Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1971. január 28, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS NEM ZÖKKENŐMENTES Hol tart az új megyei kórház építése? A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalta többek között azt a jelentést is, amely az új megyei kórház építésének helyzetéről és a majdani működtetés időszerű kérdéseiről, gondjairól készült. Olvasóink előtt bizonyára ismeretes, hogy a végrehajtó bizottság 1973. augusztus 8-án fogadta el a KÖZTI által tervezett 680 ágyas új megyei kórház beruházásának programját, amelynek megépítése és átadása után összesen 1596 kórházi ágy fogja szolgálni a vonzáskörzetében élő 200 ezer ember egészségének megóvását, s mint megyei vezető kórház sze'rvezi és irányítja a megye kórházaira háruló feladatok magasabb szintű ellátását. Tervek határidőre Az új megyei kórház megépítését elhatározó gondolat és a döntés között hosszú idő telt el. Az időbeni elhúzódás okai döntően pénzügyi lehetőségek és a beruházás előzetesen becsült költségei közötti nagy különbséggel magyarázhatók. Többszöri egyeztetés után mégis olyan alternatívát sikerült kidolgozni, amely a költségeket a lehetőségek határain belül állapította meg. A kiadott megbízási szerződés szerint a beruházás pénzügyi"“ előirányzata 710 millió forint, amelyhez a megyei tanács a saját alapja terhére 30 millió forinttal járul hozzá, a többi állami támogatás. A KÖZTI a vállalt határidőre: 1974. december 20-ra elkészítette a terveket, s a megkötött szerződések szerint a beruházás általános kivitelezője a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat, az orvosi berendezések technológiai kivitelezője pedig a MEDICOR Művek. Az ünnepélyes alapkőletétel — amint arról a Petőfi Népében is tájékoztattuk olvasóinkat — 1975. április 25-én volt. Ezen az ünnepélyen és a későbbiekben is az illetékes felelős vezetők ígéretet tettek arra, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tervezett határidőre, 1980 június 30-ra a kórház a lakosság rendelkezésére álljon. Sokszoros biztosítás A határidő garantálása céljából — a már említett felelős állásfoglalásokon túl — két szocialista együttműködési megállapodás is született: 1974. április 18-án védnökségi szerződést kötött az Egészségügyi Minisztérium, a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat, a BÁCSBER Vállalat és a KÖZTI KlSZ-szer- vezete, majd 1976. júniusában a BÁÉV, valamint a megyei kórház igazgatója és társadalmi szervezetei között jött létre megállapodás, amelyben rögzítettéi a kölcsönös előnyökön nyugvó, többek között a befejezési határidő tartására is vonatkozó vállalásaikat. Mindezeken túl az említett célok megvalósítása érdekében a megyei tanács vb tervosztályának vezetője és a Beruházási Vállalat igazgatója is együttműködési megállapodást kötött 1975. július 22-én. Az elmondott, sokszoros „biztosítás” után joggal várja a megye közvéleménye a beruházó és kivitelező szervék közötti összhang eredményeit, az építkezés ütemszerű megvalósítását. Hol tartunk jelenleg, milyen valószínűséggel remélhető, hogy a szerződésekben rögzített és vállalt határidőre valóban elkészüljön a 680 ágyas új megyei kórház? Sajnos azt kell mondanunk — arait a végrehajtó bizottság is megállapított említett ülésén — hogy az együttműködés nem zökkenőmentes és a vállalt kötelezettségek csak részben valósultak meg eddig. A műszaki és a pénzügyi teljesítésnél a múlt évben, 1976-ban már jelentős volt a lemaradás. A kivitelezési munkáknál mutatkozó lemaradás bizonytalanná teszi a korábbi megállapodásokban vállalt átadási határidő tartását. A múlt év végén az építkezéssel kapcsolatos gondok a következőkben jelentkeztek, illetve az alábbiak szerint foglalhatók össze: Például a műtőasztal Gondot okoz a konyha és a mosoda technológiai berendezéseinek a beépítése. Ezeket a berendezéseket az NDK-ból rendelte meg az Egészségügyi Minisztérium. azonban onnan a tervezettől és a megrendelttől eltérő méretű, tehát más hely- és alapozási igényű berendezéseket igazoltak vissza. Jelenleg az egyeztetés folyik az NDK és a minisztérium között. Nem sikerült teljes mértékben pontosítani a mai napig sem a kórház orvostechnikák ' műszerezettségét. Ez nem mindig és kizárólag az orvosok hibája. Például van olyan előírás, hogy csakis magyar gyártmányú műtőasztalokat szabad tervezni a kórházba, viszont ilyen asztalnak még csak most készítik a terveit, a prototípusát. Külföldről behozni nincs lehetőség. Várni kell, ez viszont időt, esetleg további lemaradást okoz. A megyei kórház főorvosai részletesen tanulmányozták a tervdokumentációban megjelölt műszereket és a közeljövőben várható a szállító és a kivitelező szervek képviselőivel történő végleges megállapodás. Erre rendkívül nagy szükség van, mert a felszereléstől, vagy a műszerektől függően esetleg eltérő építési megoldást kell alkalmazni. Sajnálatos tény... Ezek az egyeztetési, együttműködési gondok természetesek és azokra fel is készültek a beruházók, s a jövőben is éppen ezért folyamatos konzultációkra és egyeztetésekre lesz szükség. Azonban az említett és a műszerekkel összefüggő gondok nem érintik — és nem is érintették — a BÁÉV kivitelezési munkáit. Sajnálatos tény tehát, hogy a tervezett beépítésből eddig már közel 100 millió (pontosabban 93 millió) forint a teljesítmény-lemaradás, s a következő évek megfeszített üteme mellett is kétséges a határidők tartása. A végrehajtó bizottság indokoltnak tartotta, hogy felhívja a vállalat figyelmét a szerződésben és a különböző vállalásokban rögzítettek betartására és az ehhez kötődő hatékony intézkedések megtételére. Egyben arra is kérte a BÁÉV-ot, hogy aktívabban kapcsolódjék be az információcserékbe, s konkrétan nyilatkozzék, hogy a lemaradást milyen reális időpontra tudja kiegyenlíteni. Az épülő új megyei kórházzal összefüggésben természetesen más jellegű feladatai is vannak a megyei vezetésnek. így például a kórház belépésekor a még hiányzó ötven orvosi állás betöltése. Ezt nyilvánvalóan már korábban meg kell kezdeni, s ehhez lakásokra is szükség lesz. De szükség lesz egyéb egyetemi végzettségű szakemberekre, középfokú egészségügyi végzettségűekre, ápolónőkre, gazdasági, műszaki és ügyviteli kérdésekben jártas alkalmazottakra, szakmunkásokra és kisegítőkre. Mindezekkel összefüggésben a megyei tanács végrehajtó bizott- ságg elhatározta a szükséges intézkedéseket, amelyek folyamatosan hivatottak megoldani azokat a feladatokat, amelyek az új kórház zökkenőmentes működtetéséhez feltétlenül kellenek. Elhatározta a végrehajtó bizottság azt is, hogy 1978 elején kibővített ülésen ismét megvitatja az új megyei kórház építésével, működtetésével összefüggő valamennyi kérdést. Gál Sándor Egy csoport a háromezerből • Az ország legmodernebb nyelvi laboratóriumában. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyelvi intézete az ország legnagyobb és legmodernebb nyelvi laboratóriuma. Mintegy háromezer nappali, esti és levelező hallgató sajátítja el itt különböző szinten a kötelező, illetve a választott idegen nyelvet. (MTI-fotó: Hadas János felvétele—KS) Kazahsztán szene A kazahsztáni széntermelés 1930-ig átlépi a százmillió tonnás „küszöböt”. Az ötéves tervidőszak végére a tervszámítások szerint . évente 124—127 millió tonna szenet bányásznak majd itt — kétszer többet, mint 1970- ben. Már ma is innen származik a szovjet szén csaknem minden nyolcadik tonnája. Kazahsztánban az utóbbi években évente 30 millió tonnára tervezett összkapacitású új bánya- vállalatokat létesítettek. A bányákat mindenütt szovjet gyártmányú, vagy valamelyik KGST- országban készült gépekkel szerelték fel. Az elmúlt ötéves tervidőszakban az iparág modernizálásának eredményeképpen 6 millió tonna szenet termeltek terven felül. Ennyit ad például évente a Küznyecki-medencében működő legnagyobb szovjet bánya — a Raszpadszkaja is. Kazahsztán dinamikusan fejlődő szénkitermelése nemcsak e köztársaság, hanem Közép-Ázsia, s egy sor nyugat-szibériai körzet és a Dél-Urál szükségleteit is kielégíti. Ezekkel a fontoá gazdasági körzetekkel Kazahsztánt korszerű vasúti fővonalak kötik össze. (BUDAPRESS—APN) Fröccsöntőgépek számítógépes folyamatirányítása Bács-Kiskun megye V. ötéves tervadatai szerint az iparban foglalkoztatott munkáslétszám kismértékben emelkedik, de hosszú időn át nem jelenthet kivételt az országos csökkenő tendenciákhoz képest, ezért a termelési volumen és a termelékenység növelésének tartós forrása csak az automatizálás további fokozása lehet. A műanyagtermékek relatív árcsökkenését emelkedő alapanyag- árak mellett csak úgy lehet biztosítani, ha automatizálással javítjuk a termelékenységet. A műanyagok nagyobb mértékű elterjedése jól egybe esik az automatizálás fokozódásával, amely egy sajátos kölcsönhatás eredményeként a műanyagok fokozódó térhódítását segítette elő. Még nincs 50 éve annak, hogy az első kézi működtetésű fröccs- öntőgép a piacon megjelent, jelenleg pedig rendkívül gyorsan terjed a magas fokon automatizált fröccsöntőgépek számítógépes irányítása és a működésük ellenőrzése. A fejlődésnek ez a tendenciája számunkra azért érdekes, mert a megyei iparvállalatoknál jelentős mennyiségű fröccsöntőgép üzemel, s a velük termelt áru az országos termelési mennyiségben is számottevő. Ismeretes, hogy a számítógép ipari alkalmazása a kezdeti időszakban bizonyos mértékig divat, illetve státuszszimbólum volt, de ma mór fontos eszköze a termelés és a termelékenység fokozásának. A fröccsöntéssel előállított termékek iránt a kereslet még hosszú ideig növekedni fog, s az igények kielégítése a termelt mennyiség fokozásával lehetséges. Az említett termékek automata gépeken történő feldolgozásának termelékenységét két úton lehet számottevően növelrii. Egyik lehetőség a jelenlegi automatizálás mértékének emelése mellett a sebesség növelése. Ennek azonban technikai korlátái vannak, hiszen már most is hihetetlenül nagy gyártási sebességgel dolgozó automaták találhatók forgalomban. A másik reális lehetőség a fröccsöntő automaták termelésének racionalizálása és a számító- gépes folyamatirányítás bevezetése. A termelékenység növelésének kényszere sürgette a számítógép alkalmazását a fröccsönteses termékgyártásnál is. A számítógép alkalmazása ezen a területen elvezetett a címben szereplő és első pillantásra furcsának tűnő megfogalmazáshoz — az automaták automatizálásához. Természetesen egy sajátos fejlődési és alkalmazási sorrend alakult ki ezen a területen is. A fejlődés szakaszai a következők : A számítógépek alkalmazásának első lépése a fröccsöntési technológiában is az volt, hogy a termelési, anyagellátási, stb. adatokat gyűjtötték, tárolták, s felhasználták a termelés szervezésében. Második lépésként a terméket, a gépet és a technológiát, jellemző paraméterek tárolására használták fel a számítógépet. Harmadik fejlődési fokozatként — alkalmas program kidolgozása után — a jellemző adatok közlésével a számítógépet a technológiai paraméterek optimalizálására használták. A számítógéppel optimalizált gyártási adatokat állították be a fröccsöntő automatákon. Ha a próbagyártás során a kívánt minőséghez képest eltérés mutatkozott, akkor a minőségi eltérést legjobban jellemző adatokat közölték a számítógéppel, ami másodperceken belül elvégezte az újabb optimalizálást. Így lehetővé vált a termelékeny automata gyorsabb beállítása, ugyanakkor a termékminőséget és a gazdaságosságot is figyelembe véve optimális programmal dolgozott a fröccsöntőgép. A negyedik fejlődési fokozat az volt amikor a fröccsöntő automatát megfelelő érzékelőelemekkel látták el és a számítógép az információkat a gyártás folyamatáról és a tényleges technológiai paraméterekről közvetlenül a géptől kapta. Az így kapott információkat a számítógép értékelte és a beavatkozó szerveken keresztül szükség esetén az adatokat korrigálta. Ebben az esetben az ember már fölérendelt minőségben ellenőrzési tevékenységet látott el. A jelenlegi fejlődési fokozatban — amely széles körű elterjedésre is számíthat — a fröccsöntő gépeket minikomputerrel — gépszámítógéppel — látják el és 15—• 20 gép fölé egy úgynevezett vezérszámítógépet rendelnek. Ennél a rendszernél a fröccsöntő automata indítását a vezérszámítógép végzi el, majd a gyártás stabilizálása után ellenőrzésre és a folytonos korrekciók biztosítására az irányítást átadja a gépszámítógépnek. A vezérszámítógép egyidejűleg több gép indítását is el tudja végezni. Ha a fröccsöntőgep üzemében, vagy a termék minőségében olyan eltérés jelenik meg, amelyet a gépszámító gép nem tud korrigálni, akkor megfelelő hívójellel a folyamat irányítását visszaadja a vezérszámítógépnek. A vezérszámítógép erre alkalmas program alapján megpróbálja a hiba felderítése után az eltérést kiküszöbölni, és vagy új adatokkal visszaadja az irányítást a gépszámítógépnek, vagy a hiba körülhatárolását riasztójel adásával egyidejűleg írógépen kiírja, a gépet pedig leállítja. Ilyen esetben emberi beavatkozás szükséges. A fejlett műanyagfeldolgozóiparral rendelkező országokban az ilyen géprendszerek üzemeltetésében már nagy tapasztalatokat szereztek. A tapasztalatok alapján gazdaságos az így felépített gépcsoportok beruházása és üzemeltetése, mert a minőség javulása mellett a kiszolgáló személyzet negyed-ötödrészére csökken, s lehetővé válik a folyamatos üzem. Az így szervezett üzemeknél a selejtcsökkenés mellett a termelt volumen is jelentősen növelhető. Hazánkban is a termelési volumen növelése, a termelékenység növelésének kényszere, a munkaerőhiány szükségessé teszi annak mérlegelését, hogy az elaprózott gépszerelések helyett — koncentrált beruházással — számítógéppel irányított fröccsöntő automata géprendszereket vásároljanak és helyezzenek üzembe. A sokoldalúan alkalmazható hazai gyártású R 10-es számítógép kellő kiépítéssel alkalmas a vezérszámítógépi feladatok ellátásra, ugyanakkor el tudja végezni a fróccs- öntőgépek folyamatirányítása mellett az üzem egyéb adatfeldolgozó és műszaki tervezési számítási feladatait is. A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán a témakörrel kapcsolatos kutatás megindult, kezdeti kísérletek folynak, ami a szellemi fogadó- készséget segíti elő, de a számítógépeknek a termelésbe történő beállítását illetően az ilyen gyártó berendezések beszerzését a termelő üzemeknek kell szorgalmazniuk. Dr. Csikai Imre TARTALÉKOK A MEZŐGAZDASÁGBAN Az a bizonyos „szellemi tőke” Dr. Márton Jánossal, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazgatójával beszélgetvén, kissé meghökkentő javaslatát hallottam a szakemberek — természetesen a legjobbak — képességeinek kiaknázásáról. „Hajdan, úgyszólván divat volt a nagybirtokokon, hogy egy-egy általánosan elismert jószágigazgatót, gazdatisztet meghívtak, aztán körbejárattak a gazdaságban: nézze meg, vajon ebben és ebben a majorban mindent a lehető legjobban tesz- nek-e? Vajon napjainkban miért ne kezdeményezhetnénk ilyen körutazást?!” Csakugyan: még nem hallottam ilyesféle, esetleg a megyei tanácsok, tsz-szövetsé- gek által megszervezhető látogatásokról, jóllehet a tapasztalatcsere fogalma nem valami újkeletű. Így vagy úgy, de kétségtelen, hogy a mezőgazdaságban az utóbbi évtizedben kiváltképpen fölhalmozódott szakismeret — vagy közkeletű kifejezéssel — szellemi tőke kiaknázásában is bőséggel rejlenek tartalékok. Mindez összefügg a tudomány termelő erővé válásának közismert folyamatával, az agrármérnökökön kívül a technikusok és szakmunkások képzésével, és továbbképzésével. „Gondolatok a tudományszervezés problémáiról” című tanulmányában így írt erről Erdei Ferenc, aki egyébként az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatói székében elődje volt tanítványának, Márton Jánosnak: „ ... tervezni és ösztönözni kell a tudományok művelését. Ez nemzeti tőke, s minél nagyobb ez egy országban, annál többször és eredményesebben gyümölcsöztet- heti a társadalmi gyakorlat. Zseniális új felismeréseket nem lehet tervezni, de azt igen, hogy bárhol a világon született tudományos eredményeket a magunk hasznára összegyűjtsünk”. Belevág ebbe a szerteágazó témakörbe például a nemesítés, kutatás helyzetképe. A Mezőgazda“ sági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik főosztályvezetője így nyilatkozott a minap a burgonya- nemesítők produktumáról: „Meghalt Teichmann Vilmos, s úgyszólván vele együtt a Gülbaba ... Burgonyanemesítőink évtizedekkel elmaradtak a követelményektől”. Sajnos, nehéz megkérdője-r lezni a gyakori pró^jg.^jpján, ezt a kissé ironikus megállapítást. De más növények esetében is eljuthatunk hasonló megfogalmazáshoz, jóllehet Maliga Pál meggyfajtái, a ceglédi Nyújtó Ferenc kajszinemesítő tevékenysége, Tóth Elek szilvakutatásai, az újfehértói kutatóállomáson dolgozó Pethő Ferencnek a jonatán fenntartásában kifejtett munkálkodása, vagy Brózik Sándor cseresznye- és mandulaíaj- tái, Szentiványi Péternek a dió- és gesztenyenemesítésben végzett tevékenysége egyaránt kiemelkedő. Vannak új körte- és ősziba- rackfajták is, amelyek kielégítik mind a fogyasztók, mind az ipari felhasználók igényeit. Reményteljesek a martonvásári új búzafajták — egy-két éven belül jócskán elterjednek a szántóföldeken. De kétségtelen és természetszerű, hogy — mint Erdei utalt rá — a világba való kitekintés föltétele a nemesítők munkájának. Kiemelkedő például az, amit a Szovjetunió kutatóival kialakított kapcsolatból nyertünk, lett légyen szó búzáról, napraforgóról., juhról, és így tovább. Dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter így fogalmazott egy interjúban: „Nagyobb figyelmet kívánunk szentelni ... az új fogadásának, a tanulásnak, a szakképzés szerepe növekszik”. S hogy a szellemi tőke gyarapítása nagyon is megfogható anyagi eredményekkel jár, azt nem kell külön magyarázni, de akadt tudós vizsgálódó, aki alaposan föltérképezte az ebbéli következményeket. Szederkényi Henrik, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője egyik tanulmányában 33 állami gazdaság helyzetképének elemzésével jut a megállapításra: „Annál magasabb a munkatermelékenység színvonala, minél magasabb az egyetemet, főiskolát végzett vezetők, a szakmunkások, az állandó munkások, az öt évnél hosszabb ideje a gazdaságban dolgozo vezetők és az ötven évnél fiatalabb korcsoportbeliek aránya”. Napjainkban korlátozták az agráregyetemekre fölvették számát — pontot téve egy évtizedes vitára, amely akörül forgott: sok-e, avagy kevés az agrármérnök? Mint minden a világon, ez is nézőpont dolga, ám kétségtelen, hogy nem gazdaságos, ha diplomás lát el olyan tennivalót, amire egy szakmunkás is képes. A III. tsz-kongresszus beszámolójában akadt egy tűnődésre késztető passzus: a tsz-ekben munkára jelentkező fiatalok 15—20 százaléka még az általános iskolát sem fejezte be. Hogyan legyen hát belőlük az új technikát mesterien kezelni tudó szakmunkás? Nyilvánvaló, hogy először a műveltségnek ezt a legalacsonyabb grádicsát kell átlépniük ezeknek a fiataloknak. A téli hónapok sok’ lehetőséget nyújtanak a képzésjreoés: .továhhri képzésre — a megyei tanácsok és tsz-szövetségek sorra szervezik a tanfolyamokat elnököknek, főkönyvelőknek, főmezőgazdászoknak. A minap a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen pedig kétnapos tanácskozáson vázolta föl a MÉM vezetése az 1977-ben mezőgazdaságunkra váró feladatokat. A miniszter előadásával kezdődött, majd konzultációkban folytatódott eszmecsere — amelyen megyei, vállalati, szövetkezeti vezetők vettek részt — bízvást kisugárzik majd minden agrárszakemberre, a szellemi tőke hordozóira. K. N. Hatvanmillió tojás az új „tojás%yárból • Évente hatvanmillió tojást osztályoznak, válogatnak és dolgoznak fel korszerű gépek segítségével a most átadott új tojásfeldolgozó üzemben Székesfehérvárott. A tojásfeldolgozót a székesfehérvári Kossuth Tsz és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat közösen hozta létre. (MTI-fotó: Jászai Csaba felvétele—KS) SZINTÉZIS - „SAJÁT HŐVEL” Egy — a szovjet tudósok által kidolgozott — új módszer lehetővé teszi, hogy az iparban fontos vegyüISteket percek vagy másodpercek alatt előállítsanak. Az eljárás során — a szintézishez — csupán az alapanyagok kölcsönhatásakor keletkező hőt használják fel. Ezért „spontán terjedő nagyhőmérsékletű szintézisnek” nevezik ezt az eljárást. Az új módszer lehetővé teszi kemény ötvözetek, szupravezetők, csiszolóanyagok, szilárd kenőanyagok és más szervetlen ve- gyületek komponenseinek előállítását. Mivel a folyamat csupán a vegyi reakciók belső energiájának felhasználása révén megy végbe, lehetséges 1500—4000 fokos hőmérsékletek kiváltása különleges hevítőberendezés nélkül; magas hőmérsékletek, nagy és szupernagy nyomások hozhatók létre, egyszerű berendezés fel- használásával. (APN—BUDAPRESS)