Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

1977. január 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Hogyan készülnek a pedagógusok az új tantervekre? Az 1978-tól fokozatosan életbe lépő új tantervek sikeres beve­zetésének alapfeltétele: mintegy 100 ezer pedagógus kellő felké­szítése. A hatalmas munka a napokban kezdődött meg Nyír­egyházán, Egerben és Kaposvá­rott, illetve az elkövetkező na­pokban ugyancsak Egerben, va­lamint a Pécsett induló központi tanfolyamokkal. Első lépésként mintegy ezer ál­talános- és középiskolai csoport- vezető, felügyelő, vezető-szakfel­ügyelő, továbbképző intézeti dol­< gozó, bázis-iskolái és gyakorló is. 1 kólái igazgató ismerkedik meg az I új dokumentumokkal. A felké­i szítás jelentőségéről és további I menetéről dr. Bodó László, az Országos Pedagógiai Intézet fő­1 osztályvezetője elmondotta az 1 MTI munkatársának: — Valóban felelősségteljes és 5 hatalmas munkáról beszélhetünk. < Túl azon, hogy új tantervekről | van szó, a felkészítés jelentőségét r aláhúzza, hogy a tantervek szem­ij léletben, felfogásban és módsze­S rekben is újak. Nevelésközpontú­I ak, ismeretanyagukban differen­» ciáltak, követelményeikben kőnk. rétabbak, rugalmasságuknál fog­va pedig nagyobb lehetőséget biz­tosítanak a pedagógusnak. — A pedagógusok felkészítését — az új dokumentumok beveze­tését megelőzően — lényegében három fokozatban végzik. A köz­ponti tanfolyamokon azok a szakemberek ismerkednek meg a dokumentumokkal, akik majd a megyei szintű továbbképzéseket szervezik, még ez év első felében. Ok lesznek azoknak a tanácsko­zásoknak az előadói is. Itt az is­kolai igazgatók és a pedagógus- munkaközösség-vezetők szerzik meg azokat az ismereteket, ame­lyeket viszont majd ők adnak to­vább a nevelőknek. A valóban „tömeges méretű” felkészítés a jövő tanévben, szeptemberben kezdődik meg, iskolai keretekben. A felkészítésében döntő szerep­hez jutnak a nevelőtestületi ta­nácskozások és a munkaközössé­gi foglalkozások. A téli, illetve a tavaszi iskolai szünetek egy ré­szét is igénybe lehet venni erre a célra. Természetesen nem nagy hányadát, hogy kellő idő marad­jon a nevelőnek az oly szüksé­ges pihenésre. Élhetnek az is­kolák vezetői a rendtartás adta lehetőségekkel is, az úgynevezett tanítás nélküli munkanapokkal. — A megkezdődött és több év­re szóló felkészítési időszak nem előzmény nélküli. Az elmúlt hó­napokban a szaklapok számos ilyen témájú írást közöltek, és sugárzott ilyen műsorokat az is­kolarádió és az iskolatelevízió is. A felkészítés a jövőben sem szorítkozik csupán a tanfolya­mokra, beszélgetésekre. Számos írásos segédanyagot ad ki az Or­szágos Pedagógiai Intézet. Még az új tantervek, alapelvek, a tanórán és az iskolán kívüli ne­velés programjai, és az útmutatók körvonalakban történő megjele­nése előtt a pedagógusok ren­delkezésére bocsátjuk az úgyne­vezett általános és tantárgyi fel­készítés füzeteit. Az iskolai do­kumentumcsalád különben nyom. tatott formában, könyvalakban még az idén megjelenik, szeret­nénk, ha' az új tanterveket már a nyár folyamán kézhez vehetnék a nevelők. — Az új tantervek megisme­résében döntő szerepe és jelen­tősége less a pedagógusok önálló munkájának. Nélkülözhetetlen a dokumentumoknak, a szakiroda- lomnak az önálló tanulmányozá­sa. Fontos segítséget adnak majd az iskolarádió és az iskolateleví­zió szeptembertől kezdődő rend­szeres, a felkészítést szolgáló adásai is. Egyebek között olyan kérdésekkel is foglalkoznak, mint a pedagógus szerepe az oktató— nevelő munka folyamatában, és a tantárgyak helye az oktatásban. Ezekben a — feltehetően a szü­lők körében is érdeklődésre szá­mot tartó programokban — je­lentőségének megfelelő helyet kapnak az anyanyelvi nevelés, a matematika, a technika, az osz- tá'vfőnöki óra sokakat érintő és foglalkoztató kérdése is. Az adá­sok időpontjai igazodnak a ne­velők szabad idejéhez, tematiká­juk pedig összhangban lesz az egyéb felkészítési formák tartal­mával. (MTI) A társadalombiztosításról szó­ló — 1975. júliusában érvénybe lépett — törvény ez év januári hatállyal újabb rendelkezések követték. Ezek tartalmáról, je­lentőségéről, a korábbi intézke­dések módosításának szükséges­ségéről beszélgettünk Gottlieb Józseffel, a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság vezetőjé­vel. — Első kérdésünk: mi az oka annak, hogy a nem egészen két éve életbe lépett új törvény rendszerén máris változtatni kel- lelt? — A törvény kodifikációja hosszú időt igényelt, s a lezárás előtt függőben maradt néhány vitás kérdés — így kezdte a tá­jékoztatást Gottlieb József. — Ilyen volt például a többi közt a táppénz alapjául szolgáló át­lagkereset megállapítása. Annak idején az ilyen és néhány ha­sonló szempontnak a törvénybe való beépítése késedelmet szen­vedett. A változtatást azonban feltétlenül indokolttá tették bizo­nyos gazdasági tényezők, nem utolsó sorban pedig az egyszerű­sítés szándéka. Az új intézkedé­sek nemcsak a dolgozókat, a be­tegeket érintik, hanem kihatnak a vállalati tevékenységre is, egy­szerűbbé téve az ügyvitelt. — Hogyan szereztek tudomást az illetékesek a változásokról? — Kétségkívül mind a munka- vállalók. mind a munkáltatók ér­dekében igen fontos és nélkülöz­hetetlen a tájékoztatás, a ren­delkezések átvitele a köztudatba. A munkáltatók egy része már oktatást is kapott (üzemi kifize­tőhelyek. szövetkezetek, ügyinté­zői, a társadalombiztosítási taná­csok elnökei), míg más kategó­riák ügyintézőit az eligazítás végett még ebben a hónapban összehívjuk. Néhány szerv, így a magánmunkáltatók is írásos tájékoztatóból értesülhettek a módos ul ásókról. — Foglalkozzunk most a leg­inkább közérdekű táppénz rend­szerrel. a megbetegedést megelőző hó utolsó napjáig elért keresetét. Ha ekkor sem dolgozott, úgy a megbetegedés hónapjában elért keresetet. — Milyen bér-részek vehetők figyelembe a táppénz összegének megállapításánál ? — Külön is fel kell hívni a fi­gyelmet arra, hogy a munkabé­ren kívül alapul szolgál az em­lített időszakban esedékes pré­mium, jutalék, az év végi része­sedés és a jutalom összege is. Tudni kell, hogy munkabérként mindig az elért kereset az irány­adó, a többi mozgó bérrészből pedig az veendő figyelembe, amit az említett időszakban a dolgo­zóknak ténylegesen kifizettek. — Melyek a rendelkezések a kórházi betegek táppénzével kap­csolatban? — Igen kedvezőek: az egyéb­ként járó 65—75 százalékos táp­pénz 50-ről 70 százalékra, eltar­tott hozzátartozó esetében 80-ról 90 százalékra, s a terhességi-gyer. mekágyi segély — a kórházi ápo­lás idejére — ugyancsak ez utób­bi mértékben emelkedett. — A rendelkezés néhány újsze­rű vonást is tartalmaz. — Valóban. Itt most azt emlí­tem meg, hogy az alkalmi fi­zikai munkásoknak megbetegedé­sük esetén napi 65 forint mun­kabér-átlag alapján kell a beteg­ségi-anyasági táppénzt megálla­pítani. Ugyanez az összeg illeti meg a mezőgazdasági biztosítot­takat és a háztartási alkalmazot­takat is. — A nyugdíjasokat egyebek közt milyen változások érintik? — Jelentős ezek közül, hogy január 1-től a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok is jogot szereznek az öregségi munkakép. telenségi járadékra. Ezzel szem­ben azonban csak bizonyos jö­vedelemhatár alatt, szociális szempontok alapján mentesülnek a járulékfizetési kötelezettség alól. — Végezetül miben összegezné az új intézkedések hasznát, je­lentőségét? — Nagy szükség volt már a hosszú ideje követett, s nem min­denben megfelelő gyakorlatból való kilépésre Gyökeres változ­tatás kellett, amelynek alkalma­zása. az erre való átállás ha egyelőre gondokat is okoz, bízom abban, hogy a menet közben történő megfelelő korrekciókkal kialakul majd az ideális, min­denkit kielégítő rendszer. J. T. Táv-adatfeldolgozás R-10 plusz R-40-nel ’A magyar R—10-es számítógép és az NDK gyártmányú R—40-es számítógép összekapcsolásával az idén újabb táv-adatfeldolgozó kí­sérleti rendszert próbálnak ki ha­zánkban, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben. Az első ilyen kísérleti összekap­csolt rendszert tavaly szerelték fel a Villamosenergia-ipari Kuta­tóintézetben, s a tervek szerint később ez lesz a Nehézipari Mi­nisztérium információs rendszere. A számítógépek összekapcsolását a két intézettel együtt a Video­ton fejlesztési intézetében dolgoz­ták ki. (MTI) — Alapvető változás, hogy a táppénz megállapítósónál janu­ár 1-től kezdve a megbetege­dést közvetlenül megelőző nap­tári évben — illetve 12 bérfize­tési hónapban — elért kereset az irányadó; Természetesen, dia a dolgozó például év közben állt munkába, akkor a megfelelő rö- videbb időben élvezett keresetet kell alapul venni; ha pedig ko­rábban egyáltalán nem dolgozott, NÖ VEKEDETTA TÜZESETEK SZÁMA Félmillióval több az anyagi kár Megyénk állami tűzoltósága rendkívül nehéz esztendőt hagyott maga mögött. A szervezési, megelőzési és tűzvédelmi feladatok igencsak próbára tették a tiszti és a személyi állo­mányt. A múlt év tavasza, aszályos nyara, az emberi gondat­lanság nemcsak a tűzesetek számát növelte, de jelentősen károsította a népgazdaságot, az egyes gazdasági egységeket, illetve az egyéneket is. A múlt évben végzett munkáról, gondokról és a jelenlegi feladatokról érdemes tehát részlete­sebben szólni, hiszen a tűz nemcsak barátja, de ellensége is az embernek. Az elmúlt év egyik kiemelkedő feladata volt az állami tűzoltó­ságnak a vezetés erősítése, fiata­lítása, illetőleg a tanácsi irányí­tásba való beilleszkedés. Ezt si­keresen hajtották végre, akár­csak az új szolgálati rendszer bevezetését. Az országosan első­ként itt alkalmazott szolgálati rendszer előírásai szerint mintegy kilencven fővel nőtt a kivonuló tűzoltók létszáma. Ezzel egyidejű­leg ezeket az új tűzoltókat alap- kiképzésben részesítették, sőt ve­zetőképző tanfolyamot is szervez­tek. Ez azonban csak az egyik ilyen ^szervezeti intézkedés volt. Az új tűzvédelmi szabályzat rendszerének megismertetése ér­dekében az ipari, a mezőgazda- sági és a kereskedelmi tűzvédel­mi előadók számára tanfolyamo­kat szerveztek, ahol 220-an ismer­kedtek meg legfontosabb teen­dőikkel. Az állami tűzoltóság vizsgálta és segítette a megyében levő termelési rendszerek tűzvé­delmét. A szakértői tevékenység, az ellenőrzés, a tűzriasztás meg­szervezése nagyjából sikerült eze­ken a helyeken, ám nem min­denütt találtak meghallgatásra. Akadtak nyilvánvalóan gondok is. Az állami tűzoltóság éppen a népgazdaság fejlődésével egyide­jűleg kiemelten foglalkozott a megyében levő szénhidrogén-fel­tárások tűzvédelmi helyzetével. Ennek kapcsán Kiskunhalas kör­nyékén sikeres gyakorlatot is rendeztek. Már ott, s azóta is be­bizonyosodott, hogy a szénhid- rogéntüzek elfojtásához, megfé­kezéséhez szükséges felszerelés a kívánalmaktól elmaradt, s nem áll rendelkezésre elegendő védő­ruha, nagyobb mennyiségű hab- és poroltóberendezés Kiskunhala­son. Ilyen vonatkozásban fejlesz­teni kellene a tűzoltóegységeket. Ez azonban csak a visszásságok egyik része. A gazdasági egysé­gek vezetői közül sokan — akár­csak az irányító és felügyeleti szervek részéről — nem foglal­koznak kellő hatékonysággal a megelőző tűzvédelemmel. Csupán egyetlen példát erre: amíg az ál­lami tűzoltóság mintegy ötszáz gazdasági egységet ellenőrzött rendszeresen, háromezer vállalat, üzem. vagy intézmény ellenőrzése nem bizonyult kielégítőnek, pe­dig ez a felügyeleti szerveknek lett volna a feladata. A belvíz elleni védekezés, men­tés esetében — különösen a vá­rosokban — általában a tűzoltó­ságot vették igénybe. Ám a tűz­oltóság erre nincs felkészülve: nem rendelkeznek az alátámasz­tás, omlás elhárításához szüksé­ges anyagokkal, berendezésekkel és erőkkel. Tulajdonképpen a tűz oltására és nem ilyen elemi csapások elhárítására hozták lét­re e szervezetet. A múlt évben kezdődött meg és még ma is tart a társadalmi tűz­oltóság átalakulása. Ennek az a lényege, hogy az önkéntes tűzol­tótestületeket — amelyek vállal­ták a mezőgazdasági üzemek, ki­sebb gazdasági egységek tűzvédel­mét — a helyi üzemek anyagilag támogatják. Nos, a tapasztalat az, hogy vannak, akik megértették ennek jelentőségét, s anyagilag támogatják e testületeket, akad­nak azonban akik ugyan megkö­tötték a szerződéseket, de az anyagi támogatásról elfelejtkez­tek. Olyan tapasztalatot is szerez­tek, amikor ezek a gazdasági egy­ségek egyszerűen tudomásul sem veszik az önkéntes tűzoltóság lé­tét. Teszik ezt annak ellenére, hogy az önkéntes tűzoltóság nem érdekvédelmi, hanem igenis a társadalmi tulajdon védelmére hivatott testület. Mindezek után szükséges ele­mezni az 1976-os esztendő tűz­eseteit. A múlt évben 36-tal több tűz pusztított, mint 1975-ben, s anyagi kár megközelítette a 9 millió 700 ezer forintot, amely 686 ezer forinttal több, mint az ezt megelőző esztendőben volt. Az iparban csökkent az esetek és az anyagi kár aránya, ám a mező- gazdaságban 33-mal több tűz volt, s az anyagi kár értéke 1975-höz viszonyítva meghaladta a 900 ezer forintot. A lakóházakban keletke­zett tüzek 210 ezer forinttal több kárt okoztak, mint az 1976-ot megelőző esztendőben. Az egyéb tűzesetek (középüle­tek, kereskedelmi egységek, jár­művek) alkalmával keletkezett anyagi kár az elmúlt esztendőben félmillió forinttal növekedett, megduplázódott. A tüzek keletkezési okait vizs­gálva megállapítható, hogy leg­nagyobb mértékben az elektromos rövidzárlat miatt bekövetkezett esetek száma növekedett, mégpe­dig 39-ről 56-ra, a dohányzásból származó tűzesetek 44-ről 55-re, gyújtogatás miattiak 13-ról 19-re, építési hibából származóak pedig 29-ről 34-re emelkedtek. Igaz, a gyermekjátékból származó tüzek száma 49-ről 36-ra csökkent, de még így is számottevő. Nagyon érdekesen alakult az évszakokkal összefüggő tűzesetek oka. Már­ciusban 53, avarégésből származó, júniusban a legnagyobb aszály idején 58, mezőgazdasági, de­cemberben pedig 35 lakóházi, fő­leg fűtési, illetve olajkályha-tűz keletkezett. Néhány jelentős tűzesetre sze­retnénk emlékeztetni olvasóinkat. A lajosmizsei tanyacsárda ké- ménytüze 974 ezer forint anyagi kárt okozott. A sükösdi Május 1. Tsz-ben az elektromos rövidzár­lat. 3 millió 992 ezer forint érté­ket semmisített meg. A jánoshal­mi Jókai Tsz búzatáblájában a kombájn kigyulladása következ­tében 450 ezer forint érték pusz­tult el. A Volán 9. számú Válla­latának autóbusztüze, illetve a lajosmizsei Kossuth Szakszövet­kezet tehergépkocsi-lüze összesen 640 ezer forint veszteséget jelen­tett a népgazdaságnak. Az elmondottakból következik, hogy 1977-ben az állami tűzoltó­ságnak fokozni kell a tiszti- és a kivonuló állomány szakmai fel­készítését, illetve állóképességét. Ezenkívül a gazdasági egységek­nél a tűzvédelmi felelős és elő­adók megelőzési munkájának ha­tékonyságát, illetőleg a tüzek és tűzkárok csökkentését. Mindeh­hez azonban nem elegendő az állami és az önkéntes tűzoltóság tenniakarása, ehhez a tanácsi és gazdasági szerveknek az eddigi­eknél nagyobb segítséget kell nyújtaniok, hiszen a tűz által el­pusztított értékek — mégha az Állami Biztosító azokat meg is téríti — a népgazdaság számá­ra jelentős veszteségek. Gémes Gábor IMllHHiiHiPH • A kijelentő mód azt igyek­szik feledtetni, hogy tulajdon­képpen magyarázkodásról van szó. A kereskedelmi igazgató, a termelési főosztályvezető bizony­kodik: igen, igen, nagyon kelle­metlen az a kis hiba, pedig ter­mékünk általában jó. A felhasz­náló, a vevő aligha vigasztalódik ezzel az „általában”-nal, mert na­gyon is konkrétan csalódott az áruban. Jót, korszerűt ígértek neki. Csak éppen egy aprónak tűnő hiba miatt a jóból közepes, a közepesből gyenge sikerült. S nem azért, mert — a legismer­tebb eset — megsértették a tech­nológiai utasítást, mert a gyár­tók embereinek némelyike saját szája íze szerint értelmezte a fe­gyelmet, a termék minőségi mu­tatóinak megtartását. Azaz nem a nyilvánvaló selejt okozta kár­ról szövődik gondolatmenetünk, hanem azokról a bevallottan vagy takartan létező hibákról, amelyek megakadályozzák, hogy a jó való­ban jó legyen. Egyszerű, köznapi példából ki­indulva: néhány kötőfonal-fajta, kiváló minőségű lenne, ha ... szí­ne nem hasonlítana a szivár­ványra. A hasonlóság korántsem szándékos! Csak éppen valaki ki­találta, hogy ne bajlódjanak új segédanyagok kipróbálásával, kö­vessék a korábbi technológiát a festődében. Igenám, de a fonal öszetétele, a szintetikus és a ter­mészetes szálak aránya más, elté­rő az előzőekétől. A „nagyvonalú­ság” következménye: az elképesz­tő színorgia, s ráadásul minden motring új meglepetést ígér. • Bonyolult esettel folytatva: a külföldi vevő telexüzenetekkel bombázza a külkereskedelmi vál­lalatot, mert az egyébként kitűnő minőségű bőráruk fémdíszítései szétesnek, lehullanak, fényük el­tűnik. A külkereskedelmi válla­lat a gyártóhoz fordul, s kapja a választ: tudjuk, de más minő­ségű nincsen, örülnünk kell, hogy ezt is szállítják. Hivatkozhatunk a nemzetközi elismerést szerzett műszerre, ebben a többi mellett három olyan alkatrész is talál­ható, amely szabadalommal vé­dett újdonság, bizonyítva a ma­gyar műszakiak tehetségét. Ezt a műszert azonban gyatra szi­lárdságú, illetve — éppen ez volt a baj — túl kemény műanyag házba építették be, s e burkolat­ridegsége miatt — általában né­hány heti használat után megre­pedt. A termék kiváló volt, még­sem kellett egy idő után a fel­használó iparágnak, mert az ott dolgozó szakemberek jobban hit­ték a két szemüknek, mint a bi­zonykodásnak, hogy a termék „ál­talában” jó... Meghökkentő, milyen könnyed­séggel — s ami máskor olyan nagyon hiányzik, gyorsasággal — tárnak kaput jó néhány termelő­helyen a korántsem elkerülhe­tetlen megalkuvás, a munka tényleges értékét erősen megvá­moló, de aprónak tűnő enged­mény előtt. Hiszen mit tehetnek ők az ellen, hogy kooperáló part­nerük, a nekik szállító kereske­delmi vállalat ilyen választékot, minőséget nyújt?! • Lustának legtöbbször renyhe a barátja! Mert ahogy a műszer műanyagháza esetében — a bu­sás tandíj megfizetése után! — leltek jobbat, úgy bteonyára ta­lálnak a fonalaknál, a díszcsa­toknál is, hiszen ennél nehezebb feladatokat oldottak meg a gyár­tók azzal, hogy magát a majd­nem kész terméket előállították! Csak gondosságra, körültekintés­re, igényességre, s cseppnyi szív­re lenne szükség. Még egy tele­fonra, még egy kooperáló látoga­tásra, még egy tárgyalásra. Gazdasági elemzések sora, így egyebek között a Külkereskedel­mi Minisztériumé bizonyította, hogy áruink tekintélyes részénél okoznak használati, s pénzbeli értékcsökkentést a bosszantó, ap­ró, elkerülhető hibák, minőségi engedmények. A tetszetős fazonú, jó anyagú tavaszi kabát, amely­nek gombja két-három érintés után elpattan, önmagát sorolja már-már automatikusan alacso­nyabb áru- és árkategóriába, hol­ott „minden benne van”, ami kell,- csak éppen az a pici gomb, gon­datlanság riasztotta meg a ve­vőt, s tette bizalmatlanná az áru egészével szemben.. Mennyi hasznos munka, tisztes igyekezet, erőfeszítés, olykor ve­ríték veszti kamatait, mert va­lahol, valakiben nem volt elég kitartás, hozzáértés, törődés. Az anyaggazdálkodó legyintett, a művezető bólintott, a minőségi ellenőr pecsételt, a raktáros húz­ta a vállát — emberek sora tud­ta, hogy ez így nem jó, nem he­lyes, mégis belenyugodtak. Azzal vigasztalták magukat: nem dől össze a világ! • Tényleg nem. Csak az apró, tűnő világok omlanak össze: az egyik kereskedő bizalma, a ve­vők egyikének hite... Csak soha nem tudjuk, mikor leszünk mi is az egyikek. M. O. FILMJEGYZET A négy testőr Alig több mint egy hónapja ját­szották a mozik Dumas elnyűhe- tetlen kalandregényének, A há­rom testőrnek a filmváltozatát. Illetve csak a történet első ré­széig jutott el az a film, Richard Lester, a kiváló angol rendező két részben, s a történet lehető­ségeivel eléggé önkényesen bánva vitte vászonra ezt a mindig si­kert ígérő történetet. Az első rész vetítésekor egy kicsit bosszan­kodtunk, hogy miért csak ígéri a MOKEP a befejező rész vetítését. Jó lenne, ha gyorsan követné az egyik a másikat. Most íme itt a folytatás, a magyar címadás sze­rint „A négy testőr” elnevezés­sel. Valóban, ha jól összeszámol­juk, a történet végén négy test­őrről van szó. Nem akarunk ká­kán is csomót keresni, de nyu­godtan megtarthatták volna a Dumas apó által kitalált világ­szerte ismert címet is. Ettől nem lett volna sem jobb, sem rosszabb a produkció. A négy testőr ismét örömet okozott a nézőknek csakúgy, mint az első rész. Kellemes, fordulatos cselekménybonyolítással és a már megismert kitűnő szereplőkkel ez a befejező történet olyan módon adja elő a testőrök kalandjait, hogy az is élvezni tudja, aki nem látta az első felét Richard Lester filmjének. Csakhát ez a filmrész már kevesebbet tartalfnaz az el­ső részhez hasonló tréfás ötletek­ből. A harsányabb humorban szűkölködik a feldolgozás és sa­játosan kesernyés mellékízt kap a mese, amelyben jól odamondo­gatnak az akkor „divatos” val­lási viszálykodások oktalanságai­nak. Egy kicsit a hátteret, a nagypolitika díszleteinek fonákját is láttatni engedi Lester és a ha­dakozás, a vagdalkozás sem ízlik már olyan nagyon ezeknek a testőröknek, mert mintha egy ki­csit kiábrándultak volna az akár­melyik oldalon álló pártok poli­tikai cselszövényeiböl. A szereplők, kiknek sorában sztárok egész kis hadserege ta­lálható, most is színészi erényeik legjavát csillogtatják. Michael York, Raguéi Welch és a képer­nyőn rendkívül gyakran megjele­nő Faye Dunaway zavartalan szó­rakozást nyújtanak. De a többiek is megteszik a magukét. Most, amikor a befejező részt is láthattuk, ismét elmondhatjuk: a Richard Lester által gyártott adaptációnak nem ártott az azt megelőző televíziós változat, nem csökkentette a nézősereget az sem, hogy az ismert francia ko­mikusok, a Charlot-ok is mosta­nában botladoztak a testőrök kosztümjében a magyar filmvász­nakon. Cs. L. Az új társadalombiztosítási rendelkezésekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom