Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 30. Tartalékok az állattenyésztésben Egy vizsgálat tapasztalatai A közelmúltban zárult a megyei népi el­lenőrzési bizottság vizsgálata, amelynek cél­ja az volt, hogy az állattenyésztés fejlesztését elősegítő intézkedések kapcsán foglalkozzon a takarmánytermesztéssel, -ellátással és -fel- használással. A vizsgálat csaknem két esz­tendő tapasztalatait ölelte fel, vagyis az 1975-ös évet és az 1976. szeptember 30-ig terjedő időszakot. Egyes vonatkozásokban a IV. ötéves terv időszaka alatt elért eredmé­nyeket, s a jelentkező gondokat is elemezte. Két állami gazdaságot, 11 mezőgazdasági szövetkezetét tanulmányoztak közelebbről a szakemberek. • A Kiskunhalasi Állami Gazdaság kunfehértói borkősavüzemében — amelyet társulással hoztak létre — állítják elő a karbavitidet. Képünkön az értékes, fehérjedús takarmány zsákokba töltése látható. Gyepgazdálkodás A rendkívül gazdag tapasztalati anyagból csak egy-két fontosabb témakör kiragadására van lehe­tőség. Megállapítható, hogy a tö­meg- és szálastakarmány-ter- mesztés javult, biztonságosabbá vált az állatállomány ellátása az utóbbi években. A gazdaságok többet törődnek a lucerna, a siló- kukorica és a fűtermesztés fej­lesztésével. Az is igaz, hogy a ho­zamok növekedését nem követte a betakarítás korszerűsödése. Nincs elegendő gép, a meglevők teljesítőképessége sem kielégítő. Emiatt az üzemek többségében a betakarítás, tartósítás és tárolás során jelentős mennyiségű és mi­nőségű veszteségek keletkeznek. Mindez szoros összefüggésben van a szarvasmarha-tenyésztés­ben jelentkező alacsonyszintű ter­melési mutatókkal. A takarmánytermesztés gépesí­tésének színvonala igen változó. A vizsgálatok szerint előfordult olyan eset is. hogy a silózást az optimális négy-öt napos határidő­vel szemben csak két-három hét alatt tudták befejezni. Jelenleg csak a megye állami gazdaságai­ba- van olyan géppark, amely le­hetővé teszi a legkisebb veszte­séggel járó betakarítást. Rendkívül változatos a gyep­gazdálkodás. A megye több. mint 140 ezer hektár rét- és legelővel rendelkezik. A hosszabb időn ke­resztül végzett felmérések, vala­mint a termelési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a terület mintegy 50 százaléka alkalmas a hasznosításra. A megye gyepte­rületének csaknem negyedrésze öntözhető, vagy megteremthetők az öntözési feltételek. A IV. öt­éves terv időszakában számottevő állami támogatásban részesültek a megye mezőgazdasági üzemei. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok rét és legelőjavítás­ra összesen több. mint 40 millió forintot kaptak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kellőképpen hasznosított, felújított, újratelepített gyepte­rületeken magas terméshozamok érhetők el. Példa erre a Kalocsai Állami Gazdaság, ahol kereken 320 hektáron 1975-ben 62,6. tavaly 62,7 mázsa hektáronkénti — szé­naértékben kifejezett — fűter­mést értek el. Sajnos, kevés üzem­ben tapasztalható a tervszerű ja­vítás és hasznosítás. Fehérjegondok Fontos tapasztalatokat gyűjtöt­tek a vizsgálatok során a fehérje­termelés növeléséről. 1975-ben 21 forrólevegős szárítóüzem csak­nem 3500 vagon zöldtakarmány­lisztet készített. A szójabab ter­mőterülete az 1971. évi 150 hek­tárról 3700 hektárra, az átlagter­més csaknem kétszeresére, mint­egy 15 mázsára emelkedett hek- ácsalmási Állami Gazdaság kezdeményezésére a napraforgó-termesztés jelentősen fejlődött, emelkedtek a hozamok is. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság társulással iparilag feldolgo­zott szőlőtörköly alapanyagból évente 800 vagon karbavitidet ál­lít elő, amely más takarmányba keverve kerül forgalomba. A já­noshalmi termelőszövetkezetek közös vállalatának szárítóüzeme növénylisztet és kukorica-pelletet gyárt. Az említett törekvések ellenére sem sikerült megoldani az állat- állomány fehérjeellátását. A me­gyei gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat egyre növekvő mennyiségben importál növényi és állati fehérjét. Súlyos gond, hogy nincs megszervezve az álla­ti eredétű fehérje feldolgozása. Az üzemekben az állati tetemeket, a hulladékokat, melléktermékeket nagyobb hányadában elföldelik, vagy elégetik. A takarmányalapnak jelenték­telen hányadát termelik meg a megyei gazdaságok másodvetés­sel. Még az öntözési lehetőségek­kel rendelkező üzemek sem szor­galmazzák a kettős termesztést. Sajátságos helyzet alakult ki az elmúlt évben az aszály miatt, ör­vendetes, hogy a korábbi évek­ben bevetett terület több. mint háromszorosán, 10 ezer hektáron történt másodvetés. Hasonlóképpen elhanyagolják a betakarítás során keletkező mel­léktermékek takarmányozására történő felhasználását. Az elmúlt évben az időjárás kényszerítőén hatott a mezőgazdasági üzemek­re, többet törődtek például a zöldborsószár, kukoricaszár hasz­nosításával, alkalmi fűtermő te­rületek termésének kaszálásával. Mennyiség-minőség A megyei takarmánymérleg azt bizonyítja, hogy az ellátás bizto­sított, mennyiségében fedezi az állatok szükségletét. A minőséget tekintve azonban már nem ilyen egyértelmű a tapasztalat. Az ösz- szetételt nézzük, hiány van ab­rakból, szénából, lédús takar­mányokból, amelyeket _ a takar- mányszalma-többlet tápértékben helyettesíteni nem tud. A tapasztalatok szerint a kis­üzemek takarmányigényét csak részben lehet kielégíteni. Az ál­latállományok ellátásához szüksé­ges takarmánytermő térület nincs a birtokukban. A szükségletet fő­ként a nagyüzemből fedezik. összegezve, a vizsgálat meg­állapította, hogy a korszerűbb takarmányozás érdekében sok minden történt, de még mindig számos gond nehezíti az állatte­nyésztés színvonalának növelését. A szakmai irányítás, a munka­erőhelyzet lényegesen rosszabb, mint a mezőgazdasági termelés egyéb ágazataiban. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy még nagy tartalékaink van­nak az állattenyésztésben. Ész­szerűbb takarmánybetakarítás, tárolás és felhasználás elősegít­heti a termelési mutatók javulá­sát. Mindez társulva a jobb üzem- és munkaszervezéssel, gyakran nem igényel jelentősebb beruházást. K. S. IZSÁKI ÖSSZEFOGÁS Óvoda után - az iskoláért Figyelemre méltó eredményt hozott az óvodai helyek gyarapí­tását elősegítő összefogás Izsákon. Tavaly a nagyközség gazdasági egységeiben a szocialista brigádok kezdeményezte kommunista mű­szakok bevételéből, s a lakosság 10 —200 forintig terjedő egyéni hoz­zájárulásaiból 200 ezer forint gyűlt össze a helyi tanács megfe­lelő számláján. Az egy évvel ko­rábbi, ugyanilyen célú akció 124 ezer forinttal segítette elő az óvo­dai helyek gyarapítását. Nagy része van benne a célt értő összefogásnak, hogy Izsákon jelenleg valamennyi óvodáskorú gyermeket fel tudnak venni az intézménybe. Az óvodai helyek száma ugyanis 125-tel gyarapo­dott a korábbi 91-hez képest. A napokban arról értesültünk, hogy az Egyesült Sárfehér Tsz Béke szocialista brigádja további fontos cél érdekében tett kezde­ményező lépést: az iskolai tante­remfejlesztésért indítványozza a további összefogást. Az akció so­rán befizetett egynapi keresetek­ből és egyéni hozzájárulásokból a tsz korábbi irodaházát kívánják iskolává átalakítani. Magyar ipari kiállítás Mexikóvárosban „Magyarország bemutatkozik” címmel elsőízben rendez a HUNG- EXPO hivatalos kiállítást Mexi­kóban. A bemutató célja: a Me­xikóba irányuló kivitelünk fej­lesztése az 1976-ban kötött három­éves kereskedelmi megállapodás szellemében. A rendezvény elő­mozdítja üzleti kapcsolataink bő­vítését, növeli az országunk és termékeink iránti érdeklődést. A kiállításon 16 külkereskedel­mi vállalat áruival,1 valamint rész­letes dokumentációs anyaggal mutatjuk be hazánkat. A fotóki­állítás, egy portrésorozat kereté-3 ben ad képet azokról a világhír­nevet szerzett magyarokról, akik politikai, tudományos vagy kultu­rális munkásságukkal hozzájárul­tak az emberiség egyetemes hala­dásához. A kiállítók között szerepel ' az Egyesült Izzó lámpákkal és rádió­csövekkel, a Ganz-MÁVAG szi­vattyúteleppel és vasúti jármű- modellekkel, a Magyar Hajó- és Darugyár kikötői berendezésekkel és hajómodellekkel, a TECHNO- IMPEX szerszámgépekkel, a TRANSELEKTRO motorokkal, transzformátorokkal stb. A mexikói kiállítás január 31- én nyitja és február 13-án zárja kapuit. (52.) — Ott vannak! — mutattak arra. Tele lett a rét emberrel, mert ráadásul szabad szombat volt, s azok is itthon voltak, akik az építkezésekhez jártak. S akik nem a templomi zászlók rúd j át fogták, vagy mint Králik Franyo, az énekeskönyveiket gyürkölő asszonyok élén a hosszú szárú processziós keresztet, azok ka­pát, vagy villát vittek, vashegyű vonyigával és kazalrakó nyárssal szerelkeztek fel; mindenképp volt a kezükben valami. Ondrej vállán pedig puska volt, vadonatúj sörétes puska, fénylett, mint a salamontöke. És Ondrej maga nemkülönben. Pity- kés zsávolyöltönye vitézlőn sur­rogott, és bolti szagot árasztott. Bőrövet is viselt Ondrej, még be nem érett, nyers színű bőrövet, mely kemény volt még, és nem elég hajlékony, mert még na­gyon új volt. Meg-megigazította magán Ondrej, sűrűbben, mint kéne, s kifeszítette hozzá a mel­lét. Martin vihogott mögötte. — Fúrj bele likat még. Ondrej hátranézett hivatala magasából. — Komoly dolog, nem vicce­lünk! S az asszonyok éneke elön­tötte őket: Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz, Uram, a Te népednek! Kit megváltottál a Te szent véreddel. Szentlélek-Űristen, irgalmazz minékünk! Buda tanító is gépiesen mo­tyogta, • puszta szórakozottságból, melyet a lefojtott izgalom kel­tett benne. Mint az ideg, mely elvált már a testtől, de még ráng, az egykori kántortanítóság maradékaként: — Szentlélek-Űristen, irgalmazz minékünk! Vele voltak a fiúk is: Dombaj Gyurka, Kosznovszki Feró, Krá­lik Jozso, közöttük meg az öre­gek között ingázott. Zsabka külön ment, társ nél­kül.- Nekidőlt a dombnak, előre­szegte konok, rőt fejét, és senki­re se nézett, Némileg előtte járt a többieknek, hogy különállásá­val inkább ő tüntessen. Egy gye­rek futkosott a nagy hírű legény lába ügyében, buzgó dörgölődés- sel. Egyszer csak földbe gyökere­zett a gyerek meztelen talpa. Felmutatott a bokrokra, míg izgalomtól elakadt nyelvén csak nehezen bukott át a szó: — Ott vannak! Pillanatra megtorpant a nép. A rét füve követte a domb szelíd hátát, míg fentebb re­kettyés kezdődött az erdővilág hírnökeként. S valóban, ott álltak ketten: a fogva tartott lány és ő, a ka­tona. Látták, hogy marka vas­kapcsával fogja a lány kezét, el ne tudjon szaladni. Az ének újult erővel feltört a mélyből, kétszeres erővel. Mintha még mélyebbre merítette volna vödrét a lélek kútjában. Králik Franyo magasba lökte a hosszú szárú processziós keresz­tet hogy feneketlen zsebéből ki­bukkant a lapos üveg nyaka. S a nép nekilódult, méltóságos, lassú hömpölygéssel. Alig-alig mert felnézni a közeledő re- kettyésre, ahol azok a szent ének csodatevő erejétől a földhöz bű- völten, mozdulni képtelen álltak. Mint szakállas Ábrahám, az ál­dozati gödölyével, midőn leszólt az Űr az égből. 43. Korán elindultak a szurdokból. Akkor hunyt ki a hajnali csillag a sziklák közölt feszülő halvány­lila égről. A férfi, a nagy, az erős, kinek karján és testén gyönyörű izom­kötelek dudorodtak, s az ing alatt is kirajzolódtak, bátortalan gyermekként követte a lányt, Az időnként hátranyújtotta kicsiny, magabiztos kezét, hogy erőt adjon néki, a maga leikéből. Jgy kapaszkodtak fel a sziklán, a platóra, hogy a lány vezetett. Fönt megálltak a gyér füvű kö­vesen, nagy levegőt vettek. Alattuk mélybe merült a táj. S a mélyben, a lila ég ködlő szé­lén vérszín csík reszketett. A nap. — Ott a falu — mutatott arra a lány. Hangjában boldog izga­lom repesett. Tekintete, mint bársonytenyér, megsimogatta vé­dence arcát. — Ott már minden jó lesz — mondta. — Csak már otthon lennénk! A gyermekarc kíváncsi szoron­gást tükrözött. S a lány szeme felelt: „Véden­cem vagy, ne félj!” S bent a fejében, a szívében így folytatódott a gondolat: „Ed­dig az erdőé voltál, mostantól az enyém”. S míg mentek, többnyire kézen fogva, s a lány legalább fél lépés­sel előbb, mindig beszélt neki: — Jó nép lakja a mi falun­kat ... meglátod majd. Rendes népek ... Jószívűek, békessége- sek ... Dolgosak... S nem kell többet félned. Mindenki szeretni fog, meglásd. — Olyanok, mint te? — kér­dezte az ember, máskülönben na­gyon szótlan volt. — Olyanok — biccentett buz­gón a lány. — Tudod, milyen vi­dámak? Ha szomorú vagy, mind­járt felvidítanak ... Elfelejted kö­zöttük a bánatod. Mintha soha­se is lett volna... És megvéde­nék téged. De ott leszek én is, ne félj! — Mindig ott leszel? — Mindig. — Velem leszel? — Veled, mindig. (Folytatjuk.) Ha a Gagarin-brigád tagja lennék... Heten vannak. A legidősebb harmincegy éves múlt, a legfia­talabb a tizenhetediket tapossa. Négyen közülük kishíján kétmé­teresre nőttek. Ketten most sajá­títják el a szobafestő-, mázoló és tapétázó szakmát, négyen túl vannak ezen, egy pedig nem ta­nulta ki, de érti a mesterséget. Egy brigádot alkotnak, a Gaga- rint. A Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál ez a legjobb festőbrigádok egyike. A Gagarin „hajtós” brigád. Tagjait virtus mozgatja: mind­egyik többet és jobbat akar tel­jesíteni a másiknál. Ezért a kis­közösségben nem megy szenzá­ciószámba az öt-hatezer forintos havi kereset sem. *A pénz nem boldogít, de nélküle bolond az ember” — ezt hallottam az egyi­küktől. Hogy afféle megszállott pénzhajhászónak ne higgyem, hozzátette: „Fitalok. vagyunk mindnyájan. Most alapozzuk meg az életünket, és ehhez pénz kell. Dolgozunk érte keményen.” Amikor lefelé ballagtam a kecs­keméti, széchenyivárosi épület lép­csőházában, távozóban a brigád soron levő munkahelyéről, játsza­ni kezdtem a gondolattal: hogyan próbálnék beilleszkedni a Gaga- rin-brigádba? Ha, teszem azt, én is szobafestő lennék, és hozzájuk helyeznének dolgozni. A kérdés nem azért ötlött fel bennem, mert kedvelem az ilyen­fajta gondolatbani játszadozást. Hanem mert a brigád vonzáskö­rébe kerültem. Már ottlétem első perceiben vágyat éreztem, hogy ledobjam magamról a télikabá­tom. és beálljak a fiúk közé ta­pétát ragasztani. Most már, utólag, tudom: a jó kedvvel, szépen és serényen vég­zett munka bűvöletébe kerültem. A brigád tagjai iránt, termé­szetesen, rokonszenv ébredt ben­nem. Az első benyomást az is­merkedésünk során később több információ is erősítette. A fiúk­tól hallottam: — Mindig többet akarunk tel­jesíteni, ebben vagyunk egyek. — Közösen határozunk el min­dent. — Általában olyan helyre kül­denek bennünket, dolgozni, ahol sürgős a munka. Ez egyfajta elis­merés a vezetők részéről. — Amikor valahová odame­gyünk dolgozni, ha addig lazsál­tak is az ottleyők, akkor ráhaj­tanak, le akarnak hagyni ben­nünket. De hát ez nem nagyon szokott sikerülni. — Mi nem kötjük ki, hogy Csak azt csináljuk, aím’/eb többet lehet keresni. Jöhet min­den, mázolás, tapétázás, fröcskö- lés, akármilyen munka. — Van, aki azt mondja: ő nem megy vidékre kiküldetésbe, in­kább itthagyja a céget. Mi oda megyünk, ahová kell. — Elismerjük, hogy szükség van a főnöki kritikára, nehogy a nagy mennyiség a minőség rová­sára menjen a munkánkban. De csak akkor kritizáljanak, ha ok van rá. A fölvetett kérdésen meditálva először ezek a pozitív részletek jutottak eszembe, melyeket ma­gam is büszkén vállalnék. Azután olyan dolgokat kezdtem keresni a brigád házatáján, amelyekkel nem tudnék egyetérteni. — Nem tagadom, előfordult már velünk is, hogy délben fo­ciztunk egy kicsit. Az is, hogy munkaidőben átugrottunk egy sörre a kocsmába. De a teljesít­ményünk olyankor is megfelelt — mondta az egyik brigádtag. Ha a Gagarin-brigádba kerül­nék, én munkaidőben nem fociz­nék és nem innék sört. Akkor ! sem, ha úgy is elérnénk a kelló teljesítményt. Egyrészt a rossz példamiatt nem, amit másoknak : mutatnánk, másrészt pedig tar­tanék a főnököktől. A jogos bí­rálatuk ellen hiába emelném ma­gam elé pajzsul a jó teljesít­ményt, röstelkednék, mert csak nekik lenne igazuk. Az ilyen helyzeteket nem szeretem. Beszélgetésünk során kíván­csiskodtam, kinek milyen tervei vannak a Gagarin-brigádban? A válaszokból egyet hiányoltam: ta­nulni, vagy egyszerűen csak töb­bet olvasni, művelődni — ezt sen­kitől nem hallottam. Ha a Gagarin-brigádba kerül­nék, úgy dolgoznék, hogy elége­dettek legyenek velem a fiúk. Tudom, enélkül nem lenne közöt­tük helyem. De ha már befogad­nának, megpróbálnék hatni rá­juk. Legelőször is Szikszai Ist­vánra, a brigádvezetőre, aki olyan izmos, mint egy olimpiai bajnok, és méltán lehet a fiata­labbak példaképe. Csak a tanu­láshoz való viszonyát kellene megváltoztatni. Igaz, azt mondja, ő nem akarja, hogy „kiemeljék”. De hát Pista barátom, a több tu­dás, a tágabb látókör a brigádban végzett munkádnak sem ártana — ezt hajtogatnám neki. Ha Szikszai kötélnek állna, ta­lán sikerem lenne Balanyi Pé­ternél is. ö a brigádban az egyet­len segédmunkás. „Éjjel-nappal dolgozom, hogy saját laká­sunk legyen” — ebben jelölte meg a terveit Péter. Nős, tehát a törekvése teljesen érthető, aka­ratereje dicséretes. De jó lenne, valamiképpen rávenni, hogy a gyakorlati tudás mellé szerezze meg az elméletit is. Még nem késett el, pótolhatná, amit fiata­labb korában elmulasztott. Be­iratkozhatna például egy felnőtt dolgozóknak szervezett tanfo­lyamra. A közös tervek közé minden­képpen megkísérelném besorol­tatni a vállalati munkaverseny­ben való sikeresebb szereplést. j Olyan munkatársakkal, minL ,§!^kszí,’ Balartyi, * Beke Pista,’ Mészáros Jancsi, Szászdi Jóska és a brigádba beosztott két ta­nuló, Détári Jóska és Tóth Jóska, nagyszerű eredményeket lehetne fölmutatni. Ecjdig még csak a bronzérmet érdemelték ki, egy ízben. Ilyesféle gondolatok fordultak meg a fejemben, míg azon mor­fondíroztam, miként próbálnék beilleszkedni a Gagarin- festő­brigádba. Lehet, hogy a kezde­ményezéseimmel kudarcot valla- nék. Ám az is megtörténhet, hogy a fiúk nélkülem is rájönnek, mit kell még tenniük az életük meg­alapozásához. A. Tóth Sándor • Öten a Gagarin-brigadbol: Mészáros János, Beke István, Százdi József, Balanyi Péter és Szikszai István. (Fotó: Pásztor Zoltán) BENZIN HELYETT Addig is, amíg sikerül az ólom- akkumulátornál jobb áramforrást tálálni, e nem éppen ideális te­leppel próbálnak villamos hajtá­sú járműveket üzembe helyezni. A jelenlegi akkumulátoroknak az a legnagyobb hátrányuk, hogy ki­csi a fajlagos energiasűrűségük, kilogrammonként mindössze 10— 35 Wó, a benzinnél ugyanez az érték 3300 Wó/kp. Ez azt jelenti, hogy a telepek teljesítményükhöz képest súlyosak, a szállításnál a hasznos teher kicsi, a villamos gépjármű hatósugara ma még nagyon korlátozott. Az ólomak­kumulátorok meglehetősen magas karbantartási igénye, korlátozott élettartama is sok gondot okoz. Érdekes, hogy a felsorolt sok negatívum sem vette el a szak­emberek kísérletező kedvét. Jár­műszerkezeti szempontból két csoportra oszthatók a jelenleg üzemben vagy kipróbálás alatt levő villamos hajtású autók. Az elektrifikálással létrehozottak a AKKUMULATOR sorozatgyártású belsőégésű mo­toros járművek átalakítása révén születtek. A másik csoportba a speciális villamos hajtásra terve­zett alvázú és karosszériái ú jár­művek tartoznak. A szakemberek úgy látják, hogy pillanatnyilag a középtelje­sítményű, 500—1000 kg hasznos terhelésű városi áruterítő jármű­vek kategóriájában van legna­gyobb létjogosultsága az akku­mulátoros hajtásnak. Az NSZK- ban 50 kísérleti jármű bevoná­sával több hónapig tartó vizsgá­lódást folytatnak a villamos haj­tású szállítási rendszer proble­matikájának tisztázására. A cél: ha már a nagy akkumulátor­súlyt nem tudják csökkenteni, legalább a töltéssel kapcsolatos állásidőt rövidítsék. Akkumulá­tor-cseretelepeket létesítettek, ahol — gyorsan végrehajthatják a telepcserét, és gondoskodnak az akkumulátorok karbantartásától és feltöltéséről. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom