, akadt idő történelmünkben, amikor ezt a tanulmányozást némelyek úgy fogták fel. mint egyes tételek mechanikus megtanulását, szó szerinti ismételgetését, s idézetekkel kívánták helyettesíteni a konkrét valóság konkrét elemzését. Ez a gyakorlat azonban éppen a marxizmus klasszikusainak módszerétől állt a legtávolabb. Marx, Engels, Lenin szellemében, gyakorlatukhoz híven a mi pártunk a klasszikusok alkotó szellemű tanulmányozását hangsúlyozza és tartja szükségesnek. Olyanfajta tanulmányozásukért, melynek során mindig figyelembe vesszük, hogy megállapításaik hol. mikor, milyen körülmények között születtek1, milyen helyzetre vonatkoztak. Hiszen — mint éppen Engels figyelmeztetett rá — megváltozott körülmények között a korábban igaz megállapítás immár tévedéssé is változhat. Csak a gondos elemzés döntheti el, hogy új viszonyok között egy-egy régebbi tétel fenntairtható-e változtatás nélkül, illetve milyen módosítása, továbbfejlesztése válik szükségessé. Épp ebből kiindulva szögezi le a párt Központi Bizottságának a pártpropagandával foglalkozó határozata, hogy a klasz- szikusok munkáinak feldolgozásával együtt behatóan szükséges foglalkozni a szocialista építés gyakorlatéval,- tapasztalataival. E tapasztalatok feldolgozásához is a marxista klasszikusoktól kaphatjuk a legtöbb segítséget. Az ő életművük ismeretében alakíthatjuk ki a gyakorlat általánosításának azokat az eljárásait, módjait, melyek segítségével érvényes és tartalmas következtetésekre juthatunk. Ezeknek a következtetéseknek a kimunkálása ma nem néhány személy monopóliuma: ehhez a maga területén az egész párttagság, minden marxista képzettségű ember hozzájárulhat. De igazán érdemi részese csak akkor lehet e tevékenységnek, ha birtokában van sk. ehhez szükséges alapnak és eszközöknek, a marxizmus klasszikus elméleti örökségének. Gy. L. A művelődési beruházások- Interjú dr. Major Imrével, a megyei tanács elnökhelyettesével A' művelődés tárgyi feltételei között elsőként kell említeni azokat az intézményeket — iskolákat, művelődési otthonokat, könyvtárakat, stb. — amelyeknek falai között a rendezvények lezajlanak, ahol a művelődni vágyó emberek kellemesen, hasznosan tölthetik az idejüket. Az ilyen jellegű elképzelések, célok valóraváltásában nagy szerepük van a mindenkori beruházásoknak. Mint a társadalmi és gazdasági élet bármely más területét, a művelődést is összefüggéseiben és folyamatában kell vizsgálni. Ezért, mikor dr. Major Imre megyei tanács elnökhelyettessel arról beszélgettünk, hogy miképpen alakul az oktatásunk és közművelődésünk alapját jelentő objektumok hálózata, a jelenlegi középfokú tervidőszakban, elsősorban az előző öt esztendő eredményeire voltunk kíváncsiak. Az eredmények — Hogyan foglalná össze témánkkal kapcsolatban az elmúlt fél évtized legfőbb eredményeit? — Bátran leszögezhetjük: a legutóbbi ötéves terv oktatási és közművelődési szempontból is eredményesnek, sőt kifejezetten dinamikusnak mondható —kezdte a válaszát dr. Major Imre. — Ez a fél évtized sok olyan új értéket hozott felszínre, amelyek ezentúl nagyban megváltoztathatják, gazdagíthatják művelődési tevékenységünk egészét, erőteljesen formálhatják kulturális életünk arculatát. Folyamatosan gondoskodtunk például az 1972-es oktatáspolitikai határozat végrehajtásáról. Különösen, ami a három kiemelt, gyorsított fej. lesztésre kijelölt területet illeti. — Hallhatnánk erről bővebben is? — Igazán ugrásszerű változás következett be az óvodai ellátottságban. A tervezett ezer- négyszázkilencven helyett öt- ezer-kettőszáznyolcvanegy hely- lyel bővült az intézményhálózatunk. Ebben jelentős szerep jutott a társadalmi összefogásnak; az üzemek, szövetkezetek és más munkahelyek megértő támogatásának. Elértük mostanra, hogy három-fiat éves gyermekek háromnegyed része óvodába került. Megyénk általános iskoláiban öt esztendő alatt százhatvannégy új tanterem létesült — negyvennel több, mint amennyit terveztünk; csaknem hétszáz tanyai gyereket tudtunk elhelyezni a diákotthonokban, s mintegy hatvanmillió forintot áldozhattunk az oktatási-nevelési intézmények felszerelésére, eszközellátására.' S a szakmunkás- képzés .feHátéleí vjfori nagyban megjavultak. — Ugyanakkor adósságok is maradtak... — Igen, még nem készült el a kecskeméti és a bajai diákotthon. Ezek négyszáz tanulót fogadnak majd. Több, azóta felépült intézményünk befejezése húzódott át az új ötéves tervre. Ilyen a halasi nyolctantermes általános iskola, a lajosmizsei tanyai kollégium — ez a megye legnagyobb ilyen intézménye —, valamint a kecskeméti szakmun- káskéző intézet és a félegyházi szakmunkásképző kollégiuma. — S az óvodák? — A fentebb körvonalazott fejlődés ellenére, különösen városainkban, nagy még a zsúfoltság. Százharminc-száznegyven százalékos a helykihasználás. Ez rendkívüli feladatokat ró uz egyébként derekasan dolgozó óvónőkre. És egyben akadályozza a nevelést, a tervszerű iskolaelőkészítő munkát. — Változtak-e a Bács-Kiskun- ban működő főiskolák elhelyezési körülményei? — Nem megyei beruházásokból ugyan, de az elmúlt években ugrásszerűen javultak a felsőfokú intézményeink elhelyezési feltételei. Általában kialakult a szükségleteknek megfelelő helyzet. Sokat javított az összképen a kecskeméti óvónőképző 300 helyes kollégiuma. Ám sajnos, anyagiak hiányában késik a GAMF új kollégiuma, és a főiskolává fejlődött bajai tanítóképző diákjainak megnyugtató elhelyezése szintén gondot jelent. — Ügy tudjuk, hogy régebb óta egyforma ütemben, s egymással összhangban kívánják fejleszteni az oktatási, illetve a közművelődési intézményhálózatot. — Mindenekelőtt a szerintünk legjelentősebb tényezőt említem. Azt, hogy a megyeszékhelyen három új, korszerű intézmény kezdte meg a munkát. A Tudomány és Technika Háza, a Megyei Művelődési Központ és a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet együttesen immár magasabb szintű minőségi munkát tesz lehetővé. S nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Kecskemét jobban betöltse a felsőfokú központ szerepét. — A megye más részein mi minden épült az előző ötéves terv idején? — A lajosmizsei tanyamúzeum, a naiv művészek kecskeméti múzeuma, vagy a szép, tágas és korszerű bácsalmási művelődési központ, a kiskőrösi könyvtár, s az ottani művelődési központ például. S a felújításokat, átalakításokat és bővítéseket sokáig sorolhatnám. Kiskunhalastól Kalocsáig és tovább; nem is szólva a megszépített falusi intézményekről. Tervek — A fentiek jól mutatják a változások nagyságát. Jogosan várhatjuk a jövőben a tartalmi munka gazdagodását. — Az új ötéves terv előirányzataiban is az oktatáspolitikai és közművelődési határozat célkitűzéseit tekintjük alapvető fontosságúnak. A meglevő lehetőségeket az eddigieknél sokkal inkább ki kell használni falun és városon egyaránt. Tervszerűbben, ésszerűbben és főleg következetesebben kell dolgozni. Ma még sokfelé és sokszor tapasztalható fellángolás, visszaesés és ingadozás a munkában. — Mekkora összeget fordítanak új beruházásokra 1980-ig? — Az oktatási és közművelődési beruházásokra együttesen összesen kilencszáz millió forintot. Lesz három és fél ezernél több óvodai helyünk, s számolunk a túlteljesítéssel is. Szeretnénk elérni ismét az ötezres számot. A születések számának állandó növekedése is arra ösztönöz bennünket, hogy ez így legyen. A községekben ezzel gyakorlatilag teljessé válik az ellátottság. Elkészül kétszázhúsz új általános iskolai tanterem. És csaknem nyolcszáz gyereket várnak majd az új diákotthonok. A tiszakécskei és kiskunfélegyházi beruházásokkal lényegében be is fejeződik a tanyai kollégiumokat építő akciónk — Terveznek egyéb oktatási intézményt is a következő esztendőkben? — Például a kecskeméti gyógypedagógiai intézetet. Ebben csaknem két és fél száz gyerek talál otthonra. Egy épületben lesz az iskola és a diákotthon. Ide sorolható a bajai és kecskeméti középiskolai kollégium is, ahol négyszáznál többen kapnak elhelyezést. S a félegyházi szakmunkástanulók diákotthona után felépül a hasonló halasi és két kecskeméti létesítmény. — Sok szó esik mostanában arról, hogy a megye közművelődési intézményhálózata a következő öt év alatt lényegében nem változik. Valóban így van ez? — Nem egészen. Nagymérvű átalakítással a közeli jövőben kialaikul végre a kalocsai városi művelődési központ. A kalocsaiak máris büszkén emlegetik ezt a sokarcú, sokféle kulturális lehetőséget ígérő, komplex jellegű intézményt. S folytassuk a sort: elkezdik a kecskeméti új megyei könyvtár építését. Ez a hírős város egyik büszkesége lesz. Félegyházán társadalmi összefogással épül majd az új, korszerű, minden igényt kielégítő művelődési központ. Tegyük hozzá: éppen ideje, hiszen óriási a lemaradás ebben a városban. S ide sorolható a keceli komplex nevelési központ építésének első szakasza is. Remélem, hogy minden várakozásunknak eleget tesz majd. A kecskeméti Ókollégiumból múzeum, s a városközpont egyik idáig másra használt épületéből ifjúsági ház lesz. A példákat sorolhatnánk, de talán ezekből is látszik a fejlődés fő iránya. Gondok — Mit tesznek, vagy tehetnek a meglehetősen nehéz építőipari körülmények között, a kapacitás hiányának enyhítésére? — Amikor a megyei tanács vezetői elhatározták, hogy az SZMT-vel, a népfronttal, és a KISZ megyei bizottságával közösen felhívással fordulnak a munkahelyekhez, s azon belül a szocialista brigádok tagjaihoz annak érdekében, hogy ezentúl a kommunista szombatokat elsősorban a gyermekintézmények határidőre történő elkészítésére ajánlják fel, akkor e szempontot vették figyelembe. — Mi tartozik a legégetőbb gondok közé? — Sok minden. Talán mindenekelőtt a községek művelődési intézményeinek korszerűsítése, s az oktatásügy fejlesztésének elősegítését említeném meg, az objektumok fokozatos átlakításá- val. S azt, hogy a városokban javítani kell a közművelődési lehetőségeket. Jó lenne például, ha a bajai könyvtár és művelődési központ elhelyezését megoldanánk; ez sürgető feladat. Meglehetősen nehéz körülmények közt dolgozik a halasi művelődési központ. S a halasi meg a kalocsai kereskedelmi szakmunkásképző intézet elhelyezése is sürgető gondunk. És ide sorolnám többek között a kecskeméti felnőttek iskoláját is. Nagy gond. hogy nincs önálló épülete. Szóval, van mit tennünk. — Köszönjük a beszélgetést. Varga Mihály .v.v.v.".v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.w.y.,.w.?.v.:.v.w.:.!.w.v.:.M.x.:.:.M.;.;.M.x.M 23. (30.) De a szava nagyobb csendbe pottyant, mint amekkorát számított. s a pipa elvesztette szájában az egyensúlyát. — Nohát! — mondta, hogy helyreigazodjon. De valami csak nem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak még egy kört, ő fizeti. Hornyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy találkoztok vele... — Fene — dünnyögtek, ez is, az is. Dómbaj Josko, Kosznovsz- ki Péter. Králik Franyo is köpött egyet. — ... hogy nem akaródzik kőér gyónni? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nektek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt. s ott ilyen meg olyan gyűlésekre is járt. így természetesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo kivigyorintotta a rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valami? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Martin, akkor jött meg a sörökkel. Nem is tudta, miről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. — Kedvibe kell tenni gyerekeknek. Erről mindenki ráismert Misóra. El is mosolyodtak nyomban egymás közt. Mert Miso híres stréber. Fő „kedvibe tevő ember” papnak, párttitkárnak, tanácselnöknek. De most bonyolódott a dolog. Mert lám csak, Holub Ciprián is odaállt az oldalára. Nem a kitárt mellű nagy hitvallók módján. Csak úgy. lefele sunyítva a bakancsa közé. Mintha morfondírozna. — Hónap befogok — szólott, félig-meddig a maga furdalásá- ra, hogy eddig nem tette. —Megmondhatsz tanító úrnak. — Megmondom. — S felhajtotta sörét Hornyák Mihály, hátra- bicsakló tarkóval. Aztán sorban mindenkivel kezet rázott. Hogy elment, kis üresség maradt utána. Ebben az ürességben muszáj volt inni. Majd Holub Ciprián bizonygatni kezdte, hogy tényleg az ördögtől van az ereje a katonának. — Ha ugyan létezik — felelte rá Martin. — Létezik — feleltek neki mindjárt —, mert a késeket is elveszi. Ján, az asztalos mosolygott rajtuk. Magában Sörözött az ajtó mellett, a törzshelyén. — Akkor meg nincs a faluban egy bátor ember — mondta Martin. Ondrej nagyot szörtyentett a pipáján. Králik Franyo se tűr- fiette. A bársonykalapot felnyomta a homloka fölé. — Én aztat már mondom, hogy csak egyszer ővele találkoznék! De ha nem gyün nekem, hiába én akarom aztat! — Mert ő igazából nincs is.— Martin szemében bitangság bujkált. — Vagy nem mégy a közelibe. Kurta röhögés. — Nem mégy, nem mégy... fenét nem! — morgott Franyó. S Ondrej: — Elbúvik az... ha embert ő észrevesz. No, igazi embert... nem gyerek meg öreg. Én már látnák csak őt, járkálok egész határ. — Meg kellene mégis fogni — vélte Martin. S hozzátette: — Egy igazi embernek. Králik Franyó is úgy találta, hogy az kellene, megfogni. Ügy okoskodott, hogy „kettő haszon volna belőle”. S a jó öreg mia- vai szlovákra váltott, mert azon könnyebben kifejezte magát, és mert az öreg hitet az öreg szavakkal jobban el lehetett mondani. — Lida bi v pokojnye szpala ve hrobe — mondta —, a národ bi sza uszpokojil. Lyebo tyeraz darmo zasztóva'Lidu Panna Maria, tyeraz csertőm nyevie csorobity, lyebo jemu szluzsi katona. Ale kebi nyeszluzsil jemu katona, v tedi Panna Maria z anjeli bi prekonala cserta, osz- lobogyila bi národ. A Lida v pokojnye bi otpocsivala... Vely- mi dobre bi urobil ten szmeli, ktori bi sza nye hóm hityil katona. (Vagyis: „Lidi is békében aludna sírjában, s a nép' is megnyugodna. Mert most hiába pártolja Lidit Szűz Mária, nem bír el az ördöggel, mert neki szolgál a katona. De ha nem szolgálna a katona, akkor Szűz Mária, az angyalokkal legyőzné az ördögöt és megoltalmazná a népet. És Lidi is békén pihenne... Nagy jót tenne az a bátor, ki fülön csípné a katonát.”) — Katona kell megfogjátok — fejezte be magyarul. — Nosza — szólt oda Ján a sarokasztaltól, a söre mellől. Ezek meg, akik ott álltak, a fülüket vakarták. Hiszen szépen el tudja mondani Králik Franyo: mi meg hogy. Csendeskén vigyorogtak hozzá. Mert hitték is ezeket, meg nem is. E napok álmos csendje a trafikra is ráterült. Sandinak nem sok dolga volt a trafikkal. Nem is élt meg belőle. Naponta néhány, többé-kevésbé rapszodikus órát töltött lakásának abban a zugában, amelyet trafiknak kinevezett, és ahová csak néha vetődött be vevő, az is inkább a televízióhoz, vagy mosógéphez hívta. Sandi tulajdonképpen technikai érzékéből, s keze ügyességéből élt. Mindent vállalt: rádiót, villanyt, mosógépet, apró-cseprő javításokat. Monopolhelyzetben volt, mert rajta kívül nemigen konyított ezekhez más a faluban. így aztán csurrant-csep- pent. Miből is győzte volna a kincskeresés költségeit, s legújabban Zsabkát, a hallgatása fejében? Ott üldögélt Zsabka szoknyaőrizőben Bocsáéknál éppen, a Verőn lány mélytüzű szemének igézete alatt, a kissámlin, a tűzhely mellett, mikor Sandi betoppant vasalójavítani. — Á! Jó napot! — Jó napot! Jó napot! így köszöntötték egymást, könnyed éllel, s némi meglepődéssel. — Komolyodunk, látom — mondta Sandi. Egyet a lányra, egyet a Zsabka gyerekre pislan- tott. A kis ember nekifogott a vasalónak, gyors, ügyes ujjakkal. Csak a szétszedés volt egy kicsit kacifántos a berozsdalt csavarok miatt. Már rakta össze. Zsabka nézte, szája alatt a gúny kis fénycsíkja. — A trafikos úr nem kér érte semmit — fordult Zsabka fennen a háziakhoz, szeme vigyorgott. — Szívességből tette. Igaz, mester? A mester nagyjából Zsabka felé pislantott. Kissé melege lett. — Ügy is van — mondta. Vi- doran mondta, s azt gondolta: „Fene a bőröd!” Majd ezt: „Nagy akarsz lenni a nő előtt, te csibész. az én kontómra?” A csibész gúnyos, merev késtekintete a bőre alatt forgott: „Fizetsz, és mindig fizetsz!” De Sandi mester most állta, mint a fakírok. Más fúrta belül, talán ezért. Itt az alkalom a teljes megbizonyosodásra. — Máskülönben mi van? — kérdezte mintegy mellékesen. — Találtál valamit? — Hol? — Az erdőn. Nem kapott választ.. A nyílni készülő száj megremegett és bezáródott, egészen összeszorult. Sandi figyelte ezt a szájat, már a szavak váltása alatt is figyelte, s az arcot, az arcra ráhúzódó szürke árnyékot, ahogy kioltja a szemekből is a gúnyt. Mintha a himlőhelyek megnőttek és szétterjedtek volna. — Na, isten megáldja, használják a vasalót egészséggel! — búcsúzott a trafikos. Fürgén és nagyon vidáma n távozott. Végképp megbizonyosodott róla, hogy a török kincs megvan — a föld rej tekében. Ha pedig ott van, akkor nincs baj. ö még azt megtalálhatja! Tele volt bizakodással, s új lelkesedéssel. A csend pedig legsúlyosabban Matej házán ült. És visszhangzott, ahogy Matej a füves udvaron, a beteg lábát mereven előrenyújtva, a deszkái dobálta. Felszabdalta az ólnak, és dobálta, egyre dobálta. Hogy hangot halljon a csendben. (Folytatjuk.)
