Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-27 / 22. szám

1911. január 27. • PETŐFI NÉPE • 3

Együtt a lakossággal

A Kecskeméti Városi Tanács apparátusában, s főleg a tervosztályon nem egyszer hallani, hogy ez vagy az a döntés a terv- gazdasági bizottság javaslatára történt. Többször fültanúja voltam az elismerő vélekedésnek is, amellyel az aktív hozzáértő és ügyszerető munkájáért a városi tanács tervgazdasági bizottságát illették.

E munka felől érdeklődni kerestük fel dr. Kuczka Antalt, a bizottság elnökét. A kenyérkereső munkájára nézve a megyei Cabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatóhelyettese mindig készséges partnere az újságírónak, szívesen szolgál a vállalat munkájáról szóló információkkal. Közéleti tevékenységéről vallani kissé nehezebben szánta el magát. Mert:

— A tervgazdasági bizottság munkájában — a négy szakosztályvezetővel együtt — tizenegyen veszünk részt. Ügy lenne jó, ha a többiek is nyilatkoznának. Különben is oly keveseknek, Kecskemét 90 ezer lakosa közül csak százvalahánynak jut a megtiszteltetés, hogy a tanács tagjaként szolgálhassa a várost.

— Mikor is kezdődött Kuczka Antal közéleti szolgálata?

— Márciusban lesz tíz éve, hogy tanácstag vagyok, 1967-ben a 83-as körzet, a Hunyadiváros és a Szentistvánváros külső peremének lakói előlegezték a bizalmat. Ez a körzet — ahol mindennapi gond az utak járhatat- lansága, a belvíz — megtanított rá, hogy csak a lakossággal együtt élve, gondolkodva lehet eredményes a tanácstag munkája. Hetven óta a 43-as választó- körzet tanácstagja vagyok. Itt is a közműellátás elégtelensége, főleg a szennyvízelvezetés, a csatorna hiánya a legnagyobb gond. Egyébként a megbízatásom első időszaka számomra a tanács pénzügyi lehetőségeiben való eligazodást is jelentette. Előbb a számvizsgáló, majd a közgazda- sági bizottság munkájában vettem részt. Ez sok tapasztalatot adott a tervgazdasági munkabizottságban való közreműködéshez.

— Mit tart számon a munka- bizottság csaknem négyévi működése legfőbb eredményeként?

— Létrehozásakor a tervgazda, sági bizottságba olyan tanácstagok, szakemberek kerültek, akik helyismerettel, gyakorlattal rendelkeznek. Hasznosan közreműködnek tehát a tanácsi bizottság javaslattevő, véleményező, előkészítő és ellenőrző feladata ellátásában. Alapvető ebben, hogy valamennyien jó információkkal rendelkezünk a lakosság köréből, s igyekszünk olyan javaslatokkal élni, amelyekkel a súlyponti kérdésekre irányítjuk a figyelmet.

Ilyen volt egyik alkalommal az út- és járdaépítésre előterjesztett alternatív javaslatunk. Az igény mindig nagyobb, mint a lehetőség. Az igények rangsorolásáról

állást foglalni a végrehajtó bizottságnak nem is olyan könnyű. A tervgazdasági bizottság tagjai ezért sorra járták a területet, s ennek alapján éltünk javaslatokkal a döntés elősegítésére. Ha jól emlékszem, a többi közt a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Mindszenti út korszerűsítésére került sor ily módon.

Az intézményi ellátás feltételeinek megteremtését is munka- bizottságunk szorgalmazta. Az elmúlt tervidőszakban a lakossági érdeknek megfelelően, főleg a szolgáltatási, közmű és járulékos hiányok pótlására indítványoztunk menetközben több módosítást, s ezeket elfogadta a végrehajtó bizottság.

Mit tartok számon munkánk legfőbb eredményeként? Azt például, hogy üléseink általában szenvedélyesek, olykor viharosak, de végül mindig kialakul az egységes álláspont. Örülök annak, hogy á lakáshelyzet javulása mellett fejlődtek a járulékos létesítmények; hogy létrejött az öregek napközi otthona, hogy a szociális otthon legalább száz hellyel bővül a mostani tervidőszakban. S ennek a gondoskodásnak a maga módján részese a tervgazdasági bizottság.

Hozzátehetem azt is, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a 80 milliós értékű társadalmi munkával bizonyított a város lakossága. Ez pedig a 230 millió forinttal — amellyel a vállalatok segítették a fejlesztési célok elérését — több mint negyede az egymillárdos fejlesztési alapnak, amely a tanács rendelkezésére állt. Ebben az a lényeges, hogy a gazdasági egységek rendkívül sokat tehetnek a városért.

— Az előző évi tapasztalatok birtokában jelenleg a várospolitika mely területeire összpontosítja a figyelmet a tervgazdasági bizottság?

— Munkatervünk azt célozza, hogy tartsunk lépést az új követelményekkel. A bizottság tagjai/ főleg a beruházás üteme tekintetében nyugtalanok. Épp ezért az ellenőrzésre fordítunk az eddiginél nagyobb gondot. A végrehajtó bizottságot pedig az építőipari vállalatok időnkénti beszámoltatására kérjük.

Rendkívül fontosnak tartjuk a nyílt várospolitikát. Ha a lakosság ismeri a véleményét is magában foglaló jó célokat, nem fu. karkodik a támogatással. Itt van például a főtér kérdése. Ezzel csak nyerhet a város, méghozzá több zöldet. Hamarosan tárgyalunk az idei lehetőségekről. Valamennyien elmondjuk, mit hallottunk, miként vélekedik a lakosság, s ennek alapján alakul ki a javaslatunk. A főtérről is. Az átkelőhelyek, a kitaposott csapások szinte mutatják, hova kívánkozik a burkolat. Azonkívül füvesítés, fa, illetve cserje. Utána következhet a szépítés, egy-egy szép szobor, ahogyan a lehetőségek engedik.

A tervosztály vezetője a napokban váratlan pénzügyi lehetőséget jelzett. Felhasználásához bizottságunk rangsorolt javaslatokat készít elő. A város célcsoportos előirányzata mindenekelőtt a lakásépítést szolgálja; közműre alig jut valami. Pedig Kecskemét nagy gondja a közműfejlesztés.

Ezt tanácstagként így ítélem meg: a régi város jogos igénye ne szakadjon el az újtól, de legalábbis ne mélyüljön tovább az elmaradás. A szennyvíz-, a csapadékcsatorna, út, járdaépítésben nagyon fontos a hagyományos és az új város között az olyan arány, hogy az új és a régi városrészek lakói egyaránt magukénak vallhassák Kecskemétet. S ez bizony, nem kis gond, mert például csak a 110 kilométer kiépített úthálózat karbantartása is rengeteg pénzt igényelne. A behatárolt lehetőségek mellett külön is fontosnak tartjuk a tanácstag-társak által jelzett területi igények rangsorolását. Ilyen alapról nem egyszer számonké- rünk, illetve pótlólagos felvételt javasolunk, ha például egy-egy fontos téma hiányzik a fejlesztési tervből.

Az új követelményektől ösztönözve jövőben a döntések előkészítését törekszünk tevékenyebben segíteni. A kész előterjesz- tesek véleményezése ugyanis kevesebb lehetőséget kínál az esetleg lényeges módosításra. Éppen ezért az idei munkatervünk sok tekintetben eltér a 'tánács végrehajtó bizottságának programjától. Folytatni kívánjuk azonban a közgazdasági elemző összehasonlításokat hazánk más városaival. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a végrehajtó bizottság döntéseit előkészítendő, az ilyen összehasonlítás mindig hasznos.

Megköszönve dr. Kuczka Antalnak a beszélgetést, ezúton kívánunk jó egészséget és sok sikert önzetlen, közéleti tevékenységükhöz a városi tanács terv- gazdasági bizottsága valamennyi tagjának. P. I.

PRIZMA G YÁRT ÁS KOOPERÁCIÓBAN

„E-10” Sopronból és Ljubjanából

Együttműködési megállapodást kötött az AFIT soproni autófelszerelési vállalat a jugoszláv ljubljanai Saturnus autóalkatrészgyárral fényvisszaverő prizmák gyártására. A soproni gyár már több éve gyártja a prizmákat, eddig azonban nem sikerült azt a típust kifejleszteni, amely megfelel a nemzetközi szabványnak. A Saturnus viszont az E—10-zel, a nemzetközi szabvány jelével hozza forgalomba termékeit.

A két vállalat egyezménye értelmében Sopronban állítják elő a háromszögű és gömbölyű prizmák fémfoglalatát, a jugoszláv partner pedig a prizmákat szállítja.

Az összeszerelést Sopronban végzik. A prizmagyártást még az idén megkezdik. A tervek szerint évente 60—80 ezer daradot állítanak elő, és az E-jelzéssel hozzák forgalomba.

Élet a téli Balatonban

A tihanyi biológiai kutató intézet hidrobiológiái osztályán rendszeresen figyelemmel kísérik a téli Balaton életkörülményeit. Elsősorban azoknak az apró, többnyire szabad szemmel nem látható élőlényeknek körülményeit vizsgálják, amelyek rendkívül jelentős szerepet töltenek be a tó életében.

Hogyan élnek a jég alatt a baktériumok és az ezekkel táplálkozó egyéb apró lebegő állatok? — egyebek között erre is megbízható választ keresnek. A tó vize a jég alatt kristálytiszta, leülepedik. Mindez a korábbi évszakokhoz képest — a víz alacsony hőmérsékletén kívül is — eltérő körülményeket teremt az élővilágnak. A megállapítások a tó élővilága szempontjából kedvezőek. A tó kristálytiszta vize a jégtakaró alatt egyáltalán nem nevezhető élettelennek, a rendkívül fontos — emberre nem káros — baktériumok sokkal nagyobb arányban élnek a jég alatti vízben, mint más tavakban.

A kutatók megállapításai szerint a Balaton egyik sajátossága: téli biológiai intenzitása. Ez a kedvező helyzet a baktériumokat fogyasztó állatok életét előnyösen befolyásolja. Ezek az apró állatok tavasszal már szinte „terített asztalt” kínálnak a halivadékoknak. A többi között ez a magyarázata annak, hogy a Balaton halállománya — a part nagyarányú beépítettsége és számos külső káros tényező ellenére is — viszonylag megfelelően fejlődik. (MTI)

Ha beérnénk pusztán a forrnak létével, panaszra aligha akadna okunk. A forma azonban nem biztosítéka, hanem csupán lehetősége az eredménynek, annak, hogy aki okos — azaz nem mechanikus vérehajtója feladatainak, hanem gondolkodva cselekszik, keresi az újat, a’ jobbat, az egy-egy teendőnél célravezetőt — az valóban okos lehessen a munkahelyén. A formák sokfélék, közéjük tartozik a munkásgyűlés éppúgy, mint a brigádvezetők, vagy éppen a szakszervezeti bizalmiak tanácskozása, a hagyományos termelési értekezlet, a

Í

ezetők fogadónapja, s így to- ább. Mégis, mintha a sokfajta fogaskerék közé olykor homok jutna, csikorogva forognak, megmegakadnak, s ilyenkor könnyen fölröppen az újabb kori népi bölcsesség szava: itt szép lehetsz, de okos nem! Miért nem?

□ □ □

Ennek a miértnek a boncolgatása elkerülhetetlenül ahhoz az ellentmondáshoz vezet, amit a munkahelyi demokrácia általános érvényű követelménye és gyakorlati megvalósítása összevetésekor tapasztalunk. A követelménnyel formailag mindenki egyetért, politikai, gazdasági hasznát nem vitatják. Amikor azonban a munkahelyen napról napra —, de ha szerényebbek, reálisabbak vagyunk, akkor alkalomról alkalomra — szembe kell nézni a vélemények hadával, közöttük a többséget alkotó kritikai észrevételekkel, könnyen elillan az ad-.: dig sűrűn hangoztatott egyetértés. Helyébe türelmetlenség, lekezelés tolakszik, kimondva vagy kimondatlanul annak kifejezése, hogy „pont ő akar tanácsot adni?” Az a „pont ő” lehet főosztályvezető és segédmunkás, számlarevizor és konstruktőr, mert a legyintés nem beosztásoknak szól, hanem helyzeteknek, attól függően, kiket kapcsol éppen össze a vállalati hierarchia, avagy a demokratizmus fórumainak működése.

Az előbbi mondat befejező része érzékelteti, korántsem csak arról van szó, hogy a mühelyfő- nök türelmetlen fölénnyel leinti a termelési tanácskozáson a segédmunkást, aki valamit javasolni „mer”, s esetleg ugyanezt teszi a műszaki igazgató a brigádvezetők megbeszélésén valakivel. Sajnos, ez nem ritka eset. Ám sűrű az is, hogy a hivatalos teendők szolgálati útjait járva koppinta- nak az orrára valakinek. Így adják tudtára, nyughasson már, nelegyen olyan okos, hogy főnökeinek ő adjon tanácsot!

□ □ □

Van, aki hamar megérzi, merről fúj a szél, van, aki szembefordul vele. önáltatás lenne azt hinni, hogy az utóbbiak alkotják a többséget. Sajnos, a többség gyorsan beletörődik abba, hogy szava csak beszéd, következmények nélkül, hatás híján, s már nem is akar okos lenni.

Pedig tudna, mert hiszen lát, tapasztal, rálel a jobbra, a célszerűbbre, gondolkodik, miközben dolgozik. Az így elhallgatok nagy értékű erkölcsi, anyagi forrásoktól fosztják meg a társadalmat.

S az elhallgattatok hibája, vétke ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet.

Túl egyszerű lenne persze mindössze a főnöki vaskalapos- sággal magyarázni, indokolni a „szép lehetsz, de okos nem” típusú ' helyzetek kialakulását. Közrejátszanak ezek létrejöttében objektív okok is. Egyebek között az, hogy a vállalatok többségének szervezete — amint ezt tudományos vizsgálatok feltárták — egészségtelenül centralizált, túlszabályozott. Azaz a különböző vezetők önállósága csekély; ezerféle, közöttük sok fölös kötelék rak béklyót mozgásukra. S mivel a szervezet túlzottan centralizált, a vezetési, irányítási stílus is ehhez igazodik. Ilyen helyeken leegyszerűsödik — leegyszerűsödni látszik — az élet, parancskiadókra és végrehajtókra tagolódik a közösség, s aki szól, az engedetlennek, fegyelmezetlennek. már-már parancsmegtagadónak tűnik. Csakhogy az élet a maga sokféle színével nem hagyja fekete-fehérré silányítani változatosságát, azaz a felszín alatt megőrzi sokarcúságát. Emiatt azután parancskiadók és végrehajtók között egyre inkább növekszik a távolság, előbbiekben türelmetlenség és bizalmatlanság, utóbbiakban keserűség, majd közömbösség halmozódik fel.

□ □ □

A mindenütt sokasodó feladatok könnyen azt a képzetet keltik, hogy nincs idő és erő, sem szükség a „kívülállók” megkérdezésére. A szakmunkás okossága többnyire valóban kisebb a tervező mérnökénél, ha a gyártmány megszerkesztéséről van szó, ám az elkészítés módjának meghatározásában mar egyenrangú partnerek lehetnek. Nincs olyan ember, aki munkája minden részletéhez másoknál jobban ért, aki ne kaphatna hasznos tanácsot. Sokan azonban röstellni való dolognak tartják ezt. Azt hiszik: őket kisebbíti a tanács, az ő bírálatuk az észrevétel. Objektív és szubjektív okok keveredése következtében a munkahelyek némelyikén zöldfülű lesz minden pályakezdő, értetlen az . akadályokat soroló főművezető, hangoskodó a balfogásokat szóvá tevő munkás. Van azután úgy is, hogy hagyják, zavartalanul beszéljen bárki bármiről, csak éppen az érintettek nem figyelnek az elhangzottakra. E munkahelyeken dolgozó „szépek” sóvárgással gondolnak azokra az üzemekre, vállalatokra — ilyenek már szép számmal akadnak —, ahol az emberek „okosak” is lehetnek. Joggal hiszik, hogy ez a törvény- szerű, s előbb vagy utóbb ez érvényesül majd mindenütt.

L. J.

Egészségügyi közérzetünk „egészségéért”

Országosan — 1950—73

között több mint két és félszeresére nőtt az orvosok száma — 10 000-ről 25 000-re —, amivel világviszonylatban

az igen előkelő negyedik helyen állunk. Megközelítően azonos arányú volt az orvosok számának növekedése Bács-Kiskun megyében is.

Ám itt a fejlődés lassúbb ütemű volt, mivel az ipar fejlesztése csak később alakult ki.

Ä személyi ellátottság kedvező javulását azonban lényegesen lassúbb ütemben kísérte a tárgyi feltételek megteremtése. A kórházi ágyak számának növelése, a rendelések óraszámának emelése a szakorvosi rendelőintézetekben a meglevő és korszerűtlen adottságok, körülmények között törtéót.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével ellátásra jelentkező, elhanyagolt állapotú betegek tömeges kezelése, gondozása, gyógyítása óriási erőfeszítést kívánt valamennyi egészségügyi dolgozótól. Csak magas fokú szervezettséggel és nagy fegyelemmel lehetett végezni ezt a többletmunkát. A tárgyi feltételek jelentős javítása a III., illetve IV. ötéves terv során indult meg megyénkben is erőteljesebben. E fejlődés ellenére kórházi ágyellátottságunk jelenleg is az országos vidéki átlag alatt van; több mint 1000 ágy hiányzik. S 10 000 lakosra számítva megyénkben egy orvossal és három egészségügyi szakdolgozóval van kevesebb.

Ehhez még hozzátehetjük, hogy szociális ellátás dolgában ugyancsak az utolsók között vagyunk a megyék közt; az egészségügyi dolgozóknak mindössze 36 százaléka rendelkezik megfelelő szociális helyiséggel.

Élénkülő közéletiség

Mindeme hátrányok ellenére az egészségügyi értelmiségiek zöme növekvő politikai és hivatástudattal — s természetesen szakmai műveltségének fokozásával^ — igyekszik legjobb tudása szerint ellátni felelősségteljes feladatát. Magatartásával is munkálkodva a munkásosztály hatalmának erősítésén, a fejlett szocialista társadalom felépítésén.'

Fokozódik e fontos értelmiségi réteg közéleti tevékenysége. Tömegesen vesznek részt orvosok a lakosság egészséges életmódra való nevelésében — a Vöröskereszt és a TIT szervezte ismeretterjesztő .előadásokon. Mellettük találjuk e munkában a

gyógyszerészeket. A szakszervezeti választott tisztségekben 28 százalék az orvosok és gyógyszerészek aránya. Egyre több diplomás tevékenykedik a párt, tanács és KISZ tisztségviselői között.

Az egészségügyiek politikai, világnézeti nevelésének jelentőségét külön aláhúzza, hogy a betegellátás során a lakosság nagy tömegeivel találkoznak. Jelentős ösztönző hatással volt a politikai, ideológiai oktatás színvonalának fejlődése az egészségügyi értelmiségiekre: mind többen jelentkeznek magasabb politikai oktatásokra. Eddig több mint 200 orvos és gyógyszerész végezte el a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet és 50 a szakosítót. Fiatal diplomások részére — mint az utóbbi években — idén is filozófiai előadássorozatot szervezett az egészségügyi szakszervezet megyebizottsága — 5 kórházban, a rendelőintézetben 200 résztvevővel.

Nem minden orvos „dúskál”...

Miként azonban erről az SZMT elnöksége legutóbbi üíésén is szó esett, ennél még sokkal többet kell tenni. A nevelőmunka hatása még nem kielégítő. Különösen egyes orvosi körökben erősen hatnak még polgári, kispolgári nézetek, esetenként az önösség, túlzott anyagiasság, ami jogosan sérti az azonos képzettségű, beosztású értelmiségi dolgozókat, akik nem a kapott pénz nagyságához mérik tudásuk, szolgálatuk színvonalát. A nagy többségében magas fokú hivatástudattal, elkötelezettséggel és nem kevésszer nagy megterheléssel is áldozatkészen helytálló orvosokat méltán bántja, hogy ama, föltöttébb anyagiakra törekvő kisebb körök miatt — rájuk nézve sértően kap lábra a közvéleményben az általánosítás: „az orvosok csak úgy dúskálnak a jövedelemben”. Ez — így általánosítva igazságtalan és méltánytalan. Nem hisszük, hogy „hadititkot” árulnánk el, amikor megírjuk, hogy az első átfogó béremelés során a kórházi orvosok alapbére 2765 forintról 3204 forintra, rendelőintézeti orvosoknál (e munkakör kiemelt volt a létszámhiány miatt) 2900-ról 3048 forintra, körzeti orvosoknál 3260 forintról 3725-re emelkedett.

1971—1975 között az egészségügy számára biztosított évi 3 százalékos bérszintfejlesztésből az orvosok bérszintje 9,5 százalékkal nőtt. A gyógyszerészeké ugyanezen időszak alatt 20,3 százalékkal. Az emelések ellenére megyénk egészségügyi dolgozóinak bérhelyzete — országos vidéki átlagban a 18. helyen áll. Nem szükséges különösebben kommentálni, hogy miért nagy a fluktuáció és miért üres 92 orvosi állás.

A hivatás tisztaságáért

Valamely hivatásban — az erkölcsi, magatartásbeli szabályok összessége: az etika. Az orvosetika, az orvosi hivatás fölött megyénkben is az orvosetikai bizottság őrködik. Az iránta támasztott követelményeknek igyekezett megfelelni a Megyei Etikai Bizottság, amikor széles körű megelőző-felvilá- gosító előadásokat tartott az orvosok részére, — évente 10—15 alkalommal. Emellett jelentős feladata volt a fegyelmi és etikai ügyek elbírálásában, a felelősségrevonás megtörténtének ellenőrzésében. Hosszú éveken keresztül szervezte a munkás—orvos találkozókat, ami a társadalom vezető osztályának s e fontos értelmiségi rétegnek a közelebb- kerülését szolgálta, és a gyárak—kórházak közötti szocialista együttműködési megállapodások sorát eredményezte.

Az orvos—egészségügyi szakszervezet megyei bizottsága s a megyei tanács egészségügyi osztálya az orvosetikai bizottság közreműködésével dolgozott ki már 1973-ban, az Egészségügyi Törvény megjelenését követően az országban elsőként etikai akció- programot. Azóta is évenként készül ilyen program, mind szélesebb területekre szóló feladatokkal. Jelentős kezdeményezés volt például a bajai kórházban tartott kórlaprevízió, aminek során megállapították, hogy a betegek több mint 10 százaléka szabálytalanul került kórházba. Intézkedésük jó hatása megmutatkozott. Országos elismerést nyert, és követésre méltónak bizonyult a kalocsai kórházban indult kezdeményezés. Az Egészségügyi Törvényből rövid táiékoztatót készítettek a betegek részére, majd egy kérdőívet mellékeltek, amelyen

a beteg kórházból való távozás után név nélkül tehette meg észrevételeit. A betegek véleményét tartalmazó kérdőívek beküldése nem teljes körű — 10—15, helyenként 25 százalékos —, de így is eredményes, hiszen egy kórház ezer-ezerötszáz vélemény összegezéséből látja, hogy mely osztályokon, vagy személyekkel van probléma — így céltudatosan intézkedhetnek.

Következetes odafigyeléssel 1

Az 1975. évi program értékelésénél örvendetes tapasztalat volt, hogy rendszeressé váltak a szak- szervezeti ellenőrzések. Nem lehet azonban megelégedni az eddigi eredményekkel. Az Orvos— Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete VII. kongresszusának határozota joggal állapította meg, hogy az Egészségügyi Törvény megjelenése óta történtek ugyan erőfeszítések, de a várt javulás nem következett be, sőt — sok területen romlott az etikai állapot. Az orvos és beteg .kapcsolatának milyensége kihat a társadalom és az eglszségügy viszonyára, amiben meghatározó szerepe van az orvos tudásának, politikai és erkölcsi magatartásának. „Egészségügyi közérzetünk még jobbá tételéért, következetes odafigyelésével sokat tesz a szakszervezet, s azon is rajta lesz, hogy az egészségügyi értelmiségiek felelősségteljes munkája és erkölcsi, anyagi megbecsülése között legyen meg a kellő összhang.

T. I.